Felszólalás adatai

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) Salgótarján gyászol december 8-án. Mindenki gyászol országszerte, akinek legdrágább a szabadságért feláldozott emberélet.

"Mától kezdve lövünk." A hírhedt mondat Marosán György kommunista politikus szájából hangzott el, amikor a Steigerwald Ottó által vezetett munkástanács-delegáció nem teljesítette a Kádár-kormány követeléseit. Hajnalban ávós és szovjet egységek letartóztattak két munkástanácsi vezetőt, ami hatalmas felháborodást váltott ki a városban. A letartóztatások hírére több ezer vasgyári, üveggyári munkás, bányászok és a hozzájuk csatlakozók a salgótarjáni rendőrkapitányság és a megyei tanács épülete elé vonultak. Mai szóhasználattal élve azért, hogy felemeljék szavukat a jogtalan és aránytalan rendészeti intézkedések ellen. Követelték a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását.

Hamarosan kiderült, hogy az akkori kommunista vezetők a napnak nem minden szakában hazudtak. Beteljesült a marosáni ígéret. Eldördült a hatalom sortüze. Véres testekkel lett tele az utca. Egyes történészek szerint 46-an haltak meg, más források 130 halottról beszélnek, a sebesültek számát pedig másfélszáz körülire becsülik. Az áldozatok pontos számát nehéz megállapítani, mert sokuknak a halál okaként a kórházban különböző betegségeket tüntettek fel. Egy hevenyészett rendőri vizsgálat jegyzőkönyvét pedig titkosították, az igazságot elhallgatták az emberek előtt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedések azonban ezzel még nem értek véget. A pufajkások személyes szadizmusuk kielégítése érdekében a parancsra tett akciókon kívül is tettek szabad portyákat. A Salgótarjáni Acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd holttestüket az Ipoly folyóba dobták. A salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán és más városokban. A gyilkosok ma is ismeretlenek és büntetlenek. A Kádár-diktatúra bölcsőjét véres kézzel ringatták. Minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek megtörni a forradalmi nemzeti ellenállást, hogy még írmagja se maradjon.

A salgótarjániak a szabadságharc leverése után is készen álltak a haza iránti áldozatra. Példát mutattak a nemzetért érzett felelősségből. Példát mutattak a szabadság és a függetlenség melletti elkötelezettségükből, elszántságukból. Azért kell emlékeznünk tragikus hősiességükre, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló tömegmészárlás. Soha többé ne fordulhasson elő ebben az országban, hogy a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az emberi jogok érvényesülése mellett kiállók jutalma a hatalom golyózápora legyen!

Tisztelt Ház! Bibó István arra is figyelmeztetett, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a félelem véget ér. A salgótarjáni tüntetők, a sortűz áldozatai nem féltek 1956. december 8-án, mert egységesnek, erősnek és szabadnak érezték magukat.

Ma viszont a salgótarjáni emberek szíve is csordultig van félelemmel. Félnek attól, hogy elveszítik állásukat, félnek attól, hogy a kényszerhiteleket, a dagadó közüzemi számlákat a minimálbérből képtelenek lesznek törleszteni. Félnek attól, hogy a kevésből nem jut elegendő gyermekeik tisztességes felnevelésére, tanítására. Mégis rendületlenül hisznek abban, hogy az 1956. december 8-ai sortűzben elesett hozzátartozóik, barátaik, ismerőseik halála nem volt hiábavaló. Hisznek benne, de szeretnék végre látni, hallani és a mindennapi életükben is megtapasztalni. Mert az emlékezés, bár a múltról szól, de mindig a jelennek és a jövőnek üzen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)