Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincsen, megkérdezem Tállai András pénzügyminisztériumi politikai államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Az államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván most válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a ma esti ülésnapunk végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A kora délutáni döntésünk szerint az Országgyűlés nem fogadta el az előterjesztett, Házszabálytól való eltérést, így a részletes vitára szerdai ülésnapunkon, a földtörvénycsomag vezérszónoki felszólalásait követően kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tőkepiacról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/5127. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5127/1., 2. számokon kapták kézhez.

Az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, Takács Imre képviselő úrnak, az ajánlás értelmében 10 perces időkeretben. Öné a szó.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tőkepiacról szóló törvényjavaslat célja, hogy hozzájáruljon a gazdaság zavartalan működéséhez, hogy a fogyasztási javak, a pénz- és munkapiac mellett a tőkepiac szabályozottsága erősítse a többi részpiacot.

Az egyértelmű, hogy a gazdaság működésképtelenné válhat akkor, ha valamelyik piacon jelentős zavar keletkezik, ugyanis azok továbbgyűrűznek a többi részpiacra. Most csupán egy jelenleg igen aktuális folyamatról kívánok szólni, ha ugyanis a háztartások túlzott keresletet támasztanak a fogyasztási javak piacán, és emiatt csökken - vagy emiatt is csökken - a megtakarítás, akkor a tőkepiacon visszaesik a kínálat, ezáltal a beruházás; így hosszú távon a fogyasztási javak piacának kínálata nem képes megfelelni a keresletnek, ami egyensúlyi zavarokhoz, inflációnövekedéshez vezethet.

Hazánkban jelenleg jelentősen nő a fogyasztásihatár-hajlandóság, ez jó, de csökken a megtakarításihatár-hajlandóság, vagyis a háztartások az egységnyi jövedelmükből egyre többet költenek fogyasztási cikkekre, és egyre kevesebbet takarítanak meg. Ez pillanatnyilag nem okoz gondot, sőt jó, hogy nő a fogyasztás, de hosszú távon egyensúlyi problémák jelentkezhetnek. Állításomat a KSH jelentése is alátámasztja. Ezen jelentés szerint 2001 első félévében a GDP és ezen belül a beruházások is lassabban növekedtek, mint 2000 azonos időszakában - sajnálatos, hogy 1993-2000 között nem volt változás a megtakarítani képes háztartások számában -, mert mindkét évben a háztartásoknak csak 36 százaléka tudott pénzt félretenni. Ugyanakkor 1986-ban a háztartások 70 százaléka takarékoskodott. A nyolcvanas években végzett kutatásaim is alátámasztják ezt az eredményt.

Természetesen a beruházások kedvező alakulásához a megtakarítások mellett a vállalkozók számára kedvező profitkilátásokra és hitelkamatlábra van szükség. A tőkepiacról szóló törvényjavaslat a megtakarításokra hatással lehet, a profitkilátásokra viszont kevésbé.

A szakirodalom a pénzügyi piacokat az alábbiak szerint csoportosítja: pénz- és tőkepiac, nyílt és zárt piac, elsődleges és másodlagos piac, valamint azonnali és határidős piac. Helyénvaló, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a pénzpiaccal, amely rövid távú ügyleteket tartalmaz. Nem is értem, miért kifogásolja a törvényjavaslat elején azt, hogy a váltóval nem foglalkozik - a váltó egyértelműen a pénzpiac eszköze. Viszont jobb iránytűt kellene adni a tőkepiachoz tartozó hosszú lejáratú ügyleteknek.

A törvényjavaslat IV. fejezete az értékpapírok nyílt- és zártkörű forgalomba hozataláról és a forgalomba hozatal feltételeiről helyesen szól. Közismert, hogy az elsődleges piacon új értékpapírok kerülnek a tőkepiac vérkeringésébe, a megtakarítások ekkor válnak a működő tőke részévé. Ezért az elsődleges piac szabályozását kiemelten kell biztosítani. A másodlagos piacon pedig az előző időszakban kibocsátott értékpapírok forgalmazása valósul meg. A törvényjavaslatnak olyan szabályozást kellene tartalmaznia, amely kizárja az állam erőszakos beavatkozását a piacon kialakult keresleti-kínálati viszonyokba.

