A felszólalás szövege:

Természetesen az EU-kártyával az abszolút sürgős eseteket ellátják az uniós országokban, de például az adott állam mentőszolgálata nem szállíthat a másik ország egészségügyi intézményébe beteget. Előfordult már olyan eset is, hogy az OMSZ mentőautója tanácstalanul várakozott a beteggel a híd szlovákiai hídfőjénél, és mivel a beteg epilepsziás rohama közben oldódott, a szlovákiai mentőszolgálat csak hosszas könyörgés után vette át a beteget.

A katasztrófahelyzetek kialakulása a határok mentén is, mint bárhol máshol, előre nem kiszámítható. Épp ezért célszerűnek tartom egy határ menti egészségügyi együttműködési terv elkészítését, előre nem várt katasztrófák esetére is szerte az országban, így városunkban is. Ehhez elképzelhetőnek tartom, hogy a szomszédos országok között kormányközi megállapodások szülessenek, a részletes megvalósítást pedig az érintett településekre bíznám.

A komáromi ipari parkban több ezerre tehető azon nem magyar állampolgárok száma, akik gyakran munkaerő-közvetítő cégeken keresztül dolgoznak nálunk. Többször előfordul olyan, hogy a munkaerő-közvetítő cég nem rendezi a munkavállaló egészségbiztosítási jogviszonyát, és erről sajnos csak akkor értesül a dolgozó, amikor egészségügyi ellátásra lenne szüksége, de biztosítása Magyarországon nem rendezett.

Szigorúbb állami szabályozásra és ellenőrzésre lenne szükség e tárgykörben is. A napjainkban átalakuló egészségügyi ellátás kapcsán megfontolandó lehet a következő elképzelés is: olyan egészségügyi ellátások biztosítása, amelyeket határon belüli, illetve határon túli lakosok is igénybe vehetnek, például reumatológiai ellátás, amelyet részben költségalapúvá lehetne tenni. Komáromban ehhez kiváló gyógyvíz áll rendelkezésünkre, de sajnos az infrastruktúra jelenleg még hiányzik.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy jelenleg milyen feltételekkel lenne megvalósítható, hogy az egészségügyi szolgáltatások terén együttműködés jöhessen létre egy olyan városban, amely jelenleg két ország területén fekszik.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget. Köszönöm a miniszter úr korrekt válaszát, és engedje meg, hogy itt a viszonválasz keretén belül mondjak köszönetet a miniszter úrnak, illetve Szócska államtitkár úrnak, valamint a kormányzatnak is azért, hogy a komáromi kórház megmaradásáért minden erőfeszítést megtettek, hiszen önkormányzatunk közel 300 millió forinttal támogatja éves szinten a Selye János Kórházat, és olyan kiváló szolgáltatásokat tudunk biztosítani ezáltal, ami mindenképpen fontossá teszi azt, hogy a térség egyik legkiválóbb egészségügyi intézményéről beszélhessünk.

Köszönöm azt, hogy partner volt a kormányzat abban, hogy a funkcióváltás után kórházként tudjon működni a Selye János Kórház. Teszem ezt a köszönetnyilvánítást azért is, mert a kórházunkban nagyon sok felvidéki magyar is igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat, és interpellációm is részben ezt a célt szolgálta.

Köszönöm még egyszer a választ, természetesen elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság november 14-ei, hétfői ülésén tárgyalta a T/4855. számú, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXV. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és nagy többséggel osztotta a törvényjavaslat azon célját, amelyet most államtitkár asszony is az expozéjában elmondott, azaz a hatósági ügyintézés gyorsítása, az adminisztratív terhek csökkentése mind az ügyfelek, mind a hatóságok oldaláról, az ügyfelek választási lehetőségeinek bővítése, a magas színvonalú hatósági feladatellátás kereteinek biztosítása és megerősítése, amelyek talán a legfőbb céljai a törvényjavaslatnak.

És én is, ahogy az alkotmányügyi bizottság ülésén is, kiemelnék három olyan fontos koncepcionális elemet, amely a törvényjavaslat szempontjából szerintem meghatározó. Az egyik a 2014. január 1-jétől hatályba lépő szabály, hogy az általános ügyintézési határidő 30 napról 21 napra csökken, illetve kiemelném azt a szabályt is, amely az alkotmányügyi bizottság ülésén is felmerült, hogy általánosan "a hallgatás beleegyezés" szabályának alkalmazását írja majd elő a jogszabály arra az esetre, ha a hatóság vagy a szakhatóság az ügyintézési határidőn belül nem hoz döntést, illetve nem ad ki állásfoglalást, és ettől a javaslat alapján törvény vagy kormányrendelet térhet csak el. És kétségtelenül, a javaslatnak talán a legfontosabb, ha nem a legfontosabb eleme az elektronikus ügyintézés új alapokra helyezése, ami mindenképpen új távlatokat nyit majd a közigazgatási eljárásban.

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 18 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett javasolta általános vitára a törvényjavaslatot, ami mindenképpen biztató abból a szempontból, hogy ellenzéki képviselőtársaim is tartózkodó szavazatot adtak le, tehát nem szavazattal nem élt senki a bizottság ülésén, úgyhogy én bízom benne, hogy majd a módosító javaslatok benyújtását követően a Ház is nagy többséggel fogja tudni elfogadni ezt a jogszabályt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. MOLNÁR ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény átfogó módosítását az ezen törvény 2011. évi felülvizsgálatával kapcsolatos feladatokról szóló 1156/2011. kormányhatározat által előírt felülvizsgálat tette szükségessé. A tárgybeli törvényjavaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény koncepcionális módosítását, ennek keretében különösen az elektronikus ügyintézés új alapokra helyezését, a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával kapcsolatos törvénymódosításokat, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben előírt, az esélyegyenlőségi program készítésére vonatkozó határidő meghosszabbítását és az esélyegyenlőségi szakértőket érintő módosítását, valamint a vízügyi igazgatási szervek irányításának átalakításáról szóló egyes törvények módosítását tartalmazza.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Ket.-re vonatkozó koncepcionális módosításokra kitérjek. Az alapelvi rendelkezéseinek körében a Ket. a rendeltetésszerű hatáskörgyakorlás, a szakszerűség, az egyszerűség és az együttműködés elve mellett az ügyfelek, köztük nem utolsósorban a vállalkozások érdekében előírja, hogy a hatóság ügyintézőjének jóhiszeműen, az ügyfél jogait és jogos, ideértve gazdasági érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia. Alapvető változás a javaslatban, hogy az általános ügyintézési határidő 2014. január 1-jétől 30 napról 21 napra csökken. Szintén alapvető fontosságú módosítása a javaslatnak, hogy 2014-től az ügyintézési határidő jogtalan túllépésével, az ügyfélnek okozott károk, hátrányok csökkentése érdekében, a Ket. a hatályos szabályozás logikáját megfordítva, általánosan a "hallgatás beleegyezés" szabályának alkalmazását írja elő arra az esetre, ha a hatóság vagy a szakhatóság az ügyintézési határidőn belül nem hoz döntést, illetve nem ad ki állásfoglalást. Ettől a javaslat alapján törvény, kormányrendelet térhet csak el.

A hatósági eljárások indokolatlan elhúzódásának megelőzése érdekében a Ket. előírja, hogy az eljáró hatóság vezetője az ügyintézési határidőt csak kivételesen indokolt esetben hosszabbíthatja meg, és az erről szóló végzésben a határidő-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell jelölnie. Az eljárások felgyorsítása és hatékonyabbá tétele érdekében a Ket.-módosítás arra az esetre, ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, megvonja a felügyeleti szervtől az új határidő megállapítására vonatkozó mérlegelési lehetőséget, ehelyett kötelezően soron kívüli eljárásra való utasítást ír elő. Mindez csökkenti a felügyeleti szerv munkaterhét is, hiszen nem kell vizsgálnia a döntés-előkészítés mértékét, ami az ügy részletesebb megismerését feltételezné.

Lehetőséget kapnak az ágazati jogszabályok arra, hogy kizárják a Ket. általános ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat szabályozó rendelkezését. Ez különösen a szakhatósági eljárások esetén nyerhet jelentőséget, hiszen e lehetőség alkalmazásával elérhető, hogy egy adott hatósági alapeljárás időtartama ne hosszabbodjon meg a szakhatósági eljárás időtartamával. A belföldi jogsegéllyel kapcsolatban az adatszolgáltatásra nyitva álló határidő tekintetében a módosítás a megkeresés tartalma által ténylegesen felmerülő időigény alapján történő differenciálást alkalmaz. Az ügydöntő hatóságok felelősségi körének erősítése érdekében, jogszabályban meghatározott ügyekben és szempontok alapján a hatóság mérlegelheti a szakhatóság megkeresését, ami különösen a másodfokú eljárások elhúzódását akadályozhatja meg, hiszen a hatóságnak csak azt a szakhatóságot kell megkeresnie, amelynek állásfoglalását érinti a fellebbezés.

Jogszabály a tényállás tisztázása, valamint az ügyfél jogának, jogos érdekének védelme és előmozdítása érdekében az eljárás és a hatósági ellenőrzés során együttműködési kötelezettséget írhat elő a feladat- és hatáskörükben érintett hatóságok részére, nevesítve ennek egyes formáit és elmulasztásának szankcióját.

(8.40)

A Ket. kiegészül a hatósági szerződés általánosan kötelező tartalmi elemeire vonatkozó szabályokkal. A módosítás alapján továbbá a hatósági szerződés megszegése esetén a hatóság a végrehajtás elrendelése helyett közérdek esetén a hatósági szerződés módosítását is kezdeményezheti.

A javaslat újraszabályozza a hatósági ellenőrzés, a végrehajtás és az eljárási költségek szabályait is. Előbbi körben generális jelleggel előírja ellenőrzési terv készítését és nyilvánosságra hozatalát a hatóságok számára. A hatósági ellenőrzések kapcsán a javaslat továbbá racionalizálja, hogy mely esetekben nem előzheti meg a jogkövető magatartásra való figyelemfelhívás tényleges hatósági jogkövetkezmények megállapítását.

Az anyagi jogi bírságolás keretjellegű szabályozásának hiánya partikuláris szempontrendszerek érvényesülését eredményezte, ezért a javaslat keretszabályokkal biztosítja, hogy egységes dogmatikai alaphoz igazodjon az ágazati bírságolási rendszer. Fontos eleme még a javaslatnak, hogy az egyenlő bánásmód követelményének hathatósabb érvényesítése érdekében az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárására vonatkozó szabályokat egy önálló fejezetben, a X/A. fejezetben tartalmazza a javaslat.

A javaslat továbbá az eljárási költségek előlegezésével és viselésével kapcsolatban a jelenleginél sokkal részletesebb szabályozást alakít ki, mivel azok korábban elnagyolt szabályozást tartalmaztak. És ahogy az államtitkár asszony is említette az expozéjában, és a bizottsági vélemény ismertetésénél jeleztem én is, talán az egyik legfontosabb eleme a javaslatnak az elektronikus ügyintézésről szóló szabályozás, amely a hatósági ügyintézés reformját szolgálja. Olyan technológiasemleges szabályozást valósít meg, amely biztosítja a jogszabály időtállóságát, a műszaki fejlődés ellenére is.

A módosítás alapján a szabályozott ügyintézési szolgáltatások közül egyes szolgáltatásokat az állam kötelezően biztosít. Ez egyrészt lehetővé teszi a meglévő infrastruktúrák, például központi rendszer további alkalmazását, másrészt ennek köszönhetően a szabályozás kontrollált piacnyitást tesz lehetővé.

A javaslat, mint említettem, egyik és talán legfontosabb eleme az elektronikus ügyintézésről szóló szabályozás. Ennek elsődleges célja az, hogy rögzítse a polgárokat és a vállalkozásokat megillető garanciákat, és az elektronikus ügyintézéseknek olyan alapvető jogszabályi intézményeket biztosítson, amelyek lehetővé teszik a polgárok és a vállalkozások valós igényeinek felmérését és rugalmas kiszolgálását.

A szabályozás logikája nem az állami tulajdonban lévő infrastruktúrára vagy az állam által nyújtott egyes szolgáltatásokra épül, a fókusz az eljáráson van. A szabályozás úgy lett megfogalmazva, hogy ha ez a szabályozási modell sikeres, egyes nem állami vagy nem önkormányzati elektronikus ügyintézés során, így különösen közüzemi szolgáltatók, hitelintézetek, biztosítók és biztosításközvetítők körében is alkalmazni lehessen, az ügyfelek érdekeit egyértelműen szolgálja, és az érintett piaci szolgáltatók számára jelentős többletköltséggel nem jár, az általuk biztosítani kívánt elektronikus ügyintézés körében a meglévő rugalmasságukat nem veszélyezteti.

Az elektronikus kapcsolattartás ösztönzésének egy új eleme, hogy a törvény lehetővé teszi az ügy elektronikus dokumentumon történő intézését abban az esetben is, ha az ügyféllel papír alapon történik a kommunikáció, azaz szükségtelenné válik a papírhoz való ragaszkodás. Ennek következményeként a határozat is elektronikusan hozható meg, az ügyfél hiteles papírmásolatot kap. Egyszerűbbé válik a beérkező irat selejtezése is, azaz a hosszabb távú megőrzési, irattározási kötelezettség is csak az elektronikus iratokra vonatkozik, ami az adminisztrációs terhet jelentősen csökkentheti.

