Felszólalás adatai

A másik lehetőség - én ebből indultam ki -, hogy van egy probléma, van egy szabályozandó terület. Nézzük meg, hogy a normálisan viselkedők, akik egyébként normálisan kölcsönöznek, normálisan teljesítenek, szolgáltatnak, akik nem ellopni, elcsalni akarják a pénzt, hanem valahogyan megpróbálnak megélni, azok számára tegyük lehetővé azt, hogy az azonos elbánás, az esélyegyenlőség elve érvényesítése kapcsán meg a munkaerő-piaci folyamatok kapcsán hozzuk őket egy kicsit egyenlő helyzetbe. Most abból indultam ki, való igaz - hogy is mondjam -, nem gondoltam minden kiskapura, meg arra, őszintén szólva, tulajdonképpen arra nem tudok gondolni, hogy mi van akkor, ha valaki mondjuk sikkasztást követ el. Ha bűncselekményt követett el, el kell járni ellene.

(16.10)

Ha a szabályozásban megpróbálom kiküszöbölni az összes ilyen problémát, akkor előbb-utóbb eljutok oda, aminek szerintem a legjobb tételmondata az, amikor beül az ember egy, az Egyesült Államokban gyártott autóba, és ott az a felirat fogadja, hogy a tárgyak, amiket a tükörben lát, nem valóságosak, hanem tükörképei a tárgyaknak. Ők már eljutottak oda, hogy ezt rá kell írni, mert valamilyen jogi probléma kapcsán kártérítési ügyben erre is figyelni kell. A mikrohullámú sütő használati utasításába pedig bele van téve, hogy nem szabad macskát betenni a mikrohullámú sütőbe, mert az megöli az állatot. El lehet ide jutni!

Én a magyar jogalkotásnak nagyon komoly problémáját látom abban, hogy a nemzettársaink rendkívül találékony emberek, és ha hozunk egy jogszabályt, akkor azonnal tudják, hogy miként lehet azt kikerülni, kivariálni s a többi, és túlságosan nagy energiát kötünk le annak érdekében, hogy az úgymond biztosítékokat, kiskapukat próbáljuk meg becsukogatni. Természetesen nem azt mondom, hogy nem kell erre gondolni, de ne ez vigye el a vitát.

Én azt szeretném hangsúlyozni, amit a többiek is elmondtak. Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását, mert alapvetően mindenki egyetértett abban, hogy a szabályozási cél jó. Ez is fontos dolog, mert egy csomó olyan törvény van, amelynél eleve nem értünk egyet a szabályozási céllal, mert mi azt mondjuk, hogy jó, mások meg azt mondják, hogy rossz, tehát vica versa. Itt senki nem mondta azt, hogy a szabályozási cél nem jó, mindenki elfogadta azt, hogy az igenis egy elérendő cél, okos és jó dolog, hogy felszámolási eljárás esetén azonos elbírálás alá esnek a saját dolgozók és a kölcsönzöttek, és mindenki egyformán kapja meg a bért. Ennek egyébként van egy mai rendszere, részint az, hogy hogyan sorolják a szállítói tartozásokat, a tartozásokat és a felszámolás alatt lévő vállalatokkal szembeni követeléseket, ennek van egy rendje, ehhez nyúlok hozzá, illetve van a Bérgarancia Alap azért, hogy ha a felszámolásra nincs elég fedezet, akkor onnan lehet igényelni a bért.

Arra tényleg nem tértem ki, hogy mi van akkor, hogyha nem igényli, és tudom, hogy nem igényli, de az meghaladja az én javaslatom, hogy a felszámolási eljárás egész rendszerét újragondoljuk. Remélem, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül, mert ami Magyarországon a felszámolási eljárásokkal kapcsolatban kialakult, az tényleg elfogadhatatlan, és akkor még nagyon óvatosan fogalmaztam.