A miniszter úr az expozéjában helyesen szólt arról, hogy a tőkepiac nem azonos a tőzsdével. Igaz, a tőzsde nagyon fontos szelete az értékpapírpiacnak, mondta a miniszter úr, a tőzsdének pedig a részvénypiac csupán egyik fontos része. Teljesen igaza van ebben, hiszen amellett, hogy a tőzsdén megjelenik az értékpapírok forgalmazása, különösen a fejlett országokban, egyre inkább biztos az, hogy a jövőben nálunk is, a harmadik piacon, egyre nagyobb lesz az értékpapírpiac forgalma.

Helyes, hogy a törvényjavaslat 317. §-a rögzíti a tőzsde szabályozását, azonban a tőzsdei jogban a szóbeli ígéret teljesen azonos súlyú az írásbeli ígérettel. Nagyon helyénvaló itt a londoni tőzsde címerében szereplő mondat, amiben az szerepel, hogy: szavam a kötelezvényem. Valóban jó lenne, ha a magyar tőzsdén ez a jelmondat érvényesülne.

André Kostolany mondja a Tőzsdeszeminárium című könyvében, hogy a piacgazdaságban a rendszer motorja a tőzsde, a motor üzemanyaga a megtakarítás. Hazánkban mindkettővel gondok vannak, ezt már említettem. A Financial Times rámutat arra, hogy megcsappant a befektetők érdeklődése a BÉT iránt, pedig 1996-98-ig, idézem a cikket: "a volt kommunista országok között a legélénkebb és a legjobban menedzselt börzének számított a BÉT."

(18.50)

Ugyanakkor 2000-ben az értéktőzsde a környező országok részvénypiacaihoz képest a legrosszabb eredményt érte el. Kevés a hazai befektetői bázis, ennek sok oka van, most nincs idő erről beszélni. A BÉT sokat veszített vonzerejéből, a külföldi befektetők körében is. Nincsenek új kibocsátások, és a nemzetközi tőzsdei folyamatok sem mindig kedvezően alakulnak, de a kormány felelőssége is jelentős a BÉT mélyrepüléséért.

A külföldiek nem tolerálták - ezt sok külföldi cikk írja - a kormány gázár- és gyógyszerár-emeléssel kapcsolatos lépéseit, az áremelkedések korlátozását. Az nyilvánvaló, hogy a jelentős áremelkedést a magyar társadalom nagy része nem lenne képes elviselni, de a piaci folyamatok által kikényszerített áremelkedéseket nem szabad a kormánynak megakadályozni, hanem szociális intézkedésekkel kell azokat kompenzálni. 2000 márciusától megkezdődött a folyamatos külfölditőke-kivonás, és augusztusig 488 millió euró elhagyta az országot.

Hazánkban 2000-ben a részvénypiac mozgását a részvények háromnegyed részét birtokló külföldi befektetők döntései határozták meg. A hazai kisbefektetőket elriasztja a bevezetett 20 százalékos forrásadó is. A kormány rövid távú politikai érdekeket szolgáló tőzsdei beavatkozásai nemcsak a vállalkozók beruházásainak értékét csökkentik, hanem a kisbefektetőknek is jelentős veszteséget okoznak. A háztartások számára a tőzsde 2000 második negyedévében 20 százalék veszteséget eredményezett, 2001 első két hónapjában tovább romlott a tőzsdei helyzet, és ez most is tapasztalható. 2000 negyedik negyedévében a háztartások 17,8 milliárd forintot veszítettek, 2001 januárjában és februárjában 24,9 milliárd forintot.

Nagy kérdés, hogy miért nem mérlegeli a kormány azt a tényt, hogy a tőzsde minden gazdasági, társadalmi, politikai rezdülésre, változásra azonnal reagál. A miniszter úr nagyszerűen mondta ezt a beszámolójában, és teljesen igaz, hogy minden apróságra abban a pillanatban reagál a tőzsde, ezer példát lehetne ezzel kapcsolatban felhozni. Szerintem megzavarta az értéktőzsde működését az is, amikor a miniszterelnök úr ez év első félévében kijelentette, hogy hazánkban marginálisnak tartja a tőzsde szerepét - még egyszer hangsúlyozom: marginálisnak tartja a tőzsde szerepét -, és úgy gondolta a miniszterelnök úr, hogy a jövőben a tőzsdére nem lehet eléggé építeni. Ez a nyilatkozat is tovább ronthatta a tőzsde magyarországi megítélését.

