Felszólalás adatai

DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány előterjesztése abba a sorozatba illik, amelyben egyre erőteljesebb jogosítványokkal kívánja felruházni a bűnüldöző szerveket. Ez a törekvés támogatandó, hiszen az elmúlt évtized bűnözése jelentősen átalakult. Tanúi lettünk a bűnszervezetek megszületésének és rémtetteinek. A fehérgalléros bűnözéstől az erőszakos jellegű bűncselekményekig átélhettük a kifinomult módszerekkel elkövetett, súlyos gazdasági hátránnyal járó bűntetteket és a kegyetlen, brutális, leszámolás jellegű, közfelháborodást keltő bűncselekményeket egyaránt.

Érthető tehát, ha a mindenkori kormány igyekszik felvenni a harcot a súlyosbodó bűnözéssel szemben. E szándék vezette a kormányokat, amikor gyakran a szigorítás igényével módosították a Btk.-t, a gyorsabb felelősségrevonás érdekében egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá tették a büntetőeljárást, amikor megalkotta az új szabálysértési törvényt a Ház. Ezzel egy időben újabb jogosítványokat adtak a bűnüldöző szerveknek, igyekeztek minden feltételt teljesíteni, ami a bűnüldöző munkát könnyíti, az ott dolgozóknak sikeres, nyugodtabb munkalehetőséget teremt. Ezt tette az Antall-, a Boross-, a Horn-Kuncze-kormány, és ezt teszi az Orbán-Torgyán-kormány is. A munka azonban még nem fejeződik be, hiszen az élet sűrűn produkál olyan helyzeteket, amelyekre a büntetőjognak, a bűnüldöző munkának reagálnia, hozzáigazodnia kell.

Az ügyészség jogállását, feladatait és hatáskörét szabályozó törvény közel negyvenéves. Utolsó, nagy terjedelmű módosítása is közel tízéves, indokolt tehát az egész törvény áttekintése, hiszen azóta sok olyan új törvény született, amely az ügyészségnek is új feladatokat adott.

Ilyenkor értékelni szokás a szervezet tevékenységét. Ez az értékelés a téli ülésszakon megtörtént. Eszerint az igazságszolgáltatás szervei között ez szinte az egyetlen olyan szervezet, amely hatékonyan, gyorsan, szakmailag magas színvonalon végzi az egyre nehezedő bűnözési helyzetben is a munkáját. Önként adódik tehát a kérdés: mi indokolja a törvény ilyen nagy terjedelmű módosítását? Mi indokolja, hogy a hatályos törvény 28 paragrafusát 36 hosszú paragrafussal kívánják módosítani? A válasz sem magából a törvényjavaslatból, sem annak indokolásából és sajnos a miniszteri expozéból sem derült ki.

Kétségtelen, szükséges az ügyészi óvás újraszabályozása; ezt a már hivatkozott alkotmánybírósági döntés indokolja, és ugyanígy szükséges a szabálysértési eljárásban kapott új szerepe miatt is. A javaslatnak ezek a részei a legkidolgozottabbak és támogathatók is. A többi szabály azonban e formájában fölösleges vagy jelentős módosításra szorul.

Mit vár az előterjesztő e szabályoktól? Mit vár attól, hogy megismétli és részletezi a jelenleg is hatályos törvényeket, vagy átemeli a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezését? Hatékonyabb működést? Minden jelentés, maga az országgyűlési álláspont is az, hogy hatékonyan működik az ügyészség, és minden eszköze megvan ahhoz, hogy az is maradjon. Vagy gyorsabb munkát? Az ügyészség ma is a legrövidebb és nagyon szigorúan betartandó szabályok és határidők között dolgozik - csak néhány számot hadd mondjak: 24 óra, 72 óra, 8 nap, 15 nap, 30 nap -, és tevékenysége gyakorlatilag hátralékmentes. Tegnap hallottuk, hogy a 30 napos vádemelési határidőt nem szokták túllépni. Akkor mitől lenne gyorsabb? Vagy eredményesebb munkát vár? Az ügyészség tevékenységének minőségi mércéje a váderedményesség. Ez a mutató évtizedek óta jóval 90 százalék fölött van. Tegnap hallottuk a legfőbb ügyész úrtól, hogy a tavalyi évben ez 96 százalék fölött van. Azt hiszem, ez a mutató további törvényes, pártatlan működéssel nemigen fokozható.

