Felszólalás adatai

MOLNÁR BÉLA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a ritka eset áll elő, amikor egy bizottsági véleményt egy ellenzéki képviselő mondhat, átcsúszik ellenzéki kezekbe a vélemény, mert ebben a bizottság ez az előterjesztés 2 igen szavazatot kapott mindössze; a 8 tartózkodás és a 9 ellenszavazat azt mutatja, hogy a környezetvédelmi bizottság nem kifejezetten elégedett ezzel a határozati javaslattal. Mindenesetre igyekszem oly mértékben objektív lenni, hogy az elmondott és el nem mondott ellenérveket nem egészítem ki a saját ellenérveimmel - legyen ez valamilyen mértékben, amennyire tőlem telik, egy bizottsági vélemény valóban -, de akkor is kritikai véleménynek kell lennie, hiszen a bizottság ebben az értelemben foglalt állást.

Ugyanakkor nehéz már újat mondani, tekintettel arra, hogy az előttem szólók szinte minden kifogást elmondtak. Leginkább azt nehezményeztük mi is a bizottságban, hogy most, 2008 februárjában elénk kerül egy anyag, ami 2007 elejétől érvényes. Nemcsak hogy így kerül elénk az anyag, hanem az a valóban szakmai anyag, amit vártunk ebben az előterjesztésben, egyszerűen degradálódik háttéranyaggá, ami azt jelenti, hogy beszélhetünk róla, itt is beszélünk róla, de igazából nem beszélhetnénk róla, mert nem része a határozati javaslatnak.

Természetesen a minisztérium azért óvatos volt, hiszen eme anyag mindig úgy jelent meg a honlapon, hogy nem tükrözi a minisztérium álláspontját. Ezek után lehet azt mondani, hogy most csak a 15 pontról beszélhetünk, csak ez tükrözi a minisztérium álláspontját, de ha megnézzük a 15 pontot, kiderül, hogy ez csak 14 pont, tekintettel arra, hogy a 15. pont az előző, energiapolitikáról szóló határozatnak a hatályvesztését hozza, tehát ez csak 14 pont. Ha továbbnézzük, akkor kiderül, hogy a 14 pont csak 13 pont, hiszen a 14. pont csak egy kétévenkénti beszámolót ír elő. Ily módon azt látjuk, hogy még egy másfél oldalt sem elérő anyagról szól ez az energiapolitikai koncepció, és ha továbbnézzük az egyes mondatokat, láthatjuk, hogy minden mondat úgy kezdődik, ahogy már képviselőtársunk is elmondta: vizsgálja meg, vizsgálja felül, s a többi; tehát nem érzünk egyértelmű állásfoglalást ebben a másfél oldalban sem, hanem csak egy száraz, fűrészporszerű, ezt is akarom, azt is akarom, ezt is lehet, azt is lehet lehetőséget - egy biankó arra, hogy holnap azt csináljunk, amit akarunk.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ennek legjobb példája a 7. pont, ami arról szól, hogy a kormány a rendelkezésére álló eszközökkel járuljon hozzá új, nagy kapacitású földgázszállító vezetékek megvalósításához.

(11.00)

Melyikhez? Hogyan? Miért? Ahogy azt Varga Mihály képviselőtársunk is az előbb mondta, semmit nem mond arról, hogy merre induljunk az energiapolitikánkkal, minden kaput nyitva hagy, olyan száraz, mint a fűrészpor, holnap erre való hivatkozással bármit meg lehet tenni.

Hiányzik az egész anyagból az energiafüggés csökkentésének módja, menetrendje, határideje. Hiányzik a felhasznált energiahordozók belső arányainak változásával való valódi elképzelés. Ezt nem lehet egy szóval letudni, hogy a megújuló energia majd megoldja a dolgokat. A megújuló energiát ma már szokás varázsszóként használni.

Ugyanakkor arra is gondolni kell, amit Kovács Tibor képviselőtársunk mondott, hogy versenypiaci körülmények között kell működni. Igen, és akkor kimondjuk a megújulót. De mondjuk ki azt is, hogy 23,80-ért lehet megújuló energiát venni, ez törvény. Ha versenypiac, akkor mikor akarja feloldani a kormány a 23,80-at, hogy verseny legyen? (Kovács Tibor: Egyetértünk! Azért tettük bele a törvénybe!)

Itt fogalmi ellentétek vannak, de - köszönöm, hogy a képviselő úr egyetért velem - ezek nincsenek feloldva, kísérletet sem tesz az anyag ezeknek a feloldására. Lehet látni, hogy az egész határozat célja egy neoliberális energetikai doktrína utólagos alátámasztása egy formális parlamenti határozattal; formális, mert nincsen célja, nincsen iránya. Az állami szerepvállalást leszűkíti az energiapiaci modell kialakítására és annak bevezetésére, valamint az energiapiac külső nemzetközi feltételeire. Ez azonban itthon, ebben az országban az állam teljes kivonulásával egyenlő.

Államtitkár úr ugyan mondott egy szép mondatot, hogy 2008-ra 80 milliárd lesz a szociális költségvetésben erre biztosítva, de hozzá kéne tennünk, hogy 2006-ban 200 milliárd volt, 2007-ben 100 milliárd volt, és ezek után mondjuk ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a 2008-as 80 milliárdot, akkor alátámasztottnak érezzük azt, hogy a kormány ebből ki akar vonulni. (Az elnök ismét csenget.)

Ezért érezzük azt, hogy ez az anyag elfogadhatatlan, és szeretnénk kérni, hogy vonja vissza a kormány. Köszönöm szépen.