A felszólalás szövege:

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A kistelepülések költségvetésének legjelentősebb tétele az iskolák működtetése.

A gyermeklétszám szerinti, fejkvóta rendszerű finanszírozás a jelen demográfiai helyzetben a falvak számára az iskolák elsorvadását is jelentheti. A pedagóguslétszám további csökkentésével, s épületfenntartási, fűtési költségeinek visszaszorításával már nem tudnak tovább élni ezek az intézmények. Az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladataihoz tartozó alapoktatás kistelepüléseken történő fenntartásához központi költségvetési segítség szükséges - ezt a feladat fontossága indokolja.

Megnyugtatóan hallottam a miniszter úr válaszában, hogy a kormány ezt a gondot felismerte, és a települések, iskolák fennmaradása érdekében megteszi a kívánt lépéseket. Ahol az iskola már megszűnt, vagy a közeli, szomszéd településen ténylegesen magasabb színvonalú oktatás biztosítható, ott nem javaslom biztosítani ezt a támogatást, de kérem, hogy ahol még működik az iskola, ott mindent tegyünk meg a fennmaradásáért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik Lamperth Mónika képviselőtársunknak a területfejlesztéshez nem igazán csatolódó hozzászólása, amihez csak egy mondatban jegyzem meg, hogy nagyon képletes beszámolót kaptunk itt a német belpolitikai életről; gondolom, hogy ez nem ennek a vitaidőszaknak a legfontosabb témaköre.

A másik a regionális tanácsok kérdése. Az Észak-magyarországi Regionális Tanácsban Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, illetve Nógrád megye van benne. Baráth Etele képviselőtársunk említette, hogy bizonyos nyomásra van benne Nógrád megye ebben a regionális tanácsban. Nem tudom, ki, mikor és milyen pressziót gyakorolt annak a megyének a területfejlesztési tanácsára, tudtommal ilyen nem történt; a tanács döntött, és a tanács döntése alapján vesz részt a megye ebben a regionális szerveződésben, ahol a képviselet és a kistérségi képviselet kérdésében a jelenleg felállított regionális tanácsok az érvényben lévő '96. évi XXI. törvény alapján szerveződtek, amelyben meghatározott létszámban vannak jelen a minisztériumok képviselői.

(17.20)

Úgy tudom, hogy ez még az előző parlament által létrehozott, elfogadott törvény, és akik itt ma ebben a kérdésben vitáznak, aktív szerepet játszottak abban, hogy a törvény így lett elfogadva, ahogy el van fogadva; illetve, amikor arról beszélünk, hogy régiós kérdés, akkor ugye van egy országgyűlési határozat, amelyre szintén hivatkoztak a vitában résztvevők.

Tehát ez lehet, hogy feledékenység, lehet, hogy csak a hatalom és ellenzék kérdése, ki hogyan látja ezt a szerepet, de észre lehet vennünk, hogy ebben a kormányzati szerepkört a törvény igenis mindig ilyen szintre szerette volna hozni. Ennyi a megjegyzésem.

A kistérségi képviseletek minimum két főjével pedig személy szerint egyetértek. Sajnos nincs több időm, lejárt a két percem, de lehet, hogy később még hozzá szeretnék szólni.

Köszönöm szépen.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módosító javaslatunk és a családtámogatás... - ha a képviselő úrnak erre irányuló volt a megjegyzése, igen, annak a 35-40 ezer termelőnek a családtámogatásáról van szó, akik termeltek. Kérem, annak a munkának a gyümölcsét tudják most leadni, amiért egész évben dolgoztak, és ők ezért az ellenértéket kapják meg.

A 2000. éves termelés kapcsán, ami Tokaj-Hegyalján van, most már úgy fogalmaznak ott hónapok óta, hogy üstökös évjárat. Ha tisztelt képviselőtársam ott járt volna Tokaj-Hegyalján, bizonyára meggyőződhetett volna róla, hogy milyen minőségben tudtak termelni ebben az évben. Ez az időjárás, a sors kegye. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy olyan termék, a tokaji bor és a tokaji aszú alapanyaga lehet meg az ebben az évben termelt szőlőből, ami az elkövetkezendő évek üzletpolitikájában nagyon fontos szerepet játszik.

Mindazokkal a megjegyzésekkel, amiket ön elmondott, nem kívánok önnel vitatkozni. Ha elmegy Hercegkútra, láthatja, hogy a településnek körülbelül az egyharmadát vagy felét is Stumpfnak hívják. Azt a sort tehát, amit felidézett, legyen kedves így kezelni, tisztelt képviselő úr.

