Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a kérdés, amelyben Mécs Imre képviselőtársammal önálló indítványt terjesztettünk a parlament elé, egy olyan kérdés, amely, azt hiszem, nem most először kerül a közvélemény érdeklődésének homlokterébe és talán a parlamentben sem először beszélünk róla, de engedjék meg, hogy mégis felelevenítsem azokat a fontos érveket, amelyek amellett szólnak, hogy eljött az idő arra, hogy az általános hadkötelezettséget töröljük el Magyarországon és áttérjünk a profi hadseregre, a hivatásos, önkéntes hadsereg modelljére.

Nos, melyek hát az érveink, melyek azok a szempontok, amelyek miatt úgy gondoltuk, hogy most, 1998-ban döntenünk kell erről a kérdésről? Először is az egyik legfontosabb érv amellett, hogy itt az idő és nem kell tétováznunk ebben a kérdésben, és érdemes meglépnie a parlamentnek és a kormánynak ezt a nagyon fontos lépést, az az, hogy Magyarország a következő évben - remélhetőleg minél gyorsabban és zökkenőmentesen - a NATO tagja lesz, és tudjuk azt, hogy a NATO-tagság egy új biztonságpolitika kialakításával jár. Ez az új biztonságpolitika költséges, pénzbe kerül, és egy egészen más típusú hadseregreformot, haderőfejlesztést ír elő. (Folyamatos zaj.) Most kell elgondolkodnunk arról, hogy hosszú távon hogyan akarjuk a magyar haderőt fejleszteni, milyen stratégiai irányokat jelölünk ki a magyar honvédelemben, és bizony stratégiai irány az is, hogy önkéntes, hivatásos hadsereg modelljében gondolkodunk, vagy pedig a kényszersorozásos hadsereg modelljében. Tehát ha stratégiai döntést akarunk hozni, akkor 1998 az az év, amikor ezt a döntést meg kell hozni.

A másik nagyon fontos érv, hogy az előzőekkel összhangban természetesen a honvédelmi ráfordításaink, kiadásaink is nőni is fognak, hiszen fel kell készülnünk a NATO-csatlakozásra, és ha valóban nőnek ezek a kiadások, nem mindegy, hogy milyen stratégia jegyében költjük el ezeket a pénzeket. Ezért gondoltuk azt Mécs Imre képviselőtársammal és az SZDSZ képviselőcsoportjával összhangban, hogy amikor jelentős pénznövekedések fognak bekövetkezni a honvédelmi tárcánál és a honvédelmi költségvetésben, megint csak nem mindegy, hogy milyen stratégia jegyében fogjuk felhasználni ezeket a pénzeket, tehát most döntsünk arról, hogy áttérünk-e az önkéntes, hivatásos hadsereg modelljére.

Harmadrészt: ha megnézzük a világtendenciákat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a világon mindenütt, különösen a NATO-tagországokban, Nyugat-Európában ez az általános, a nemzetközi tendencia, vagyis kezdenek átállni az országok - és különösen az európai országok, a demokráciák - az önkéntes hadsereg modelljére. Az elmúlt években ez bekövetkezett Nyugat-Európa jó néhány országában, hogy csak a Benelux-államokat hozzam példaként, de Franciaországot is mondhatnám, ahol most fog befejeződni ez a folyamat és néhány évvel ezelőtt kezdték el, és ez nagyon sok országban napirenden lévő kérdés, mint például Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, és ne is beszéljünk a NATO vezető erejéről, az Amerikai Egyesült Államokról vagy Nagy-Britanniáról, ahol ez már évek vagy évtizedek óta megvalósult. Tehát a nemzetközi tendencia, a nemzetközi trend is egyértelműen mutat valahonnan valamelyik irányba, nevezetesen a kényszersorozásos hadsereg irányából az önkéntes, hivatásos békehadsereg irányába.

Tehát azt gondoljuk, a nemzetközi fejlődés, a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy eljött Magyarország számára is az idő arra, hogy átgondoljuk ezt a kérdést, és próbáljunk dönteni amellett, hogy itt egy stratégiai váltásról van szó.

Végezetül az is nagyon lényeges és fontos indok, hogy nem szabad elfelejtenünk azt, hogy Magyarország védelmi képességeit nagy valószínűséggel jobban szolgálná és jobban elősegítené egy hivatásos, profi hadsereg. Mindannyian tudjuk azt, hogy a magyar hadsereg milyen gondokkal küzd, tudjuk, milyen ráfordításokat igényel, hogy nem egy hivatásos gárda használja azokat a fegyvereket, technikai eszközöket, amelyek a hadsereg birtokában vannak, és szakértők mondják azt, hogy a profi hadsereg megteremtéséhez bizony valóban pénzre van szükség, de hosszú távon egy profi hadseregre való átállás megéri, mert a költségeket jelentősen lehet csökkenteni. (Folyamatos zaj.)

Képviselőtársaim természetesen feltehetik a kérdést, miért javasoljuk azt indítványunkban, hogy mindez négy év alatt történjen meg. Azt hiszem, szakmai berkekben leginkább erről a dátumról és az átállás idejéről folyik a vita. Nos, a négy évet azért javasoltuk, mert a nemzetközi példákat megvizsgálva és a nemzetközi tapasztalatokat összerendezve azt láttuk, hogy szerte a világon mindenütt, tehát a Benelux-példa, amire hivatkoztam, és a franciaországi példa is azt mutatja, hogy négy év alatt az átállás megvalósítható. Ha Magyarországon van bennünk kellő bátorság arra, hogy megtegyük ezt a lépést, és van felelősségérzet bennünk a most felnövekvő korosztályok és fiatalok iránt, akiknek, azt hiszem, meg kell adni a lehetőséget, hogy válasszanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha akarnak, legyenek hivatásos katonák, de ha nem akarnak katonák lenni, akkor ne legyenek; tehát ha megvan bennünk ez a felelősség, akkor most jött el az idő, hogy döntsünk, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa az indítványunkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)