Felszólalás adatai

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm az észrevételét. Lehetőséget adok arra, hogy az ülésnap kezdetéig a frakciók írásban jelezzék a további felszólalók igényét és leadják az új névsorokat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3847. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3847/1-7. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Stumpf Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, a napirendi ajánlás szerint 25 perces időkeretben.

DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram teljesítése során, mely célul tűzte ki az információs társadalom létrejöttének segítését, úgy gondolom, egy nagyon fontos állomáshoz érkeztünk. Az információs rendszerváltás első sarkalatos törvényjavaslatát kezdi meg ma tárgyalni a Ház, az elektronikus aláírásról szóló törvény tervezete ugyanis első az informatikai tárgyú jogszabályok között, hiszen szerdán az egységes hírközlési törvényről szóló előterjesztést fogjuk megvitatni.

Az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat valódi jelentősége mégsem az elsőszülötti minőségében áll, hanem sokkal inkább abban, hogy számos, még kidolgozandó jogterület alapját képezi. Előfeltétele olyan új életviszonyok szabályozásának, mint az elektronikus kereskedelem, az elektronikus üzletvitel, az állami szférában pedig az elektronikus kormányzás és az elektronikus közigazgatás.

Tisztelt Ház! Az ezredforduló globalizálódó gazdasága napjainkban gyökeres változásokon megy keresztül. Ez nemcsak az információs technológiákra épülő ágazatok és vállalatok látványos növekedését jelenti, hanem ezeket a technológiákat a hagyományos iparágakhoz tartozó vállalatok, valamint a bank- és biztosítási szektor is átvették, működésüket ennek megfelelően átszervezték vagy átszervezik. Az államnak az a feladata, hogy megteremtse a jogi hátteret és a gazdasági kereteket az ilyen mértékű változásokhoz. Az új gazdaságban - ahogy ezt a gazdasági szektort szokták nevezni - a megfelelő jogi környezet kialakítása a befektetések ösztönzésének egyik leghatékonyabb eszköze. A világháló megjelenése, használatának rohamos elterjedése, továbbá az információs technológiák fejlődése a gazdaság szereplői közötti kapcsolatoknak egy új dimenzióját nyitja meg. Az internet lehetővé teszi a szereplők közötti gyorsabb, egyszerűbb és költségkímélőbb információáramlást.

Az üzleti élet szerződései megkötésének és az ügyintézés elektronikus úton történő lebonyolításának elengedhetetlen feltétele az azonosítható, letagadhatatlan, hiteles, egyben biztonságos elektronikus aláírás. Az elektronikus aláírás olyan, a küldeményhez csatolt adat, amely szavatolja, hogy a feladó valóban az, aki aláírásával szentesítette az okmányt. Az elektronikus aláírások használatának elvileg ma sincs akadálya, azonban törvény hiányában ezekre egy esetleges jogvita esetén a bíróságok előtt nem lehet hivatkozni, ezért ilyen aláírást ma döntően csak kisebb jelentőségű ügyleteknél, esetleg vállalatcsoportokon belüli tranzakcióknál használnak.

Az uniós csatlakozásra való felkészülés időszakában minden új jogszabályhoz hasonlóan az elektronikus aláírásról szóló törvény megalkotásánál is különös súllyal vettük figyelembe az Unió vonatkozó normáit, a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat tehát teljes mértékben összhangban van az európai uniós szabályozással. Az uniós joggal egybecsengő szabályozás azért is különösen fontos, mivel ez a törvény az általa használt fogalmak meghatározó kiindulópontjául szolgálnak az elektronikus kereskedelemmel, az elektronikus úton bonyolítható közbeszerzéssel, valamint az elektronikus közigazgatás ügyintézéssel foglalkozó jövőbeni szabályozásának.

Az elektronikus aláírás nemcsak a vállalkozási szférában, hanem a közigazgatás területén is különös hangsúlyt kaphat. A polgári kormány olyan előremutató fejlesztési programok megvalósítását tűzte célul, melyek alapvetően alakítják át az állampolgárok és a közigazgatás kapcsolatát, megvalósítva a folyamatos párbeszédet és a szolgáltató közigazgatást.

Tisztelt Országgyűlés! Az imént kifejtettek tükrében elmondható, hogy a magyar jogalkotás egyik legsürgetőbb feladata a hiteles elektronikus nyilatkozattétel, illetve az adattovábbítás jogszabályi feltételeinek megteremtése. A kormány igyekszik válaszolni ezekre a kihívásokra, és örülünk annak, hogy elsők között válaszolunk erre a kihívásra, hiszen még az Egyesült Államokban is csak az elmúlt évben fogadtak el egy hasonló törvénytervezetet, Németországban pedig várhatóan áprilisban lép hatályba a törvény. (Mécs Imre: Már elfogadták!) Szűkebb régiónkban... - elfogadták, de áprilisban lép hatályba. Szűkebb régiónkban egyedül Csehország büszkélkedhet az elektronikus aláírásról és információs rendszerekről szóló törvénnyel, amely tavaly lépett hatályba.

A kormány 2000 őszén fogadta el az elektronikus aláírásról szóló szabályozás alapelveit. Ezek szerint olyan törvényre van szükség, amely biztosítja, hogy az elektronikus aláírás technológiától függetlenül alkalmazható legyen, így garantálva a szabályozás semlegességét. Nem az a célja tehát a törvényi szintű szabályozásnak, hogy kövesse az alkalmazott technológiák gyors változását, hanem hogy - még egyszer hangsúlyozom - technológiafüggetlen legyen. A törvényjavaslat teljes körben elismeri az elektronikus aláírás joghatályát. Az elektronikus aláírás használatát csak törvény zárhatja ki, és csak olyan életviszonyokban, amelyek esetében annak használata a felek érdekeit vagy a jogbiztonságot sértené; ilyenek tipikusan az öröklési vagy családjogi ügyletek.

A javaslat természetesen nem teszi kötelezővé az elektronikus aláírás alkalmazását azonnal, hiszen a gazdaság nem minden szereplője rendelkezik az ehhez szükséges technikai feltételekkel, a közigazgatás sem rendelkezik egy azonnali bevezetés szükséges műszaki hátterével. Amíg a teljes közigazgatásban nem érünk el egy egységes műszaki ellátottságot, addig nem lehet kötelezővé tenni más szférákban az elektronikus aláírás alkalmazását. Mindezek mellett biztosítani kell a megfelelő hitelesítési szolgáltatást, illetőleg az okiratok megfelelő minősítését, akár magánokirati, akár közokirati minősítésről legyen szó. Ezeket az alapelveket most a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi, azok a kodifikáció során a részletszabályok kidolgozásának alapját képezik.

Ennek a szabályozásnak az alapvető célja az, hogy az elektronikus aláírás a kézzel aláírt iratokkal azonos joghatállyal bírjon, a törvénynek tehát lehetővé kell tennie, hogy az egymástól távol lévő felek közötti üzenetváltások megbízhatóak, az elektronikus úton közzétett szerződéses nyilatkozatok jogilag is érvényesíthetőek legyenek. Ennek feltételei a következők: az aláíró egyértelműen azonosítható legyen, az aláírás tényét ne lehessen letagadni, a biztosított irat tartalmának változatlansága és változtathatatlansága magában az eljárásban garantálható legyen, és igazolható legyen az irat elküldése. A szabályozás biztosítja, hogy ne lehessen csak az elektronikus forma miatt az elektronikus úton aláírt irat elfogadását megtagadni, illetve az ilyen aláírás hitelességét kétségbe vonni.

(16.50)

Ehhez azonban az aláírásnak különböző biztonsági követelményeknek kell eleget tennie. A törvényjavaslat három biztonsági kategóriájú aláírást ismer el; egyszerű aláírásnak minősül minden olyan kézjegy, amely nem alkalmas arra, hogy biztonságosan azonosítsa az aláíró személyét, illetve azt, hogy az aláírt dokumentum nem változott az aláírást követően. Ez utóbbi két követelménynek is megfelelő aláírás: a fokozott biztonságú, illetve a minősített elektronikus aláírás. A fokozott biztonságú és a minősített elektronikus aláírás között az az alapvető különbség, hogy az utóbbi a jövőben a bíróság előtt teljes bizonyító erővel bírna.

A javaslat a biztonsági követelményekre tekintettel szabályozza a hitelesítésszolgáltatás intézményét. A hitelesítést szolgáltató úgynevezett kulcsok támogatásával azonosítja az aláíró személyét, majd saját elektronikus aláírásával aláírt tanúsítvánnyal hitelesíti az igénylő aláírását, ezenkívül még számos, a nyilvántartásukkal kapcsolatos feladatot végez el. Ezzel a megoldással nem lesz szükség a küldő és a címzett személyes találkozására. A hitelesítéshez egy harmadik személy, a hitelesítő szervezet kapcsolódik, amely kiállítja az aláíró személyét és az üzenetet hitelesítő elektronikus tanúsítványt. A tanúsítvány segítségével a címzett meggyőződhet az aláírás hitelességéről.

A törvényjavaslat a hitelesítésszolgáltatás terén az úgynevezett nyilvános kulcsú eljárásokra alapoz, melyek megbízható technológiát nyújtanak az elektronikus irat számára. A kulcsok kiadására, az ezzel kapcsolatos eljárásra piaci alapon létrejövő szolgáltatók lesznek jogosultak. A megkülönböztetett jogi hatás miatt azonban a minősített e-szignókhoz szükséges kulcsokat csak az erre állami felhatalmazással rendelkező hitelesítésszolgáltató cégek adhatják ki. Miután az aláírások hitelesítésével kapcsolatos technikai szabványok gyakran változnak, a jogszabály ezekre külön nem tér ki, ám a jogosítvány kizárólag az EU-ban elfogadott technikai eljárásokat engedi alkalmazni.