Még egyszer mondom: tudom, hogy a tőzsde nem mindenható, tudom, hogy az értékpapírok forgalma nem csupán a tőzsdén valósul meg - már erről szóltam -, hanem véleményem szerint a következő évben egyre inkább a harmadik piacon. A törvényjavaslatnak talán ezzel a harmadik piac témával részletesebben kellett volna foglalkoznia, de azért a tőzsde mégis egy mérvadó dolog, mégiscsak figyelik a külföldi befektetők, és nem mindegy az, hogy milyen véleménnyel vannak Magyarországról.

Magát a törvényjavaslatban lévő szabályozást a tőzsdével kapcsolatban megfelelőnek tartom. Az helyes, hogy részvénytársasággá alakul a tőzsde (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és így bizonyos megfogásokat próbál a törvényjavaslat a kezdet kezdetén alkalmazni, de azért jobban figyeljünk ennek a tőkepiacnak ezen fontos részére, a tőzsdére.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra megadom a lehetőséget Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy ilyen kevesen vannak, különösen az ellenzéki padsorokban, hiszen az elmúlt alkalommal elég hosszas, úgy gondolom, jó vitát folytattunk arra vonatkozóan, hogy mi is egyáltalán a tőkepiacok szerepe, milyen feladatai vannak, és ez hogyan tükröződik a tőkepiac szabályozásáról szóló törvényjavaslatban.

Akkor is elhangzott, elmondtam, és részben Takács képviselő úr is megerősítette, hogy mi a törvény célja: nyilvánvalóan egy olyan befektetői környezet elősegítése, megteremtése, amely lehetővé teszi azt, hogy a befektetők védelme megvalósuljon, a befektetések jól szabályozottan áramoljanak át azokra a területekre, ahol beruházások valósulnak meg, ahol tőkére van szükség, és ehhez olyan intézményi háttér álljon rendelkezésre, amely olajozottan, jól szabályozottan, jól koordináltan és nem utolsósorban ellenőrizhető módon tudja ezeket a megtakarításokat átpumpálni, átszivattyúzni az arra szükséges területekre.

A vita során többször felmerült az, hogy mi van a magyar tőkepiaccal, miért torpant meg. Úgy gondolom, ez a felvetés nem helyénvaló, mert a magyar tőkepiac működik, többé-kevésbé jól működik, hiszen 1990-91 óta már olyan szabályozórendszer van, amely tulajdonképpen az intézményeket megteremtette; egy bizonyos feltételrendszert is alkotott, amely elindította ezen szervezetek működését, és bizony produkált olyan időszakot, amikor valóban nagyon látványosan működtek ezek a piacok. Úgy gondolom, különösebb baj jelenleg sincs, hiszen egy nagyon régi, befektetésekkel, tőzsdével foglalkozó könyv valamikor az 1920-as években arról értekezett, hogy nemcsak azokra van szükség, akik hosszra játszanak, hanem bizony a kontreminőrökre is szükség van, és legalább olyan fontosak, mint azok, akik áremelkedésre spekulálnak. Azt kell mondani, bizony van egyfajta korlátozó, önszabályozó szerepe is a tőzsdének, amikor meghatározza azt, hogy milyen árfolyamok alakuljanak ki, illetve ez jellemző az egész tőkepiacra.

Ráadásul, mivel Magyarország nyitott kis ország - mint ezt nagyon sokszor elmondják, elmondjuk -, bizony a külföldi hatásoktól, a világpiac hatásaitól nem mentesítheti magát; például az, ami bekövetkezett 1998-ban az elhíresült orosz válság kapcsán, sajnos a magyar tőkepiacokra, a magyar tőzsdére is, a magyar befektetési piacra hatással van. Ez alól senki nem tudja kivonni magát, hiszen Magyarországot egy nagy blokként kezelik, különösen a külföldi, nyugat-európai és amerikai intézményi befektetők, és amikor valamilyen válságjelet tapasztalnak - igaz, mondjuk, tőlünk ezer kilométerre -, akkor az a magyar tőkepiacokra is hatással van, és a forró pénzek azonnal valamilyen más irányba áramolnak.

