Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalásra Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Szekeres Államtitkár Úr! Magam is úgy vélem, hogy indokolt egy laza, inkább csak szabályokat lefektető, mint konkrét területrendezési előírásokat részleteiben is taglaló és rögzítő törvény formájában levezetni a majdani országos területrendezést.

Indokolt lehet ez a módszer a munka mérete, nagysága miatt is, hiszen például a Területrendezési Intézet 1951 decemberében csak 33 vaskos kötetben tudta összefoglalni az ország területrendezési tervét. Már eddig is sok ezer oldalra tehető a települések, kistérségek és megyék területrendezési elképzelése. Nyilvánvalóan hosszas vizsgálatok, viták és alkuk szükségesek ahhoz, hogy ezekből a későbbiekben összeálljon egy teljességre törekvő, részletes országos területrendezési terv.

A konkrét területrendezési döntések nagy részét amiatt is elkerüli ez a törvénytervezet, mert még kialakulatlan Magyarország regionális beosztása. A leendő régiókat az Európai Unió szabályai szerint a települések, kistérségek irányából, tehát alulról kell felépíteni, s ezt a területi, helyi népszavazással kell megerősíteni.

Úgy vélem, még messze állunk ettől a regionális beosztástól. Csupán annyi biztos és bizonyos számomra, hogy a megyék puszta összevonása már most erős ellenérzést és sokszor elutasítást vált ki. Például választókerületem szomszédságában a Tiszazug lakói nyilván a jóval közelebb fekvő Szegedet kívánják régióközpontnak, nem pedig a távoli Debrecent, a magam ismeretei szerint. És államtitkár úr talán vissza tud igazolni, hogy a Jászság lakói közelebb érzik magukat Pest megyéhez, mint a jelenlegi régiós partnerükhöz, a távoli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez.

(17.40)

Természetesen nem szabad megrekednünk a mai megyei területi beosztás adta lehetőségeknél, hiszen akár a Kisalföld, akár a Duna-Tisza köze mint természetes tájegységek is elképzelhetők, mint majdani régiók. Nagyon sok olyan közös természeti adottság, közös növénykultúra és gazdálkodási lehetőség, például a tanyavilág léte, és sorolhatnám még tovább, köti össze úgy a Duna-Tisza közén fekvő településeket, hogy célszerű lenne például távlatban egy közös régióba tartozniuk Kecskemét központtal.

Tudom, hogy ennek a törvénytervezetnek nem tárgya Magyarország regionális beosztása, de vajon dönthetünk-e felelősen autópályák, autóutak nyomvonalairól úgy, hogy még azt sem tudjuk, milyen régióközpontok között kellene minél hamarabb megépülniük ezeknek az utaknak?

Úgy tűnik sokszor, hogy kissé elsietett volt ez a régen várt törvény, vagy a törvény egy részének benyújtása, hiszen például a német területrendezési törvényt is úgy alkották meg, hogy ez előtt az ország településeinek a szerepkörét határozták meg, és ehhez viszonyítva döntöttek a területrendezésről. Horvátország is a háború utáni újjáépítés feladataihoz szabta a területrendezési tervét, azaz a területrendezés feladatát megelőzte egy területfejlesztési és újjáépítési elképzelés jóváhagyása. Nálunk a sorrend fordított, azaz a területrendezés nem a területfejlesztési elképzeléseket szolgálja, hanem azokat behatárolja. Farkas képviselőtársam tulajdonképpen erről beszélt az előbb.

Idézem a törvény-előterjesztés indoklását, miszerint a területrendezés feladata nem a területfejlesztés céljainak, folyamatának, eszközének a meghatározása, hanem a fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak a meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének a biztosítása mellett. Mindezen elképzelés ellenére területfejlesztési, elsősorban közlekedési és vízügyi döntések sorát tartalmazza a terv, bizonyságául annak, hogy a területrendezés és a területfejlesztés feladatkörét nem lehet egymástól élesen elhatárolni.

Szót ejtettem a vízügyi beruházásokról. Közismertek az alföldi homokhátság vízutánpótlási gondjai és a térség lassú elsivatagosodása. Szakértők szerint csak országos erőfeszítés révén, tározók és csatornák építésével lehet távlatosan megoldani ezt a gondot. Az Országgyűlés határozatban kötelezte arra a mindenkori kormányokat, hogy készítsenek terveket a homokhátság vízellátásának megoldására. Nos, ez a törvénytervezet, bár részletesen felsorolja a megvalósítandó országos jelentőségű vízi építményeket, a homokhátságon nem említ ilyen feladatot. Lehet, hogy azért nem említi, mert az ide tervezett tározók egyikének a nagysága sem éri el a tízmillió köbmétert, de ennek a tározóláncolatnak a létrehozása egyértelműen nagy horderejű feladat, utalni kellene erre a törvény valamely helyén.

A homokhátság vízutánpótlásának a megoldása össze kell hogy függjön a Tisza árhullámainak a levezetését megoldani kívánó tervekkel, hiszen az elmúlt években is a tiszai árvizekkel egy időben volt aszály a homokhátsági területek jelentős részén. Itt meg kell említenem, hogy van Balaton-törvényünk, és arra több helyen is hivatkozik ez az előterjesztés. Elsősorban a cianidszennyeződés időszakában felvetődő védekezési gondok miatt vált általánossá az az igény, hogy legyen törvényünk a Tiszáról és a Tisza menti települések rendezéséről. Az emlékezetes szennyezés ellenére a törvényjavaslat mellékletei csak érintőlegesen foglalkoznak a Tisza vízgyűjtő területének a vízminőség-védelmével; mind a Duna, mind a Balaton felszíni vizeinek és vízgyűjtő területének a védelme fontosabb szerepet kap.

Ha ránézünk a Tisza menti területre, amit köztudottan gazdag ártéri erdők öveznek, akkor feltűnő, hogy a mellékelt térképeken a Tisza menti terület harmada vagy közel fele nem tartozik a kiemelten fontos, érzékeny természeti terület övezetéhez. Egy élővíz mentén véleményem szerint nem lehet csak egy kicsit vagy szigorúbban védeni a folyót, mert bármely, part menti területen történő szennyezés az egész folyót veszélyezteti.

Ha már szó esett a településekről, megyékről, akkor sokunkban felvetődik az a kérdés, hogy ez az előterjesztés mennyiben támaszkodott a megyék és kistérségek már elfogadott területrendezési elképzeléseire. Az elmúlt években nagy fáradsággal, sok-sok szakmai vita révén alkották meg ezeket a helyi területrendezési elképzeléseket. Somogy megye területrendezési terve például ellenzi a Balaton mentén autópálya építését, részben annak üdülőkörnyezetet és természeti környezetet károsan érintő hatásai miatt, részint a megye területfejlesztési elképzelései miatt. Ők ott, Somogy megyében úgy látják a területrendezés korlátait, hogy az M7-es fő közlekedési út tervezett nyomvonalát nem a Balaton-parti területen kellene átvezetni, hanem Kaposvár felé, a Kapos völgyén keresztül. A megye szerint az üdülőkörzetben nincs olyan nagyságrendű település, amely képes teret, infrastruktúrát, középvárosi hátteret adni annak az autópályának, amelyik az év nagyobb részében kihasználatlan lenne. Ha mégsem volna az M7-es távlatilag kihasználatlan, mert az autópálya mentén nagymérvű ipari, kereskedelmi és szolgáltató telephely-növekedés következne be az ezzel együtt járó népességszám-emelkedéssel párhuzamosan, ez a változás alapvetően veszélyeztetné a tópart még meglévő idegenforgalmi előnyeit, és ezek a változások ellentétesek lennének az üdülőkörzet alapvető funkcióival.

Ezzel a megyei elképzeléssel szemben a törvényjavaslat ezt a fő közlekedési utat a tó partján kívánná kiépíteni. Ez a példa - szándékosan nem helyi példát mondok - egyértelművé teszi, hogy amennyiben a megyei közgyűlések területrendezési tervei ütköznek a mindenkori kormány területrendezési elképzeléseivel, akkor az Országgyűlés döntése a meghatározó. Ezt az eljárást természetesen elfogadom, de talán ennek a törvénynek kellene szabályoznia az ilyen döntésekben történő eljárás folyamatát.

Jelen esetben nem világlik ki, hogy mely esetekben tér el egymástól a megyei közgyűlés területrendezési terve és a kormány elképzelése, mert még döntési alternatíva formájában sem hívja fel a figyelmet erre az előterjesztő. Egy megyei közgyűlés véleményének kell hogy legyen akkora súlya, hogy véleményét mint eltérő véleményt, valahol jelezze az előterjesztő. Ha nem alternatívaként kívánja ezt jelezni, akkor legalább a törvényjavaslat indoklásában szenteljen erre egy rövid utalást!

Tisztelt Ház! Nagyon röviden ennyit szerettem volna hozzáfűzni ehhez az egyébként nagyon gazdag törvénytervezethez. Remélem, lesz még lehetőségem néhány gondolattal kiegészíteni mondandómat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett felszólalásra Pettkó András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó, képviselő úr.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A területrendezési tervnek az a célja, hogy rögzítse a területhasználat rendjét a közérdeknek megfelelően, a hosszú távú jövő érdekében. Különböző tulajdonban, közöttük önkormányzati tulajdonban lévő területek felhasználását kell korlátozni és szabályozni. Ez csak törvényben lehetséges.

Országos területrendezési terv most először készült hazánkban, mivel eddig csupán szankcionálás nélküli koncepciók vagy pedig össze nem hangolt ágazati érdekeket képviselő területfelhasználási tervek készültek. Az országos területrendezési terv készítését a területfejlesztésről szóló 1996. évi XXI. törvény 7. §-a írta elő. A törvényjavaslat az általános indoklási részben a következőket rögzíti:

A területrendezési tervek a területfejlesztés társadalmi, gazdasági céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő műszaki, ökológiai szempontok alapján elkészített tervek, amelyeknek alapvető funkciója a térségi szerkezet meghatározása és térségi területhasználat szabályozása. Feladatuk nem a területfejlesztés céljainak, folyamatának, eszközeinek, ütemeinek meghatározása, hanem a fejlesztés, a fejlődésbeli, térbeli, fizikai kerületeinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének biztosítása mellett. Országgyűlési, illetőleg megyei önkormányzati jóváhagyások révén a legfontosabb előírásaik jogszabályként fejtik ki a hatásukat.

A területrendezési tervek között legjelentősebb az országos területrendezési terv, amely az ország egészére határozza meg a léptéknek megfelelő mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Üdvözlendő, hogy a szabályozási alapdokumentum megszületett, és egyet lehet érteni az általános indoklásból idézettekkel is.