A minősített aláírások kiadásához szükséges felhatalmazásokat várhatóan legkorábban egy év múlva kaphatják meg a szolgáltatók, amelyek azonban, ha a törvény hatályba lép, akár már ősszel ajánlhatják az alacsonyabb kategóriájú szignókhoz szükséges technikai megoldásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kijelenthetjük, hogy az új évezred egyik legnagyobb kihívásának teszünk eleget akkor, amikor lehetővé tesszük Magyarországon is, hogy az információs társadalom felé vezető úton ezt a fontos lépést megtegyük. Remélem, hogy a másik törvényjavaslat szerdán meginduló tárgyalásával Magyarország olyan esélyt teremt az itt lévő üzleti szereplők és a polgárok számára, hogy ez az egyik központi helye lehet Közép-Kelet-Európában az információs társadalom kiépítésének.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és egyben kérem a Házat, hogy a javaslatot fogadja el. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások, valamint a gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Szabó Istvánnak, az informatikai bizottság előadójának.

SZABÓ ISTVÁN, az informatikai és távközlési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elektronikus aláírásról szóló T/3847. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés informatikai bizottsága megtárgyalta, és egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.

Mivel kisebbségi vélemény a szavazatok formáját tekintve nem alakult ki, a bizottságunk kisebbségi vélemény elmondására előadót nem állított, így mint egyedüli bizottsági előadónak, úgy érzem, a teljesség igénye nélkül kötelességem némi képet adni a bizottsági vitáról, amelyben, az egyhangú szavazás ellenére, számos, egymással szembenálló vélemény fogalmazódott meg a törvényjavaslat kapcsán.

Megpróbálom az általános vita jellegéhez igazodó elemeket összefoglalóan közreadni. Az egyhangú általános vitára bocsátás mögött az a kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt megfogalmazott vélemény áll, amely az elektronikus aláírás alkalmazásának törvényi szabályozása, az információs társadalom kihívásainak való megfelelés fontos eszközét teremti meg, ugyanakkor a törvényhozásra háruló olyan feladatot jelent, amely nem tömeges igény által kikényszerített, de meglévő alkalmazási igények elől hárítja el a szabályozatlanság képezte akadályt. Ebben az értelemben ritka jellemzője, hogy elébe megy a ma még ezután felmerülő, és talán tömegesen megfogalmazódó igényeknek, mi több, lehetőséget teremt, amelynek révén maga is életre hívja az alkalmazás igényét. Egyöntetű volt a bizottságunkban a vélekedés arról, és itt hadd idézzem egyik ellenzéki képviselőtársunkat: "Az Európai Unió előtt járni és az Egyesült Államok mögé hat hónapos késéssel fölcsatlakozni, ez valóban dicséretes fegyvertény."

Az általános vita körébe tartozó, talán leginkább említésre méltó és alapvetőnek mondható megközelítésbeli különbség a javaslat szellemének megfelelő lehetőséget teremtő, illetve az ellenzéki oldalon tapasztalt, a kötelezettségek kirovását igénylő megközelítés. Ez utóbbi a javaslat fogyatékosságaként értékelte a központi államigazgatás számára a bevezetés és alkalmazása, valamint az alkalmazáshoz szükséges infrastruktúra beszerzésére előírt kötelezettség törvénybeli hiányát. Az ezzel ellentétes vélekedés szerint óvatosan kell bánni minden kötelezettség kirovásával.

A kormánypárti képviselők által megfogalmazott vélemények azt tartották a javaslat előnyének, amit az előbbiek a fogyatékosságának. Eszerint nehéz lenne meghatározni azt az időt, amikor az elektronikus aláírás kötelező alkalmazása bevezethető. Ennek sem a technológiai - az ilyen technológiák elterjedtsége -, sem a tudásbeli felkészültség, sem pedig a költségviselés oldaláról nincsenek meg a feltételei. A törvényjavaslat lehetőséget teremt tehát az időbeli és távolságbeli korlátok átlépésére azoknak, akik igénylik egy kényelmesebb, gyorsabb és biztonságosabb, lényegében másfajta kommunikáció alkalmazását.

A vita e vonatkozásban és több más részletkérdés vonatkozásában nyitva maradt, de az általános vitára való alkalmasság dolgában az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat bírja a bizottság egyhangú támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Márton Attilának, a gazdasági bizottság előadójának.

MÁRTON ATTILA, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság az elmúlt heti ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő, T/3847. számú, az elektronikus aláírásról szóló törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát. Hogy a legvégén kezdjem, 15 igen szavazattal, 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. A vitán az előterjesztő képviselőin kívül szakmai szervezetek, érdekképviseleti szervezetek képviselői is ott voltak. Mint a többségi vélemény megformálója és közreadója, szeretnék néhány fontosabb szempontot kiemelni a vitában elhangzottakból.

Az előterjesztő képviselője néhány nagyon fontos dolgot mondott el a bizottság ülésén. Többek között azt, hogy ez a törvény az alapja annak, hogy az információs társadalom igazán hitelesen tudjon működni. Hiszen akik ma használják akár az elektronikus kereskedelmet, akár a banki tranzakciókat, azok mindezeket a saját kockázatukra tudják megtenni, hiszen nincs a kezükben olyan eszköz és olyan módszer, amely adott esetben egy jogvitában bizonyítási erővel rendelkezne.

Nagyon fontos, hogy a törvény elfogadása lehetőséget ad az állampolgári ügyintézésre, amely majd elektronikus formában történik meg; mindezt természetesen úgy, hogy hiteles és megfelelő legyen, s megfelelő informatikai felkészülés után, amennyiben az erre hivatott szervezetek ezeket az adatokat, okmányokat államigazgatási szinten is fogják tudni kezelni.

Nagyon fontos és kiemelendő ebben a törvényben a jogbiztonság, hisz mindazok, akik az elektronikus kereskedelem vagy kapcsolattartás eme formáját választják majd, és az elektronikus aláírást fogják használni, maximális jogvédettséget élveznek majd.

(17.00)

Végül, de nem utolsósorban elhangzott az is, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet teljes egészében megfelel az Európai Unió irányelveinek.

A szakmai érdekképviseletek képviselője többek között elmondta a bizottság ülésén, hogy nagy örömmel veszik a törvény beterjesztését, véleményük szerint egy alapos, részletes törvénytervezet fekszik előttünk, amely hiányt pótol, és ez a hiány igazából az elkövetkezendő időkben lenne majd nagyon észre vehető. Egyetlenegy igazán komoly észrevétel és problémafelvetés hangzott el részükről, mégpedig az, hogy a külföldi székhelyű hitelesítésszolgáltatók hazai jogi elismerése milyen formában, hogyan történhet. Ennek a jogszabályi behatárolására és megfogalmazására véleményük szerint nagyobb figyelmet kell majd fordítani a törvény elfogadása során.

A többségi véleményt megformáló képviselőink hozzászólásából mindenképpen kiemelendő, amint az elhangzott, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet egy lehetőséget nyit meg, és a lehetőségekhez jogi kereteket rendel, ami nagyon fontos véleményünk szerint. A beterjesztéssel, mint ahogy ez már az előbb is elhangzott, a világ élvonalához tartozunk, pedig sajnos nem sok olyan terület volt még Magyarországon, hogy már néhány hónappal a vezető nagyhatalmak után egy bizonyos technológiai területen Magyarországon is megjelenjen egy szabályozás, és ami nagyon fontos, hogy e szabályozásra és a szabályozás ilyen formájára megvan itthon az igény.

Mindenképpen kiemelendő - és a nemzetközi jó példák alapján ezt el lehet mondani -, hogy jó az a törvényben található megközelítés és koncepció, hogy a hitelesítésszolgáltatók egy nagyon határozott felügyeleti rendszerrel, de mindenképpen piaci alapon kell hogy működjenek.

Összefoglalva tehát mindazt, ami a bizottság ülésén elhangzott, a bizottság 15 igen és 10 tartózkodással az előttünk fekvő törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm.

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Kovács Tibor ismerteti. Megadom a szót a képviselő úrnak.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A bizottságban a szakmai törvényekhez képest valóban jelentős vita alakult ki e törvényjavaslatról. Valóban - a képviselőtársam már utalt rá - a kormány képviselője is úgy jellemezte ezt a törvényjavaslatot, mint amelyre azért van szükség, hogy az információs társadalom hitelesen és törvényesen tudjon működni. Erre bizony igen nagy szükség van, mert egyre többen szeretnénk otthonról, a számítógépünk mellől intézni az ügyeinket oly módon, hogy ne kelljen utazgatni, sorbaállni, feleslegesen időt tölteni. De ehhez természetesen megfelelő garanciákra van szükség mindkét fél számára, és megfelelő, precíz szabályozásra, jogszabályra van szükség.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az emberek az újdonságtól általában tartózkodnak és óvatosan kezelik, amire természetesen időnként minden okuk meg is van. Az előző évtized jogalkotásában sajnálatos módon születtek olyan jogszabályok, amelyek alkalmazása során, miután azok nem voltak kellően precízek és pontosak, számtalan visszaélésre került sor, ilyen volt a jövedéki szabályozás területe. Kezdetben, még az Antall-kormány idején ez a szabályozás úgy született, hogy virágozzék száz virág, és mindenki kaphatott jövedéki engedélyt, amiből aztán megfelelő kalamajkák lettek. Félünk attól, hogy ez a jogszabály is kellőképpen lazán szabályozza a törvényi kereteket, és nem nyújt megfelelő garanciát arra, hogy ha visszaélések történnek, megfelelő védelmet biztosítson az állampolgár számára.