Az, ami ott előfordul, ez a név... - azt hiszem, emiatt senkit nem lehet büntetni. Az ön neve is nagyon szép, magyaros, mint ahogy a másik is. Ön is egy ilyen településről származott, tudja, hogy összetartó emberekről van szó, azt gondolom, a munkában. Feltehetőleg a megyéről gondolkodunk, és az sem volna baj, ha ön nem felejtené el a borsodiságát, de már nem igazán számítok arra, hogy támogatást kapunk az ön részéről.

A kereskedőház gondjára, problémájára vonatkozóan idézett ön az elmúlt időszakokból. Az ez évi eredményekről nem volt alkalma tájékozódni. Ha azt megnézi, tudja, hogy milyen lépések történtek, de mi nem a struktúraváltásban, mi ennek a termésnek a felvásárlásában gondolkodtunk. Szerződések, megkötött szerződések vannak, és később, ha lesz módom rá, elmondom, hogy mennyiről van szó mázsában. Egy héttel ezelőtt a 100 ezer mázsához közelítő felvásárlás volt, és akkor még az aszúról nem tudtunk beszélni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A kérdéseket, amelyeket feltettek, az élet már megválaszolta, hiszen ha önök egy kicsit figyelnék annak a megyének és annak a térségnek az életét, akkor bizonyára tudnának arról, hogy a Tokaj Kereskedőház meghirdette a szerződési feltételeket. Tehát megvan, hogy milyen feltételekkel, megvan benne a minőségi feltétel, meg van határozva, hogy hány forint a 19 mustfokos szőlő felvásárlása, és az milyen mértékben emelkedik. Ugyanis az idén olyan termésünk volt, hogy nem 19 a jellemző, hanem, hála istennek, a 22 fokig is elmegy. Tehát azért mondom, hogy mindezen kérdések kapcsán, amelyek itt felvetődtek, azt hiszem, nem egy zárszámadási törvény módosításában kell meghatároznunk, hogy milyen feltételű felvásárlás folyhasson, milyen minőségben. Ebben az évben a minőség eleve garantált. Éppen ezért szól ez a mi módosító javaslatunk.

Egyet kellene még érezni: miután az azon a területen felvásárlást végző cégek - több cég van a területünkön - megtették az ajánlatokat, még mindig maradt egy olyan mennyiségű szőlő, amit nem lehetett otthagyni. Százezer mázsa szőlő tönkremenetelét nem lehet hagyni, azt hiszem, egy olyan hungaricum, amit nem hagyhatunk. Tehát erre vonatkozik a mi módosító javaslatunk, e feltételek megteremtésére.

A Tokaj Kereskedőház ezenkívül egy bizonyos ajánlatot megtett, amennyi mennyiséget fel tudott vásárolni a saját forrásai felhasználásával. Ebből van a továbblépés lehetősége, hogy mindezek feldolgozásra kerülhessenek, és a jövőben, néhány év múlva a Tokaj Kereskedőháznak, illetve Magyarországnak legyen egy olyan terméke a világpiacon, amivel ki lehet állni. Mert ma - ahogy az előbb is elmondtam - olyan minőség termett, amit nem tud minden évben, illetve évszázadonként nagyon ritkán produkálni ez a terület.

Köszönöm szépen.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a tokaji annyira hozzátartozik Magyarországhoz, hogy érzelmekkel lehet róla beszélni, de ezek az érzelmek pozitív jellegűek, azt gondolom, mindannyiunknak, akik ma itt vagyunk. Hogy miért és hogyan alakult ez? Igen, ez egész júliustól kezdve téma. Most van lehetőség a megoldására, Keller képviselő úr, és ha ön ezzel egyetért, akkor kérem, hogy támogassa ezt a gondolatot.

Az előbb említettem már a feltételeket - Kovács Tibor képviselőtársam kérdezte a feltételeket. Tehát, hogy ez mennyire van: egy héttel ezelőtt Tokajban, a szüreti napon, tájékoztatás alapján, 100 ezer mázsa felvásárlása, és említettem, hogy 60 forinttól indul és 19 mustfokú. Tehát itt pénzügyileg kiszámítható, hogy mi mennyire elég, ehhez még jön az aszú felvásárlása. Az aszút 1000 forintos nagyságrendben mérik, tehát ott nem 100 ezer mázsáról beszélünk, de ott egy kilója ennyibe kerül. Tehát ez a felvásárlási rész; amikor felvásároltuk, azt még valami módon be kell juttatni a pincébe, bizonyos mértékig fel kell dolgozni, legalább a mustfokig. Azt hiszem, ez megint egy technológiai kérdés.

