Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindig nagyon örülök, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége felszólalója után következem, mert annyi témát ad, amire 15 percben nem is lehet reagálni.

Az előző felszólalás kapcsán most is annyi mindenre kellene válaszolni, hogy teljes mértékben más irányba vinné ennek az anyagnak a tárgyalását, amely előttünk fekszik. Ezt egyébként tájékoztatásnak veszem, mint ahogy egyébként tájékoztatás is a jelenlegi helyzetről, és aminek az eredményeképpen meggyőződésem szerint ki lehet jelölni újabb és újabb célokat azon a területen, amely iránt mindannyian felelősséget érzünk.

Nem állítom, hogy az ellenzéki képviselőtársak nem éreznek őszinte aggodalmat az ifjúság helyzete kapcsán, és hogy nem őszinte aggodalommal mondták el a gondolataikat, de azt gondolom, ez a helyzet, ami most van, egy folyamat eredménye. Egy olyan folyamat eredménye, amely nemcsak a rendszerváltásig, hanem annál sokkal korábbra nyúlik vissza, és azt gondolom, amelynek a megoldását, a kezelését, ha ezt így lehet mondani, talán nemzeti ügyként kellene megfogalmazni.

Ebben a kérdésben, amely a magyar ifjúság, a következő generáció helyzetbe kerülését jelenti, mindannyiunk számára felelősen kellene gondolatokat megfogalmazni, és nem olyan pártpolitikai szempontokat említeni, amilyenek elhangzottak. Keresni kellene azokat a pontokat, amelyek kapcsán ha kicsit maguk mögé néznének azok az ellenzéki felszólalók, akik felszólaltak, talán rájönnének, hogy igen hamis, adott esetben az ő területükön, az ő munkájuk által elhanyagolt kérdésekért teszik felelőssé a jelenlegi előterjesztést.

Tehát magam ezt nagyon fontos, nagyon bőséges anyagnak tartom. Természetesen vannak hiányosságai, mint minden anyagnak, hiszen az sem volt hagyomány, hogy ez a parlament elé került. Először kerül a parlament elé egy ilyen bőséges tájékoztató, nagyon sok információt adó anyag. Meggyőződésem, hogy a mostani parlamenti vita lehetővé teszi majd azt, hogy szeptemberben a következő évi jelentés, adott esetben a 2000. évi jelentés ezeket a hiányosságokat is magába foglalja, és még jobb jelentést kapjunk, amellyel kapcsolatban mi is mindenképpen ki tudjuk jelölni azokat a célokat, azokat a feladatokat, ami meggyőződésem szerint ennek a jelentésnek a legfontosabb értelme.

Talán még reakció az előző gondolatokra: én magam nyolcgyermekes család hatodik gyermeke vagyok, tisztelt képviselőtársam, '56-ban születtem, tehát nem azokban az időkben, amikor, mondjuk, családi pótlék, családi támogatási rendszerek voltak. Nyilván képviselőtársam tudja ezt. Nagy becsülettel és egészségben tudtunk felnevelkedni, édesanyám és édesapám szorgalmas munkája során. Ezzel azt szerettem volna jelezni, hogy nem feltétlenül kell a sokgyermekes család kérdését összekötni olyan típusú gondolatokkal, amelyek elhangzottak. Mondom még egyszer, hogy én magam az önök aggodalmát természetesen őszintének érzem, csak talán szeretném egy picit a realitásokkal megfűszerezni. Olyan realitásokkal, amelyekkel egyébként engem mint polgármestert, a mindennapokban folyamatosan helyzetbe hoznak a helyi településen lakók. Hiszen jó az emberek között élni, és jó azokkal az információkkal a területen is tisztában lenni, amelyeket adott esetben egy anyagban tárgyalunk; amelyeket adott esetben ilyen statisztikai számok és összehasonlítások kapcsán következtetésként levonunk, és talán nem az életbe helyezzük be ezeket a gondolatokat. Tehát ezt nemzeti ügynek gondolom, ezért is tartom jónak és fontosnak, hogy itt, a plenáris ülésen első alkalommal foglalkozik vele a magyar parlament.

