A felszólalás szövege:

FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk az egyes pénzügyi tárgyú törvényeket módosító törvényjavaslatot tárgyalta meg. A vitában ellenzéki képviselőtársaink a törvényjavaslathoz vezető előzményeket, okokat és a különböző elképzelések kritikáját helyezték előtérbe. Mi a jelenlegi helyzetben követendő magatartásról szóltunk, és támogattuk a javasolt intézkedések döntő többségét.

Nem vitattuk az adóemelések tényét, de reálisabb megközelítést kértünk ellenzéki társainktól. Nem kérjük a törvényjavaslat megszavazását, de ellenzéki társainkat arra kértük, gondolják át, milyen javaslatokat tettek a korábbi költségvetési törvényhez, mit mondtak a kampány során, és nézzék át, hogy mit tartalmaz a mai helyzetben az a Fehér könyv, amit az ő megrendelésükre készítettek el. Ez alapján is arra kértük önöket, hogy tegyenek javaslatokat, amelyek esetleg jobbak a törvényjavaslatban megfogalmazottnál, de jobb azoknál az ötleteknél is, amiket ők fogalmaztak meg.

Nyilvánvalóan meg kell felelni ezeknek a javaslatoknak, a következő céloknak: az államadósság növekedési ütemét csökkenteni kell, és meg kell felelni annak is, hogy a 2007-2013 közötti uniós fejlesztési forrásokat ne hiúsítsák meg a gazdaság mutatói. Mi találtunk támogatható elemeket a törvényben; úgy gondoljuk, hogy többnyire nem a nehéz helyzetben élő emberekre irányulnak a terhek. Vannak benne olyan elemek, amik az igazságosabb adózást erősítik, például a természetbeni juttatások előnyének visszafogása, az adózás rendjét illetően az adóelkerülés mérséklése és a gépjárműadózás más alapokra helyezése.

(22.10)

Arról az előbb is szóltak itt ellenzéki képviselőtársaink - a mi bizottságunkban sajnos nem merült fel -, hogy olyan jó ötletek is vannak, mint a bioetanol, biodízel felhasználásának a növelése, ami mindenképpen praktikus. (Font Sándor: Az energia-egyensúlyt kiszámoltátok már?)

Mi is megfogalmaztunk természetesen kifogásokat is. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy az áfa 15-ről 20 százalékra való emelése helyett megfontolandó lenne akár a 20 százalékos kulcs 1-2 százalékkal történő emelése, vagy - vagy és - a társas és egyéni vállalkozások adóemelésekor a mentesség körének a bővítését is el tudnánk képzelni. Úgy gondoljuk, hogy szociális oldalról is kezelhető ez a csomag, mert amennyiben nem lépünk most, és nem teszünk érdembeli intézkedéseket, akkor később olyan intézkedések várhatók, amelyek a lakosság szélesebb körét még kedvezőtlenebbül érintik.

Ebből adódóan a bizottság 14 igen és 12 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a tervezetet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk a 2006. évi költségvetés módosítására irányuló előterjesztést vitatta meg, és a bizottsági ülésen is elsősorban a szociális területre vonatkozó törvényi részekre koncentráltunk. Örömmel állapítottuk meg, hogy a hiánycsökkentésre vonatkozó szándék és intézkedések közepette is található azért olyan terület, ahol többletforrásokról esik szó. Ebben a törvényben kettő ilyen konkrétan kiemelhető. Az egyik az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlását érinti. Erre a területre, mint ahogy itt már el is hangzott, egy későbbi törvénymódosítás révén pluszforrásokat kellett a költségvetésbe beütemezni. A másik rész pedig a méltányossági nyugdíjemelés területére irányoz elő plusz százmillió forintot. Úgy gondoljuk, hogy ez a költségvetési követelményeknek is megfelel, és a kormány pozitív szándékait is feltétlenül tükrözi ezeken a területeken.

Nemes cél ez. Mi sajnáltuk, hogy a bizottsági ülésen ellenzéki oldalról megfogalmazódtak olyan szándékok, amelyek fanyalogva fogadták ezeket a részeket, vagy pedig úgy gondolták, hogy ezek a támogatások vagy ezek a beállított összegek kevesek. Így aztán nem is értettük azt, hogy a nem szavazat az ellenzéki oldalról ebben a tekintetben mit jelent. Úgy gondoljuk, nem jelenthet mást, mint hogy ezekre a forrásokra a költségvetésben nincs szükség. Nyilván nem erről van szó, és ellenzéki képviselőtársaink sem ezt akarták elérni, de azért a nem szavazatuk szerintünk ezt jelentette.

Így aztán a kormánypárti többség támogatta a törvény tervezetét, és 14 igen szavazattal, 13 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartottuk a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

(19.20)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy a közszférában dolgozók jogviszonyai jóval kedvezőbbek, mint a versenyszférában dolgozóké. Ez így alakult ki sok-sok év alatt. Nem vitatható, a bizottsági ülésen is egyetértettünk abban, hogy ez nagyon sok területen indokolt, de vannak olyan területei a törvénynek, ahol talán ez nem feltétlenül indokolt.

A változásnak most éppen az a lényege, hogy egy szűkebb területen kevesebbe kerüljön, és rugalmasabb legyen a munkahelyváltás. (Dr. Vitányi István: Otthon mondd el ezt!) Elmondom otthon is, természetesen, képviselő úr.

Négy területe van a törvénymódosításnak, ahogy itt az államtitkár úr is elmondta, úgy gondolom, hogy ebből legalább három abszolút módon vállalható, aki ilyen jogviszonnyal már találkozott, akár munkáltatóként, akár más oldalról is. Vállalható az, hogy a különösen magas illetmények korlátozására törekszik néhány területen. Vállalható, egészen biztos, hogy a társadalom nagy többsége vállalni tudja. Vállalható az, hogy a létszámcsökkentés bürokratikus elemeit néhány területen ugyancsak korlátozni kell, mert adminisztratív akadályok vannak, holott a létszámcsökkentés szükségességének tényét nem változtatja meg. És igen, azt hiszem, azt hisszük, a többségi vélemény kifejtői, hogy az is vállalható, hogy az alkalmatlan személyek esetében nem feltétlenül szükségesek a törvényben azok az elemek, amelyek a mai gyakorlatot szükségessé teszik, hogy ilyen személyektől megváljanak.

Kétségtelen, hogy a negyedik elem a legátfogóbb része a törvénynek, amelyik arra irányul, hogy a felmondási időre járó bér és a végkielégítés tekintetében korlátozza, megszünteti a kifizetést akkor, ha a köztisztviselő vagy közalkalmazott a közszférában elhelyezkedik. Úgy gondolom, ez is vállalható, az államnak bizonyára még komolyabb szerepe lenne, ha tudná, hogy maga szervezze meg ezeket a munkahelyváltásokat, de erre azért sok területen nyilván nem képes. Ezért a javaslat azt fogalmazza meg, hogy amikor elhelyezkedik a köztisztviselő vagy közalkalmazott a közszférában, akkor a további felmondási időre járó bér, illetve a végkielégítés nem jár.

A bizottsági ülésen a többségi véleménynél is elhangzott, elmondtuk, hogy ezt a merev megszüntetést, bérkifizetést erre az időszakra nem tartjuk többen helyesnek. Úgy gondoljuk, hogy az érdekeltséget itt is meg kellene teremteni. Nem hisszük, hogy attól a pillanattól kezdve már nem kellene a felmondási időre fizetni, illetve a végkielégítést kifizetni, amikortól elhelyezkedik valaki, hanem a hátralévő időszak bérének, végkielégítésének 50 százalékát vagy 25 százalékát célszerű lenne ekkor is kifizetni. Így egyfajta érdekeltség maradna mégis az érintett személy esetében, hogy ne várja meg például, amíg eltelik a felmondási ideje, és hozzájut ezekhez a bérekhez, hanem már igenis közben helyezkedjen el.

Úgy gondoljuk, hogy ez a személy, a magánszemély oldaláról, mind pedig az állam oldaláról reális cél lehet, ezért megfontolásra javasoljuk ezt. Én magam ilyen értelemben nyújtottam is be ezzel kapcsolatban módosító javaslatot.

A bizottsági ülésen végül a többségi álláspont 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében azt határozta, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a tervezetet.

Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tavasszal minden idők egyik legnagyobb árvizével kellett szembenézni a Dunán, a Tiszán és a Körösökön. A Hármas-Körösön eddig soha nem tapasztalt áradás következett be. Az 1970-es rekordot megdöntő, tartósan magas vízszint meggyengítette a gátakat. A sorozatos gátcsúszások gátszakadással fenyegettek, ezért Szelevény, Csépa, Tiszasas lakóit részben ki kellett telepíteni, de veszélyben voltak a kunszentmártoni, csongrádi emberek házai is.

(15.20)

A hetekig tartó, rendkívül kritikus helyzetben példa nélküli összefogást tapasztalhattunk az ott élő lakosok, a környező településeken és a távolabb lakó jó érzésű emberek részéről, beleértve önkormányzatokat, vállalkozókat és civil szervezeteket.

Rendkívül szervezett és összehangolt volt a vízügyi, katasztrófavédelmi, tűzoltósági, polgári védelmi szakemberek és a honvédség munkája. Folyamatosan több ezer ember dolgozott a gátakon éjjel-nappal. A kormány minden segítséget megadott az árvízi védekezéshez, a legmagasabb szinten és jól irányítottan.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Lamperth Mónika belügyminiszter, Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter úr többször felkeresték a térséget, erősítve az ott dolgozók és az ott lakó emberek sikerbe vetett hitét. A rengeteg munka és a korlátlan anyagi ellátás eredményre vezetett: a lassú apadás és a nagy esőzések ellenére is sikerült megakadályozni a védvonalak átszakadását. A védekezésben résztvevők megfeszített munkáját ezúton is megköszönjük.

A megfelelően irányított, összehangolt és kitartó védekezés mellett a nagy árvíz megmutatta, hogy a gátak állapota a Tiszazugban is messze van az elvárhatótól. Ezért az itt élő emberek várják az állam minél előbbi segítségét, a gátak újjáépítését azért, hogy a jövőbeni árvizek elleni védekezés könnyebb legyen.

A helyreállítással kapcsolatos felmérések megtörténtek, mindenki úgy gondolja, hogy most már kezdődhet az érdemi munka. Megkérdezzük az államtitkár urat, mikor indul meg a Tiszazugban a Hármas-Körös sérült gátszakaszainak helyreállítása, és ezek a munkálatok befejeződnek-e őszig, a következő árvízi időszakig. Mikor bontják el a lokalizációs töltéseket, amelyek gátszakadás esetén a további elöntéseket korlátozták volna, mert ezek aggasztják a települések lakosságát. Mikor kerül sor a gátak teljes körű átépítésére, ami majd érezhetően növelni fogja az ott élők árvízi biztonságát?

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Jász-Nagykun-Szolnok megye és a Tiszazug közúti közlekedését jelentősen javítani fogja a 442-es számú főút most folyó szélesítése és 11,5 tonnás tengelyterhelésnek megfelelő megerősítése. Nagyon örülünk az uniós forrásból megvalósuló fejlesztésnek, de mérgelődünk, hogy ezzel párhuzamosan teljesen tönkrement a korábban 442-es, most 4633-as számot viselő út, amelynek helyreállítása, felújítása kétséges. A martfűi és tiszaföldvári lakosok számára pedig ez borzasztóan fontos, de a cibakházi, nagyrévi, tiszainokai embereket is érzékenyen érinti.

A 4633-as út martfűi és tiszaföldvári szakasza, illetve ezen út tiszaföldvári leágazásai - Mártírok út, Döbrei út - azért mentek tönkre, mert a 442-es utat Martfű és Tiszaföldvár között már 2006. március 12-én le kellett zárni, ugyanis járhatatlanná vált. Valószínűleg ez annak a következménye, hogy nyolc évvel ezelőtt bizonyos szakaszai nem megfelelő minőségben készültek el, így a forgalmat Martfű és Tiszaföldvár belterületére kellett terelni, ahol a korábbi évekhez képest a duplájára nőtt a forgalom.

Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy tavasszal a Köröszugban nagyon komoly árvízveszély volt, a védekezéssel kapcsolatos járműmozgás, anyagok szállítása is ezen az úton történt meg, súlyos károkat okozva. Nyáron az úterősítés keretében elkészült a megrongálódott szakasz új alapja, és járhatóvá vált az út, amit szeptember 4-én át is adtak. Így most az a helyzet állt elő, hogy hamarosan egy nagyon új útnak örülhetünk, miközben majdnem használhatatlan a hat-hét hónap után túlterhelt régi út.

Az érintett utak állapota kritikus, rengeteg kátyú, repedés, burkolatsüllyedés keletkezett, a belterületen megnőtt a zaj, a rezgésterhelés, balesetveszélyes lett a közlekedés. A helyzet megoldása érdekében polgármesterek, önkormányzati képviselők kértek segítséget a megyei önkormányzattól, a Magyar Közútkezelő Kht. igazgatójától, az Útgazdálkodási Koordinációs Igazgatóságtól - mindhiába. Elkészült ugyan egy felmérés, amely nem is minden szakaszra terjedt ki, de a munka elvégzését állítólag forráshiány akadályozza.

Kérdezzük a miniszter urat, hogy lesz-e lehetőség még a tél beállta előtt a legkirívóbb úthibák sürgős kijavítására, mert ez egyébként elkerülhetetlen, másrészt azt kérdezzük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy lesz-e lehetőség arra, hogy egy-három éven belül ez az út teljesen fel legyen újítva.

Tisztelettel várjuk válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm pozitív hozzáállását a kérdéshez. Azért is tartom fontosnak ennek az útnak a mielőbbi felújítását, még a tél előtt a közvetlen hibaelhárítást, mert nem arról van szó, hogy ez az út folyamatosan ment tönkre, hanem éppen egy útépítéssel összefüggésben került ilyen helyzetbe, illetve korábbi minőségi hibáknak a következtében.

Én azt kérem, hogy a legnagyobb hibákat tényleg feltétlenül hárítsák el, a továbbiakban pedig nyilván mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ennek az útnak a teljes felújítása megtörténhessen.

(14.50)

Igaz, hogy ez az út nem kistérségeket köt össze, de egyáltalán az egyetlen lehetőség arra, hogy Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév és Tiszainoka elérhető legyen. Ezért azt gondolom, ez is nagyon fontos kérdés, hogy megvalósuljon.

Kérem, hogy a minisztériumon keresztül támogassák ennek a megvalósítását. Egyébként elfogadom a választ. (Taps az MSZP-frakció soraiból.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Rengeteg okos és kevésbé okos vélemény hangzott el eddig a zárszámadással kapcsolatban. Én ezekben mindig azt próbálom keresni, hogy bár a múltról van szó, a jövőre mit üzennek, és a politikai lózungok helyett azt keresem, mit kell tennünk azért, hogy az ország működése, gazdálkodása, a települések működése és az egyének boldogulása jobb legyen.

Az általánosságok helyett egyetlenegy kérdéssel szeretnék foglalkozni, a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alappal. Mindjárt az Állami Számvevőszék álláspontjával kezdem. Az Állami Számvevőszék javaslata a következő: a kormány fontolja meg a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap további működtetésének indokoltságát. Ezt a kijelentést nem először halljuk, de most elég súlyosan merül fel, és ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Azt gondolom, hogy a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap működése a célját és a mechanizmusát tekintve alapvetően helyes, tehát ennek valamilyen formában feltétlenül meg kell maradnia.

Miért került sor ennek a kialakítására? Azért, mert 1999-ben és 2000-ben az árvizet követően a biztosítók felmondták a biztosításokat a vályogházak esetében, és így a lakosság az öngondoskodás lehetőségével nem tudott élni. Őrült nagy bizonytalanság keletkezett. Erre a helyzetre volt a válasz ez a kártalanítási alap 2003-ban, hiszen egy nagy hiányt pótolt. Úgy látom, hogy pillanatnyilag sincs olyan forma, ami ezt pótolná, ami beléphetne a biztosítók helyére, ezért tartalmát tekintve ezt a megoldást továbbra is alkalmazni kell.

Azt nem vitatom, amit az Állami Számvevőszék leírt, hogy a gyakorlatban hogyan működik ez az alap, és milyen eredményeket hoz a működése, mert az egészen biztosan kifogásolható. Számomra is megdöbbentő - pedig a magam részéről komolyan próbálok ezért a körzetemben is tenni -, hogy országosan mindössze 187 szerződés van jelenleg is, ebből Szolnok megye produkált 38-at, és éppen a zárszámadás tárgyalt időszakában az 5,5 millió forintban tervezett befizetés helyett a lakosság részéről mindössze 1,5 millió forintos befizetés történt. Ez valóban nagy probléma, miként az is nagy probléma, hogy a költségvetési támogatás az alap számára 84,5 millió forint volt, ami biztosítva is lett, de a kiadásokból - ami 90 millió forint volt - mindössze 31 millió forint teljesült. Úgy gondolom, hogy még ez is túlzott, ha figyelembe vesszük, hogy összesen 187 biztosítás lett itt a produktum, és különösen, ha figyelembe vesszük, hogy erre például egy 4 millió forintos könyvvizsgálói díj esik, és a többi tétel is ilyen természetű, a károkra való kifizetés pedig mindössze 200 ezer forint volt.

Tehát jóllehet, igaza van az Állami Számvevőszéknek ebben a tekintetben, de azt gondolom, a formát, a tartalmat mindenképpen tartani kell, és értelmesebbé kell tenni az alap működését. Hogyan teljesíthető ez? Úgy, hogyha erősítjük az emberekben az öngondoskodás szükségességét. Nézzük, hogyan áll ez pillanatnyilag! Az idén ismét komoly árvízveszély volt az Alföldön, ezzel együtt sem jelent meg a biztosítási szándék az ott élő emberekben. Miért nem? Azért, mert az állam ebben az esetben is magas szinten helytállt. Ahol károk keletkeztek, ott a károk jelentős részét kifizeti, erre garanciát vállalt. Többet fizet az állam még azon túl is, amit a biztosítók adnak, és azon túl is, amit a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap ad.