Elhangzott a vitában, hogy a Ptk., illetve a Btk. módosítása meglehetősen hevenyészetten történik ebben a törvényjavaslatban. Véleményünk szerint ez nem elégséges garancia ahhoz, hogy az állampolgárok bizalommal forduljanak e törvényjavaslat felé. Mert például, ha valakinek ilyen hamisított elektronikus aláírással, mondjuk, eladják a családi házát, és a jogszabály nem nyújt kellő garanciát arra, hogy őt ilyen cselekedetektől megvédje, akkor ő nemigen fog örülni e jogszabály szükségszerűségének és nagyszerűségének.

Elhangzott az is: elég furcsának tartjuk, hogy a jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy a szerződő felek szerződéses formában a jogszabálytól eltérjenek. Azt elfogadhatónak tartjuk, hogy a jogszabály kötelezően ne legyen azonnal alkalmazandó mindenki számára, mert hiszen ennek a technikai feltételei sem adottak sok területen, de azt fontosnak tartanánk, hogy aki viszont alkalmazza, az ne térhessen el annak kereteitől.

A szakmai érdek-képviseleti szervezetek véleményére részben már a képviselőtársam is kitért. Szeretném felhívni a figyelmet két dologra, amit ők is megemlítettek. Az egyik ilyen dolog az, hogy a törvényjavaslat nem rendelkezik azokról a szolgáltatókról, akik már most is működnek, tehát nem lehet tudni, hogy rájuk a jogszabály a későbbiekben hogyan vonatkozik. Egy másik ugyanilyen terület pedig az, hogy a külföldről származó eszközökről sem rendelkezik a jogszabály megfelelőképpen.

Mindezeket szükségesnek tartottuk elmondani, szükségesnek tartottuk felhívni a figyelmet ezekre, mert ez van a tíz tartózkodó szavazat mögött, amit a bizottság ülésén az általános vitára való alkalmasságról történő szavazáskor adtunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 15-15 perces időkeretben a napirendi ajánlás szerint.

Elsőként megadom a szót Márton Attila úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

MÁRTON ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Fidesz parlamenti frakciója jelentős lépésnek tekinti az elektronikus aláírásról szóló törvény előkészítését, elfogadását pedig szükségesnek ahhoz, hogy hazánk meg tudjon felelni a világszerte gyors ütemben fejlődő gazdasági és technikai fejlődés által támasztott kihívásoknak. Örvendetes, hogy e törvényt a Magyar Köztársaság Országgyűlése a világ legfejlettebb államaihoz képest is csekély időbeli eltéréssel fogadhatja el, és e törvényekkel közel azonos tartalommal.

Az írásbeliség emberi létünk egyik meghatározó jellemzője. A nyomtatott írás több mint ötszáz éves története mindannyiunk számára a kultúra egyik alaphordozójává vált. Ma már írás-olvasás nélkül a magán-, a közösségi és a hivatalos élet egyaránt elképzelhetetlen. Napjainkban azonban tanúi vagyunk egy olyan változásnak, amelynek jelentősége legalábbis a nyomtatott írás megjelenéséhez hasonlítható. Az elektronikus írás egyre inkább bevonul mindennapjainkba.

Tisztelt Országgyűlés! Olyan törvény elfogadásáról kell tehát döntenünk, amely az információs társadalom kialakításának alapvetően fontos eszköze. A papír alapú világban tett kézi aláírásunknak az elektronikus világban az elektronikus aláírás felel meg. Ez a megfelelés azonban csak lehetőség, joghatását tekintve a kétféle aláírás közti azonosságot éppen ennek a törvénynek kell megteremtenie. A törvény hatálybalépésével lehetővé válik, hogy egymást akár nem is ismerő felek között joghatást kiváltó, elektronikus formájú üzenetet, például szerződéses ajánlatot, teljesítésigazolást, banki átutalást lehet majd küldeni.

Miben hoz újdonságot e törvény? Nem abban, hogy elektronikus aláírást lehessen használni, hiszen azt jelenleg semmi sem tiltja, hanem abban, hogy a magas szintű technológiával előállított elektronikus aláíráshoz meghatározott mértékű bizonyító erőt rendel, és ezáltal jelentősen csökkenti az elektronikus formában történő szerződéskötések kockázatát. Ugyanígy lehetővé teszi a szervezeteken belüli, illetve a szervezetek közötti hiteles elektronikus iratforgalom lebonyolítását, ami egyszerűsíti, gyorsítja a munkafolyamatokat.

A médiából és a szakmai fórumokon történő megnyilatkozásokból tudjuk, hogy a gazdasági élet szereplői készen állnak az elektronikus aláírások használatára, azok elfogadására.

(17.10)

A törvény elfogadását türelmetlenül várják, mert annak késlekedése akadályozná korszerű működésüket, szerződő partnereik körének bővítését.

Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, az elektronikus aláírások felhasználási körének meghatározása során nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ennek technológiai feltételei is vannak, és egy esetlegesen erőltetett bevezetéssel, a használat idő előtti kötelezővé tételével a jogbiztonságot is sérthetjük, ha a megkívánt műszaki biztonságot nem garantáló informatikai rendszerrel rendelkező szervezeteket kényszerítünk elektronikus ügyintézésre.

Erre tekintettel ésszerű és a realitásokat szem előtt tartó szabályozási megoldásnak tartjuk, hogy a javaslat az alapelvi szintű 3. § (1) bekezdésében kötelezővé teszi az elektronikus dokumentumok elfogadását, de azt, hogy eljárási cselekményeket, például államigazgatási határozat meghozatalát és kézbesítését lehessen végezni kizárólag elektronikus formában, további jogszabályok megalkotásától teszi függővé, melyek akkor fognak megszületni, ha az érintett ágazatban a technológiai feltételek is adottak. Ennek mihamarabbi biztosítására természetesen törekedni kell.

Az előző kérdéskörhöz hasonlóan azt is megfelelőnek tartjuk a javaslatban, hogy az elektronikus aláírásnak több fajtáját szabályozza, és azokhoz eltérő jogkövetkezményeket fűz, hiszen ma több különböző, biztonságot nyújtó technológia létezik, tehát ez a differenciálás mindenképpen szükséges. Másfelől ez a szabályozási megoldás megfelel az Európai Közösség vonatkozó irányelvének is, amely a javaslathoz hasonlóan elektronikus aláírásnak tekinti a legegyszerűbb elektronikus azonosító elhelyezését is. Az ilyen elektronikus dokumentum elfogadását is kötelezővé teszi, de bizonyító erőt nem fűz hozzá.

A javaslat, szintén csak helyesen, nemcsak a bizonyító erő, hanem a hitelesítésszolgáltatási tevékenység végzése feltételei tekintetében is különbséget tesz a különböző szintű elektronikus aláírások hitelesítői között. Fokozott biztonságú hitelesítésszolgáltatást bejelentés alapján előzetes vizsgálat nélkül lehet végezni, ami persze nem zárja ki azt, hogy a hatóság rövidesen ellenőrizze a hitelesítésszolgáltató működését. Ez az Európai Unió azon alapelvével van összhangban, hogy a hitelesítésszolgáltatási tevékenység szabadon végezhető legyen. Viszont a legnagyobb bizonyítási erővel bíró, úgynevezett minősített elektronikus aláírás hitelesítésszolgáltatóját a Hírközlési Főfelügyelet előzetesen megvizsgálja, és ezen minősítési eljárás után veszi majd csak nyilvántartásba. A tevékenység végzését természetesen csak ezt követően lehet majd elkezdeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat tehát alkalmas a szabályozás fő céljának, az elektronikus dokumentumok bizonyító erővel való felruházásának biztosítására. E lényeges hatás eléréséhez szükségesek a javaslat további szabályai is, amelyek már csak azokkal az elektronikus aláírásokkal foglalkoznak, amelyekhez hitelesítésszolgáltatási tevékenység kapcsolódik. Leírják ennek tartalmát és feltételeit olyan mértékig, ami törvényi szabályozási szintre tartozik, így például, hogy milyen személyes adatok kezelése szükséges a hitelesítésszolgáltató részéről, illetve a Hírközlési Főfelügyelet milyen intézkedéseket tehet a hitelesítésszolgáltatók ellenőrzése során, illetve a javaslatnak megfelelő tevékenységük kikényszerítése érdekében.

Egyetértünk azzal a szabályozási megoldással is, hogy a technológiával érintett részletszabályok nem a javaslatban szerepelnek, hanem azok megalkotására felhatalmazást ad a kormánynak a hatósági jogkörök tekintetében, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek a műszaki követelmények vonatkozásában.