Ám, ha azt is megnézzük, hogy a törvényjavaslat milyen mértékben felel meg a hazai jogrendnek és a kívánatos közérdekű szakmai elvárásoknak, akkor elég komoly problémákat találunk benne, hatályos törvények, alkotmánybírósági határozat marad figyelmen kívül.

(17.50)

Lényeges szabályozási kérdések maradtak megoldatlanul, amelyek a terület jelenlegi formája mellett a következő években komoly problémákat vetnek majd fel.

A területfejlesztési törvény 23. § (3) bekezdésében előírja azt, hogy a területrendezési tervekhez környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatot kell készíteni. Sajnos, ehhez a tervhez nem készült ilyen vizsgálat, ami kétszeresen is baj. Egyrészt éppen hazánk legfontosabb rendezési terve jár elöl a rossz példával, másrészt az ilyen vizsgálatok mellőzése meghiúsítja azt a célt, amit a területfejlesztési törvény 23. § (5) bekezdésében úgy határoz meg, hogy a területrendezési terv feladatainak tartalmaznia kell a fenntartható fejlődés, a környezeti elemekkel való gazdálkodás és a környezet minőségének a térségi szempontjait. Néhány aggasztó konkrét példát a törvényjavaslatból még meg fogok említeni ezzel kapcsolatban.

Az Alkotmánybíróság 3/1997. (I.22.) számú határozata az indokolási részben azt állapítja meg, hogy amit a törvény elmulasztott, azt a miniszteri rendelet nem pótolhatja. A tulajdonviszonyokat is érintő területfelhasználás szabályozási jogkörében tehát nem elegendő egy miniszteri felhatalmazás, márpedig a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény 28. § (6) bekezdésében a nemzeti park létesítését a szakminiszter hatáskörében állapította meg. Akkor még talán nem is tehetett mást, hiszen hiányzott hozzá a területhasználat átfogó szabályozásának a jogintézménye.

Ez a helyzet azonban most alapvetően változik meg, éppen e törvény következtében. Szükséges ezért, hogy a nemzeti parkok létrehozása is itt történjen meg. A jelen törvényjavaslatban a 13. § országos ökológiai hálózat kategóriáján belül erre lehetőség nyílik. Enélkül ugyanis félő, hogy a kellő védelem nem biztosítható, és a piaci igények a joghézagon belül előbb-utóbb maradandó károkat okozhatnak. A törvényjavaslat 31. §-ában előírja azt, hogy az országos területrendezési tervet hétévente felül kell vizsgálni, de egyébként nem intézkedik a módosításával kapcsolatos eljárási rendről. Igen súlyos problémák vetődnek fel ezzel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy az, amit ez a javaslat tartalmaz, immár törvényi hatályú, így csak egy másik törvénnyel lehet módosítani.

Néhány előre látható nehézség ezek közül: a jelen törvényjavaslat 5. § (2) bekezdésében a megyei területi felhasználási kategória határát 50 hektárban állapítja meg. Ez egyebek között annyit jelent, hogy ennél nagyobb terület építési területbe vonása csupán a megyei terv módosításával lehetséges. Üdvözlendő a javaslat, azonban gondoskodni kell a módosítás eljárási rendjéről, mert a hétévente esedékes felülvizsgálat bizonyára nem megfelelő ehhez.

A 9., 10. §-ban, valamint az 1. és 2. számú mellékletben vannak feltüntetve az országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és egyedi építmények vázlatos helyei. Ezek igen hosszú, sok évtizedes távlatra rögzítenék a szerkezetet, mialatt bármi felmerülhet, egy tényleges, új igény, például útszakasz vagy határátkelő valamilyen, közben keletkezett nemzetközi igény szerint, amiért szintén nem elég a hétévente tartott felülvizsgálat, hanem azonnali döntést igényel. A törvényjavaslat 6. §-ában meghatározza a művelési övezet kategóriát, majd a 3. számú mellékletben ezeket területileg is rögzíti. Ugyanakkor az EU-csatlakozásunk által felmerült igények, mint például a szántóterület csökkentése vagy olyan újragondolandó hazai igény, mint a Tisza-völgy vízgazdálkodásának a reformja lényeges módosulásokat okozhatnak a művelési ágakban, csakhogy ezek hatályosulása ezen törvény keretében módosítást igényel.

A területhasználat szabályozása számos jogi problémát vet fel, amelyek ma egyrészt fogyatékosan, másrészt nehezen áttekinthetően vannak szabályozva: a kisajátítás, a korlátozással járó kompenzáció, a jogorvoslat. A jelen törvényben legalábbis intézkedni kell arról, hogy ezek áttekinthető rendszerbe sorolva elkészüljenek.

Még ki kell térnem néhány olyan dologra, amelyek bár csak részletkérdések, mégis nagy fontosságúak. Sajnos, az országos területrendezési terv a szükséges és a törvényben is előírt vizsgálatok nélkül készült, és ha most e formában törvényerőre emelkedik, az súlyos jövőbeni problémák megalapozója lehet, mivel előír végre nem hajtható vagy éppen káros következménnyel járó feladatokat. Az autópálya- és az útprogram a térségi gazdasági szempontoknak, a környezeti igényeknek és az ország gazdasági teherbíró képességének a figyelmen kívül hagyásával készült. Nyilvánvaló, hogy e formában megvalósulni sem fog, viszont félő, hogy az összes összefüggéséből kiragadva megvalósított elemei nem fogják az ország távlati céljait szolgálni, pedig ez lenne a törvénytervezet kitűzött fő célja.

Kiemelt szerep jut itt az európai regionális kapcsolatok hazai elemei kiépítésének, ámde a tervezet félreért benne egy alapvető dolgot. Ha például az európai igény egy Trieszt-Ljubljana-Budapest-Kijev kapcsolatról beszél, az csak egy általános földrajzi irány, és távolról sem jelenti azt, hogy éppen a máris túlzsúfolt budapesti térségeken kellene hatalmas költségekkel átvezetni. Könnyen lehet, hogy más átvezetési irány kedvezőbb és olcsóbb volna. Tekintettel arra, hogy valamennyi európai közlekedési irányelv Budapestet jelöli meg iránypontként, ennek a mechanikus átvétele hihetetlen környezeti és pénzügyi gondokat fog jelenteni Magyarország számára, anélkül, hogy azt bárki megkövetelné tőlünk. Egyúttal az ide összpontosuló forrásigény az egész magyar vidék vagy az ország 80 százalékának a leszakadását fogja eredményezni. Lehet például, hogy valami időközben megépülő dél-dunai híd által megteremtett lehetőség újrarendezi a közlekedési folyosók kérdéskörét.

Kérdés az is, hogy szabad-e, érdemes-e ennek a Trieszt-Kijev tranzitforgalomnak az útját a balatoni üdülőkörzetre terhelni? Nem volna-e érdemes egy közép-somogyi átvezetés, ami olcsóbb, környezetbarátabb, és segítené Dél-Dunántúl közlekedésének a megoldását is? Szerepel a törvényjavaslatban nagy sebességű európai vasút kiépítése Bécs-Budapest-Kelebia-Belgrád vonalvezetéssel, csakhogy ez messzemenően nincs megtervezve, sőt a jelenlegi viszonyok között a budapesti átvezetés teljesen megoldhatatlan.

A törvényjavaslat értelmében az M0-ás autópálya nyugati szakasza a budai hegyeken keresztül vezetne. Ez a vidék környezeti szempontból a főváros tüdeje és a legfontosabb rekreációs tartaléka, amely nagyrészt természetvédelmi terület, és az autópálya tönkretenné. Az M0-ás autópálya nyugati szakaszát anélkül tervezték ide, hogy a közlekedési kapcsolatok megkövetelnék, hiszen ebben az irányban semmiféle autópálya-kapcsolat nincs és a jövőben sem lesz, de ha ez a sztráda megépül, az ide fogja vonzani az átmenő forgalmat, amelynek benzingőzét a budai hegyvidék és az uralkodó szél irányába eső főváros szívja majd be. Az anyagiak szempontjából pedig annyiba kerülne ez a 20 kilométeres szakasz, amelyből az Alföldön 170 kilométeres autópályát lehetne megépíteni.

Meg kell jegyeznem, ezek a felvetések megfelelnek ugyan a józan belátás szempontjainak, de nem pótolják az érdemi vizsgálatokat, azokat, amelyek elkészítését egyébiránt a területfejlesztési törvény is előírta.

A fentiek alapján módosító javaslatok előterjesztését tartom szükségesnek, amelyek kiterjednek a törvényben előírt hatásvizsgálatok elkészítésére, a nemzeti parkok meghatározásának beemelésébe a törvény szövegébe, a törvény jövőbeni módosításával kapcsolatos eljárási rend alapjainak a rögzítésére, a területhasználat korlátozásával és módosításával járó jogi és eljárásrendi szabályok kidolgozásának elrendelésére.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként csakis ezen módosító elfogadása esetén tartom támogathatónak az országos területrendezésről szóló T/1817. számú törvényjavaslatot. (Taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Írásban előre jelentkezett Szalay Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Szalay Ferenc nem tartózkodik a teremben. Köszönöm szépen.

Ismételt felszólalásra kért lehetőséget Ékes József képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Farkas Imre képviselőtársam után egy kicsit nehéz megszólalni, mert úgy fog tűnni, hogy az ellenzék fogja jobban védeni a területrendezési törvényt, mint ahogyan a kormányzó oldalról Farkas Imre képviselőtársam beszélt.

Egyrészt maximálisan egyetértek vele bizonyos kérdésekben, ahogyan a vezérszónoki időszakban is megfogalmaztam, és örülök annak, hogy államtitkár úr itt van, hisz ismeri elég jól Veszprém megyét, talán egy-két gondolatra visszautalnék.

Az összefoglaló hátsó részében lévő paragrafusokban a rehabilitációs résznél szerepel Pécs kérdése. Ez nagyon rossz megközelítés, most nem Péccsel kapcsolatban és nem az uránbányával kapcsolatban mondom, de ez nagyon rossz megközelítés, hisz ebben az országban számos olyan terület van nagyságrendekben, veszélyességében, mint Pécs. Tehát vagy beemelem az összes olyan érintett területet, amelyeknél ugyanúgy kormányzati eszközökkel, önkormányzati és regionális eszközökkel a rehabilitációt végre kell hajtani, vagy pedig mindenkit kihagyok belőle.

(18.00)

Tehát ezt egy helytelen lépésnek tartom. Én csak Ajka példáját mondom önnek, hisz tegnap pont a miniszter úrnak tettem fel kérdést a Bakonyi Erőmű Rt.-vel kapcsolatosan, 50 millió tonna szürke-, vörösiszap, meddőhányók, bányabeszakadások, és ha adott esetben megszűnnek az ipari üzemek, akkor annak a teljes barnamezős rehabilitációját végre kell hajtani - több ezer hektár!