Lényeges új elem az írásbelinek nem minősülő nyilatkozatra épülő ügyintézés lehetőségének megteremtése. Ez túlmutat az elektronikus ügyintézésen, mert az elektronikus nyilatkozattételen - például egy párbeszédes informatikai rendszerben megadott adatokon - túl az érdemi telefonos ügyintézésnek is megteremti a jogi alapjait. Az ügyintézés lényegesen egyszerűbbé válása a felhasználói igénynek és ezáltal magának a felhasználásnak a növekedését eredményezi.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szorosan illeszkedik a nemzeti együttműködés programjához is, ezt az államtitkár asszony is említette az expozéjában, amelyben a kormány vállalta, hogy a közigazgatás rendszerét az ésszerűség útjára tereli; a közjó szolgálatába állítja; a bürokrácia okozta indokolatlan társadalmi terheket határozott lépésekkel mérsékli; és ezzel összhangban elsősorban az elhivatottság és szaktudás bázisára alapozva javítja a közszolgáltatások színvonalát annak érdekében, hogy azok hozzájárulhassanak hazánk gazdasági és társadalmi versenyképességének javításához.

Ezzel összhangban a törvényjavaslat célja a hatósági ügyintézés gyorsítása, az adminisztratív terhek csökkentése mind az ügyfelek, mind a hatóságok oldaláról; az ügyfelek választási lehetőségeinek bővítése; a magas színvonalú hatósági feladatellátás kereteinek biztosítása, megerősítése; továbbá általánosan olyan rendelkezéseknek a Ket.-be történő beépítése, amelyek a szabályozás modernitását, fejlesztését, kiszámíthatóságát, valamint a működés hatékonyságának növelését szolgálják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Jó szívvel ajánlom önöknek a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Komárom az erődök városa. Nec arte, nec marte, sem csellel, sem erővel - hirdeti a felirat az észak-komáromi öregvár falán. Településünkön három egykori hadászati építmény is található, Észak-Komárom pedig további két erődnek, az újvárnak és az öregvárnak ad otthont. A városvezetés kezdetektől fogva a turizmus és a város iránti érdeklődés felkeltésének lehetőségét látta a Duna két partján elterülő város, Észak- és Dél-Komárom közös építészeti örökségében. 2007-ben Komárom, valamint a felvidéki Észak-Komárom erődrendszerét a két ország közösen terjesztette fel világörökség címre az UNESCO-hoz, hiszen közös érdek a Közép-Európában egyedülálló, épségben megmaradt erődrendszer megőrzése. A világörökségi címet azonban mind ez idáig nem nyerte el erődrendszerünk.

A komáromi erődrendszer egyedülálló kincs. Kiépítése 1809-ben kezdődött és 1877-ig tartott, befejezése előtt 2 ezer kőműves és 10 ezer segédmunkás dolgozott a falakon. A Duna jobb partján építették fel a monostori erődöt, a bal partján, Észak-Komáromban pedig az öregvárat, illetve azt a limes erődrendszert, amely biztosítja most is Észak-Komáromnak az egyik turisztikai látványosságát. A monostori erődöt 1945-ig a királyi honvédség, majd 1991-ig az egykori szovjet haderő használta.

Az erődök műemléki helyreállításában, az eredeti értékek megőrzésében a komáromi Monostori Erőd Hadkultúra Központ és az észak-komáromi Pro Castello Comaromiensi Alapítvány évek óta együttműködik. A fejlesztés fő célja olyan turisztikai és kulturális központ létrehozása, amely nemcsak fontos történelmi emlékhely, hanem műemlékeivel, kiállításaival, rendezvényeivel, programjaival megismertet a terület históriájával, katonaéletével, hadi kultúrájával.

Mindezt összegezve kérdezem tisztelt államtitkár urat, van-e lehetőség, kormányzati szándék a komáromi erődrendszer világörökségi cím elnyerésének előmozdítására, támogatására.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapokban több felvidéki magyar jelentette be, hogy felvette a magyar állampolgárságot, de nem kíván lemondani a szlovákról. Az észak-komáromi Boldoghy Olivér volt az első, aki nyilvánosan bejelentette, hogy megvonták szlovák állampolgárságát. Nyilatkozatokból ismerjük a tényeket, amelyek szerint Boldoghy Olivért a szlovák Belügyminisztérium törölte a szlovák állampolgárok jegyzékéből, és ezzel bejelentett lakhely nélküli személlyé vált, kezdeményezték továbbá jogosítványa, személyi igazolványa és az útlevele bevonását is. Ismeretes az is, hogy a szlovák szociális biztosító és a betegbiztosító állandó lakhely nélkül megszünteti a biztosítást, így megszűnik az ingyenes orvosi ellátása, továbbá 2012. február 14-től akár ki is toloncolhatják őt Szlovákiából.

Hazánk felháborodással értesült arról, hogy a magyar állampolgárság megszerzése miatt a Szlovák Köztársaság az érintett személy kifejezett akarata ellenére megfosztotta szlovák állampolgárságától Boldoghy Olivér észak-komáromi vállalkozót, és ezzel kísérel meg alapot teremteni további életvitelét ellehetetlenítő jogfosztásokhoz.

Komárom város polgármestereként személyesen is érintve érzem magam, hiszen Boldoghy Olivér korábban előttem tette le a magyar állampolgársági esküt. Felháborítónak tartom a szlovák döntést; miközben Szlovákia saját alkotmányában deklarálja valamennyi állampolgára részére az egyenlő bánásmódot, és törvényben rögzíti, hogy senki sem fosztható meg akarata ellenére a szlovák állampolgárságától, épp ellenkezőleg cselekszik. Ez az eljárás alapvető európai értékeket kérdőjelez meg. Megdöbbentő és felháborító is egyben, hogy a szomszédos Szlovákia azért bünteti egyik állampolgárát, mert az felvette egy másik uniós ország állampolgárságát. Szlovákia ezzel a lépéssel megtagadta azokat az alapvető értékeket, amelyekre az Európai Unió épül.

Kérdezem tehát mindezekért a tisztelt államtitkár urat, hogy az eddig megtett intézkedéseken túl milyen lépések várhatóak a kormány részéről a határon túl élő magyar állampolgárok jogainak megvédése érdekében.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a választ. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Komárom városában közel kétszázan tették már le az állampolgársági esküjüket, és szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést és államtitkár urat is arról, hogy Boldoghy Olivér és az utóbbi napokban megismert Tamásné Ilonka néni esete sajnos nem elszigetelt jelenség, hiszen körülbelül féltucatnyian jelezték már a mi irányunkban azt, hogy Szlovákia megtette ezeket az intézkedéseket velük szemben, csak nem szeretnének a nyilvánosság elé lépni ezzel a jogfosztással, ami az ő esetükben megtörtént.

Arra szeretném biztatni a magyar kormányt, és ehhez felajánlanék minden segítséget, amely szükséges, hogy mielőbb próbáljuk orvosolni ezt a problémát, hiszen nem hagyhatjuk, hogy honfitársaink ilyen helyzetbe kerüljenek. Ahogy tudom, a nemzeti összetartozás bizottsága is, amelynek elnök ura, Potápi úr itt ül mellettem, jelezte, hogy minden segítséget, ami szükséges, ők is igyekeznek megadni honfitársainknak a határon túl.

Én köszönöm, és a válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon is, illetve a múlt héten is hangzott már el kérdés, meg ahogy látom itt a benyújtott kérdésekből, fog is még elhangzani a komáromi helyzetet illetően. Engedjék meg, hogy talán a legérintettebbként próbáljak ebben szót emelni, mint a város polgármestere is, és egy kicsit helyre tegyem azt, amit képviselőtársam itt néhány perccel ezelőtt elmondott, mert néhány ténybeli tévedést is, hogy finoman fogalmazzak, összehordott a felszólalásában, de ez nem meglepő.

Azt szeretném, mielőtt ezt megteszem, és ismertetném azt, hogy tulajdonképpen Komárom városa, a kormány, illetve a Nokia cégcsoport milyen intézkedéseket szeretne megtenni majd, hogy kezelje ezt az adott helyzetet, azért jó, ha ebben az ügyben három alapvetést azért leszögezünk. Az egyik az, hogy tavaly ősz óta, amikor a kolozsvári gyár bezárása megtörtént, jelezte a cégcsoport, hogy elég komoly horderejű változásokat tervez majd az európai érdekeltségeit illetően, és onnantól kezdve nem az volt a kérdés, hogy hány fő fog majd dolgozni a Nokia komáromi gyárában, hanem az, hogy marad-e egyáltalán Magyarországon, és marad-e egyáltalán Komáromban a cég. Azt gondolom, hogy nagy sikere az országnak és így természetesen a kormánynak is az, hogy a Nokia cégcsoport itt marad Magyarországon.

A második alapvetés, hogy a térség legnagyobb munkáltatója lesz így is közel 2100 fő foglalkoztatásával.

A harmadik, amit jó, ha nem felejtünk el, hogy elsőként adta magát a cég ahhoz, hogy az átképzésekhez megfelelő segítséget szeretne majd megadni mind a városnak, mind a magyar államnak, mindazoknak, akiknek segítségre van szüksége az átképzéssel kapcsolatosan. Éppen ezért jött létre ez a munkacsoport is, amelyet a kormány létrehozott, amelyhez mi is egyébként csatlakoztunk, és majd erről a maradék egy percben szeretnék egy kicsit bővebben beszélni.

Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy reménykedhetünk-e a kormány támogatásában, egyrészt, hogy a Start-közmunkaprogram adta lehetőségeket kihasználjuk, hogy így is enyhítsük a helyzetet. Másrészt pedig, ami szerintünk megoldaná a problémát, az, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy olyan helyzetben van városunk, hogy az ipari park fejlesztésébe, amiben mi partnerek vagyunk, újabb befektetőket vonzzunk a térségbe, és ezáltal tudjunk munkahelyeket biztosítani.

Várom válaszát, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszát, tisztelt államtitkár úr. Én is azt szeretném csak mondani, hogy összhangban egyébként a kormány és a cégcsoport tevékenységével, kicsiben is felállítottunk egy ilyen munkacsoportot, éppen a szerdai napon lesz ennek az első ülése, ahol próbáljuk kezelni ezt a helyzetet, és együtt fogjuk áttekinteni azt, hogy milyen lehetőségek állnak előttünk.

Egyébként, ahogy említette államtitkár úr, mi is szinte napi kapcsolatban leszünk mind a cég vezetőivel, mind a megyei munkaügyi központ vezetésével és a helyi kirendeltséggel is, hiszen azt gondolom, hogy közösen fogjuk tudni megoldani majd ezt a helyzetet.

Én is abban látom a megoldás kulcsát, amit államtitkár úr említett, hogy a versenyszféra felé nyissunk, éppen ezért elég gyümölcsöző tárgyalásokat is folytatunk több befektető céggel, amelyik, ha ugyan nem is 2000 fős nagyságrendű munkahelyteremtésben gondolkodik, de van olyan befektető, amelyik több mint ezer fő foglalkoztatását tudná elképzelni a térségben. Én ehhez kérem majd a kormányzat támogatását.

Köszönöm még egyszer a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy előbb hallhattuk az ifjúsági, szociális bizottság előadójától, a bizottság egyhangúlag javasolta elfogadásra a törvényjavaslatot. Igaz, hogy most vezérszónokként szólok, de ugyanezt tudom elmondani az alkotmányügyi bizottságról is, hiszen az alkotmányügyi bizottság is foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal, és úgyszintén egyhangúlag javasolta a tárgysorozatba-vételét, valamint az általános vitára alkalmasságát. Úgyhogy azt gondolom, hogy tényleg egy olyan javaslattal állunk szemben - ahogy azt államtitkár úr is elmondta -, hogy a Ház egészének támogatását majd élvezni fogja.

Engedjék meg, hogy a bizottsági üléstől eltérően, ahol nagy vonalakban tekintettük át a törvényjavaslat lényegét és célját, ezt most egy kicsit részletesebben is megvilágítsam önöknek.

A Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program keretében kerül sor a jogszabályok nyelvezetének közérthetőbbé tételére és a lakossági ügyfelekre háruló adminisztratív terheknek az állampolgárok számára érzékelhető módon megvalósuló olyan irányú csökkentésére, amely nem eredményezi egyúttal a közigazgatásban foglalkoztatottak leterheltségének növekedését.

A törvényjavaslat ezen keretek között a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal, a származás megismerésével, az örökbefogadás felbontásával, a külföldön történt örökbefogadás elismerésével kapcsolatos eljárások egyszerűsítésére, továbbá az aláírási címpéldánnyal és a cégkivonattal összefüggő adminisztratív terhek csökkentésére tesz javaslatot.