Mindazok a felvetett kérdések, amelyek szóba kerültek, a menedzsment foglalkozott vele, a lehetőség, a megoldás, azt gondolom, itt van a kezünkben, itt van az önök kezében, amikor erről gondolkodnak. Ha ebben együtt tudunk gondolkodni, akkor mindannyian megköszönjük. Nem az én személyes érdekem és sikerem, félre ne értsük egymást. Itt a termelők jövő évi lehetőségeinek biztosítása van, hogy jövő évben is tudjanak termelni azon a borterületen, ami Magyarországnak tényleg a meghatározó borvidéke. Tehát ez a szándékunk ebben.

Köszönöm szépen.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés azon részéhez kívánok hozzászólni, amely az öt leghátrányosabb helyzetű megye kiegészítő támogatását jelenti, a 61. §-ban megfogalmazottak szerint.

Ennek a rendszernek a működésével először Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye küszködött, hiszen a legnagyobb gondok itt jelentkeztek. Az általános elv az volt, hogy az országos GDP-hez viszonyítottan a megyei átlag nem érte el a 75 százalékot, és menet közben sajnos bővült ez a keret Nógrád megyével. A sajnost arra mondom, hogy az ő helyzetük miatt az ilyen gondokkal küszködő megyék közé sorolták őket. Az Országgyűlés elmúlt évi költségvetési szavazásával még két megye, Békés megye és Somogy megye került ebbe a rendszerbe.

Ennek a rendszernek a működésével kapcsolatosan el kell mondani, hogy a megyei területfejlesztési tanács mellett munkaszervezetek léteznek. Lenártek András és Mádi képviselőtársammal módosító javaslatot adtunk be a rendszert működtető munkaszervezetek kiegészítő támogatására vonatkozóan, hiszen úgy gondoljuk, fontos, hogy ezeknek a forrásoknak a szakszerű felhasználását - egyáltalán a pályázat kiírásánál, illetve a döntés-előkészítő rendszernél - jól képzett szakemberek tudják végezni. Ez volt a módosító javaslatunk lényege, ezért kívánjuk, hogy ezt támogassák a tisztelt képviselőtársak.

A rendszer működésével kapcsolatosan az országban sajnos több helyen - nem megyei, de kistérségi szinten - megjelenik ugyanez a mutató, amikor annak a területnek a helyzete az országos GDP-hez viszonyítottan vélelmezhetően 75 százalék alá esik. Ezért vannak bent módosító javaslatok; ezek a módosító javaslatok a kistérségekre vonatkoznak. Elképzelhető, sőt azt hiszem, törekednünk kell arra, hogy a jövőbeni felosztásnál ne a megye legyen a megcélzott, és ilyen értelemben ne a megye legyen a legkisebb statisztikai egység, amelynek a GDP-jét a KSH képes meghatározni. Ezért vannak ilyen módosítások, de ezek jelenleg még nem foghatók meg, ilyen számokkal jelenleg még nem rendelkezünk. Ezért gondolom, hogy jelenleg a megye lehet a megcélzott, és a megyén belüli felosztásoknál a területfejlesztési tanácsoknak van lehetősége arra és felelőssége abban, hogy a felhasználásra adott pénz, a megyei területfejlesztési tanács döntési kompetenciájába adott pénz olyan helyre jusson, ahol a legjobban szolgálhatja az ipar szerkezetátalakítását, a legjobban szolgálhatja a munkahelyek teremtését.

Ezért ezek a módosító javaslatok szerintem jövőbe mutatóak, de egy következő költségvetési tárgyalásnál támogatható javaslatok, amelyek kistérségi szintre viszik a támogatás területének a körbeírását. Ezért javaslom az eredeti előterjesztés támogatásának a fenntartását.

A pályázatok összege kapcsán látható, hogy általánosan körülbelül a kétszeres igény jelenik meg a megyékben, tehát mindazok a költségvetési módosító javaslatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy ezekben a megyékben emeljék a támogatás lehetőségének a nagyságát, támogathatók lennének. Azt gondolom, egy költségvetésen belül meghatározott összegek kapcsán nemcsak a megyei területfejlesztési tanácsok döntése során kerülhet a megyékhez pénz, hanem a központi költségvetési, illetve a miniszteriális kezelésű célelőirányzatoknak és ezek döntési kompetenciájába tartozó pénzeknek a megyébe juttatásával. Ezért fontos és hasznos, ha a megyei területfejlesztési tanács és a központi pályázati rendszer közösen tudja támogatni a pályázókat.