Én akkor is elmondtam, hogy környezetvédelmi szempontból hiányosnak tartom magát a területrendezési tervet. Ahogy ez több éven keresztül végigment önkormányzatokon, területfejlesztési, vagyis térségi társulásokon, megyei területfejlesztési tanácson, régiókon, kialakult egyfajta elfogadottsága magának az országos területrendezési tervnek, viszont a környezetvédelem szempontjából én rettentő hiányosnak tartom.

Ezt mondom azért is, hisz nem létezik Magyarországon egy olyan térkép, ami az ország veszélyeztetettségi térképét jelentené, ahova a területrendezési törvény… - hiszen a mostani területrendezési törvénnyel tulajdonképpen az elmúlt ötven év összes rosszul végrehajtott, akár építészeti, akár természetvédelmi vagy abba beavatkozó dolgait elismeri. Tehát nem nyúl vissza azzal, hogy ha adott esetben ott bármilyen tevékenység megszűnik, akkor ott gátat szabok az új területrendezési törvénnyel, és adott esetben nem adok helyt annak, hogy ott bárminemű építkezés történjen. Nagyon sok, számos példa volt arra az elmúlt időszakban is, hogy olyan területekre adtak ki építési engedélyt, ahol később betegségek kapcsán vagy folytán kiderült, hogy az a terület annak idején, ezelőtt 30-40 évvel veszélyeztetett terület volt környezetvédelmi szempontból.

Ezért is fogalmaztam én a vezérszónoki hozzászólásban is úgy, hogy egyfajta nemzeti minimumot kellene meghatározni, meg kellene állapítani, hogy hol tartunk, ahhoz képest maga a területrendezési törvényünk mit kíván nagyon szigorúan szabályozni. Mint ahogy a Balaton-törvénynél is tulajdonképpen kemény vitákkal, parlamenti vitákkal, sőt mi több, az állampolgárok negatív megjegyzéseivel együtt, de egy nagyon kemény balatoni törvény tudott kialakulni.

Ugyanezt a célt kellene hogy szolgálja maga a területrendezési törvény is, ahol azt mondom, hogy a természetből további rablást nem engedek, fogalmazzunk úgy, mint ahogy Budapest esetében is, Budapest egyre jobban kitágul, mert olyan területek kerülnek építészeti szempontból bevonás alá, amelyeket meg kellene őrizni a jövő számára. Tehát nemhogy engedem a bővítését, hanem igenis, parkosítani kellene adott esetben, és az élettérnek, fogalmazzunk úgy, az ökológiai sokszínűségével együtt biztosítani kellene azt, hogy az állampolgárok valóban egy csodálatos környezetben tudjanak élni. Ez az, amit én mindenképpen nehezményezek, és valami úton-módon kérem azt, hogy ez még egyfajta pótlással kerüljön hozzá vagy kerüljön be magába a területrendezési törvénybe.

Amit én úgyszintén elmondtam akkor is, az 1800-as évek végén, 1920-ig Magyarországon számos olyan, a tiszai vízgyűjtő területre vonatkozó szabályozási terv készült el, amelyek, állítom, ma is nagyon korszerűnek tekinthetők, sőt mi több, rettentő korszerűnek tekinthetők. Azóta tulajdonképpen - és főleg az elmúlt ötven év folyamán - teljes egészében megszűnt maga a vízkormányzás, a nyári záportározók kérdése, a vízelvezető rendszerek kérdése ma már hellyel-közzel találhatók meg. Az elmúlt időszakban építettük a gátakat, és ahogy Ukrajnából jött le a hordalék - fogalmazzunk úgy -, állandóan utánatöltődött maga a folyam, és lassan olyan gátakat fogunk építeni, hogy egyszerűen nem lehet átlátni rajta, olyan lesz, mint a vasfüggöny.

Tehát én ezért is mondtam és szorgalmaztam azt, hogy a Kárpát-medence egészére kellene valahol a területrendezési tervnek szorítkoznia, hisz egészen biztos, hogy minden ország, amelyik határos Magyarországgal, meg kívánja oldani ugyanezeket a problémákat. Főleg a tiszai árvíz után vált ez nagyon fontossá, hogy egyfajta közös gondolkodás tudjon kialakulni, és ha mi rendelkezünk egy korszerű területrendezési tervvel, azt már tudjuk ajánlani a szomszédos országoknak is; az 1900-as térképek egyfajta nagyrégióban gondolkodtak, mert annak idején - fogalmazzunk úgy - Magyarország nem volt Budapest-központú, hanem régiós szemléletek alakultak ki akár a vasúti közlekedés területén, akár a közúti közlekedés területén, akár a vízszabályozás területén, hisz akkor az országnak a nagyságrendje teljesen más volt. Tehát én mindenképpen szeretném, ha ebben az irányban gondolkodnánk.

Miért mondom azt, hogy elismer minden olyan lépést, ami idáig nagyon rosszul történt? Veszem a kőbányai iskola kérdését. Téma most, hogy benn bezárok egy iskolát, kitelepítem Kőbányára, pedig ott van az egész gyógyszergyár. Most fölteszem magamban a kérdést: lehet, hogy környezetvédelmi szempontból a környezeti szennyezési határértékeket maga a gyár nem lépi túl, de a gyógyszergyártásnál is használnak vegyi anyagokat; onnantól fogva, ha vegyi anyagot használnak, akkor az robbanásveszéllyel is jár. Nemrég volt, a tévében is láttuk, az utóbbi időben számos országban súlyos vegyianyaggyár-katasztrófák következtek be, és volt olyan, ahol adott esetben közel száz vagy kétszáz halott is volt. Tehát olyan helyre engedni egy közintézmény-telepítést, amelyik egy veszélyességi kategóriában van, én azt mondom, a mai világban bűn; ott inkább arra kellene törekedni, hogy onnan a közintézményt valamilyen úton-módon elviszem távolabb.

Tehát valahol a területrendezési tervnek erre is válaszokat kellene adni, és azért mondom, hogy visszamenőlegesen is kellene rendezni a dolgokat, ami az elmúlt ötven év folyamán károsan következett be akár a természetvédelem szempontjából vagy az élhetőbb élettér szempontjából is, vagy veszélyességi szempontból, környezetvédelmi szempontból, ott adott esetben, ha megszűnnek, visszamenőlegesen ne lehessen újból azon a területen ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végezni, vagy adott esetben annak az épületnek közintézményként funkcionálni.

Van egy dolog, ami még nagyon érdekes, és itt Farkas képviselőtársam és Lezsák képviselőtársam is kitért rá: a régiók kérdése. Hittük és úgy gondoltuk, hogy Magyarország uniós csatlakozásával a hét régiót maga az Európai Unió is elismeri - tulajdonképpen most Magyarországot jelen pillanatban egy régióként kezeli. Nem véletlenül mondtam el akkor a vezérszónoki hozzászólásomban is, hogy előtte állunk a választási törvény módosításának, előtte állunk a területfejlesztési törvény módosításának, előtte állunk egy régiórendszer új szemléletű kialakításának. Itt még nagy kérdés a megyék kérdése. Most mindegyik megye - fogalmazzunk úgy - elkészítette a saját területrendezési tervét, hisz elkészítette, javarészt majdnem mindenhol elkészültek a környezetvédelmi tervek is, az önkormányzatoknak ez kötelezettségük, ahhoz, hogy különböző pályázatokat be tudjanak nyújtani, ez meg kellene hogy legyen - kistelepülések esetében biztos, hogy nem, hiszen egyszerűen pénzügyileg nem álltak úgy a kistelepülések, hogy ilyen terveket el tudjanak készíteni -, tehát egyfajta átgondolása lesz utána újból.

Azért is lenne jó, ha maga a területrendezési terv tényleg foglalkozna a nemzeti minimum kérdésével, környezetvédelemmel, veszélyeztetettségi kérdéssel foglalkozna, hisz egy dolgot higgyen el nekem mindenki - és az államtitkár úr is, egészen biztos, hogy osztja a véleményemet -: Magyarország karsztvízkészletének a kérdése. Ez nemcsak Magyarországon életfontosságú kérdés, hanem a világban mindenütt, egyre nagyobb értéke lesz a karsztvíznek, az ivóvízbázisainknak. Hogyha ott nem tudunk olyan lépéseket meghatározni, amelyek szigorú korlátokat vezetnek be, akkor feléljük a jövő nemzedéknek az életterét, életesélyét és életterét.

Nem véletlenül mondtam el - és nemcsak most mondom, hanem az előző időszakban is mondtam -, hogy az 1/A vízbázisok területén lenne elsődleges például a csatornázás kérdése. Ma ebben az országban mindenhol csatornáznak, még az 5., 6., 7., 8. kategóriában is. De maga a vízbázisvédelem, ivóvízbázis-védelem, én azt mondom, elsődlegesen kiemelt terület, és ott nagyon szigorú feltételeket kellene szabni a területrendezési tervvel kapcsolatosan is, hogy ott mit engedek meg. Hisz a Balaton-törvénynél mi voltunk azok, akik szorgalmaztuk, hogy a Balaton területén a törvény adta lehetőségekből zárjuk ki az olyan jellegű ipari tevékenységet, amit adott esetben a Balaton vízgyűjtő területének a szennyezéséhez hozzá tudna járulni - tehát ezek ki lettek zárva.

Ugyanilyen fontos lenne a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatosan tényleg egyfajta Tisza-törvénynek a megalkotása, a Tisza vízgyűjtő területére egyfajta törvény megalkotása. Tudom határozottan, amit önök kevésbé tudnak: úgy hívják, Globe Europe, ez a fenntartható fejlődés irodája Brüsszelben, amelyik működik, szorgalmazta a dunai vízgyűjtő területek országainak a konferenciáját. 2001-ben csináltunk itt, Budapesten egy konferenciát, akkor azon a konferencián, ha jól tudom, Németország nem vett részt, Ausztria kevésbé vett részt. Állítom, a tavalyi dunai árvíz után egészen biztos, hogy más a szemlélet most már, ebben a pillanatban Németországban is, és más a szemlélet Ausztriában is.