A törvényjavaslat a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseinek elfogadásával elérni kívánt célja, hogy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat felvételével kapcsolatban további, ügyféli oldalon megjelenő adminisztratív tehercsökkentés legyen elérhető oly módon, hogy egyúttal ugyanezen teher az állami szereplők oldalán ne növekedjen. Az adminisztratív teher csökkentése eredményeképpen az ügy egyszerűbben, gyorsabban, kevesebb utánajárással lesz elintézhető.

A Központi Statisztikai Hivatal éves születési statisztikái alapján megállapítható, hogy a kétezres évek elejétől az élve született gyermekek 30-40 százaléka házassági köteléken kívül született. 2010-ben a 90 335 élve születésből 36 872 gyermek származott házassági köteléken kívül. A családjogi törvény értelmében, mivel házasság alapján az apa státusa nem tölthető be, ezen utóbbi gyermekek vonatkozásában az apa személyének meghatározására több intézmény is létezik. A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, az apaság bírósági megállapítása, az utólagos házasságkötés és az úgynevezett reprodukciós eljárásban való részvétel egyaránt alkalmas arra, hogy a hiányzó apai státus betölthető legyen.

A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat a fenti adatok alapján egyre inkább teret nyert mint az apai jogállás betöltésének eszköze azokban a kapcsolatokban, ahol apasági vélelem keletkezése nélkül, azonban egyetértésben vállalnak gyermeket a szülők. Értelemszerűen a jogintézmény nem alkalmas a viták rendezésére, mivel a nyilatkozat megtétele önkéntes, és ahhoz az anya beleegyezése is kell, egyetértés esetén azonban a sokkal hosszabb, költségesebb és több energiát felemésztő bírósági eljárás kerülhető ki a nyilatkozat megtételével.

(10.40)

Annak érdekében, hogy azokban az esetekben, ahol a szülők egyetértenek abban, hogy a gyermek apja a nyilatkozatot tenni kívánó személy, és nincs a nyilatkozatnak akadálya, a gyermek rendezett családi jogállásához fűződő joga és érdeke azt diktálja, hogy az ügyfelek minél egyszerűbben, kényelmesebben és problémamentesebben tehessék meg a nyilatkozatot, elősegítve ezzel a rendezetlen családi jogállású gyermekek számának csökkentését.

A törvényjavaslatban javasolt intézkedések a következők. A tiszteletbeli konzuli tisztviselő feladatait bővíteni kell abban az irányban, amellyel előtte is lehetővé válik a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozathoz szükséges hozzájáruló nyilatkozatok megtétele. Ezzel a külföldön élő magyarok számára sok esetben rendkívül hosszú utazás kerülhető el a könnyebben elérhető tiszteletbeli konzulhoz történő elutazással.

A hatóságok köre, amelyek előtt a nyilatkozat jelenleg megtehető, a hatályos szabályozás szerint is olyan széles, amely a legtöbb élethelyzetben lehetővé teszi a nyilatkozat megtételét különösebben aránytalan erőfeszítés, utazás nélkül is. Speciális helyzet azonban a külföldön élő családok helyzete, kiemelve különösen azokat az eseteket, ahol a nyilatkozatot megtenni szándékozók, valamint azok a személyek, akiknek a hozzájárulása a nyilatkozat érvényességéhez szükséges, nem egy helyen tartózkodnak. Mindkét esetben könnyítés, ha csak a vélhetően közelebbi tiszteletbeli konzul előtti megjelenést kell megoldania a családnak a nyilatkozat érvényességéhez.

A családjogi törvény alapján több szerv előtt tehető meg a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat. A joggyakorlatban azonban problémaként jelentkezett az, hogy ezek a szervek nem minden esetben azonos adattartalommal vették fel a nyilatkozatot, így az anyakönyvvezető, akihez ezt követően bejegyzés céljából a nyilatkozatot továbbítják, kénytelen volt azokat visszaküldeni a nyilatkozatot felvevőnek, ezzel az ügyfélnek ismét meg kellett jelennie azon szerv előtt, ahol a nyilatkozatot korábban megtette. Így az előterjesztés úgy módosítja a családjogi törvényt, hogy abból egyértelművé váljon, hogy valamennyi szerv esetében kötelező a nyilatkozattevőt a gyermek nevéről is nyilatkoztatni, és azt az erről készült iratban feltüntetni.

Az örökbefogadással kapcsolatosan is - ahogy hallottuk államtitkár úr expozéjában - olyan változások és egyszerűsítések kerülnek a törvényjavaslatban rögzítésre, amelyeket fontosnak tartunk mi is. A jelen javaslat az örökbefogadás joghatásainak egyszerűsítését tűzi ki célul, de az egyszerűsítésen túlmenve jogkiterjesztést is megvalósít. Jelenleg egy örökbe fogadott gyermek a vér szerinti szülő halála, illetve ismeretlen helyen tartózkodása esetén például nem tudhatta meg, vannak-e testvérei. A javaslat a származás megismeréséhez való jogi kiterjesztésével orvosolja ezt a problémát.

Rendkívül fontos előrelépést jelenthet az örökbe fogadott gyermekek számára továbbá, hogy amennyiben egészségi állapota miatt fontossá válik a vér szerinti szülők genetikai betegségeinek ismerete, a jövőben ennek felderítésére is lehetőség nyílik majd. Mindez ráadásul úgy, hogy az nem zavarja meg a családi kapcsolatokat, az adatkérést a nyilvántartásból a gyámhatóság végezné, méghozzá anonimizáltan.

A javaslat örökbefogadás felbontásával kapcsolatos egyszerűsítése elősegítheti, hogy az esetleges felbontást követően a gyermek újabb örökbe fogadó családba helyezésére azonnal lehetőség nyíljon, ne legyen szükség a gyermek örökbefogadhatóvá válásával kapcsolatos eljárást ismét lefolytatni, és ezzel a gyermeket további 8-10 hónapig gyermekvédelmi szakellátásban tartani.

A javaslat emellett megteremti a külföldön történt örökbefogadás utólagos hazai elismerését felnőtt örökbefogadott esetében, amennyiben az örökbefogadás pillanatában az örökbefogadott és az örökbefogadó magyar állampolgár vagy az örökbefogadott magyar állampolgár és az örökbefogadó külföldi állampolgár.

Ahogy említettem a felszólalásom elején, a harmadik nagyobb eleme a törvényjavaslatnak az aláírási címpéldányokkal kapcsolatos anomáliák kiküszöbölése. A Magyary-program egyszerűsítési programjának elfogadásáról szóló kormányhatározat is előírja az ezzel kapcsolatos egyszerűsítési feladatot. A program célja az, hogy a lakossági ügyfelekre háruló adminisztratív terhek csökkentésének megvalósítása úgy történjen meg, hogy az az állampolgárok számára érzékelhető módon valósuljon meg, ugyanakkor a közigazgatásban foglalkoztatottak leterheltsége ne növekedjen.

A törvényjavaslat elsődlegesen a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, a cégtörvény módosítását tartalmazza. A 2007-es cégtörvény-módosítás célja az adminisztrációs tehercsökkentés jegyében egyértelműen az volt, hogy lehetőséget biztosítson a cégek számára, hogy amennyiben arra vonatkozóan iratot kívánnak csatolni a cégeljárásban, hogy a cég írásbeli képviselete során a cég képviselője milyen módon jegyzi a céget, eldönthessék, hogy ezen okiratot közjegyzőnél készíttetik el, vagy a cégeljárásban egyébként közreműködő ügyvédnél az egyéb cégiratok elkészítésével egyidejűleg történjen meg az aláírásminta elkészítése.

Figyelemmel arra, hogy a címpéldány, aláírásminta benyújtása már nem szükséges eleme a cégbejegyzésnek, változásbejegyzésnek, hibás az a jogalkalmazói értelmezés, amely az ügyvéd által ellenjegyzett aláírásminta használatát, felhasználhatóságát kizárólag a cégeljárásban ismeri el. A későbbi jogalkalmazás egységesítése, a jogalkotói szándék egyértelmű deklarálása érdekében a cégtörvény kimondja, hogy a közjegyzői címpéldány és az ügyvéd által ellenjegyzett aláírásminta, amennyiben azt a cégeljárásban eljáró ügyvéd készítette és a cégbírósághoz cégiratként benyújtották, egyaránt bizonyítja, hogy a cég képviselője milyen aláírással jegyzi a céget. A cég nem kényszerül arra, hogy igazodjon a hatóságok, az üzleti élet szereplőinek önkényes elvárásához. Ha úgy dönt, ügyvédi aláírásmintát készíttet, azt a jövőben minden harmadik fél ugyanúgy köteles elfogadni, mint a közjegyzői címpéldányt.

Figyelemmel a közjegyzői aláírási címpéldány és az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott aláírásminta közötti eljárási különbségekre, vagyis hogy az ügyvéd csak törvényben meghatározott feltételek esetén jogosult ilyen irat készítésére, a cégtörvény a továbbiakban sem vezet be gyűjtőfogalmat a két okirat egységes megjelölésére. Indokolt fenntartani az ügyvédi aláírásminta készítésével összefüggő szabályokat, hiszen ezen szabály mögötti eredeti jogalkotói szándék nem az ügyvédség közjegyzői jogosítványokkal való felruházását célozta, hanem azt, hogy a cég alapításával felmerülő adminisztratív terhek csökkenthetőek legyenek.

A szabályozás így nem változtat azon, hogy a közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldány közokirat, amelynek kiállítására a közjegyző cégeljárástól függetlenül is jogosult. Az ügyvéd által ellenjegyzett aláírásminta teljes bizonyító erejű magánokirat, amely abban az esetben jogszerű, ha megvalósulnak a cégtörvényben meghatározott feltételek. Az ügyvéd jelenleg sem és a jövőben sem lesz jogosult a cégtörvény 9. §-ában meghatározott eseten - tehát a cégbejegyzés és a változásbejegyzés tartozik ide - kívül aláírásminta készítésére, így jogszabállyal ellentétes az az ügyvédi aláírásminta, amely a cégeljáráson kívül a cégbírósághoz való benyújtás mellőzésével készül és kerül felhasználásra.

A jövőben, ha a cég a cégbejegyzés, illetve a képviselőre vonatkozó rovat változását is tartalmazó változásbejegyzési kérelmet nyújt be a cégbírósághoz, és ahhoz csatolja a képviseletre jogosult hiteles cégaláírási nyilatkozatát vagy az ügyvéd által ellenjegyzett aláírásmintáját, a cégbíróság a cégjegyzékadat bejegyzésével egyidejűleg informatikai megoldással gondoskodik arról, hogy a képviselő címpéldánya, aláírásmintája mint cégirat a cégjegyzés segítségével is elérhetővé váljon. A cégjegyzék a jövőben feltünteti, ha a cég képviselőjének címpéldánya benyújtásra került, így a képviseletre jogosult adatai között található hivatkozással megismerhető. E rovat tartalma az a tény, hogy a cég képviselőjének hiteles cégaláírási nyilatkozata vagy az ügyvéd által ellenjegyzett aláírásmintája benyújtásra került. Ezzel a megoldással a jövőben gyorsan és egyértelműen meghatározhatóvá válik, hogy valamely cég élt-e a benyújtás és az összekapcsolás lehetőségével.

További gyakorlati jelentősége azért van az információ megjelenítésének, mert a cégre vonatkozó cégjegyzékadatok elektronikus úton történő megjelenítése, megismerése során a 13. rovatban a közjegyzői aláírási címpéldány vagy az ügyvédi aláírásminta benyújtására vonatkozó tény link formájában jelenik meg, és arra való kattintással a benyújtott okirat megjeleníthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat két lépcsőben lép hatályba. Az örökbefogadás joghatásaival és a teljes hatályú apai elismeréssel kapcsolatos eljárások egyszerűsítésére, a közjegyzői aláírási címpéldány, az ügyvédi aláírásminta feltöltésére és annak linkesítésére vonatkozó rendelkezések, azaz az adminisztratív tehercsökkentés megvalósításához szükséges, az okirat benyújtására vonatkozó rendelkezések 2012. július 1-jén, az adminisztratív tehercsökkentő intézkedések pedig 2013. február 1. napján. Azaz a cégek ezen időponttól kezdve mentesülnek a cégkivonat és az írásbeli képviseleti jog módjának igazolását szolgáló okirat benyújtásának kötelezettsége alól, és a közigazgatási hatóságoknak ezen időponttól kell az iratokat elektronikus lekérdezés formájában beszerezniük.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! A magam részéről is javaslom képviselőtársaimnak a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rövid leszek: az előterjesztő nevében dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nyújtotta be a zárószavazás előtti módosító javaslatot, amely két pontból áll. A módosító javaslat pontosításra irányul, illetve a kellő felkészülési idő biztosítása érdekében egyes rendelkezések 2013. január 1-jén történő hatálybalépéséről rendelkezik. Tehát tipikusan koherenciazavar kiküszöböléséről van szó, illetve a felkészülési idő meghosszabbításáról, amelyet frakciónk mindenképpen támogat.

Az alkotmányügyi bizottság a mai ülésén tárgyalta a zárószavazás előtti módosító javaslatot, és az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság döntő többsége javasolta elfogadásra mind a zárószavazás előtti módosító javaslatot, jómagam nevében pedig kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot is támogassák majd szavazatukkal.

