Felszólalás adatai

Másodszor, ön úgy fogalmazott, és talán ez némi realizmust is jelent, hogy a Bethlen Gábor Alap tevékenysége javult, ha jól idézem vissza, de ha nem, akkor ön majd megcáfolja, de mindenképpen felírtam ide magamnak, hogy javult. Tehát ha javult, akkor ez az jelenti, hogy még nem jó, és meglehetősen sok probléma is van vele.

Potápi Árpád elnök úr beszélt is arról, amiről ön nem beszélt az expozéjában, hogy tudniillik számos olyan probléma volt az elmúlt évben, ami működési zavarokat okozott. Mindjárt azt emelném ki, hogy a vezetése lemondott, mondjam így, hogy tulajdonképpen összeomlott a szervezet, és ha úgy tetszik, év közben korrigálni kellett, újra kellett építeni. Azt is tudjuk, hogy tervezik a módosítását az erről szóló törvénynek, október körülre ígérték ezt, ma még nem tudjuk pontosan, legalábbis az illetékes bizottságnak nincs még erről információja, hogy mi lesz ebben, hogy mennyire és milyen módon fogják és kívánják átalakítani, mi lesz ennek az iránya.

Az is jelzi, hogy problémák voltak, hogy nem sikerült betartani azt a törvényes határidőt, amelyet a Bethlen Gábor Alapról szóló törvényben meghatároztak, hiszen ez azt mondja, hogy május 31-éig legalább évente egyszer a Bethlen Gábor Alap tájékoztatja a kormányt, a kormány június 30-ig beszámol az Országgyűlésnek az alap előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól, a beszámolót az alap honlapján nyilvánosságra kell hozni.

(9.40)

Nos, ha ránézünk a naptárra, az órára, akkor úgy tűnik, hogy június 30-án jócskán túl vagyunk, ez már október eleje. Engedje meg, hogy megkérdezzem öntől, és várnám majd az összefoglalóban az ön válaszát, a véleményüket: először is mi volt az a zavar? Miért is omlott össze a Bethlen Gábor Alap év közben? Miért vált szükségessé a vezetés cseréje és újjáépítése? Miért késtek a határidővel? Én egyébként a bizottságban, a nemzeti összetartozás bizottságában akkor tettem egy javaslatot, hogy egy hónappal módosítsa, hosszabbítsa meg a határidőt a bizottság javaslatára a parlament. Ezt akkor Répás Zsuzsanna államtitkár asszony kérésére felfüggesztettem, hiszen azt mondta, hogy rövidesen meg fog történni, és ők is készülnek többek között ennek az időpontnak a módosítására. Ez azóta nem történt meg, de itt mindenképpen zavar van.

Szeretném azt is elmondani, úgy fogalmazott az államtitkár úr, hogy a rendelkezésre álló támogatási keret jelentős mértékben - most nem szó szerint idézem - növekedett. El szeretném mondani, hogy nem növekedett jelentős mértékben, ez nagyságrendileg annyi, mint az előző kormányok idején volt. Lehet néhány száz millió forintos eltérés, de még egyszer mondom, ez nagyságrendileg ugyanannyi, mint amennyit 2010 előtt a kormányok a Szülőföld Alap rendelkezésére bocsátottak, hiszen a Szülőföld Alap is összevonta egy keretbe azoknak a forrásoknak a legnagyobb részét, amelyek a nemzetpolitikára, a határon túli magyarság támogatására fordítódtak. Szeretném azt is elmondani, hogy természetesen üdvözöljük, személyesen is üdvözlöm mindazokat a programokat, amelyek azon pályázatokra kerültek kiosztásra, elosztásra, amelyek szolgálták az egyetemes magyarság érdekeit, szolgálták a Kárpát-medencei magyarság, az egyes nemzetrészek magyarságának az érdekeit, az anyaországi magyarság és a határokon kívül élő magyarság egybetartozását, együttműködését, kapcsolatteremtését. Azt gondolom, mindezt elismerés illeti, és mindenképpen fontos ezt elismerni. Ez azonban, úgy gondolom, sajnos a kisebbik része.

Kétségtelenül igaz, ahogyan az ön beszámolója egészében szólt, ha távolról nézünk erre az egyéves beszámolóra, akkor talán úgy tűnhet, hogy rendben van. Ha közelebb megyünk és még közelebb, akkor nyilván már az előbb feltett kérdésemből is kiderül, hogy miért nincs igazán minden rendben, és ha még közelebb megyünk, akkor azt látjuk, hogy pontosan azok a kérdések, amelyeket a létrehozáskor feltettünk, visszaköszöntek az elmúlt egy évben is meg az előző rövid időszakban is, de mondjuk, az előző egy év már egy teljes év volt. Amikor kifejeztük az értetlenségünket, szocialista pártiak, de más ellenzéki pártok is tették ezt, hogy miért is ilyen sürgős, tehát miért kell ezt olyan gyorsan, miért kellett olyan gyorsan létrehozni, akkor jeleztük, abból csak problémák lesznek. Miért kellett kihagyni a konzultációs szakaszt a létrehozásból? Miért kellett kihagyni éppen az érintettekkel való alapos konzultációt, a véleményük kikérését? Semmilyen kényszerhelyzet nem volt, a Szülőföld Alap működésének nem volt olyan helyzete, hogy valami kényszerítő okok miatt kellett volna ezt az átalakítást megtenni.