(17.10)

Tehát úgy gondolom, ezt eddig is és a jövőben is tudja kezelni a rendszer, ezzel a forrással és ez a forrás mindenképen hasznos és arra elegendő, hogy ezekben a megyékben egy induktív hatást tudjon kifejteni. Kerüljenek elő pályázatok, kerüljenek elő olyan pályázók, akik akár a megyén belül, akár külső forrásként megjelennek, és ott teremtenek munkahelyet, ott teremtenek befektetéseket. Ennek a következő években jöhet meg a pozitív hatása. Borsod-Abaúj-Zemplén megye vezetőjeként, ahol most már évek óta folyik, el tudom mondani, hogy az alapcélját elérte, azt, hogy a foglalkoztatási helyzet nem romlik tovább, illetve egy olyan munkahelyteremtést, amely az elmúlt négy évben megszűnő munkahelyeket tudta körülbelül kiegyenlíteni. Tízezer fős új munkahelyet teremtő, de tulajdonképpen stagnáló állapot, ha az összmegyei munkanélküliségi állapotot nézzük. Ebbe betudható az, hogy még az elmúlt években is voltak tömeges, nagy létszámú alkalmazók, akik befejezték a tevékenységüket, általában az ipar, illetve a bányászat területén belül.

Tehát mindezekért mondom, hogy ez egy hasznos rendszer, mindezekért mondom, hogy jelen állapotában a megye az a szint, amelyet meg tudunk célozni a statisztikai mutatók alapján, és mondom azt, hogy ez az öt megye, amely jelenleg a kedvezményezettséget élvezi, és a költségvetési javaslat alapján az elkövetkezendőkben is fogja. Az elkövetkezendő két év munkája során törekedni kell majd arra, hogy ezt a kistérségi szintre tudja eljuttatni. Tehát e rendszer fenntartását jónak tartom. A bővítését remélhetőleg az indokoltsága is megszünteti, tehát majd 2002-re nem kerülnek újabb megyék ilyen helyzetbe, hiszen a gazdaság fejlődése az ez évi mutatók alapján is most már olyan szintet ér el, hogy ezeknek a megyéknek, amelyek a GDP-sorrendben előttünk vannak, nem kell további süllyedéstől tartani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita elment az otthonról hozott példákra, azokat mindenki megpróbálta egy kicsit felüljátszani nagyon érzékletes hozzászólásokkal.

Ha a kedvezményezett területek besorolásáról és a decentralizáció elveiről beszélnénk, az abban segítene, hogy jól-rosszul, de dönthessenek majd a területfejlesztési tanácsok mindazokról a fejlesztésekről, amelyeket önök kifogásoltak amiatt, hogy nem történtek meg, mert valahol valakik nem jól döntöttek. Ha most időhúzó taktikában odáig jutunk, hogy nem fogunk tudni dönteni az országgyűlési határozatról, akkor nem fognak tudni dönteni ott helyben a területfejlesztési tanácsok sem. Erre szeretném az önök tisztelt figyelmét felhívni.

Amennyiben szakmai kifogások vannak, illetve a '96-osnak az ez évibe való beemelése a probléma, amit Baráth Etele képviselőtársunk megemlített, akkor azt mondjuk el, biztosan előbbre haladó lehet a vita annál, mint hogy mindenki elmondja, otthon éppen milyen sérelem érte. Talán ha az anyagról vitatkoznánk, bizonyára hasznosabb lenne, és a területfejlesztési tanácsok döntéseit segítené, mert jelenleg abban a helyzetben vannak, hogy felállított rendszerük van, munkaszervezetük van, csak éppen nincsenek meg a források. Amíg a parlament ezt nem tudja eldönteni, az országgyűlési határozatot nem fogadja el, addig egyelőre nem is áll rendelkezésre.

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. ÓDOR FERENC, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság március 21-én megtartott ülésén a törvényjavaslat tárgyalásakor elsősorban az első öt paragrafusra irányította a figyelmet, hiszen az önkormányzati ellátási kötelezettségről a törvényjavaslat ezen paragrafusai szólnak.