Köszönöm szépen. (Taps és közbeszólások a kormánypártok soraiban: Bravó!)

DR. MOLNÁR ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és jómagam úgy fogalmaztam a bizottság ülésén, hogy bízom benne, olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amelyik a Ház egészének a támogatását fogja majd élvezni. Mondjuk, erre minden reményünk meg is van, hiszen el tudom azt mondani, hogy a bizottsági döntés során egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság, azzal, hogy jelezték ellenzéki képviselőtársaim, hogy jobbító szándékú módosító javaslatokkal majd szeretnék a törvényjavaslatot jobbá tenni. Én azt gondolom, hogy mind a kormányzat, mind a frakciónk áll azon módosító javaslatok elébe, amelyek ezt megteszik, és tényleg bízom benne, hogy nemcsak a bizottsági vélemény, hanem majd a Ház szavazása is ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán egyhangú lehet.

Ahogyan az államtitkár úr is fogalmazott az expozéjában, két dolgot szeretnék én is kiemelni. Egyrészt a Magyary-program egyszerűsítési programjának a részeként került benyújtásra a javaslat, másrészt, hogy a célja pedig az, hogy gyorsabb, egyszerűbb, ügyfélbarátabb, illetve olcsóbb legyen az eljárás.

Két olyan dolgot szeretnék kiemelni a törvényjavaslatból, amelyeket mindenképpen fontosnak tartok. Az egyik lényegi eleme az, hogy megszűnik az a visszás helyzet, amikor - például ez talán az egyik legjobb példa erre - egy útépítési kisajátításhoz egy külterületi ingatlan esetén az egész ingatlant, több hektárt kellett kisajátítani korábban, most meg fog szűnni ez a helyzet, és ha csak pár négyzetméterre lesz szükség, akkor elég lesz azt a részt kisajátítani a kisajátítást kérőnek. Persze megengedi a törvény, hogy esetleg ettől eltérő megállapodást a tulajdonos és a kisajátítást kérő kössön egymással. A másik lényeges eleme az, hogy formanyomtatványon kell majd benyújtani a kisajátítási kérelmet, ami pedig az eljárás gyorsítását fogja szolgálni.

Ennek értelmében szigorodik a hiánypótlás is, és egyszeri hiánypótlásra lesz lehetőség. Mindannyiunk számára ismertek azok az anomáliák, amelyek miatt egy-egy kisajátítási eljárás hosszú hónapokig, de hosszú évekig is el tudott húzódni, úgyhogy bízom benne, hogy a törvényjavaslat elfogadásával, hatálybalépésével ezek az anomáliák megszűnnek majd.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy az alkotmányügyi bizottság döntésével összhangban támogassák majd szavazataikkal a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket.

DR. MOLNÁR ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy előző hozzászólásomban is említettem nagy vonalakban a törvényjavaslat célját, engedjék meg, hogy ugyan most röviden, de egy picit mégiscsak részletesebben szóljak az előttünk lévő, kisajátításról szóló törvényjavaslatról.

Ahogy államtitkár úr expozéjából is hallhattuk, a törvényjavaslat a Magyary-program egyszerűsítési programjának részeként került benyújtásra. A javaslat célja a kisajátítási eljárások gyorsítása, egyszerűsítése, ügyfélbarátabbá tétele, olcsóbb lefolytathatóságának elősegítése.

A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 2008. január 1-jei hatálybalépése óta számos jogalkalmazói tapasztalat halmozódott fel, amelyek alapul szolgálhatnak annak vizsgálatához, hogy mely kérdések szabályozásával vagy módosításával tehető az eljárás hatékonyabbá, egyszerűbbé, célszerűbbé.

Elmondható, hogy a kisajátítási törvény a hatálybalépése óta alapvetően megfelelően szolgálja a közérdekű beruházások legvégső eszközzel, vagyis a tulajdonelvonással járó megvalósításának módját. A törvény hatálybalépése óta ugyanakkor természetesen kiérlelődtek azok az eljárási elemek, amelyeket a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítani, javítani szükséges az eljárások még hatékonyabb lefolytathatósága érdekében.

A kisajátítási eljárás egy sajátos jellegű hatósági eljárás: különlegességét az adja, hogy a közérdekű beruházások érdekében igénybe vett legvégső eszköz, vagyis a tulajdonelvonás menetét szabályozza, kibontva és konkretizálva a tulajdonelvonásnak az Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdésében rögzített, kivételesen, közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon történő, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás biztosításával járó módját.

A kisajátítási eljárásban tehát kettős cél biztosításának igénye érvényesül: egyrészt lehetőleg minél gyorsabban és hatékonyabban elő kell segíteni a közérdekű beruházások megvalósíthatóságát, egyidejűleg azonban a kisajátítás által tulajdonjoguk, illetve az ingatlanon fennálló egyéb joguk megszűnése miatt okozott kárt és az eljárással járó egyéb hátrányokat elszenvedő magánszemélyek teljes körű védelmét és kíméletét is biztosítani kell a kisajátítással okozott veszteségek minimalizálása érdekében.

A javaslatban a kisajátítási esetkörök bővülnek környezet- és természetvédelmi célú, valamint - ahogy a mezőgazdasági bizottság előadójától is hallottuk - a Natura 2000 területeket érintő kisajátítási lehetőséggel, valamint lehetővé teszi a környezetkárosodás felszámolása, a hulladékkezelő létesítmény rekultivációja érdekében történő kisajátítást is.

A javaslat egyik lényegi eleme az, hogy megszünteti azt a visszás helyzetet, hogy tipikusan a beépítésre nem szánt, vagyis jellemzően külterületi ingatlanok esetében sem alkotmányos, sem gazdasági, sem célszerűségi szempontból nem indokolható az egész ingatlan kisajátításának kötelezettsége csupán abból az okból, hogy az ingatlan visszamaradó része a megengedett legkisebb teleknagyságot nem éri el. Ugyanis számos esetben egyrészt magához a kisajátítással megvalósítandó célhoz nem szükséges az egész ingatlan területe, továbbá gyakori az is, hogy a tulajdonos maga is igényt tartana a maradék területre, ezért ezen alapjogokat érintő szempontokkal szemben nem lehet erősebb a legkisebb teleknagyság követelménye.

Ezen előírás azonban gazdasági okokból is célszerűtlen és ésszerűtlen, hiszen adott esetben olyan - többnyire mezőgazdasági művelésű - külterületen, ahol a legkisebb teleknagyság akár több ezer négyzetméter is lehet, a törvényi előírás folytán az állam vagy az önkormányzat abban az esetben is, ha az adott ingatlanból - ahogy említettem korábban, például útépítés esetében - csak néhány négyzetméteres szalagra van szükség, jelentős költségtöbblettel tudja az adott ingatlant megszerezni anélkül, hogy a maradék területre teljesülnének a kisajátítás feltételei, és akár annak ellenére, hogy a tulajdonos annak tulajdonjogára továbbra is igényt tartana. A javaslat ezért a beépítésre nem szánt területek esetében fő szabályként lehetővé teszi a legkisebb teleknagyságnál kisebb visszamaradó ingatlant eredményező részleges kisajátítást azzal, hogy annak nincs akadálya, hogy a kisajátítást kérő és a tulajdonos megállapodjon a visszamaradó rész kisajátításában.

Fontos eleme a javaslatnak, és szintén az eljárás elhúzódását fékezi meg, hogy a kisajátítással érintett ingatlant szerződéssel csak a kisajátítást kérő engedélyével lehet másra átruházni.

A javaslat a kérelem tekintetében formanyomtatvány alkalmazását vezeti be, amely segíti a kérelem hiánytalan benyújtását, és ezzel egyidejűleg korlátozott lesz az eljárások során a hiánypótlások köre és száma, mivel jelenleg a kisajátítási eljárások elhúzódását leginkább az okozza, hogy a kérelmek hiányosak, ezért a jelenleginél szigorúbb szabályok bevezetésével egyszeri hiánypótlásra lesz lehetőség.

Amennyiben a kérelmező nem vagy határidőn túl pótolja a hiányokat, eljárási bírságot szabhatnak ki vele szemben.

További gyorsító megoldásként a kisajátítási terv újrazáradékolásáról a jövőben a kisajátítási hatóság gondoskodik, mivel az eljárások egy részét az lassítja, hogy a kisajátítási terv földhivatali záradéka a kisajátítási eljárás folyamata alatt jár le, és annak pótlására hosszabb idő múlva kerül sor, ami jelentős késedelmet okoz.

A javaslat a jogalkalmazói igények alapján megszünteti a birtokbaadás intézményét, és egyúttal kártalanítás kisajátítást kérő általi megfizetésének - csereingatlan birtokba adásának -, valamint az ingatlan tulajdonos általi elhagyásának a kérdését a kisajátítási eljárást lezáró hatósági határozat keretei között rendezi el.

A fentiek alapján tehát a javaslat a kisajátítási eljárást lezáró cselekményeket egységesen hatósági határozatba foglalni rendeli. Ennek alapján egyértelművé válik, hogy a határidők be nem tartása esetére mind a kártalanítás megfizetése, illetve mind a csereingatlan birtokbaadása, valamint ezt követően a tulajdonos kiköltözési kötelezettsége a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény végrehajtási szabályai szerint kikényszeríthető, pénzfizetési kötelezettség végrehajtása, meghatározott cselekmény végrehajtása keretében.

A kisajátítási eljárásnak a tipikus hatósági eljárásoktól jelentősen eltérő, sajátos jellegére tekintettel a javaslat módosítja az előbb említett közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló jogszabályt is, tehát a Ket.-et, és kimondja, hogy a kisajátítási eljárásra vonatkozó jogszabályok alapvetően eltérhetnek a Ket. előírásaitól, vagyis a kisajátítási eljárásban a Ket. háttérjogszabályként szolgál.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A javaslat tehát megfelel annak a követelménynek, hogy a kisajátítási eljárások gyorsabbak, egyszerűbbek, ügyfélbarátabbak és olcsóbbak legyenek. Mindezek figyelembevételével kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslatot szavazataikkal támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy elhangzott államtitkár úr expozéjában is, teljes mellszélességgel e megállapodás ratifikálása mellett állunk, és tényleg hosszú évek előkészítő munkájára tehet majd pontot az Országgyűlés a szavazási procedúránál.

Szeretném csak elmondani tájékoztatásul a képviselőtársaimnak, hogy jeles év egyébként 2012, hiszen ebben az évben szeptember 1-jén ünnepeltük a komáromi Erzsébet-híd 120 éves fennállásának az évfordulóját, és éppen a napokban lesz Feketeházi János, az akkori híd tervezőjének az emlékére egy kiállítás majd Komáromban. Észak-Komáromban tartanak egy megemlékezést az ottani mérnöki kamara képviselői. Természetesen Észak- és Dél-Komárom polgárai is megemlékeztek a híd avatásáról, mégpedig úgy, hogy a két önkormányzat közösen egy élőláncot szervezett szeptember eleji időpontokra, ahol észak-komáromi és dél-komáromi diákok is jelezték azt, hogy ez a híd mindig is összekötötte Komáromot és összeköti a komáromiakat.

(15.10)

Úgyhogy történelmi pillanatoknak vagyunk most itt szem- és fültanúi a Magyar Országgyűlésben, hiszen 120 éve volt példa legkorábban arra, hogy a Magyar Országgyűlés tárgyalhatott egy ilyen megállapodást. Én nagyon fontosnak tartom, és bízom benne, hogy nem kell majd ennyi időt várni arra, hogy a következő komáromi hídról is esetleg szót váltsunk, de mindenképpen azt gondolom, olyan történelmi pillanatoknak vagyunk a szem- és fültanúi, így én is szerettem volna megragadni azt az alkalmat, úgy is, mint Komárom város polgármestere, hogy köszönetet mondjak a magyar kormánynak, a magyar miniszterelnöknek, a miatt a hosszú munka miatt, amely úgy tűnik, hogy most a parlament szavazásakor majd az elkövetkezendő napokban támogatólag, a megállapodás ratifikálása mellett fog dönteni.

Ahogy elmondta képviselőtársam és Michl József képviselőtársam, mérföldkő lesz egyébként a térség életében ennek az új hídnak a megépülése, létrejötte. Itt nem csak a gazdasági kapcsolatokra gondolok, bár elsősorban talán azt emelném ki, hiszen az új híd nyomvonala éppen a komáromi ipari park mellett húzódik, amely több ezer embernek ad munkát. Így mindenképpen maga a gazdasági térség is olyan szinten fog tudni fejlődni, amely a munkahelyteremtés szempontjából is nagyon fontos, és ahogy említette államtitkár úr is, mind az idegenforgalmi, turisztikai, mind az egyéb kulturális és társadalmi kapcsolatok terén is óriási jelentőséggel fog bírni az új Duna-híd megépülése és létrejötte.

