Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan kérdésről szeretnék szólni, amely a magyar belpolitikai életet osztja meg - tegnap egy olyanról beszéltem, amely az egész Európai Unióban vitát kavar. Itt tulajdonképpen az oktatási törvényhez kapcsolódó belpolitikai nézetkülönbségről van szó, és érdemes erről néhány szót váltanunk, mert a felületes szemlélő azt gondolhatja, hogy egy szokásos vitáról van szó, holott - ha úgy tetszik - mély nézetkülönbség és eltérő filozófiai felfogás húzódik meg a háttérben.

Miről is van szó? Nyilván sokaknak feltűnt az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz képviselői erősen kritizálják az oktatási törvényt, leginkább abból a szempontból - az elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban -, hogy az oktatási törvény életbe léptetett egyfajta titoktartási kötelezettséget, és ez a titoktartási kötelezettség bizonyos esetekben a szülővel szemben is megerősíti a pedagógus pozícióját. A Fidesz képviselői, akik nemrég jelentették be azt, hogy az Alkotmánybírósághoz kívánnak fordulni ebben az ügyben, azzal érvelnek, hogy nem helyes dolog, ha ez a titoktartási kötelezettség a szülőnek a gyermeknevelésre vonatkozó alapjogát bármilyen módon korlátozza.

Nos, szeretném elmondani, hogy mi is a valós helyzet. De mielőtt erről szólnék néhány szót, elöljáróban szeretném leszögezni, hogy miért gondolom azt, hogy itt egy filozófiai nézetkülönbség húzódik meg a háttérben, tehát egy lényeges kérdésről van szó. Azért gondolom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert láthatóan a jobboldali pártok képviselői, a felszólaló, az ebben az ügyben megszólaló jobboldali pártok képviselői úgy gondolkodnak, hogy a szülőnek egyfajta függvénye a gyermek. Ez a felfogás egy XIX. századi gondolkodásmódot tükröz, és azt gondolom, hogy ezen már a XX. században, a XXI. században valamilyen módon túl vagyunk. Természetesen - hangsúlyoznám – tiszteletre méltó ez az álláspont is, és illik vele érdemben vitatkozni, de mi a szabad demokraták részéről határozottan más véleményen vagyunk.

Azt gondoljuk, hogy a gyermeknek is vannak jogai, a gyermek is önálló személyiség, folyamatosan ahogy nő, ahogy az iskolában is megy előre, egyre magasabb osztályba lép, úgy teljesednek ki a jogai, nem lehet pusztán a szülő függvényének tekinteni. A gyermek egyre inkább kialakult személyiség, és mint kialakult személyiség - ezt látjuk jól -, a jog is elismeri ezt a kialakult személyiségét a gyermeknek. Hiszen az Alkotmánybíróság is védi ezt, megjegyzem, a magyar Alkotmánybíróság, amely deklarálta, hogy a gyermeknek jogai, személyiségi jogai is vannak; elismeri a büntető törvénykönyv, hiszen tizennégy év fölött a gyermekeknek már a büntethetőségét is, igaz, korlátozott mértékben, de elismeri; és el kell hogy ismerje az oktatási törvény is, jogokkal kell felruházni a gyereket, és bármennyire szokatlan is ez, szembe kell nézni azzal, hogy bizony gyakran a szülővel szemben is kell tudnia érvényesíteni ezeket a jogait a gyermeknek. Elég szomorú dolog az, hogy sajnos ma Magyarországon ez valóság, hogy sokszor a szülővel szemben kell a gyermek érdekében érvényesíteni ezeket a jogokat.

Nos, mi a tényleges helyzet, tisztelt képviselőtársaim? A tényleges helyzet az, hogy a közoktatásról szóló törvény valóban kiterjesztette az Alkotmánybíróság döntése értelmében és a magyar adatvédelmi törvény értelmében az adatok, a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályozást, és egy elég precíz rendszert léptetett életbe, amelynek az a lényege, hogy bizonyos adatokat csak az arra jogosultak kaphatnak meg az iskolától, tehát nem lehet a gyermekre és a családra vonatkozó adatokat mindenfelé, gyakorlatilag korlátozás nélkül kiadni, elsősorban a szülőnek. A szülő és a gondviselő irányába széles ez a felhatalmazás, gyakorlatilag mindenféle adatot megismerhetnek.

A tekintetben egyébként, amely adatok a gyermek magatartásával, szorgalmával vagy a tudásértékelésével, a vizsgákkal vagy egyéb fegyelmi és kártérítési ügyekkel vannak kapcsolatban, mindenféle adatot megismerhet a szülő. Tehát nem igaz az a beállítás, hogy itt bármiféle szülői jogok, a gyermekneveléssel kapcsolatos jogok bármilyen módon sérülnének. Nem igaz az a beállítás sem, hogy ha például dohányzáson, füvezésen, drogozáson érnek egy gyereket az iskolában, akkor majd a titoktartási kötelezettség miatt nem szólhatnak. Ez nem így van, ugyanis ezek olyan cselekmények, amelyek fegyelmi eljárást vonnak maguk után, tehát a szülőt itt is fel kell világosítani erről. Viszont valóban igaz az, hogy vannak olyan esetek, amikor a törvény megteremti a lehetőséget arra, hogy ha egy gyermek bizalmas információt akar megosztani a pedagógussal, akkor a pedagógus ezt a bizalmas információt megtartsa, és ne kelljen a szülő tudomására hozni a gyermek érdekében és a gyermek fejlődése érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik önök közül pedagógusok, és nyilván sokan vannak önök közül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akik gyakorló szülők, pontosan jól tudják azt, hogy a gyermeknek tizennégy éves kor után az egyik legfontosabb életszakasza a szülőtől való elválás szakasza. Ahhoz, hogy ez zökkenőmentes legyen (Az elnök ismét csenget.), kell emberi szó, megértés, és kell a törvény segítsége is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)