Az önkormányzati bizottság a javaslatban leírtakkal 13:8 arányban egyetértett, és általános vitára alkalmasnak találta a beterjesztett törvényjavaslatot.

A törvényjavaslatban szereplő, az előbbiekben is elmondott egyéb törvények módosítása nem került vitára a bizottság ülésén, hiszen itt elsősorban az első öt paragrafussal kapcsolatos kérdésekben merült fel vita.

Úgy gondoljuk, hogy az egyeztető fórumokon kialakult ellátási mértékek az elmúlt évek során megadtak egy olyan ellátási szintet, amelynek a betartásával nem befagyasztást érzékelünk, hanem egy valós igényt, amely megjelent egyrészt az ellátási kötelezettséggel terhelt önkormányzatokra, illetve kórházaikra és a járóbeteg-intézményekre vonatkozóan, másrészről pedig megjelent az egészségbiztosító pénztár által finanszírozható nagyságrend. Tehát ebben a rendszerben kialakult a kereslet és a kínálat igényének megfelelő szintje.

Ugyanakkor azt éreztük, és az a vélemény, hogy nem egy olyan jellegű befagyasztása, ami a bizottsági véleményeknél elhangzott - gondolom, a kisebbségi véleményben majd lesz szó erről -, az ellátási kötelezettségeknek az önkormányzatok szintjére, hanem lehetőség van arra, amennyiben az önkormányzati kötelezettséget más fenntartó átvállalja - mert jobbat tudott létrehozni és minőségben jobb rendszerben, több beteg megy oda -, azért, mert úgy gondolják, hogy nem tudják fenntartani és ezt bebizonyítja az élet, akkor van mód és lehetőség, hogy ne kelljen az ilyen jellegű szolgáltatási részeket fenntartania az önkormányzatnak, illetve az általa működtetett, fenntartott kórházaknak és járóbeteg-intézeteknek, hanem megegyezés alapján - a megyei tiszti főorvosi véleménnyel kiegészítve - legyen mód és lehetőség átadni az ilyen jellegű szolgáltatásokat.

Ezért az önkormányzati bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy az ellátási felelősséggel együtt nem egy bebetonozott állapotot kapunk, ha a 2001. január 1-jei állapotot vesszük figyelembe, hanem módot és lehetőséget arra, hogy amennyiben megváltozott a szerkezet, akkor ezt tovább tudjuk vinni önkormányzati kötelezettségátadással, illetve a szolgáltatás helyének megváltoztatásával.

Ezek alapján az önkormányzatokra vonatkozóan, a helyi önkormányzatok esetében - értjük alatta a települési, illetve megyei önkormányzatot -, a két szinten, amennyiben a települési önkormányzat adja át ezt a kötelmet és nem másik települési önkormányzatnak, értelemszerűen a megyei önkormányzat az a következő szint, amely át tudja venni az ellátási kötelmet. Tehát ilyen értelemben úgy gondoljuk, hogy a rendszer működőképes, és a megfelelő rugalmasságot tudja biztosítani.

Mindezek alapján a vitában, ahogy említettem, az önkormányzati bizottság 13 igen és 8 nem arányban a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. ÓDOR FERENC, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság március 21-i ülésén tárgyalta az állat-egészségügyi törvény módosítására beadott előterjesztést. Az önkormányzati bizottságnak azért volt ez a napirendjén, hiszen vannak a törvénymódosítás során is olyan feladatok, amelyeket az önkormányzat, illetve az állat-egészségügyi hatóság közösen végez el, ebben a feladatsorban az ebek veszettség elleni oltása és annak szervezése, amely tekintetében változást kér a törvényjavaslat. E változás arra irányulna, hogy nemcsak az önkormányzat felelős ennek a munkának a megszervezéséért, előkészítéséért, hanem a kerületi főállatorvos is; a jegyző mellett a kerületi főállatorvos munkába történő bevonását jelentené. Ezt a bizottság kérdésként tette fel, és erre a főosztályvezető-helyettes asszony válaszolt. A válasz elfogadásával úgy értelmeztük, hogy javulni fog az ebek veszettség elleni oltása, és annak a felkészítése.