De ezen túlmenően magában a tervezetben kifogásoltuk ezt az erőscentralizálást. Miért is kell három embernek dönteni ilyen nagyon súlyos stratégiai kérdésekben és konkrétan pedig ilyen pályázatelbírálási, pénzelosztási kérdésekben? Miért is kell megváltoztatni a Szülőföld Alapnak azt a rendjét, amely a pályázható kereteket 90 százalékon tartotta? Miért is kell csak 5 százalékra levenni azt a keretet, amelyre pályázni lehet? Erről persze ön most nagyon szépen beszámolt, és az anyag is nyilván ezen kereteken belül helyesen és jól összefoglalja mindezeknek a pénzeknek az elosztását, az ezzel összefüggő pályázati eseményeket és történéseket; de miért is kell ennek így lennie? Miért kell 95 százaléknak lennie olyan keretben, amelyről nem pályázható keretek között a feltételek és a szempontok igen rugalmas alkalmazásával egy ilyen centralizált háromtagú bizottság dönt?

Ebből persze az következik, hogy nagyon sokak számára nem világos, kik kaptak, kik kaphatnak, miért kaphatnak, milyen szempontok alapján kaphatnak, kik miért nem kaphatnak, milyen szempontok alapján nem kaphatnak, vajon ugyanazok a szempontok egyszer igen, mások számára pedig nem. Az sem érthető, miért is kell ebből érdemben kizárni az érintettek, éppen a határon túli magyar közösségek képviselőinek a részvételét, hiszen az a válasz, hogy a Magyar Állandó Értekezlet meghatározza a fő irányvonalat, ez persze helyes, így is van, a Magyar Állandó Értekezlet bizottságai is egészében és általában foglalkozhatnak ezzel, és meghatározzák az elveket, de a konkrétumokkal már nem.

Hadd mondjam önnek újra, mert ezt akkor is elmondtuk, hogy a Szülőföld Alapon belül nem az történt persze, hogy az érintettek döntötték el teljes egészében, hogy mi történik, de mindenesetre meghatározták azokat a fő irányokat, méghozzá nemzetrészenként határozták meg azokat a fő irányokat, hogy Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken vagy Kárpátalján vagy akár a Kárpát-medencén túli magyarság életében mi az, amit ők abban az évben a legpregnánsabbnak tartanak, hogy ez éppen a diaszpóraügy legyen, vagy éppen az oktatás legyen, vagy a kultúra vagy más, ez egyedileg változhatott. Vagy hiányzik az is, hogy a legrosszabb helyzetben lévő magyar nemzeti közösségek, különös tekintettel a Délvidéken és a Kárpátalján élő nemzeti közösségekre, élvezzenek prioritást, a többi nemzeti közösség a saját lehetőségei vagy pályázatai közül önként felajánlotta volna ezeknek a közösségeknek a javára, hiszen sokkal rosszabbak a lehetőségeik és a kilátásaik is arra, hogy csatlakozhassanak ahhoz a ma már több mint 90 százalékhoz, akik európai keretek között - rövidesen a horvátországi magyarok is elmondhatják -, az Európai Unió keretei között lehetnek, az a bizonyos nemzeti újraegyesítés az európai keretek között és a határok megváltoztatása nélkül megváltozik. Az ő számukra ez egy sokkal hosszabb távon és talán nem is feltétlenül években meghatározhatóan következhet be.

Most miért is nincs ez így? Miért vannak ők ebből konkrétan kizárva? Nem igazán értjük, és nem igazán érthető, hogy miért történik ez. Azt sem értjük, ha már egyszer összeomlott az alap, és új vezetést kellett kinevezni, akik újraépítik, hogy miért is kell annyira felduzzasztani az apparátusukat. Miért kellett 800 millió forintot költeni a Bethlen Gábor Alapkezelő apparátusának a fenntartására és a finanszírozására? Nem értjük, hogy miért nincs a nyilvántartási rendszer, és miért nem működik a nyilvántartási rendszer az alap honlapján.

(9.50)

Ugyan erre a bizottsági ülésen volt egy válasz, hogy részben ma is minden elérhető és működik, de majd egy új rendszert fognak kialakítani és kiépíteni az elkövetkezendő időszakban, az is több száz millió forint költséget fog felemészteni - 300-400 millió forintról tettek említést a nemzeti összetartozás bizottságában -, mikor egyébként van egy meglévő alap, egy működő rendszer, amely nyugodtan és simán alkalmazható lenne. Éppen a 233/2005. számú kormányrendelet alapján erre minden törvényes lehetőség is adott volna, miért kell kidobni újabb több száz milliós költséget? Az alapból épp lenne hova tenni, hiszen a pénz - ahogy jeleztem - nem lett több, és ahogy a miniszterelnök úr tegnap jelezte a Magyar Állandó Értekezleten, várhatóan az ország gazdasági helyzete miatt nem is igen várható, nem is igen lesz több várhatóan. Azt gondolom, jó lenne, ha államtitkár úr, illetve miniszterelnök-helyettes úr megvizsgálná, megnézné ezt, megspórolható lenne ez a több száz millió forint.

