Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapon a jövedelmek, az érdekegyeztetés és az ehhez kapcsolódó témák jelentik azt a kérdéskört, amelyet a parlament napirendjére tűzött. Hogy a jövedelmek alakulásáról és annak jövőjéről pontos képet kapjunk, nem engedhetjük meg, hogy ne tekintsük át az elmúlt időszak idején kialakult jövedelmi viszonyokat. A Fidesz-Magyar Polgári Párt elsősorban a családok jövedelmi viszonyait vizsgálta, és ennek kapcsán alakította ki azt a politikáját, amelynek lényege az, hogy a családok romló jövedelmi viszonyait mindenképpen javítani kell.

(8.30)

Mi történt a '90-es években a családok jövedelmi viszonyaiban? Tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság 1988 és '94 között az egyik legnagyobb visszaesését szenvedte el a modern magyar gazdaságpolitikai történetben, a szocialista rendszer megváltoztatásával ez a gazdasági visszaesés érthetően kihatott - és nagyon szomorúan hatott ki - a családok jövedelmére. Csökkent a családok jövedelme, elég drámaian, miközben nőtt a különböző családok közötti átlagos jövedelemkülönbség. A '80-as évek végén a legfelső tizedbe tartozó családok és a legalsó tizedbe tartozó családok közötti jövedelemkülönbség még csak 4,7-szeres volt. Ez a '90-es évek közepére 8-szorosra növekedett, mindez csökkenő reáljövedelem mellett, ami azt jelenti, hogy a legalsó tizedbe tartozó családok helyzete hovatovább elviselhetetlenné vált.

Ha a piaci szféra jövedelmi viszonyait nézzük meg családokra számítva, ott ez a különbség még drámaibb: a 80-as évek végén a piaci szférából élő családok átlagos jövedelemkülönbsége a legalsó és legfelső tized között még csak 6,7-szeres volt, azonban a '90-es évek közepére ez 12,5-szeresére növekedett. Ezeknek a folyamatoknak a legnagyobb vesztesei azok a családok voltak, amelyekben időskorúak éltek, az egyedülállók, vagy egyszülős, illetve többgyermekes családok.

Ha a gyermektelen családok átlagjövedelmét 100 egységnek vesszük, akkor '87-ben abban a családban, amelyikben egy gyermek volt, a jövedelem már csak 90 százalék volt, két gyermek esetén már csak 76 százalék volt, három vagy több gyermek esetén pedig 57 százalék volt. Ez a helyzet a '90-es évek közepére, '95-re drámaian romlott, hiszen ha a '95-ös átlagot vesszük 100 százaléknak azoknál a családoknál, ahol nincs gyermek, az egy gyermeket nevelő családoknál a jövedelem már csak 81 százalék volt, a két gyermeket nevelő családoknál már csak 70 százalék, a három és több gyermeket nevelő családok esetében pedig 48 százalék.

Hogyan hatott ki ez a drámai jövedelemcsökkenés a családok esetében a fogyasztásra? A '80-as évek végén az átlag magyar család jövedelme még 12 százalékkal volt magasabb, mint a fogyasztása, így ezeknek a családoknak módja volt a jövőről gondoskodni, módja volt megtakarítani. A gazdasági visszaesés, és különösen a legalsó társadalmi tizedben lévő családok jövedelemcsökkenése miatt '94-re a fogyasztás és a jövedelem szintje kiegyenlítődött, míg a '90-es évek végére az átlag magyar család 5 százalékkal fogyaszt többet, mint amennyi a jövedelme. Hogyan lehetséges ez? Mindnyájan tudjuk a családi gazdálkodás tapasztalatából: vagyonfeléléssel. Elmaradnak családi szinten azok a beruházások, amelyek a lakás, a tartós fogyasztási cikkek felújítására vonatkoznak, elmarad az autóvásárlás, elmaradnak azok a hosszú távú boldogulást segítő beruházások, azok a kiadások, amelyek a jövő generáció esélyeit szolgálják. Ez pedig nem tarthat nagyon sokáig, ugyanis a jövedelemhiányt pótló családok esetében ez a lehetőség lezárult a vagyonfeléléssel. Ma már eljutottunk oda, hogy ezeknek a családoknak a vagyonfelélés nem jelent megoldást, mert elfogyott a vagyonuk, a mobilizálható vagyonrészük.

Mindez olyan társadalmi körülmények között ment végbe, ahol a vagyoni differenciálódás, a vagyoni különbség az egyes családok között drámai módon megsokszorozódott. Hazánkban az alsó tizedben lévő családok és a felső tizedben lévő családok közötti vagyonkülönbség többszöröse a nyugati társadalomban szokásos számnak.

