Felszólalás adatai

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Határon túli magyar szervezetek tisztelt Képviselői! Először egészen röviden Bauer Tamás képviselő úr módosító javaslatáról szólnék. Jóllehet az alkotmányügyi bizottságban erről az alternatív kettős javaslatról már részletes vita folyt, mégis visszatérek erre néhány szó erejéig, talán egy kicsit azért is, mert abban bízom titokban, hogy az utolsó szó jogán még akár Bauer Tamás képviselő urat is meggyőzhetem arról, hogy támogassa ezt a törvényjavaslatot.

A cím ebben a megváltozott alkalmazási körben a szomszédos országokban élő magyaroknak hozzávetőlegesen a 99,5 százalékát fedi. 0,5 százalékot valóban nem fed, de azt hiszem, ez nem ok arra, hogy ezt a címet megváltoztassuk. Annál is inkább, mert a törvény alkalmazási körét teljesen egyértelműen, világosan az 1. § meghatározza - ez a normatív tartalom, nem a cím -, következésképpen az alkalmazással kapcsolatban semmiféle kétség, gond nem merülhet fel.

Ami a tartalmi, érdemi kérdést illeti, hogy Ausztria miért szerepelt eredetileg, és miért nem szerepel most, azt hiszem, itt a lényeg az, hogy valóban legkevesebb három ok szól emellett. Németh Zsolt szólt már erről, de még egyszer összefoglalnám röviden. Az első ok az, hogy akárhogy is közelítjük meg és szabályozzuk a témát, minden körülmények között eltérő bánásmódot teremtünk az Ausztriában élő magyarok különböző csoportjai között. Ez egész egyszerűen megoldhatatlan, tudniillik vannak őshonos magyarok - bár nem kizárólag Burgenlandban -, vannak emigráns magyarok, akik a legkülönbözőbb történelmi körülmények között és időszakokban hagyták el Magyarországot, és vannak kivándorló magyarok, akik nem Magyarországról, hanem a szomszédos államokból mentek Ausztriába - esetleg éppen az utolsó tíz esztendőben - a Vajdaságból, Erdélyből és így tovább. Ezt a kérdést nem lehet megoldani, következésképpen a legegyszerűbbnek az tűnt - jóllehet ez a gondolat már a kezdet kezdetén valóban felmerült, bevallom -, ha Ausztriát az alkalmazási körből kihagyjuk.

(13.50)

Az sem kétséges, hogy vannak gazdasági megfontolások is. Maguk az ausztriai magyar szervezetek jelezték azt, miszerint nem biztos, hogy nekik voltaképpen ilyen típusú támogatásokra van szükségük, hiszen más az életszínvonaluk, mások az igényeik. Egyébként támogatjuk őket is. Jelzem, hogy a közelmúltban hoztunk létre egy magyar nyelvű könyvtárat Alsóőrben; tehát a támogatás továbbra is létezik, de más formák között.

A harmadik ok: vitathatatlan, hogy felmerült az Európai Unió, közelebbről az Európai Bizottság részéről, szakértői szinten, egy olyan észrevétel, hogy ez talán gondot okoz, jóllehet mi hivatkoztunk arra a bizonyos 2. §-ra, amely a nemzetközi szerződéseknek elsőbbséget biztosít, és ugyanerre tér aztán vissza a 27. § is, egy más helyzetet előre látva. De a viták elkerülése végett az látszott célszerűnek, hogy leegyszerűsítsük ezt a helyzetet; minél simább, minél elfogadottabb ennek a törvénynek a működése, annál jobban járnak a szomszédos országokban élő magyarok. Ez volt a számunkra a fő szempont. Azzal a kérdéssel, hogy mi történik akkor, ha esetleg további szomszédos államok válnak majd az Európai Unió tagjává, majd akkor fogunk szembesülni és akkor fogunk foglalkozni, az akkori körülmények alapján.

Nem titok az, hogy ha hosszú távon gondolkodunk, akkor igen, mi a magyar nemzet újraegyesítését egy egyesült Európában képzeljük el. És az valóban más helyzet lesz, és arra a helyzetre majd az akkori helyzet függvényében, fényében fogunk megfelelő választ adni. A mostani helyzetre ez a megfelelő válasz.

Egyetértek mindazokkal, akik azt mondták, hogy ez egy történelmi lépés, egy folyamat része. Ez a folyamat legalább 12 esztendővel ezelőtt indult el; e folyamatnak a különböző állomásait a parlamenti vita felelevenítette. Ez szép és megindító vita volt. Én most ezeket az elemeket nem szeretném megismételni, de az kétségtelen, hogy ennek a folyamatnak nincs vége.

A következő nagyon fontos feladat, amelyet már most végzünk - szeretném ezt Tabajdi Csaba képviselő úr megnyugtatására is mondani -, éppen a végrehajtási rendeletek megfogalmazása, megalkotása. Ezeknek egy része szöveg szempontjából készen van, más részükön még dolgoznunk kell. A legjobb emlékezetem szerint én erőfeszítéseket és nem eredményt ígértem az éjszakai vitában, de nem ez a lényeg, hanem az a lényeg, hogy közösen dolgozunk ezeken is. Egyetértek azokkal a felvetésekkel is, amelyek jelezték azt az igényt, hogy ezek a végrehajtási rendeletek összhangban legyenek a törvény koncepciójával, a törvény céljával. Ezen dolgozunk, ennek érdekében készek vagyunk egyeztetni, és ezt is fogjuk tenni.