Szeretném hangsúlyozni, a Magyar Demokrata Fórum véleménye - gondolom, az előterjesztővel megegyezően, és sokunkkal megegyezően - úgy hangzik, hogy minden gyermekért egyformán felelősek vagyunk. Még egyszer hangsúlyozom: minden gyermekért egyformán felelősek vagyunk. Az anyag egy helyzetet tár fel, amely, mondjuk meg őszintén, nem túl rózsás. A miniszter úr is elmondta: akár a népességfogyással kapcsolatos számokat nézzük, akár a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos helyzetet nézzük, amely fogyasztás az elmúlt években felgyorsult, ahogy nyitottá vált az ország, akár a fiatalkorúak bűnözésének a kérdését nézzük, már vannak nagyon szép és jó jelek az oktatás tekintetében, hiszen a középfokú oktatás kapcsán egyértelműen azt mutatják a számok, hogy többen vesznek részt benne - a tudás szempontjából is valóban ez jelenti a következő generáció helyzetbe kerülését.

Amit az anyagból hiányolok - ezt fontosnak tartom elmondani, meggyőződésem szerint a következő anyagban ez jobban benne lesz -, és egy picit részletesebben kellene majd tárgyalni: az egészségügyi, szociális kérdéseket, életmód és pályakezdés kérdéseit. Bízom benne, hogy a szeptemberi anyagban ez részletesebben kerül elénk. Engedjék meg, hogy mint polgármester és mint önkormányzati ember is, néhány kérdést az én szemüvegemen keresztül értékeljek, és ezen keresztül elmondjam a Magyar Demokrata Fórum véleményét.

(11.10)

Ilyen terület az oktatás kérdése. Nyilván tudjuk, az alapfokú oktatás az önkormányzatok törvényben előírt kötelezettsége, és ennek kapcsán az ember a mindennapi életben látja azoknak a döntéseknek az eredményeit, amelyek parlamenti vagy kormányzati szinten megtörténnek. Azért is tartom nagyon fontosnak az oktatás kérdését, akár az elmúlt időszakban megfogalmazott kerettantervek létrejöttével az oktatás helyi tartalmának bővítését, mert itt lehet igazán a következő generációnak a helyi kötődéseit, a valahova tartozás érzését megtanítani; azt, hogy ahhoz a közösséghez tartozik, amit településnek nevezünk, ahhoz az iskolához tartozik - ami teljesen természetesen annak következménye, hogy egy családhoz is tartozik -, hogy adott esetben valóban nem válik gyökértelenné az illető gyermek azon a településen. Ez valóban helyi feladat és helyi kötelezettség, hogy úgy tudjuk helyzetbe hozni a családokból akár a bölcsődébe, óvodába, iskolába bekerülő gyermeket, hogy tudja, hova tartozik, és tudja azt, hogy hosszú távon ide bármikor visszatérhet, ez az ő közössége, ez az ő otthona, mint ahogy ez az ő otthona a családján belül is.

Nagyon fontosnak tartom, hiszen ezzel is foglalkozik az anyag, hogy nemcsak az önkormányzati fenntartású iskolák foglalkoznak oktatással. Itt az egyházi iskolák, alapítványi iskolák kérdését említem, ami egy újabb szint az értékek bővítésével, a gyermeknek hozzáférhető értékek bővítésével a településen, és meggyőződésem, hogy jó összhangban működnek az önkormányzati feladatokat ellátó önkormányzati fenntartású iskolákkal. Óriási lehetőség a helyi önkormányzat számára itt a gyermek, a következő generáció helyzetbe hozása.