A másik kérdés, amely szintén az önkormányzatok hatáskörét érinti, az elhullott állatok megsemmisítésével kapcsolatos. Azokban az esetekben, amikor az elhullott állatnak nincs meg a gazdája, akkor az önkormányzat feladata a megsemmisítés pénzügyi elrendezése, illetve az önkormányzat feladata az, hogy egyáltalán elszállítsák azokat az elhullott tetemeket. Erre vonatkozóan, a feltett kérdésre vonatkozóan a főosztályvezető-helyettes asszony azt mondta, hogy a jelenlegi rendszer állat-egészségügyi oldalról nem tartható.

(14.40)

Az elkövetkezendő időszakban várhatóan az égetés lesz a hullamegsemmisítés fő iránya, és pontosan az előbb említettek szerint az európai uniós direktívák alkalmazásának megfelelően nem lehet majd a dögtereket és a dögkutakat használni, tehát a hullamegsemmisítés az égetőkben történik. A bizottságban elhangzott kérdésként, hogy jelenleg is gondot okoz, hogy szabályszerűen és szakszerűen tegyék meg a megsemmisítést, elsősorban azoknál a településeknél, ahol anyagi gondokkal küszködnek az önkormányzatok. Kérte a bizottság, hogy a főosztály, illetve az önkormányzatok érdek-képviseletei erről tárgyaljanak és tegyenek lépéseket.

A bizottsági ülésen más vélemény nem hangzott el. Illetve kérdés volt még, hogy nem azért kell-e ez a módosítás, mert a jelenlegi járványveszély, amiről tudunk, érinti az országot. A járványveszély érinti, ez volt a válasz, de nincs járványos helyzet, és ez a törvénymódosítás véletlen egybeesése ennek a két dolognak.

Ezek után, tehát amikor elhangzott, hogy az országban nincs ilyen gond, nincs járványveszély és ilyen értelemben az önkormányzatoknak sem kell a kényszerítő intézkedésekben részt venni, a bizottság szavazott, és 13 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslat tárgyalása, általános vitára való bocsátása mellett döntött.

Köszönöm szépen a szót.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról szeretnék néhány szót szólni, és ha megengedik, akkor a kétpercesekben felvetett gondokra is reagálnék.

A múlt század egy neves orosz orvosa mondta, hogy az orvos az embert, az állatorvos az emberiséget szolgálja. Azt hiszem, hogy ebből kellene kiindulnunk, és akkor innentől kezdve, ha az élelmiszer-biztonságról beszélünk, az egy végső cél. Azt hiszem, az állat-egészségügyi törvény a feladataiban azt kell hogy szolgálja, hogy a táplálkozási láncban ott van az állati eredetű élelmiszerek megfelelő szinten való előállítása. Természetesen a gazdasági oldalhoz hozzátartozik az is, hogy itt a megfelelő szintű előállítás azt jelenti, hogy fogyasztható legyen mindenütt a világban, tehát az exportminőséget és az exportfeltételeket tudja szolgálni a szakma.

Tehát az előállítás mellett nemcsak annak a terméknek a jó minőségét kell garantálni, hanem azt a környezetet is garantálni kell, ahol az állati eredetű élelmiszerek előállítódtak, illetve pont a mostani aktuálhelyzetnél lehet látni, hogy nemcsak az állati eredetű élelmiszerek exportját, illetve importját lehet szabályozni, hanem a nagyon komoly ragályt okozó betegségeknél lehet más egyéb, a kereskedelmet szűkítő intézkedéseket tenni. Tehát ezért gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy mi az állat-egészségügyi törvény célja és mi a módosítási elképzelések végső célja, az ezt szolgálná, hogy az élelmiszer-biztonságot és a járványvédelmet meg tudjuk oldani ebben az országban. Úgy gondolom, hogy ez jelenleg is jó színvonalon és jó szinten működik. Az elképzelések, amelyek itt változásokat hoznának be, bizonyos szétválasztásokat jelentenének, és a munkakörök személyekre való különbontását is.

Amikor ezt a két fő célt nézzük, akkor azt is meg kell néznünk, hogy kik végzik ezt a tevékenységet, és azt hiszem, hogy itt az állatorvos szerepét nem lehet igazából háttérbe szorítani; ha erre volt is itt ma ilyen jellegű elképzelés, azt hiszem, az csak félreértés volt, és lehet, hogy csak az én részemről. Nagyon fontos, hogy kik végzik ezt a tevékenységet.