A javaslat nemcsak azokat a keretszabályokat tartalmazza, melyek az Európai Közösség vonatkozó irányelvében szerepelnek, hanem megteremti a javaslat összhangját a hatályos magyar törvényekkel, amelyek egyelőre csak a papír alapú ügyintézést, szerződéskötést tekintik hitelesnek. Ennek körében a javaslat módosítja mindazokat az eljárási szabályokat, amelyek az elektronikus bizonyító eszközök elfogadását nem teszik lehetővé, illetve bizonyító erejüket nem határozzák meg.

Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket még két olyan szabályra, amelyek az Európai Közösség vonatkozó irányelvében foglalt minimális körön túlmutatva teszik lehetővé az elektronikus dokumentumok felhasználását hazánkban, rögtön az elektronikus aláírás jogintézményének megteremtésekor.

Az egyik ilyen az elektronikus dokumentum fogalmának bevezetése. Ez olyan elektronikusan aláírt adathalmaz, amely nem elsősorban szöveget tartalmaz. Ilyen elektronikus dokumentumnak minősül számos elektronikus termék, például szoftver is. Ezek hiteles küldésének lehetővé tétele ösztönzi az elektronikus kereskedelmet.

A másik, már az elektronikus aláírás célzott felhasználását elősegítő szabály az ügyvédi törvény módosításában található, amely lehetővé teszi egyes, jogszabály alapján ügyvédi ellenjegyzést igénylő ügyletek elektronikus formában történő lebonyolítását.

Az elektronikus aláírás e felhasználási lehetőségeinek megteremtése az előterjesztő átgondolt munkáját bizonyítja, és kifejezi, hogy a javaslat célja az elektronikus aláírásnak a reális lehetőségek közötti minél szélesebb körben való alkalmazása.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy egyes jogviszonyok vonatkozásában, elsősorban a személyes jellegű és többnyire személyes megjelenést igénylő viszonyokban indokolt az elektronikus aláírások használatának mellőzése. A törvényjavaslat ilyen jogviszonynak tekinti a családjogi és öröklési jogviszonyokat, illetve a házasságról, a családról és gyámságról szóló dokumentumokat és eseteket, amikor természetesen továbbra is szükséges lesz a személyes megjelenés.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormánynak az információs társadalom elterjesztéséért folyamatosan kifejtett erőfeszítései egyik gyors és színvonalas eredményeként értékelhetjük az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslatot. Azt, hogy az informatika fejlesztését, az információs társadalom érdekében teendő intézkedéseket minden párt fontosnak tartja, a frakciók kifejezték azon döntésükkel is, hogy ebből a célból új országgyűlési bizottságot hoztunk létre. Kérem, hogy ennek a közös törekvésnek a jegyében a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójához hasonlóan minden frakció támogassa e törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Zoltánnak, aki az MSZP-képviselőcsoport nevében kíván felszólalni. A képviselő urat illeti a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy vezérszónoki felszólalás koreográfiaszerűen vagy az etikett szerint azzal szokott kezdődni, hogy a szónok bejelenti, hogy a frakciója támogatja-e vagy sem a szóban forgó törvényjavaslat elfogadását. Sajnálattal azt kell mondjam, hogy jelen esetben ezt a deklarációt nem áll módomban megtenni. A törvényjavaslat jellegzetesen egyike azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyek olvastán az egyik szemünk nevet, a másik meg sír.

Nevet az egyik szemünk, mert a törvényjavaslat valóban fontos, valóban a képviselőtársaim szájából itt elhangzott méltatás megilleti ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát. Való igaz, hogy úttörő jellegű a törvényjavaslat. A miniszter úr - aki sajnos már nincsen közöttünk - az expozéjában jelezte, hogy ez az elektronikus társadalom megteremtésének első lépése tulajdonképpen, és az is valóban igaz, hogy míg az Egyesült Államokban 2000 októberében lépett hatályba ez a törvényjavaslat, addig Magyarországon alig féléves késéssel fog hatályba lépni. Amiért a másik szemünk sír, az az, hogy a törvényjavaslat célja szemlátomást az, hogy ezt elmondhassuk magunkról: elmondhassuk azt, hogy az Egyesült Államok és Németország után harmadikként Magyarország vezetett be egy ilyen törvényt.

Tisztelt Ház! Magyarországon a magyar informatika alkalmazóinak, illetőleg a magyar informatikáról véleményt alkotóknak a körében él egy sajátságos legenda arról, hogy Magyarország gazdasági fejlettségéhez képest kiugróan jó helyezést ért el a világ azon rangsorában, amely az információs társadalomra való felkészülést, az információs társadalom útján történő előrehaladást illeti. Sajnos, ez csak legenda. Hogy ez legenda, arra mi sem szolgál jobb példaként, mint a Romano Prodi által előterjesztett e-Europe kezdeményezés, amelyre voltaképpen a magyar hivatalos vélemény éppen csak hogy az nem volt, hogy kérem szépen, mi ezen már régen túl vagyunk. Mára a lisszaboni csúcsértekezlet óta sikerült odáig eljutnunk, hogy Magyarország a csatlakozni vágyó országok közül jószerivel az utolsó helyen áll a Prodi által meghirdetett tízpontos akcióterv teljesítésével.

(17.20)

Tisztelt Ház! Az elektronikus hírközlés és az információs társadalom elektronikus eszközeinek használata során különösen jellemző az a hibás körnek nevezett jelenség, amely az elektronikus aláírás esetében a következőképpen foglalható össze. Az elektronikus aláírás költséget jelent a felhasználónak, és költséget jelent az elfogadónak. A felhasználónak jelenti a hitelesítésszolgáltatónak fizetendő díjat, az elfogadónak pedig költséget jelent az elfogadáshoz szükséges eszközök, az infrastruktúra kiépítése. Ennek megfelelően, amíg nincs kellő lehetőség az elektronikus aláírás használatára, amíg nem válik általa lényegesen egyszerűbbé és könnyebbé az élet, addig kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy beruházzanak ebbe, kevesen verik magukat abba a költségbe, hogy beszerezzenek egy ilyen, a törvényjavaslat által minősítettnek nevezett elektronikus aláírást. Amíg azonban kevés embernek van ilyen, amíg azonban kicsi a kereslet ennek elfogadására, addig a nagy szolgáltatók sem látják értelmét annak, hogy költségbe verjék magukat, és a piac jelentéktelen bővítése érdekében jelentős infrastrukturális beruházásokba kezdjenek.

Ennek a hibás körnek a megtörése lehet az államnak a feladata, már ha egyáltalán egy piacgazdaságban az államnak van valami feladata a gazdaságban. Én úgy vélem, hogy van. Ebben a helyzetben vehetné át az állam azt a kockázatot, amelyet nem vállal sem az egyén az elektronikus aláírás beszerzésével, sem a szolgáltatók az elektronikus aláírás elfogadásához szükséges infrastruktúra felszerelésével, noha mindkettő meg lehet győződve arról, hogy ez a befektetés jó befektetés lesz, majd valamikor, amikor kellő penetrációt, kellő sűrűséget ér el az elektronikus aláírás használata.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat ebből a szempontból sajnos teljesen üres. Cizellált és gyanakvóan aprólékos, amikor az ellenőrzésről van szó, szűkmarkú és nagyvonalúnak semmiképpen sem nevezhető a használat bátorításában. Nem teremt valóságos lehetőséget az aláírás használatára, tehát nem teszi érdekeltté az egyént, az állampolgárt, hogy beszerezzen elektronikus aláírást, tehát nem teszi érdekeltté a kereskedelemben, a szolgáltatásokban működő vállalkozásokat, hogy a szükséges és drága infrastruktúrát felszereltessék.

A törvény az elektronikus aláírással kapcsolatban egyetlen ponton ír elő kötelezettséget: azt mondja ki, hogy az elektronikus aláírást kötelező bíróság előtt a bizonyítási eljárás során elfogadni. E tekintetben a törvényjavaslatnak van egy - megítélésem szerint - hibája is, valószínűleg csak elírási hiba, de nem rendelkezik arról, hogy ezt csak akkor kötelező és akkor lehet bizonyítékként elfogadni, ha a hitelesítésen túlmenően az úgynevezett időpecsét, vagyis az aláírás időpontjának a hitelesítése is megvan. Ellenkező esetben ugyanis a Kovács képviselő úr által már említett eset nem volna kizárt; ha én elveszítem a kártyát, amelyik az én elektronikus aláírásomat tartalmazza, akkor a tulajdonomat képező bármely javat a megtaláló szerződésben adhatja el, mégpedig minden további nélkül antedatálhatja a szerződés keletkezését arra az időpontra, amikor még a kártya bizonyíthatóan az én birtokomban volt. Tehát nem takarítható meg az időhitelesítés sem a minősítési eljárás során.

Ugyanakkor a törvény nem írja elő az elektronikus aláírás kötelező elfogadását más bírósági eljárásokban, és nem írja elő az államigazgatási eljárás során sem. Sőt, nemcsak hogy nem írja elő, hanem egyenesen megtiltja, fő szabályként legalábbis, hiszen úgy fogalmaz, hogy csak akkor fogadható el, ha erről jogszabály intézkedik. Vagyis egyik oldalról, amikor a törvény elrendeli, akkor kötelező elfogadni, más esetben viszont, amikor törvény nem rendeli el, akkor nem fogadható el. Lassanként eljutunk abba a helyzetbe, legalábbis az elektronikus aláírás tekintetében, amit annak idején a kelet-európai diktatúrákról mondottak volt, hogy ami nem kötelező, az tilos. Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslatban legalábbis meg kellene fordítani ezt az előírást. Meg kellene fordítani, és fő szabályként azt mondani ki, hogy a bíróság előtt és az államigazgatási eljárásokban, legalábbis egy ésszerű határidőtől kezdve, kötelező az elektronikus aláírás elfogadása, és törvény vagy jogszabály az ez alól való kivételeket mondja ki, vagyis azokat az eseteket rendezze el, amikor ez az elektronikus aláírás nem kötelezően fogadandó el vagy - mint ahogy a törvényjavaslat az Európai Unió előírásaival összhangban teszi - nem fogadható el.