Ilyen szempontból a magyar kormányon számon kérni azt, hogy miért működik kevésbé látványosan a tőzsde, mint, mondjuk, 1998 augusztusáig, úgy gondolom, nem helyénvaló felvetés, hiszen mint mondottam, ez elsősorban nemzetközi tendenciáknak köszönhető. Mégis van szerepe a kormánynak abban, hogy a tőkepiacok megfelelő koordináltsággal működjenek, épp ez a törvényjavaslat is ezt a célt szolgálja. Ha jobban elmélyedünk ebben a törvényjavaslatban, láthatjuk, hogy olyan eszközök is vannak, bár nagyon korlátozott mértékben... - hiszen a kormánynak, illetve a parlamentnek nem az a feladata, hogy olyan törvényt alkosson, amely, mondjuk, azonnal ezer vagy kétezer pontos emelkedéseket eredményez, hanem az, hogy olyan szabályozott keretet teremtsen, amely lehetővé teszi, hogy a piaci szereplők döntsenek szabad elhatározásukból, hogy milyen jellegű befektetéseket hajtanak végre. Amint említettem, van egy ilyen fontos ösztönző elem a törvényben, amely arra vonatkozik, hogy ki, milyen sajáttőke-követelménnyel és milyen működési időtáv révén léphet a tőkepiacokra és vonhat be a saját tevékenységére vonatkozóan friss tőkét. Ez jelentős könnyítés az eddigi szabályozástól eltérően.

Nagyon örülök annak, amit Takács képviselő úr felvetett, amikor arról beszélt, hogy a harmadik piacok az értékpapírokkal kapcsolatosan milyen fejlődésen mennek át és milyen kiszélesedésen mentek keresztül. Nagyon örülök ennek, hiszen épp ma vitatkoztam erről Keller képviselő úrral, akinek épp ellentétes volt a véleménye, szerinte ez nem figyelhető meg. Nagyon örültem, amikor Takács képviselő úr végül is jóváhagyta azt az elképzelést, illetve azt a tényt, amiről én is kifejtettem Keller képviselő úrral szemben az álláspontomat.

Felmerült az általános vita során - és egy kicsit most más területre tévednék - a tőkepiaci törvénnyel kapcsolatban az, ami arról szólt, hogy a befektetési intézményekkel, a befektetések közvetítésével foglalkozó szolgáltatók bizony-bizony ellehetetlenülnek, mondta Kovács Tibor képviselő úr, az MSZP soraiból. Az új tőkepiaci szabályozás következtében elsősorban a felügyeleti díj mértékére gondolt, de ezt megerősítette Tardos képviselő úr is. Nem tudom, hogy ők ezt mire alapozták, de ennek apropóján a felügyelet készített egy számítást arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a felügyeletdíj-struktúra a befektetési szolgáltatók esetében. Az a számszerűsített tény került megállapításra, hogy a jelenlegi szabályozás a régi szabályozáshoz képest 98 százalékos felügyeletidíj-bevételt eredményez, tehát magyarul: 2 százalékos felügyeletidíj-csökkenés következik be.

(19.00)

Én tudom, hogy ez egy átlagszámítás, ezért elvégezték azt a számítást, amely arra vonatkozik, hogy ha mintát vettek a kisszolgáltatók, a közepes és a nagyszolgáltatók befizetéseiből, akkor az látható, hogy épp ellentétesen - ahogy Kovács képviselő úr jelezte -, a kisbefektetési szolgáltatók esetében jelentős díjcsökkenés fog bekövetkezni, míg a közepesek esetében a szinten maradás, némi enyhe csökkenés, viszont a nagybefektetési szolgáltatók esetében valóban jelentősebb díjtétel-növekedés, illetve megfizetési kötelezettség állhat be. Tehát úgy gondolom, ilyen szempontból nincs arról szó, hogy a kisbefektetési szolgáltatók hátrányos helyzetbe kerülnek, épp ellentétesen: ez a szabályozási módszer - amint mondottam, modellezték a felügyelet szakemberei - jelentős könnyebbséget fog jelenteni számukra.

A képviselő úr is szóba hozta az előbb a tőzsdével kapcsolatban a 10 százalékot, illetve a részvénytársasági formát, de úgy gondolom, hogy ezt a kérdést az elkövetkezendő időben még egyszer végig kell gondolni. Azt hiszem, abban nincs vita közöttünk, hogy részvénytársasági formában kell működnie. A tulajdoni hányaddal, a tulajdoni korlátokkal kapcsolatban egyrészt nyilván a tőzsde szakembereire is hagyatkozni kell, akik önszabályozó mechanizmuson keresztül dolgoznak, hiszen minden tőzsdének ez a lételeme, hogy önszabályozás révén alakítsák ki a szabályrendszerüket, amely végül is egy nagy törvényi keretnek megfelelően működik, de alapvetően egy önszabályozó szervezetről van szó. Úgy gondolom, az ő elképzeléseiket is figyelembe véve, illetve a magyar nemzet hosszú távú érdekeit is szem előtt tartva kell meghatároznunk azt, hogy tulajdonképpen milyen tőkepiaci indikátorral, azaz tőzsdével találkozzunk az elkövetkezendő időszakban, hiszen itt is megfigyelhetőek olyan folyamatok, hogy tőzsdék egyesülnek, nagyobb szervezetként működnek.

