Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt hadd kezdjem azzal, hogy nagyon sok mindenben osztom az előttem felszólaló Podolák György képviselő úr hozzászólását.

Kicsit meglepetéssel is hallgattam azt, amiről ő beszélt, hiszen tegnap, amikor közösen vettünk részt egy televíziós vitán, beszélgetésen, ő maga volt az, aki megfogalmazta, hogy ez a koncepció túl sok társadalmi vitán ment keresztül, és végül annyira kilúgozták, hogy nem maradt benne semmi. Amiről a képviselő úr beszélt, ugyanis nem az az anyag, ami előttünk fekszik. Abból az anyagból sok minden következik és sok mindennek az ellenkezője. Ezzel ellentétben képviselő úrnak itt határozott álláspontja hangzott el abban a tekintetben, hogy mit is kellene csinálni.

Tehát mindjárt adódik a kérdés, hogy milyen munka vár a parlamentre, a parlamenti képviselőkre: nekünk kell-e most elvégezni azt a munkát egyébként, amit a kormánynak kellett volna, vagy pedig vitassuk meg azt az anyagot, amit a kormány számunkra előterjesztett? Nem mindegy a feladat, hiszen egy kormányzati apparátus áll rendelkezésre a tisztelt kormánynak ahhoz, hogy ez a munka elvégződjön és elkészüljön. Mi pedig - bár nyilván van sokféle véleményünk az energiapolitika kérdéseiről - apparátussal ebből a szempontból nem rendelkezünk.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy osztom a képviselő úr álláspontját sok tekintetben, mégis úgy érzem, hogy azért beszélt másról és nem az anyagról, mert ha az anyagról beszélnénk, akkor igazából nem lenne miről beszélnünk.

Mindjárt hadd idézzem föl azokat a bizottsági álláspontokat, amelyek elhangzottak. Ezek közül is hadd emeljek ki egyet a környezetvédelmi bizottság üléséről. A bizottság ellenzéki elnöke, Katona Kálmán elnök úr hosszasan bírálta a bizottság ülésén az előterjesztést, majd amikor átadta a szót a bizottság szocialista tagjának, Orosz Sándornak, ő azzal kezdte a mondandóját, hogy az elnök minden ravasz és hátsó szándéka ellenére nem fogja védelmébe venni az anyagot - nincs mit. Ez szó szerinti idézet a bizottság jegyzőkönyvéből. Sok mindent elárul tehát MSZP-s kollégánknak ez a mondata is, és valóban azt tudom önöknek mondani, hogy pártállásra való tekintet nélkül szinte mindenki bírálta ezt az anyagot. Mindenki bírálta.

Szeretnék arra emlékeztetni, hogy például a környezetvédelmi bizottság ülésén a Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője azt mondta, hogy kevés konkrét számot találunk benne. Ezzel teljes mértékben egyetértünk. Nehéz úgy egy anyaggal mit kezdeni, hogy egyébként a szükséges adatokat, információkat nem biztosítja a döntéshelyzetben lévő parlamenti képviselők számára.

Szanyi Tibort is idézhetném a gazdasági bizottság üléséről, aki pedig arról beszélt, hogy forrásoldal-eszközoldal teljes mértékig hiányzik ebből az anyagból.

(11.50)

Tisztelt Ház! Mindjárt lehet látni, hogy nem vagyunk egyáltalán tehát könnyű helyzetben akkor, amikor erről az anyagról véleményt kell megfogalmaznunk. Hadd kezdjem ezért azzal, amiben mind a bizottsági üléseken, mind pedig itt a Házban a kormánypárti oldallal egyetértünk, és amit valóban mi is fontosnak érzünk. Az egyik az a kérdés, hogy napjaink meghatározó, égető problémája lett az energiaellátás kérdése és ennek a biztosítása. Ebben egyetértünk, nincs vita, ahogy Podolák képviselő úr is elmondta, valóban, itt gazdasági növekedés, fenntartható növekedés, ellátásbiztonság, az egész magyar gazdaság versenyképessége, mindezekben a kijelentésekben szerintem nézetazonosság van. Senki nem vitatja azt, hogy amiről most beszélünk, az valóban a következő öt-tíz-tizenöt éves időszaknak az egyik legfontosabb kérdése.