(18.10)

Egészen biztos, hogy ha Magyarország kezdeményezőleg lépne fel, akkor a Duna vízgyűjtő területére tényleg egy nagyon korszerű, több ország által megfogalmazott környezetvédelmi, hajózhatósági és szállítási tervet tudnának közösen az országok kidolgozni. Ez is nagyon fontos kérdés, hiszen a területrendezés kérdésében, ahogy Pap János képviselőtársam is elmondta, valami úton-módon a Duna teljes folyamának a rendezésére is sor kerülhetne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Még egyszer kérem, a 14. §-nál vagy mindegyik szennyezett területet vegyük be a rehabilitált területek közé, vagy pedig egyiket se említsük, mert ez bizonyos szempontból képviselők között is feszültséget okoz. Ezt nagyon kérem, mert ahogy mondtam, nemcsak Ajkával kapcsolatosan, de ugyanezt lehetne mondani Tatabányán, Ózdon vagy Dorogon, bárhol máshol, ahol hasonló nagyságrendeket fel lehet lelni, lehet hogy nem egy összefüggő területen (Az elnök ismét csenget.), hanem több különböző területen, de mégis fel lehet lelni. Én ezt nagyon kérem az államtitkár úrtól.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Pap János képviselő úr és Farkas Imre képviselő úr. Először Pap János úrnak adom meg a szót.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Pont ezt a részt nem tudtam már elmondani, ami arról szólt, hogy nem ismerjük a helyzetet; és ez sajnálatos módon több ciklusban és több előterjesztésnél előfordul, hogy nincs pontos helyzetismeretünk, nincs egy adatbázisunk, amelyre építeni lehetne. Mindig kétkedve állok ilyenkor a tervezet előtt, hogy vajon mire építkezünk akkor. Tessék mondani, mi következik be, ha valamit rosszul határozunk meg?

Hadd mondjak erre egy példát, tisztelt államtitkár úr, ami engem zavar: kimaradt Mosonmagyaróvár mint logisztikai központ. Nem azért, mert ott élek, de nincs az országban még egy olyan hegy, mint Mosonmagyaróvár, ahol logisztikai központnak kellene lenni. Két autópálya, két főút érkezik a városba; két nemzetközi vasút érkezik, egy gyorsforgalmú vasút, az első az országban, és még sokáig az egyetlen lesz; négy irányból érkezik vasút a városba; közel van a Duna. Tessék mondani, hol kell logisztikai központot építeni? Van Sopronban logisztikai központ, Sopronban van ROLA. Mosonmagyaróváron, a 86-oson végigdübörögnek a kamionok, míg elmennek a ROLA-ra, miközben Mosonmagyaróváron ott van a vasút mellett az autópálya. Pontosan praktikusan ott lehetne jól megcsinálni!

Az a nagy bajom, hogyha nem ismerjük a pontos helyzetet, és e pontos helyzet ismerete nélkül tervezünk. Vajon, ha a törvény rögzít dolgokat, ebből később hogyan lehet kimászni, hogyan lehet módosítani, ha erre tervezünk?

Ugyanez érvényes arra, ha a Mosoni-Dunát alternatív hajózó útnak szeretnénk használni: a Mosoni-Dunából minimális, talán 14 kilométert jelölt be hajózható szakasznak. Egyszerűen nem igaz! Szeretnénk rehabilitálni, erre is megvannak a programok, a költségvetésben született is rá támogatás 65 millió forintban.

Azt gondolom, a helyzet nem ismerését mutatja az a törvényben, amikor azt mondja a 4. § (4) bekezdés, hogy majd pontosítani kell később a helyi tervek alapján. Tehát nem tudunk pontosan dolgokat, esetleg módosuló elemekről beszél az elkerülő utaknál. Azt gondolom, hogy erre nem lehet pontosan építeni; akkor inkább csússzon egy picit, várjunk egy kicsit, tárjuk fel ezeket a dolgokat.

Van ilyen például, hogy M1 helyett beírták, hogy M0 Mosonmagyaróváron. Nagyon nagy baj lenne, ha az M0 Mosonmagyaróvárig jönne! Ez nyilván elírás, tehát nem szeretném ezt most ragozni, csak azt hiszem, egy ilyen tervnél, amely a jövőt hosszú távon meghatározza, kicsit pontosabban kell alapozni, kicsit körültekintőbben kell a dolgokat elvégezni.

Nem véletlen, azt gondolom, ez látszik a két oldal összecsengő megnyilatkozásából, hogy valóban mindannyian azt szeretnénk: pontos ismeretekre, pontos helyzetre építve, jól megtervezett területrendezésről, területfejlesztésről legyen szó, és azt gondolom, akkor közmegegyezésre nagyon szépen meg lehet valósítani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Ékes József képviselőtársam lelkifurdalást váltott ki belőlem, mert azt mondja, hogy én bírálom a tervet, és ő velem szemben ezt megvédi. El is tudom képzelni, mert ha én is azon a területen laknék, és nem a Tisza mentén, akkor most csupa jókat mondtam volna erről a tervről, mert én a tervnek körülbelül 90 százalékáról, ha mennyiségét nézem az oldalaknak vagy a soroknak, jót mondtam vagy jót akartam mondani, de körülbelül negyvenperces beszédet kellett volna mondanom, ha minden területet megdicsértem volna, és erről az egy kérdésről, az árvízi problémáról pedig ezt akartam volna vagy ezt mondtam volna el, amit elmondtam.

Én egyébként némiképp azon vagyok meglepődve, hogy nemcsak engem érint ez a Tisza mente probléma, hanem nagyon sok képviselőtársamat is; és látom, hogy árapasztó tározók címén és tájgazdálkodásként szinte a fél Alföld be van jelölve, és még definíciókat sem tudtam értelmezni, hogy ezek hogyan fedik át egymást vagy hogyan nem, és én csodálattal szemlélem, hogy képviselőtársaim ezt nem vetették fel. Én két dolgot tudok: vagy ők nálam sokkal jobban ismerik ezt a problémát, és nem látják ilyen borúlátóan, mint én, vagy pedig nem kellő alapossággal nézték át. Csakhogy én úgy gondolom, azért kell ezzel foglalkoznunk, mert félek tőle, hogy ha ezt a területrendezési tervet el fogjuk fogadni, akkor a megyékben, illetve a településeken olyan helyzetbe fognak kerülni emberek, hogy már bizonyos korlátokat nem tudnak majd feloldani. Én ezért tartom ezt rendkívül fontosnak.

Összességében ez nagyon biztató megoldás is lehet, ami itt az árvízzel kapcsolatban megjelent, csak azt az ellentmondást nem tudom feloldani, hogy mi mindent fog majd tartalmazni végleges formájában a Vásárhelyi-terv, és az milyen összefüggésbe kerül az itt leírtakkal.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök asszony. Farkas Imre képviselőtársamhoz: én is a tíz percben kellő hangsúlyt helyeztem a Tisza vízgyűjtő területére. Erre van egy nagyon jó példa: ha holnap lesz ideje, akkor az FVM gondozásában megjelent egy csodálatos, szép kis füzet, amely az elmúlt 130 évnek a tiszai vízgyűjtő területére vonatkozó rendezési dolgait próbálta meg összefoglalni. Ha ebben megnézi Kolosváry mérnök úrnak és az ő teamjének a tervezéseit, tényleg fantasztikus és csodálatos.

Abba az állapotba kellene újra visszaállítani a Tisza vízgyűjtő területét, mint ahogy az 1800-as évek végén, 1910-1920-ig ezt el is képzelték és meg is valósították. És nem szabad utána olyan dolgoknak helyt adni, ami aztán az elmúlt ötven év folyamán a Tisza vízgyűjtő területét tényleg érintette, fogalmazzunk így.

Tehát maximálisan egyetértek önnel.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Farkas Imre képviselő úr.

FARKAS IMRE (MSZP): Én viszont ezzel már nem tudok teljesen egyetérteni, amit most mondott Ékes József képviselőtársam. Én magam is átnéztem az elmúlt több mint száz év történéseit, és azt a szakirodalmi hátteret mind megnéztem, ami ezzel foglalkozik, és azt kellett látnom 1848-tól kezdődően, hogy ahogy a védelem haladt előre, úgy érte egyre több kritika azokat a munkálatokat, amelyek ennek keretében megvalósultak. Nemegyszer - megnéztem - nagy gondolkodóink vették bírálat alá, hogy egyáltalán volt-e értelme ennek a szabályozásnak.

Az elmúlt ötven év eseményeit részben azért védeném meg, mert Magyarországon jelentős védművek akkor épültek meg, amelyek végeredményben ma is helytállóak. A problémát inkább ott látom, hogy 1970-től kezdődően, különösen, mondjuk, az elmúlt három-négy évben olyan események történtek és olyan árvízszintek alakultak ki, amelyek a régi módon már nem válaszolhatók meg. Most ezzel kell valamit kezdeni, és megmondom őszintén, itt látok bizonyos tanácstalanságot, a szakemberek részéről sem látom, hogy mi mindent lehet tenni, mert hallottam én már olyan koncepciót, amelyik azt mondta, hogy a szükségtározók sem nyújtanak megfelelő megoldást, mert Magyarországon több mint húsz napig kell rendkívül magas vízszinttel számolni, és állítólag így sem biztos, hogy ekkora vízmennyiséget le lehet vezetni.

Tehát fantasztikus elképzelések fogalmazódnak meg. Én azt nem olvastam, hogy hol tudták volna ezeket a gondolatokat szintetizálni, és ezek milyen módon jelentek volna meg.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Négy képviselőtársunk jelentkezett, aki a képviselői helyéről jelezte felszólalási szándékát. Most megadom a szót kétperces felszólalásra Ékes József képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

(18.20)

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök asszony. Tényleg nagyon jó párbeszédet folytatunk, csak a legnagyobb gond ott van, hogy ha a víztározókat nézzük, akkor a szomszédos országok területén is voltak víztározók, tehát valóban a vízkormányzás - fogalmazzunk úgy - a magasabb erdős területekről próbálta meg lelassítani a víz folyását, és sajnos ezek szűntek meg. Tehát nemcsak nálunk szűntek meg, hanem a mellettünk lévő országokban is megszűntek, és bizonyos felgyorsult erdőkivágások miatt is az olvadáskor vagy adott esetben nagyobb nyári esőzésekkor lezúdul a víz, tehát nincs, amivel tényleg egyfajta szabályozható kormányzást lehetne végrehajtani a víz esetében. Sajnos, ezek voltak az utóbbi időszakban a legnagyobb problémák.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előbbi hozzászólásokban már elhangzott egy alapvető probléma, mégpedig az, hogy igazából a képviselők, az Országgyűlés képviselői, akik ezt a törvényjavaslatot hivatottak elfogadni és bírálni, nem ismerik azokat az elemzéseket, amelyek alapján ez a terv elkészült. Lehet vitatkozni árvízvédelemről, útépítésekről, területfejlesztési kérdésekről, igényekről, környezetvédelemről és kulturális örökségvédelemről, azonban a helyzetelemzés nincs jelen pillanatban az asztalunkon. Ennek tükrében minden képviselő a saját körzete problémáit képes föltárni, és azokra megpróbál megfelelő válaszokat adni.