Ha ennek a munkának a következményeit nézzük, azt láttuk már, hogy rendkívül fontos, hogy jó színvonalon végezzék. Azt hiszem, hogy biztosíték erre a magyar állatorvosképzés, több mint kétszáz éves egyetemi oktatással; jó színvonalon tudta eddig is és ezután is elvégezni a munkáját. A kérdés az, hogy milyen szervezeti egységben és milyen feltételek mellett tudnak dolgozni a kollégák, egyrészt a járványvédelmi feladatok elvégzésében, másrészt pedig az állatok gyógykezelésében.

Ha szétválasztjuk a két rendszert - tehát értem alatta a magán-állatorvosi tevékenységet és a hatósági állatorvosi tevékenységet -, ebben az esetben azt meg kell állapítanunk, hogy ez a mai rendszer tudott működni. Én feltételezem, hogy ez a jövőben is működhetne. De ha itt elhatározza a tisztelt Ház, hogy aki magán-állatorvosi tevékenységben betegkezeléssel foglalkozik, az ne végezhessen hatósági tevékenységet, meg lehet tenni.

Arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy vannak az országnak olyan területei, ahol már ma is az ellátással küszködünk, hiszen a területi elv figyelembevételével ma azt mondjuk, hogy benne lesz a regionalitás a törvényjavaslatban, vannak a kerületi főállatorvosok, akik bizonyos területeket ellátnak, tehát a hatósági felügyelet mindenképpen meglesz az egész országra vonatkozóan. Ezért tartom fontosnak majd a kamarai törvény elővételét és annak a módosítását is, hogy az állatorvos ott legyen a betegkezelésnél is, hiszen mindazokat az információkat, amelyekkel majd a hatóság rendelkezik, azt valahonnan a magángyakorlatot folytató állatorvostól tudja megszerezni, hogy mi van abban az ólban, abban az istállóban, az állat tartási helyén.

Ha ebben a verzióban nézzük, fontosnak találom, ha nem a törvény szintjén - és nem is erre gondolok, hogy a törvény szintjén -, de majd a végrehajtási utasításokban azt is figyelembe venni, hogy az állam járványvédelmi szerepe állami kötelezettség, én így gondolom, és azt hiszem, hogy ezt többen is így véljük. Tehát hogy annak ki tesz eleget, annak az a magángyakorlatot folytató állatorvos az első szűrője, akinek az információja alapján tud majd a hatósági vonal dolgozni.

Tehát ezekre szeretném felhívni a figyelmet, egyrészt a magángyakorlat keretein belül dolgozó kollégáinknak az állami feladatokat elvégző, tehát a járvány... - egy betegséget mindaddig járványosnak kell gondolnunk, amíg meg nem győződünk arról, amikor kimentünk és megvizsgáltuk az állatot, hogy ez nem tartozik bejelentési kötelezettség alá.

(17.00)

Kérem, hogy a végrehajtási utasítások kapcsán majd gondoljanak erre; a miniszter úr figyelmét szeretném erre, ha nem is felhívni - remélem, hogy tudja -, csak ez ne kerülje el a figyelmünket.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy egyes területeknél, a sok apró faluval rendelkező térségre gondolok, lehetséges-e, módot ad-e a törvény egyes esetekben a hatósági állatorvosnak magángyakorlat folytatására, ami a mai állapotnak egy kicsit a visszahozása. Tudom, hogy ezt nehezen tudjuk elképzelni, de van ilyen, és lehet ilyen eset, amikor nincs magángyakorlatot folytató állatorvos, csak olyan 30-40 kilométeres átmérőjű távolságokban.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, nehogy ez a törvénymódosítás ellátatlan területeket hozzon létre, és nem is tudunk róla, hogy ott mi történik. Ha a szabályozásokban ezt figyelembe lehet venni, kérem szépen a végrehajtási utasítások kiadásánál ezt figyelembe venni, s az ellátási kötelmeket mint fontos dolgot, szem előtt tartani.

A laboratórium kérdése. Azt gondolom, ez a megengedő szabályozás, amely a törvény módosításában van, helyes, jó. Ugyanakkor itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bizonyos területeken, ha visszaépítjük a laborokat, azt hiszem, az ellátás biztonságát ez nem szabad, hogy veszélyeztesse. Úgy gondolom, erre volt az utóbbi időben példa.