Tudjuk jól azt is, hogy Európában szintén - de nyugodtan mondhatom, a világon - ezek égető kérdéssé váltak, a tendenciákat figyelembe véve Európa a következő harminc évben feléli saját jelentős bázisait. Ezért is vált olyan fontossá, hogy nemcsak egy adott nemzeti közösségben, egy országban, hanem az Európai Unió közösségében is erősödjenek azok a koncepciók, azok az álláspontok, amelyek a függőség csökkentését, az energiahordozók sokszínűségének megerősítését, valamint az alternatív energiahordozók előtérbe állítását jelentik. Számunkra ezt a célt kell hogy szolgálja egy hosszú távú energiapolitikai koncepció megalkotása is. Az államnak, a vállalkozásoknak, végső soron a lakosságnak is átfogó képpel kell rendelkeznie arról, hogy hol tartunk, milyen irányban haladunk, a bizonytalanság ugyanis nehezen kiszámítható vagy éppen kiszámíthatatlan jövőhöz vezet Magyarországon is.

Nos, az első és legfontosabb problémánk ezzel az anyaggal, hogy pont ez hiányzik az anyagból. Ha bárki a parlamenti képviselők közül elolvasta ezt a háttéranyagot, megnézte a 15 pontot a határozati javaslatból, vagy odaadjuk egy átlag állampolgárnak, hogy nézze meg, és próbálja meg vizionálni, hogy milyen lesz 5-10 év múlva a magyar energiaellátás, nem tud ebben a tekintetben semmi konkrétumot mondani. Nem tud semmi konkrétumot mondani, és itt nem arról van szó, hogy azt várjuk el a kormánytól, hogy jelölje meg, mondja ki, hogy mondjuk, tíz év múlva a földgáz vagy a villamos energia fogyasztói ára mennyi lesz, hiszen ez képtelenség lenne. De igenis elvártuk volna, mint ahogyan az előbb Podolák Györgytől elég világosan elhangzott, hogy milyen stratégiai irányokat kíván kijelölni, mi lesz a következő öt-tíz év beruházási oldalról például legfontosabb intézkedése a kormány részéről, mit készítenek elő, ezek milyen forrásigénnyel rendelkeznek, ezekre rendelkezésre állnak-e a szükséges források vagy sem.

Itt csendben jegyzem meg, hogy a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervet 2007. június 30-áig kellett volna leadnia Magyarországnak az Európai Bizottság számára; ez nem történt meg. Jellemző tehát, hogy nemcsak a koncepció szintjén, hanem a cselekvési terv szintjén is súlyos, kiáltó problémák vannak a kormányzati gondolkodásban.

Ez a dokumentum tehát alkalmatlan arra a célra, amire meg kellene felelnie. Miért mondhatom ezt ilyen bizonyossággal? Az anyag nem tartalmaz pontos helyzetértékelést, és ennek hiányában szerintem lehetetlen egy ilyen távlati koncepció megalkotása. Nem foglalkozik az anyag az éghajlatváltozással - ez már itt több bizottsági véleményben elhangzott -, holott az energiafelhasználás szempontjából kiemelten fontos ennek a tényezőnek a vizsgálata. Nem tartalmaz számításokat arra vonatkozóan, hogy az energiafelhasználás szerkezete az elmúlt években hogyan és miért alakult abba az irányba. Nincsenek kimutatások arra nézve, hogy milyen irányú változásokat és főleg milyen áron kíván megvalósítani a koncepció. Az is elhangzott már, csak ismételni tudom a képviselő kollégákat, hogy az energiatakarékossággal foglalkozó tervek hiányoznak ebből a koncepcióból, olyannyira, hogy ez a szó szinte nem is szerepel ebben a dokumentumban. A megújuló energiaforrásokra vonatkozóan is csak felhívást tartalmaz ez a jövőbeni koncepció, és nincsen semmi konkrétum arra vonatkozóan, hogy mit várhatunk e téren ettől a kormánytól, a kormány gondolkodásától.