Nos, ennek tükrében fogalmazom meg hozzászólásomat is, hiszen a Dunakanyar térségében élek, és ott olyan problémák vannak, amelyekre keresem ebben a törvényjavaslatban az egzakt, jövőbe mutató válaszokat. Nos, az egyik problémám ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy Budapest környékének összefüggései nem láthatók ebben a törvényjavaslatban. Mire gondolok? Itt van például az alapterv, amely bemutatja azt, hogy melyek azok a területek, amelyek városi funkciót kapnak, melyek azok, amelyek mezőgazdasági funkciót kapnak, illetve erdőgazdasági tevékenységre alkalmas területek.

Csodálkozva látom azt, hogy Budapest körül berajzolták a tervezők az M0-ás körgyűrűt, de eltűnt a budai hegyvidék erdeje teljes egészében, mintha Budapest területén, Budán nem lennének erdők. A kérdésem tehát ezzel kapcsolatban a tisztelt kormányzat felé: ez a jövőkép? Ezt szeretnénk megvalósítani? Mert ha ezt, akkor én ez ellen tiltakozom, ennek tükrében támogatni ezt a törvényjavaslatot nem tudom, és jó érzésű képviselők osztani fogják véleményemet.

A másik, Budapesttel kapcsolatos kérdéskör: megfigyelhető az elmúlt időben az a tendencia, hogy Budapestről nagy számban költöznek ki a térség településeire az emberek. Ezek a kistelepülések hihetetlen fejlődésnek indultak - megjegyezve, hogy sem az intézményhálózat, sem az infrastruktúra nem tudott lépést tartani ezzel a fejlődéssel -, és lassan összeér Budapest határával. Ennek tükrében mindenképpen, szakmai és minden egyéb szempontból is rendkívül kívánatos volna az, hogy Budapest körül egy úgynevezett zöldövezet, zöld gyűrű jöjjön létre. Nos, tisztelt képviselőtársaim, nyomát sem látom ennek a zöldövezetnek, ennek a zöld gyűrűnek ebben a törvényjavaslatban, illetve annak mellékleteiben. Ez számomra megint nem elfogadható megoldás.

A környezetvédelem fejezete valóban nagyon felületesen lett kidolgozva, és szeretnék rámutatni néhány problémára. Ilyen többek között az ökológiai folyosók kérdése. Ha erről beszélünk, akkor ezt a kifejezést jó volna értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ezen a területen nem létesíthetők olyan műszaki létesítmények, nem végezhetők olyan tevékenységek, amelyek az ökológiai folyosó nyugalmát, működését bármilyen módon zavarnák. Ennek érdekében szükségesnek tartom a törvénytervezet ezen részének alaposabb kidolgozását és az előírások szigorítását.

Egy másik fontos kérdésre szeretnék rámutatni, a kiemelt természeti védelem alatt lévő területek, valamint a kiemelt jelentőségű műemléki, kulturális örökségvédelmi területek és a fejlesztés kapcsolatára. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben is szükséges megfelelő szigorítás. Szükséges továbbá az, hogy a kiemelt jelentőségű természeti és kulturális örökségvédelmi területeken a fölhagyott bányaműveléseket rekultiváljuk, ezeket a területeket rendbe hozzuk.

Szeretnék rámutatni továbbá arra a problémára is, amelyet az egyik melléklet, nevezetesen a közúthálózat fő elemei nevet viselő 1/1. számú melléklet 2a. bekezdése visel. Ez úgy hangzik a tervezet szerint, hogy a főúthálózat meglévő, esetleg módosuló elemei. Számomra rendkívül furcsa ez az esetleg módosuló elemei. Egy törvényben hogy lehet azt előírni, hogy esetleg módosuló elemei? Éppen ezért egy módosító indítványban mindenképpen javasolni szükséges ennek a címnek a pontosítását az “esetlegesö szó elhagyásával. Ha ezt szeretnénk megvalósítani, akkor nem kívánunk rajta legalábbis hét éven belül módosítani.

Az előttem szóló képviselő urak már értekeztek az árvízi biztonságról és a vizek kártételeiről. Szeretném elmondani, hogy ez nem csupán a Tisza mentét érinti, hanem az elmúlt év augusztusában a Dunán is egy minden korábbinál nagyobb volumenű, mértékű árvíz vonult le. Sajnálatos, hogy ez a törvényjavaslat nem tartalmazza a Duna menti árvédelmi rendszer fejlesztését. Úgy gondolom, hogy ezt az elemet mindenképpen be kell építeni, hiszen legalább olyan fontos, mint a Vásárhelyi-terv a Tisza mentén élők számára. Az elmúlt időszakban, az elmúlt évtizedekben a Duna fölső vízgyűjtő területein rendkívül sok erdőt vágtak ki, megszüntették azokat a természetes tározókat, amelyek az árvizek levonulását fékezték, az intenzitását, időtartamát elnyújtották és a levonulásukat lassították, és ennek megfelelően a tetőzés vízszintjét is csökkentették.

Ismeretes számunkra az is, hogy a globális felmelegedés folyamata tart, és tartani fog még több évtizedig. Ez azt is eredményezi, hogy ettől jóval magasabb árvizekre is számíthatunk. Szeretném megjegyezni, hogy már ebben az évben - Kóródi Mária miniszter asszony is jelezte - 70 százalékkal nagyobb hómennyiség van a vízgyűjtőkön, és föl kell készülni a 2000. évi árvíznél nagyobb árvíz fogadására. Éppen ezért rendkívül fontos volna az, hogy a Dunakanyarban és a Duna más szakaszain is a jelenleg nem kiépített vagy gyenge védelmi rendszert továbbfejlesszük és tovább erősítsük.

(18.30)

Tisztelt Ház! Ennek tükrében úgy gondolom, hogy számos módosító javaslatot kell a tisztelt Ház elé beterjeszteni, és kérném önöket, hogy ezeket a módosító javaslatokat a lehető legnagyobb vehemenciával, a leghatékonyabban támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces fölszólalásra megadom a szót Gulyás Józsefnek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert az előbb elhangzottak között volt néhány olyan elem, ami nagyon konkrétnak tűnt, nevezetesen a főváros és az agglomeráció, a főváros és a Dunakanyar kapcsolatát illetően, ami az elhangzottak figyelembevételével, azt kell mondjam, hogy nem állja meg a helyét.

Ha a képviselő úr áttekinti az előterjesztést és az előterjesztés mellékleteit, akkor bizony találkoznia kell azzal, hogy a mellékletekben szereplő táblák kiemelt figyelmet fordítanak a Dunakanyar területére: az országos ökológiai hálózat övezete a 3/1. melléklet, a kiemelten fontos, érzékeny természeti területi övezet 3/2. melléklet, komplex tájrehabilitációt igénylő területek 3/4. melléklet, és még sorolhatnám. Ezekből a mellékletekből az derül ki, hogy igenis kiemelten van kezelve a Dunakanyar és térsége. Sajnálom, hogy mindez a képviselőtársamnak a hozzászólása előtt elkerülte a figyelmét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tízperces időkeretben megadom a szót Göndör Istvánnak… - bocsánatot kérek, közben bejött egy kétperces fölszólalás.

Kétperces felszólalásra megadom a szót Hadházy Sándornak, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, öné a szó.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Gulyás Képviselő Úr! Nem kerülte el a figyelmemet ez a melléklet. Áttanulmányoztam, és ennek tükrében mondtam el azt, amit elmondtam. Igenis hiányzik a zöldterület a főváros és a környékbeli települések közül, igenis a budai hegyvidéken lévő erdőterületek eltűnnek vagy jelentősen csökkennek, igenis nagyon laza kapcsolat van a főváros és a Dunakanyar között. Ezekre szerettem volna fölhívni a figyelmet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom tízperces időkeretben a szót Göndör Istvánnak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amikor ezt az országos területrendezési tervet a kezünkbe vesszük, többszöri áttanulmányozás után rendre visszatérő gondolat az, hogy kell-e ennél több vagy elég lenne ennél kevesebb. Ahogy az általános vitát végigfigyeljük, nagy valószínűséggel számítható, hogy mi, képviselők most egyre inkább elmozdulunk, hogy ennél valamivel több kell. Adódik a dilemma, hogy ez egy-egy választókerület problémája, egy nagyobb térség, egy egész régió vagy még annál nagyobb terület problémája, hogy a közös érdekeinket tudjuk-e egy ilyen országos területrendezési tervben rögzíteni. Nekem nagyon tetszik, amit Ékes képviselő úr mondott, hogy meg tudunk-e állapodni a parlamenti patkóban egy nemzeti minimumról, ami arról szól, hogy hogyan óvjuk meg és védjük meg a környezetünket önmagunk számára, a jövő nemzedékek és a jövő generációk számára.

Ugyanakkor tudjuk azt, hogy minden olyan dolog, ami ebben a törvényjavaslatban a határozathozatal után rögzítésre kerül, valahol, valamely területen korlátoz vagy megenged, tehát hosszú távon mindenképpen szabályozza a fejlődést. Nem véletlen, hogy mint az állatorvosi ló, szinte mindenki valahol visszakanyarodik a tiszai árvíz kérdéséhez, mert itt lehet tökéletesen érzékeltetni azt, hogy milyen jelenség van, és mi következhet ebből.

Én a magam részéről ezt tovább nem ragozva, megpróbálok olyan dolgokat elmondani, ami nem egy választókörzetet érint, de úgy érzem, hogy érdekes lehet, érdemes lenne ebben a tervben rögzíteni, mert tényleg egy-egy nagyobb térségnek, még régiónál is nagyobb térségnek a jövőbeni fejlődését, az ott élő emberek életét befolyásolhatja. Úgy, ahogy ez a tervrendszer felépül, nyilván ehhez majd alkalmazkodni kell az alsóbb szinten elkészült terveknek.

Az egyik ilyen a közlekedés. Elég sokat beszélünk az észak-déli irányú közlekedésről, s érdekes módon ebben a tervben nem szerepel egy olyan, lehetőség szerint nagysebességű vasúthálózat, amely mondjuk, Sopronból, Rajkáról vagy Hegyeshalomból indulva dél felé haladva Murakeresztúrnál kilép az országból. Azt hiszem, ennek a jelentőségét túlzottan nem kell magyaráznom, hogy mit jelent, hogy nem kell alagutat fúrni esetleg a szomszédos országban, hogy a tengerhez jussanak, viszont ha a mi terveink között szerepel, akkor ehhez feltehetően uniós támogatást lehet szerezni, bekapcsolhatunk térségeket a fejlődésbe. Ahogy Pap János képviselő úr mondta, ezek ma meglévő szárnyvonalak, de tényleg igaz, hogy észak-déli irányban nem tudunk közlekedni.