Természetesen, és ekörül a bizottsági vita is kicsúcsosodott, az állam nem írhatja elő az elektronikus aláírás kötelező elfogadását a piac széles szférájában. De előírhatja az állam az elektronikus aláírás kötelező elfogadását az állami szervek esetében, a központi államigazgatási szervek és intézmények, a legalábbis kellően nagy méretű településen működő önkormányzatok önkormányzati hivatalai, polgármesteri hivatalai esetében, vagyis előírhatja olyan esetekben, ahol a beszerzés, az elfogadáshoz szükséges infrastruktúra beszerzése és felszerelése vélhetőleg nem igényel aránytalan gazdasági erőfeszítést. Ezekben az esetekben egy ésszerű határidővel, például 2002. július 1-jével a törvény kötelezővé tehetné az elektronikus aláírás elfogadását.

Kitértünk, kitértek már a felszólalók arra is, hogy a törvényjavaslat meglepően szűkszavú, amikor az elektronikus aláírásról szóló törvényhez kapcsolódó törvények módosításáról szól. A büntető törvénykönyv, a polgári törvénykönyv, a büntetőeljárás-jogi törvény, a polgárieljárás-jogi törvény és számos más törvény megfelelő rendelkezéseinek módosítása nélkül esély sincs arra, hogy el lehessen rendelni, a törvény által a rendeletalkotó hatáskörébe utalt módon el lehessen rendelni a későbbiekben az aláírás kötelező elfogadását. Egész egyszerűen arról van szó, hogy hiába hatalmazza fel a törvény a kormányt vagy hatalmazza fel az illetékes minisztert arra, hogy rendeletben szabályozza a későbbiekben az elektronikus aláírás elfogadását, ha a törvény nem teremti meg ennek azt a törvényi hátterét, amelyet az említett törvények, illetőleg más törvények módosításával lehet csak megteremteni.

Ugyancsak problematikus - ezt is Kovács Tibor képviselőtársam említette meg - a törvényjavaslatnak az a koncepciója, hogy a törvény egységes alkalmazásától magánjogi szerződésben el lehessen térni. Valóban igaz az, hogy az állam nem kötelezheti sem az állampolgárt, sem a piacon megjelenő szolgáltatót arra, hogy elektronikus aláírást fogadjon el, de arra igenis kötelezhet mindenkit, hogy amennyiben elektronikusan kíván aláírni és ezt el is fogadja, akkor ennek az elektronikus aláírásnak az elfogadása a törvényben rögzített szabályok szerint történjék, és ne másképpen.

Azt már említeni sem merem, hogy az államnak lehetne az elektronikus aláírás felhasználásának bátorításában olyan szerepe is, amilyenre például az Egyesült Államok egyik tagállamában, ha jól emlékszem, Idahóban van példa, ahol egyszerűen törvény mondja ki minden állampolgár jogát arra, hogy elektronikus aláírással rendelkezzék, vagyis az állam biztosítja a polgárainak az elektronikus aláírást, ezáltal is ösztönözve, fejlesztve az elektronikus kereskedelmet és az e-bizniszt, abban a reményben, hogy a gazdaság fellendülése busásan megtéríti adóbevételekben az államnak az így elszenvedett kiadást.

(17.30)

Mondom, magam is úgy vélem, hogy ennek Magyarországon akárcsak a megpendítése is túlzott merészség lenne.

Bizonyos körben azonban egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek ezt a lépést, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy bizonyos korlátozott körben az állam így is keresletet teremtsen az elektronikus aláírás iránt. Elképzelhetőnek tartom például - csak ötlet szintjén -, hogy az állam köztisztviselőknek és közalkalmazottnak vásároljon elektronikus aláírási jogot. Ez a köztisztviselői vagy a közalkalmazotti törvényben egy olyan pluszjuttatás, jogosultság lenne, mint amilyen manapság például a 13. havi fizetés. Ha a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek előírhattuk azt, hogy készpénzkímélő eszközök alkalmazása érdekében a fizetésüket, illetményüket bankszámlára kell utalni, és ők kötelesek bankszámlát nyitni annak érdekében, hogy ezt fel tudják venni, akkor egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez az állam rendelkezése alá közvetlenül besorolható 6-700 ezres szféra legyen az első, amely Magyarországon elektronikus aláírással rendelkezve húzást jelent a piac számára, keresletet jelent az elektronikus aláírás elfogadása számára.

Tisztelt Ház! Néhány éve annak, hogy a kormány vezető pártja Fiatal Demokraták Szövetségéből Fidesz-Magyar Polgári Pártra változtatta a nevét. Úgy gondolom, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal mintegy utánament a vezető kormánypárt metamorfózisának. Akkor, amikor a fiatalos kockázatvállalásra lett volna szükség annak érdekében, hogy az elektronikus társadalom útján előrehaladjunk, a kormány az öreges óvatoskodást választotta. Azt gondolom, hogy ez nincsen jól, módosító javaslatokkal arra fogunk törekedni, hogy ezen változtassunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból. - Mécs Imre tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltánnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az informatika rohamos fejlődése egyre szélesebb körben kínál lehetőségeket, nemcsak adatok digitális formában történő tárolására, karbantartására van lehetőség, hangot, képet, videoklipet s a többit lehet digitalizálni.

Természetesen a hagyományos értelemben vett dokumentumoknak, leveleknek is megvan az elektronikus megfelelője, az interneten keresztül mindezek pillanatok alatt eljuttathatók a címzetthez. Szerződések kötése, megrendelések lebonyolítása, adatszolgáltatás szintén történhet elektronikus formában, azonban ezek aláírása és annak hitelessége már újabb feladatot jelent, az elektronikus aláírás szükségességét vonja maga után.

Az úgynevezett egyszerű elektronikus aláírással, amikor a feladó a dokumentum végére odaírja a nevét, az informatikát használók gyakran élnek, azonban mivel az bárki által reprodukálható, nincs garancia az aláíró személyének hiteles azonosítására.

Internetes áruházak honlapján böngészve a kiválasztott áruról információt kérhetünk, azt egy kattintással berakhatjuk a kosárba, azonnal megjelenik a fizetendő összeg is, valójában mégis messze vagyunk még attól, hogy az árut ne csak virtuálisan, hanem kézzelfoghatóan birtokoljuk, ugyanis aláírásunkat csak hagyományos levélváltás során tudjuk eljuttatni a szállítóhoz, hiszen megrendelésünket az teszi hitelessé.

Adóbevallásunkat elkészíthetjük az APEH honlapjáról letöltött programmal, ami a szükséges ellenőrzéseket is elvégzi az adatokon. Most már a nyomtatványba történő bemásolással sem kell bajlódnunk, hiszen a kinyomtatott változatot is elfogadja az APEH, azonban a keltezés, aláírás kézzel rögzítendő a bevallásra, hiszen attól lesz hiteles. Aztán a kinyomtatott változatot az adatrögzítő ismét számítógépre viszi. Mennyivel egyszerűbb és gyorsabb lenne a bevallás elektronikus formáját elektronikusan továbbítani, a küldő és a fogadó fél feladatai egyaránt leegyszerűsödnének! Ehhez megint csak az elektronikus aláírhatóság szükséges.

Gyakran találkozunk több ezer példányban szétküldött körlevelekkel - például szerződésmódosítás -, melyek feladója képtelen egyenként aláírni azokat, így a szerződés végén általában az aláírás és bélyegző beszkennelt, könnyen hamisítható változata található. Nyilvánvalóan célszerű lenne a megfelelő technikai háttérrel rendelkező címzettek részére egyszer elektronikusan aláírt dokumentumot továbbítani.

A megfelelő biztonsági szinttel rendelkező elektronikus aláírásnak nagy előnye a hagyományossal szemben, hogy az iraton történő legkisebb, szándékos vagy adattovábbítás során bekövetkező véletlen változások is kimutathatók, ugyanakkor az aláíró kiléte is pontosan megállapítható, mindez elektronikus formában, tehát gyorsan, biztonságosan.

Az elektronikus aláírásnak van hátránya is: például azt más eltulajdoníthatja, ha nem kellően titkosan kezeljük. Nyilvánvalóan az ilyen esetekre vonatkozó jogi szabályozás is elengedhetetlen.

Egyre inkább érezhető, hogy az informatika fejlődése maga után vonja az ügyintézés elektronikus formája lehetővé tételének szükségességét is. A fejlett technikai háttér adta lehetőségek kihasználásának jelenleg a hitelesítés szab korlátot.

A bankkártya használata manapság már annyira elterjedt, hogy lassan kezdjük elfelejteni a pénzintézeteknél történő hosszadalmas ügyintézést, ami egy-egy tranzakció feltétele volt. A technika fejlődése ebben a tekintetben is lényegesen egyszerűsödött. Ez várható az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén is.