Egy rövid példát itt a koncepciótlanságra hadd idézzek föl: adózási kérdés. Köztudott, hogy adózási szempontból hogyan tudjuk vagy hogyan lehet befolyásolni például az energiafelhasználást Magyarországon. Mi történt az elmúlt években? Ha megnézzük a kormány energetikához fűződő adózási koncepcióját, akkor azt látjuk, hogy teljes fejetlenség volt ebben a kérdésben is. A gáz és a villamos energia után fizetendő általános forgalmi adót 2004 januárjában emelték meg. Amíg a gáznál egy 3 százalékpontos emelés volt 12-ről 15 százalékra, addig a villamos energia áfáját 12-ről 25 százalékra emelték. Majd ezt követően a villamos energia után fizetendő adó áfakulcsa 20 százalékosra csökkent - a választások előtt, hadd tegyem hozzá -, a gázár után fizetendő áfakulcsot pedig a választások után, 2006 szeptemberében jelentősen megemelték. Közben még egy energiaadót is bevezettek, emlékeztetném a tisztelt kollégákat arra, hogy 2006-ban, a drasztikus adóemelések időszakában az energiaadó bevezetésére is sor került.

Tehát két és fél éven belül háromszor változtattak az adómértéken, a 12 százalékról induló áfakulcsok végül is 20 százalékot értek el, bár igaz, hogy eltérő utat jártak be az elmúlt időpontokban. Tehát a legnagyobb jóindulattal sem tudom azt mondani, hogy akár a Gazdasági Minisztérium, akár a Pénzügyminisztérium, de a kormány egésze is koncepció szintjén el tudta volna dönteni az elmúlt években, hogy mit vár el energiakérdésekben.

Továbbvizsgálva azonban a tervezetet, további kérdések merülnek föl. Milyen eszközökkel kívánja megvalósítani a kormány a korántsem konkrét célokat? A tervezet kiemelten foglalkozik a verseny fontosságával, olyannyira, hogy ezt minden létező fórumon, most az államtitkári expozéban is hallhattuk, hogy a versenyképesség javítása lesz az egyik legfontosabb szempont. Mit hallunk ezzel szemben a szakma részéről a gazdasági bizottság ülésén? Az Ipari Energiafogyasztók Fórumának jelen lévő képviselője, Szaniszló Mihály konkrétan ezt fogalmazza meg: "a jelenlegi koncepció a versenyképesség javítása helyett fokozatos versenyképességi csökkenést eredményezne" - mondja ezt a kormány előterjesztéséről. Mikor és hogyan beszélünk akkor versenyképességről, hogyha a szakma szerint is - nemcsak a politikai pártállástól befolyásolt képviselők szerint - a versenyképesség romlásával jár ennek a tervezetnek a végrehajtása?

A tervezet, még egyszer mondom, kiemelten foglalkozik a verseny fontosságával, mintegy indokolni törekszik a meghozott villamosenergia-törvényt, valamint a most tervezett földgázpiacnyitásról szóló törvényt. Hallgat azonban a magánosítás eddigi tapasztalatairól, az elmaradt, beígért fejlesztésekről, az elszabaduló energiaárakról és az egyoldalú előnyökről. Itt előbb már a bizottság kisebbségi álláspontjának ismertetőjeként hiányoltam és felhívtam a figyelmet arra, hogy az elmúlt tíz év tapasztalatait ideje volna összegezni az energiapolitikában is. Milyen szerződéseket kötöttek, ezeket a szerződéseket mennyire tartották be az állami vagyon jelentős részét megvásárló vevők? A fogyasztó ezekből mit tapasztalt, mit érzett? Vajon a beruházások megtörténtek-e vagy elmaradtak esetleg, és lett-e bármilyen szankciója ezeknek az elmaradt fejlesztéseknek? Ezekről nem hallottunk egy szót sem, sem most az expozéban, sem az anyag nem tartalmaz erre vonatkozóan megfogalmazott állításokat.

Csak egy lakossági példát szeretnék, hogy összekapcsoljam a fogyasztóvédelem kérdésével is. Amikor módosult a gázszámlák számítási módja, és ezeket kiküldték a fogyasztóknak, emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, kaotikus állapotok alakultak ki a legtöbb szolgáltató cégnél. És példátlan volt az, ahogy egyébként a fogyasztókkal bántak, meg kell, hogy mondjam, hogy az átalánydíjra való átállásnál például fogyasztók tömegei jelentkeztek különböző irodáknál, hogy nem annyit fizetnek, mint amennyit kiszámláztak a számukra, és a szolgáltatók mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne találkozzanak a fogyasztókkal, lehetőség szerint ne érjék el őket telefonon, interneten ne lehessen bejelentkezni, az iroda pedig lehetőség szerint akkor legyen zárva - ha egyáltalán létezett iroda -, amikor a fogyasztó fölkereste volna őket.