Szeretném ehhez hozzátenni, hogy ugyanígy, miközben az összhangot is meg kell teremteni: logisztikai központ, az ország tizedik logisztikai központja Nagykanizsán. Akkor, amikor ezek a tervek készültek, nyilván a bölcs, hozzáértő szakemberek eldöntötték, hogy ez ott jó helyen van. De menet közben - és itt kapcsolódom kissé Lezsák képviselő úrhoz, akinek a hozzászólására autópályaügyben akarok majd visszatérni - teljesen természetesnek érzem, bármennyire tudom, hogy egy déli vasút, ami bent van a köztudatunkban, szépen lassan kiszorul a nagy forgalomból, éppen azért, mert ez a vasúti pálya végighalad a Balaton-parton, sok esetben bent a települések kellős közepén. Tehát ezt kiváltja egy dombóvári elkerülő szakasz.

Autópálya. Én azt gondolom, és ebben téved Lezsák képviselő úr, hogy a vita éppen arról folyik, és arról folyt a tervezés korábbi szakaszaiban, mondjuk úgy, hogy most már a harmadik országgyűlési ciklusban is, hogy hol épüljön meg az autópálya, és abban mindannyian egyetértünk, hogy a települések mögött, tehát minél távolabb a Balaton-parttól, hogy ne zavarja, ne veszélyeztesse azt az ökológiai rendszert. Tehát én azt látom, hogy a jelenlegi közútfejlesztési tervek mind arról szólnak, hogy ez az autópálya a településeken kívül épül meg, és minél előbb, minél korábban. Én mindig azt gondoltam, hogy ez fontosabb minden más szakasznál, mert ma egy esős vagy egy nyári napon, a legnagyobb turistaforgalom időszakában is ott órákon keresztül hosszú autósorok mozognak.

Szeretnék még egy dolgot említeni a közlekedés tárgykörében. A 7-es autópálya és a majdan létesülő, új letenyei-tornyiszentmiklósi határátkelő mellett mint tartalék lehetőség hosszú-hosszú évek óta a magyar és a horvát féllel való tárgyalásokban mindig szerepelt a vasúti hídnak közúti híddal való kiegészítése. A horvát oldalon ez a mai napig élő gyakorlat, és én azt gondolom, hogy ez kevesebb, mint 10 kilométer távolságra van az új, leendő autópályától, és mint tartalék lehetőség, mint elem érdemes lenne, hogy szerepeljen ebben a tervben. Nyilván, amikor ez az ország is európai uniós tagország lesz, fontos lehet számunkra.

A vízbázisok kérdését én sem tudom megkerülni. Elég furcsának tartom - és itt megint hivatkozom Ékes képviselő úrra -, tessék megnézni a térképeket, valami érdekes ok folytán a Mura és a Dráva a térképek nagy részéről lemaradt, még azokról a térképekről is, ahol megemlíti. Hogy pontosan hivatkozzam: a felszín alatti vizek védelméről szóló 3/6. melléklet jelöli is azokat a szakaszokat, és számomra mint ott élő képviselő számára teljesen egyértelmű, hogy ezek a felszín alatti vizek a Mura folyóból táplálkoznak, ugyanakkor a folyó nem szerepel. Itt szeretném bemutatni azt, hogy mennyi minden dolgot kell majd összhangba hozni ezzel a területrendezési tervvel, például szennyvízkezelési dolgokat, mert az ebben a térségben lévő kistelepülések - talán néhány képviselőtársam emlékszik rá, annak idején elmondtuk - soha nem fogják elérni a kétezres egyenértéket, sőt a mai viszonyok között őket felszíni szennyvízkezelésre próbálják rábírni.

(18.40)

Tessék végiggondolni azt, hogy a dombok között a természetes folyás mind a Mura folyó felé halad, és ebben a térségben ilyen felszíni szennyvízkezelést kellene megvalósítani!

Tehát azt gondolom, ez nagyon fontos, kell hogy legyen egy ilyen tervünk. Én bízom abban, hogy úgy, ahogy az általános vitában egész eddig zajlott, képesek leszünk a bizottságokban megfelelő kompromisszumokat kötni, és tényleg, hadd használjam még egyszer ezt a kifejezést, hogy egy nemzeti minimumot mindannyiunk érdekében elfogadni, amely aztán ezt követően tényleg kötelező erővel jelenik meg minden más regionális, megyei vagy települési fejlesztésben, mert bizony azt tudomásul kell venni, hogy ez nagyon súlyos korlátozást jelent. Tehát lehetnek olyan települések, amelyek számára azt jelenti, hogy a fejlődését valahol más irányban kell keresni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Pettkó András, a Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadházy Sándor képviselőtársam felszólalásának azt a részét szeretném felerősíteni, amely a budai hegyek kérdéséről szólt. Ez a vidék a főváros tüdeje, a legfontosabb rekreációs tartaléka, amely nagyrészt természetvédelmi terület. Az M0-s autópálya nyugati szakaszát anélkül tervezték, ahogy a közlekedési kapcsolatok megkövetelnék ezt, hiszen ebben az irányban semmiféle autópálya-kapcsolat nincs és a jövőben sem lesz.

Még egy gondolat abban a kérdésben, hogy teljes mértékben egyetértek azzal a felvetéssel, hogy a főváros köré zöld gyűrűt kellene tervezni.

Göndör István képviselőtársamnak pedig az autópályák kérdésében a figyelmébe ajánlom azt a kérdést, hogy szabad-e, érdemes-e ennek a Trieszt-Kijev tranzitforgalomnak az útját a balatoni üdülőkörzetre terhelni, nem volna-e érdemesebb egy közép-somogyi átvezetés, ami olcsóbb, környezetbarátabb és segítené Dél-Dunántúl közlekedésének a megoldását is.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Hadházy Sándornak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István képviselőtársam hozzászólására kívánok reagálni. Teljes egészében egyetértek az ön véleményével a tekintetben, hogy ez a jogszabály bizony rendkívül erős korlátozást fog jelenteni nemcsak egy-egy adott település, hanem egy-egy térség számára is. És éppen ezért már a kormányzatnak most el kell kezdeni a gondolkodást, hogy milyen alternatívát tud felkínálni ezen térségek számára, hogy miből, hogyan lehet megélni ezeken a településeken.

A másik gondolat szintén az úthálózat fejlesztésével kapcsolatos. Tisztelt Ház! Az a gyakorlat, hogy ha megépül egy-egy települést tehermentesítő, elkerülő út, akkor annak mentén újabb ipari és lakóövezetek jönnek létre, mert értelemszerűen ezek a területek rögtön felértékelődnek. Éppen ezért szükséges törvényi szintű szabályozás, hogy ha elkerülő-tehermentesítő út épül, akkor annak a környezete ne legyen fejleszthető, hanem az valóban az adott település vagy térség tehermentesítését szolgálja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Göndör képviselőtársam nem kötekedő képviselő, tehát nem feltételezem, hogy szándékosan félreértett; nyilván figyelmetlenség az oka. Tehát nem én tévedek, hanem Somogy megye területrendezési terve téved, ha valaki téved, hiszen annak a véleményét idéztem föl és vetettem egybe más elképzelésekkel, illetve hiányoltam azt, hogy ilyen jellegű elemzések nem jelennek meg az előterjesztésben, tehát nem hívja fel a figyelmet az előterjesztő arra, hogy bizony itt alternatívák vannak, és ebben kell döntenie az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tízperces időkeretben megadom a szót Gulyás Józsefnek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság ökológiai, infrastrukturális és nem utolsósorban gazdasági fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű előterjesztést tárgyalunk. Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat előkészítését több évig tartó széles körű egyeztetés, komoly szakmai munka előzte meg. Régóta hiányolták - egyébként joggal - a területfejlesztésben érdekeltek, mindenekelőtt az önkormányzatok ezt a szabályozást.

A jogszabály által előírt ágazati és megyei önkormányzati egyeztetési kötelezettségen túlmenően regionális értekezletek szervezésére került sor minden régióban. Itt mód nyílt arra, hogy az érdemi kérdésekhez hozzászóljanak a régiók szereplői, és megfogalmazhatták javaslataikat is. Országos jelentőségű fórumok, például az Országos Területfejlesztési Tanács, az Országos Környezetvédelmi Tanács is megtárgyalták a terv különböző készültségi fokban levő dokumentumait, és támogatták azt.

Az ország egész területére kiterjedő rendezési tervről van szó. Fontos tisztázni, mielőtt megalapozatlan várakozásokat ébresztenénk, hogy ez a törvény nem az erőforrások elosztásának és biztosításának dokumentuma, hanem azt szabályozza, hogy az ország fejlesztésének távlatai milyen térszerkezetben, övezetekben és értékek mentén alakuljanak. Az alapértékek leszögezésén túl csak országos jelentőségű létesítményekkel foglalkozik, csak ezek tekintetében ad biztos fogódzókat. Minden további konkrét kérdésben már a megyei és a települési tervek lesznek eligazító érvényűek. Vagyis a kereteket és a főbb irányokat meghatározó szabályozásról van szó.

Az országos terv az Európai Unióhoz való csatlakozásunk szempontjából is kitüntetett jelentőségű. Csatlakozni ugyanis nemcsak politikai, gazdasági értelemben fogunk, hanem ökológiai, infrastrukturális és kulturális értelemben is, adottságaink és értékeink figyelembevételével. Az országos terv bizonyíték arra, hogy Magyarországon a műszaki infrastruktúra és a területfelhasználás tervezése során is érvényesülnek az Unió térségfejlesztési irányelvei. Az országos területrendezési terv olyan terv, amely azokról a létesítményekről és területfelhasználási elemekről szól, amelyekre vonatkozó szabályok nem alkothatók meg települési vagy megyei szinten, hanem csak tágabb összefüggések ismeretében és birtokában.

Szükség van arra, hogy a legfontosabb műszaki infrastruktúra-létesítmények hálózatát megtervezzük, vagy ehhez hasonlóképpen megalkossuk azokat a szabályokat, amelyek a környezeti, természeti és kulturális örökségünk védelmét szolgálják. Az országos terv elfogadásával nem az adott létesítmény rövid távú megvalósításáról döntünk, hanem csak annak szükségességéről és helyéről. A terv ebben az értelemben nem a fejlesztésre szolgáló erőforrások elosztásának eszköze, hanem ahogyan az előterjesztőtől is hallhattuk, egyfajta jövőkép, fejlesztési irány. Az országos terv javaslatai a lehetséges mértékig konkrétak, mégis a terv léptékéből, országos jelentőségű voltából következően inkább keret jellegűek. A keret jelleg - ahogy az a kormány nevében expozét mondó Kiss Elemér miniszter úr szavaiból is kiderült - azt jelenti, hogy az országos tervben foglaltak többszörös áttétellel, a megyei területrendezési tervekben és a településrendezési terveken keresztül válnak egyre pontosabbakká és egy-egy adott földrészlet vonatkozásában is értelmezhető előírássá. Az országos tervről szóló törvény így elsősorban a megyei és a települési önkormányzatok számára megkerülhetetlen szabályozás a megyei és a települési szintű rendezési tervek elkészítéséhez.

