Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2000-ben Magyarország villamosenergia-felhasználása 38,7 terawattóra volt. Az ország energiaszükséglete - részben az energiaigényes nehézipari ágazatok leépülése miatt is - lényegesen mérsékeltebben növekszik, mint a bruttó nemzeti termelés, a GDP tömege. 1993 és 2000 között évente mindössze 0,3 százalékkal növekedett az ország villamosenergia-igénye. A lassan bővülő fogyasztás ellenére is egyre gyakoribbak az energiaszolgáltatás zavarai, egyre gyakrabban fordul elő áramkimaradás. 2000-ben az előző évhez viszonyítva 54 százalékkal növekedett az áramszünetek időtartama, 6 százalékkal több üzemzavar fordult elő. A Magyar Energia Hivatal által megvizsgált fogyasztói panaszok fele jogos panasz volt. Folytatódik a per az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület és a Budapesti Elektromos Művek között, a per tárgya a cég éves számlázásra történő áttérése.

A fogyasztói panaszok megnövekedése egyértelműen jelzi azt a tényt, hogy rosszul, egyre több hiba elkövetése árán működik az árampiac, időszerű tehát ennek a törvényjavaslatnak az életbe léptetése, amely új alapokra helyezi a hazai villamosenergia-piacot.

A törvény fő alapelve a fokozatos piacnyitás, amelynek első lépéseként a legnagyobb fogyasztók maguk dönthetik el, hogy honnan vásárolják az áramot. A lakosság és a kisfogyasztó gazdasági szervezetek továbbra is, a jelenlegi rendszer szerint, közüzemi fogyasztóként jutnának áramhoz, helyzetükben nem történik érdemleges változás. Emiatt is alaptalan lakossági félelmeket tükröz az a közvélemény-kutatás, amely szerint a kisfogyasztói energiaárak a megkérdezettek 69 százalékának véleménye szerint megugranak az árampiac megnyitását követően. 10-15 százalékos árcsökkenésre számít az a 200 vállalat, amelynek az energiafelhasználása meghaladja a 6,5 gigawattórát évente, ezért eldönthetik, hogy honnan vásárolhatnak áramot. A törvényjavaslat megengedi, hogy áramszükségletük akár 50 százalékát az olcsóbb, külföldi árampiacról szerezhessék be.

Magyarországon köztudottan kihasználatlan többletkapacitás rejlik a villamosenergia-iparban. Véleményünk szerint ilyen helyzetben nem volna szabad ilyen nagy mértékű importot megengedni, mert egy ilyen lépés a drágábban termelő, csak a fogyasztói csúcsok idején működtetett erőműveket tönkretenné. Ausztria például ebben az évben liberalizálta az árampiacot, és az erőművek fogyasztói igényekhez történő alkalmazkodása érdekében drasztikusan lecsökkentette az áramimportját, így a magyar importot is. Számomra úgy tűnik, hogy az osztrák energiapolitika nem döntött rosszul, azaz nekünk sem lenne szabad ezzel szögesen ellentétes politikát követnünk. Az 50 százalékos importarány engedélyezése helyett legfeljebb egy 15-20 százalékos arány engedélyezését lenne érdemes megfontolni.

A piacnyitás modernizációs kötelezettségekkel is együtt jár, például új magasfeszültségű vezetékek építésére lesz szükség Pécs és Paks vagy Békéscsaba és Sándorfalva között - csak ez utóbbi vezeték építési költsége 18 milliárd forintra becsülhető.

A törvényjavaslat értelmében az állam továbbra is őrködne a fogyasztók érdekei felett. Minden energiaár-felszabadítást követelő vád ellenére állítható, hogy a tulajdonosi koncentráció és az áramszolgáltatási monopóliumok törvények és jogszabályok révén történő korlátozása összhangban van az uniós országokban megengedett állami jogosítványokkal. Az emberi életvitelhez szükséges minimális, mással nem helyettesíthető szolgáltatásokat, esetünkben a villamos energiát, minden állampolgárnak megfizethető áron kell biztosítani. A közszolgáltatási árampiac létének indokoltságát az uniós irányelvek is elfogadják, és megengedik az ehhez kapcsolódó hatósági árszabályozást.

A méltó emberi életvezetéshez szükséges energia megvásárlását sajnos sok háztartás nem engedheti meg magának. Az elmúlt években többször is olvasható, hallható volt olyan állítás, hogy a kisjövedelműek áramlopásra kényszerülnek, tettüket az úgymond, megélhetési bűnözés egyik válfajaként megbocsátóan kellene kezelni. Tavaly az országban 20 milliárd forint értékben loptak áramot, ezen belül a fővárosban 6-7 milliárd forint erejéig. A Budapesten ellopott áram évente kieső díja a fővárosi közvilágítás kétévi kiadásával egyenértékű. Az Elmü évi 30 ezer esetben lefolytatott ellenőrzéséből kitűnik, hogy nem a szegény kerületekben lopják az áramot, hanem a tehetősebb, nagyfogyasztó körzetekben; ott látják célszerűnek megbütykölni a villanyórát, ahol munkagépeket, házi uszodát vagy éppen szoláriumot működtetnek. A főváros II. kerületében és az agglomerációban ezer fogyasztó közül több az áramtolvaj, mint a Józsefvárosban vagy éppen a Terézvárosban.

Tisztelt Ház! Ez a törvény egy kerettörvény, hiszen lehetetlen lenne egyetlenegy jogszabályban szabályozni a villamosenergiapiac-nyitás minden feltételét. A közeljövőben még 20 kormányrendeletnek, illetve miniszteri rendeletnek kell életbe lépnie az árampiac tényleges felszabadítása érdekében.

Végezetül: megnyugtató számomra, hogy az MVM, a Magyar Villamos Művek szinkronban van a törvénytervezet előkészületeivel, ugyanis az MVM - elnök-vezérigazgatójának találó megfogalmazásával - a szolgáltatók szolgáltatójává kíván válni, és a versenypiaci követelményeknek megfelelően, jó ritmusérzékkel készültek fel a törvény elfogadását követő időszakra.

Összefoglalva a véleményemet: a piacnyitást elindító törvényjavaslatot helyeslem, és kisebb módosításokkal, amit Ékes József képviselőtársam is jelzett, például az említett alacsonyabb importarány megfontolásával az előterjesztés elfogadását ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)