Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyjából ezen a vonalon szeretnék én is továbbhaladni. Hogy ne beszéljünk a levegőbe, én megnéztem azt, hogy a mostani 10.-es történelemkönyv pontosan hány oldal, hol és miként. Szeretném jelezni, hogy a 19. lecke foglalkozik ezzel az üggyel 5 oldalon, tehát ez jól mutatja, 5 oldal jelenleg a 10.-es történelemkönyvben az, amiről beszélünk. Én szakiskolai osztályfőnök voltam korábban, az én diákjaim már nem ennyire szerencsések, hogy ezzel, de általában a történelemmel sem tudnak foglalkozni, merthogy ilyen tantárgyuk nincs.

Alapvetően azért az nagyon jó kérdés, persze, hogy az előterjesztés jó szándékú irányokkal bír, ez szerintem kétségtelen, ugyanakkor azonban persze az iskoláknak is meg a közoktatás valamennyi szereplőjének is úgymond lehet feladatokat adni anélkül, hogy a feladatokhoz bármiféle forrásokat vagy lehetőségeket biztosítunk. Azt, hogy az iskolában előírjuk az ikszedik számú emléknap megünneplését, az nyilván önmagában semmi; nagyon jó lenne, ha azt is látnánk, és lenne ilyen szándék az oktatási kormányzat részéről, hogy valóban tartalommal töltse föl ezt, de egyébként akár más történeti múltunk gyöngyszemét képező emléket is, és ebben számtalan ötlet lehet.

Tehát nem mondom azt, hogy feltétlenül módosítsák a kerettantervi rendeletet, és a történelemtankönyveket írják át ‑ bár ez más ügyben sem lenne baj ‑, hanem lehetne más kezdeményezéssel is élni: történelmi versenyek meghirdetése a kormányzat részéről, a segédanyagok valódi elkészítése, akár az, hogy az iskolák ne csak feladatul kapják azt, hogy már megint ünnepelni kell valamit, hanem a pedagóguskollégák kapjanak segítséget is erre. Tehát számos megoldás is létezhet ebben a kérdésben, és akik ezt feszegetik, azok jól látják, hogy bizony sok esetben az az érzésünk ezekkel az emlékezetpolitikai előterjesztésekkel, hogy a közös múltunkat persze szépen idézik fel, és nagyjából ebben egyet is értünk, de valójában az ég adta egy világon semmi nem történik abban, hogy ennek a méltó megünneplése vagy a történeti múltunk méltó feltárása, az emlékezet, a kollektív emlékezet kialakítása ebben a dologban meg is történjen.

Ez azért is baj, mert a felületes szemlélő azt hiheti, hogy most ezzel önmagában, hogy a parlament ezt a javaslatot elfogadja, azzal lépett előre ebben a kérdésben, pedig korántsem erről van szó, és mindenki arról beszél, hogy nagyon jó lenne, ha tényleg előrelépnénk például ebben a kérdésben is, de ezt tetteknek kell követni, ebben messzemenőkig egyetértek azokkal, akik így fogalmaztak. Tetteknek kell követni, mert önmagában persze bármit lehet kérni bárkitől, bárminek a megünneplését kérheti az Országgyűlés, az előterjesztők jó szándékát én semmiképpen sem vitatom, ők maguk is gondolhatják azt, hogy leírták ezeket a szép gondolatokat, és akkor ez önmagában valósággá válik. Attól tartok azonban, hogy ha minden így megy, ahogy eddig történt, akkor a papír sok mindent elbír, és valójában nem történik semmi sem.

Éppen ezért javaslom azt a tisztelt kormányzatnak is és az előterjesztőknek is, hogy amennyiben ez a határozati javaslat valóban megvalósul, ezt a parlament elfogadja, akkor ‑ rossz szóval ‑ nézzünk a körmére a kormánynak, ellenőrizzük azt, hogy mi is történik ebben a kérdésben. Javaslom az előterjesztőknek, hogy évenként kérdezzenek rá, hogy miként alakul a Rákóczi-emlékév sorsa, milyen projekteket, milyen kezdeményezéseket tett a kormányzat, hogy ez a határozati javaslat valóban érvényesüljön. Akkor lehetünk sikeresek, hogyha majd évek múltán ezekből a válaszokból egy nagy csomó akta összegyűlik, és a mindenkori kormányzat el fogja tudni mondani, hogy bizony-bizony, valóban történt előrelépés, de azzal, hogy valójában üres frázisokat fogadtunk el, attól önmagában semmi nem változik.

S végezetül, valóban úgy van az, hogy több száz év távlatából nehéz elképzelni, hogy egyes szabadságharcok, egyes történeti események mögött a valódi ember húzódik meg, érző emberek, az átlagember, ha tetszik, az átlag magyar, aki vérzett ebben a szabadságharcban is, felvállalta ezeket a célokat, és bizony az is hasznos lenne, és ebben valóban igaza van Szávay képviselőtársamnak, hogyha ebben a javaslatban egy kicsit jobban rámutatnánk arra, hogy a szabadságharcot azért nemcsak a vezérlő fejedelem vívta egyedül, hanem bizony számos magyar ember is és számos lakosa ennek az országnak, és ők is a történelem mögött vannak, nem csak egy személy van ott. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)