De nemcsak az oktatásról beszélnék, én nagyon fontosnak tartom a nevelés kérdését. Ez ugyan így nem fogalmazódik meg az anyagban - szemléletéből nagyon sok következtetést le lehet vonni -, de meggyőződésem, hogy egy települési önkormányzatnak a következő generáció helyzetbe hozásánál a nevelésben van kiemelkedő feladata. Ebben nemcsak és elsősorban a helyi kötődéseket, a helyi értékek folyamatos bemutatását és annak ismeretét tartom fontosnak, hanem azt, hogy valóban neveléssel is foglalkozzanak a helyi oktatási intézmények, az viszont nem működik és nem fog megtörténni jó pedagógusok nélkül. Ezért is nagyon jó - és kössük össze egy picit a kormányzati intézkedésekkel - a pedagógusok egzisztenciális helyzetbe hozása, az egzisztenciális kérdések javítása, ami meggyőződésem, hogy az elmúlt esztendőkben jóval nagyobb ütemben történt meg, mint korábban, de természetesen a pedagógus számára sem feltétlenül az egzisztenciális kérdés jelenti a gyermeknevelés területét, de elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy nyugodtan és a megfelelő formában tudjon foglalkozni gyermekeinkkel az iskolában.

Fontosnak tartom a helyi sport kérdését, a helyi kulturális területek kérdését. Nem mindegy, hogy az a gyermek az oktatás után hol van a délutáni órákban, hogyan tudjuk megvédeni őt azoktól a hatásoktól, amelyekkel a mindennapi életben meg kell küzdjön, hiszen nem mindegy, hogyan indul el a pályakezdés területén. Meggyőződésem, hogy a sport területén a délutáni foglalkozások, az önkormányzatok, a sportkormányzat által biztosított pályázati lehetőségek bővítésével újabb terepe és újabb lehetősége van a gyermekek és a következő generáció biztos helyzetbe hozásának.

Kulturális területek: a helyi kultúra, a helyi értékek ismerete mellett természetesen azok a civil szervezetek, azok a kulturális műhelyek, ahol a gyermekek délután vannak az önkormányzatok által biztosított körülmények között, meggyőződésem, hogy szintén ezt a helyzetet tudják javítani.

Azért tartom fontosnak ezeket a dolgokat, mert a statisztikai adatokból, ebből a helyzetjelentésből számomra ezek a következtetések vonhatók le, és nyilvánvaló, hogy majd a magam területén, mint ahogy az előbb említettem, mindenkinek a felelőssége és feladata ez alapján kijelölni az előrelépés lehetőségét. A magam területén így gondolom hozzátenni a részemet.

Fontos a Magyar Demokrata Fórum számára a kistelepülések kérdése. Ismerjük azt, hogy egy fiatal egy nagyvárosban, ahol a gyökértelenség sokkal nagyobb, sokkal könnyebben elvész, sokkal kevésbé kerül közösségekbe és kevésbé tud szelektálni az őt érő hatások tekintetében. Pontosan ezért nagyon fontosnak tartom, ha úgy tetszik, a mi stratégiánkban a kistelepülések, a kisiskolák életben tartását, mert azok a kisközösségek, azok a kistelepülések, az a miliő, ami ott megfogalmazódik, nagyon jó lehetőséget biztosít arra, hogy az elég sok csatornán érkező, akár az elektronikus médián vagy más csatornákon keresztül érkező negatív hatásoktól meg tudjuk védeni a gyermekeinket. Azt gondolom, hogy ennek egy óriási lehetősége a kistelepülések további életben tartása, nyilvánvalóan megfelelő körülmények között.

Ennyit talán az oktatásról és a nevelésről, hiszen az idő valóban nagyon gyorsan megy, és számos olyan terület van, amelyről az ember szívesebben beszélne még.

