Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Egy pillanatra kérem államtitkár úr türelmét, mert a miniszter úr gombja jelent meg a képernyőn. Most már a mikrofon is az öné. Parancsoljon!

(10.10)

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos nagyon fontos felvetés hangzott el, és szeretnék röviden reagálni, hogy az indokainkat ismertessem önökkel.

Először is Kelemen képviselő úr azt a kérdést tette föl, hogy mi van azokkal a kérdésekkel, amelyeket a bizottsági üléseken megfontolandónak, elfogadhatónak tartottunk a kormányzat részéről, de mégsem tudtuk a konkrét módosító javaslatokat támogatni. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy reményeink szerint a részletes vita lezárultával ezek a módosító javaslatok kapcsolódó módosító javaslat formájában benyújtásra fognak kerülni. Itt szeretném aláhúzni, hogy számos, nagyon pozitív szándék fogalmazódott meg minden parlamenti frakció részéről, de valamilyen okból a konkrét formáját nem tudta a kormányzat támogatni a javaslatoknak. Itt volt szükség a megfelelő forma megtalálására, és azt hiszem, ezt sikerült meglelni.

Itt szeretném azonban jelezni, hogy van néhány kérdés, amiben a szándékkal nem tudunk egyetérteni, még akkor sem, ha a motivációt méltányoljuk. Ilyen például az, amit az MDF részéről mind a két felszólaló képviselő megfogalmazott, hogy terjesszük ki a törvény területi hatályát vagy az állampolgárságra, vagy pedig a volt Szovjetunió, Jugoszlávia, illetőleg Csehszlovákia területére. Az a problémánk ezzel a javaslattal, hogy szétfeszíti a törvény kereteit. Nagyon nehéz lenne - 15 volt szovjet, 6 volt jugoszláv, 2 csehszlovák, körbevesz bennünket további 7 szomszéd - plusz 23 országra, mínusz néhány, kiterjeszteni a törvényt, kezelhetetlenné tenné számunkra. Nem beszélve arról, hogy egyetértünk azzal, hogy ezeket az embereket igazságtalanság érte.

Ez a törvény, ha van benne igazságtételi mozzanat, arra tud vállalkozni, hogy a szomszédos országokban élő magyarok számára nyújtson támogatást, illetőleg kedvezményeket. Ilyen értelemben ezekkel az országokkal tudunk most foglalkozni, ami nem jelenti azt, hogy ne tartanánk igazságtalanságnak, ami adott esetben a Kazahsztánban élő magyarokkal történt, vagy adott esetben ne tartanánk igazságtalannak, ami a világ más tájaira vetődött magyarokkal történt, és ne próbálnánk velük is más eszközökkel foglalkozni, más eszközökkel az ő problémáikra is megoldást találni.

A szomszédos országok viszonylatában alapvetően a státustörvény filozófiája, ami generálisan megvalósítható. A magunk részéről a nem szomszédos országok esetében, megvallom önöknek őszintén, a kormányzathoz legközelebb a kettős állampolgárság megteremtésének a filozófiája áll.

Azt gondoljuk, hogy a világ különféle sarkaiba szétszóródott magyarok számára Magyarországnak meg kellene adni a kettős állampolgárságot, meg kellene találni a módját annak, hogy ők ezáltal is kapcsolódhassanak az anyaországhoz. Különféle okokból a szomszédos országok irányában generálisan ez a megoldás nem alkalmazható, hiszen részben konkrét jogszabályi akadálya van, de tartunk azoktól a migrációs következményektől is, ami egy ilyen megoldással járna a szomszédos országok irányban.

Egy eljárási nehézség is lenne: hogyan lehet megállapítani, hogy kit hurcoltak el erőszakkal? Mi az a kategória-rendszer, amíg azt mondjuk, hogy erőszakkal, és hol van, amikor már csak indirekt, de mindenféleképpen az erőszakhoz közelálló eszközökről van szó?

Kelemen képviselő úr javaslatához kapcsolódóan szeretném itt megemlíteni, hogy ugyanakkor a kormány megfontolta, hogy Ausztriát kivegye a törvény hatálya alól, és végül is elfogadta az erre vonatkozó javaslatot. Rendkívül sok érv hangzott el ezzel kapcsolatban. A gazdasági okokat tartom talán a legfontosabbnak, az ausztriai magyarok nem szorulnak rá az anyaország támogatására. Egy nagyon fontos célja a törvénynek, hogy megelőzzük a migrációt Magyarország uniós csatlakozásával. Ez a motíváció sem indokolja, hogy benne legyen Ausztria a területi hatályban. Az Európai Uniót érintő felvetések is egyébként elhangzottak; illetve az ausztriai magyarok részéről is, itt már utalt Bauer Tamás arra, hogy bizonyos ausztriai magyarok a törvény hatálya alá tartoztak volna, más ausztriai magyarok nem tartoztak volna a törvény hatálya alá. Ez az ausztriai magyarok részéről az Ausztrián belüli nemzetiségi megkülönböztetés problémáját vetette föl.