Már csak az a kérdés, hogy meddig lehet ezt az állapotot fenntartani. Meddig lehet azzal élni, hogy az állam minden esetben segítségére siet a károsultaknak, a veszélyben lévő embereknek? Ha úgy gondoljuk, hogy ezt vég nélkül fenn lehet tartani, akkor most mondom, hogy értelmetlen bármiféle biztosítást kötni akár biztosítótársasággal, akár a kártalanítási alappal.

(19.30)

Ha viszont úgy gondoljuk, hogy igenis szükség van az emberek öngondoskodására, akkor ezt valamilyen formában ki kell jelenteni, és akkor úgy gondolom, hogy jelentős változás fog majd ezen a téren bekövetkezni.

Rengeteg hiányosság van a működést illetően, bár a beszámolóban, a zárszámadásban is szerepel, hogy most megyei szintről lejjebb mentek, és most már biztosítótársaság bevonásával is szeretnék bővíteni a kört. Azt tapasztalom a választókörzetemben, hogy az emberek egy része ma azzal sincs tisztában, hogy az ő biztosítása árvízkárra egyáltalán vonatkozik-e. Tudja, hogy van egy biztosítása, de nem tudja, hogy az vonatkozik-e az árvízre. Azt hiszem, ezt is tudatosítani kell az emberekben, és akkor nő majd a kedv, hogy a kártalanítási alapba beszálljanak.

Még egy érvet szeretnék mondani. Előírás az is, hogy aki a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alapba be akar lépni, annak az embernek produkálnia kell építési engedélyt, fennmaradási engedélyt és mindenféle más, az ingatlannal kapcsolatos engedélyeket. Ilyen követelmény még a biztosítótársaságok esetében sincs, tehát nagyobb követelményeket támaszt az állam ezekkel az emberekkel kapcsolatban. Megnéztem, mondjuk, egy 50-60 éves ház fennmaradási engedélye 20-40 ezer forintba kerül. Vajon tényleg reális-e ezt elvárni ezektől az emberektől? Azt gondolom, nem reális.

Azt tehát nagyon fontosnak tartanám, ha a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap a továbbiakban is fennmaradna. El tudom képzelni, hogy a működését értelmesebbé kell tenni, de hiszem, hogy erre a továbbiakban is tartalmilag szükség van, és remélem, hogy ez a 2007-es költségvetés esetében is meg fog majd jelenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Október 11-én tárgyalta a költségvetési bizottság ezt a meglehetősen rövid törvényjavaslatot. Itt az államtitkár úr és képviselőtársaim elmondták, hogy ennek tartalma is meglehetősen rövid, tehát néhány pontban összegezhető, biztosítja a lehetőséget a szabadság megváltására, másrészt pedig a 2006. december 31-ei határidőt 2008. december 31-éig kiterjeszti. Úgy gondolom, hogy ennek a rendszernek a számára csupa pozitív gondolat fogalmazódik meg a törvényjavaslatban, tehát támogatható feltétlenül.

A költségvetési bizottságban azzal is foglalkoztunk, hogy milyen anyagi vonzata lehet ennek a rendszernek, illetve a rendszer kiterjesztésének. Végül a minisztérium szakembereinek a tájékoztatása alapján olyan összegzésre jutottunk, hogy évente körülbelül 100 millió forintos kiadást jelent ez a rendszer.

(19.30)

Fejenként pedig azt jelenti, hogy körülbelül 2-2,5 millió forint évente. Tehát nem sok ember került be a rendszerbe. Mégis úgy gondoljuk, a rendszer feltétlenül humánus, hiszen azzal együtt is, hogy hangsúlyozzuk, hogy létszámleépítésre szükség van ezen a területen, ad egy megoldási lehetőséget az érintettek számára. Az már más kérdés, hogy hányan élnek ezzel a lehetőséggel, vagy milyen más megoldást választanak például.

Ezzel együtt tehát a költségvetési bizottságban a többség támogatni tudta a javaslatot, 14 igen és mindössze 3 tartózkodás szavazat volt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiból.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be a törvényjavaslattal kapcsolatban, és ezekről szólnék néhány szót. Ezek az ajánlásban a 2., 6., 10., 14. ajánlási pontokhoz kapcsolódnak. Mindjárt, ami az előbb elhangzott, Herbály képviselőtársam is elmondta és Ángyán képviselő úr is: én magam is úgy gondoltam, hogy az erdőre feltétlenül célszerű lenne kiterjeszteni ezt a törvényjavaslatot. A károk tekintetében is volna egy nagyon konkrét javaslatom, mégpedig a viharkárok esetében.

(20.00)

Ez az utóbbi időben a szélsőséges időjárás következtében elég gyakran előforduló gondot okoz az Alföldön, éppen tavaly, tavalyelőtt is a választókörzetem területén is, de Szolnok megye nagyobb részén is bekövetkezett ilyen viharkár. A viharkárok elhelyezése, besorolása meglehetősen problémás, hiszen belvízként nem összegezhető, nem feltétlenül jár jéggel, ugyanakkor képes arra, hogy adott gazdálkodó termésének nagyon jelentős részét tönkretegye oly mértékben, hogy a gazdálkodása ellehetetlenül. Erre bőven volt példa. Az állam adott erre kisebb mértékű kártalanítást, de azért gyanítom, hogy a továbbiakban ezek majd nem lesznek ilyen nagyon pozitívan megközelítve. Ezért én fontosnak látnám a természeti jelenségek miatt, ha ezt a viharkárt is el tudnánk helyezni ebben a kártalanítási rendszerben, ez gazdagítaná a repertoárt.

A 6. ajánlási pontban arról van szó, hogy mikor jogosult a használó a kárenyhítő juttatásra. A törvényjavaslat egy meglehetősen bonyolult rendszert, kifejezést használ erre. Úgy gondolom, hogy más szerződésekhez hasonlóan ezt lényegesen egyszerűsíteni lehetne, ha kimondanánk, hogy akkor jogosult valaki a kárenyhítő juttatásra, ha a káreseményt megelőzően legalább 60 vagy 90 nappal korábban létrejön a szerződés. Ez ösztönözné azt a gyakorlatot, hogy minél hamarabb szerződjön valaki, és teljesen egyértelművé tenné a szabályozást, hogy mikor veheti valaki igénybe a juttatást, és nem lenne ez a bonyolult megoldás, ahogy a törvényjavaslat is fogalmaz.

Ugyanebben a pontban, tehát a 4. § (1) bekezdésében egy pontosító észrevételt is tennék, hiszen az elején felsoroltuk, hogy milyen esetekre vonatkozik ez, és a c) pontból kimarad az aszály megemlítése. Azt hiszem, ha az elején ez vonatkozik az árvízre, belvízre, fagykárra, semmi ok nincs arra, hogy most az aszálykárra vagy az általam javasoltak szerint, mondjuk, a viharkárra is ne vonatkozzon ez a felsorolás, mármint a kár bejelentésével kapcsolatos szabályozás.

A 10. pontban arról van szó, hogy a szerződőnek mikor lép életbe a befizetési kötelezettsége. Elég érdekes szabályozásról van itt szó, mert azt jelenti, hogy lehet, hogy a befizetést azután kell megtenni, amikor már... Az államtitkár úr rázza a fejét, de én mégiscsak úgy látom, hogy ez egy szankcionális tétel, hogy akkor jogosult igénybe venni ezt a támogatást, amennyiben már hátraléka nincsen, tehát a befizetése megtörtént. Ilyen azért elég kevés létezik a szerződéses gyakorlatban, elég ritka gyakorlat ez, hogy mérlegelheti valaki, hogy éri kár vagy nem éri kár. Én ezért azt javasoltam, hogy a szerződéskötés évében legalább a szerződő befizetési kötelezettségét a szerződést követő 60 napon belül célszerű lenne megtenni. És látom, hogy Herbály Imre képviselőtársam is a szeptember 30-at itt május 31-re hozza előre. Ezt én is életszerűnek tartottam, én magam egy június végi befizetést látnék fontosnak, de azt gondolom, mindenképpen át kell gondolni, hogy a befizetés mikor lépjen életbe.

Még egyetlenegy dologra utalnék a 14. ajánlási pontban, amikor arról van szó, hogy a tárcának milyen részleteket kell kimunkálnia. Én úgy gondolom, igen, szabályozni kell a bejelentés rendjét és az igazolás rendjét, de nagyon fontosnak tartanám az ellenőrzés rendjének a beillesztését. Mert a továbbiakban szó van arról, hogy a visszafizetés szabályai mik legyenek, ezt is rendezni kell, de azt hiszem, az ellenőrzés az egyik legfontosabb tétel, mert nem lehet azzal megelégedni, hogy majd a bejelentést követően történik egy igazolás, mert ezt nyilvánvalóan falugazdászok vagy valaki mások fogják megtenni. Én azt látom, hogy itt a közvetlen közelségre való tekintettel egy ellenőrzési rendszert is célszerű még beépíteni.

Köszönöm a figyelmet.

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság október 31-én tárgyalta meg a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat vitájában a kormánypárti képviselők elmondták, hogy a tervezett módosítások nem drasztikus lépések, nem emelik a nyugdíjkorhatárt, hanem más eszközökkel azt próbálják elérni, hogy a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét korlátozzák. Több intézkedés is erre utal.

A tervezetben szereplő lépések megfelelnek a konvergenciaprogramban szereplő intézkedéseknek, azokon nem terjeszkednek túl, az abban foglaltakat próbálják teljesíteni. A törvénytervezet megfelelő időt biztosít az átálláshoz, hiszen az intézkedések döntő része 2008-tól, 2009-től vagy a későbbi években lép majd életbe.

Nem kívánom kiemelni azokat az elemeket, amelyekről az előbb az államtitkár úr is szólt. Úgy gondoltuk, és elmondtuk a költségvetési vitában, hogy a törvénynek vannak olyan elemei, amelyek anomáliát szüntetnek meg, így például a férfiak esetében az 59 éves nyugdíjba vonulás lehetősége is például, de vannak olyan elemek, amelyek a nyugdíj összegét érintően valóban kedvezőtlenek. Elsősorban azokat sújtják, akik a korábbi években, tehát a nyugdíjkorhatár előtt mennek nyugdíjba, de olyan elemei is léteznek a tervezetnek, amelyek a pillanatnyi állapothoz képest valóban megszorításnak, szigorításnak tűnnek, ugyanakkor a mai viszonyokat figyelembe véve megfelelnek annak a szabálynak, hogy egyre inkább nő a tervezett, a nyugdíjba vonuláskori összeg, és az igazságosság elemeit is figyelembe véve az indítvány vagy a javaslat ezt próbálja egy mederbe terelni, kissé korlátozni.

Úgy gondoljuk, bizonyára fognak módosító javaslatok is érkezni a törvénytervezethez. Egy ilyen kezdeményezést a bizottság ülésén magam is előterjesztettem, vagy szóltam róla. Én úgy gondolom, hogy át kell gondolni a korábbi nyugdíjba vonulás esetén a munkavégzés lehetőségét. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül azzal kell foglalkozni, hogy a minimálbér erejéig lehetővé tesszük a munkavégzést, hanem inkább arra kellene koncentrálnunk, éppen az alacsony nyugdíjjal rendelkező emberek érdekében, hogy az ő esetükben a nyugdíj összege és a munkavégzés összege egy adott összeghatárig párhuzamosan is megjelenhessen. Hiszen ha a jelenlegi törvényjavaslatban gondolkozunk, egészen más eredményre jutunk, ha egy 40-50 ezer forint nyugdíjjal rendelkező ember számára nem tesszük lehetővé, hogy a minimálbérnél többet dolgozzon, illetve ha így dolgozik, akkor a nyugdíját nem kapja, és egészen más a helyzet akkor, ha, mondjuk, egy százezer forintot meghaladó nyugdíjjal rendelkező ember vállal a minimálbérnél kisebb összegben munkát. Ezt az anomáliát, úgy gondoljuk, hogy mindenképpen célszerű enyhíteni.

Az általános vita és a részletes vita során, úgy gondolom, a képviselőtársaimmal ezt és több más indítványt is meg tudunk majd vitatni.

Végül: a költségvetési bizottság ülésén 16 igen, 1 nem szavazattal és 11 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartottuk a tervezetet.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Soltész Miklós képviselőtársam az előbb az előrehozott nyugdíj mellett a foglalkoztatás korlátozása miatt kesergett. Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzethez képes korlátozásról van szó, de ha valóban megnézzük az Európai Unió országait, én összesen négyet találtam, ahol nem élnek valamiféle eszközzel ezen a téren. Úgy gondolom, itt is meg kell találni azt az eszközt, ami korlátozza ennek az ellátási formának az igénybevételét. Majd szólt a képviselőtársam arról, hogy ők a minimálbér kétszeresében szeretnék ezt meghúzni. Nem lehet ezzel egyetérteni, képviselőtársam. Kinek kedvez ez? Azoknak, akik várhatóan jelentős összeggel mentek nyugdíjba, és még mellette havonta igénybe akarnak venni nem hatvan-egynéhány ezer forintos ellátást, hanem 120 ezer forintot meghaladó ellátást. Ez nem azoknak az embereknek a problémája, akik nagyon kis összeggel mentek nyugdíjba, és mellette még 120 ezret keresnének, hanem a tehetős embereké, akik magas jövedelemmel tudnak még dolgozni a nyugdíj mellett is.

Egyébként sem igaz, hogy nem lehet ennél többet keresni. Lehet, mert a jelenlegi javaslat szerint bármelyik hónapban kereshet lényegesen többet, ha abban a hónapban nem veszi igénybe a nyugdíjat. Akár háromszor-négyszer is megszakíthatja ezt.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel természetesen a magam részéről nem is értek egyet, ezért majd ha sorra kerülök normál hozzászólásra, elmondom, hogy mi milyen indítvánnyal szeretnénk ezt a lehetőséget korlátozni.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Soltész képviselőtársam jól mondta, tényleg igyekszünk logikusan gondolkodni (Soltész Miklós: Bízom benne!), és megnéztem a javaslatukat, nem arról szól, amit most elmondott, hanem arról van szó, hogy felfüggesztés csak akkor történjen, ha a nyugdíj mellett a minimálbér kétszeresét vagy többet keres valaki. De többet is kereshet; tehát ez a lehetőség megvan a további pontokban.

Tehát azt gondolom, hogy reális szinten kell ezt az egészet meghatározni, lehetővé kell tenni - és elsősorban az alacsony nyugdíjúakra tekintettel -, hogy dolgozhassanak néhány hónapot vagy egy kisebb összeg erejéig. Erre vonatkozóan én magam nyújtottam is be ilyen módosító javaslatot, de nem hiszem, hogy arra van szükség, hogy a nyugdíj mellett még 130 ezer forint jövedelmet kell akár havonta lehetővé tenni - vagy annál többet. Aki ilyen jövedelmet vagy ennél többet tud havonta keresni, ott valójában nemigen volt szükség arra, hogy ez az ember előrehozott nyugdíjat vegyen igénybe.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban, ehhez a nem könnyű nyugdíjtörvényhez két témakörben nyújtottam be módosító javaslatot. Az egyik arra vonatkozik, hogy az előrehozott nyugdíj esetében a tervezet szerint csak csökkentett összegű ellátással lehet elmenni. Szólt erről Béki Gabriella, Csákabonyi Balázs és Nyul István képviselőtársam is. Többen benyújtottunk olyan módosító javaslatot, amelynek az a lényege, hogy a csökkentés ne vonatkozzon azokra a személyekre, akik 40 év szolgálati idővel rendelkeznek. Ezt most pontosítottuk: ne csak hogy azokra ne vonatkozzon, hanem mindazokra ne vonatkozzon, akik legalább 40 év szolgálati időt szereznek, tehát a 41, 42 éves szolgálati idővel rendelkezőkre sem.

A bizottsági ajánlásból kiderül, hogy sem az előterjesztő, sem a bizottságok nem támogatták ezt a javaslatunkat. Mi most kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be ehhez. A kapcsolódó módosító javaslatnak az a lényege, hogy akik legalább 40 év szolgálati idővel rendelkeznek, azok esetében a csökkentésnek a fele érvényesüljön a malus esetében. Úgy gondolom, hogy legalább ezt mindenképpen az Országgyűlésben támogatni kell. Kell lenni egy olyan kompromisszumos javaslatnak akár a kormány szándékával egyezően, akár attól eltérően, hogy a törvénytervezetben foglalthoz képest igenis valamiféle kedvezményben részesüljenek azok, akik 40 évnél több szolgálati idővel rendelkeznek. Ha már korábban nem mehetnek el nyugdíjba, és a 60 év vonatkozik rájuk, akkor legalább a malus esetében a csökkentés csak fele legyen ahhoz a számított értékhez képest, ami a törvényjavaslatban meg van fogalmazva. Úgy gondolom, hogy ennél tovább nem lehet hátrálni ezen a területen. Valamiféle hasonló kezdeményezést az Országgyűlésnek támogatni kell, mert ezek az emberek feltétlenül megérdemlik ezt, és őket kedvezményezni kell.

A másik javaslat, amit benyújtottam, arra irányul, hogy az előrehozott nyugdíjba menők milyen jövedelmet szerezhetnek még a nyugdíjellátásuk mellett. Az előbb is hangsúlyoztam, hogy szerintem azok számára kell lehetővé tenni a munkavégzést az előrehozott nyugdíj mellett, akik alacsony összegű nyugdíjjal rendelkeznek. Ezért a beadott javaslatom arra irányult, hogy a nyugdíj összege és a megszerzett jövedelem összege a minimálbér kétszerese legyen. Ez legyen a felső határ, így valóban a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők számára tesszük lehetővé, hogy egyáltalán munkát végezzenek.