Azt hiszem, ezek olyan adatok, amelyek feltétlenül arra kell hogy vezessenek bennünket, hogy a családok helyzetén javítani kell. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Erről van szó!)

Mit tett a Fidesz ennek érdekében? Még nem alakult meg a kormány, amikor a parlament elfogadta azt a Fidesz-javaslatot, amelyben a családi pótlékot és a gyest alanyi jogú járandósággá tettük. Tudjuk azonban, ezek az intézkedések nem elegendőek arra, hogy a családok romló jövedelmi viszonyait megfordítsuk.

Még egy nagyon fontos problémára szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet. A magyar társadalom már hosszú ideje olyan demográfiai hullámvölgyben van, aminek következtében a népesség egyre fogy. A felmérések azt mutatják, hogy a népesség nem azért fogy, mert az aktív szülőkorban lévő nők nem szeretnének gyereket vállalni, hanem azért fogy, mert gazdaságilag nem tudnak gyereket vállalni.

Magyarán, ma eljutottunk arra a szintre, hogy a több gyerek vállalása a szegénység vállalását is jelenti. Ez egy polgári kormány számára vállalhatatlan és tűrhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ha a népességfogyás tendenciáját nem tudjuk megállítani, akkor egy idő után eljut az ország egy olyan helyzetbe, amikor már a gazdasági növekedést és a jóléti rendszereket sem lehet fenntartani, mert drámaian megnő az eltartottak száma az eltartókhoz képest.

Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt tisztában van vele, hogy még több kedvezményt kell adni a családoknak ahhoz, hogy gyermeket tudjanak vállalni, ahhoz, hogy a több gyermek felnevelése méltó körülmények között történjen, és meg tudjuk szakítani azt a folyamatot, miszerint a több gyerek vállalása a szegénység vállalását is jelenti.

Éppen ezért az adótörvények kidolgozásakor a Fidesz az eddigiektől alapjaiban eltérő szemléletű adótörvényeket szeretne kidolgozni. Úgy érezzük, megtettük az első lépést a családi adózás felé. Egy olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, amelyben majd választaniuk lehet az adózóknak, hogy egyéni vagy családi jövedelemadót fizetnek. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk ugyanakkor, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsuk mindazoknak, akik ma Magyarországon gyermeket vállalnak. Minden gyermekvállaló polgár számára szeretnénk segítséget adni. Éppen ezért a tervezett változtatások után olyan adórendszer jön létre, amelyben minden család, ha csak egy gyermeket vállal is, az életszínvonalától és a keresetétől függetlenül jól jár.

A korábbi változtatásokhoz képest jóval nagyobb gyerekkedvezményeket tervezünk a személyi jövedelemadó-rendszerben. Egy és két gyermek után gyermekenként évi 20 ezer 400 forint adókedvezményt lehet majd igénybe venni a családoknak, három és három fölötti gyereklétszám esetében pedig gyermekenként évi 27 ezer 600 forint adókedvezmény jár a családoknak. A gyermekkedvezmény ötlete természetesen nem tőlünk származik, maguk a polgárok kezdeményezték azt abban a több mint kétéves folyamatban, amikor a polgárokkal közösen kialakítottuk választási programunkat, és később választási programunkat átfordítottuk kormányprogrammá. Erre a családi kedvezményre nagyon nagy az igény. Nagyon sajnáljuk, hogy ezt a kitűnő ötletet az előző kormány nem hallotta meg.

Az emberek Magyarországon azért kötnek házasságot, azért alapítanak családot, mert gyerekeket szeretnének nevelni - ezt széles körű közvélemény-kutatások igazolják. Márpedig ha a polgároknak ez a legfontosabb, akkor a parlamentnek, amelynek az a dolga, hogy a polgárok kedvében járjon, ezt a változtatást kötelessége a kormányprogramban és a költségvetésben is végrehajtani. Hisszük, hogy ha a polgári kormány a polgárok akaratát teljesíti, akkor ez a változtatás meghozza az eredményét.

Bevezetőmben, amikor a családok jövedelemviszonyait elemeztem, említettem azt is, hogy a '90-es évek elején, közepén végbemenő gazdasági változások másik nagy vesztese az öregek rétege. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Tényleg?) A Fidesz érzékelte, hogy a családok mellett különösen az egyedül álló nyugdíjasok azok, akik megszenvedték a rendszerváltást. Bár reménykedve gondolhatták, hogy a szocialista kormány javít a helyzetükön, ez nem következett be '94 és '98 között: a szocialista kormány választási ígéretei és kormányprogramja ellenére a nyugdíjak reálértéke, vásárlóereje több mint 15 százalékkal csökkent; csökkent annak ellenére, hogy az ígéretek akkor másról szóltak.