Kelemen András említette még, hogy több nemzetiséghez ne lehessen tartozni. Ezt is megértem, mert valóban, valahol gátat kell szabni annak, hogy mennyiben lehet ezzel a törvénnyel, a törvény adta lehetőségekkel visszaélni. Úgy ítéljük meg azonban, hogy azok a gátak, amelyeket beépítettünk, elegendőek, és elképzelhető egy olyan speciális szituáció, amikor a magát magyarnak valló személy nem tud választani egy más identitáshoz való kötődése és a magyar identitás között. Nem akarjuk kizárni az identitásválasztás szabadságának az elve alapján a több identitáshoz való kapcsolódás lehetőségét. De természetesen ezt a motivációt is megértem, amit Kelemen képviselő megfogalmazott.

Más fékeket viszont beépítettünk. Itt hadd utaljak arra, hogy nyilvánosan kell az illetőnek magát magyarnak vallania majd egy ajánló szervezetnél, magyarnak kell vallania magát, és színvonalasan kell tudni magyarul megnyilvánulni az illetőnek, és el kell nyernie az ajánló szervezet ajánlását. Ezt követően mindig a magyar hatóság kezében van a fék; részben oly módon, hogy az ajánló szervezetre vonatkozóan a magyar kormány fog döntést hozni, hogy kinek az ajánlását fogadja el, részben pedig oly módon, hogy felülbírálhatja bizonyos konkrét esetekben az ajánlásokat. Úgy ítéljük meg, hogy ez a kontrollmechanizmus a visszaélés megelőzése érdekében elegendő.

Bauer Tamás képviselő úr felvetéseire már részben válaszoltam. Én mindenféleképpen értékelem azt, hogy egy valóban alapos, koncepcionális alternatívát fogalmazott meg, még ha valóban megfogalmazódhattak volna ezek az elgondolások néhány évvel hamarabb is. Az is mindenféleképpen figyelemre méltó, hogy ő nagyon következetesen próbálja meg a jogszabályban képviselni azokat az elveket, amelyeket megfogalmaz.

Alapvetően az én problémám az ő megközelítésével az, hogy mi nem látunk ellentétet a szomszédos országokkal való együttműködés és jószomszédi viszony, illetőleg a szomszédos országokban élő magyarok ügyének a hangsúlyos támogatása között. Ő valahogy mindig ellentétet próbál e két törekvés között találni, mi viszont azon vagyunk, hogy ennek a két törekvésnek az egységét próbáljuk meg a különféle törekvéseinkben megvalósítani.

Az alapszerződések, képviselő úr, ne mondja, hogy a határon túli magyarokért születtek! Annak idején ezt önök sem mondták (Bauer Tamás: De!), hogy a határon túli magyarokért születtek az alapszerződések. Más okból születtek, amin lehet vitatkozni, hogy az helyes volt, vagy nem volt helyes. A határon túli magyarok egyébként ki is nyilvánították, valóban, hogy ők ezzel a megoldással nem értenek egyet, de ettől még lehetett indokolt adott esetben ezeknek a szerződéseknek a megkötése, az önök szempontjából mindenféleképpen.

Összességében én ebben a vitában azt tartom fontosnak, hogy próbáljuk meg a határon túli magyarok támogatásának a célkitűzését és a jószomszédi kapcsolatépítést egységben kezelni. Mi a magunk részéről erre törekszünk. Ez a státustörvény valóban a határon túli magyarokról szól, de számos kormányzati intézkedés szól a szomszédokkal való együttműködésről.

(10.20)

Ön a munkavállalás példáját hozta föl. A munkavállalás területére is ez vonatkozik, hiszen a szomszédainkkal vannak munkavállalásra vonatkozó szerződéseink, és ezeknek a keretei között a többségi nemzetnek nyilvánvalóan alapvető elvárása, hogy ott semmiféle pozitív kisebbségi szempont ne érvényesüljön, és ott nem is érvényesül, hiszen kétoldalú szerződések alapján történik a magyarországi munkavállalás, és nem tudják egyébként sokszor a kontingenst tölteni. Mind Szlovákiával, mind Romániával rendelkezünk ilyen szerződésekkel.

Tehát, képviselő úr, én megértem, hogy nehéz elfogadni azt a szempontrendszert, hogy a szomszédos országokban élő magyarokról szól ez a törvény. Itt fontos mindegyik eleme ennek a célkitűzésnek. A szomszédos országokra próbáljuk vonatkoztatni, említettem, hogy miért, a nagyvilágban élő magyarokra hogyan tekintünk, hogyan próbáljuk az ő problémáikat más eszközökkel kezelni, és hogy miért a magyarokra helyezzük ebben a törvényben a hangsúlyt. Eljött az ideje, hogy a magyarokra is egyszer helyezze a Magyar Köztársaság a hangsúlyt, nem feledkezve meg a jószomszédi kapcsolattartás fontosságáról.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)