Nyilván nagyon fontos az az informatikai fejlődés, amely bekövetkezett, ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az elektronikus aláírás megjelenése sem figyelmen kívül hagyható tényező. Tehát nagyon sok olyan elem van, amelynek mindenképpen be kell épülnie a jelenlegi törvényjavaslatba is.

Felmerült az általános vita során, hogy a tisztelt ellenzéki képviselők részéről támogatható, jó törvényről van szó, de mivel egyeztetések nem történtek velük, ezért tartózkodással fogják kifejezni a fenntartásaikat. Erről többször vitáztunk. Sajnos, egyetlenegy konkrétum nem hangzott el arról, hogy a törvény mely eleme nem megfelelő az ellenzéki képviselőknek. Sajnos, erre nem kaptunk választ. Azt tudom ezzel kapcsolatban mondani, hogy két és fél éves, hosszú szakmai egyeztetés zajlott a szakmai szereplőkkel. Én úgy gondolom, nagyon nagy hiba lett volna, hogyha politikai szereplők, politikai pártok kapcsolódnak be ebbe idő előtt, hiszen ez egy szaktörvény, le kell tisztulnia, a szakma által elfogadottá kell válnia, és úgy tudom, így került be a tisztelt Ház elé.

Ezért kérném ismételten a tisztelt ellenzéki képviselőket arra, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Takács Imre képviselő urat illeti két percben a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Sajnálom előre azokat, akik a tőkepiaci törvénnyel foglalkoznak a jövőben, mert várhatóan a nemzetközi tőkepiacon olyan jelentős változások lesznek, amelyek előre kiszámíthatatlanok.

Azonban egyre nagyon vigyáznunk kell: nem szabad az európai uniós pénzügyi szabályokat, tőkepiaci szabályokat szent tehénként kezelnünk, magyar törvényhozóknak és törvényalkotóknak. Tudniillik azt tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi tőkepiac működésének jelenleg is sok gondja van. Az egyik nagy gond az, hogy az Unióban az egy méretre szabott - még egyszer hangsúlyozom, egy méretre szabott - monetáris politika érvényesül, amely elsősorban az uniformizált kamatláb-politika, az eltérő növekedési ütemek és inflációs ráták miatt jelentkezik. A Financial Times, amelyről már az előbb szóltam, ennek kapcsán megállapítja, idézem: "Az Európai Monetáris Unió egyik árnyoldala, hogy egymástól eltérő gazdaságokat kényszerít az egységes kamatláb jármába, amit mindenki számára egy méretre szabnak." Így például a kamatlábcsökkenés kedvező a stagnáló országoknak, a túlfűtött gazdaságban pedig igen negatív hatást válthat ki. Ezért nehéz hazánknak válaszolni a jövőben a tőkepiac szabályozása kapcsán arra, hogy hogyan lehet csökkenteni, minimalizálni ezen gondokat.

Még egyszer hangsúlyozom: nincs idő a két percben többet szólni erről, hogy egyéb gondok is jelentkeznek a nemzetközi tőkepiacon, és már amikor majd annak idején elfogadjuk vagy nem fogadjuk el ezt a tőkepiaci törvényt - de elfogadjuk -, abban az esetben már most rá kell készülni arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási időkeret leteltét.), hogy milyen változásokra lesz szükség, már most jelentkeznek olyan lényeges változások a nemzetközi tőkepiacon, amelyeket esetleg a jövő év elején be kellene ebbe építeni, ha ülésezne akkor a parlament.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy ha kétperces felszólalásra kér lehetőséget, akkor tartsa be az időkeretet! Füle István képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Dancsó képviselő úr mondataira szeretnék nagyon röviden reagálni. Alapvetően persze egyetértek vele abban, hogy amikor arról beszélt, hogy a világgazdaság hat ránk, és ez befolyásolja akár a tőzsde működését is, azzal együtt is egyetértek természetesen, hogy Matolcsy úr nemrégen mást mondott ebben a tárgyban, de majd eldöntik egymás között, kinek van ebben a dologban igaza. Én mindenesetre Dancsó úrral értek ebben a dologban egyet.