Az európai uniós elvárások szintén szükségessé teszik az elektronikus aláírás jogi hátterének rendezését. A törvényjavaslatban foglalt alapelvek kidolgozása az EU irányelvének figyelembevételével történt, és azt célozza, hogy a megalkotandó törvény összhangba kerüljön az EU jogszabályaival.

A törvényjavaslat kellő részletességgel, technikasemlegesen definiálja az elektronikus aláírással kapcsolatos alapfogalmakat, az aláírás biztonsági szintjét, a hitelesítés módját, valamint a hitelesítő hitelesítésének folyamatát.

A törvényjavaslat az elektronikus aláírás lehetőségét, nem pedig mint az aláírás kötelező formáját tartalmazza, mivel ahhoz megfelelő technikai háttér szükséges, hiszen ebben az esetben mind az aláírás készítése, mind annak ellenőrzése, hitelesítése elektronikus módon történik. Kötelezőség az elfogadásra vonatkozóan van, vagyis az elektronikus aláírás bizonyos feltételek teljesülése esetén kiváltja annak hagyományos formáját. Felmerül a kérdés, hogy például egy adásvételnél több tulajdonos vagy haszonélvező aláírása hogyan szerezhető meg, használható-e vegyesen a hagyományos és az elektronikus aláírás.

Az elektronikus aláírással hasonló módon megvalósítható időbélyegzés fogalmának bevezetése szintén elengedhetetlen az elektronikus irat vagy dokumentum adott időponthoz tartozó állapotának igazolására.

Ugyancsak nélkülözhetetlen az elektronikus aláírás harmadik szereplőjeként működő hitelesítésszolgáltató kötelezettségeinek meghatározása, ugyanis ez jelent garanciát arra, hogy az elektronikus levél címzettje tanúsítvány alapján meggyőződhet a feladó személyéről, valamint arról, hogy a továbbítás során a dokumentum nem változott.

Az aláírást létrehozó adat aláírást létrehozó eszközön történő elhelyezése, ami az aláírás folyamatának gyorsításához, biztonságához szükséges, szintén az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások közé tartozik.

A függelékben található - a digitális lenyomat készítésének lényegét magyarázó részben -: az egyértelműség és az egyirányúság elvének meghatározása megegyezik, gondolom, a gyakorlatilag kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés meghatározása helyett. A "gyakorlatilag" szó valószínűleg azt az abszurd követelményt akarja enyhíteni, hogy egy akár több megabájtos dokumentum belesűríthető pár bájtos lenyomatba. Nyilván nem a teljes dokumentum kódolásáról van szó, hanem csupán a dokumentum alapján egy ellenőrző adat képzéséről.

(17.40)

Az elektronikus aláírás nemcsak az ügyintézést gyorsítja fel, hanem további lehetőséget is biztosít: például hanganyag, szoftver, digitális kép s a többi aláírhatóságát.

A törvényjavaslat időszerű, indokolt, támogatja a Független Kisgazdapárt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imrének, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, engedje meg, hogy a helyemről beszéljek, itt vannak a papírjaim.

ELNÖK: Természetes.

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon fontos törvényjavaslatot tárgyalunk. Nem is maga a törvényjavaslat a fontos, hanem az, hogy ide került a Ház elé, hiszen az új, digitális világnak az egyik fontos alapkövét, a digitális közhitelességet hivatott szolgálni, ami a digitális világban - vagy internetnek is nevezhetjük -, a digitális, elektronikus kapcsolatokban biztosítja azt, hogy hitelesek legyenek azok az információk, amelyeknek feltétlenül azoknak kell lenniük.

Míg a hagyományos körülmények között a partnerek beazonosítása számtalan szálon történik, és végül pszichésen megnyugtató eredményt hoz, hiszen gondoljunk arra, hogy a hagyományos aláírásokat hányan hamisítják, hányszor fordul elő, hogy az ügyvédi irodában kiszólnak, hogy Mancika jöjjön, írja alá és hitelesítse X. úr aláírását, ennek ellenére az egész rendszer működik, telekkönyvekkel, minden egyébbel együtt. Ezeknél százszor vagy ezerszer biztonságosabb elektronikus rendszert lehet létrehozni, de az emberek mégis bizalmatlanok vele szemben. Egy kicsit analóg ez a repülőgép-katasztrófákkal és az autózással. Az autózás ezerszer-tízezerszer kockázatosabb, mint a repülőút, ennek ellenére az emberekben ez az érzés támad.

Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a digitális világgal és a digitális jelenségekkel kapcsolatban az átlagember rendkívül bizalmatlan. Tulajdonképpen a legfontosabb feladat a bizalom megalapozása lenne, hiszen az átlagember az elektronikus hókuszpókuszokkal szemben joggal bizalmatlan, számtalan olyan esetet lát, amikor becsapják, és bár a világ több részén már elfogadták a digitális aláírásokról szóló törvényt, ennek ellenére, ha az ember megnézi az internetet, csak egy hónap alatt 10-15 csalásról, feltörésről olvashat.

A Microsoft nemrég tette közzé, hogy két tanúsítványát kicsalták tőle, és ennek következtében az a veszély állt elő, hogy a tanúsítványok segítségével vírusokat lehet ráültetni mindazon százezrek gépére, akik ezt a programot használják, és folytathatnánk a sort. Van egy abszolút közbizalmatlanság, és tulajdonképpen ezt kellene leküzdeni és szívós munkával felszámolni egy olyan jó törvényjavaslattal, ami mindennek az alapja lehet.

A baj az, hogy ez a törvényjavaslat nem ilyen. A törvényjavaslatban számtalan jó elem van, sok tekintetben eurokonform, de rengeteg ellentmondást, pongyola fogalmazást tartalmaz, a fogalmi rendszerek nem áttekinthető rendszere tárul elénk.

Probléma az is, hogy a törvényjavaslat nincs kellően beágyazva a klasszikus jogrendbe, aminek a keretei között az ügyletek, az esetek 99,9 százaléka folyik. Elsősorban a rokon területeket hiányolom, hiszen a közhitelesség különböző intézményeihez és az azokat szabályozó alaptörvényekhez nem látom a kapcsolódást: például a közjegyzői rendszerhez, például a telekkönyvi rendszerhez és más hitelesítő rendszerekhez, amelyeket nem jogászként nem is tudok pontosan felsorolni. De úgy tudom, az alkotmányügyi bizottság ülésén is fölmerült az, hogy egy sor törvénnyel és a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv különböző szakaszaival a kapcsolat egyáltalán nem átgondolt, és különböző ellentmondásokat tartalmazhat.

Fogalmi zavarok is vannak. A törvényjavaslat - helyesen - megpróbálta a fogalmakat tisztázni, ennek ellenére kérem, hogy aki teheti, analizálja a fogalmi rendszert. Nem tudom, hogy mire fog vele jutni. Nekem már a címmel is problémám van. Talán kevesen tudják, hogy a '60-as évek elejétől digitális elektronikával foglalkoztam, és úgy gondolom, hogy talán nem az elektronikus aláírás szó lenne a helyes. Külföldön is inkább a digitális aláírást használják, de tulajdonképpen maga az aláírás sem igazán jó fogalom: itt digitális közhitelességről van szó.

Azért mondom ezt, mert ma már a technika fejlődése következtében - bár a miniszter úr kifejtette, hogy nem szeretnék a törvényjavaslatot technológiafüggővé tenni a különböző technológiák fejlődése miatt - nem feltétlenül biztos, hogy elektronikus jelenségről van szó: lehet szó optikai jelenségről vagy egészen a kvantumfizikába tartozó jelenségekről is. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő.

Ugyanezek a technológiák jelentik a problémát épp a titkosítások, a kriptográfia fejlődésével, a kódok feltörhetőségével kapcsolatban. Amikor egy tekerős, négytárcsás biciklizárat föl akarunk törni, tudjuk, hogy körülbelül átlagban 450-500 tekerés után találjuk meg a kódot, de ha pechünk van, akkor 9999 után - de annak kicsi a valószínűsége -, utána lophatjuk el a biciklit, és úgy másfél napig kell tekerni.

Ha ezt egy tized másodperc alatt át tudnánk tekerni, akkor a biciklit azonnal el tudnánk lopni. Az elektronikában nem ilyen arányok vannak, hanem milliárdos arányok vannak. Tehát ahhoz képest, amikor a kriptográfiai szabványok kialakultak, ahhoz képest állandóan növelik a kódok hosszát, bízva abban, hogy exponenciálisan vagy faktoriálisan növekszik a visszafejtés nehézsége, így próbálnak védekezni. De algoritmusok szempontjából sem lehetünk biztosak abban, hogy a Fermat-sejtéshez hasonlóan nem lesznek-e olyan új algoritmusok, amelyek a kódolások visszafejtését megoldják, másrészt pedig a sebességre vonatkozó hatalmas, robbanásszerű változások is aggodalmat jelentenek.

A következő dolog, amit meg szeretnék jegyezni, hogy rendkívül nagy a szolgáltatók felelőssége; éppen azért, mert egy nagyon laikus felhasználói körről van szó, azért, mert gyakorlatilag nagyon kevesen értenek a dolgokhoz, és a felhasználók nem tudják ellenőrizni a szolgáltatók munkáját. Jó, erre van a felügyelet, mondja a törvényjavaslat, de a felelősségvállalás terjedelme, az arra való képesség, hogy helytálljanak a szolgáltatók, ha működésük következtében károk keletkeznek, nincs világosan tisztázva. Pedig ha valamit, akkor a törvénynek ezt kellett volna tisztázni, és a kötelező biztosítások értékhatárait meg kellett volna adni.