Én tisztelettel szeretném még egyszer megköszönni - valamennyi komáromi nevében - államtitkár úrnak és a magyar kormánynak, miniszterelnök úrnak azt a munkát, amelyet az új komáromi Duna-híd mielőbbi megépülése érdekében végzett, és képviselőtársaimat pedig arra szeretném kérni, hogy szavazataikkal támogassák majd a javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elsőként Csicsay Áron ebedi lakos visszaemlékezését idézzem fel.

"Amikor a dédmamámat erről faggatom, elkezd sírni. Csak annyit mond: szörnyű volt. Majd nehezen folytatja a mesélést. Ő is ott volt az utolsó este a rakodásnál. Ebedről a szülői házból, amit lehetett, azt teherautókra rakták. Bútorokat, ágyneműt, ruhákat, edényeket. Húsz családot vittek az első transzporttal. Szinte szótlanul rakodtak, senkinek nem volt kedve beszélgetni. Igyekeztek minél több dolgot elvinni, sőt kedves emlékeket is. A teherautó a párkányi állomásra ment, ahol átrakodtak a vagonokba. Itt már mindenki sírt, zokogott. Dédmama, a szülei és a testvére, Feri bácsi egymás nyakába borultak és sírtak. Dédmamám így folytatta tovább a szomorú történetet. Miután elvitte őket a vonat, visszagyalogoltam Ebedre a házunkhoz. Tudtam, hogy az egész ház üres, egyedül a kutyát nem tudták elvinni, mert félelmében elbújt. Leültem a konyha lépcsőjére, ez még látható a fényképeken, fejem az ölembe hajtottam, és zokogni kezdtem. Olyan érzésem volt, mintha mély álomba sírtam volna magam. Arra ébredtem, hogy a kutyánk nyalogatja a kezemet. Felkeltem, próbáltam magammal csalogatni Muzslára, de megrettent, és nyüszítve visszaszaladt a kertbe. Soha többé nem láttam. Becsuktam magam mögött a kiskaput, ahogyan mifelénk mondják, a verőckét. Az utca üres volt, sehol egy teremtett lelket nem láttam. Nem csak kívül éreztem ürességet, azon a napon a lelkemet rabolták ki. 1948. október 24-ét írtunk."

Csicsay Áron ebedi lakos visszaemlékezése volt, amit felolvastam önöknek, képviselőtársaim.

Ahogy ismerjük a szakirodalmat ebben a témában, köztudott, hogy Benešék már a második világháború alatt mindvégig bíztak abban, hogy majd a szovjetek mintegy kisöprik a felvidéki magyarokat, de miután ez láthatóan nem sikerült, jött a megfélemlítés és az egyoldalú deportálás. Ez leginkább az 1945. április 5-ei kassai kormányprogramban vagy azok egy jó részét képező úgynevezett Beneš-dekrétumokban érhető tetten, a kollektív bűnösség elve, az állampolgárságtól való megfosztás és tényleg az a brutális megfélemlítés és egyoldalú deportálás, ami jellemezte ezt a korszakot.

Diplomáciával nem sikerült ezt elfogadtatniuk, ezt mindannyian tudjuk, innen jött az úgynevezett lakosságcsere-egyezmény 1946. február 27-én. Lakosságcserének nevezzük, meg hívjuk mi is, de akik ezt átélték, azok tudják, hogy egy egyoldalú brutális kitelepítésről volt szó. Több mint százezer embert telepítettek ki embertelen körülmények között abban az időszakban, aki megkapta az úgynevezett fehér lapot, annak már nem volt menekvés, és a kitelepítés sorsára jutott.

Képviselőtársaimban joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért pont jómagam terjesztettem be ezt a határozati javaslatot, miért pont komáromi képviselőként vagy akár Komárom polgármestereként karoltam fel ezt az ügyet, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy ezt fel tudjam idézni önöknek, igyekszem rövidre fogni, egy másik visszaemlékezést is felolvassak önöknek, hiszen így egyértelmű lesz, hogy Komárom miért játszik fontos szerepet a felvidéki kitelepítések, kitelepítettek életében.

Keller Tiborné Komjáti Anei visszaemlékezését szeretném most idézni önöknek. "1947. szeptember 10-e szomorú nap számunkra. Bár még gyermek voltam, de emlékszem arra a szomorú napra, amikor szétszedték családunkat. Mi az édesapám szüleivel laktunk egy családban, teljesen egy háztartásban. Édesapám édesanyámmal és két lánygyermekükkel együtt ki lett telepítve. A katonák rakták teherautóra, majd tehervagonokba minden ingóságunkat. A nagyszüleimnek nem volt fehér lapjuk, úgy ők ott maradtak a lakásban. Az én szüleim pedig édesanyám szüleivel együtt lettek bevagonírozva, mint az állatok. Egy hétig jöttünk, mert a szerelvényt sok helyen félretették. Nem tudtuk, hová megyünk.

Húgom csak két és fél éves volt, sírt, hogy hazamegy, és elvitték, hogy legalább a kicsi aludjon nyugodtan. Édesapám megtudta, hogy éjjel indulunk. Ekkor egyik lovát kivezette, és lóháton elment a húgomért az ő szüleihez. Az alvó húgomat majdnem ott kellett hagyni. Ekkor tudtuk meg, több kicsi is otthon aludt. Kihozták a kicsiket, és szinte jött az egész falu népe. Most is hallom a sok sírást, ami akkor éjjel volt. Mindenkinek ott voltak a testvérei, rokonai.

A bonyhádi állomásra kerültünk egy hét vándorlás után. A vagon oldalára ráírtak egy bonyhádi címet. Minket, gyermekeket elvittek keresztszüleinkhez, mert ők akkor már Bonyhádon laktak. De mint mindig, ott is volt olyan ember, aki megfizette és elintézte, hogy az övé legyen a birtok, hogy ne vigyék messze a várostól. Így mi Keménybe kerültünk. Hetekig ládában állt minden az udvaron. Nem csomagoltunk ki, mert úgy gondolták nagyszüleim és szüleim, hogy mi hamarosan vissza tudunk menni, de sajnos ez nem történt meg. Többszöri kérvényezésre sem sikerült visszatelepülni. Mi nagyszüleimmel együtt 14 tehervagonnal érkeztünk meg. Pákozdi nagypapámnak volt cséplőgépje, ezért ő kuláknak lett az ötvenes években nyilvánítva. Ez el is vitte minden vagyonunkat. Sok megpróbáltatáson mentünk keresztül.

1962-ben eljöttünk Komáromba. Sajnos ekkor már csak egy pótkocsis teherautóra volt szükségünk. Még az éves termésünk is rajta volt. Így elszedtek tőlünk mindent. Itt mindent elölről kezdtünk, és legalább az vigasztalt, hogy sajnos nagyszüleim 1968-69-ben meghaltak, de sokszor hallottam tőlük, hogy legalább a szülőföldhöz közelebb kerültünk. Soha ezt a borzalmas kitelepítést el nem fogom felejteni, pedig már megöregedtem, de most is hallom a sok sírást, és látom azt a sok fájdalmat. Nagyszüleim és szüleim szemében voltak."

Keller Tiborné Komjáti Anei, Anci néni most is jó egészségnek örvend, és Komáromban él. Ő úgy fogalmazott, hogy sajnos már nagyszülei nem élnek, de legalább a szülőföldhöz közelebb kerültek, hogy visszaköltözhettek Komárom városába.

Van nekem egy nagyon jó kedves barátom, aki úgy fogalmazott az Alföldről visszatelepülésük után, hogy azért jöttek vissza Komáromba - ahol egyébként külön utcarészek is vannak nálunk, ahol Kisszentpéternek hívják vagy Naszvadnak, ahol nagyon sok kitelepített család él -, ők azért jöttek vissza, és ezt hallotta mindig a szüleitől: tudod, fiam, legalább a Szent András-templom két tornyát láthassam, amikor kimegyek az udvarba, a kertbe.

Tehát ezért is azt gondolom, hogy Komárom, és azért is, mert Komáromban a Kecskés László Társaság - amelyik a nevét egy komáromi helytörténészről kapta, aki szintén egyébként kitelepített család tagjaként élte át az eseményeket - mint civil szervezet több mint egy évtizede szervezi már meg Komáromban a felvidéki kitelepítettek és deportáltak országos találkozóját. Így Komárom városa a felvidéki kitelepítettek emlékvárosának is tekinti magát. Olyannyira, hogy a Monostori Erődben, amit képviselőtársaim is ismerhetnek, hiszen egy egyedülálló építészeti alkotás a Monostori Erőd Komárom városában, ott már a felvidéki kitelepítettek emlékművét is felavathattuk, és minden évben ott tudunk emlékezni, mindig más-más kitelepített felvidéki falu lakosságával.

(22.30)

Tehát ezért is tartom fontosnak, hogy ez a kezdeményezés elsősorban a civil szervezetek részéről érkezett. És itt nem is csak elsősorban a komáromi civil szervezetekre kell gondolni, hiszen nagyon sokan kerestek meg például Békéscsabáról vagy éppen a már előbb említett Bonyhádról is, ahol jómagam is jártam a kitelepítettek közösségénél. Nagyon sokan kérték azt, hogy ha lehet, akkor az Országgyűlés egy ilyen szimbolikus döntést is hozzon meg.

Mindenhol elmondtam, ott is elmondtam, és itt is elmondom képviselőtársaimnak, hogy tudom, ez csak az első lépés ebben az ügyben, és tényleg szimbolikus jelentőségű lépés, hogy legalább ezt megtegyük, mert ezt is elvárják tőlünk azok az emberek, akik átélték ezt a brutális kitelepítést. Tudom, hogy ezt követnie kell majd egy következő lépésnek is, hogy az úgynevezett csorba-tói egyezményben foglaltaknak eleget tudjunk tenni, és bizony a kárpótlás, az anyagi kárpótlása is megszülethessen majd a felvidéki kitelepítetteknek. Korábban Vantara Gyula képviselőtársam nyújtott be egy azonnali kérdést ebben a tárgyban, és erre államtitkár úr azt a választ adta, hogy a kormány lekötelezett ebben az irányban, hogy minél előbb napirendre tűzze a kárpótlás ügyét. Bízom abban, Rétvári államtitkár úr ebben meg tud majd erősíteni minket, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok vele, hogy az átélt, megélt sorsokon változtatni már nem tudunk, de emlékeznünk és emlékeztetnünk, úgy gondolom, valamennyiünk kötelessége. Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák a határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok belecsatlakozni ebbe az utolsó vitába, mert ahogy képviselőtársam előttem fogalmazott, indulatok nélkül nehéz lenne. Szerintem ha képviselőtársam otthon mondta volna el ezeket a gondolatokat, akkor nem úszta volna meg annyival, mint amennyivel itt a magyar parlamentben valószínűleg megússza. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd reagáljak azokra a felvetésekre, amelyek elhangzottak, és hadd köszönjem meg a hozzászólásokat, a felszólalásokat is képviselőtársaim nagy részének, mindenkinek, annak is, aki megpróbálta abba az irányba elvinni ezt a javaslatot, ami egyáltalán nem a célja - erre majd kitérek pár gondolat erejéig -, és azoknak a képviselőtársaimnak is, akik megpróbálták annak a lényegét értelmezni és az általam elmondottaknak is eleget tenni, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a határozati javaslat. Idetartozik például Szili Katalin, Gaudi-Nagy Tamás, Szalay Péter, Kovács Ferenc vagy Mile Lajos felszólalása, akik ebbe az irányba próbálták meg elvinni a javaslatot.

Még bizottsági véleményként hangzott el Kovács Ferenc képviselőtársamtól az időpont kérdése. A jegyzőkönyv számára örökítsük meg, hogy 1947. április 12-én a hajnali órákban a galántai járásbeli Nagymácsédról és Nagyfödémesről, valamint a zselizi járásban lévő Tergenyéről áttelepítendőkkel elindul az első két vonatszerelvény Magyarország felé, és ezzel a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretén belül kezdetét veszi a szlovákiai magyarok áttelepítése. Az időpontról ennyit szeretnék elmondani, hiszen a bizottsági ülésen ez tényleg felmerült. Elsősorban ez indokolja az április 12-ei időpont meghatározását.

Hadd mondjak néhány gondolatot arról, hogy Szarka professzor úrnak komoly szerepe van abban a tényfeltáró munkában és azoknak a történelmi tényeknek a megismerésében, amiket elénk tárt ebben a kérdésben. Nagyon fontos munkákat és tanulmányokat írt ezekkel kapcsolatosan. Az egyik ilyen fontos munka az, amelyben leírja, hogy hova kerültek kitelepítésre azok a felvidéki magyar honfitársaink, akik a lakosságcsere-egyezmény értelmében áttelepítésre kerültek. Somorjáról, Párkányból és Pozsonyból többnyire Budapestre és Pilisre, Érsekújvárról, Verebélyről, Zselizről Kiskőrösre, Párkányból Esztergomba, Losoncról Balassagyarmatra és Salgótarjánba, Rimaszombatról Miskolcra, Királyhelmecről Sátoraljaújhelyre, Léváról Nyíregyházára - ahogy hallottuk is a felszólalásban -, Zselizről Szarvasra, Komáromból, Érsekújvárról és Ógyalláról elsősorban Békéscsabára, s ahogy a visszaemlékezésemben is említettem, Bonyhád térségébe is nagyon sokan kerültek kitelepítésre, Galánta és Vágsellye térségéből Tótkomlósra, Érsekújvárról pedig még Pécsre is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy-két dologra kicsit összetettebben reagálni, és akkor szerintem képviselőtársaim előtt is érthető lesz, hogy ez a határozati javaslat tulajdonképpen mit is próbált önök elé tárni.