Aztán igazából azt sem értettük, miért kellett megváltoztatni az oktatási-nevelési támogatások kifizetésének a rendjét, vagy legalábbis abban a mértékben és ahogyan megváltoztatták. Ez egyrészt okozott egy zavart a kétoldalú, kormányközi szerződésekben, hiszen egyoldalúan mondott föl a kormány több szomszédos országgal, így Szlovákiával, Romániával meglévő kormányközi megállapodást, ezt azóta sem rendezték. Vélhetőleg ez is az egyik oka annak, hogy a kisebbségi vegyes bizottságok nem üléseztek, ami aztán egyéb fontos kérdések megtárgyalását sem tette lehetővé. Olyanokat, amelyek a felvidéki vagy akár az erdélyi magyarság számára alapvető fontosságúak lennének, hogy azt mondjam: a Sapientia állami támogatásának a kérdését, amelyre szándéknyilatkozatot vállalt a román fél még az előző kormány idején, de olyan kérdéseket sem a Felvidéken, mint az államnyelvtörvény, az állampolgársági törvény ügye, vagy akár a Selye János Egyetem visszaminősítése főiskolai rangra.

Ezt követően - jobban mondva ehhez képest - elég nagy sikerként beszél a beszámoló arról, hogy az oktatási-nevelési támogatási kifizetések hogyan történtek az új rendszerben az OTP bekapcsolásával. Hát mi másképpen értesültünk, más tapasztalatokról tudunk, ezek nem igazán voltak még sikertörténetek az előző évben. A pályázóknak utazni kell, üres bankkártyákat kell átvenni, újra be kell menni, tehát a korábbiakhoz képest bizony ezek sokkal több problémát okoznak, mint ami addig volt. Nem igazán találjuk kielégítőnek a csángó oktatási rendszer átalakításáról szóló részt sem, jó lenne ebben is tisztábban látni.

Tehát ugye gond volt a döntések centralizálásával, hogy három személy irányítja, hogy nem vonják be érdemben az érintetteket, hogy a pályázati keretek pályáztatás alapján elosztható része minimális. Akkor vajon mi is lehet az oka, mire is lehet gondolni, hogy miért tartják ezt fenn, miért gondolják ezt olyannak, hogy mégis jónak - és összességében ön úgy is fogalmazott, hogy javul, tehát nyilván megfelelőnek - kell értékelni.

Nem tudjuk és nem tudom megkerülni, hogy ne gondoljak arra, hogy igen, ez szolgálja a klientúraépítést, ez szolgálja azt a klientúraépítést, amelyet az Orbán-kormány 2010 óta igen nagy energiával, erővel és elánnal követ. Ha az elmúlt évre tekintünk vissza, akkor láthattunk ennek konkrétan is a jeleit. Hiszen növekedett az úgymond központi vagy centrális politikai erőtér - ahogy önök fogalmaznak vagy a miniszterelnök úr fogalmazott, és időnként ma is használják ezt - beavatkozása, az a szándéka, hogy a nemzetpolitikában is az egyes nemzetrészekben, nemzeti közösségekben Budapestről legyen meghatározott minden, csak olyan szervezetek működhessenek, csak olyan események, csak olyan irányok működhessenek, amelyek megfelelnek ennek a központi, centrális politikai erőtérnek. Hogy úgy mondjam, annak a politikai vagy filozófiai logikának a mentén, hogy aki nincs velünk, az nincs. Ehhez meg is tettek mindent, hiszen a pénzcsapok elzárásával, illetve más irányokban pedig pénzek odaítélésével és eljuttatásával próbálták befolyásolni jelentős mértékben a nemzeti közösségek életét.

Ezzel jelentős zavarokat okoztak a magyar-magyar kapcsolatokban is, a magyar nemzeti közösségek életében, gondoljunk csak a Felvidéken történtekre, ahogyan a választásokon való részvétel, ennek a befolyásolása történt. De nyugodtan gondolhatunk arra, és elég szomorúan nézhetjük azt, ami Erdélyben az önkormányzati választások előtt, alatt történt, és csak reménykedhetünk abban, hogy a parlamenti választások előtt ezt nem ismétlik meg, hiszen ez jelentős érdeksérelmet és veszteségeket okozhat.

Azt gondolom tehát, hogy ennek alapján mi nem tudjuk támogatni ezt a beszámolót, és nem is fogjuk támogatni. Várom államtitkár úr válaszát és reagálását, és hát persze, ha nem is nagy reménnyel, mert azért azt nem gondolom, hogy ebben a módosításban, amelyet ígérnek októberben vagy esetleg még később, megváltoztatják. De ha őszintén egy jól működő rendszert szeretnének bevezetni, akkor az lenne jó, ha ezeken a működési zavarokon elgondolkodnának, és ennek megfelelően alakítanák át a rendszert.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)