Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Október 6-a emlékét üljük, emelkedettséggel és tisztelettel kell szólnunk itt az Országgyűlésben is. Még ha elég nehéz is a napi gondjainkat ebben az emelkedettségben ecsetelni, szolgálunk, és én is szolgálni akarok akkor, amikor szóvá teszem újra a kórházak nehéz helyzetét egy olyan pillanatban, amikor folynak a tárgyalások a kórházi szervezetek és a kormány képviselői, a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter között. Hírek szivárognak ki, amelyek egyelőre nem nyugtatnak meg bennünket, nem látunk tisztán a jelenlegi helyzetben, nem tudjuk pontosan, hogy trükközésről van szó, újabb trükkök százairól, vagy pedig valóban megoldáskeresés folyik a kórházak gondjait illetően.

Ebben az évben az előző évihez képest a legjózanabb számítások szerint is körülbelül 10 százalékkal csökkent reálértékben az egészségügy működtetési, finanszírozási forrása, ez összegszerűen 60-70 milliárd forint közötti hiányt jelent a kórházi világban, a fekvőbeteg-szakellátásban, és amikor az ember ezt végiggondolja, és hallja a kórházak vészkiáltásait, akkor kénytelen azt a sort, azt az évek óta tartó helyzetet elemezni, végigtekinteni, áttekinteni, amelyik ide vezetett.

Ebből csak néhány dolgot szeretnék kiragadni: 2004-ben teljesítményvolumen-korlátot vezettek be egy degresszív finanszírozással, majd 2005-ben ez a degresszió is eltűnt, merev korlátot emeltek a kórházak teljesítménye elé. Nem mehettek ezen túl, hiszen az ezen a korláton felül ellátott betegeknek minden ráfordítása a kórház büdzséjét terhelte, az egészségbiztosítás ezekért nem állt jót. 2009 áprilisában - ez már a legutóbbi fejlemények közé tartozik -, miután a 2009. éves költségvetést mélyen alultervezték, új finanszírozási rendszert vezettek be, amely a világon is párját ritkító, ezt a 70:30 százalékos vegyes finanszírozást. Ez annyit jelentett, hogy gyakorlatilag a kórházi teljesítményeknek 70 százalékban korlátot szabtak, efelett pedig súlyos degresszióval fizették ki csak a teljesítményeket, ami azt jelenti, hogy a ráfordításoknak csak néhány százalékát fedezte az egészségbiztosító.

2009 szeptemberében kiderült, hogy rövid öt hónap alatt csődbe jutott ez a finanszírozás, és elkezdődött a vita, ami máig is tart, hogy mi legyen: most visszaálljon a teljesítményvolumen-korlát, fix finanszírozás legyen; de milyen legyen ez, a bázisfinanszírozásnak milyen formáját léptetik életbe. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni az ágazatban, milyen alapon, milyen rendszerben fogják a kórházak a pénzt kapni. Ez pedig azért döbbenetes, mert ezek az intézetek költségvetési típusú gazdálkodást folytatnak, amely csak akkor vihető felelősséggel, hogyha a rendszer, a finanszírozási rendszer kiszámítható.

Az egészségügyi miniszter súlyos presztízsveszteséget szenvedett el akkor, amikor kétségbe vonta a kórházak jogos követelését. Mára ez a helyzet megszűnt, ugyanis elismerte a kormányzat, hogy jogos a kórházak követelése, és mindenféle variációban próbálja a működőképességet ebben az évben fenntartani.

(8.10)

Presztízsveszteséget szenvedett a miniszter azért is, mert kijelentéseket tett, miszerint mondják már meg a kórházak, hogy mi lenne az a kapacitás, amelyik ebben a finanszírozási rendszerben, ilyen költségvetési lehetőségek, kondíciók között működtethető, ahelyett, hogy ő maga szabályozta volna azt a struktúrát, amelyik az ellátás biztonságát garantálhatta volna. Úgy éreztük, hogy odadobta a gyeplőt a lovak közé. Késik a minimumfeltétel-rendelet, és folytathatom tovább azokat a kormányzati, egészségügyi kormányzati hibákat, amelyek bekövetkeztek.

Várjuk, hogy mi történik holnap. Fontosnak tartjuk azt, hogy ne tolják át a 2009. évi problémák megoldását a 2010. évre. Nem lehet szó arról, hogy a 2010. éves költségvetés terhére oldják meg az idei hátralévő három hónap finanszírozását, a működőképességét. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a minimális követelést, amelyik a kórházaknak számítások szerint az év végéig a talpon maradását jelentheti, ezt a bizonyos 24,5 milliárd forintot a kormányzat ebben az évben biztosítsa, ne a következő időszaknak, 2010-nek a költségvetési terhére tegye ezt meg.

Kérjük, hogy hagyják a kórházakat dolgozni, hagyják működni. Nem fordulhat elő olyan helyzet Magyarországon, amelyben a betegek nem jutnak ellátáshoz az egészségügyi rendszerben.

Köszönöm szépen.