Igazából ott nem értek vele egyet, amikor arról beszélünk, hogy a tőzsde mikortól kezdve nem nagyon működik itt Magyarországon. Véleményem szerint már a világgazdasági válság előtt elkezdett a magyar tőzsde rosszul működni, ha úgy tetszik, és Takács úr is erről beszélt a tízperces hozzászólásában, amikor arra utalt, hogy ebben bizony már a jelenlegi kormány beavatkozása nagy szerepet játszott. Megint egyetértek Dancsó úrral abban, hogyan kellene általában egy kormánynak viselkednie, és hogyan kellene a jövőben is viselkednie egy meglévő tőzsdepiaci törvény esetében, amit egyébként én feltétlenül üdvözlök.

Nagyon röviden még egy problémára szeretném felhívni a figyelmet - ezt is részben érintette Takács képviselő úr -, ez pedig a reálkamatok problémája, mert ez az egész összefügg; mert ha nincsenek reálkamatok, akkor megtakarítás sincsen, ha nincsenek megtakarítások, akkor a beruházások is visszaesnek. Itt megint hadd térjek vissza az elején jelzett problémára. A megtakarítások - illetve pontosan: a beruházások - is előbb elkezdtek itt Magyarországon visszaesni, mint ahogyan a világgazdasági válság elindult, megint azt mondom, picit annak következtében, hogy a kormány nem úgy avatkozott be többek között a tőzsde életébe, mint ahogyan kellett volna; nem ott, nem akkor és nem megfelelő módszerekkel. Tehát ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Tehát amikor, mondjuk, az ellenzékiek adott esetben ezt a törvényt picit bírálják, akkor nem magáról a törvény minőségéről van itt alapvetően szó, hanem inkább arról a gyakorlatról, amely eddig az elmúlt három évben jellemző volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási időkeret leteltét.), és ebből következően esetlegesen várható, hogy a továbbiakban is hasonlóképpen alakul.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Szóba került itt a reálhozamok ügye, már Takács képviselő úr is utalt erre. Úgy gondolom, a tőzsdei befektetések általában igen kockázatosak, kivéve, mondjuk, ha állampapírt vásárolt valaki tőzsdei közvetítőn keresztül. Tehát nyilvánvalóan azt elvárni, hogy minden döntésünk pozitív reálhozamot eredményezzen, az botorság, hiszen épp ez a dolog lényege, ezért vannak többek között spekulánsok is a piacon, és felvállalják ezeket a kockázatokat.

(19.10)

Egy-egy kisbefektetőnek, intézményi befektetőnek, amikor az értékpapírpiacokra lép, illetve a tőkepiacokon különböző ügyleteket hajt végre, bizony azzal is számolnia kell, hogy az elképzelése, várakozása nem valósul meg, és ezáltal akár reálhozamok alatt tud teljesíteni, vagy ne adj' isten, negatív hozamot eredményez a befektetése. Természetesen azért ettől még nem dől össze a világ, hiszen ettől tőzsde a tőzsde, hogy ezt lehessen kompenzálni, és egy jobb befektetési döntéssel, mondjuk, eredményt lehessen elérni.

Ilyen szempontból úgy gondolom, hogy számon lehet kérni, de a jelenlegi tőzsdei helyzetből, illetve egyéb helyzetből kifolyólag is nyilván nem lehet mindig nyereséget realizálni, mert akkor úgy járunk, mint a nagy világgazdasági válság idején - egyszer csak kipukkad egy lufi, ha nincs reálgazdasági teljesítmény a pénzpiaci teljesítmény mögött.

