Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár gondolom, két percben gondoltak mások szólni, de talán majd a zárótételben.

ELNÖK: Majd ön után, képviselő úr.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Együttes általános vitája zajlik a kormány által T/3010. és T/3011. szám alatt benyújtott két, tulajdonképpen egymásra épülő törvényjavaslatnak: az egyik a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szól, a másik pedig címében az új szövetkezetekről. E két törvényjavaslathoz szeretnék ismételten hozzászólni, mégpedig úgy, ahogy azt tette Németh Imre képviselőtársam, alapvetően a törvényszöveg alapján, hiszen az általános vitában helye van a háttérelemzéseknek, és helye van a jogszabály konkrét szövege elemzésének is. Ezzel azt szeretném igazolni, hogy bizony azok a megjegyzések, érvek, vélemények, amelyek elhangzottak a Magyar Szocialista Párt, és mint ahogy tapasztalhattuk, más pártok képviselőcsoportjai részéről is, nem valami kitalációk, hanem az elénk tett törvényjavaslatból következnek.

"A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről" - mondja a törvényjavaslat címe, majd rögzíti az 1. §-ban, hogy minden mezőgazdasági szövetkezet köteles üzletrész-felosztási tervet készíteni. Felvetődik a kérdés, hogy miközben két törvényjavaslatot is beterjeszt, és mind a kettőben foglalkozik az előterjesztő az üzletrész-megszüntetés technikájával, mi az oka annak, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről külön törvényben, az egyéb szövetkezeti üzletrészekről viszont egy másik törvényben, nevezetesen az új szövetkezetekről szóló 3011. számú törvényjavaslat 89. § (2) bekezdésében rendelkezik. Erre a kérdésre az Alkotmánybíróság előtt is megállni képes választ várunk.

Azt gondolom erről a kérdésről, hogy alkotmányosan súlyosan aggályos, amikor állampolgárok, tulajdonosok között a szerint tesz különbséget a jogalkotó, hogy vagyonuk mely szervezetnél van, mert ez ennek az alkotmányos elvnek a sérelme, nevezetesen annak, hogy magántulajdonos és magántulajdonos között diszkriminálni nem lehet. Ezek szerint önök e két törvényjavaslat leírt szövege alapján levonható nagyon egyszerű következtetésből egyféle módszert megengedhetőnek tartanak letenni az asztalra azon állampolgárok esetben, akiknek a tulajdona a mezőgazdasági szövetkezetekben van, és egy másfajta előírást azok esetében, akiknek az üzletrésztulajdona máshol van.

Azt gondolom - természetesen erre a kérdésre választ várva -, hogy meg lehet találni ennek a megoldását is. És sajnos megint eljutunk odáig, hogy erre a megoldás vélhetően az lehet, hogy ezt a bizonyos 3010. számú törvényjavaslatot vissza kellene vonni, és egészen egyszerűen úgy, ahogy szerepel a 3011. számú törvényjavaslat 89. § (2) bekezdésében, akként kellene érvényesíteni ezt a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészekre is.

(21.10)

Ugyanarra a végeredményre lehet jutni mindezzel. Ezzel persze még nem értek egyet, tehát nem azt állítom, hogy egyetértenék azzal a technikával, amely le van írva a 89. § (2) bekezdésében, de legalább azt az alkotmánysértő helyzetet, úgy gondolom, meg lehetne ezáltal szüntetni, hogy az Országgyűlés tulajdonos és tulajdonos között, kizárólag azon az alapon, hogy az egyiknek ilyen, a másiknak pedig olyan szövetkezetben van az üzletrésze, más eljárást ír le.

Sokan foglalkoztak azzal, hogy miért riogatja itt az ellenzék vélhetőleg a hallgatókat, az érintetteket. Nem riogatjuk, kérem. Le van írva ebben a törvényjavaslatban, hogy "a szövetkezettel szemben harmadik személyeket megillető követelések arányos összegével csökkentett névérték szerinti részjegyjuttatásban, üzletrészértéket is magában foglaló részjegyjuttatásban kell a tagot, a kívülállóknál pedig a szövetkezettel szemben harmadik személyeket megillető követelések arányos összegét le kell vonni, majd a fennmaradó összeg alapján meg kell állapítani a kívülállókat egyenként megillető üzletrészek névértékét." Tehát minden egyes esetben igazán konkrétan le van írva, hogy valamikor volt valamilyen névértéked - nem tudjuk most, mert erre pontos számadatok azért személyre szólóan nem állhatnak a rendelkezésre -, ezzel bizonytalan tartalmú követeléseket szembe kell állítani, és ami kiadható, az a maradék.