Természetesen tovább lehet gondolni a kormányzati szándékot is, amelyik úgy fogalmaz, hogy havonta kell nézni, és a minimálbér szintjéig lehet teljesíteni. De mivel a kormányzati előterjesztés, a tervezet azt mondja, hogy egy évben akár több hónapban is meg lehet ezt szakítani, amikor valaki nem a nyugdíját veszi igénybe, hanem egy nagyon magas jövedelmet, ezért olyan javaslaton is gondolkozunk, amelyiknek az a lényege, hogy halmozni lehessen a megszerzett jövedelmet a nyugdíj mellett, és mondjuk, a minimálbér éves szintjéig lehessen munkát vállalni az előrehozott nyugdíj mellett, és ebben az esetben, amikor viszont eléri ezt a határt, tehát a minimálbér éves szintjét, onnantól kezdve teljes egészében az év hátralévő részére fel kell függeszteni a nyugdíjfolyósítást.

Úgy gondolom, hogy ezt a két kérdést, problémát érdemes összeházasítani, tehát azok számára lehetővé tenni az előrehozott nyugdíj melletti foglalkoztatást, akik alacsony jövedelműek, vagy pedig megakadályozni a drasztikusan magas jövedelmeket, amelyeket a megszakításokkal egyébként a mai rendszerben még alkalmazni lehet.

Köszönöm a figyelmet.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm Aszódi képviselőtársam felszólalását. Valóban tisztázhatjuk, hogy mit értünk alatta. Sokszor elhangzik, hogy kétszeres minimálbér, de a két javaslat között különbség van. Az ellenzéki képviselőtársaim javaslata úgy szól, hogy van a megállapított nyugdíjösszeg, és emellett teszik még lehetővé, hogy a minimálbér kétszereséig valaki jövedelmet szerezzen.

Ami javaslatot én benyújtottam, annak az a lényege, hogy a minimálbér kétszereséig lehet keresni, de ebbe már beletartozik a nyugellátás összege is. Tehát akinek nagyon alacsony a nyugdíja, például harmincezer forint, az százezer forintot kereshet mellette, akinek százezer forint, az harmincat, és ez garantálni fogja, hogy ne a magas jövedelműek jussanak itt pluszellátáshoz. Tehát a kettő között jelentős különbség van.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik: a jelenlegi törvénytervezet teszi lehetővé, hogy aki a havi minimálbért túllépi, az akár egy év alatt kétszer, háromszor, ötször is megszakíthassa a nyugellátását, és adott hónapban akár ötszázezer forint jövedelemre is szert tehessen. Abban a hónapban persze nem fogja a nyugdíját megkapni, de a következő hónapban már nyugdíjas lehet. A most beadott kapcsolódó módosító javaslatunknak az a lényege, hogy a minimálbér értékét éves szinten összeszámítjuk, kiad egy összeget, és aki ezt eléri, ott már csak egyetlenegy megszakítás lesz abban az évben, és az év összes többi hónapjára vonatkozni fog. Tehát nem egyszer belépek, aztán kilépek a rendszerből, hanem ezt egyetlenegyszer lehet megtenni. Természetesen ez lehetővé teszi, hogy egyetlen hónapban akár a minimálbér kétszeresét is mellette keresni lehessen, ha az összeg nem haladja meg összességében a minimálbérszer a tizenkét hónapos összeget.

Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A tavaszi rendkívüli árvíz és belvíz miatt választókörzetemben, a Tiszazugban is jelentős károk keletkeztek, a károsult lakosok és az önkormányzatok segítséget kértek. Igénybejelentésüket megtették, a felmérések június 14-ig elkészültek, azt az önkormányzatok továbbították, és a kormány rendelkezésre bocsátotta a támogatási keretösszegeket.

(16.20)

A károsultaknak ezután nyilatkozni kellett, hogy elfogadják-e a kárenyhítésre vonatkozó 155/2006. számú kormányrendeletben lévő feltételeket. A feltételek között szerepelt, hogy október 15-ig biztosítást kell kötniük egy biztosítótársasággal vagy a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alappal. További feltétel volt a tízéves jelzálogbejegyzés tűrése, illetve más hozzájárulás megszerzése. Értelmezési problémák és a feltételek miatti vonakodás következtében sokan kicsúsztak az október 15-ei határidőből. Bizonyára hozzájárultak a határidő-túllépéshez az önkormányzatok is, amelyek a választások miatt valószínűleg nem fordítottak elegendő időt erre a kérdésre. Most már szerződnének a lakosok, de sem ők, sem az önkormányzatok nem tudják, hogy befogadják-e a nyilatkozatokat. A kárenyhítésből kimaradt lakosság segítséget vár, az önkormányzatok az október 15-ei határidő módosítását kérik.

Tisztelt Miniszter Asszony! Kérem, legyen segítségünkre, és módosítsák a kormányrendeletet úgy, hogy december 31-ig befogadják azok nyilatkozatait, akik idejében, június 14-ig jelezték igényüket, így ők sem maradnak ki a kárenyhítésből, de a kormánynak sem kerül mindez többe, mert támogatási keretösszegként már számításba vették ezeket az összegeket. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, miniszter asszony, azok nevében is, akik érintettjei lesznek ennek a lépésnek. Most már csak azt szeretném kérni, hogy minél előbb jelenjen meg ez a kormányrendelet, hiszen ezek az emberek már részben reményüket vesztették, és most mind a károsultaknak, mind az önkormányzatoknak újra kell indítani vagy folytatni kell a félbehagyott eljárásokat, hogy december 31-ig most már tényleg eleget tudjanak tenni ezeknek a kötelezettségeiknek. Ezért lenne rendkívül fontos a kormányrendelet mielőbbi közreadása.

Ugyancsak e károkkal összefüggésben kérem, kérjük a miniszter asszonyt, hogy az önkormányzati tulajdonban esett károk esetében is minél hamarabb történjen meg a már meghatározott, ellenőrzött összegnek a kifizetése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság többségi véleményének a megfogalmazásakor elmondtuk, hogy a korkedvezményes rendszer problémája 1997, mások szerint 1992 óta megoldatlan. Egyik kormány sem vállalta ennek a rendszernek a megoldását. Pozitívan értékeltük a költségvetési bizottság részéről, hogy ez a kormány lépést tesz ennek irányába.

Úgy gondoljuk, pozitív az a megoldás is, hogy a terheket a kormány azokra kívánja áthárítani, ahol a probléma igazán keletkezik, vagy annak a gyökere megragadható. Egyszerűen nincs más megoldás ennek az ügynek a rendezésére. Csak így lehet előrejutni, és úgy gondoljuk, hogy ezen az úton reális esély van arra is, hogy a korkedvezményes munkaköröket illetően is értelmes vitában szülessen majd a későbbiek során - ahogy a törvény is tervezi - megoldás.

Azt is pozitívan értékeltük a költségvetési bizottság ülésén, hogy ütemezett bevezetésre kerül sor, a terhek elhárítása nem azonnal történik meg, és a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáltatókat arra ösztönözze, hogy a munkakörülményeket igyekezzenek javítani. Természetesen a munkáltatók is próbálnak majd intézkedni, hogy a költségeiket fedezni tudják, és ennek a forrásai nyilván azok a díjak, bevételek lehetnek, amilyen közegben a munkáltatók dolgoznak, de hangsúlyoztuk a bizottsági ülésen, hogy más megoldás egyszerűen nem is látszik, ha ezt a problémát meg szeretnénk oldani.

A többségi álláspont képviselőiként is elmondtuk, hiányosságnak tartjuk azt, hogy a törvénynek egyes elemei talán még kidolgozatlanok, de az átmeneti időszak is utal arra, hogy bizonyos részeket majd menet közben kell kidolgozni. Azt is kifogásoltuk, hogy a törvényjavaslat benyújtása külön történik olyan időszakban, amikor az Országgyűlés éppen még tárgyalja a nyugdíjjal kapcsolatos törvényt. (Soltész Miklós tapsol.)

Ezzel együtt is a bizottság ülésén 14 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk a tervezetet. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a bizottsági viták gyakorlatilag azonos mederben folytak. Azt tudom hozzáfűzni ehhez költségvetési bizottsági szempontból, hogy a költségvetés tekintetében mindenképpen úgy látjuk, hogy a törvényjavaslatban foglaltak szükségesek és helyesek.

A rendszeres szociális segélyt illetően valóban egy kiigazításról van itt szó, ráadásul olyan kiigazításról, amely július 1-jén került bevezetésre, tehát egy nagyon rövid időszakot élt meg ez a szociálissegély-juttatás. De azt gondoljuk, hogy ez nemcsak anyagi kérdés, hanem valóban gondokat okozott azok körében is, akik ezt megkapták, és azok körében is, akik látták, hogy bizonyos emberek nincsenek kellően ösztönözve arra, hogy a segély mellett dolgozzanak, ezért hangsúlyozom, és a bizottságban is úgy láttuk a saját tapasztalatainkból, hogy ez mindenképpen fontos lépés.

A közgyógyellátás tekintetében egyetértünk azzal, hogy a szakorvos is bekapcsolódjon a közgyógyellátás biztosításába.

Azzal kapcsolatban azonban már merültek fel kérdések, hogy a további külön engedélynek van-e értelme, illetve az pontosan milyen tartalmat fog majd megjeleníteni.

A törvény további részei az egyes szociális ellátások igénybevételének a szabályait pontosítják. Ezeknek a lényege a differenciált, rászorultságon alapuló hozzáférésnek a biztosítása. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes, hangsúlyozom, költségvetési és más szempontból is, hiszen ezeket az ellátásokat egyre többen kívánják igénybe venni, és bizonyos szabályokat feltétlenül alkotni kell ezen a téren, hogy a különböző rászorultsági szempontok érvényesüljenek.

Összességében a költségvetési bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság egyetértett a korábbi program bővítésével, a javaslatban lévő elképzelésekkel. Ezek tartalmát nem ismertetem, hiszen az államtitkár úr is és a többi bizottsági előadó is kitért erre.

A bizottság természetéből adódóan megkérdeztük, hogy milyen pénzügyi kihatása lesz a következő évben az itt lévő javaslatoknak. Legnagyobb sajnálatunkra a bizottsági ülésen a tárca képviselője erről nem tudott tájékoztatást adni, de úgy gondoljuk, hogy a továbbiakban erre feltétlenül oda kell figyelni, hiszen a költségvetési bizottságban ez minimális szinten elvárható, hogy a kihatásokat ismertessék. Nyilvánvalóan adott keretekről van szó és nem egy felül nyitott kasszáról, tehát tisztázható a javaslatok pénzügyi kihatása.

A bizottsági ülésen mi is beszéltünk arról, hogy ezek mennyiben lehetőségek, és adott szakterületen a munkavállalók milyen mértékben használják ki ezeket a lehetőségeket, sokszor kizárólag erre alapozva, és nem vállalva a későbbi következményeket.

Mindent figyelembe véve, a célokkal egyetértve a bizottsági ülésen 16 igen szavazattal és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk a tervezetet.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben már sokféle címkét ragasztottak a jövő évi költségvetésre. Valóban felmerül, hogy milyen célokat tűzhettünk magunk elé a 2007. évi költségvetést illetően, a konvergenciaprogram árnyékában.

Vannak-e olyan területek, ahol előreléphetünk, és hol kell megtartani a korábban elérteket? Igen, tipikusan ilyenek a leghátrányosabb helyzetű térségek, önkormányzatok, és a lakosság ügyei, érdekei. Részben erre törekszik a kormány is, ami a költségvetés egy-egy elemében fellelhető, más helyeken viszont korrekcióra szorul a tervezet. Javaslataimmal ezt kívánom elősegíteni, közülük most 12-13 javaslat lényegét kívánom ismertetni.

A korábbi évekhez hasonlóan, most is nagyon fontosnak tartom a leghátrányosabb helyzetű kistérségek kiemelt segítését, hiszen az általam képviselt Tiszazug is idetartozik. Nézzük az erre vonatkozó javaslataimat!

A kormány 2007-ben 5,8 milliárd forintot szán a 48 leghátrányosabb helyzetű kistérség kiemelt támogatására. Csakhogy néhány héttel ezelőtt már 1 milliárd forinttal meg akarták ezt kurtítani, amikor a címzett és céltámogatásokhoz forrást kerestek. Boldvai Lászlóval olyan módosító javaslatot nyújtottam be, amely az önök szavazatainak köszönhetően elhárította ezt a veszélyt. Most Jauernik Istvánnal adtam be olyan indítványt, amely garantálja, hogy az erre szánt pénz feltétlenül eljut ezekbe a kistérségekbe. Bár a régiókhoz kerül ez a támogatás, de azt kötelesek lesznek létszámarányosan továbbadni azoknak, akiket megillet.

Korábbi javaslatunknak megfelelően azt is szeretnénk elérni, hogy a decentralizált területfejlesztési programokról történő döntések során is 20 százalékkal több pénz jusson a leghátrányosabb helyzetű kistérségekbe. Azaz ne lehessen őket kihagyni, háttérbe szorítani a többmilliárdos fejlesztési források elosztásakor sem.

Ezekben a kistérségekben igen sok a burkolatlan belterületi út, nem halad a csatornázás, és nem megoldott a belvízelvezetés. Önök támogatták azt a módosító javaslatunkat, amelyet Pál Tiborral nyújtottam be, amely a főváros mellett azokban a városokban is lehetővé teszi a belterületi útépítést, ahol 70 százaléknál is több még a földút. Egy most beadott indítvánnyal a 60 százaléknál több földúttal rendelkezők is részesülnek az erre szánt 500 millió forintból.

Jauernik Istvánnal közösen pedig benyújtottunk egy olyan javaslatot, amely a különösen veszélyeztetett, hátrányos helyzetű térségekbe tartozó alföldi városokon szeretne segíteni, amikor több milliárd forintot kívánunk elkülöníteni belvízrendezésre.

Karsai Józseffel nyújtottam be azt a módosító javaslatot, amely a jövőben differenciálná a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, nagy munkanélküliséggel küzdő önkormányzatok 3600 forint/fő összegű támogatását. Javaslatunk szerint abban az esetben, ha az egyik szempontnak felel meg az önkormányzat, akkor ennek felét, 2500 forintot, ha mindkét hátrányos tényezőnek megfelel az önkormányzat, akkor pedig 4600 forintot lenne célszerű lakosonként megállapítani.

Idén is benyújtottam azt a javaslatot, amely az illetékbevételekből nemcsak a fővárosnak, megyei jogú városoknak és a megyei önkormányzatoknak juttat, hanem a kistérségeknek is. Nemcsak a hátrányos helyzetűeknek, hanem valamennyinek. Ha nő a kistérségek szerepe, biztosítsunk számukra forrásokat is! Vagy így, vagy más módon.

A nehéz helyzetű térségekben rosszabbul megy az önkormányzatoknak is, közülük nagyon sok a forráshiányos. Ha érdemben nem segítünk rajtuk, elvárható-e a részükre juttatott támogatás tömegének csökkentése? Nem, de mégis ez a szándék. Négy javaslattal kívánok ezen enyhíteni.

Az első: jövőre a kormány szándéka szerint nem jogosult az önhiki néven elhíresült támogatásra az 1000 főnél kisebb település, ha önálló hivatalt működtet. Az idén még 500 fő volt ez a határ. Javasolom, hogy jövőre elégedjünk meg a 700 fős előírással, ami így is 50 százalékos emelkedésnek felel meg.

A második javaslat: az önhiki feltételeként szereplő körjegyzőség alternatívájaként kérem elismerni a társult képviselő-testületet. A 3. számú mellékletben, ahol a körjegyzőségekről van szó, ezt elfogadják, ezért úgy gondolom, ezt az önhiki esetében is figyelembe kell venni.

A harmadik javaslat: a tervezet szerint a kiegészítő támogatás összegét csökkenteni kell a 2007. évi és 2006. évi előirányzatok negatív különbözetével. Ez új elem. Nem elég, hogy csökken a normatíva, még tovább korlátozunk. Javasolom, hogy elégedjünk meg ennek a negatív különbözetnek az 50 százalékával.

(17.30)

Ugyancsak az önhiki összegét csökkentené, ha a normatív támogatásokon felüli kiadásoknak csak a 30 százalékát ismernék el jövőre. Az idén még 50 százalék szerepelt. Tartsunk mértéket, ezért a kiadások 40 százalékát ismerjük el. Évek óta gondot okoz a többcélú kistérségi társulások ösztönzési rendszere. Ezzel korábban sem értettem egyet és most sem. A szabályozás bonyolultsága már oldalakban is mérhető, miközben még így is érvényesül a látszattevékenység.

Úgy gondolom, hogy az egyik legbonyolultabb helyzet ezen belül is a közoktatási társulásoknál. Elismerem, hogy legyenek nagyobbak az intézmények és színvonalasabb a közoktatás. De tudnak értelmesen társulni a kistelepülések? Szerintem nem. Minden nagyobb település egyszerűen be akarja nyelni a kistelepülések tanulóit.

Kéréseim, indítványaim a következők. Ne tiltsuk meg a tagintézmény esetén a hetedik és nyolcadik osztály létét. Itt van ugyanis a legtöbb tanuló, pályaválasztás előtt állnak, és más szempontok is indokolják ezt. A következő javaslatom: tegyük lehetővé bizonyos évfolyamok együttes számbavételét, ha már 50 százalékról 70 százalékra emeljük az átlaglétszám elvárását. Ismerjük el a társulási törvény 7. §-ában leírt megállapodás alapján végzett feladatellátást is az egyes önkormányzatok esetében, és erre vonatkozóan igénybe vehessenek támogatást.

Végül az utolsó ilyen jellegű javaslat: ne adjanak sokkal kisebb támogatást az intézményi társulásoknak, mint a többcélúnak. Ugyanúgy dolgoznak, életszerűbb a társulás, általában szomszéd települések, csak kevesebb a támogatás. Néhol eddig is volt különbség, csak most lényegesen nagyobb. Úgy gondolom, hogy erre nincs szükség.