A másik gondolatmenet, amelyre, úgy gondolom, célszerű reagálni, a megtakarítási hajlandóságra vonatkozik. El kell azt mondani, hogy ma Magyarországon igen jó a megtakarítási hajlandóság, különösen ha nyugat-európai vagy amerikai kontinensen lévő országokkal hasonlítjuk össze. Valóban, ma már nem éri el a távol-keleti országok megtakarítását, de azért a magyar lakosság igen jól megtakarít és igen nagy hányadot tud megtakarítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A megtakarítási hajlandósággal kapcsolatban hadd mondjam el, hogy a KSH legutóbbi füzete kifogásolja ennek a gondját, tehát hogy visszaesett a megtakarítási hajlandóság, magyarul egy egységnyi jövedelemnövekedésből a háztartások... - persze nagy hiba az, hogy a KSH a háztartások helyett családokat ír, hiszen egészen más fogalom, nem lehet itt alkalmazni a család fogalmat; nem tudom, hogy ki írja a KSH-ban ezt az anyagot, de vigyázni kellene nekik arra, hogy a háztartás és a család fogalma között ég és föld a különbség, a család vérségi kapcsolatban, a háztartás gazdasági kapcsolatban lévő egyének összessége, na de mindegy -, a KSH-jelentés egyértelműen panaszkodik a megtakarítási hajlandósággal kapcsolatban.

Dancsó képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a magyar értéktőzsde visszaesése a nemzetközi folyamatokkal is összefügg, de azért a kormány beavatkozását elismeri, azt hiszem. A kormány beavatkozása a gázár- és a gyógyszerár-emelkedésekbe - amelyekről én itt szóltam - is nemtetszést váltott ki a nemzetközi befektetők részéről, márpedig tudjuk, hogy nem a magyar spekulánsok a meghatározók a magyar értéktőzsdén, hanem döntően a nemzetközi tőke a meghatározó. Nem kell tehát a gazdasági rációt a politikának meglovagolni. A gazdasági rációnak helyet kell hagyni, legyen az pénzügyi vagy bármilyen, és vigyázni kell arra, hogy ebbe ne avatkozzunk bele. A beavatkozást ott kellett volna elvégezni, hogy akik rászorulnak egy ilyen gázár- vagy gyógyszerár-emelkedés után, ami miatt mindenki tüsszög, szociális intézkedésekkel feltétlenül korrigálni kellene. Én szociáldemokrataként nem is mondhatok mást. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. A beavatkozásra vonatkozóan: végre valamilyen konkrétumot hallottam a beavatkozással kapcsolatban - itt a gázáremelkedés elmaradása, illetve a gyógyszerár-emelkedés elmaradása hangzott el.

Úgy gondolom, ez egyrészt pozitív dolog, hogy nem szabadítottuk rá felkészületlenül a magyar lakosságra a gázárakat, illetve a gyógyszerárakat, hiszen úgy gondolom, ez nemcsak abszolúte szociális kérdés, hanem nemzetgazdasági ügy, hogy olyan megfizethető energiaárakkal, illetve gyógyszerárakkal találja szembe magát a lakosság, amely egyáltalán a széles tömegek számára megbirkózási lehetőséget garantál.

Másrészt ennek valóban nyilván van valamilyen tőzsdei hatása, hiszen ez lecsapódik, mondjuk, a MOL-nál és a különböző gyógyszergyártó cégeknél. Úgy gondolom, hogy ez a magyar tőkepiacnak kis eleme, kis része, nyilván fontos és jelentős része, de nem meghatározó, összességében nem meghatározó része, hiszen nagyon sok más elem, illetve papírok forognak a magyar értéktőzsdén. Ilyen szempontból ez a két lépés az egész magyar tőkepiacot nyilván nem dönthette romba, ezt nyilván nem ez eredményezte; amint elmondottam, a nemzetközi hatások játszottak ebben elsődlegesen szerepet.

Másrészt pedig, ha ráengedjük ezeket az elemeket, amelyeket Takács képviselő úr mondott, tehát jelentős gázáremelkedés, illetve gyógyszerár-emelkedés következett volna be, az bizony-bizony épp a megtakarításokra hatott volna nagyon károsan, hiszen ezáltal a háztartások jóval kevesebbet tudtak volna megtakarítani, és ezáltal jóval kevesebb összeg tudott volna épp a tőkepiacokra áramolni és ezáltal egyfajta élénkülést jelenteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Tállai András nemet int.) Államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4983. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4983/16. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a szabályozás terjedelmét és a benyújtott módosító javaslatokat figyelembe véve a részletes vita egyetlen szakaszból álljon. Megkérdezem önöket, hogy támogatják-e a javaslatomat. (Szavazás.)

Igen, úgy látom, az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadja.

Megnyitom a részletes vitát. Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni.

Szabó István képviselő úr jelentkezett, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.