Nincs erről szó. Annyiról van szó a törvényjavaslatban, hogy megvizsgálja a felügyelet, hogy a szolgáltató rendelkezik-e kellő biztosításokkal, de hogy ezek milyen biztosítások, milyen határig vannak, és hogy nem kell-e föltüntetni azt az ügyfél számára, hogy meddig vállal felelősséget a szolgáltató, feltétlenül hiányosságnak tartjuk.

Az a véleményünk, hogy tulajdonképpen építeni kellene a már meglévő rendszerekre, hiszen évek óta működnek banki rendszerek, más rendszerek, amelyek a biztonságot szolgálják. Egy-egy multinacionális vállalatnak megvan a hírközlő rendszere, kellő biztonsággal és titkosításokkal. Jó lenne ezekre építeni.

(17.50)

Nagyon fontos lenne, hogy megismerjük a végrehajtási rendeleteket, és generálisan az is mondható: talán szerencsésebb lett volna egy sokkal rövidebb törvényjavaslatot beterjeszteni, amely a sarokpontokat rögzítette volna és azokat az alkotmányos alapokat, amelyekre építve lehet ezeket a szolgáltatásokat megszervezni, illetve a kötelezéseket végrehajtani. A végrehajtási rendeletben, kormányrendeletben kellett volna a részleteket tisztázni, amellyel biztosítani lehetett volna, hogy a későbbiek folyamán, ha az élet fejlődik és valószínűleg fejlődik, akkor hozzá lehessen igazítani a dolgokat. Most egy nagyon túlszabályozott, sok tekintetben ellentmondásos törvényszöveget kaptunk, amelyben egy-egy pont is szemben áll a másik ponttal, nehezen értelmezhető, és éppen a technológiafüggetlenségre való törekvés sok tekintetben érthetetlenné teszi a szöveget.

A másik, hogy rendszerben kellene gondolkodni, tehát nem elegendő csupán ennek a törvénynek a meghozatala, hanem egy sor más jogterületet is át kellene tekinteni és ott a fokozatos bevezetésnek a törvényi előkészítését meghozni. Az, hogy kötelezővé teszik a hatóságok számára az elektronikus azonosítás vagy a hitelesség elfogadását, helyes dolog. De ott vannak rögtön a kiskapuk, hogy például önkormányzatok saját rendeletben szabályozzák ennek a lehetőségét és módját. Kérdem én, hogyan lesz az önkormányzatoknak megfelelő szakembere arra, hogy ezeket a rendelkezéseket létrehozzák. Egyáltalán hogyan tudnak felkészülni, van-e elegendő szakértő? A szakértői szféra elég kicsi, és a szakértői szféra el van foglalva arra, hogy a szakmában dolgozik, programokat alkot, üzemeltet és így tovább. Itt viszont szükség van egy olyan kultúrára, olyan tömeges ismeretre, amit széles körben kellene terjeszteni. Tehát várjuk azt, hogy a kormány rendelkezésre bocsássa legalább a végrehajtási rendeletek tervezeteit, hiszen sokszor a részletekben van elásva a probléma, amit jó lenne, ha mi is ismernénk. Kérdés az is, hogy miképpen jelölik ki azokat a szervezeteket, amelyek a minőségi tanúsítványokat kiadhatják. Gondolom, ennek a rendje is a kormányrendeletben lesz szabályozva.

Az SZDSZ álláspontja összességében az, hogy nagyon fontos kezdeményezésről van szó, nagyon jó lenne, ha sikerülne egy jó törvényt létrehozni, de jelen formájában ez a javaslat nem alkalmas erre. Megkíséreljük másokkal, szakértőkkel együtt módosító indítványokkal a minimális célt elérni, hogy az induláshoz megfelelő legyen a törvényjavaslat, és ezeket beterjesztve, ha ezekből a kardinálisokat elfogadják, akkor az SZDSZ támogatni fogja a javaslatot.

Végül hadd említsem meg azt, hogy ezt a rendkívül fontos tématerületet felölelő törvényjavaslatot rendkívül röviden tudjuk csak megtárgyalni. Két hete kaptuk meg, tehát addig, amíg kiadtuk a szakértőinknek, amíg magunk is átrágtuk rajta magunkat, ide kerültünk erre a hétre. Hirtelen a házbizottság előrehozta szerdáról a mai napra ezt a tárgyalást, és végeredményben péntekig le kell zárulnia az egésznek. Én ezt nem tartom szerencsésnek. Ez egy annyira fontos terület, annyira fontos törvény, hogy ennek a kihordása megérné azt, hogy ne zárja le a Ház a vitát ezen a héten, hiszen le lehet zárni a vitát erővel, de akkor nem lesz ebből igazán jó törvény. Épp az első törvényt kell nagyon alaposan elkészíteni, hiszen nagyon sok más törvény alapul majd ezen, és nagyon sokat fog kínlódni a kormány is, az Országgyűlés is, ha nem tartjuk be a fejlesztések rég bevált rendjét.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedben megjelent egy új ágazat az üzleti és gazdasági szférában. Az informatikáról van szó, amelynek kapcsán meg kellett ismerkednünk a számítógéppel és a számítógép nyújtotta lehetőségekkel. A megszakítás nélkül fejlődő komputertechnika szinte gyökerestül megváltoztatta gondolkodásunkat, életvitelünket és természetesen munkakultúránkat is.

A gazdasági kutatók azt vallják: az infotechnikai lemaradásunk a tengerentúlhoz és Nyugat-Európához képest általában négy-öt évre tehető. Az internetszakértők ezt a hátrányt legfeljebb két-három évben határozzák meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú mérések nem lehetnek egzaktak, és meg kell mondani, hogy a gyakorlati életben ez az informatikai leszakadás nem vagy csak alig-alig érzékelhető. Tapasztalataink szerint a magyar egyetemeken, kutatóhelyeken, termelésben és a közszférában is szinte késedelem nélkül megjelentek a magas komputerizációt igénylő tevékenységek. Nemcsak a gazdaságot, hanem a gazdasághoz kötődő infrastruktúrákat is átalakította a komputer. Elektronikus kereskedelemről, e-bizniszről, sőt e-közigazgatásról beszélünk, közvetlenül tapasztalva, hogy megjelent a társadalmi térképen egy vadonatúj kategória, az internetezők közössége, új szóval: a netpolgárok csoportja. Nem valamiféle cyborg űrlényekről van itt szó, hanem azokról az emberekről, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenhol a környezetünkben. Ők ülnek a monitorok előtt akár naponta nyolc-tíz órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, és ők azok, akik az infotechnikai együtthaladásunkat a világgal biztosítják. Többek között miattuk van szükség arra a törvényre, amit most tárgyalunk.

Az elektronikus aláírás lehetőségét bevezető törvényjavaslat is azt bizonyítja, hogy a számítástechnikai lemaradásunk nem számottevő, hiszen nincs egy éve, hogy Clinton elnök aláírta az Egyesült Államok idevonatkozó törvényét, és Európában sincs sok idesorolható végleges szabályozás, Németországban, Hollandiában és Csehországban fogadtak el már e-szignótörvényt. Egyébként éppen a múlt héten járta be a számítástechnikai sajtót az a hír, hogy Csehország az első hely, ahol máris szembetalálkoztak hamisított elektronikus aláírásra épülő sikkasztásokkal. Ez azért is elgondolkodtató, hiszen az elektronikus aláírás elterjedésének egyik alapvető akadálya éppen a bizalmatlanság lehet.

Tisztelt Ház! Az európai uniós ajánlások 2001 végét jelölik meg határidőnek a törvényi szabályozásra, így ez is sürgetővé teszi a törvény megalkotását, elfogadását és a benne foglaltak érvényre juttatását. Szándékosan emelem ki az érvényre juttatást, mert szerintünk a jogszabályok alkalmazása, betartása és betartatása lesz az igazi próbája az e-szignótörvénynek. Külön fel kell itt hívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat szerint a hatálybalépés csak a kihirdetés után 60 nappal következik be. Megítélésünk szerint ez kellő időt biztosít a kormány és az érintettek számára a különböző alacsonyabb szintű jogszabályok elkészítésére.

Rátérve a törvényjavaslat elemzésére, azt kell mondanunk, hogy az előterjesztés magas színvonalú, a kitűzött szakmai célnak igényesen megfelel. Képes ezt a ma még teljesen szabályozatlan témakört fogalmilag és terminológiailag kezelni, ami azt eredményezi, hogy teljesen átláthatóvá és gyakorlatias megoldásokra építővé teszi a végrehajtást. Mégis a végrehajtás, a gyakorlati alkalmazási formák vetik fel a legtöbb problémát, s a Magyar Demokrata Fórumnak itt kétségei és kiegészítő javaslatai vannak. A jövendő szabályozás szerint jogilag értelmezhetőnek csak a minősített elektronikus aláírás számít. Ezzel egyet is értünk.

(18.00)

Hiszen jelenleg is csak a kéktollas kézjegyet fogadják el hitelesen, gyakran ez sem elég, még közjegyzőnek is meg kell erősítenie az aláírás valódiságát.

A beterjesztett törvényjavaslat szerint a hitelesítést minősített hitelesítésszolgáltató végzi majd, olyan szervezet, amelynek működését pontosan meghatározott kritériumok alapján a Hírközlési Felügyelet engedélyezi, illetve tevékenységét szakmailag ellenőrzi. De ebből még nem derül ki, hogy kik is lesznek ezek a hitelesítők, hiszen lehet az is koncepció, hogy csak egy intézmény legyen kijelölve.