Ezzel együtt konkrétnak kell tekintenünk a közúthálózattal, a vasúthálózattal, a repülőterek besorolásával, országos kerékpárút-hálózattal vagy a nemzetközi és országos jelentőségű vízi utakkal kapcsolatos elemeit az előterjesztésnek.

Ez a terv végre tartalmazza egyértelműen az M0-s autópálya északnyugati szektorának megépítésére vonatkozó javaslatot. E fontos program megvalósítását kezdettől fogva heves viták fékezték. Vitatták egyes önkormányzati vezetők, egyes környezetvédő csoportok. A lokális érdekek, az egyéni és a részérdekek ütköztek az érintett agglomerációs térség működése szempontjából fontos közérdekekkel. Nemcsak a szentendrei térségben élők, hanem a fővárost naponta északról megközelíteni vagy észak felé elhagyni kívánók számára létkérdés az útpálya továbbépítése. Az országos terv elfogadásával lezárhatóvá tesszük a vitát az északnyugati szektorban. Az autópálya e szakaszának megépítése mellett foglalunk majd állást, tudva azt, hogy a későbbi konkrét tervezési munkák és vizsgálatok során megfelelő megalapozottsággal, körültekintéssel, az érdekek összehangolásával kell a konfliktusokat enyhítő műszaki megoldást találni.

(18.50)

Ugyanakkor az országos tervről szóló törvény hatálybalépése után a továbbiakban már nem lehet megkérdőjelezni az út megépítésének szükségességét. A terv elfogadásával döntünk a közúthálózat és a vasúthálózat országos szintű elemeinek alapvető kérdéseiről, ezáltal megszűnnek végre az egyes építmények szükségességéről, helyéről, illetve nyomvonaláról szóló, önkormányzatokat és állampolgárokat megosztó viták.

Az önkormányzatokban érintett szereplők jól tudják, hogy az országos terv elfogadását rendkívül időszerűvé teszik az ország egyes térségeiben tapasztalható területfelhasználással kapcsolatos negatív folyamatok. Sok településen néha egyéni érdekek miatt, néha gazdasági kényszerűségből születnek olyan döntések, amelyekkel rombolják a települést határoló, körbe vevő természeti, táji környezet értékeit vagy annak megtartó erejét. Az e folyamatokkal szembeni fellépésnek is esélyt ad az előterjesztés elfogadása, hiszen az új szabályozás jogi eszközöket biztosít arra, hogy a részérdekek motiválta vagy a települési önkormányzatok pillanatnyi érdekei mentén született rossz döntéseket meg lehessen akadályozni.

Az általános vita első szakaszában az elmúlt héten többnyire egyetértő, a javaslatot alapjaiban támogató hozzászólásokat hallhattunk. Ma nagyon sok új elemmel gazdagodott a vita, egy sor olyan részletkérdésről esett szó, amely hozzájárul ahhoz, hogy érdemben javuljon és pontosabb legyen az előterjesztés, hiszen megfogalmazódtak ilyen igények. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében azt tudom mondani, hogy alapjaiban támogatjuk az előterjesztést, és bízunk abban, hogy a részletes vita során, illetve a bizottságokban a módosításokkal még pontosabbá, még egyértelműbbé válik a szabályozás, és számíthat arra, hogy az Országgyűlés nagy többséggel elfogadja.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Varju László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban nagy jelentőségű dokumentum került az Országgyűlés elé. Jól mutatja ezt, hogy maga az előkészítés folyamata is több évet vett igénybe. Igaz, a törvényhozás is felelős az eddigi lemaradásért, hiszen mindannyian jól emlékszünk arra, hogy 2001-ben közel másfél éves, a régiókban zajló egyeztetés után a Fidesz-kormány mégsem terjesztette be a parlament elé.

Hazánknak kiemelt figyelmet kell fordítania - főleg az uniós csatlakozás miatt - arra, hogy területi folyamatai, gazdasági-társadalmi kohéziója megfelelő irányban mozduljon el a jelenlegi állapotról. Mindehhez jó kiinduló alap maga a tervezett törvény.

Már jeles földrajztudósaink, közigazgatási szakembereink - mint Teleki Pál vagy Bibó István - is jelezték, hogy az egyik legsúlyosabb probléma hazánk térszerkezetét illetően a Budapest-centrikusság. E centrikus térszerkezet-fejlesztés mellett szól az, hogy Magyarország a nagy európai urbanizációs rendszerekbe elsősorban Budapesten keresztül tud bekapcsolódni, így a decentralizáció hangsúlyozása elvileg a korszerűség és a hatékonyság kritériumával ütközik ebben az esetben. Azonban az urbanizált térségekben, elsősorban a budapesti agglomerációban a zsúfoltság olyan mértékű, ami már funkciózavarokat okoz, és az úgynevezett agglomerációs előnyök bizonyos mérték meghaladásával hátránnyá válnak. Felfoghatatlan, de egy apró példa erre: egyetlen közlekedési lámpa beiktatása Csepelen már több kilométeres kocsisort és közel félórás késést jelent a busszal vagy autóval bejáró Csepel-szigetiek számára.

Meg kell jegyezni, hogy az országos területrendezési terv - mint műszaki, ökológiai terv - nem a fejlesztések megvalósításáról, hanem azok elhelyezkedéséről, területi összefüggéseiről dönt. Rendkívül fontos, hogy a törvényjavaslat több olyan szempontból is foglalkozik a budapesti agglomeráció térségével, ami sokoldalú térszerkezeti előnyöket kínál a Budapest környéki települések számára. A koncepció számol egyrészt az M0-ás körgyűrű befejezésével, maximálisan figyelembe véve a környezeti szempontokat, és hosszú távon lehetőséget ad a nemzetközi törzshálózati fővonalakhoz kapcsolódva a Budapestet délről elkerülő vasútvonal megépítéséhez a Dunán és a Ráckevei-Duna-ágon átívelő új vasúti híd megépítésével, valamint a Budapestre csatlakozó, az agglomerációból beérkező közlekedési utak fejlesztésével. Ugyanakkor a tervszerű szabályozás megvalósításával gátat lehet szabni a Budapest körüli térség összefüggő beépített területté válásának.

Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Házat a törvényjavaslat támogatására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre felszólalási lehetőséget kért Gulyás József képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Önt illeti a szó.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy sem Pettkó képviselőtársam, se Hadházy Sándor képviselőtársam nem tartózkodik a teremben, ugyanis az általuk elmondottakhoz szeretnék hozzászólni, illetve azokra szeretnék reagálni, annál is inkább, mert azt gondolom, hogy ez a területrendezési terv teremti meg a feltételeit annak, hogy fokozottabban védjük az agglomerációt, ezen belül az északi agglomerációt.

Nem pusztán arról van szó - mint ahogy a mellékletből egyértelműen kiderül -, hogy ennek a térségnek a fejlesztését, pontosabban az itteni táj rehabilitációját célul tűzte ki a kormányzat, hanem arról is, hogy az eszközöket is megteremti, megadja ahhoz, hogy védeni tudjuk az itteni értékeinket, a zöldterületet. Nagyon kérem arra az e tárgyban megszólaló képviselőtársaimat, hogy olvassák el az előterjesztést, és annak figyelembevételével tegyék meg észrevételeiket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezsák Sándor képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Képviselő urat illeti a szó.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy tűnik számomra, jó esély van arra, hogy a területrendezési terv a nemzeti minimum programja legyen, hiszen Szekeres államtitkár úr, a kormány képviselője már csokoládét és édes süteményt osztogat a teremben, tehát megvan a kellő hangulat ehhez; bár úgy tűnik, hogy a vitapartnerek fogyóban vannak.

Három területről szeretnék röviden szólni, egyrészt a határ menti térségekről, másrészt a honvédelmi, katasztrófavédelmi övezetek hiányáról, végül a tanyás települések területrendezéséről.

Január közepén nézhettem utána annak, hogy ez a területrendezési terv hogyan illeszkedik a környező országok területrendezési elképzeléseibe. A bizottsági üléseken is rákérdeztem erre, de előtte tudomást szereztem arról, hogy bár a kormány képviselője megkereste a környező országok illetékes tárcáit, azonban mindössze három ország jelzett vissza, illetve érzékeltette, hogy van értékelhető területrendezési terve, mégpedig Ausztria, Szlovákia és Horvátország. Ilyen környezetben nagy felelősséget és rendkívüli nehézséget jelent olyan területrendezési tervet készíteni, amelyik feltételezhetően jól illeszkedik a környezetbe, hiszen a határátkelőhelyeken, a sorompóknál nem áll meg az élet, és nyilván a határ menti térségek, az országok közötti régiók közösen kialakított tervét sokszor keresztezheti, vagy éppen részleteiben ellene szólhat az országos rendezési terv. Ilyen lehet például a Vág és az Ipoly közötti, vagy a salgótarján-losonci - szlovákiai és magyarországi kistérségek - közös területrendezési terve.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben sok határ menti település fejlődése stagnált, és ez a tendencia több más országban is érvényesült. Jól tudjuk, hogy az Európai Unió erre figyelemmel kiemelten segíti a határ menti térségek közös területrendezési elképzeléseit, és ezek megvalósítása és pénzforrásai sérülhetnek, ha az országos terv nem veszi kellően figyelembe ezeket a megállapodásokat. Meg kell tehát oldani valamiképpen, hogy az országos tervet megszavazó képviselők ismerjék a már kidolgozott döntési alternatívát.

Átnézhettem az elmúlt hetekben a megyei területrendezési elképzeléseket, és feltűnő volt számomra, hogy míg a legtöbb megye az előterjesztésben szereplő övezeteken - például eróziónak kitett vagy csúszásveszélyes területi övezeteken - túlmenően megjelöli a honvédelmi, katasztrófavédelmi övezeti térséget, addig erre az országos terv nem vállalkozik. A kérdésem tulajdonképpen itt marad, hiszen választ korábban sem kaptunk arra, hogy miért hiányzik ez a tervből, hiszen a honvédelem és a katasztrófavédelem ügye nemcsak megyei, hanem országos ügy is.

(19.00)

Tisztelt Ház! Évekig tanyán tanítottam, így talán nem véletlen, hogy végezetül kicsit bővebben a tanyás települések területrendezéséről, illetve ennek hiányáról szeretnék szólni. Választókerületem lakóinak hozzávetőleg egytizede él tanyákon. A tanyasi lét sokak számára ma a megélhetés és a lakhatás egyetlen még elérhető formája.