Kedves Képviselőtársaim! Kérem, tekintsék át javaslatainkat, és amennyiben tudják, támogassák azokat. (Taps az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm. Kedves Képviselőtársaim! Ami javaslatokról szóltam, azok nem a fantasztikum világába tartoznak, ezeket a javaslatokat benyújtottam. És ha képviselőtársaim megnézik a korábbi években a költségvetéshez benyújtott módosító javaslataim akár az önhiki tekintetében, akár a többcélú társulás tekintetében, akkor láthatják, hogy összhangban vannak az elmondottakkal, és azok közül többet támogatott a kormány a végső szavazás során. Most utaltam két olyan javaslatra, amelyeket a módosító javaslatok szavazásakor az Országgyűlés már megszavazott, a további tíz-tizenegy javaslatnak pedig, amelyekre utaltam, ismereteim szerint a kormány mintegy a felét támogatni fogja, várhatóan ugyanabban a formában, vagy pedig a költségvetési bizottság végső módosító javaslatában összegezve, de erről képviselőtársaim természetesen - mint ahogy eddig is, a továbbiakban is - meggyőződhetnek. Miként Ékes képviselőtársam is ismerheti a többcélú társulásról való, már annál a törvénynél kifejtett véleményemet, szavazatomat, és az azóta ez ügyben kifejtett véleményemet is.

Úgy gondolom, hogy kormánypárti és ellenzéki oldalon vannak képviselők, akik egy adott szakkérdésben nem vallanak azonos véleményt, ettől függetlenül mindannyiunknak működni kell. Nem hiszem, hogy a most benyújtott javaslataim megváltoztatnák e két terület lényegét, rendszerét, de remélem, hogy segítenek egy-egy kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Öt módosító javaslatot nyújtottam be ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Most az ajánlás 4. és 7. pontjaiban lévő javaslataimmal szeretnék foglalkozni, és ha idő lesz rá, akkor a 8. pontban foglalttal is.

A törvénymódosítás kedvező eleme, hogy a Bérgarancia Alapról szóló törvényt is módosítja, ennek értelmében négy helyett öthavi bruttó bér kifizetésére lesz lehetőség, és a továbbiakban is bizonyos esetekben további kéthavi bér fizethető még ki. Úgy gondolom, ez a törvénynek nagyon pozitív eleme. Több év után kerül ez elfogadásra, és ez fontos is.

Ugyanakkor úgy látom, hogy a kifizetés feltételeinél vannak adminisztratív természetűnek tűnő elemek is, amelyek a felszámolás természetét önmagukban nem fejezik ki. Ilyennek tartom például a 13. §-ban rögzített változást, aminek az a lényege, hogy az állami foglalkoztatási szerv vezetője mérlegelni fogja, hogy egyáltalán jogosultak-e erre a kifizetésre, és a kérelemben ehhez meg kell határozni, hogy a munkabértartozás része volt-e az állásidőre járó díjazás. Úgy gondolom, önmagában az, hogy volt-e állásidőre járó díjazás, nem szempont. A törvény indoklását figyelembe véve az a döntő, hogy volt-e olyan állásidőre járó díjazás, amelyik túlzottnak tekinthető. Nem indokolt például bizonyos állásidő igénybevétele. A törvény indoklása ezt nagyon pontosan megfogalmazza. Ugyanakkor mérlegelési részt ír elő a törvény, de önmagában nem foglalkozik ezzel, csupán be kell írni, hogy volt-e állásidőre járó díjazás. Önmagában be lehet írni, hogy mennyi állásidőre járó díjazás volt, de azt javaslom, jelöljük meg azt is, hogy ennek milyen indokoltsága volt, és utána majd el lehet dönteni, hogy ez méltányolható-e vagy sem. Feltétlenül fontosnak látom, hogy ne egy adminisztratív lépés legyen az, hogy ha volt állásidőre kifizetés, akkor vége van, ehhez a juttatáshoz nem lehet hozzáférni.

Ugyanilyen alapon tartom fontosnak a 7. ajánlási pontban lévő javaslatom, amely a törvénymódosítás 14. §-át érinti, ahol önmagában kerek perec az van megfogalmazva, a kifizetésnek az a feltétele, hogy a felszámolási eljárás kezdetétől egy év eltelt. Megmondom őszintén, önmagában én ezt is adminisztratív lépésnek tartom. Nem hiszem, hogy a kifizetés esetében az lenne a legeslegfontosabb feltétel, hogy valami egy nappal az év letelte előtt kerül kifizetésre, illetve hogy a felszámolásból egy évnél egy nappal több eltelt. Úgy gondolom, itt is nagyobb rugalmasságra van szükség. Önmagában ha ilyen időpontokat rögzítünk, az akarva-akaratlanul azt az érzést kelti, mintha az állna az érdekben, hogy emiatt el fog halasztódni a felszámolás időtartama. Nem hiszem, hogy ezt az egyébként pozitív rendelkezést ilyen adminisztrációs lépésekkel korlátoznunk kellene.

A 8. ajánlási pontban lévő javaslatommal is szeretnék még foglalkozni. Itt a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban történik a törvényben módosítás. Úgy gondolom, hogy jó szándékú a változás, a magam részéről mégis úgy értékelem, az, hogy az intézkedési lehetőségeket, bizonyos határozat kiadását jogerős bírósági határozathoz köti, önmagában inkább korlátot jelent, semmint előrelépést. Nyilván ez így nem érthető, s mivel csak öt perc áll rendelkezésemre, most nem folytatom, de egy hozzászólásban ezt is ismertetni fogom.

Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság ülésén támogatandónak tartottuk a törvényjavaslatot azért, mert változtatni akar a rokkantnyugdíjazás jelenlegi gyakorlatán, azért, mert irányát tekintve megfelel az 1997. évi országgyűlési határozatban foglalt elképzeléseknek, azért, mert komplex rendszert hoz létre, amely elsősorban segíteni, kezelni akarja a problémát, és nem szankcionálni; azért, mert rugalmas bevezetést kínál, lépcsőzetes lesz, részben önkéntes választást tesz lehetővé, és mindezt időben és állapot szerint is biztosítja; továbbá azért, mert uniós finanszírozás segíti a bevezetését, mint ahogy azt már itt is több képviselőtársam elmondta.

A költségvetési bizottság ülésén ezzel együtt kérdések és javaslatok is megfogalmazódtak.

(15.50)

Örömmel vesszük, hogy ez az ellátási mód kiterjed a szociális járadékosokra is, de úgy gondoljuk, hogy ellentmondásos a szabályozás, mert bizonyos elemeit már most beemelte a törvénybe, egy részét pedig a szociális, a később módosítandó szociális törvényben kívánja megtenni. Úgy gondoljuk, vagy ennek a törvénynek a kapcsán átfogóan módosítani kellett volna a szociális törvény idevágó részét, vagy pedig innen kihagyni azokat a részeket, amelyek majd a járadékosokra vonatkozó szabályozást érintik.

Kritikusnak véljük az intézmény bevezetésénél a foglalkoztatást, hogy hogyan áll a foglalkoztatás. A most folyó foglalkoztatási rehabilitációs támogatás átalakításának eredményeként tény, hogy a legtöbb helyen csökken a rehabilitációs munkahelyek száma. Ez oda vezet, hogy nő a szakadék a munkába belépni szándékozók és a rendelkezésre álló rehabilitált munkahelyeknek száma között. Úgy gondoljuk, hogy ezen az ellentmondáson is, ha nem is a törvény keretei között, de sürgősen változtatni kell.

Több területen elengedhetetlennek tartjuk módosító javaslatoknak az átgondolását. Egyik ilyen elem lehet a foglalkoztatás melletti járadékfizetés szabályozása a jövedelmek függvényében. Átgondolandó. És úgy gondoljuk, hogy egyértelműsíteni kell a rehabilitációs járadékrendszerből kilépő vagy kieső emberek ellátási jogosultságának a szabályait, mert ez borzasztó nagy korlátja lehet az anyagi ösztönzés mellett is a rendszerbe való belépésnek.

Ezekkel az észrevételekkel együtt a költségvetési bizottság tagjai 16 igennel és 4 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartották a tervezetet.

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság ülésén is aktuálisnak tartottuk a törvényjavaslat napirendre tűzését. Az Alkotmánybíróság döntése következtében nemcsak az egészségügyben célszerű átgondolni és módosítani az ügyelet szabályait. Ez a javaslat éppen erre vállalkozik, amikor összhangot teremt az egészségügyben kialakítandó ügyeleti szabályokkal, másrészt rögzíti az attól eltérő sajátosságokat a munkatörvénykönyvet alkalmazó területeken és a közszférában foglalkoztatottak tekintetében.

Pozitívumként itt is munkaidőként ismeri el a javaslat az ügyeletet. Ennek ára azonban az a negatívum, hogy hosszabb munkaidő és munkaidőkeret elrendelésére kerülne sor, és a várakozásoknál alacsonyabb, jelenlegivel összhangban álló díjazás kerül megállapításra.

Az ellentmondások feloldása érdekében a bizottság tagjai célszerűnek tartják az országos egyeztető tanácsban kialakult álláspont figyelembevételét, mert a bizottsági ülésen kérdésre válaszolva a kormány képviselője ott is hasonló választ adott, mint az itteni expozéjában az államtitkár úr.

Egyéb tekintetben a költségvetési bizottságban úgy láttuk, hogy a szabályozás a költségvetés és egy valamiféle sajátos kompromisszum szempontjainak és a valamiféle sajátos kompromisszumnak megfelel. Erre tekintettel a költségvetési bizottság tagjainak többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Élvezettel hallgatom ezt a vitát. Magam is kapcsolódhattam volna ehhez korábban is, hiszen én is ilyen többpólusú kistérség képviselője vagyok. Úgy gondolom, nem is véletlen az, hogy most többen akarnak önálló kistérséggé alakulni, hiszen a ma érvényes törvények és ösztönzők hozzák ezt ki ezekből a településekből és kistérségekből. Mondok néhány példát. Ha például a leghátrányosabb helyzetű kistérséggel szemben a települések támogatása lenne a döntő elem, akkor nem lenne téma, hogy egy-egy kistelepülés melyik térségbe tartozik, mert megkapná a támogatást. Ha nemcsak a térségi központra akarnánk helyezni egy-egy funkciót, hivatalt, hanem egy kétpólusú kistérségnél megkaphatná a másik település is, például, vagy a kistérségi támogatásban a szavazati arányokat megváltoztatnánk, nem törekedne egy-egy csoport arra, hogy felülkerekedjen akár egy kisebb térség kialakítása révén is.

Úgy gondolom, hogy ezeket a törvényeket módosíthatjuk, most lesz lehetőségünk a települések besorolásával kapcsolatban is változtatni, és nyilván a többcélú társulásokkal kapcsolatban is. Azt hiszem, ott kell feltétlenül változtatnunk, mert ha ott értelmesebb rendszert, szabályokat alakítunk ki, akkor ez a törekvés mindenképpen korlátozható, amibe most az egyes települések vagy térségek belemenekülnek. Mert most erről van szó. (Taps a kormánypárti oldalon.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban jelezni szeretném, hogy jónak és támogathatónak tartom a rehabilitációs járadék bevezetéséről szóló törvényjavaslatot.

(13.30)

A járadék bevezetése mögött a rokkant-nyugdíjazási rendszer átalakítása húzódik meg, amit, azt hiszem, mindenki szükségesnek tart. Ott sincs vita, hogy a rokkantnyugdíjazás nem lehet végcél, vissza kell vezetni a munkába azokat, akiket csak lehetséges, ezt segíti a rehabilitáció, és ösztönözni, segíteni kell azokat, akik erre vállalkoznak. Ha szükséges, ki kell egészíteni keresetüket, amennyiben az lényegesen kisebb, mint az egészségkárosodásuk előtt. Erre szolgál a rehabilitációs járadék, ami éppen a törvénynek a címe lett, bár szerintem nem a "járadék" címet kellett volna törvényként megjelölni, hanem maga rehabilitáció lehetett volna itt a hatásosabb cím.

Azt most nem kívánom elmondani, hogy hogyan működne az új rendszer, hiszen az általános vitában a múlt héten ezt már sokan kifejtették, ugyanakkor én is látom, hogy feltétlenül szükséges a vitához ismertetni és ismerni azt, hogy miről van szó igazából. A múlt heti vitából most csak felidézném azokat az észrevételeket, javaslatokat, amelyeket akkor érintettem, de részletesen nem lehetett kifejteni a bizottsági vita hozzászólójaként. Négy problémakörrel szeretnék foglalkozni, úgy érzem, mindegyik fontos.

Az első: a rehabilitáció a törvényalkotó szándéka szerint ki fog terjedni a szociális járadékosokra is. Ez nagyon helyes, hiszen nemcsak azoknak kell segíteni, akik 67 százalékban elveszítették munkaképességüket, hanem azokon is, akik 50 százalékban veszítették el azt. Csakhogy ez a törvényjavaslat ezzel nem foglalkozik, mondván, az a szociális törvényhez tartozik. Szerintem ezt a kérdést egyszerre kellett volna rendezni, de úgy látom, hogy erre már kicsi az esély, legfeljebb ha a minisztérium vagy a bizottságok megpróbálnák a szociális törvénynek az idevonatkozó részét beemelni ebbe a törvénybe, akkor lehetne megoldani, de a képviselői lehetőségeket, kereteket ez, azt hiszem, mindenképpen meghaladja.

A második kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az, hogy a rehabilitáció alkalmazása legkritikusabb pontjának a foglalkoztatást tartom. Az egészségi állapot felmérését, a megmaradt képesség meghatározását, az érintett személy oktatását, kiképzését bárkinél bármikor meg lehet tenni. De lesz-e számára munkahely, ahol majd dolgozni tud? - ez az igazi, nehéz kérdés. Mint tudjuk, most folyik a rehabilitált munkahelyek, cégek számának felmérése, felülvizsgálata, támogatásának átalakítása.

Én azt tapasztalom a választási körzetemben, hogy közülük többen nem tudnak majd megfelelni ezeknek a követelményeknek, amit velük szemben támasztanak. Mi lesz ennek a vége? Nő az igény a rehabilitált munkahelyek iránt, ezt kelti fel a mostani törvény, miközben csökken a rendelkezésre álló rehabilitált munkahelyek száma. Ezt az ellentmondást ebben a törvényjavaslatban nem is lehet feloldani, de a kormánynak tennie kell az iszonyú területi különbségek feloldása érdekében. Az ugyanis kevés, hogy a tervezetbe beleírták, hogy figyelembe veszik a térség rehabilitációs szükségletét és munkaerő-piaci feltételeit, így csak azt fogják elérni, hogy a választókörzetemben kevés embert fognak bevonni a rehabilitációba - azt hiszem, hogy ez nem lehet cél.

A harmadik témakör, amit érinteni szeretnék: a tervezetben leírtaknál rugalmasabbá kell tenni - szerintem - a rehabilitációs járadékba való belépés, kilépés és visszakerülés módját, hogy ne járhasson rosszabbul, aki a rehabilitációra vállalkozik, mint ha nem választaná ezt a módot. Például ne maradjon két évig ellátás nélkül az, aki feketefoglalkoztatásnak a részese. Igen, mindig is támogattam és most is támogatom, hogy a feketefoglalkoztatást szigorítani és szankcionálni kell, de úgy érzem, hogy nem ennél a törvénynél kell olyan súllyal elkezdeni, hogy lehetetlen helyzetet teremtünk azoknak a számára, akik a rehabilitációra most vállalkoznának. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek az emberek legtöbbször az anyagi helyzetük miatt erre rákényszerülnek, és sokszor áldozatai ennek, nem tudják a munkaadónak a szándékát befolyásolni.

Ugyancsak enyhíteni kell azoknak a szankcióit, akik nem működnek együtt megfelelően az erre kijelölt hivatallal. Nem vitatom, hogy szükséges az együttműködés, és szerintem nem is irreális az elvárás, de az azért mégis túlzás, hogy kétéves kizárás vár arra, aki az együttműködés sokszor nem pontosan szabályozott kereteinek nem tud megfelelni. Ez annál is inkább elképzelhetetlen, mert korábban a szociális törvényben módosítottuk a szabályokat, negyedévre levittük a korábban féléves határt, sőt még enyhítettünk rajta, most nem értem, hogy ezen a területen miért kellene két évet meghatározni. Ez egy abszurd helyzet, változtatni kell rajta.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt sem értem, miért csak akkor kerülhet vissza az ellátásba valaki, ha egészségi állapotában tartós rosszabbodás következik be. Ha e miatt az ok miatt nem érte el korábban a jogosultsági szintet, akkor értem, mert akkor nem ítélték meg, mert nem volt az egészségi állapota annyira rossz. De ha más miatt került ki ebből a rendszerből, például jövedelem miatt vagy más dolgok miatt, akkor nem értem, hogy miért csak akkor kerülhet vissza, ha az egészségi állapota még rosszabbodott. Itt, úgy gondolom, vagy a törvény szövegének egy rossz megfogalmazásáról van szó, ezt feltételezem a felsorolásból, ami itt van, nem akarom elhinni, hogy ez egyszerűen törvényalkotói szándék lenne.

Végül a negyedik kérdésre térnék át, a rokkant, rehabilitált személy kereseti lehetőségeinek behatárolásáról szeretnék néhány gondolatot mondani. Helyeslem a korlátozást, mert miért is kapna tartósan járadékot vagy rokkantnyugdíjat az, aki jóval többet keres, mint megrokkanása előtt. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetérthetünk. De a jelenlegi és a tervezet szerinti merev határok mégsem jók, itt sem jók. Például ha tíz forinttal keres valaki többet, mint a megrokkanása előtt, miért esik el havi 40 ezer vagy akár 80 ezer forintos járadéktól vagy rokkantnyugdíjtól? De az ellenkezője is igaz: ha csak tíz forinttal marad valaki belül a törvényhatáron, jogos-e, hogy több tízezer vagy akár százezer forinthoz jusson hozzá ellátás címén?

Itt is rugalmasabbnak kell lennünk. Több külföldi példa szerint a megrokkanás előtti keresetig történhet a kiegészítés. Már ez is jobb és rugalmasabb forma, mint amit most alkalmazunk vagy tervezünk alkalmazni. Természetesen teljesen igazságos formát nehéz lesz megalkotni.