Továbbra is úgy érzem - és ez a kormány határozott véleménye -, hogy e mögött a törvényjavaslat mögött és az elfogadandó törvény mögött egy valóságos nemzeti konszenzus áll. A legutóbbi napok tanulmányai, közvélemény-kutatásai is ezt bizonyítják, hogy a magyar társadalom többsége egyetért ezzel a törvénnyel. Ezzel a törvénnyel, de legalábbis a mögötte álló célokkal és gondolatokkal meggyőződésem szerint valójában azok is egyetértenek, akik nem értenek vele egyet, hiszen ők is ugyanazokat a célokat követik, legfeljebb úgy érzik, hogy a módozatok, a technikák, az eszközök nem megfelelőek. (Folyamatos zaj.)

Természetesen vita volt a mértékekről is. Vita volt arról, hogy vajon kevés-e az, amit a törvény tartalmaz; vita volt arról is, hogy talán nem sok-e az, amit a törvény tartalmaz, hiszen pénzbe kerül. De én azt hiszem, nagyon lényeges az, hogy ez a törvény az elfogadását követően - és itt megint egyetértek Tabajdi Csaba képviselő úrral - se váljék a hazai pártpolitikai csaták részévé, ne szerepeljen ez kiemelt témaként, egyáltalán témaként a választási kampányban. Értsünk egyet abban is, hogy az alkalmazás, a megvalósítás ugyanolyan közös feladat, mint ahogy közös feladat volt, közös feladat ennek a törvénynek a megalkotása - mert közös volt a munka, közös volt a kezdeményezés; s itt külön szeretném még egyszer megemlíteni a Magyar Állandó Értekezletet, a határon kívüli magyar szervezetek képviselőit, vezetőit. Közös volt a szöveg kidolgozása, gondolok itt különösen a MÁÉRT szakbizottságaira; s végső soron közös volt ennek a törvényjavaslatnak a támogatása is.

Szeretném mindenkinek megköszönni itt és még egyszer az együttműködést, a támogatást. Azt hiszem, ehhez az eredményhez kivétel nélkül mindenki hozzájárult.

Szeretném külön megköszönni a megértést és az egyetértést a Magyarországgal szomszédos országok kormányainak többsége részéről. Tudniillik talán kevesebb figyelem kísérte azt a jelenséget, hogy a szomszédos országok többsége nemcsak megértette ennek a törvénynek a lényegét, hanem azzal egyetértését is fejezte ki. Természetesen azokra sem neheztelünk, akik kifejezésre juttatták aggodalmaikat, kétségeiket, netán kifogásaikat. Mi ezekkel a szomszédokkal is együtt kívánunk működni, folytatjuk a korábban már megkezdett konzultációkat, és az a célunk, hogy ezt a törvényt a lehető legsimábban, gondmentesen és leghatékonyabban tudjuk működtetni. A törvény ilyen működtetéséhez szükséges az, hogy együttműködjünk valamennyi szomszédos országgal, valamennyi szomszédos ország kormányával és hatóságaival.

S még egyszer szeretném leszögezni: ez a törvény nem teremt hátrányos megkülönböztetést. Ez a törvény egy kisebbségi helyzetből fakadó, természetes hátrány kiküszöbölésére, kiegyenlítésére szolgál. Ez a pozitív diszkrimináció alapvető filozófiája és célja.

Másodszor: ez a törvény semmilyen értelemben véve nem teremt exterritoriális, területen kívüli hatályt; kizárólag Magyarország területén végeznek magyar hatóságok tevékenységet. A hatósági döntéseket magyar hatóságok hozzák, Magyarország területén. Mindaz a felvetés, ami ezzel ellentétes, az téves; mi ezt továbbra is cáfolni fogjuk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek az aggodalmak, ezek a gondok, kétségek eloszlattassanak.

Még egy dolog: hogy ez a törvény milyen, hogyan működik, azt a gyakorlat fogja eldönteni. Ezért még egyszer kérem mindenkinek az együttműködését, mindenkinek a segítségét: csak együtt tudjuk ezt a törvényt működtetni. Együtt, magyarok, határon innen és határon túl, és együtt kell működnünk a szomszédos országokkal is. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy ennek a törvénynek a filozófiáját, a lényegét, a mögötte álló valóságos tartalmat egyre többen fogják megérteni. Azok is meg fogják érteni és azok fogják igazán megérteni, akik valóban elgondolkodnak a jövő Európájáról, hogy milyen is legyen a jövő Európája, hogyan is képzeljük el a valóságos közösségeknek - nemcsak az államoknak, a közösségeknek, a helyi, a regionális, a kulturális, a nemzeti, a vallási közösségeknek - azt a fajta együttélését, ami a jövő Európájának a valóságos szövetét fogja alkotni. És mindenki, aki ezt megérti, sőt talán meg is érzi, az pontosan tudni fogja, hogy melyik szavazógombot nyomja meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)