Viszonylag olcsón lehet Kecskemét környékén régi tanyasi épületeket vásárolni, és ha nincs is munkaalkalom máshol, a tanya körül van annyi földterület, hogy akik dolgos természetűek, azok legalább nem éheznek, mert máskülönben nagyon szerény életszínvonalon élnek.

Vannak és egyre többen vannak ilyenek, akik pihenésre, a világ zaja előli visszavonulásra vagy éppen menekülésre használják a településektől távoli tanyákat, amelyek jelentősége a Duna-Tisza-közi táj és környezet megőrzésében elvitathatatlan. Az '50-es, '60-as, '70-es évtizedek településrendezési elképzelései az ország jövője szempontjából szükségtelen és lerombolandó településtípusnak minősítették a tanyavilágot, és mindent meg is tettek az itt élők életének megkeserítése érdekében.

Azóta is a tanyák többségére a kiszolgáltatottság, a közműnélküliség és az ellátási elmaradottság jellemző. Nem születtek a korábbi, méltánytalan hátrányokat korrigáló döntések. Az itt élők most is gyanakodva fogadhatják a területrendezési elképzeléseket, hiszen nem tudják, hogy sorsukról hogyan dönt a politika.

A múlt keserű tapasztalataiból okulva talán mondhatnám az itt élőknek azt, hogy jó hírt hozok, mert egy szó sincs a területrendezésről szóló törvényjavaslatban a tanyavilág jövőjéről, nagy baj tehát nem történhet. De ez számomra rossz hír is egyben, mert azt jelenti, hogy változatlanul nem tud mit kezdeni a ma hivatalban lévő politika a tanyarendszerrel. Igaz, hogy nem sújtja az itt élőket, de nem is segít a helyzetükön. Például olvasható a törvénytervezetben a kerékpárutak fejlesztése. Ez rendkívül szükséges, de azt is jól tudom, és jól tudjuk valamennyien, hogy legalább ennyire fontos lenne a tanyai bekötőút-hálózat felépítése, amit viszont nem említ az előterjesztés.

A tanyán élők érdekében szólok tehát, hiszen többen vannak, mint a munkanélküliek és hajléktalanok, többen vannak, mint a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók, még sincs semmilyen érdekképviseletük az előbb felsorolt csoportokhoz viszonyítva. Meggyőződésem, hogy tudatosan vállalt állami területfejlesztő és területrendező politikának kell rehabilitálnia a tanyán élőket a korábban rájuk mért megpróbáltatásokért. Kiemelt közműfejlesztési programokkal kell helyreállítania a korábbi, a fővárosra és csak néhány nagyvárosra koncentrált közműfejlesztések következtében keletkezett közmű-ellátottsági aránytalanságokat, és gondoskodnia kell a külterületeken élők emberhez méltó életkörülményeinek kialakításáról.

Tisztelt Ház! A fejlett országok farmgazdaságai, amelyek a magyar tanyák külhoni megfelelői, létükkel és mai fejlettségükkel bebizonyították, hogy a tanya igenis életképes. És csak a régi, gazdaellenes, családigazdaság-ellenes, politikai indíttatású döntések máig tartó következményei teremtenek olyan látszatot, mintha idejétmúlt települési tényezők lennének.

A tanya egy olyan találkozási pont az emberi tudás és szorgalom, illetve a természet erői között, amely találkozás során a természet meghálálja, hogy az ember közvetlen, napi kapcsolatban áll földdel, növénnyel, állattal. Az itt élők nem uzsorázzák ki a termőföldet, hiszen sokáig szeretnének itt élni. Nem pusztítják ki vegyszerekkel az állatvilágot, hisz maguk is méhészkednek, baromfit és nyulakat tartanak. Monokultúrával nem veszélyeztetik a természet egyensúlyát, hiszen zöldség- és gyümölcsszükségletüket a tanyát szegélyező kert megmunkálásából fedezik.

Kérdés azután az, hogy hol hagy helyet számukra a területrendezés. Ezzel a kérdéssel, felvetéssel mégiscsak támogatom ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Hadházy Sándor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Önt illeti a szó.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Gulyás József képviselőtársam élt a lehetőséggel, hogy távollétemben kifejtse véleményét, hogy mennyire üdvözítő ez a törvényjavaslat a Budapest környéki térségek számára. Hát persze! Más értékrendet vall a főváros, és más értékrendet vall a környékbeli települések javarésze. A főváros minden zöldterületét föléli, mindent beépít, és a fővárosi problémákat távol tolja magától, legyen az vízbázisvédelem, lásd Szentendrei-sziget, Csepel-sziget; legyen az közlekedés, lásd az M0; legyen az zöldterületi gazdálkodás, lásd a Pilis hegyvidéke, budai hegyvidékek.

Úgy gondolom, hogy több szemmel lehet ezt nézni, és sokféleképpen lehet értékelni. Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, amelyet a részletes indokolás 10. pontjához fűz az előterjesztő, amely azt mondja, hogy amennyiben ez a jogszabály elfogadásra kerül, akkor a települési, térségi önkormányzatoknak ezt kötelezően alkalmazni kell.

Számos problémát gerjeszt ez, többek között az M0 megépítésével. A települések akkor járulnak hozzá, például Szigetmonostor, Pócsmegyer és még jó néhány település, ha a szigeti bejáró út elkészül, ha a beruházással párhuzamosan, egyidejűleg megépülnek a tehermentesítő és elkerülő utak. És ott van Üröm, Pilisborosjenő példája; ők egyáltalán elutasítják az M0 építését. Meg kell találni a kompromisszumot, meg kell találni azt a nyomvonalvezetést, amely számukra is elfogadható. És ha lehet, akkor megfelelőképpen kompenzálni szükséges ezeket a településeket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapítom, hogy nincs további felszólaló. Ezért megkérdezem Szekeres Imre államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Köszönöm, öné a szó.

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A zárószavazás előtt fogjuk majd a kormány nevében elmondani a részletes válaszokat, mind a vitában elhangzottakkal, mind a módosító javaslatokkal kapcsolatban. Hiszen több mint száz módosító javaslat érkezett eddig az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslathoz képest.

Mégis, a vitában elhangzott néhány olyan alapvető kérdés, amelyről, úgy gondolom, a kormány nevében most is kell szólni, hiszen fontos és lényeges szempontokat érintettek.

Először is köszönetet szeretnék mondani mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselőknek, mert ki-ki a maga módján és a saját választói érdekeit képviselve fogalmazott meg hol kritikus, de mindenképpen jobbító szándékokat. Márpedig a dolog nagyon bonyolult, ez a vitából is kiderült.

Nagyon különböző szándékok és igények fogalmazódnak meg egy ilyen nagy léptékű tervvel kapcsolatban, amelynek a kimunkálása már 1999-ben megkezdődött, s azt megelőzően, több mint 15 éven keresztül az Akadémia különböző intézetei, különböző szaktudományos intézetek és egyetemek, tanszékek már korábban is foglalkoztak vele. Annál is inkább jogosak voltak azok az igények, amelyek most elhangzottak, mert tényleg hosszú távon fogja meghatározni az ország sorsát, ha nem is minden részletében.

Folyókról esett a legtöbb szó; nem véletlen ez a Kárpát-medencében. Én négy évvel ezelőtt itt a Házban, még ellenzéki képviselőként, az első tiszai árvíz után azzal kezdtem felszólalásomat, hogy a Tisza nem kormánypárti folyó. Ez most is igaz. Függetlenül attól, hogy ki van kormányon, a Tisza újraszabályozása, a XIX. századhoz hasonló mérvű és léptékű szabályozása nem csupán vízgazdálkodási és árvízvédelmi kérdés, hanem egy komplex területfejlesztési, mezőgazdasági, foglalkoztatási és életmódot meghatározó kérdés, és közvetlen formában 1 millió 600 ezer embert érint.

(19.10)

Szeretném tájékoztatni a Házat arról, hogy a Harmadik Magyar Köztársaság kormánya a jövő héten szerdán fogja a megfogalmazott Vásárhelyi-tervet véglegesen jóváhagyni, vélhetőleg Szolnokon, a Közép-Tisza vidékén, hiszen ez a Tiszának egy szimbolikus helye is.

A másik nagy folyóról, a Dunáról is szó esett, most annak egy képviselője van tulajdonképpen jelen a korábbi felszólalók mellett, és az a koncepció, amelyik elhangzott itt a Dunával kapcsolatban, azt gondolom, hasonló ívű rendezést jelez, mint amit a Tiszával kapcsolatban már az előző kormány és a mai kormány előkészített.

A harmadik kérdés természetesen azokhoz a környezeti kockázatokhoz kapcsolódik, amit sokan jeleztek. Szeretném tájékoztatni a Házat, mint ahogy Gulyás képviselő úr is elmondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitáját természetesen a környezetvédelmi szakemberek és a tanács is megvizsgálta, megvitatta, és az ő támogatásuk után került ide a Ház elé. Mégis jogosnak tartom azokat a felvetéseket, amelyek a környezeti szempontok még fokozottabb és hatékonyabb érvényesítésére hívják fel a figyelmet.

Bízom benne, hogy a fenntartható fejlődés nemcsak bevezető jelmondat lesz, hanem egy komoly és egy áttekintő nemzeti program, amelyet mind a mai, mind a következő kormány a magáénak vallhat.

Végül szeretnék visszautalni Ékes képviselőtársam hozzászólására, aki egy nagyon fontos kaput nyitott ki a mai vitában. Ez a kapu vélhetően 2004 májusában fog véglegesen kinyílni, Magyarország európai uniós csatlakozásával, illetve néhány szomszédos ország csatlakozásával az Európai Unióhoz, mert onnantól kezdve minden más lesz. Onnantól kezdve értelemszerűen a mai országhatárokon átnyúló komplex területfejlesztéssel számolhatunk, mint ahogy Puszta Béla képviselőtársam, Salgótarján polgármestere mondta nemrég egy vitában: neki az lesz a kérdés, hogy Salgótarjánban, Losoncon vagy Füleken lesz az oktatás centruma, és neki az lesz a kérdés, hogy Salgótarjánban, Losoncon vagy Füleken lesz az egészségügyi ellátás centruma. Akkor, vélhetőleg majd néhány év múlva, újra kell gondolnunk ezt a tervet, reményeink szerint ugyanilyen alapossággal.

Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára két hét múlva kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a közúti közlekedési nyilvántartásról, a bűnügyi nyilvántartásról, a hatósági erkölcsi bizonyítványról, az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és az információcseréről szóló törvény módosítása, az általános vita folytatása és annak lezárása. Az előterjesztést T/1665. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1665/1. és 2. számon kapták kézhez a képviselők.

Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, az ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Írásban előre felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

A képviselő urat illeti a szó.