Felszólalás adatai

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok rövid lenni a késői órára való tekintettel.

(23.30)

Elfogadom axiómának az ellenzéki képviselők jóindulatát, bár ez időnként üres halmazt eredményez akkor a további logikai gondolkodásaink kapcsán. Nem kezdenék bele abba a társadalomfilozófiai vitába Béki Gabriellával, hogy mi az igazságos elosztása a társadalom megtermelt javainak. Azt gondolom ugyanis, hogy az a kérdés, hogy mindenkinek egyösszegű ellátást nyújtsunk-e jövedelempótló ellátás címén, vagy pedig ez legyen valamilyen arányban a jövedelemmel, ez nézőpont kérdése, ismerünk ilyen jellegű társadalmakat, én nem tartom jónak. Ismerünk olyan adóból finanszírozott egyösszegű nyugdíjakat is, ahol mindenki azonos összegű nyugdíjat kap, igaz, hogy unikumként létezik ez a megoldás a világon.

Egyébként azt gondolom, hogy fantomokkal vitatkozik felszólalásának jó részében. Legalábbis nem látok semmi alkotmányos aggályt a felvetései kapcsán, miszerint az alkotmánynak nincs egyetlen olyan passzusa sem, miszerint adóból finanszírozva nem lehet jövedelemarányos ellátást nyújtani bárkinek, legalábbis a Magyar Köztársaság alkotmánya ilyen rendelkezést nem ismer. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a jövedelemarányos ellátásokat általában a társadalombiztosítás köréből finanszírozzuk - ez egyébként nem igaz a jövedelemarányos ellátások teljes körére -, de ennek biztosítási logikája körülbelül a nullával egyenértékű, és ezt rövid fejszámolás után bárki beláthatja. Itt is ugyanúgy közpénzekből, minden ember által beszedett lineáris adóból finanszírozzuk az ellátást, mint az egyebeknél. Különösen igaz ez az anyasági ellátások kapcsán, amire ugyan normál biztosításként nem értelmezhető biztosítási kockázat, hiszen ez tervezhető igénybevételt jelent a nők részéről, tehát mint biztosítást logikailag nem lehet ebből a szempontból értelmezni.

De mondanék néhány tényt, mert itt időnként olyanok hangzottak el, miszerint ez a gyed valami gazdagoknak járó ellátás lett volna, meg amit be szeretnénk vezetni, az az lenne. '94-ben még nem fenyegette semmi a gyed intézményét, a Tárkinak egy társadalmi riport keretében vizsgálatot végeztek, és azt a véleményüket, miszerint a gyed nem a gazdagok támogatási formája, ez a '94-es vizsgálat teljes mértékben alátámasztja.

A riport egyik adatsora azt vizsgálta, hogy a különböző ellátásokat igénybe vevők egyes csoportjai a társadalom mely jövedelmi rétegébe tartoznak. Az eredmények: a gyest igénylők 67 százaléka, a szociális segélyt igénylők 68 százaléka, a munkanélküli-járadékot igénylők 66 százaléka, míg a gyedet igénylők 66 százaléka tartozott akkor a társadalom legszegényebb 40 százalékába. Semmiféle szignifikáns különbség nem volt kimutatható a gyedet és a gyest igénylők között ebben az előfordulásban. Lehetséges, hogy a 40 százalékon belül kimutatható valamilyen differenciálás, de ez azt mutatja, hogy az ellátás maga abszolút nem arról szól, hogy egy gazdagoknak szóló ellátásról szólna.

Másodszor elhangzott az, miszerint a gyed bevezetésének nem volt hatása. A gyed bevezetésének két jelentős hatása volt, amit egyébként a magyar családtámogatási rendszerben azóta soha semmilyen ellátási formával megközelíteni sem lehetett. Egyrészt olyan emelkedést jelentett a harmadik és negyedik gyermekek számában, mint előtte egyetlenegy ellátási forma sem, másrészt megemelte a termékenységi rátát. Nem fordította meg a folyamatot, megállította, és ez ráadásul tartós volt. Nem az történt, hogy az emberek előrehozták a gyerek születését, mint ahogy ezt például lakásépítési kedvezmények kapcsán meg lehetett figyelni, hogy egy pillanatnyi kiugrás kapcsán több gyermek született, majd ugyanezt egy hullámvölgy követte, hanem ennek az esési folyamatnak a megállítása tartósan bekövetkezett a gyed hatására.

Ezekből a szempontokból, azt gondolom, a gyednek igenis volt jelentősége, és a megvonásának pedig látható jelei vannak a termékenységi statisztikákban, és ezért a visszaállítása a fenyegető demográfiai helyzet miatt különösen fontos igényt jelent a részünkről. Hogy egy számot mondjak erre, 1980 óta a 20 és 24 év közötti nők termékenysége 75 százalékos szintre esett vissza, és a 25 év felettiek termékenysége csak kismértékben emelkedett. A későbbi szüléseknek persze szociológiai okai vannak, de sajnos a későbbi szülések emelkedése abszolút nem kompenzálta az alacsonyabb korosztályoknál a csökkenést.

Végeztek felméréseket annak kapcsán is, hogy hogyan befolyásolja maga a gyed intézménye a gyermekvállalás hajlandóságát, és erről csak egy negatív példát említenék az idővel való takarékosság kapcsán. Amikor a Bokros-csomag kapcsán szóba került a gyed megszüntetése, elkészült egy közvélemény-kutatás, aminek az lett az eredménye, hogy az egy gyermeket nevelő családok 52 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a további gyermekekre vonatkozó elképzeléseiket újragondolják az intézkedések fényében. Azt gondolom, hogy ezek önmagukban beszélnek.

Utoljára pedig azt kell leszögeznem, hogy fölösleges arról vitát folytatnunk, hogy a családok vajon a családi támogatások miatt szülnek-e gyermeket; nem azért szülnek, általában gyermekeket szeretnének, általában a körülmények lehetetlensége akadályozza meg őket a gyermekszülésben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)