Felszólalás adatai

DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Mindannyian örülhetünk annak, hogy az ön személyében egy olyan politikust üdvözölhetünk immáron tizedik hónapja a parlamentben, aki szívügyének tekinti a nők esélyegyenlőségének sorsát. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ön ezzel egyedül van, de már több felszólalása arról győzött meg, hogy lelkiismeretesen szívén viseli ezt a mindannyiunk számára fontos kérdést.

Hogy a kormány számára sem mellékes a nők esélyegyenlősége, részvétele, egyenlő hozzáférése az oktatásban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint - ahogy ön is említette - hogy az említett New York-i konferencián Réthelyi Miklós miniszter úr is jelen volt, és a felszólalásában arról győzhette meg a hallgatóságot, hogy mi magunk is nagyon komolyan vesszük ezeket a kérdéseket. Meg kell mondanom, hogy a parlamenti zaj miatt meglehetősen hézagosan hallottam az ön felszólalását, de az elcsípett egy-egy félmondatra azért megpróbálok reagálni.

Miután a nők részvétele az oktatásban volt itt a megadott téma, és a konferenciákon is erről volt szó, megnyugtatásul az egész parlament és a hallgatóság számára azért elmondhatom, hogy ezen a téren Magyarország egyáltalán nem áll rosszul. A felsőoktatásban ma már több a női hallgatók száma, mint a fiú hallgatóké, a gimnáziumban felülmúlja a lányok száma a fiúkét, még a versenyeken is - kivételt képeznek ez alól a természettudományi és a műszaki tudományi területek. Ez egyébként Európa-szerte mindenütt így van, és az okok valószínűleg nem valamiféle hátrányos megkülönböztetésben, hanem egyéb folyamatokban kereshetők. Megnéztem azt is, hogy hogyan állunk például a tudósképzés tekintetében, és bizony itt is jó az arány: két fő kivételével a női hallgatók száma eléri az 50 százalékot a doktoranduszképzésben részt vevők tekintetében. Így tehát arra lehet számítani, hogy a felsőoktatásban és a tudományos életben is megfelelő lesz az arányuk rövid időn belül.

A közéletben és a politikai életben még mindig alulreprezentáltak a nők. Ismeretes, hogy az elmúlt években a parlament megkísérelt egy törvényjavaslatot elfogadtatni a női kvótáról, ez nem sikerült, a mi pártunk sem támogatta ezt az elgondolást. Ha most előkerülne, valószínűleg most is hasonlóképpen foglalnánk állást, ugyanis nem tartjuk jónak azt, ha különböző nemi vagy más arányok szerint állna össze a parlament összetétele, nem pedig az érdemek, a képesség, a tehetség alapján. Ezért a női kvótát nem támogatjuk, bár magunk is azon az állásponton, azon a véleményen vagyunk, hogy talán szerencsésebb volna, ha több nő volna a parlamentben és a közéletben, valószínűleg egy kicsit humánusabb volna így a szellem, de ezt erőltetetten ilyen kvótával nem kívánjuk bevezetni.

Szólt ön, ha jól hallottam, a bölcsődei, óvodai férőhelyek számának a növeléséről. Valóban így van, hogy segíthetné a nők munkába állását. Nem titkolom, az a szándékunk, hogy ha nem is a közeljövőben, de egy ötéves időtartamban hároméves kortól mindenki számára nemcsak hozzáférhetővé, hanem kötelezővé tegyük az óvodát.

(9.50)

Éppen arra utalnék, hogy az Európai Unió keretében egy sikeres konferenciánk volt két hete, ahol a kisgyerekkori nevelés szükségességéről és fontosságáról győzték meg egymást a szakértők; nem mintha erről nagyon győzködni kellett volna egymást, hiszen ez evidencia. Ez egyrészt a nők korai munkába állását is segítené, másrészt a kisgyerekek megfelelő fejlődését is. (Folyamatos zaj.)

Végül, ha jól hallottam, mintha valamit reklamált volna képviselő asszony, de bevallom, nem értettem, hogy milyen javaslatukat nem fogadtuk el. Ezért erre csak azt tudom válaszolni, remélem, hogy megkapta képviselő asszony, én elküldtem önnek személy szerint a közoktatási törvénykoncepciónkat, és javasoltam, hogy az LMP-vel is üljünk le és beszéljük meg pont azokat a kérdéseket, amelyeket ön képvisel. Továbbra is nyitottak vagyunk ezen a téren, hogy megnézzük, a nők esélyegyenlősége, a roma fiatalok felzárkóztatása ügyében hogyan tudjuk közelíteni egymáshoz az álláspontunkat. Bízom benne, hogy ezt a közös megoldást meg fogjuk találni.

Köszönöm szépen. Remélem, hogy ön hallott engem. (Taps.)