Én azt javaslom, hogy kedvezményezzük azokat, akiknek a keresete kisebb, mint a minimálbér kétszerese, esetükben például 50 százalék helyett csak 30 százalékkal csökkentsük a járadék összegét, ha valamivel többet keresnek, mint egészségkárosodásuk előtt, mert más, ha 50 ezer forintos összeget lépnek túl vagy ha 150 ezer forintot, legalábbis a megélhetés szempontjából mások ezeknek a következményei. Az ellátásból való kizárás mint egy következő szankció esetében ugyancsak méltányosabban járnék el, mint ahogy a tervezet. Itt is azt tartanám fontosnak, hogy az alacsonyabb keresetűeknél megengedőbbek legyünk, szintén a minimálbér kétszeresét tekintem egy mérföldkőnek, ahol kedvezőbb elbírálást adhatunk.

Javaslataimat, javaslatainkat, hiszen több képviselőtársammal nyújtottam be, nem tekintem tökéletesnek, egyfajta gondolkodási mód ez, amit a vita során még tökéletesíthetünk. Kérem képviselőtársaimat és a minisztériumot, legyenek ebben partnerek, mert így még jobbá tehetjük a törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

(13.40)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A területfejlesztési támogatások és a kedvezményezett kistérségek meghatározása rendkívül fontos kérdés, így tehát nagy jelentősége van ennek az országgyűlési határozatnak, amely egy korábbi országgyűlési határozatnak a pontosítását jelenti.

Magáról az országgyűlési határozatnak a szöveges részéről nem kívánok szólni, én úgy gondolom, hogy az a korábbi országgyűlési határozat megfogalmazásainál lényegesen puhább. Gyakorlatilag felvezető mondatok sokaságából áll, lehetőségeket, felsorolásokat tartalmaz, és egyfajta szempontrendszert próbál megadni. Aki ezt vitatja, nagyon könnyen utánanézhet ennek: meg kell számolni az előző, a most hatályos országgyűlési határozatban lévő "kell" kifejezéseknek a számát, és meg kell nézni, hogy milyen kifejezések helyettesítik a mostani, tervezett országgyűlési határozatban ezeket a gondolatokat.

De hogy a tartalmi elemekről beszéljek, úgy gondolom, óriási jelentősége van most a kedvezményezett kistérségek meghatározásának, mert az elmúlt 4-5 év alatt igazi tartalommal lettek ezek a kérdések megtöltve. Ma igenis nagy jelentősége van annak, hogy egy kistérség például a hátrányos vagy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek kategóriájába tartozik. Csak néhány példát emelnék ki erre. Például közvetlen költségvetési támogatáshoz juthatnak a hátrányos és leghátrányosabb helyzetű kistérségek, tavaly 9 milliárd forintot, az idén 5,8 milliárd forintot kaphattak, és a hátrányos, leghátrányosabb helyzetű települések is számíthatnak támogatásra: a költségvetési törvény körülbelül 3 ezer forint/fő, most már differenciált összegben határozza meg ezeknek a településeknek a támogatását. Vagy speciális pályázatokon vehetnek részt ezek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, például pályázhatnak azoknak a programoknak a meghatározására, amelyekkel majd az Unióhoz fordulhatnak támogatásért - ez valóban nagyon komoly segítséget jelenthet számukra.

(14.50)

További ilyen segítség lehet, hogy kevesebb saját erőt kell biztosítaniuk különböző fejlesztésekhez, vagy továbbmenve: beruházási és adózási kérdésekben is előnyhöz jutnak azok a vállalkozások, vállalkozók, személyek, akik ilyen hátrányos vagy leghátrányosabb helyzetű kistérségben laknak.

Most ennek a rendszernek a besorolása módosulni fog. Úgy gondolom, hogy ez részben természetes. Lehet ezeket a besorolási mutatókat korszerűsíteni és aktualizálni a mai viszonyok szerint, és ha erre kerül sor, az feltétlenül támogatandó. Azt is el tudom képzelni - és valóban így van -, hogy a többéves támogatás után a leghátrányosabb helyzetű kistérségek egy része valóban a fejlődés útjára lépett, javultak pozíciói, miként az is előfordulhat, hogy valahány kistérség pedig relatív módon lemaradt a többihez képest, tehát elképzelhető, hogy egy változó mutatókra, mutatószámokra épülő rendszerben is bekövetkeznek olyan változások, hogy egyes kistérségek pozíciója javul vagy csökken. Azt azonban a magam részéről már súlyos hibának tartom, ha a kormányzat, az előterjesztő strukturálisan igyekszik beavatkozni ebbe a körbe, nem pedig a mutatószámrendszeren vagy a normál fejlődéseken keresztül.

Mondok erre a sajnálatos helyzetre is példát. Ilyen például a leghátrányosabb helyzetű kistérségek számának meghatározása. A jelenlegi országgyűlési határozat és az ezzel összhangban lévő kormányrendeletek 48 leghátrányosabb helyzetű kistérséget számszerűsítenek, nevesítenek. Nézzük, ez az országgyűlési határozat hogyan fogalmazza meg, hogy a jövőben hány ilyen kistérség lesz!

A IV. fejezetben a 6. pontban a következőképpen határozzák meg a számukat: "A hátrányos helyzetű kistérségeken belül azokat a kistérségeket, amelyek komplex mutatója kisebb, mint a legjobb komplex mutató 50 százaléka, leghátrányosabb helyzetű kistérségeknek kell minősíteni." Tehát egyetlenegy legfejlettebb kistérséghez lesz viszonyítva, hogy hány leghátrányosabb helyzetű kistérség legyen. És mennyi lesz ez? Ezt most senki nem tudja megmondani, kivéve, aki esetleg csinált már ilyen számítást ezekre a mutatókra, az az egy ember vagy valahány ember meg tudja mondani, hogy melyik a legfejlettebb kistérség komplex mutatója, és ahhoz képest hány darab kerül most ebbe a kategóriába besorolásra. Számomra az is kérdés, hogy mondjuk, Budapest lesz-e ez az alap, vagy pedig valamelyik nagy településre, nagyvárosra alapuló kistérség; fogalmam sincs róla.

Úgy gondolom, hogy eleve tisztességtelen egy ilyen rendszert, ilyen mutatót, ilyen szempontrendszert meghatározni egy országgyűlési határozatban, különösen akkor, ha ezek a számítások nekünk mint képviselőknek nem állnak rendelkezésre. Én meg tudom nézni, hogy a jelenlegi szabályozás szerint milyen komplex mutatókkal rendelkeznek kistérségek - és ezt el tudom végezni -, de mivel itt a mutatók változni fognak, ezért ez képviselő számára beazonosíthatatlan, mert ez egy olyan bonyolult számítási technikára alapozott eljárás, amit országgyűlési képviselő elvégezni nem tud.

El tudom képzelni, hogy a kormány azért nem hozott elő ilyen besorolási rendszert, hogy itt a képviselők ne öljék meg egymást, hogy melyik kistérség tartozzon még a leghátrányosabb helyzetű körbe és melyik ne, de én ezt akkor is úgy minősítem, hogy nem megfelelő, mert igenis szükség van arra, hogy az Országgyűlésben dönthessünk erről a kérdésről, és információ alapján dönthessünk róla.

Ugyanis ha a kistérségek között óriási különbség lenne, hogy kik a leghátrányosabb helyzetűek, és ez a mutatószámban kifejeződne, hogy van, akinek 2 lenne a komplex mutatója, van, akinek 3 vagy 4, akkor igen! Akkor nem vitatkoznék! De itt tizedek és századok döntenek egy-egy kistérség besorolásáról, amit lehet, hogy egyetlen mutató módosulása idéz elő, hogy valaki most milliárd forintokhoz juthat-e hozzá a következő időszakban, vagy pedig ilyen címen egyetlen fillérhez sem.

Úgy gondolom, hogy itt változtatásra van szükség. Mi módosító javaslatot nyújtottunk be ebben a körben, és igenis azt kérjük, hogy az országgyűlési határozat konkrétan határozza meg például, hogy a lakosság 15 százalékát tömörítő kistérség tartozzon ebbe a kategóriába, mert akkor az egyértelművé válik, hogy már mennyi ez a kistérség, és ezek száma megítélésünk szerint semmivel sem lehet kevesebb, mint a mostani, tehát a 48 kistérség száma. Különösen akkor, ha látjuk, hogy az Országgyűlés előtt van egy olyan törvénymódosítás, amely növelni fogja a kistérségek számát.

Azt a magam részéről el tudom képzelni, hogy ennél a számnál valamivel kevesebb kistérség kapjon uniós támogatást - tehát nem 48 vagy 50 kistérség, hanem akár 28-30, ahogy azt a kormány tervezi -, de itt is rendkívül fontosnak tartom, hogy az ebből a számból, tehát a 30-40-50 kistérség közötti 15-20 kimaradó kistérség is részesüljön legalább a külön uniós támogatások 50 százalékából. Ez azt jelentené, hogy egyfajta rugalmassággal gondolkozunk.

Ugyancsak szükségesnek tartjuk átnézni a 3. számú mellékletben felvázolt szempontokat, mert hangsúlyozni szeretném: a korszerűségnek hívei vagyunk, de nem vagyunk hívei annak, hogy most is a telefonállomások számával, a hulladékgyűjtéssel kapcsolatos és más olyan mutatókat soroljunk fel, amelyikről nem hisszük, hogy a mai viszonyok között korszerűnek számítanak, és valós fejlettségbeli különbséget fejeznek ki, ezért kérjük, hogy módosító javaslatainkat fogadják jó szívvel, és támogassák majd.

Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A módosító javaslatokat végignézve én is azt látom, hogy többféle kérdésben hasonlóan keresték a megoldásokat ellenzéki és kormánypárti képviselők. Az is megragadható, hogy melyek a legneuralgikusabb pontjai a törvénynek. Bizonyára lehetett volna tovább csiszolni a javaslatokat, bár a lehetőség adott volt, hiszen egy hét kimaradt - hogy így mondjam - a tárgyalásból. Az is igaz, amit Ékes József képviselőtársam mondott, hogy sok bizottság ma tárgyalta, és ma derült ki, hogy igazából melyeket támogatják, melyeket nem. De ez sem teljesen így van, hiszen például a költségvetési bizottság már az elmúlt héten tárgyalta a javaslatok egy részét, és az interneten keresztül már meg lehetett volna nézni, mi hogy van.

Kétségtelen, hogy lehet találni összefüggést. Én például a legfontosabb elemnek azt tartom, amivel Jauernik Istvánnal foglalkoztunk, és arra kerestük a választ, hogy a rehabilitációs járadék vagy a rokkantnyugdíj mellett mennyit lehet keresni. Ez fontos kérdés.

(22.20)

Erre adtunk be egy kompromisszumos javaslatot, amihez van kapcsolódás ellenzéki oldalról, például a járadék esetében a 15., 16. ajánlási pontban lévő javaslatok. Úgy gondolom, hogy kompromisszumos megoldásként nem feltétlenül csak a kormányzati és az ellenzéki képviselők közötti kompromisszumot kell keresni, hanem nekünk, kormánypárti képviselőknek még az előterjesztővel való kompromisszumot is keresnünk kell, és talán annál a pontnál, amit benyújtottunk javaslatot, még lentebb kell mennünk. De egészen biztos, hogy ezen a területen kell valami előrelépést tennünk a jelenlegi gyakorlathoz képest. Majd ehhez kérem a támogatást.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én is fontosnak látom azt, amit Béki Gabriella mondott, hogy azt is vizsgálni kell, hogy ez a törvény milyen változásokat tartalmaz a most hatályos törvényhez képest. Ezt akkor is fontosnak tartom, mikor néha ellenzéki képviselőtársaim is olyat kerestek ebben a törvényben, ami összhangban van a korábbi, tehát a mostani gyakorlattal. Ezt végig látni kell.

Azt egy kicsit furcsának találom, hogy Béki Gabriella azt mondta, hogy az a szigorítás a jelenlegi törvényhez képest, hogy a keresetben jelenik meg a plafon. A mai törvényben is benne van a kereseti plafon. Nem pontosan ezzel a megfogalmazással, de gyakorlatilag pontosan erre a nettó keresetszintre fogalmazódik meg a mai törvény is. Amiben szigorítást érzek én, és korábban beszéltünk is róla, az nem a kereseti elem része, hanem az, ha rövidebb munkaidőben foglalkoztatnak valakit, akkor az önmagában nem teremt jogalapot arra, hogy valaki ezzel rokkantnyugdíjas legyen, hanem a két szemponttal szemben, a munkaidő és a keresetplafon mellett a mostani törvény a keresetplafont fogalmazza meg egyértelműen. Éppen erre kerestük itt a megoldást többen, ellenzéki és kormánypárti képviselők is.

Amire Béki Gabriella utalt, hogy a 30. ajánlási pontban lévő javaslata nem látszik megoldhatónak, ami azt mondja ki, hogy akár a százszázalékos kereseti szintnél is fennmaradjon ez az ellátási mód, tehát a rokkantnyugdíj, ez most teljesülhet a mi javaslatunkkal, amit Jauernik Istvánnal benyújtottunk, hiszen alacsony jövedelmű emberek esetében van lehetőség ilyen szintnél is megtartani a rokkantnyugdíjat.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat jobbítása érdekében hét módosító és hat kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be Jauernik István képviselőtársammal. Alapvetően három témakörről szólnak ezek a javaslatok: a legfontosabb talán az, hogy ne csökkenjen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma; a második, hogy az uniós források elosztása igazságosabban történjen meg; a harmadik, hogy a tisztán hazai forrásoknak az elosztása is komplexebb módon, igazságosabban valósuljon meg. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, legalábbis számunkra a legfontosabb a törvényjavaslatból az, hogy a törvényalkotó szándékától eltérően ne csökkentsük a leghátrányosabb helyzetű kistérségek számát.

Mint ismert a képviselőtársaim előtt, jelenleg 168 kistérség létezik, és a 168 kistérségből 48 tartozik a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé. A következőkben 168-nál több lesz a kistérségek száma, hiszen ma is tárgyaltunk olyan törvényjavaslatot, amely 170 fölé emeli a kistérségek számát. Úgy gondoljuk, hogy 170-nél több kistérség esetén nem indokolt, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma 30-40 darabra csökkenjen.

Különösen meglepőnek tartjuk a törvényjavaslat azon mondatát, amelyikből egyértelműen pillanatnyilag nem is lehet kiolvasni, hogy mennyi lenne a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma, mert a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy a legfejlettebb kistérség komplex mutatójának az 50 százaléka alatti kistérségek kerülnének besorolásra a leghátrányosabb kategóriába. Így aztán nyilvánvalóan csak az tudja a pontos számot megmondani, aki már rendelkezik azzal a számítási eredménnyel, hogy összességében melyik kistérségnek mennyi lesz a komplex mutatója. Ez abból is következik, hogy a minisztérium szakemberei határozták meg így, hogy körülbelül 30-40 leghátrányosabb helyzetű kistérség lesz majd. Úgy tartják, hogy ez nem jelentős csökkentés, majdnem annyi, mint eddig volt; nehezen fogható ez fel, hiszen a 48 esetében a 30 több mint 50 százalékos csökkentést jelentene.

(2.30)

Mi úgy gondoljuk és a javaslatunkat arra alapoztuk, hogy semmiképpen ne csökkenjen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma. De hogyan kerüljön ez meghatározásra? Abból indultunk ki, hogy markánsan most meg lehessen mondani, hogy körülbelül hány kistérséget vagy hány lakost érint ez a besorolás, amit a törvényjavaslat meghatározna.

Mint ismert mindannyiunk előtt, más országgyűlési határozatból is és ebből a határozati javaslatból is kisugárzik, hogy a lakosság 30 százalékára terjedjen ki a hátrányos helyzetű kistérségek köre. Ez az elképzelés. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a gondolatot folytatva az a célszerű, ha a lakosság 15 százalékát magában foglaló kistérségek pedig a leghátrányosabb helyzetű kistérségekként kerülnek besorolásra, magyarul a hátrányos helyzetű kistérségek közül a legrosszabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek kerüljenek ide besorolásra, pontosabban a hátrányos helyzetű kistérségeknek a fele.

Úgy gondoljuk, hogy ez igazságosabb megoldás lenne annál, mint ami a tervezetben szerepel, és kérjük képviselőtársainkat és az előterjesztőt is, hogy ezt a javaslatot támogassa.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szólnék a módosító javaslatainknak azokról a köréről is, amely a kistérséghez hozzárendelt uniós forrásokról szól.

A törvényjavaslatban nagyon helyesen az szerepel, hogy a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek, ahol a lakosság 10 százaléka él, elkülönülten kiemelt uniós forráshoz jussanak, és ebből jelentős fejlesztés történjen meg az ő esetükben. Úgy gondoljuk, hogy ez nagyon helyes, de nem értünk egyet a 10 százalékos lehatárolással. Annál is inkább nehéz olyan határokat mondani, hogy 10 százalék vagy 15 százalék, mert rendkívül kis különbség van az egyes komplex mutatók között. Amikor az előbb képviselőtársam azt kérdezte, hogy hol kellene meghatározni a határokat, és ne mondjuk azt, hogy fele, hanem mondjuk azt, hogy ötven vagy valahány, akkor is figyelembe kell venni, hogy a komplex mutatók között tizedek, századok döntenek. Például egy 2,1-es komplex mutatóval rendelkező kistérség még a leghátrányosabb kategóriába tartozik, de 2,12-dal már nem tartozik oda. Vagy ugyanilyen mutatószám alapján az egyik kistérség hozzájut ebbe a 10 százalékba tartozóan 3-4 milliárd forint támogatáshoz, egy másik kistérség viszont, amelynek a mutatója csak nüansznyival rosszabb - tehát magasabb a komplex mutatója -, már elesik ettől az összegtől.