(1.00)

Fontosnak tartom és kitérek Szávay képviselőtársamnak az elején elmondott felvetésére, hogy ne merüljön a feledés homályába, amikor célzásokat tett az időpontra, illetve hogy miért most jött vissza, mint mondtam a bizottság ülésén. Igen, ez így volt, képviselő úr, egyáltalán nem vitatom, és önnek ebben teljesen igaza van, amikor ezt elmondja.

Én akkor azért kértem, azt, hogy szaladjunk ennek még egy kört neki, hiszen például amit Mile Lajos képviselőtársam beadott módosító indítványként, hogy a Felvidékről deportáltakról is essen szó ebben a határozati javaslatban, az időpont nem volt még akkor tisztázott teljesen. De ahogy hallottuk a felszólalásban is, arra használtam ki ezt az időt, Békéscsabától Bonyhádon át a felvidéki területek jó részét... - még szeptember végén is voltam egyébként éppen Martoson, egy Érsekújvár melletti kis településen egy felvidéki kitelepítettek rendezvényén, hogy megpróbáljak minél több emberrel találkozni, aki érintett volt a kitelepítések során, és végül is úgy döntöttem egyébként, hogy ezt a határozati javaslatot benyújtom vagy abban a formában tartom fenn, mint ahogy ez benyújtásra kerül, mert olyan szerteágazó vélemények is jöttek, hogy tényleg ha mindent megpróbálunk figyelembe venni, akkor egy kisregényt kellene írnunk, de azt gondolom, hogy ez nem az a műfaj.

Én abba az irányba szeretném ezt a határozati javaslatot elvinni, amelyet jó néhány képviselőtársam is elmondott, hogy kutya kötelességünk arra emlékeztetnünk, hogy a Felvidékről kitelepített magyaroknak legalább egy határozati javaslattal próbáljunk meg egy emléknapot állítani.

Visszatérek arra, hogy tudom, hogy ez az első lépés, és egyetértek képviselőtársaimmal, hogy próbáljuk meg azokat a lépéseket majd, amelyeket önök is felvetettek, együtt megvalósítani. Tehát szeretném még egyszer leszögezni, hogy nem szeretném azt, ha aktuálpolitikai irányba menne el ez a dolog, ami sajnos elment, tényleg nem volt a célom ezzel a javaslattal, és tényleg nagyon sajnálom, hogy ebbe az irányba ment el a vita egy része.

Azt sem szeretném, hogy pártpolitikai irányba menjen el, hiszen ez sem volt a célja ennek a javaslatnak, illetve azt sem, amit több képviselőtársam számon kért, hogy nem teljes; igen, nem teljes. Nem tud egy történet teljes történeti áttekintést adni, és amit önök felróttak kritikájának meg negatívumának ennek a határozati javaslatnak, hogy kizárólag a szimbólumok területén mozog, ez a célja. Ennek a határozati javaslatnak semmi más célja nincsen, mint hogy egy szimbolikus jelentőségű döntést hozzon a Magyar Országgyűlés, annak a több tízezer még máig élő, Felvidékről kitelepített magyar embernek, aki... - higgyék el, képviselőtársaim, nagyon sok helyen voltam, és nagyon sok száz, több ezer emberrel találkoztam ezen a téren, akik érintettek a kitelepítések során, és ők egyelőre erre a gesztusra várnak. A mi feladatunk lesz az, hogy megtegyük - higgyék el, képviselőtársaim -, hogy megtegyük a következő lépéseket ebbe az irányba.

És egyébként a magam részéről támogatom azokat a felvetéseket, amelyek a módosító javaslatok kapcsán érkeztek. Nem láttam mindet még, mert kettőt tudtam megnézni a gépen a vita kezdete előtt, de át fogom tekinteni őket természetesen, de ahogy itt hallottam, mind Gaudi képviselőtársam javaslatát, azt gondolom, minden további nélkül befogadható Mile Lajos képviselőtársamé is, Szili Katalin javaslatát is szerintem fogjuk tudni támogatni. Meg kell nézni, mert magam nem láttam még, hogy mit céloznak ezek a javaslatok. Amennyiben összhangban vannak a határozati javaslat céljával, hogy ez a határozati javaslat tényleg szimbolikus jellegű szeretne lenni, azt gondolom, hogy minden további nélkül a magam részéről fogom tudni támogatni ezeket a javaslatokat.

Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy végezetül, tényleg a kései órán, ha már szóba került, hogy ne csak a kitelepítettekről beszéljünk, hanem nagyon sok ezer, sok tízezer embert érintett a deportálás is. Idősebb Klebecska István Farnadról, egy énekelt szövegének a címe az, hogy Ellopták az apám sírját, ez egy nagyon rövid, két versszakos énekelt szöveg, amit szeretnék ismertetni önökkel. "Ellopták az apám sírját, / Hazamenni nem szabad. / Nem szabad a könnyeimmel / Öntözni a hantokat. / Az a bűnöm, hogy magyarnak / Teremtett a jó Isten. / Az otthoni temetőben / Már nincsen mit keresnem, / Nyugodj, nyugodj édes apám / Az otthoni hant alatt. / Hazajön még Szudétákról / A Te deportált fiad. / Lesz még egyszer feltámadás, / Lesz még egyszer kikelet, / Kisüt még az Isten napja / A szegény magyar felett."

Idősebb Klebecska Istvánnak Farnadra annyit tudunk üzenni, hogy a jó Isten adja, hogy így legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságban is a mai napon tárgyaltuk a zárószavazás előtti módosító javaslatot, amely 7 pontból áll. Mindegyiket az előterjesztés nyújtotta be, és a bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy mindegyik klasszikusan koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslat, illetve nyelvhelyességi pontosításokat tartalmaz. Így kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottsági döntéssel összhangban támogassák a zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanott: Bravó!)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönöm a felszólalását. Megmondom őszintén, azért leszek igen rövid, mert tényleg több mint háromórás vitában egy héttel ezelőtt ugyanezeket a kérdéseket, azt gondolom, elég hosszasan és elég részletesen kitárgyaltuk, sőt mind a ketten tudjuk, hogy volt egy mélypontja is ennek a vitának, ami sajnálatos módon elhangozhatott ebben a Házban. Képviselőtársunk szerencsére nincs jelen, így még egyszer nem kell ezt végigélnünk meg végighallgatnunk.

Én annyit szeretnék elmondani ezzel kapcsolatosan, hogy nem fogunk ebben egyetérteni, akármennyire is szeretném, hogy konszenzusra jussunk ebben a dologban. Én értem az ön szándékát meg igyekezetét a tekintetben, hogy szeretné egészében rendezni ezt a kérdést, de higgye el, ez a mostani határozati javaslat nem is alkalmas erre a célra, és nem is erről szól, ezért leegyszerűsítem most egy mondatban azt, amiért ez a határozati javaslat idekerült a Ház elé, és ebben kérem képviselőtársam megértését. Arról szól a határozati javaslat, hogy legyen-e emléknapja a Felvidékről kitelepítetteknek vagy ne legyen, ez a kérdés. Én abban kérem az önök támogatását és a Ház támogatását is, hogy legyen. És tudom, képviselőtársam, abban nem fogunk egyetérteni, amit ön elmondott, hiszen én azt gondolom, hogy ennek a teljes rendezése ténylegesen nem egy határozati javaslat keretében kell hogy megtörténjen, nem is alkalmas rá, hanem azt gondolom, ez tényleg egy komplex rendezést igényel. Állunk elébe, és akkor abban legyünk majd együtt partnerek, hogy ezt a rendezést meg tudjuk tenni. Én bízom benne, hogy ebben a Házban ez megtörténik.

Ez a javaslat kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a Felvidékről kitelepítetteknek végre emléknap álljon rendelkezésre arra, hogy ami megtörtént velük, arról végre egy Országgyűlés által elfogadott emléknapon tudjunk emlékezni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): De!

ELNÖK: Csak bejelentkezve nem volt a képviselő úr.

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Mert közben láttam, elnézést, hogy már enyém is volt a szó, eltekintve attól, hogy elnök úr még nem jelezte. Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy tényleg nagyon rövid leszek, hiszen nagyjából minden elhangzott a részletes vitában is és a múltkori általános vitában is. Nagyon röviden csak arra szeretnék reagálni, hogy értem, amit próbál Szávay képviselőtársam is felvetni, csak hadd mondjam jogászként is azt, hogy - ahogy mondta Szili Katalin képviselőtársam is - a többen benne van a kevesebb. Ha tehát a címét megvizsgáljuk ennek a határozati javaslatnak, illetve magát a szemléletét és a szellemét, akkor az látható, hogy akár dátumhoz kötjük, akár nem, ezért nem javasoltam képviselőtársamnak, hogy kössük dátumhoz - most az évszámra gondolok, természetesen -, hiszen emléknapnak valamilyen napot ki kell jelölnünk. A dátumnak azért nem láttam értelmét, mert a többen benne van a kevesebb, ahogy Szalay képviselőtársam is fogalmazott.

Itt '45-től már zajlottak ezek az események, azt gondolom tehát, hogy ez mindenképpen helyes, ha így rendelkezik a határozati javaslat.

(18.50)

Április 12-én pedig, ahogy elmondtam az előző ülésünkön is, a hajnali órákban, ezen a napon a galántai járásbeli Nagymácsédről és Nagyfödémesről, valamint a zselizi járásban lévő Tergenyéről áttelepítendőkkel elindul az első két vonatszerelvény Magyarország felé, és ezzel veszik kezdetüket az áttelepítések és a szervezett kitelepítések. Tehát ezért április 12. Én nem lennék annak híve, hogy április 5-ét - most rossz szó, amit mondok, és ezért elnézést kérek - kvázi ünnepeljük, vagy annak állítsunk emléket, ez nem lenne szerencsés dolog, tehát ezért javasoltam április 12-ét.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, és az általános vitában is ezt mondtam el, hogy az átélt, megélt sorsokon változtatni már nem tudunk, de emlékeznünk és emlékeztetnünk mindannyiunk kötelessége és felelőssége. Ezzel a határozati javaslattal ez lett volna a célom, amelyet - ahogy jeleztem - az általános vitában sem elsősorban magamtól, hanem az ezt az ügyet felkaroló civil szervezetekkel karöltve terjesztettem a Ház elé, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák majd szavazataikkal ennek elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Több szempontból is történelmi időpont Komárom városának életében 2012, hiszen az idén szeptember 1-jén ünnepeltük a jelenlegi Erzsébet híd 120 éves évfordulóját, és 2012. november 12-én ratifikálta azt a nemzetközi megállapodást a Magyar Országgyűlés, amely alapján lehetővé válik, hogy a lehető leghamarabb megépüljön az új Duna-híd Komárom és Észak-Komárom között.

Mérföldkő lesz ez a beruházás a térségben minden szempontból, Komárom városa, az ország és a térség szempontjából is, elég ha csak a gazdasági kapcsolatokról vagy a munkahelyteremtésről beszélünk, ami teljesen új dimenziókat fog nyitni a térségben, hiszen a komáromi ipari park tőszomszédságában kerül megépítésre majd az új Duna-híd, illetve közvetlen kapcsolatot fog létesíteni az M1-es autópályához és a győri ipari parkhoz, az Audi ipari park is közvetlen közelségbe kerül az új híd beruházása kapcsán. Tehát a munkahelyteremtés szempontjából hatalmas jelentősége lesz majd ennek a beruházásnak.

De ugyanilyen jelentőséggel bír az idegenforgalom és a turizmus területén is, hiszen a Felvidék délnyugati részével közvetlen kapcsolatot tudunk létesíteni, és közvetlenül bevonja a térségünk gazdasági és turisztikai életébe az új híd az ottani területeket is.

Én a megállapodás ratifikálása kapcsán is megköszöntem a magyar kormánynak és államtitkár úrnak - ezt szeretném most megerősíteni és ismételten megtenni -, hogy az új Duna-híd Komáromnál mihamarabb megépülhet. A kérdésem arra vonatkozik, hogy ez a mihamarabbi dátum mikorra várható. Több dátum is elhangzott már a sajtóban.

Szeretném tisztelettel megkérdezni államtitkár urat, hogy mikorra várható az új komáromi Duna-híd megépítésének az időpontja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Miután közel öt órát vitatkoztunk az általános és a részletes vitában is a határozati javaslatról, ígérem, hogy rövid leszek. És köszönöm képviselőtársaim döntő többségének a pozitív hozzászólásokat és megnyilatkozásokat a határozati javaslat tárgyalásánál mind az általános, mind a részletes vitában, mind itt a záróvitában is.