Tehát itt az egyoldalú előnyökről is beszélni kellene, hogy Magyarország az ellátásbiztonság szempontjából mennyire van kiszolgáltatva azoknak a szolgáltatóknak és energiaellátóknak, akikkel az elmúlt években szerződést kötöttek.

(12.00)

Azért is tartom ezt fontosnak, mert tegnap a miniszterelnök úr bejelentéseket tett további állami vállalatok privatizációjáról, értékesítéséről. Nos, szerettünk volna arra is választ kapni, hogy a kormányzat hogyan gondolja a még meglévő energetikai vagyon kezelését. Azt hallhattuk a Nemzeti Vagyonkezelési Tanács felállásakor, hogy most már nincs privatizáció, hanem tartós vagyonkezelésre rendezkedünk be. Ehhez képest most derült égből villámcsapásként azt hallhatjuk, hogy nem tudjuk, milyen cégek, Paksi Atomerőmű, MVM vagy más cégek privatizációjára is sor kerülhet.

A bizonytalanság állapotát jelzi az is, hogy a földgázvezetékek vitájában a kormány milyen álláspontot foglalt el. Podolák képviselő úr diszkréten hallgatott erről, ezt teljes egészében megértem, de azért a miniszterelnök úr bejelentései ebben a kérdésben mégiscsak - finoman fogalmazva - ellentmondásosak voltak. Gyurcsány Ferenctől megszokhattuk, hogy időnként nyilatkozik egyik álláspont irányába, egy hét múlva a másik álláspont irányába, a harmadik héten pedig cáfolja vagy letagadja az egészet. Nos, a dokumentumok világosan jelzik, hogy a földgázvezetékek vitájában a miniszterelnök elég erősen Unió-ellenes álláspontra helyezkedett. Emlékezzünk arra a bizonyos moszkvai nyilatkozatra. Mit tartalmaz most a tervezet szövege? Hiszen azt várnánk egy ilyen koncepciótól, hogy ebben a kérdésben is tiszta vizet önt a pohárba. Azt mondja: "Ha a választás igénye felmerül, biztosítani szükséges a magyar kormányzat támogatását az Európai Unió formálódó energiapolitikai erőterében megvalósuló közös érdekű projekteknek." Eddig az idézet a tervezetből. Hát, ettől sokkal okosabbak nem leszünk, tisztelt képviselőtársaim.

Akkor most mit akar a kormány? Támogatjuk a Nabuccót? Nem támogatjuk a Nabuccót? Mit akar Gyurcsány Ferenc? Teljes a bizonytalanság ebben az ügyben, pedig valószínűleg nehéz úgy uniós álláspontot kialakítani, hogy a magyar kormány ebből a csapatból inkább kilógni igyekszik, nem pedig részt venni ennek a közös, energia- és nemzetbiztonsági szempontból is fontos kérdésnek a megoldásában. Itt csak a szót idézem fel, Gyurcsány Ferenc "régi álomnak" titulálta a Nabucco megépítését, holott az Európai Unió elég határozottan elősegítené és támogatná ennek a vezetéknek a kiépítését.

A földgáz területén fennálló kiszolgáltatottságunkat tovább súlyosbítja, hogy a hazai villamosenergia-előállítás forrása 36 százalékban szintén földgáz. Így a földgáz léte vagy nemléte, utalván itt a most már lassan rendszeressé váló téli csapelzárásokra, valamint a gáz importárainak változásai nagyban kihatnak a villamosenergia-termelésre és az árak színvonalára is. (Gyurcsány Ferenc vendégével belép a szakértői páholyba.) A tervezetből teljesen kimaradt annak megállapítása is, hogy milyen technológiai lemaradás jellemző mind a lakossági, mind a kiszolgálói oldalon.

Tisztelettel köszöntöm az ülésteremben megjelent Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt. Miniszterelnök úr, éppen arról beszéltem az előbb, hogy ön Nabucco és Déli Áramlat kérdésében mennyire ellentmondásos álláspontokat képviselt az elmúlt időszakban. És sajnos most egy olyan koncepciót tárgyal a parlament, ahol szintén nem sikerült ebben a kérdésben tiszta vizet önteni a pohárba. (Gyurcsány Ferenc távozik.)