Le van tehát az írva, hogy miközben a politika arról beszél, hogy kisemberek, készpénzt fogtok kapni, itt már, a törvényjavaslatban, ebből a szövegből, amelyet felolvastam, egyértelműen kiolvasható, hogy pénzt fogtok kapni - ha jut. És nem mi riogatjuk a közvéleményt, hanem csak elővesszük a kormánydöntés alapjául szolgáló dokumentumot az üzletrészfelosztás mezőgazdasági szövetkezetekre kiterjedő hatásairól, és ebben pedig az van leírva, kérem, hogy nincs.

Ilyen körülmények között meggondolandó, hogy ilyen szabályt szabad-e hozni, különösen akkor, ha mint írja a 2. § (4) bekezdése, ezt az üzletrész-felosztási tervet független könyvvizsgálóval is meg kell vizsgáltatni és hitelesíttetni kell. És ezt ki fogja fizetni? - kérdezhetném. Mert ezt teljesen nyilvánvalóan senki nem fogja ingyen elvégezni. (Fodor Sándor közbeszólása.) Fodor képviselőtársam tulajdonképpen számomra érthető választ adott: nyilván ez is terhelni fogja az üzletrésznévértékeket, magyarán, a könyvvizsgálók bizonyára jól fognak járni e törvény elfogadásával; miközben ők gazdagodnak, ezenközben még inkább csökken a kisemberek számára egyébként ma tulajdonban lévő vagyon.

Nagyon határozottan szeretném felhívni a figyelmet arra, amire Németh Imre is kitért, hogy nem hagynak, a tulajdonos számára sem hagynak semmiféle választási lehetőséget. Megállapítják a névértékeket, és köteles kifizetni a szövetkezet, ahogy ideírják. És kérem, mi van akkor, ha ez az üzletrész-tulajdonos nem kéri, hanem ő azt szeretné, hogy az maradjon ott? Elképzelhető ilyen botor ember is, nem fogom elárulni azoknak a szövetkezeteknek a nevét, amelyekről én tudok, hogy osztalékot is fizettek - egyébként az osztalékra majd ki akarok térni -, mert félek tőle, hogy azokra akkor nagyon-nagyon rá akarnak majd egyes várakozók ugrani.

A dolog végtelenül egyszerűen érthető a tagok esetében is. Azzal a technikával, amelyet a 6. § ír le, gyakorlatilag az üzletrészt betolják a részjegybe. Nem szólnak arról, hogy ezzel például olyan helyzet áll elő - a részjegyérték mindenkinek egyező volt valamikor, most is az, üzletrészértékek, változó értékek voltak -, hogy ha egyáltalán jut valami, az biztos, hogy változó érték lesz, ezáltal egyébként az új szövetkezetekről szóló törvény szerint is azonos összegű részjegyek helyett abban a közösségben abszolút szétszórt összegben az egyiknek ennyi lesz, a másiknak annyi lesz, és a részjegye lesz ennyi. Erről a helyzetről és ennek a kezeléséről egy szó nincs, de nem is számolnak vele, hiszen, mint ahogy azt leírják a hatástanulmányban, azzal számolnak, hogy nem lesznek ostobák a tagok, ha egyszer megnyílik a lehetőség, fut, ki merre lát, és egyébként biztos, hogy ezt fogják csinálni, mert nincs miért ott maradniuk, ha egyszer ezt a törvényt végre kell hajtani, nem lesz működtethető vagyon, nem lesz, ami adott esetben munkajövedelmet biztosítson számukra.

Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan a legáltalánosabb vélemény az, hogy két alapvető szabadságot nem a kívánatos mértékben biztosít érvényesülni. Az egyik ilyen szabadság a szövetkezés szabadsága, a másik ilyen szabadság a vállalkozás szabadsága. Azt gondolom, hogy önmagában ezek a dolgok is elegendőek lennének ahhoz, hogy ebben az egyébként nagyon fontos témában tisztességesebb országgyűlési tárgyalási technika legyen; én személyesen azt tartanám megfelelőnek, ha az ilyen horderejű ügyekben végre már alkalmazná az Országgyűlés a kétolvasatú törvényalkotást, amikor egy ilyen vita keretében megalkotják a koncepciót, és azt követően, a koncepció eredményeként kezdenek neki a szövegezésnek. Valószínűleg gyorsabb is lenne, elégedettebb lenne a megcélzott réteg, és a végén végrehajtható törvény is születhetne.