A másik a család kérdése - nagyon sok minden elhangzott. Tisztában vagyunk azokkal a nagyszerű intézkedésekkel, amelyek a családok helyzetbe hozását segítik ma Magyarországon, azokkal a hál'istennek visszaállított intézményekkel, ha így lehet ezt nevezni, ami az alanyi jogon járó családi pótlékot, a gyes kérdését, a gyed kérdését jelenti, de leglényegesebb az úgynevezett családi adózás kérdése, amely meggyőződésem szerint egy kitörési pontja a család megerősítésének, amely egyébként, mindannyian tudjuk, a nemzet egyik alapvető sejtje, a továbbélés lehetőségének legnagyszerűbb miliője. A családi adózás kérdése valóban helyzetben tartja, helyzetbe hozza a családokat, a gyermeket vállaló kisközösségeket.

Én abszolút nem értek egyet egyébként azokkal az ellenzéki felszólalókkal, akik annak a 15 százaléknak a sorsáért úgy aggódnak, ahogy ellenzéki felszólalók aggódnak. Én magam is aggódom mint polgármester, de számos más támogatási lehetőség is van, és nemcsak a kiegészítő családi pótlék, hanem egy település - hiszen én ilyen szemszögből közelítem meg ezt a kérdést - a maga szociális védőhálóján keresztül az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülőket mindenféleképpen segíti, azok hóna alá nyúl. Azt gondolom, hogy ennek számos lehetősége van, az idő kevés arra, hogy ezt említsem; amennyiben Béki Gabriella erre kíváncsi, elmondom azt a támogatási rendszert, amit például mi Gödöllőn alkalmazunk, és amelynek következtében nincs elveszett gyermek és nincs elveszett család a településen.

A Magyar Demokrata Fórum annak idején programjában megfogalmazta az elérhető otthonteremtés programját, ezért is a kormánynak az otthonteremtési támogatási és bérlakásprogramját maximálisan csak üdvözölni lehet és ebben a dologban valóban együttműködni, együttműködni mint politikai partner és együttműködni természetesen mint önkormányzat, hiszen ez egy többszereplős feladat mindannyiunk számára. Azt gondolom, az az eredmény, a közel 2500 lakásépítés és azok a pályázatok, amelyek benn vannak, egyértelműen bizonyítják ennek az otthonteremtési programnak a sikerét és a létjogosultságát Magyarországon.

Természetesen említeni kell azokat a lehetőségeket is, amelyek ezen a területen a bérlakásprogramon kívül megjelentek, a megtartott szociálpolitikai kedvezményt, az adókedvezményt, kamattámogatási kérdéseket és a most induló Fecske-programot, amely a következő generációt újra helyzetbe fogja hozni.

A határon túli kérdésekről az idő rövidsége miatt nem tudok szót ejteni. Fontosnak tartom, és a Magyar Demokrata Fórum számára az értékrendszere és a programjai kapcsán szintén egy abszolút üdvözlendő dolog.

Az elején is céloztam arra, hogy nem feltétlenül kell a szegénységet úgy értékelni, ahogy itt elhangzott az előzőek kapcsán, annál is inkább, mert magam is a saját életem során és a környezetemben nagyon sok olyan értékes közösséget és családot láttam, ahol nem feltétlenül az anyagi szempontok határozták meg a boldogságot és az örömöt, a jövőben való gondolkodást és a gyermekvállalás kérdését. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt hangsúlyozzuk, és nagyon fontos az, hogy a következő generáció előtt adott esetben ne csak az egzisztenciális kérdések, ne csak az anyagi kérdések legyenek szempontok, hanem legyen szempont, hogy valóban legyenek példaképeink, legyenek olyan jellegű és olyan szellemiségben kisugárzott gondolataink és értékeink, amelynek következtében a következő generáció tudja, hogy hol született, hova kötődik, milyen nyelvet beszél, mi a himnusza, és akkor adott esetben énekelje a himnuszát, tartozzon ahhoz a közösséghez, amelyben született, mert akkor én boldogan és nagyszerűen nézek a következő évezred elé. Mindezen kormányzati pozitív szándék és önkormányzati pozitív szándék megvalósulásával, meggyőződésem, csak így tudunk felelősen gondolkodni.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja a határozati javaslatot és ennek az anyagnak az elfogadását is. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)