Hogy folytassam a hozzászólásomat, tisztelt Ház, a tervezet hiányosságait ebből a szempontból hosszan lehetne sorolni, (Dióssy Gábor: Kellene egy kis intelligencia.) és ha itt az előbb a technológiai lemaradásról beszéltem a kiszolgálói oldalon, akkor ehhez képest terv szintjén is arról bármilyen koncepció, hogy a hazai fogyasztó hogyan fogja leküzdeni az elmúlt húsz évben történt lemaradását a mérési kultúra vagy éppen a hőszigetelés területén. Miniszterelnök úr távozott is a teremből, folytathatjuk nyugodtan a további munkánkat. (Podolák György: Most vitte el a gázt.) Valószínűleg most fog a Nabuccóról beszélni.

Nos, mindezeket azzal foglalnám össze, tisztelt Ház, hogy egyfajta kormányzati alkalmatlanság tükröződik ebben az anyagban, egyfajta kormányzati alkalmatlanság, végiggondolatlanság, a koncepció hiánya. Mindaz tükröződik vissza abban a rögtönzésben, amit az elmúlt években energiapolitikában hallhattunk. Éppen ezért nem tudjuk támogatni ezt az elképzelést, nem tudjuk támogatni ezt a koncepciót. Meggyőződésünk szerint a hazai energiapolitikában világosan meg kell jelennie néhány innovatív, a jövő ellátásbiztonságát, a fogyasztók védelmét középpontba helyező célnak. Ezeket nem találjuk meg ebben a dokumentumban.

A fenntartható fejlődés alapelvei; az Európai Unió több, nagyon világos és nagyon egyértelmű állásfoglalást tett ebben az ügyben is. Hiányoljuk, hogy ezekre kormányzati szinten sem történik utalás. Podolák úr itt hosszan beszélt arról, hogy az alternatív energia milyen lehetőségeit kell számba venni a kormányzatnak, szélenergia, napenergia, biomassza kérdése, én már csak ezeket teszem itt magamtól hozzá. Ezekben szintén nem kapunk semmiféle eligazítást. Itt a szélenergia kérdését például hosszabban lehetne boncolgatni, hogy milyen üzleti kör szerzi meg azokat a jogosultságokat, amelyekkel szélenergia-beruházásokat lehet megvalósítani. Jól látható, hogy a kormányzat sem mer sok szempontból ujjat húzni ezekkel az üzleti érdekeltségekkel. Mert akkor ebben a koncepcióban is világosan kellett volna írni arról, hogy mi az oka annak, hogy miközben megyünk, mondjuk, autóval Bécs felé, Magyarországon 3-4-5 szélerőművel találkozunk útközben, majd aztán átérünk Ausztriába, Burgenlandba, és több száz szélerőművel találkozunk a szomszéd ország határainál. (Podolák György: Vízi erőművel.) Podolák György tudja a választ, de a koncepció nem osztja meg velünk ezt a fajta magyarázatot.

Biztosítékot továbbra sem találunk, ahogy már mondtam, az energiapolitika alapjait alkotó Paks, Mavir vagy a Magyar Villamos Művek állami tulajdonban tartására, nyilván módosításokkal fogunk élni a tekintetben, hogy a 2020-ig szóló koncepció energiapolitikai szempontból stabilizálja az állam lehetőségeit ezeknek az alapoknak az állami tulajdonban való megtartására. Szeretnénk, ha a privatizáció kérdését a kormány ennek a koncepciónak a vitájában tisztázná, és itt a határozatba is belekerülnének olyan pontok, amelyek világos eligazítást adnak a magyar állampolgárok számára is.

Azzal szeretném zárni, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem zárjuk ki, és nem zárkózunk el attól, hogy az energiapolitikai koncepció megalkotásában a közös hangot megtaláljuk a kormánnyal. Szükségünk van arra, hogy ebben a kérdésben közös álláspontra tudjunk jutni. Ahhoz azonban jóval megfoghatóbb, jóval világosabb, jóval egyértelműbb irányokat kijelölő koncepcióra lett volna szükség, amit most a kormány elfelejtett, elmulasztott a parlament asztalára tenni.

Tehát ebben a formájában nem tudjuk támogatni ennek a koncepciónak az elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)