Ha figyelembe vesszük azt a szempontrendszert, ami a törvényjavaslatban szerepel, akkor mondok erre néhány példát. Indokolt lehet-e az alapján az egyik kistérségnek 3-4 milliárd forinttal többet adni, hogy például két-három telefonnal kevesebb jut ezer lakosra egy településen, mint egy másikon? Vagy egy másik mutató: ha egy-két méterrel rövidebb az egy kilométerre jutó csatorna hossza, akkor ez alapot ad-e arra, hogy milliárd forintos különbségek alakuljanak ki az egyes kistérségek támogatásában? Vagy még egy példa - nem sorolom fel a tizenegynéhány mutatót -: ha két fővel többen élnek mezőgazdaságból egy térségben, az megalapozza-e az ilyen jellegű differenciálást több milliárd forintos összegben?

(2.40)

Úgy gondoljuk, hogy fogadjuk el a törvényjavaslat szándékát, ahol az ország lakosságának 10 százaléka él, ott kapják meg azt az uniós támogatást, amit a kormányzat tervez, de a többi, még idetartozó, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek esetében se tagadjuk meg az uniós forrásokból való kiemelt támogatást, hanem adjunk valamivel kevesebbet az ő esetükben; a Jauernik Istvánnal beadott módosító javaslatunk szerint például 50 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy azt a fantasztikusan merev határt, ami most a törvényjavaslatban van, oldjuk fel, és próbáljuk kivezetni. Mert ha figyelembe vesszük, hogy az Országgyűlésben már számos olyan törvényt alkottunk, amikor ezeket a merev határokat oldottuk, akkor ebben az esetben is indokolt az, amikor milliárdokról van szó, és milliárd forintokkal nagyobb pénzhez jut az a kistérség, amelyiket most egy tized vagy század besorolás révén kedvezőbbnek nyilvánítunk.

Azt hiszem, hogy a javaslatunk, ha nem is pontosan elfogadható még talán, de ezzel a logikával igazítható, és egy lényegesen igazságosabb rendszert alkot, mint ami a mostani tervezetben szerepel.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Nemcsak az uniós források elosztásánál, hanem a törvényjavaslatban megfogalmazott hazai forrás elosztásánál is úgy gondoljuk, hogy lehet csiszolni a törvényjavaslatot. Erre mondanék, ha idő lesz, két példát, ha nem, akkor egyetlenegyet. A törvényjavaslatban az szerepel, hogy a tisztán hazai forrásokból is indokolt támogatni a kistérségi székhely városokat. A javaslatunk részben kapcsolódik ahhoz, amit Ékes József képviselőtársam is elmondott. Nem gondoljuk, hogy ilyen kiemelést kell tenni, hogy a kistérségi székhely városokat, ugyanis az uniós célkitűzésekkel is az van összhangban, ha a városokat és a velük szervesen összefüggő városkörnyéki településeket támogatjuk. A magyar gyakorlatban pontosabban akarunk fogalmazni, és leszűkítjük a támogatást a székhely városokra.

Úgy gondoljuk, ez nem praktikus, mert feszültséget teremt azokban a kistérségekben, ahol nem egyetlenegy város van. Az ideális modell, amit a kistérségek meg a többcélú társulások megfogalmaznak, az, hogy van egy nagyobb lélekszámú város, és több kisebb település van körülötte. Csak sok esetben ez nem így működik, például ahol mi lakunk, abban a kistérségben sem. Gyakorlatilag tízezer fős lélekszámú a kistérségi központ, és van a kistérségben olyan város, amelynek a lélekszáma nagyobb, mint a kistérségi központé, és ezzel a megfogalmazással oda jutnánk, hogy feszültséget teremtenénk a kistérségekben.

Mi lenne ennek a következménye? Az, amit az elmúlt hetekben az Országgyűlésben vitaként lefolytattunk, hogy a kistérségek elkezdenének szétválni, és azt mondanák a tipikusan kétpólusú kistérségek, hogy kettéválnak, a két város maga próbál egy-egy centrumot alkotni, maga köré településeket vonzani. Nem hisszük, hogy ilyen feszültség telepítésére szükség van, úgy gondoljuk, ha megelégszünk azzal a megfogalmazással, ami az uniós célkitűzésekben szerepel, hogy a kistérségi városokat fejlesztjük, akkor nem hibázunk nagyot.

A törvényjavaslat ugyanezen részében szerepel példaként egy olyan megfogalmazás, amit nehezen tudunk elfogadni, hiszen azt mondja a többi, a székhely városok melletti településekre: ugyanakkor nem lehet megfeledkezni az elmaradott helyzetű települések felzárkóztatásáról sem. Igaz, hogy ez nem törvény, hanem egy országgyűlési határozat, de a súlyát tekintve, hogy hogyan kell foglalkozni a városon kívüli településsel, úgy gondoljuk, a legkevésbé úgy, hogy nem lehet valamiről megfeledkezni, mert ez azért elég laza megfogalmazás. Igenis fejleszteni kell az elmaradott településeket, és a felzárkóztatásuk érdekében tenni kell, nem pedig nem elfeledkezni róluk.

Ugyanebben a részben, amikor megfogalmazza, hogy kiről nem szabad megfeledkezni, a törvényjavaslat az elmaradott helyzetű települések kifejezést használja. Ha pontosan fogalmazunk, ilyen valójában nincs is. Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségekről vagy településekről lehet beszélni, de a törvényjavaslat itt még nevesíti a magas munkanélküliséggel küzdő települések kategóriáját is.

(2.50)

És annak ismeretében, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból való elmaradás magas munkanélküliséggel társul-e, vagy csak az egyik feltétel áll fenn, ennek függvényében beszélhetünk hátrányos helyzetű vagy leghátrányosabb helyzetűnek minősített településről. A mi javaslatunk szerint, amelyekkel foglalkozni kell, azok tehát nem elmaradott helyzetű települések, hanem a leghátrányosabb helyzetű, illetve hátrányos helyzetűnek minősített települések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lennének, amelyek esetében a nem megfeledkezés helyett a felzárkóztatást tűznénk ki célul.

Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz három módosító javaslatot nyújtottam be, röviden ezekről szólnék.

Helyeslem a törvényjavaslatban megfogalmazott gondolatot, hogy köztisztviselői munkakört vagy vezető beosztást a jövőben pályázati eljárás és közigazgatási versenyvizsga alapján lehessen betölteni. Úgy gondolom, az is helyes, hogyha bizonyos esetekben ettől azért adunk némi feloldozást, tehát bizonyos esetekben nem szükséges ennek a követelményrendszernek megfelelni. A törvényjavaslat államtitkárok és szakállamtitkárok számára tesz lehetővé némi mentességet, amennyiben meghatározott időtartamot közigazgatási területen eltöltenek. Úgy gondolom, hogy ez helyes, de a javaslatom szerint célszerű ezt a kört még valamivel tovább bővíteni.

A módosító javaslatban arra utaltam, hogy a vezető beosztású köztisztviselőkre célszerű lenne ezt kiterjeszteni. Nem azért, hogy fantasztikus mértékben megnövekedjen a kivételek száma, hanem úgy gondolom, hogy olyan változások történtek az elmúlt időszakban, aminek alapján a közigazgatásból kikerülő köztisztviselők egy bizonyos körét kedvezményezni lehetne.

(9.50)

Jelentős létszámleépítés zajlik az államigazgatás minden területén, és ha szakterületet nevezünk meg vagy reformjellegű lépést, akkor a regionális közigazgatási intézmények kialakulása során is jelentős leépítésekre került sor. Ezeken a területeken, azt hiszem, meg lehetne adni azt a mentességet, hogy ha a kikerülő köztisztviselők különböző szakterületen el tudnának köztisztviselőként helyezkedni, akkor ezen feltételek alól, a pályáztatás és a közigazgatási versenyvizsga alól mentesüljenek. A bizottságok és a kormány sem támogatta ezt a javaslatot. Kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be hozzá, amelynek az a lényege, hogy akkor ne adjuk meg ezt a lehetőséget valamennyi vezető köztisztviselő számára, de határozzunk meg egy szintet, például főosztályvezetői vagy más szintet, ahol ezt meg kellene tenni. Úgy hiszem, nem helyes, ha a törvény csak államtitkárok, szakállamtitkárok számára teszi ezt lehetővé.

A következő módosító javaslatom arról szól, hogy amikor a szolgáltató központ nyilvántartást vezet a kiválasztási eljárásról, akkor az ne csak az ellenőrzési szempontokat szolgálja, ez is nagyon helyes és szükséges feltétlenül, hanem úgy gondolom, hogy a tájékoztatás követelményeit figyelembe véve is célszerű a nyilvántartás vezetését végezni.

Bizonyára minden képviselőtársam egyetért azzal, hogy az emberek körében nagyon sokszor negatív vélekedés van arról, hogy egy-egy vezető köztisztviselői munkakörhöz mi minden szükséges. Legtöbben csak a magas beosztást, magas fizetést látják ebben. Azt hiszem, azt is nyilvánosságra kellene hozni, és rendszeres tájékoztatást kellene adni, hogy akik ilyen tisztségbe kerülnek, milyen magas képzettségű emberek, milyen gyakorlattal rendelkeznek, milyen elképzelésekkel, és akkor valahogy az emberek körében egyensúlyba kerülne az, hogy ezek a tisztségek nemcsak a magas fizetéseket szolgálják, nemcsak azt kell látni benne, hanem értékes emberek állnak mögötte. A javaslatomban, ami a 19. ajánlási pontban szerepel, arra tettem javaslatot, hogy olyan nyilvántartást vezessünk, ami ennek a tájékoztatási kötelezettségnek is meg tud felelni, természetesen azokkal a körülményekkel, amelyek a titoktartással vagy a nyilvánossággal kapcsolatos feltételeknek megfelelnek, de mindenképpen szükségesnek látom, hogy egyfajta nyitottságot mutassunk ezen a területen.

A harmadik módosító javaslatban arra teszek... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnézést.

ELNÖK: Bocsásson meg, letelt az öt perc.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlásban a 38-as, 41-es, 45-ös, 46-ös ajánlási pontban lévő módosító javaslataimmal kapcsolatban szeretném elmondani az észrevételemet.

A termőföld védelmét mindenki fontosnak tartja, ezért azt gondolom, hogy mindannyian üdvözölhetjük ezt a törvényt. Ugyanakkor a törvény szinte teljes egészében szankciókról szól, előír, ellenőriz és bírságol. Így a bírságolást már nem eszköznek, hanem célnak érezzük. Ez a termelők és a használók véleménye. Márpedig kizárólag büntetésekből nem lehet elérni a termőföld védelmét, és nem lehet ebből hatóságot fenntartani, főleg kettőt.

Ezért nyújtottam be módosító javaslatomat, a 38-as ajánlási számon találhatót, amelyben nem tartom célszerűnek talajvédelmi hatóság létrehozását. Ezt a munkát a törvényjavaslatban megnevezett talajvédelmi felügyelők akkor is elvégezhetik, ha nem önálló hatóságként dolgoznak, hanem az ingatlanügyi hatóság vagy más, jelenleg is meglévő szervezet keretében.

A törvényjavaslatban nevesített bírságokat, néhány kivétellel, nagyon magasnak tartom. Már az is kérdés, hogy egy szakmai törvényben meg lehet-e jelölni a bírság összegét. Úgy látszik, ez egyre inkább elharapódzik. Minden minisztérium akkor nyugodt, ha szakmai törvénye megnevezi a bírság összegét, és lehetőleg minél nagyobb mértékben. Csak úgy röpködnek a milliós bírságok a különböző törvényekben. Ez már kimeríti, nem a szabálysértésekről, hanem a büntetőügyről szóló törvénynek a kereteit. És itt is ezt tesszük.

Az 1-3. számú mellékletekben százezrek és milliók szerepelnek bírságként. Üdítő kivétel, ahol csak tízezrekről van szó. Esetenként, amiről szó van, a termőföld értékének többszörösét is meghaladja a bírság, máshol, ahol kedvezőbb, ott csak a felét, negyedét kell egy-egy ügylet kapcsán megfizetni.

Ezért nyújtottam be a 45. és 46. ajánlási számú javaslataimat, amelyekben kisebb mértékű bírságokra teszek javaslatot. Különösen kedvezőtlennek tartom, hogy a bírságot nagy összegben jelölik meg, majd néhol lehetővé teszik kisebb összegű bírság kiszabását. Például így 100 ezer forint a bírság, de a bírság összege legalább, mondjuk, 10 ezer forint. Ez a megközelítés eleve a legnagyobb összegű bírság kiszabását sugallja, és csak kivételként, méltányosságként utal a kisebb bírság kiszabásának lehetőségére.

Én megnéztem, hogy a különböző szakmai törvények hogyan közelítik meg ezt a problémát. Mondok néhány példát, hogyan. Például az illetékekről szóló törvény azt mondja, az előbbi példára utalva, hogy a bírság összege legalább 10 ezer, és legfeljebb 100 ezer forint. Ez egyértelmű. A munkaügyi bírságnál azt fogalmazzák meg, hogy például 10 ezer forinttól 100 ezer forintig lehet kiszabni. Vagy a polgári perrendtartásban arról beszélnek, hogy a bírság legmagasabb összege 100 ezer forint. Azt hiszem, hogy ezek sokkal praktikusabb és értelmesebb megfogalmazások, mint ahogy ebben a törvényben ezeket látjuk.

Ezért javasoltam, hogy a "legfeljebb" kifejezést eleve tegyük a bírság összege elé. Tehát mondjuk ki a legmagasabb összegre utalva, hogy legfeljebb 100 ezer forint. Még akkor is maradhat az a része a javaslatnak, hogy de legalább, mondjuk, 10 ezer forint, a példára utalva. Én ezt feltétlenül szükségesnek tartanám, ez így sokkal tisztességesebbé tenné a bírságolás gyakorlatát, és a termőföld tulajdonosaiban és használóiban nem ébresztene indokolatlan félelmet.

Ezért javaslom képviselőtársaimnak, hogy ha nem is pontosan aszerint, ahogy én a javaslatomban megfogalmaztam, de ezen gondolatok vagy elképzelés mentén akár bizottsági indítvánnyal is próbáljunk normálisabb kereteket teremteni.

S mivel nem maradt időm egy javaslatom ismertetésére, ezért arra majd külön időt kérek. Köszönöm.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A 41. ajánlási pontban lévő javaslathoz kapcsolódik a mondanivalóm. Mint már elmondtam, a törvényjavaslatban több új előírás jelenik meg, amelyre természetesen szankció és bírság épül. Ezeket az előírásokat olvasva felmerül, hogy kellenek-e ezek. Vannak ilyen követelmények az Európai Unió országaiban? Segítik vagy akadályozzák ezek a termelőket és a tulajdonosokat? Úgy érzem, hogy több idő kellene ezen kérdések átgondolására, és több szakmai segítség, hogy ebben mi, képviselők el tudjunk igazodni.

Az új előírásokra jó példának tekintem a gyümölcsültetvény telepítésének engedélyezését és nyilvántartását. Kékkői képviselőtársam módosító javaslatát láttam, és itt is elmondta egy másik megközelítésben, hogy szükségesnek tartja ezt, de nem itt, ebben a törvényben például. Most, hogy ebben a törvényben előhozzák, a termelők észrevételei alapján azt tudom elmondani, hogy borzasztó módon kifogásolják ezeket az előírásokat. Ezért feltétlenül szükségesnek tartanám - és erre irányul a javaslatom -, hogy a gyümölcsültetvényeknél ezeket a szankciókat, ezeket az intézkedéseket ne az 1500 négyzetméternél, hanem az 1 hektárnál nagyobb ültetvényekre vonatkozóan tegyük meg. Így azt hiszem, a kisebb termelőket mentesíthetnénk a formális szabályok betartásától és tízezrekben mérhető díjak, bírságok megfizetésétől. Különösen akkor tartom ezt döntőnek, ha ezek az emberek semmiféle támogatást nem is kívánnak, mondjuk, ezek után igénybe venni.

Azt pedig különösen rossznak tartom, hogy az ültetvénytelepítő emberek minden lépését figyelni akarják. Úgy látszik, erre majd lesz ember és lesz idő. Például be kell jelenteni a telepítést, amely elvileg lehet logikus egy adott terület alapján, majd később a termőre fordulást is. Ezután majd lesz, aki kiszáll, és azt leellenőrzi, szemlézi. Majd különdíj ellenében kiadják rá a termőre fordulást igazoló hatósági bizonyítványt, amit be kell jelenteni a mezőgazdasági igazgatási szervnek.

Úgy gondolom, hogy ha szabályozzuk is a gyümölcsültetvényekkel kapcsolatos kérdéseket, akkor azt nem ilyen mélységben kell megtenni, hanem mindenképpen olyan módon, hogy ne vegyük el a termelők kedvét ezeknek az ültetvényeknek a telepítésétől.

A földtörvény kapcsán beszéltek a képviselőtársaim több kérdésről adott módosító javaslat híján, én most magam hozom elő ahhoz hasonlóan, hogy a termőföld védelmével kapcsolatban is számos kérdés fogalmazódik meg, amit talán módosító indítványokkal nem tudtunk érinteni teljes egészében, és nem tudott ez talán egymással is összeegyeztethető vagy kiegyezhető lenni. De azt gondolom, hogy a mezőgazdasági bizottságban, illetve a kormány keretei között lenne lehetőség ezen kérdések tisztázására. Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bizottsági ülésünkön tényként állapítottuk meg, hogy viszonylag nagy terjedelmű előterjesztésről van szó, hiszen négy törvényt érint, 72 paragrafusból áll, és 46 oldalas. A vita alapvetően két kérdéskört érintett, és ahogy itt képviselőtársaimat hallgattam, nálunk sem szólt másról, mint a többi bizottságban.

Az egyik kérdéskör az volt, hogy szükség van-e a szociális törvény módosítására, ha a jövő év első felében amúgy is sor kerül átfogó korszerűsítésére. Megítélésünk szerint van értelme a jelenlegi előterjesztésnek, ha lényeges kérdésekben oldja a meglévő feszültségeket, ellentmondásokat, illetve olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek nem ütköznek a készülő új törvény koncepciójával.