Szeretném ismételten leszögezni, képviselőtársaim, itt a záróvitában is, hogy a határozati javaslat kizárólag azért született, hogy emléknapja legyen a Felvidékről kitelepítetteknek. Ebből a szempontból az én véleményem szerint - és a határozati javaslat is így íródott meg - irreleváns, hogy a lakosságcsere-egyezményhez köthető, a beneši dekrétumokhoz köthető vagy egyébként a Felvidékről deportáltakhoz köthető. Tehát általánosságban szeretnénk a Felvidékről kitelepítetteknek egy emléknapot állítani, éppen a határozati javaslat 1. pontja is erre utal. Tehát a kérdés ebből a szempontból egyszerű, aki azt szeretné a Magyar Országgyűlésben a mai napon a szavazásnál, hogy a Felvidékről kitelepítetteknek legyen emléknapja, az a megfelelő gombot fogja tudni majd megnyomni a szavazás során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy fogalmaztam az általános vitában és a részletes vita végén is, hogy az átélt és megélt sorsokon változtatni már nem tudunk, viszont mindannyiunk kötelessége és felelőssége, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Éppen ezért a felvidéki kitelepített honfitársainkat tömörítő civil szervezetek képviseletében is előre köszönöm a támogatásukat, és arra kérem, hogy a határozati javaslatot szavazzák meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Február első hetében a Nokia bejelentést tett a Komáromban, Reynosában és Salóban működő gyáraiban tervezett változásokkal kapcsolatban. Az intézkedések a tavaly szeptemberben bejelentett, az okostelefonok gyártási tevékenységét felülvizsgáló lépéseket követik. Céljuk, hogy a sokrétű, globális mobilkészülék-piacon a cég versenyképességét növeljék.

A komáromi üzem a tervek szerint az okostelefonok testreszabására fog fókuszálni a jövőben. A tervezett változásokkal együtt is a komáromi gyár továbbra is fontos szerepet játszik majd az okostelefon-vevők kiszolgálásában. Az átalakítás következményeként Komáromban várhatóan a gyártási lépések száma, valamint a munka mennyisége is lényegesen csökken majd. A leépítésre kerülő munkavállalók létszáma mintegy 2300 fő, amelyet ez év végéig a Nokia cégcsoport végre is hajtott már. Az átalakítás zökkenőmentes lebonyolításához a Nokia mindenre kiterjedő, a helyi igényekre szabott támogatási programot kínált, amely magában foglalja az anyagi támogatást, valamint a munkatársak elhelyezkedésének elősegítését.

A februárban bejelentett döntés fényében szükségesnek tartom leszögezni azt a fontos tényt, hogy a Nokia továbbra is hazánkban, Komárom városában marad, amelyben nagy szerepük van a kormányzati erőfeszítéseknek is. A társaság a létszámleépítések ellenére is a térség egyik legnagyobb munkáltatója lesz a jövőben is.

Fontosnak tartom azt is, hogy a cég az elbocsátottak átképzésével kapcsolatban minden segítséget megad mind az állam, mind pedig városunk részére. Korábban már felvettük a kapcsolatot a helyi és a megyei munkaügyi központokkal, hogy együtt találjunk megoldást az állásukat elvesztők mielőbbi elhelyezkedésének elősegítésére. A Nokia által elindított Bridge-program, valamint a munkaügyi központokkal közösen lebonyolított átképzések és állásbörzék következtében a térségben a munkanélküliségi mutatók nemhogy romlottak volna, hanem javultak.

A fentiek figyelembevételével kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, hogy a Nokia és a kormány között létrejött munkacsoport működését mennyire ítéli eredményesnek, és van-e esély arra, hogy ez a munkacsoport a későbbi stratégiai együttműködés lehetőségét is kidolgozza majd. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is azt gondolom, hogy ebből az ügyből a legfontosabb üzenet számunkra az, hogy a Nokia cégcsoport úgy döntött, hogy Magyarországon marad, és Komárom városában marad. Főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Nokia egyetlen európai gyáraként most már a komáromi gyár működik, ez mindenképpen egy nagyon fontos szempont. Persze, ez elsősorban köszönhető a városunk fekvésének, illetve azoknak a paramétereknek, amelyeket a gyár a Nokia cégcsoporton belül tudott mutatni, de azért ne hallgassuk el azt, hogy oroszlánrészben köszönhető a kormánynak is és a miniszterelnök úr tárgyalásainak is az, hogy azt elmondhatjuk ma, hogy a Nokia egyetlen európai gyára Komáromban működik tovább, úgyhogy én köszönöm szépen a kormány munkájának is, hogy ezt elmondhatjuk ma.

Azt, amit elmondott az államtitkár úr is, hogy maga a Bridge-program - amit elindított a cég -, illetve a munkacsoportok munkája mennyire eredményes, egy számmal hadd támasszam alá, és biztos sok irigykedő tekintetet fogok kapni: Komárom városában jelenleg a munkanélküliségi mutató 7,2 százalék, a megyében messze a legjobb. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát azt, hogy ez a munka mennyire eredményes volt, bizonyítja ez a szám is...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Kérem, hogy majd a munkahelyteremtő támogatásokban (Az elnök ismét csenget.) segítsenek minket a továbbiakban is...

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): A válaszát természetesen elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a május 13-i ülésén tárgyalta a T/11105. számú, egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és ahogy államtitkár úr expozéjában is hallhattuk, öt nagyobb részre tudnám osztani a törvényjavaslatot. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvénynek a módosítására, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi CLVII. törvény, ahogy államtitkár úr is említette, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény, valamint a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, illetve a büntetőeljárásról szóló '98. évi XIX. törvény módosításairól van szó a jelen tárgyú törvényjavaslatban.

Kétségtelenül a legfontosabb módosítás, és a bizottság ülésén is ez a javaslat váltott ki hosszabb polémiát, az a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek azon módosítása, hogy a hozzátartozó bántalmazása büntetőjogi tényállásának a megalkotására kerít sort az Országgyűlés remélhetőleg majd ezzel a döntésével. Ahogy államtitkár úr is célzott rá, hogy megelőzte egy népi kezdeményezés már ezt a javaslatot, amiről határozatot is hozott a Ház, így az alkotmányügyi bizottság nagy többségének is a véleménye az volt, hogy a Ház támogassa ezen törvényjavaslat elfogadását. 17 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodás mellett javasolta általános vitára a bizottság a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek.

Magam is azt kérem, hogy fogadja el majd a javaslatot később a Ház, és képviselőtársaim támogassák a szavazatukkal. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az előbb a bizottsági véleményeknél is elhangzott, az egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról beszélünk most, és én nem tartom ördögtől való gondolatnak, amit képviselőtársam az előbb felvetett, hogy miért egy törvényjavaslatban próbál rendezni az előterjesztés több büntető tárgyú törvényt is. Ezt államtitkár úr is, azt gondolom, az expozéjában jól megindokolta.

Én elsőként talán a törvényjavaslat legfontosabb eleméről szeretnék beszélni. Ez a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a módosítása, azon belül is a hozzátartozó bántalmazásának büntetőjogi tényállása. A hozzátartozó bántalmazása büntetőjogi tényállás megalkotásának egyik fő oka az volt, hogy az Országgyűlés 2012. évi őszi ülésszakán napirendjére tűzte "Az Országgyűlés tűzze napirendjére azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon" címmel benyújtott országos népi kezdeményezést. Ezt követően az Országgyűlés 2012. szeptember 17-én hozott határozatot, amelyben egyetértett a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállásban történő szabályozásáról szóló népi kezdeményezéssel. Másrészt az ENSZ nők elleni diszkrimináció felszámolásával foglalkozó bizottsága Magyarország 6. kormányzati jelentésével kapcsolatban 2007-ben készített záró észrevételeiben hívta fel az állam figyelmét, hogy dolgozzon ki külön törvényt a nők elleni családon belüli erőszakról.

(13.00)

Ennek a teljesítését is szolgálja az új Btk. a hozzátartozó bántalmazásának bűncselekményével történő kiegészítése. Harmadrészt az Európa Tanács 2011. április 7-én elfogadta a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, mérföldkőnek számító egyezményét.

A hozzátartozó bántalmazása tényállás az egyezmény rendelkezéseinek figyelembevételével kerül megalkotásra. A hozzátartozó bántalmazása tényállás súlyosabb szankciót helyez kilátásba egyes bűncselekmények hozzátartozó sérelmére történő elkövetése esetén, ezzel biztosítja, hogy az elkövető ne kerülhesse el az általánosnál szorosabb bizalmi viszonyt és kiszolgáltatott helyzetet kihasználó, bűncselekményt megvalósító magatartásának következményeit. A bűncselekmény speciális, passzív alanyainak köre - hozzátartozó, volt házastárs, volt élettárs, gondnok, gondnokolt, gyám, gyámolt - indokolja leginkább egy külön büntetőjogi törvényi tényállás megalkotását, amelyet a jogalkotó azokra a társadalmi és szociális kapcsolatrendszerekre figyelemmel határozott meg, ahol a bűncselekmény tényleges fenyegetést jelent a házasság, a család és a gyermekek sérelmére.

Annak ellenére, hogy a családon belüli erőszak komplex társadalmi problémáját elsődlegesen társadalmi szinten kell kezelni - megfelelő tudatosságnövelő kampányokkal -, amiben civil szervezetek nagy segítséget jelenthetnek, a kormány az új büntetőjogi tényállás megalkotásával azt kívánja üzenni az elkövetőknek, hogy a jogalkotó nem tolerálja a rendezett családi viszonyokat támadó és aláásó cselekményeket. Mindamellett tudatosítani akarja a sértettekben, hogy igenis merjenek lépni és feljelentést tenni, mert enélkül nem tud segítséget nyújtani az állam.

A meghatározott sértetti kör speciális alanyain kívül a javaslat a bűncselekmény megvalósulásához feltételként határozza meg az együttélést. A javaslat szerint az is elegendő a bűncselekmény megállapíthatóságához, ha nem az elkövetéskor, hanem korábban élt együtt a sértett az elkövetővel. A bűncselekmény megvalósulásához szükséges feltétel továbbá a rendszeresen megvalósuló elkövetés. A javaslatban nem szerepel a magánindítvány annak ellenére, hogy a tényállás alapjául szolgáló cselekmények közül egyesek, például a könnyű testi sértés vagy tettleges becsületsértés alapesetben magánindítványhoz kötöttek, az új tényállás esetén annak speciális és súlyosabb jellegére tekintettel - hozzátartozói viszony, rendszeresség, elkövetéskori vagy korábbi együttélés - már anélkül is elindulhat az eljárás.

Nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló '96. évi XXXVIII. törvény módosítása, amely kétirányú. Egyrészt amennyiben a magyar bíróság a büntetőeljárás során kényszerintézkedést rendel el és a tárhelyszolgáltató külföldön letelepedett, akkor az eljárási jogsegély általános szabályainak alkalmazásával lehet a külföldi államtól kérni a kényszerintézkedés végrehajtását, illetve irányadó ez akkor is, ha a külföldi államtól érkezik a Magyarországon letelepedett tárhelyszolgáltatóval kapcsolatos ilyen megkeresés.

Az eljárási jogsegély részletesen szabályozott, a vonatkozó joganyag kisebb módosítása indokolt ebben az esetben csupán. A módosítás iránya másrészt, amennyiben a magyar bíróság jogerős ítéletében az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele intézkedést rendeli el és a tárhelyszolgáltató külföldön letelepedett, akkor a magyar állam végrehajtási jogsegély keretében fordulhat a külföldi államhoz az intézkedés végrehajtása érdekében, illetve irányadó ez fordítva is. Erre tekintettel a végrehajtási jogsegélyre vonatkozó szabályok részletes kidolgozása indokolt a törvény megfelelő módosításával. Ahogy államtitkár úr is az expozéban említette, más büntetőjogi jogszabályok módosítása is indokolt, a korábbi jogszabályok által át nem vezetett vagy pontatlanul átvezetett módosításai miatt is.

Fontosabb módosítás még az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény módosítása, ugyanis ebben az esetben a jogerős szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása átadásáról szóló 128. § (1) bekezdése alapján a tanúsítványt a jogerős ítélet alapján a fogvatartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró állítja ki. Nem rendelkezik azonban a törvény arról, hogy ki az illetékes a tanúsítvány kiállítására abban az esetben, amikor az elítélt a törvény 127. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint a végrehajtó tagállamban tartózkodik. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni majd a módosítás.

A törvény módosításának indoka továbbá, hogy megteremtse az Európai Unióban és más tagállamban kiszabott pénzösszegről vagy eljárási költségről szóló tagállami határozat elismerésének és végrehajtásának lehetőségét arra az esetre is, ha az adott cselekmény az Európai Unió más tagállamának joga alapján szabálysértésnek, a magyar jog szerint azonban bűncselekménynek minősül. A módosítás ugyanígy lehetővé teszi a jogi személlyel szembeni szabálysértés vagy bűncselekmény miatt, de nem büntetőeljárás során hozott, pénzbírságot kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását is.