A betegellátás kérdését szeretném még egyszer megemlíteni. Adja isten, hogy ebben ne legyen igazam, és a jövő ne ezt igazolja vissza. Az állatorvosok életkörülményei, ahogy említettem, szerintem és sokunk szerint nagyon fontosak. Tehát amikor a törvény-előterjesztési, illetve -indoklási részében szereplő módon, körülbelül hétszáz fővel csökken az állami állatorvosi szolgálat, akkor nagyon jó lenne, ha ez a csökkenés az állam járványvédelmi kötelezettségeinek és hatósági feladatainak az elvégzésében nem okozna gondot. Merem remélni, hogy a kerületi főállatorvosi hivatalok, illetve élelmiszer-vizsgáló hivatalok be fogják tudni tölteni a szerepüket.

Ugyanakkor vannak kollégák, akik majd kikerülnek az állami szolgálatból. Tudom, hogy ez most nem az érdekvédelem pillanata, de nekünk, akik a karban vagyunk, mindenképpen szembe kell nézni ezekkel a kollégáinkkal; és a törvény módosítása után, amikor a végrehajtási utasítások kapcsán ezek a kínos pillanatok eljönnek, akkor azt is tudnunk kell, hogy mi lesz ezeknek a kollégáknak a sorsa. Ha van annyi bátorságuk és lehetőségük, hogy a jövőben az egzisztenciájukat magán-állatorvosként fenn tudják tartani - ezeknek az embereknek egy része eddig is magánállatorvos volt, és csak néhány órában végzett hatósági feladatot -, itt szeretném akkor ezt a hiátust esetleg úgy rendezni, hogy az - idézőjelben mondom - "államnak" végzett, tehát a járványvédelmi feladatok kapcsán végzett munkáért valamiféle ellenszolgáltatást, pénzt tudjanak kapni; tehát nem a betegkezelésért, hanem azért, hogy ő az információszolgáltató az első pillanatban.

Ezekkel együtt, a jelen járványhelyzettel, a nemzetközi járványhelyzettel együtt, azt gondolom, ezt végig kell tárgyalnunk; láthatóan csak apró nüanszokról van szó, és igazából azért, nehogy a péntek délutáni hangulat ráüljön, hanem hogy az egész hété rajta legyen, tehát a tisztelt képviselők vitakedve meglegyen, én úgy gondolom, ez végigtárgyalható, elfogadható.

A Dán János kolléga által elmondottakat is ajánlom megfontolásra. Ha ezekből a megfontolásokból az jön ki, hogy ezt most mégis le kell tárgyalni, én ilyen értelemben meghajlok a többség előtt, csak úgy gondolom, végig kell gondolni a felvetést.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök, hogy azért egyetértünk Orosz Sándorral az állatorvosok egzisztenciális kérdéseiben. Azt hiszem, hogy erről tovább nem érdemes vitatkozni, mind a két oldal - értem alatta az ellenzéket és a kormányoldalt is - érzi, ez fontos kérdés azoknak, akik ebben a munkában részt vesznek, és az állategészségügyben nemcsak az állatorvos, vannak még néhányan, főleg az élelmiszer-biztonsághoz kapcsolódóan. Ennek örülök, ha a másik oldal is ugyanúgy érzi, hogy ez egy fontos egzisztenciális kérdés. Az, amiben az ön által felolvasott egyetértő és pozitív vélemények voltak, a kártalanítás kérdése. Helyes, én is így látom, és azt gondolom, ez az oldal is így tudja érzékelni. Máris egy példa arra, amit ön mondott, hogy vannak olyan esetek, amikor az államnak bizonyos jobb garanciákat kell adni az állattartás jövedelmezőségére. Ez most egy olyan lépés, én úgy értelmezem, hogy egyrészt kiterjesztően, másrészt pedig a betegségek számával kiterjesztően, illetve ha százalékában nézzük, hogy a teljes kártalanítás ezt tudja szolgálni.

Az, amit ön fölvetett itt, gondolhatóan a miniszter úr felé, hogy a magyar kormány majd hogy fogja a termelést támogatni, persze mindenki üdvözölné, hogy minél jobb jövedelmezőség legyen, ennek több feltétele is van, és akkor ez szolgálhatna mindenkit, aki ebben az ágazatban dolgozik. A Medgyasszay képviselő úr által fölvetettre majd visszatérek inkább barátilag, hogy ez a magán-állatorvosi tevékenység és a hatósági - szimpatikus, amit Medgyasszay úr mondott, én egyelőre csak ennyit szerettem volna ehhez kapcsolni. Nem tudom, hogy a köztisztviselői törvény mennyire teszi lehetővé majd ezeket, hiszen a kerületi főállatorvos egy vezető beosztású köztisztviselő, és az bizonyos meghatározottságot jelenthet.

Köszönöm szépen.