(10.30)

A vita második fő vonulata az idősotthoni ellátáshoz való hozzáférés új rendjét érintette. Ellenzéki oldalról egyfajta korlátozásról, megszorításról beszéltek, amit a gondozási szükséglet és a jövedelmi helyzet vizsgálata váltott ki belőlük. A költségvetési bizottság kormánypárti tagjaiként mi ezt nem fogadtuk el, hiszen az idősotthoni ellátás korábban is, jelenleg is és a lakosság idősödése miatt még inkább korlátozott lesz. Ez egy tényhelyzet. Épültek és épülnek új otthonok, de nem lehet közel akár egymillió embert is ilyen otthonokban elhelyezni. Erre egyik kormány sem tud felkészülni. Az elhelyezésnél ezért valóban célszerű figyelembe venni a gondozási szükségletet, az egészségügyi állapotot, az ápolásra való rászorultságot. Ennek megítélésünk szerint fontos szempontnak kell lenni az elhelyezéskor, de nem feltétlenül az egyedüli szempontnak. Ugyanakkor feltétlenül szükséges bővíteni a házi segítségnyújtást és étkeztetést, ez lehet az az ellátási forma, amelyik akár korlátozás nélkül hozzáférhetővé kell hogy váljon. Így állhat helyre az a rend, hogy minden idős ember a szükségletének megfelelő elhelyezésben részesülhessen a jövőben.

Úgy gondoljuk, hogy a részletek tekintetében akár kormánypárti oldalon, akár a parlament egészében lehetnek viták, de célszerű ebben a kérdésben konszenzusra jutni. A törvény nagy terjedelméből adódóan úgy gondoljuk, hogy bizonyára lesznek képviselői kezdeményezések, akár olyanok is, amelyek nem feltétlenül találkoznak az előterjesztő szándékával, hiszen a rengeteg megnyitott paragrafus alkalmat ad arra, hogy különböző ellentmondások és feszültségek módosító javaslatok formájában is megjelenjenek.

Ezek alapján a kérdések alapján a költségvetési bizottság ülésén 16 igen szavazattal és 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartottuk az előterjesztést. (Taps a kormánypárti oldalon.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Száznál több módosító javaslat érkezett, és gondolom, hogy több képviselőtársam készül még felszólalni.

Én a családjogi törvénnyel kapcsolatban nyújtottam be módosító javaslatot Jauernik István képviselőtársammal, a 85. ajánlási számon található ez a javaslat. Egy lakossági észrevétel alapján jutottam arra a következtetésre, hogy a törvény módosítására van szükség, és mivel ez a törvényjavaslat, amelyet a kormány benyújtott, lehetőséget adott a törvény 41. §-ának módosítására, ezért módosító javaslattal éltem.

A következő dologról van szó. A családjogi törvény alapján vissza kell fizetni az ellátást, ha azt arra nem jogosult személy veszi igénybe. Úgy gondolom, hogy ezzel alapvetően egyet lehet érteni, hiszen feltétlenül fontos az, hogy a törvény előírásai szerint igényeljék meg a családi pótlékot és az ide vonatkozó más ellátást. Ezzel tehát alapvetően egyetértek. Azzal viszont már nem, hogy minden esetben vissza kelljen fizetni ezt az összeget, még akkor is, ha valaki tévedésből vagy valamiféle más, kisebb, technikai jellegű gondokból adódóan kerül ilyen helyzetbe.

Az én választókörzetemben történt az az eset, hogy egy idős asszony, aki az unokáit átmenetileg a fia helyett nevelte, majd amikor a fia olyan helyzetbe került, hogy ismét a gyerekeit gondozhatta, akkor a családi pótlékot a fia nem igényelte meg, és két évig az idős asszonyhoz került, aki természetesen átadta azt a gyermeke részére, aki a gyermekeire fordíthatta. Ugyanakkor egy ellenőrzés során megállapították, hogy jogtalanul vette az idős asszony az ellátást igénybe, és a teljes összeg, 700 ezer forintnak a visszafizetésére kötelezték.

(18.00)

Úgy gondolom, ez teljesen méltatlan, hiszen az idős asszony ezt az összeget jószándékúan vette igénybe; amikor nála voltak a gyerekek, akkor is a gyerekekre fordította, amikor a fiához visszakerültek, akkor is a gyerekekhez jutott. Több ellátás, a jogosultnál nagyobb összeg nem került felvételre, összesen egy technikai gondról van szó. Tehát úgy gondolom, semmiképpen nem indokolt a teljes összegnek a visszafizetése. Erre vonatkozóan nyújtottunk be módosító javaslatot, aminek az a lényege, hogy abban az esetben, ha nem kerül pluszellátás igénybevételre, és az igényelt összeg végül eljut azokhoz a gyerekekhez, akiknek ez jár, akkor egy 20 százalékos mértékben kisebb büntetésre számítson az érintett személy. Azt is kértük a módosító javaslatunkban, hogy ezt az ellátást a törvény elfogadását követően azok is igénybe vehessék, akik esetében már ilyen bírságot alkalmaztak.

Végül is az előterjesztő, a kormány ezt a javaslatot nem támogatta, de alapvetően, mivel képviselőtársaim nagy többsége, pártállástól függetlenül ezzel egyetértett, és alapvetően a kormány is egyetértett vele, egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be, amelyik nem ilyen módon szabályozza ezt a formát, hanem méltányosságot tesz lehetővé, amint egy korábbi szakaszban is valamikor már erre lehetőség volt.

Most már csak egyetlen kifogásom van, az, hogy a törvény nem nevesíti azt a lehetőséget konkrétan a zárórendelkezésében, hogy ez a folyamatban levő ellátásokra is vonatkozni fog. A kormányzat részéről olyan választ kaptunk, hogy a benyújtott módosító javaslat ezt lehetővé teszi. Ennek alapján bízunk benne, hogy ez valóban így is van, és ebben az esetben egy olyan problémát sikerül orvosolni a törvényjavaslat szándéka mellett, ami, azt gondolom, néhány ember számára sérelmes volt, és a továbbiakban nem fog ilyen feszültséget okozni, ezért kérem képviselőtársaimat, a kormányt is, hogy támogassa ezt az indítványt.

Köszönöm szépen. (Taps.)

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársam! Bencsik János módosító javaslatait indokolta a vagyon beszámításával összefüggésben. Nekünk is voltak ezzel kapcsolatban javaslataink. Azt máris szeretném mondani képviselőtársamnak, hogy a harmincszoros összeg negyvenszeresre való emelésével magunk is egyetértettünk, és ezzel kapcsolatban nyújtottunk be kapcsolódó módosító javaslatot. Reméljük, ez rendben is lesz.

Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy Jauernik Istvánnal benyújtottunk olyan javaslatot is, hogy a vagyonból ne a vagyon teljes összege számítson jövedelemnek, hanem ennek a vagyonnak csak valamennyi része. Ez így van: egy családi ház, egy autó vagy bármi más esetében nem lehet teljesen azt kijelenteni, hogy a vagyon értéke jövedelemként számításba vehető, ezért mi teljesen esetlegesen, más törvényekhez kapcsolódóan azt gondoljuk, hogy a vagyonnak mintegy 40 százalékát vegyük például jövedelemként figyelembe. Nem az összeget látjuk döntőnek - lehetne 50 vagy 60 százaléka is -, önmagában azt, hogy ne a vagyon teljes összegét.

Úgy gondoljuk, hogy ezzel a javaslattal is - amit egyébként a bizottságok támogattak, de az előterjesztő nem - hozzá lehetne járulni a vagyon reálisabb számbavételéhez. Úgy gondoljuk, hogy a szociális kérdésekben ez is fontos terület lehet, amivel életszerűbbé tehetnénk a törvényt.

FARKAS IMRE (MSZP): Elnök úr, én normál hozzászólást kértem.

ELNÖK: Ötperces időkeretben.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Jauernik képviselőtársammal összesen 19 módosító javaslatot nyújtottunk be, tehát bőven tudnánk ezek mellett érvelni, most mégis olyat választottam ki, amelyben kompromisszumos javaslatra sikerült jutni. Ez a javaslat a 7. számú ajánlási pontban van, és a jegyző által adható méltányossági lehetőség összeghatárát érinti. A törvényjavaslat kimondja, hogy a jegyző a hatáskörébe tartozó szociális ellátás megtérítését rendelheti el, és ez alól mentességet adhat, amennyiben az érintett személy megélhetését súlyosan veszélyezteti ennek az összegnek a visszafizetése, megtérítése. A törvényjavaslat az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresében határozza meg ezt az összeghatárt. Tudnunk kell, hogy ez nem nagyon magas összeg.

Mégis, amikor a módosító javaslatot benyújtottuk, nem arra gondoltunk elsősorban, hogy ezt emeljük nagyobb mértékre, hanem belegondoltunk abba a korábbi javaslatunkba, amit máskor is benyújtottunk a szociális törvény módosításához, hogy egyáltalán az ilyen merev összeghatárok megítélése roppantul aggályos. Mondok egy példát: ha valakinek a jövedelme akár egy forinttal meghaladja ezt az összeghatárt, a méltányosság az ő esetében nem merülhet fel. Korábban nyújtottunk be módosító javaslatokat, és néhány esetben el is fogadták, amikor rugalmasabban próbáltuk ezt az összeghatárt meghatározni, mert úgy gondoljuk, hogy feltétlenül igazságosabbá tenné a törvényt, nemcsak ebben az esetben, hanem minden területen, amikor egyáltalán ilyen merev összeghatárról van szó.

A másik kérdés, ami itt felmerülhet, hogy miért csak a jövedelemmel foglalkozunk, miért nem vesszük azt is számításba, hogy mi az az összeg, amelynek a megfizetéséről van szó. Tehát a jövedelem és a megtérítendő összeg viszonyát is vizsgálni kellene. Végül úgy láttuk, hogy ez meglehetősen bonyolult kérdés, a kormány részéről sem kaptunk ehhez különösebb támogatást, képviselőként pedig ezt mi nem tudtuk kimunkálni. Ugyanakkor mégis azt gondoljuk, hogy ezt a fajta gondolkodást a szociális törvény jövő évi átfogó módosításakor vagy újraszabályozásakor, azt hiszem, figyelembe kellene venni, mert rendre felmerül a szociális ellátás területén a merev összeghatár kérdése.

Végül is olyan módosító javaslatot nyújtottunk be erre a szakaszra, hogy az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének ne kétszerese, hanem két és félszerese lenne az összeghatár. A módosító javaslatunk kisebb technikai fogyatékossággal küzdött, az összeghatárt illetően a kormányzat támogatja ezt a javaslatot, amit kapcsolódó módosító javaslatként benyújtottunk. Ez azt jelenti, hogy ha kismértékben is, de a jelenlegi gyakorlathoz képest a méltányossági határt sikerült valamilyen mértékben módosítani. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák majd javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

(18.50)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a törvényjavaslatot 16 igen szavazattal és 11 tartózkodás mellett támogattuk. Szeretném elmondani a többségi álláspontot képviselőknek a véleményét.

Úgy gondoljuk, hogy a törvény módosítása feltétlenül indokolt, mert az abban foglalt ütemezéshez képest jelentős az elmaradás, annak ellenére, hogy ugyancsak jelentős ráfordítások történtek ebben az időszakban, amiről a törvény lényegében szól. Ezen akar változtatni a most benyújtott törvényjavaslat, és számunkra meglepő módon most úgy kíván ezen változtatni, hogy teljesen nélkülözi a célkitűzéseket, határidőket és ráfordításokat. Megítélésünk szerint ezeket nem lehet nélkülözni, mert gyakorlatilag így kiüresedik a törvényjavaslat. Nem lesz a módosított törvény koncepciózus.

Egyetértünk azzal, hogy az uniós támogatásokból valósuljanak meg ezek a fejlesztések elsősorban, de a törvényjavaslat ezekről sem szól. A törvényjavaslat indoklása szerint elsősorban az alapelvek rögzítésére kerül sor, azonban ezt is hiányosnak tartjuk.

(19.20)

A mértékadó árvízszinttel kapcsolatban is mindössze néhány mellérendelő utalást tartalmaz az elképzelés, ugyanakkor úgy látjuk, hogy a terjedelemhez képest eltúlozza a meder rendbetételétől elvárható eredményeket. Megítélésünk szerint tehát az alapelveket is részletesebben kell kimunkálni. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat ezen része csak alapos átdolgozás után fogadható el és támogatható.

Az előterjesztés másik része a kivitelezés feltételeit kívánja javítani. Ezzel is egyet lehet érteni, de néhol itt is vannak kétségeink. Úgy gondoljuk, hogy az egyes javaslatok nem segítenek érdemben, mások pedig a jelenlegi jogszabályok alapján is megoldhatók és tartalmazzák a megoldásokat. A bizottsági ülésen elsősorban a 3. és a 9. §-okban foglaltak egyes részei esetében fogalmazódott ez meg.

A törvényjavaslat aktualizálása tehát szükséges, és bízunk benne, hogy a parlamenti vita során - és elsősorban számítva a kormányzat segítségére - a törvény vitáját követően olyan módosításokra kerül majd sor, amelyekkel nemcsak az általános vitát, hanem végül a törvényjavaslatot is el tudjuk majd fogadni. Ennek alapján biztosítottuk az általános vita megkezdéséhez a 16 igen szavazatot. (Taps.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság is megtárgyalta a törvényjavaslatot, és az előterjesztő szándékának megfelelően alkalmasnak tartjuk a tervezetet arra, hogy az Országgyűlés megvitassa és elfogadja.

Az államtitkár úr itt is elmondta, hogy mit tartalmaz végeredményben a törvényjavaslat, ezeket én nem kívánom megismételni. Azt azért szeretném elmondani, ami a bizottsági vitában is kijött - hiszen ott is hasonló stílusban ajánlották be a törvényjavaslatot -, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt illetően azért vannak a törvényjavaslatban olyan részek, amelyek a közalkalmazottak egyes csoportjaira hátrányosak. Ez hozzátartozik a teljes igazsághoz. A bizottsági vitában három paragrafusra mutattunk rá: a 9. §-ra, ahol a határozott idejű munkaviszony megszüntetésénél történik szigorítás, ahol egy hónapra csökken végeredményben a végkielégítés; a 18. §-ra, ahol a munkáltató részéről a jogellenes munkaviszony-megszüntetés következményeit részben áthárítják a dolgozóra, a közalkalmazottra, úgy gondoljuk, hogy ez is vitatható; és részben ilyennek tartjuk a 20. §-ban a végkielégítés felére csökkentését azok esetében, ahol a munkahely egésze vagy az adott cég, intézmény szűnik meg.

(15.20)

Úgy gondoljuk, hogy ezek vitatható elemei a törvénynek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy erről is szóljunk.

A bizottsági ülésen komoly vita alakult ki a prémiumévek programmal kapcsolatosan, ezt kétféle nézőpontból közelítettük meg. Az egyik nézőpont szerint úgy gondoljuk, vitatható, hogy a prémiumévek tartalmazzák ezeket az elemeket, amivel most ki akarjuk a törvényt emelni, és bizonyos képviselői elmondás alapján pedig az derült ki, hogy törvényellenesnek is látszik bizonyos elemeket a prémiumévek programba beemelni. Feltétlenül vitathatónak tartjuk az állami tulajdonú vállalkozásokra való kiterjesztését a prémiuméveknek, két szempontból is. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy a sokszor hangoztatott és a máshol elmondott érvek a foglalkoztatással kapcsolatban itt is felvethetők, hogy vajon ebben az esetben nem sérti-e a piaci és a versenyszempontokat az, ha ilyen cégek ügyét beemeljük a prémiumévek programba. Úgy gondoljuk, hogy eleve vitatható lenne. Az pedig feltétlenül vitatható, hogy az egyes miniszterek határozhatnak arról, hogy kikre terjedjen ki ezeknél a cégeknél.

Költségvetési bizottság lévén azt is megkérdeztük, hogy milyen kihatása lehet ennek pénzügyi szempontból. A minisztériumi tisztségviselők mondtak egy 1,9 milliárd forintos összeget, de a vita további szakaszában nem derült ki, hogy az konkrétan erre vonatkozik-e, illetve konkrétan most meg lehet-e mondani, hogy az egyes minisztériumok a negyven-egynéhány cég esetében valójában hány főre kívánják kiterjeszteni a prémiumévek programot. Azt pedig egyenesen kicsinyeskedésnek tartjuk, hogy a prémiumévek program kiterjedjen a minisztériumi államtitkárokra, helyettes államtitkárokra. Nem gondoljuk, hogy ilyen kérdést ilyen szinten kellene törvényben rendezni, hogy ezek az ügyek is ide kerüljenek be. Ezért nyilvánvalóan teszünk javaslatokat arra, hogy ezt a kérdést gondoljuk át, és talán ezeket vegyük ki a törvényjavaslatból.

A bizottsági vita eredményeként 14 igen, 8 nem szavazattal és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartottuk egyébként a javaslatot.

Köszönöm szépen.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Több módosító javaslatot benyújtottunk, ami a közalkalmazottak jogállásával kapcsolatban visszavenne azokból az elképzelésekből, amiket itt az előterjesztésben olvashatunk.

Most mégsem ezek mellett érvelnék, hanem a 12. ajánlási pontban lévő javaslatunk mellett, amit Jauernik Istvánnal és Molnár László képviselőtársammal nyújtottam be. Arról a kérdésről van itt szó, ami az általános vitában is elhangzott. Elmondtuk akkor is, hogy úgy gondoljuk, hogy a prémiumévek programba nem célszerű beemelni a százszázalékos állami tulajdonban lévő vállalkozások dolgozóinak a körét és az államtitkárok körét.

(14.50)

Úgy gondoljuk, hogy a kifogásunk alapos, és erre tekintettel a törvény ezen részeinek törlését javasoltuk.

Miért gondoljuk azt, hogy nem célszerű az állami vállalatokat ide beemelni? Azért, mert a kormányzati előterjesztésben az hangzott el, hogy az itt foglalkoztatott emberek gyakorlatilag kvázi közalkalmazottak, közszolgák. Úgy gondoljuk, hogy nem így van. A 100 százalékos állami tulajdonú vállalkozások gazdasági társaságok, és így a versenyszférába tartoznak mindenképpen, akármilyen monopolhelyzetben lévő cégekről is van szó. Úgy gondoljuk, hogy itt a versenyszabályokra való tekintettel nem célszerű a törvény ilyen tartalmú módosítása, tehát nem célszerű ezekre az emberekre kiterjeszteni.