A hitelesítés üzlet, várhatóan biztosan növekvő volumennel, hiszen nyilvánvaló, hogy a hitelesítésért fizetni kell, sőt lehet - mivel technikáról van szó -, hogy a fenntartásért, korszerűsítésért éves díjat lehet szedni. Kik végezzék tehát ezt a munkát? Állami hivatalok, jelenlegi vagy alakuló gazdasági társaságok? Tőkeerős multinacionális cégek, amelyek már itt vannak vagy itt lesznek a megbízás reményében? Szerintünk e kérdésekre választ kellett volna kapnunk a törvény benyújtásával párhuzamosan. Jelenleg azonban nincs egyetlen betű sem a minőségi hitelesítésszolgáltató kilétéről.

Ugyanez a probléma ismétlődik meg az úgynevezett időbélyegzővel is. A törvényjavaslat előírja, hogy az aláírás mellett hiteles dátummal is el kell látni a dokumentumot. Ezt a hitelesítést is kizárólag külső, független szervezet végezheti - érthetően, hiszen a komputerrel különösebb technikai tudás nélkül is minden dokumentum és adat manipulálható. A javaslatban azonban szintén nincs utalás arra, hogy kik végzik majd a jogképes időazonosítást. Véleményünk szerint a dátumbélyegző igazolásával a jelenlegi közjegyzőségeket, illetve ügyvédi vállalkozásokat lehetne felruházni, ha lesznek köztük olyan jelentkezők, akik hajlandóak vállalni az ehhez szükséges, egyébként nem számottevő technikai fejlesztéseket. Tekintettel arra, hogy nem helyhez kötött tevékenységről van szó, preferálni lehetne a vidéki, illetve a hátrányos helyzetű régiók szakembereit. Természetesen meg kell szervezni a fejlesztésekhez kapcsolódó kedvezményes hitelezést, valamint a szükséges képzést.

A minősített aláírás-hitelesítőket javaslatunk szerint részben üzleti alapon szükséges felállítani. Ez azt jelenti, hogy nem közigazgatási hivatalok, például okmányirodák vagy állami többségű részvénytársaságok látnák el ezt a feladatot, hanem erre a célra létrehozott gazdasági vállalkozások. Javaslatunkat az támasztja alá, hogy véleményünk szerint első időben nagyobb részt az üzleti szféra fogja alkalmazni a digitális aláírást, az a szektor, amely tud, és ha extra szolgáltatásról van szó, akar is fizetni. Maga a minősítés folyamata is inkább technikai kérdés, nem jogi vagy közigazgatási szakembert igényel.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a törvényjavaslatnak a hitelesítés és a dátumigazolás megszervezésének formai kérdéseit rendeznie kell. Nem fogadjuk el, hogy ezt a rendkívüli gyakorlati jelentőségű csomagot csak a végrehajtási utasításban vagy egyéb alacsony szintű, később megalkotandó jogszabályban rendezzék. Ezért e részhez módosítást fogunk benyújtani.

A bizottsági vitában is felmerült, és mi is fontosnak látjuk az elektronikus aláírás elfogadásának kötelezővé tételét. A tervezet ugyanis nem szól arról, hogy az elektronikusan benyújtott okiratot el kell-e fogadja a címzett, vagy kötelezhet arra - hivatkozva technikai vagy egyéb számítástechnikai nehézségekre -, hogy csatoljuk be hagyományos formában is az előzetesen online-on beküldött anyagokat. Ha e probléma nincs kezelve, az egész törvény gyakorlati megvalósíthatósága megkérdőjelezhető.

Az üzleti szférában nyilván a kölcsönös előnyök alapján önkéntesen és a gazdasági ésszerűség alapján rendeződik majd e kérdés. Ugyanez nem mondható el a közigazgatásról, az állami és kormányhivatalokról. Véleményünk az, hogy pontos és számon kérhető határidőt kell szabni a közszféra különböző intézményeinek az e-szignó elfogadására.

A bizottsági vitában ezzel kapcsolatban a kormánybiztos úr úgy reagált, hogy későbbi szabályozást javasol. Ezzel nem értünk egyet, bár megjegyezzük, hogy a 3. § (1) bekezdése, amely az elektronikus aláírás, irat vagy dokumentum elfogadását értelmezésünk szerint kötelezővé teszi, és a 27. §, amelyben felhatalmazást kap a kormány, a szakminisztériumok és az önkormányzatok, hogy az elektronikus aláírásokkal kapcsolatos rendeleteiket alkossák meg, valahogy egymással ellentmondani látszanak.

Tehát, mint az előbb említettem, a javaslat 27. §-a határozza meg, hogy a továbbiakban a szabályozásért ki, illetve milyen szervezetek lesznek felelősek. Itt derül ki, hogy a kormánynak, a Miniszterelnöki Hivatalnak és a szakminisztériumoknak további rendeleteket kell alkotniuk az elektronikus aláírás elkészítésére, hitelesítésére, elfogadására vonatkozóan.

A hivatkozott paragrafus (4) bekezdése külön foglalkozik az önkormányzatokkal, s felhatalmazza a testületeket, hogy alkossanak rendeleteket, amelyekben - szó szerint idézem - "illetékességi körükben lehetőséget adnak a kizárólag elektronikus iratokkal, illetve dokumentumokkal történő ügyintézésre".

Az a véleményünk, hogy a törvény elfogadását követő hosszú rendeletalkotási folyamat, amelynek eredményeként végül is használhatjuk az e-szignót, túl hosszúnak, talán nem túlzás azt mondani, parttalannak ígérkezik, tekintve a feladat jogalkotási nehézségeit, valamint a megvalósítás infrastrukturális igényét.

A végeláthatatlan elhúzódó lebonyolítás és az akár okosan indokolható késedelmeskedés viszont távol áll az informatika világától, sőt éppen azt tapasztaljuk, hogy ez az a terület, ahol a leggyorsabb a reagálási idő. A lassú adminisztratív felkészülés és a számítástechnikai szakma frissessége és elevensége nem illik össze, ez az ellentmondás a törvény elfogadása után sok vitára, türelmetlenségre adhat okot, nem egy esetben elégedetlenséghez vezethet az érintett feleknél.

További gyakorlati nehézséget látunk a 4. § (3) bekezdésében. E bekezdés kimondja, hogy a minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentum elveszti bizonyító erejét, amennyiben kinyomtatásra kerül. Felmérések bizonyítják, de saját magunk is tapasztalhatjuk, hogy a munkavégzés során használt elektronikus iratok több mint 50 százalékát ma is kiprintelik, és így olvassák el, illetve dossziéban külön is archiválják.

Megtörténhet az is, hogy kevésbé tapasztalt és tájékozott számítógép-felhasználó az elektronikus okiratot kinyomtatja, és így továbbítja, abban a hiszemben, hogy helyesen és jogszerűen járt el. Az is elképzelhető, hogy egy eredetileg elektronikus okirat csak papíralapú adattárolón marad fenn, miközben géphiba vagy adatvesztés miatt a számítógépen rögzített eredeti anyag elvész.

Gondolni kell arra az esetre is, amikor egyszerűen nem áll rendelkezésre számítógép vagy olyan technikai színvonalú számítástechnikai eszköz, amely az elektronikus dokumentumokat kezelni tudná. A 4. § (3) bekezdését tehát javasoljuk kiegészíteni, hogy ezt lehetővé lehessen tenni.

Végezetül úgy foglalnám össze a Magyar Demokrata Fórum véleményét, hogy messzemenőkig támogatjuk azt a szándékot - a kormánynak pedig vitathatatlanul ez a szándéka -, amely a számítástechnikai felzárkóztatást elősegíti. E szándékra utalnak a Széchenyi-terv idevonatkozó pályázatai, az informatikai kormánybizottság felállítása és munkájának beindítása, valamint a kormányzati és egyetemi telematikai fejlesztések felgyorsítása. Ebbe a sorba illeszkedik az elektronikus aláírás bevezetését lehetővé tevő törvényjavaslat.

Módosító indítványaink ugyanakkor arra irányulnak, hogy az e-szignóra vonatkozó szabályozás ne lehessen eszköze és technikája a digitális szakadék kialakulásának. Napjainkban egyre fenyegetőbb veszély ugyanis az, hogy a komputerizálódó gazdaság és társadalom úgynevezett infoszegény, illetve infogazdag rétegre osztja egy-egy ország népességét, így Magyarországét is.

Ebben a technikailag fejlett, de rossz, igazságtalan világban a magasabb jövedelemmel vagy képzettséggel, vagy egyszerűen számítógép-hozzáféréssel rendelkezők elzárhatják az infocsapot, a legkiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítve ezzel egész lakossági csoportokat, valamilyen okból hátrányos helyzetű rétegeket. Éppen ezért úgy gondoljuk, a digitális kézjegy létrehozása és használata minden állampolgár elemi joga. Az elektronikus aláírás nem válhat egyes kivételezett emberek vagy monopolhelyzetben lévő vezetők kiváltságává.

Mielőtt befejezném mondandómat, engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Számomra a törvény 3. § (7) bekezdése a legkedvesebb, amely kimondja: jogszabály nem teheti elektronikus aláírását, felhasználását ügyfél részére kötelezővé. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)