Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy ha önmagában mint eljárási jogszabályt nézzük a törvényjavaslatot, az természetesen előremutató és egy korszerű kodifikációs munka, sőt én azt tudom mondani, hogy ami javaslatok megfogalmazódtak az összegző módosítóban, ezek is természetesen támogathatók; viszont pontosan azért nem fogjuk tudni megszavazni ezt a javaslatot, amiért az anyagi és az eljárásjogi szabály ebben az esetben nem szakítható szét. Tehát én természetesen értem államtitkár úrnak azt az aggályát, hogy a kritikák alapvetően az anyagi jogi szabályokat érintik, de akkor, államtitkár úr, amikor van egy speciális eljárásrend, ami pontosan attól speciális, hogy nem általában anyagi jogok érvényesítését célozza, mint általában a Pp., hanem egy konkrét anyagi jognak vagy két konkrét anyagi jognak a sajátos érvényesítését szolgálja, akkor nem tudunk az alapul fekvő anyagi jogi szabály milyenségétől, minőségétől elvonatkoztatni. Ez az eljárásrend a lába valaminek, tehát ezt úgy vizsgálni, hogy a fundamentumtól, tehát az anyagi jogi szabálytól elvonatkoztatunk, nem lehet, és feltételezem, a Kúriának az általam egyébként nem igazán ismert aggályai is valami ilyesmiből eredhetnek.

Egyszerűen arról van szó, hogy ha önmagában nézzük, akkor természetesen ez egy korszerű szabály, de ha megnézzük azt, hogy az anyagi jogi szabálynak milyen hiányosságai vannak, akkor rögtön azt látjuk, hogy egy gyorsított szabály ezzel a fordított bizonyítási teherrel ‑ amit Lukács képviselőtársam az imént már említett ‑ nagyon könnyen vezethet ahhoz, hogy igen, közvetve ez a szabály bizony a sajtószabadságnak egy aggályos, aránytalan sérelméhez vezethet. Arról van szó, hogy abban az esetben, amikor mondjuk, egy közérdeklődésre számot tartó eseményen a háttérben ott áll valaki, aki nem közszereplő, nincs meg a hozzájárulása, és a sajtótermék vagy mondjuk, egy blogger azzal kell hogy kalkuláljon, hogy nagyon rövid idő alatt beleviszik egy olyan perbe, ahol ő gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával vesz részt, akkor beindul egy olyan előzetes cenzúra, ami, azt gondolom, hogy nemkívánatos.

De továbbmegyek: miután bizonytalan a közszereplő fogalma, mi az új Ptk. parlamenti vitája során is tettünk le javaslatot az asztalra, hogy hogyan lenne érdemes cizellálni a közszereplő fogalmát. Bizonytalan ez a fogalom, innentől kezdve megint csak bizonytalan az, hogy az újságíró egyébként belemegy-e egy olyan jogsértésbe, ahol rövid idő alatt gyakorlatilag úgy, hogy képtelen megvédeni az igazát, egy biztos pervesztésnek veti alá magát. És még valami, államtitkár úr: miután ennek a speciális eljárásrendnek a mögöttes szabálya mégiscsak a polgári perrendtartás, azt gyanítom, hogy például a Kúriának, az OBH-nak lehet olyan alkotmányossági aggálya is, hogy túl azon, hogy az anyagi jogi szabályok meglehetősen bizonytalanok, nemcsak hogy egy ilyen gyorsított eljárásrendbe mennek bele a sajtószervek, úgy, hogy gyakorlatilag nincs fegyver a kezükben, hanem ráadásul megvan a lehetőség ideiglenes intézkedésre.

Tehát furcsa módon, ami miatt egyfelől mint eljárásjogi norma, előremutató ez a jogszabály, pontosan ez az oka annak, amiért egyébként alkotmányossági aggályok ezzel szemben felvethetők, mert arról van szó, hogy egy ilyen gyorsított eljáráson belül elrendelnek egy ideiglenes intézkedést, az azt jelenti, hogy holnap be lehet zúzatni valamit, vagy egy internetes portálról fotókat le lehet venni. Ez azt jelenti, hogy egyfelől, ha a magánszférához való jog felől közelítünk, ez természetesen egy nagyon előremutató intézmény, ha azt nézzük, államtitkár úr, hogy az alapul fekvő anyagi jogi szabályok milyen állapotban vannak, akkor ez bizony felveti a sajtószabadság súlyos, alaptörvény-ellenes korlátozásának a lehetőségét.

Továbbra is azt gondolom, hogy fontos figyelni arra, amit az Alkotmánybíróság tavaly ősszel mondott, és itt van egy összeütközés a Kúria és az Alkotmánybíróság álláspontja között. Nyilvános helyen készült, közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódó, nem sértő felvételeknél nem kell az érintett személyek beleegyezését kérni. Továbbmegyek, szintén az Alkotmánybíróság intencióit követve, abszurdum az a negyedszázados gyakorlat, hogy ha valaki a közhatalom nevében intézkedik ‑ büntetés-végrehajtási tiszt, rendőrtiszt akár azonosító számmal, akár anélkül ‑, akkor az ő arcát ki kell takarni. Viszont jelenleg az anyagi jogi bázis meglehetősen bizonytalan.

Úgy lehet egy ilyen speciális eljárásrendet bevezetni, hogy először az anyagi jogi alapokat rendbe tesszük. Addig, amíg bizonytalan az, hogy egy egyébként az államhatalom nevében eljáró fegyveres személyről például lehet-e fotót közölni, addig, amíg ilyen bizonytalanságok vannak, ilyen eljárásrendet nem lehet bevezetni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)