Az államtitkárok esetében pedig egészen más érvünk van. Ott úgy gondoljuk, hogy humoros szinte egy törvényt azért módosítani, hogy néhány ember még abba beletartozzon. A kör sem közömbös, hogy itt államtitkárokról, szakállamtitkárokról van szó. Úgy gondoljuk, hogy az egyes törvények sokszor talán azért is hosszúak és azért is bonyolultak, mert szinte egy-két ember dolgára is törvényt alkotunk, mondatokat fogalmazunk meg erre tekintettel, ezért mi azt javasoljuk, hogy az érintett kört vegyük ki a prémiumévek programból.

A benyújtott módosító javaslatunk, amire utaltam, a 12-es, gyakorlatilag a prémiuméveket érintő teljes törlést javasol. A bizottságok nem támogatták ezt a javaslatot, és utólag mi magunk is úgy látjuk, hogy ez pontosításra szorul, hiszen amit az előbb elmondtam, csak azt a részét szeretnénk kivenni a törvénytervezetből, ami a 100 százalékos állami tulajdonú társaságoknál dolgozókra és az államtitkárokra vonatkozik. A többi résszel, ami a törvényjavaslatban szerepel - kormányzati szándék és egyéb -, egyetértünk, ezért benyújtottunk olyan kapcsolódó módosító javaslatot, amelyben ezt az elképzelést módosítani szeretnénk immár arra a tartalomra, amit az előbb elmondtam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a múlt héten általános vitára alkalmasnak tartottuk a tervezetet. Négy kérdéssel foglalkoztunk elsősorban. Megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat jelentős változásokat tartalmaz, terjedelmében és tartalmát tekintve is látszik ez, még akkor is, ha más törvényekkel való harmonizációt fogalmaz meg több tekintetben, illetve korábban rendeletben szabályozott részeket emel törvényi szintre.

Úgy gondoljuk, hogy ebből adódóan a fogadtatása is vegyes lesz a törvényjavaslatnak, igaz ez a parlamenti vitára is, és várhatóan igaz lesz a közalkalmazottak körében is.

(10.10)

Ez még akkor is így van, ha kérdésünkre válaszolva a kormány képviselője megerősítette, hogy több fordulóban történt egyeztetés az érintettekkel, és összességében támogatták a törvényjavaslatban megfogalmazott részeket.

Harmadik kérdésként azzal foglalkoztunk - éppen a költségvetési bizottság jellegéből adódóan -, hogy milyen pénzügyi kihatásai lesznek a törvényben megfogalmazott előírásoknak. Azt állapítottuk meg, hogy elsősorban a vezetői megbízás teljes munkakörű vezetővé történő átalakítása fog majd jelentős pénzügyi kihatásokat követelni, ennek a mértékét azonban nem tudtuk a bizottságban meghatározni. Kérdésünkre a minisztérium képviselője annyit mondott el, hogy jelenleg körülbelül 40 ezer olyan közalkalmazotti vezető van, aki vezetői megbízással látja el a feladatát, és az elképzelések szerint ennek a létszámnak körülbelül 5-10 százaléka lehet teljes munkakörű vezető.

Mint látszik, a törvénytervezet sem fogalmazza meg markánsan, hogy konkrétan melyik területeken milyen mértékben kerül erre sor, ezért itt a kör meghatározása is kérdéses. Az pedig, hogy milyen pluszforrások szükségesek erre, a költségvetési törvényre való hivatkozás történt meg a bizottság ülésén. Egyelőre tehát csak annyi állapítható meg, hogy bizonyára többletforrást fog igényelni a költségvetésből a vezetői megbízások főállású vezetővé történő átminősítése, és ugyan van szándék arra, hogy a költségvetés ezt teljes egészében átvállalja, de nyilvánvalóan erre garancia egyelőre még nem fogalmazható meg.

Negyedik kérdésként azzal foglalkoztunk, hogy a törvényjavaslat félévi bevezetése elképzelhető-e vagy sem. A bizottsági ülésen felvetettük, hogy nem feltétlenül, talán elegendő lenne az év elejétől való bevezetés. Az előterjesztő képviselője arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízások átalakításának kivételével a többi rész nem kíván hosszas előkészítést, ezért a féléves bevezetésnek nincs különösebb akadálya.

Összességében a bizottsági ülésen 15 igen szavazattal, 2 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartottuk a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban 15 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett támogattuk a törvényjavaslatot. Támogattuk azért is, mert egy korábbi érdek-képviseleti megállapodás alapján és annak mentén készült el a törvényjavaslat, és ez alapján úgy gondoljuk, hogy a parlamentben lévő frakciók is remélhetőleg támogatni fogják majd ezt a tervezetet.

Bár a törvényjavaslat alapvetően terjedelmes, mégsem bonyolult, mert több jogálláson - munkatörvénykönyv, köztisztviselők, közalkalmazottak, ügyészek s a többi - vezeti át ugyanazokat a változásokat, ezért nem tekinthető bonyolultnak.

A költségvetési bizottságban mérlegeltük azt is, hogy többletkiadást okoz-e a törvényjavaslat, és azt állapítottuk meg, hogy alapvetően nem, bár a kisebb kedvezmények - amelyeket itt is érintettek képviselőtársaim -, mint például a különböző jogállások egybeszámítása vagy a szabadság idejének beszámítása, érezhetően kisebb emeléssel járhatnak majd a korábbi gyakorlathoz képest.

Összességében tehát 15 igen szavazattal támogattuk a tervezetet. Az az öt képviselőtársunk, akik tartózkodtak, a kisebbségi véleményt a bizottsági ülésen nem fejtették ki. Tehát támogatásáról biztosította a költségvetési bizottság a törvényjavaslatot.

FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szociális bizottságban úgy foglaltunk állást, hogy elég féloldalas a törvény. Itt is elhangzott, hogy az adócsökkentések maradtak ki belőle, a többi eleme viszont változatlanul szerepel a törvényjavaslatban. Korábban senki nem fogadta nagy lelkesedéssel az adócsökkentésre vonatkozó javaslatokat, viszont most már, hogy nincsenek benne a törvényjavaslatban, talán sokan megbarátkoznának azokkal az elképzelésekkel is, amelyek az eredeti javaslatban szerepeltek.

Nagy kérdés, hogy adócsökkentési elképzelések nélkül vajon elfogadhatóbb lesz-e ez a törvényjavaslat. Elméletileg talán nőhetne az elfogadottsága és támogatható is lehetne, mert az adóegyszerűsítésnek és a feketegazdaság elleni fellépésnek is van helye és értelme, amennyiben ezek logikus és értelmes javaslatok. A törvényjavaslat sok-sok, önmagában kisebb horderejű javaslatból áll, de jellemző, hogy a terjedelme még így is 185 oldal az indoklásokkal együtt, és sokszor el lehet rajta gondolkozni, hogy ha ez a százoldalnyi törvényjavaslat-elem beépül az adótörvényekbe, ott valóban egyszerűsítést jelentenek-e összességükben vagy nem, és ha igen, milyen mértékben.

Most eltekintenék attól, hogy az egyes elemekről szóljak, hiszen miniszter úr kimerítően ismertette a javaslatok egy részét, és képviselőtársaim is utaltak már erre, inkább arra koncentrálnék, hogy a szociális bizottságban milyen kérdésekkel foglalkoztunk. Összességében három terület lett konkrétan megemlítve. Volt, aki kifogásolta, hogy a tb-járulék csökkentése elmaradt a törvényjavaslatból. Úgy fogalmaztak a bizottságban, hogy a rehabilitációs hozzájárulás érintetlenül hagyása sem kedvező lépés. Ugyanakkor örömmel vettük tudomásul a bizottsági ülésen, hogy az árvákat nevelő nyugdíjasok kedvezőbb adóztatásra számíthatnak a jövőben, amennyiben a törvényjavaslat elfogadásra kerül.

Végül: a bizottság ülésén összességében 15 igen és 8 nem szavazattal, valamint 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találtuk a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban is a törvényjavaslat itt már többször hangoztatott négy elemét emelte ki az előterjesztő képviselője: a szakiskolai jogviszonyban lévő tanulók részére bevezetendő tanulmányi ösztöndíjrendszert, a közúti közlekedési szolgáltatást végzők esetében a hozzájárulási kötelezettség elismerését a saját dolgozók képzését illetően, majd a nonprofit gazdasági társaságok mentesítését a szakképzési hozzájárulás alól, illetve utolsó elemként, a jogharmonizációs kötelezettség részeként a gyakorlati képzést teljesítők részére előírt szabályrendszernek azt a részét, amelyet eddig végrehajtási rendelet szabályozott, a továbbiakban pedig a törvény fogja szabályozni.

A költségvetési bizottság szerepköréből adódóan vizsgálandó, hogy a javaslatok költségvetési kihatása milyen. Összességében megállapítható, hogy nem jelentős, kivéve az ösztöndíjrendszert, de ennek pénzügyi forrása is tisztázott; az elképzelések szerint a Munkaerő-piaci Alap lesz. Kétségtelen, hogy a Munkaerő-piaci Alapot az utóbbi időben számosan próbálták megnyirbálni, ezek után az látszik, hogy ezt a vitatható összegű és felhasználású alapot a továbbiakban, ha ennek forrása lesz, még több felé kell elosztani, felhasználni.

Ugyanakkor ezt az ügyet is, és a törvényjavaslatban lévő többit is hasznosnak tartotta a bizottság tagjainak többsége. Mi ezt támogatásra érdemesnek tartottuk, amit az is bizonyít, hogy a bizottságban 15 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találtuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mint ahogy az már itt többször elhangzott, a törvényjavaslat középpontjában az adóterhelés átrendezése áll, az élőmunkára rakódó közterhek, így a személyi jövedelemadó és a tb-járulék csökken, a fogyasztást terhelő adók, így a forgalmi adó és a jövedéki adó pedig növekedni fog. Ezt a szándékot a bizottsági ülésen a kormánypárti oldalról támogattuk, de helyességét ellenzéki képviselőtársaink sem vitatták.

Az átrendezés mértékét és ütemezését illetően már érték bírálatok a törvényjavaslatot. A bizottságunk profiljába tartozó szociális ügyeket illetően már komolyabb vita volt a törvényjavaslatról, több kérdés és kritika fogalmazódott meg az idetartozó elemeket illetően. Különösen a szocpollal, a családi pótlék igénybevételével, az étkezési hozzájárulással vagy az adományok adózásával kapcsolatban fogalmazódtak meg észrevételek. A vita ezen részét azonban most nem kívánom elmondani, hiszen itt a miniszter úr expozéjában kifejtette, hogy a törvényjavaslat mostani vitáját szűkíteni kívánja, hiszen mindössze a 2009 második félévétől bevezetendő, szűken értelmezett adóváltozásokról lesz majd szó.

Mindezeket figyelembe véve a bizottsági ülésen 15 igen, 8 nem szavazattal és egy tartózkodással általános vitára érdemes tartottuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mint ahogy az már itt többször elhangzott a miniszter úr részéről, illetve a bizottsági véleményt elmondó képviselőtársaim részéről, néhány évvel ezelőtt a feketegazdaság korlátozása és a munkajogi szabályok betartatása érdekében módosítottunk néhány törvényt, ennek következtében nem juthat állami támogatáshoz és a közbeszerzésekben nem vehet részt olyan vállalkozás, amelyik megszegi a már említett szabályokat. Én úgy gondolom, hogy ez a törvénymódosítás akkor helyes volt, és ma is vállalható, azonban közbejött az a válság, amely felülírja ezeket a szabályokat.

(16.10)

Úgy hiszem, helyesen jár el a kormány, amikor nem ragaszkodik betegesen egy akkor megfogalmazott és ma is helyesnek tartható elképzeléshez, hanem a válságra tekintettel módosít ezeken a szabályokon.

Miért van szükség módosításra? Azért, mert a válság közepette ma égetővé vált több cégnél, hogy a munkahelyek megtartása érdekében támogatást biztosítson a magyar állam. Támogatást kell biztosítani - és ez érinti a választókörzetemet is - azoknak a cégeknek, amelyek vállalják, hogy igaz, munkahelymegtartó támogatás bevonásával, 10-20 millió forint támogatás ellenében tovább foglalkoztatnak 100-200 főt. Ez mindenképpen fontos célkitűzés, a dolgozók számára is kedvező. Mert nem lenne helyes, ha sújtanánk először a dolgozót, amikor a munkáltatója nem tartja be vele kapcsolatban a munkajogi előírásokat, most pedig - mivel a cég nem kaphatna támogatást - ezek a dolgozók még a munkahelyüket is elveszítenék.

Ezért feltétlenül támogatandó a kormány kezdeményezése, a benyújtott törvényjavaslata, amelynek az a lényege, ahogy miniszter úr is elmondta itt az expozéjában is, hogy a súlyosabb szabályok esetében érvényesülnek csak olyan szankciók, hogy a munkáltatók nem pályázhatnak állami támogatásokra, vagy nem vehetnek részt a közbeszerzésekben. Ahol kisebb súlyú cselekményeket követtek el a munkáltatók, ott nem záródnak ki a ma oly fontos közbeszerzésekből, és még inkább a munkahelymegtartó pályázatokból.

A bizottsági ülésen ezt az elképzelést támogattuk, és el kell mondanom, hogy ellenzéki képviselőtársaim sem fogalmaztak meg olyan észrevételeket, amelyek vitatták volna a törvényjavaslat e gerincének a lényegét. Legfeljebb azzal érveltek, amit majd nyilván el fog mondani képviselőtársam, hogy korábban helyes volt-e ennek a törvénynek a megalkotása, illetve ilyen szigorú szabályok bevitele a törvénybe.

Költségvetési bizottság lévén azzal is foglalkoztunk, hogy ez a törvényjavaslat milyen költségvetési kihatással számol. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési kihatása nem jelentős, nem jelent pluszkiadásokat, hiszen ami a kormányzat részéről támogatásra fordított összeg összességében rendelkezésre áll, az nem változik attól, hogy most melyik vállalkozások jöhetnek szóba, és bízunk benne, hogy azokat fogják támogatásra kijelölni, kiválasztani, ahol a foglalkoztatás a legnagyobb mértékű, a legtöbb foglalkoztatás tartható meg.

Mindezekre tekintettel a költségvetési bizottság ülésén 14 igen szavazattal, 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk a tervezetet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a formai és a tartalmi kérdéseket illetően is egyező álláspontra jutottak a kormánypárti és az ellenzéki képviselők. A formai kérdéseket illetően ellenzéki oldalról felvetették, hogy 19 törvényt módosít ez a javaslat, és rendkívül nagy átfedés mutatkozik a költségvetési törvényhez kapcsolódó törvényben tárgyalt jogszabályokkal. Valóban, a 19 törvényből 10 olyan törvény van, ami a költségvetéshez kapcsolódó törvényben is szerepel. Úgy gondoljuk, és ebben a kormánypárti képviselők is erre az álláspontra jutottak, hogy ez vagy nem felel meg a Házszabálynak, vagy pedig ha megfelel, akkor sem ildomos párhuzamosan az Országgyűlésnek törvényeket ilyen módon tárgyalni. Ez még akkor is így van, ha azt is elfogadjuk, amit az államtitkár úr itt is elmondott, hogy téma szerint két nagy csoportra fűződnek fel ezek a törvények, de ha kiválogatjuk ezeket az elemeket, akkor látszik azért, hogy ezen túl még több más, apróbb módosítás is szerepel.

A formai kérdéseket illetően tehát egyetértettünk az ellenzéki képviselőtársainkkal, miként a tartalmi kérdéseket illetően pedig az ellenzéki képviselőtársaink értettek velünk egyet, hogy azokat a törvényeket, amelyeket módosít ez a törvényjavaslat, azt alapvetően helyes irányba teszi, és nincs olyan, nem hangzott el a bizottsági ülésen ellenzéki képviselők részéről sem olyan indítvány, amely az egyes törvényi elemeket kifogásolta volna.

Csak néhány példát mondok. Itt is elhangzott az előterjesztő részéről, és már bizottsági előadó képviselőtársaim részéről is, nyilvánvalóan támogatható a munka törvénykönyvének például az olyan tartalmú módosítása, hogy a felszámolás, végelszámolás esetén a munkavállalót és az állami foglalkoztatási szervet előzetesen tájékoztatni kell. Teljesen egyértelmű. Miként az is, hogy a prémiumévek program esetében a résztvevők alkalmazhatóságának a kiterjesztése indokolt. Ez is egyértelmű. A munkaügyi ellenőrzéseknél szigorítani kell a foglalkoztatási korhatár be nem tartását. Teljesen egyértelmű. A munkaerő-kölcsönzés esetén a szabadságkiadást előzetesen közölni kell. Teljesen egyértelmű, és egybecseng az Alkotmánybíróság döntésével. Az előadóművészek esetében a 6 havi időkeretben foglalkoztatás helyett 4 hónapos keret legyen alkalmazva. Bizonyára helyes. És sorolhatnánk még az indítványokat.

A végére egy nem túl jelentőset hagynék meg, mivel azt a bizottsági ülésen is vitattuk: a határozott idejű kinevezés 10 év helyett 5 év lesz bizonyos esetekben a törvény szerint. Szeretném elmondani, hogy nincs egy éve, hogy 5 évről 10 évre emeltük fel ezt a határt. Bizonyára nagy tisztességre vall, hogy ha egy hibát elismerünk ezzel, hogy most visszaváltoztatjuk, mégis megfontolandó az ilyen tartalmú változás.

Ezzel együtt is hangsúlyozva, hogy nagy egyetértésben volt a bizottságunk, és ellenzéki képviselőtársaink elsősorban a formai okok miatt nem támogatták a törvényjavaslatot, arra jutott a bizottságunk, hogy 16 igen és 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmas a törvénytervezet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság a mai ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot, és 14 igen, 2 nem és 11 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság a mai ülésén általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot. (Taps az MSZP soraiból.)