Visszatérve azonban erre: úgy látom, hogy a szándékkal mindenki egyetértett. Félreértés ne essék, én nem zárkózom el bizonyos garanciális elemektől, ezért ezeket vitassuk meg és próbáljuk meg befogadni. Természetesen vannak a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban olyan viták, amelyek azóta annak, amióta munkaerő-kölcsönzés van. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az európai foglalkoztatáspolitikai elveknek megfelel a magyar rendszer, mert az európai elvek azt mondják, hogy a munkaerő-kölcsönzés az ideiglenes jelleg miatt 1-5 évig terjed. Mi ennek a skálának az egyik szélén vagyunk, de benne vagyunk az európai irányelvekben. Azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy nem, mert benne vagyunk.

Másrészt volt egy nagyon fontos vita az ekvivalenciaelvvel kapcsolatban, hogy mi az az időtartam, amiben el lehet térni az azonos feltételek megadásától. Ez az ominózus 183 nap a munkaerő-kölcsönzési rendszerben. Ezt sem nyitottam meg, ez is egy eldönthetetlen vita. Én egy olyan álláspont mellett is tudnék érvelni, amely azt mondja, hogy bizonyos ágazatokban egy év és nem 183 nap. Félreértés ne essék, nem érvelek mellette, csak el tudom képzelni ezt is érvényes álláspontként, és nem látom a veres seggű ördögöt azokban, akik azt mondják, hogy legyen egy év. Nem mindegyik ágazatban, de bizonyos ágazatokban abszolút igaz.

Gondolják meg, van egy építőipari vállalat, amely elvállal egy munkát, a munka kivitelezési ideje 16 hónap, de értelemszerűen nem tud felvenni óriási kapacitásokat, tehát nagyon sok munkaerőt, mert nem tudja, hogy utána lesz-e még megrendelése, de arra kell bizonyos számú munkaerő. Ezt vagy alvállalkozókkal szerződi ki, vagy felvesz munkaerőt. De saját munkaerőt nem fog felvenni, mert van egy kapacitása, amelynél többet kockázatosnak vél eltartani, ezért - mert az ekvivalencia miatt a 183 nap rá is vonatkozik - nem kölcsönöz munkaerőt, ami teljesen triviális dolog lenne, mert miért ne lehetne egy munkaterület biztosítását kölcsönzött munkaerővel megoldani, miért kell feltétlenül alvállalkozóként egy biztonsági céget erre megkérni. Ez nem feltétlenül értelmes. A munkaerő-kölcsönzés sokszor olcsóbb lenne, de nem csinálja, mert az ekvivalencia miatt nem éri meg neki. Csak azt szeretném mondani, nem ördögtől való az, ha valaki az egy év mellett érvel. Hangsúlyozom, én elfogadom a 183 napot, ehhez nem is nyúlok hozzá. Ez egy másik vita, ezt sem nyitottam meg. Én csak ezt szeretném elérni az önök támogatásával, segítségével, és őszintén remélem, hogy ebben nincs vita közöttünk.

Egy sor dologról lehetne még vitatkozni a munkaerő-kölcsönzés kapcsán. Egy nagyon fontos vita az, amit mi, kormánypárti képviselők is lefolytattunk a kormánnyal - illetőleg ez még mind a mai napig folyik -, hogy a munkaerő-kölcsönzést mint atipusos foglalkoztatási formát milyen százalékban lehet ráengedni a munkaerőpiacra. Nem járok-e rosszul akkor, ha túlságosan kedvezővé teszem, és olyan foglalkoztatási ágakban és munkaviszonyokban is kölcsönzött munkaerők lesznek, amelyeknél nem lenne szabad, mert sokkal normálisabb rendes munkaviszonyban alkalmazni a munkaerőt. Ez egy nagy vita. Ráadásul a modern gazdaságpolitika meg állandóan arról szól, hogy figyelni kell, mi történik. Amikor válság van, amikor a rugalmasság kiemelkedően fontos, amikor bizonytalan a piac, és nagyon sokszor van sublótból jövő megrendelés, amit ki kell elégíteni, akkor ennek a foglalkoztatásnak szerintem van létjogosultsága. S ha megnézem, hogy hogyan ingadoznak a számok, akkor azt látom, hogy a piac is alkalmazza ezeket a rugalmas technikákat, de volt olyan, nem is olyan régen, néhány évvel ezelőtt, hogy a 130 ezer körüli kölcsönzött munkaerő a felére esett vissza, amikor nem akartak kölcsönözni.

Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni. Az iskolaszövetkezetek esetében ezt meg kiemelkedően fontosnak tartom. Nagyon-nagyon fontosnak tartom azt, hogy legyen egy olyan rugalmas, ám kellő garanciákkal felszerelt forma a diákok számára, amely lehetővé teszi nekik azt, hogy a tanulmányaik alatt is pénzt keressenek. Nem csak arról van szó, hogy azok számára, akik nem feltétlenül tudják kifizetni a tanulmányaik összes költségét, mert a szüleik ezt nem tudják megengedni maguknak, sőt nem biztos, hogy be merik vállalni a diákhitelt a teljes konstrukcióban, jelent ez segítséget. Én ennél többet gondolok, azt, hogy jó lenne, ha a fiatalok már a tanulmányaik végzése alatt is belekóstolnának a munka világába, hogy a munkaszocializációjuk megkezdődjön, mert gondoljuk csak meg, ha valaki sikeres és folyamatos karriert épít fiatalként, akkor előfordulhat, hogy életében az első élmény, hogy reggel 8-kor fel kell kelni és bemenni a munkahelyre, valamikor 24 éves korában következik be, mert addig még nem találkozott azzal, hogy dolgozni kell, nem találkozott azzal, hogy a munkahelyemen nem én válogatom meg a barátaimat, hanem a kollégáim ott vannak és velük ki kell jönni akkor is, ha ők egyébként gyökeresen eltérő szocializációjú, gondolkodású, fegyelmű, kulturáltságú emberek. A munkaszocializáció ma nagyon hiányzik a munka világából, és az iskolaszövetkezetek erre kitűnő lehetőséget adnak. Az iskolaszövetkezetet én nem sorolom a munkaerő-kölcsönzéssel azonos feladatot ellátó formába, az egy kitűnő lehetőség, és egy több tízezres létszámról van szó, olyan fiatalokról, akik dolgoznak az iskolaszövetkezetben. Ők pénzt is keresnek és megszokják azt, hogy egy értelmes közös munkavégzéshez olyan emberekhez is kell alkalmazkodni, akikkel az életben sohasem tudnék egy szalonnát megsütni. De nem is ez a feladat.

Tisztelt Ház! Lenne egy ügyrendi javaslatom az elnök úrhoz. Nem tudom, mikor szándékozott a Ház lezárni az általános vitát, de a képviselőtársak közül többen is jelezték, hogy módosító javaslattal szeretnének élni. Ezek egy része nyilván már elkészült, például Kara Ákos képviselőtársam jelezte, hogy ő már beadta. De előterjesztőként azt kérem, hogy az általános vitát a mostani heti ülésszakunk végén zárjuk le, hogy a módosító indítványokra még legyen egy kicsi idő. Ha ezzel a tiszteletteljes kéréssel fordulhatok a házelnökhöz, azt nagyon szépen megköszönöm. Aki még a vitában elhangzottak hatására szeretne még módosító javaslatot beadni, azt meg tudja tenni.

(16.20)

Göndör képviselő úr jelezte, hogy neki van, csak nem adott be ezzel kapcsolatban. Ma még elég sokáig fogunk tárgyalni, tehát van némi idő arra, hogy a szakértőik ezt megcsinálják.

A vitában elhangzottakat, a megjegyzéseket köszönöm szépen, és kérem, hogy tegyenek eleget ennek az ügyrendi javaslatnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)