Továbbá a módosításnak még egy fontos eleme, amit szintén idézett az expozéban államtitkár úr, a büntető törvénykönyvünk, illetve a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása, amely a katona új Btk. szerinti fogalmát a 2012. évi CCXXIII. törvény, az elfogadotthoz képest eltérően állapította meg. A javaslat ehhez képest a NAV hivatásos állományú tagját kivenné ebből a személyi körből, ezért mind a 2012. évi CCXXIIII. törvény, mind a Be. - a büntetőeljárásról szóló törvény - módosítása is szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. MOLNÁR ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság május 13-ai ülésén tárgyalta meg a törvényjavaslatokat, így az egyes, az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos törvények módosításáról szóló T/10906. számú törvényjavaslatot, valamint az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/11111. számú törvényjavaslatot.

(17.00)

Ahogy államtitkár asszony is az expozéjában említette, az utóbbi törvényjavaslatnak több fő vonala van, amely módosításra kerül. Így elsőként a közhiteles hatósági nyilvántartásokat érintő módosításokat emelném ki, illetve, ahogy államtitkár asszony is említette, a kormányablakokban intézhető ügyek bővítéséhez kapcsolódó hatásköri szabályok kerülnek módosításra, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok egyes szakigazgatási feladatainak eljárásai kerülnek módosításra, valamint a mozgóképről szóló törvény is módosításra kerül, illetve egyéb módosításokat is tartalmaz, a Ket. például, ahogy említésre került az expozéban, és az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásának részletes szabályaira vonatkozó rendelkezések is módosításra kerülnek.

Az egyes, az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán, ahogy államtitkár asszony is elmondta, nagy részben a jelenlegi szabályozás pontosítása történik meg a jogalkalmazók visszajelzése alapján.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 17 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodás mellett javasolta általános vitára a törvényjavaslatokat.

Kérem képviselőtársaimat én is, hogy szavazataikkal támogassák majd azok elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ahogy elhangzott képviselőtársaimtól is, elég részleteiben érintettük már mind a két törvényjavaslatot, úgyhogy igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni, és én a felszólalásomban kizárólag a Ket.-nek a közhiteles hatósági nyilvántartásokat érintő módosításaival szeretnék foglalkozni egy kicsit részletesebben, de ígérem, hogy röviden.

A javaslatban foglalt módosítások célja a Ket. hatálya alá tartozó hatósági ügynek minősülő hatósági nyilvántartás-vezetés, nyilvántartásba való bejegyzés és az abból való törlés elhatárolása a hatóság által megvalósított egyéb nyilvántartás-vezetési cselekményektől. A Ket. szerinti hatósági nyilvántartások közhiteles hatósági nyilvántartásokra való szűkítésével megvalósulhat az a célkitűzés, amely szerint egyértelmű helyzetet szükséges teremteni abban a tekintetben, hogy a Ket. korábbi túl tágnak bizonyuló hatósági nyilvántartás kategóriájából melyek azok az ágazati jogszabályokban megjelenő nyilvántartások, amelyekkel kapcsolatban értelmezhető a Ket. szabályozási rendszere, és melyek azok, amelyek tekintetében a jövőben nem indokolt a Ket. szabályainak alkalmazása. Ilyenek például a kizárólag a hatóság saját céljára, például ellenőrzési célból vezetett nyilvántartások.

A módosítások indokaként tehát egyrészt a kormányhatározat 3. pontjában megfogalmazott feladat teljesítése szolgált. Emellett a hatósági nyilvántartásra vonatkozó joganyag felülvizsgálatát az is szükségessé tette, hogy a hatóságok működése, a jogalkalmazói gyakorlat során többször problémát okozott, hogy a Ket. hatósági nyilvántartás kategóriája túl tág volt, sok esetben bizonytalanságot is okozva az egyes jogalkalmazók, illetve ügyfelek számára azzal, hogy egy adott hatóság által vezetett nyilvántartás-adatbázis ténylegesen a Ket. szerinti hatósági nyilvántartásnak tekinthető-e. A nyilvántartások körében ugyanis a Ket. értelmezése alapján tulajdonképpen bármely nyilvántartás hatósági nyilvántartás lehetett, amelyet valamely hatóság bármely szintű jogszabály alapján vezet. Voltak és vannak olyan esetek továbbá, amikor a jogszabály a nyilvántartás konkrét adattartalmát sem rögzíti, illetve nem teljeskörűen rögzíti, csak azt írja elő, hogy valamely hatóság egy adott körülményről nyilvántartást vezet.

A felülvizsgálat a hatósági nyilvántartás-vezetésre irányuló ágazati joganyag teljességét érintette. Ennek során azonosításra kerültek azon nyilvántartások, amelyekkel kapcsolatban indokolt a Ket. hatálya alá tartozás megállapítása, azaz a nyilvántartás közhiteles hatósági nyilvántartásként való szabályozása, és azok is, amelyek közhiteles hatósági nyilvántartások körébe való besorolása nem indokolt. Megjegyzendő, hogy egyes hatósági nyilvántartások szabályozásával kapcsolatban arra tekintettel nem merült fel szabályozási igény, hogy hatályos rendelkezések eleve tartalmazzák a közhitelesség kimondását.

A közhitelesség mérlegelésénél a hatósági eljárási jelleg mellett annak figyelembevétele is indokolttá vált, hogy az adott nyilvántartás rendelkezik-e közbizalmi funkcióval, az abban foglaltakra a jogalanyok alapozhatják-e a jogi beszámítás alá eső cselekményeiket, azaz származhat-e az ügyfeleknek, egyéb érintetteknek joguk, kötelezettségük a nyilvántartásból megismert adatok alapján. Amennyiben igen, a Ket. 15. § (1) bekezdése alapján e jogalanyok ügyfélnek minősülnek, a nyilvántartás vezetése pedig Ket. szerinti hatósági eljárásnak, ezért ezen esetekben szükséges volt a kodifikációs munka elvégzése. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy például önmagában az, hogy egy nyilvántartás közzétételre kerül az interneten, még nem alapozta meg minden esetben a közhiteles hatósági nyilvántartási jelleget.

A felülvizsgálat során további, a Ket. szabályanyagából levezethető támpont volt, hogy a közhiteles hatósági nyilvántartások új rendszere szorosan összefügg a hatósági bizonyítvány intézményével is. A Ket. 83. § (4) bekezdése kimondja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalmát az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles elfogadni, így ha valaki egy hatóság által kezelt adatról kér hatóság általi eseti igazolást, vagyis hatósági bizonyítványt, az alkalmas lesz a benne foglaltak közhiteles, az ellenkező bizonyításáig elfogadandó tanúsítására. Márpedig ilyen adatot a hatóság csak olyan forrásból szolgáltathat, ami szintén közhiteles, és ellenkező bizonyításig elfogadandó.

Figyelemmel volt a felülvizsgálat arra a speciális kérdésre is, hogy ha az adott nyilvántartási rendszer úgy épül fel, hogy generális háttérként tartalmaz egy központi nyilvántartást, amelynek több résznyilvántartása van, akkor indokolt-e kimondani a központi nyilvántartásra általánosságban a közhitelességet, vagy csak az egyes résznyilvántartások tekintetében mondható ki ez. Hangsúlyozandó, hogy a Ket. 2013. július 1-jétől hatályos szabályozásának megfelelően a közhitelesség kimondható a nyilvántartás egészére, illetve annak meghatározott részére, bizonyos adatokra is.

Összefoglalóan elmondható, hogy a felülvizsgálattal elérni kívánt állapot az volt, hogy a módosítások ne tágítsák ki indokolatlanul a közhiteles hatósági nyilvántartások körét, ugyanakkor e kör feltétlenül tartalmazza a legfontosabb, az ügyfelek jogát, jogos érdekét érintő nyilvántartásokat, ellenkező esetben a jogintézmény diszfunkcionálissá válhatna. A felülvizsgálat része volt továbbá annak megvizsgálása, hogy a Ket. új 86. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított, a kötött bizonyítás ágazati kimondására lehetőséget adó szabály kitöltése indokolt-e az adott eljárás vonatkozásában. A bizonyítékok szabályozása tekintetében a felülvizsgálat során szempont volt, hogy a nyilvántartás minden adatához párosítható legyen annak forrása, például sok esetben elegendő az ügyfél adatszolgáltatása, de egyes adatok kapcsán feltétlenül szükséges mellékletek csatolása is. Ez a szempont azért lényeges, mert akkor biztosítható a hatósági nyilvántartás közhitelessége, akkor alkalmas a közbizalmi funkció betöltésére, ha olyan adatokon alapul, amelyek hitelessége, bizonyíthatósága biztosított.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Arra kérem önöket, ahogy ezt megtettem a korábbi felszólalásomban is, amikor a bizottsági véleményt ismertettem, hogy mind az egyes, az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos törvények módosításáról, mind az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat szavazataikkal támogassák majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány napja sincsen annak, hogy június első napjaiban egy soha nem látott mennyiségű víztömeg érkezett Magyarországra, és érkezett Komárom városára is. A dunai árvíz olyan méreteket öltött, amilyeneket, amióta mérik a vízállást hivatalosan Magyarországon, még nem tapasztaltunk.

Néhány számot szeretnék önöknek mondani. Ugye, 802 centiméter volt az a rekord vízállás, amit 2002-ben Komáromnál mértek a szakemberek. Ezt közel fél méterrel elérte (sic!) a mostani, 2013-as rekord nagyságú vízállás, és 845 centiméterrel tetőzött a Duna június 8-án, szombaton Komárom térségében. A partvonalon 640 ezer homokzsákkal védekeztünk, egy 4,6 kilométeres szakaszon zajlott a védekezés Komárom térségében. Ez elsősorban a szőnyi városrész védekezését jelenti, ahol a vasúti töltés egyben az árvízvédelmi gátat is jelenti a térségben.

(16.40)

Ezen a 4,6 kilométeres szakaszon 640 ezer homokzsák volt, amelyet négy nap alatt emberfeletti munkával mind az önkéntesek, mind a honvédség erői segítségével sikerült Komárom térségében elhelyezni, és az ideiglenes védművet megépíteni, amely megmentette a várost, és amely biztosította azt, hogy a medrében maradjon a folyó.

Ahogy ezt jeleztem, komoly munka zajlott a gátakon, hisz mind a katasztrófavédelem munkatársai, mind elsősorban a vízügyes szakemberek, akik irányították a védekezési munkákat, mind a honvédség erői komoly számban, létszámban vettek részt mindjárt az első naptól kezdődően a védekezési munkálatokban. Hende Csaba honvédelmi miniszter úr is a helyszínen tekintette meg a honvédség, a katonák munkáját, amit ezúton is nagy tisztelettel köszönök meg. Mivel a vasúti töltés egyben a gát is, a MÁV szakemberei is részt vettek ebben a munkában.

Három olyan fontos dolog van, ami az árvíz kapcsán felmerül, hogy időben sikerült reagálni erre az eseményre összehangolt munkája folytán ezeknek a szerveknek, és hogy példás összefogás valósult meg az önkéntesek részéről. Már korábban, évekkel ezelőtt felmerült egy olyan gát megépítése, amely ezt a 4,6 kilométeres szakaszt megvédené az ilyen és hasonló jellegű nagy árvizektől és a vasútvonalat sem veszélyeztetné, és ennek az úgynevezett földgátnak a megépítése az, amely ezen a 4,6 kilométeres hosszú szakaszon biztosítaná Komáromnak és térségének a védelmét.

Egy tanulmány, amelyet a szakminisztérium, a szaktárca még anno évekkel ezelőtt kiadott, ugyancsak felhívja a figyelmet arra, hogy a térségünkben elengedhetetlen és nagyon fontos az, hogy a dunai gát mielőbb megépülhessen ezen a szakaszon.

Tisztelettel szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy mikor épülhet meg Komárom és Almásfüzitő térségében az új árvízvédelmi gát. Várom tisztelettel válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen államtitkár úrnak a biztató válaszát, mert hosszú évek óta zajlik már ez a pályázat, és igazából odáig a korábbi kormányok ideje alatt nem sikerült eljutni, hogy konkrét határidőt halljunk arról, hogy mikor várható, hogy a térségben elkészül az új gátrendszer. Örülök annak, hogy most 2013 őszén már elkezdődhetnek a kivitelezési munkák, ahogy államtitkár úr elmondta, és ha minden jól megy, akkor 2014 végén, de 2015 elején megvalósulhat az a gátrendszer, amely biztosítani fogja városunk védelmét.

Itt is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem államtitkár úrnak, amit ebben az ügyben is tett segítséget Komárom városáért, illetve az egyéb tevékenysége során, és segítette városunk működését. És szeretném megragadni az alkalmat az ügyben is, hogy mindazon önkénteseknek, akik több ezren vettek részt a komáromi térségben a védekezésben, megköszönjem a munkájukat, és politikai hovatartozás nélkül, pártállástól függetlenül a parlamenti képviselőtársaimnak is, akik nagyon sokan részt vettek Komárom és térségében a védekezési munkákban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgyhogy ezúton köszönöm szépen, hogy együtt sikerült megvédenünk Komárom városát a víztől.

Köszönöm, a választ természetesen elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)