Attól tartok, hogy a legfőbb ügyész úr által ismertetett és az Országgyűlés által is elismeréssel fogadott jelentés nem lesz ilyen kedvező, ha a Ház elfogadja azt a szabályt, hogy a legfőbb ügyész a nyomozás bármely szakaszában konkrét vizsgálatokat vonhat magához. Hasonló szabály eddig is létezett, mint erre utalás történt, azonban csak kivételesen éltek vele a legfőbb ügyészek. Remélem, ez az újraszabályozás nem azt akarja jelenteni, hogy ezután ez lesz a jellemző. Ez ugyanis leértékelné a jól dolgozó, magasan képzett ügyészi kart, és a legfőbb ügyész úr véleményével ellentétben lényegesen lassítaná a büntetőeljárásokat.

Elvileg nem kifogásoljuk, hogy az ügyész a legsúlyosabb ügyekben titkos információgyűjtést végezhessen. Bár ez újabb állomás lehet a jelenlegi kormány által megkezdett úton, amit úgy lehet nagyon röviden leírni: tedd, amit jónak látsz, de figyelünk téged mindig és mindenütt, és mindent tudunk rólad, és amikor érdekeink úgy kívánják, lecsapunk. Gondolom, voltak már önök is tanúi olyan jelenetnek, hogy egy megbeszélés előtt az asztalnál a résztvevők a mobiltelefonjaik akkumulátorait teátrálisan letették az asztalra. Ebből persze már viccek is születtek, pedig ez egyáltalában nem vicces - ez eléggé riasztó. Ez is az utóbbi két-három év terméke. Mindenesetre az tény és ez igaz, hogy az adórendőrség felállítása óta a bűnüldöző szervek közül ma már csupán az ügyészségi nyomozónak nincs ilyen joga.

A javaslat indokolása e tekintetben is meglehetősen szűkszavú, és a miniszteri expozéban és a legfőbb ügyész úr felszólalásában sem kaptunk ehhez új érveket. Nem tudhatjuk tehát, mi indokolja a meglévő jogosítványok ilyen fokú kiterjesztését. Reméljük, hogy a tárgyalás során meg fogjuk tudni.

Azt mondtam, hogy elvileg nem kifogásoljuk az ilyen jogosítvány megadását, éppen az előzmények ismeretében. Azonban minden ilyen jogosítvánnyal rendelkező szervezet felett gyakorol kontrollt valaki, aki a szervezeten kívül áll, és ez általában a bíróság a bírói engedélyhez kötött ügyekben, s ahol a rendőrségi törvény így rendelkezik, ott az ügyészség. Most, amikor ezt az eszközt az ügyészség egy szervezeti egységében működő ügyészek is megkapják, semmi nem indokolhatja, hogy az ügyészségi engedélyt ezentúl nem a beosztott, hanem a felettes ügyész adja meg. Itt is szükséges a kívülálló, független kontroll. Ezért ezt a rendelkezést és ezzel a törvényjavaslatot csak akkor tudjuk támogatni, ha a titkos információgyűjtést minden esetben a bíróság engedélyezi, ha azt ügyész végzi. Erre éppen az ügyészi szervezet elfogulatlanságának és törvényes működésének megőrzése érdekében van szükség.

Összefoglalva tehát: a törvényjavaslat indokoltságát mi értjük és el is fogadjuk. Helyeseljük az óvással és a szabálysértési eljárással kapcsolatos rendelkezéseket. Fölöslegesnek tartjuk a hatályos törvények szabályait megismételni vagy más megfogalmazásban újraírni. Elfogadhatónak tartjuk a jogállással, szolgálati viszonnyal kapcsolatos szabályokat. Amennyiben a titkos információszerzéssel kapcsolatos jogosítványok gyakorlása bírói kontroll alá kerül, úgy magát a törvényjavaslatot el tudjuk fogadni.

És végül engedjenek meg még egy megjegyzést. Örülök, hogy a kormány megváltoztatta egy évvel ezelőtti álláspontját az ügyészi szolgálati törvénnyel kapcsolatban. Horváth Balázs és Boda Ilona képviselőtársammal közösen nyújtottunk be egy évvel ezelőtt egy javaslatot azért, hogy ha egy ügyész a magas színvonalúnak minősített és jó munkája elismeréseként az Igazságügyi Minisztériumba kerülhet és ez a megbízatása utóbb megszűnik, akkor ne érje azért hátrány, mert valamikor jól dolgozott. Magyarul: legalábbis korábbi beosztásába pályázat nélkül kerülhessen vissza, és az állami vezetésben töltött ideje az ügyészi szolgálati időbe számítson be.

(11.50)

Akkor ezt a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatta, azonban egy éven keresztül a Ház napirendjére nem került. Örömmel olvasom, hogy ez ebbe a javaslatba most bekerült. Természetesen ezt a rendelkezést támogatni fogom, és ha képviselőtársaim egyet fognak érteni vele, akkor a benyújtott javaslatot vissza is fogjuk vonni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)