Abból indulok ki ezen megállapításomnál, miszerint nem biztosítja sem a szövetkezés, sem a vállalkozás szabadságát ez a törvény, amit maga az ENSZ az idei közgyűlés elé szánt jelentésében is megfogalmaz, nevezetesen: "A szövetkezetek meghatározása a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének 1995-ben elfogadott, a szövetkezetek identitásáról szóló állásfoglalásának alkalmazásával történjék." Nekem személyes szerencsém, hogy alkalmam volt ott lenni akkor, amikor Manchesterben ezt az elvet elfogadták; még mielőtt valaki félreértené a helyzetet, sajnos nem volt arra lehetőségem, hogy részt vegyek ennek a döntési folyamatában, csak ott lehettem, de nagyon-nagyon tetszik az a végeredmény, amelyet ott elfogadtak. És az, hogy az ENSZ is felkarolta ezt, jelzi, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Eszerint: "A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalkozások útján megvalósítsák."

Ez azért jóval több, mint ami a szövetkezet fogalma alatt a törvényben szerepel, amely valamilyen sajátos egyvelegét adja, bár igyekszik az indoklásban ennek indokát is adni, hogy ez egy személyi és vagyoni társulás. Ezért a 3. §-ban írja, hogy "a szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok saját gazdálkodása...", nem olvasnám tovább, a leglényegesebbeket ugyanis már elolvastam.

Jelzi a dilemmát az indoklás, hogy a szövetkezetnél gond, hogy egyidejűleg személyi egyesülés is, egyidejűleg tőkeegyesült társulás is, de a szabályozás technikájában érdemben tőkeegyesítő mechanizmusokat tesz bele a törvénybe, és jószerével csak szavakban jelenik meg, vagy olyan paragrafusokban jelenik meg a személyi egyesülés, amely utána olyan helyzetet teremt, hogy a törvény gyakorlati végrehajtása eredményeként nem lesz ember, aki ezt a fajta társulási technikát választja. Márpedig, ha elfogadja a mai kormány is azt - és úgy tudom, elfogadja -, hogy a kisemberek védelme érdekében hatékony eszköz a szövetkezet, akkor nem kellene olyan törvényt alkotni, amely eleve egy olyan szövetkezetet konstituál, amely nem lesz alkalmas erre a feladatra.

A részjegytőke vonatkozásában szeretném jelezni, hogy igazából nincs arról szó, hogy ha nem szövetkezetek, hanem más jogi személyek alapítanak szövetkezeteket - ezt ugyanis nem zárja ki a törvény sehol -, akkor annak mekkora a részjegytőkéje. Azt tudjuk, hogy a természetes személyek többségével 3 millió, ha szövetkezetek alapítják, akkor 10 millió - és mi van a többi esetben? És mi van akkor - mert a természetes személyek szövetkezete esetén erre nagyon könnyen van esély -, ha menet közben a taglétszám ugyan megmarad, de alá szállnak ennek a részjegytőkének? Akkor mi van? Erre nem találunk választ.

(21.20)

Nem is érdemes nagyon keresni rá a választ, nem helyénvaló a legkisebb tőke összegének a megfogalmazása. A szövetkezetben nem a befizetett részjegy, hanem - ahogy erre Németh Imre képviselőtársam is utalt - az osztatlan vagyon az, amely hitelezővédelmi szempontból is törvényes garanciát kell hogy kapjon. Fordítva ül az előterjesztő a lovon e garanciális szempont jogszabályi meghatározásakor. Hozzáteszem, hogy ilyen alapon az e törvény hatálya alól kivenni rendelt lakásszövetkezetek, új lakásszövetkezetek megalakulását is veszély fenyegeti.

Igyekeztem nagyon a törvény szövegéhez igazodni, és így sem jutottam a végére: ez is mutat sok mindent. De a 15 percem lejárt, ezért csak jelezni szeretném, hogy nagyon egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik szóvá tették a más törvényekre utalások garanciális bizonytalanságait, valamint azt, hogy ennek a törvénynek, amely a szövetkezetek ügyeiről szól, semmilyen körülmények között nem lehet kormányszintű végrehajtási rendelete.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)