(8.40)

Amikor a szocialista kormány már a cselekvés lehetőségének közelébe került, akkor ezek az ígéretek drámai jövedelemcsökkenéssé változtak a nyugdíjasok számára.

A Fidesz ezt a folyamatot elfogadhatatlannak tartja. Éppen ezért választási programunkban azt ígértük a nyugdíjasoknak, hogy a nyugdíjak értékállóak lesznek, az a reálérték-csökkenés, ami az elmúlt négy évben a kormány alatt bekövetkezett (Bauer Tamás: Az elmúlt nyolc évben, nem?!), az megállítható, és meg is fogjuk állítani. Sőt tekintettel arra, hogy nagyon nagy mértékben csökkent a nyugdíjak reálértéke, ezért nemcsak ezt az ígéretet tartjuk irányadónak, hanem a lehetőségekhez képest szeretnénk a nyugdíjak reálértékét növelni. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Még tovább?!)

Éppen ezért a kormányprogramban és a Fidesz-programban - amelyet a tisztelt Országgyűlés az önök szavazataival elfogadott és a polgárok ezt nagymértékben támogatták - olyan nyugdíjrendszert szeretnénk kialakítani, amely a nyugdíjak reálértékét a 11 százalékos infláció mellett 14 százalékra emelve mintegy 3 százalékkal növeli. Azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjrendszer belső igazságtalanságai - amelyek a korábban kialakított rendszer és az azóta bekövetkező inflációs gazdasági körülmények között rendkívüli elégedetlenségeket szültek, nemcsak a társadalom egészében, de kiváltképp a nyugdíjasok között - azt a kötelezettséget róják ránk, hogy az emeléssel együtt próbáljunk segíteni a legnehezebb sorban levő kisnyugdíjasok széles rétegén is.

Éppen ezért, hogy a számokat önök elé idézzem, ma a nyugdíjak reálértéke alig haladja meg a 26 ezer forintot. Az a tervezet, amivel mi a parlament elé álltunk, minden nyugdíjasnak 42 ezer forinttal emeli meg az éves nyugdíját, azaz havonta 3500 forinttal. Magyarországon ma mintegy két és fél millió nyugdíjas él. Ez az emelés másfél millió nyugdíjas részére jóval meghaladja a 18 százalékos mértéket, azaz olyan helyzet áll elő, hogy a legnehezebb sorban levő kisnyugdíjasok nyugdíja reálértékben jobban növekszik, mint a könnyebb helyzetben levő tehetősebb nyugdíjastársaiké.

Lehetne-e ennél többet adni a nyugdíjasoknak? A Fidesz válasza erre az, hogy lehetett volna. Lehetett volna, ha az előző kormány felelőtlen gazdálkodása, felelőtlen tékozlása és pazarlása a közpénzekkel nem úgy valósult volna meg (Közbeszólások az ellenzéki oldalról: Ne hazudj!), hogy annak kapcsán a tb-vagyon 100 milliárd forinttal csökkent; a Postabankban felhalmozott 110 milliárd forintos hiány (Közbeszólások balról, köztük Kiss Péter: Miről beszélsz?) szintén a mostani kormányt terheli; a nyugdíjreform kapcsán megvalósuló fedezetelvonás, ami a számok tanulsága szerint körülbelül 80 milliárd forint lesz, szintén az előző kormány számláját terheli.

Ha ezek a pénzek most rendelkezésünkre állnának (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Vigyétek vissza, Lajoskám!), természetesen nagyobb nyugdíjemelést lehetne megvalósítani.

Reméljük, hogy a polgárok, akikről bizton tudjuk, hogy nem ülnek fel mindenfajta szélhámosságnak (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), azt a cinikus politikát, amit az MSZP most folytat, vissza fogják utasítani, ahogy korábban is visszautasították. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Hiszen mindnyájan emlékszünk rá, hogy az MSZP-kormány azzal vélt javítani a nyugdíjasok helyzetén, hogy minden nyugdíjasnak ingyenes repülőutat ígért, ami ráadásul mindenki számára nyilvánvaló hazugság volt, hiszen tudjuk azt, hogy ez az ingyenes repülőút megvalósíthatatlan, mint azt később a tények is igazolták. (Folyamatos közbeszólások az ellenzék részéről.) Én úgy gondolom, hogy az, aki 1997-ben a magyar nyugdíjasokon úgy vélt segíteni, hogy ingyen repülőutat ígért nekik, az nem ismeri az ország nyugdíjasainak problémáját. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van!)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a munkanélküliségről is, ugyanis a munkanélküliség nagyon magas aránya szintén a családokat sújtja. Különösen azok a családok vannak nehéz helyzetben, ahol az eltartók száma a lehetségesnél kevesebb, mert csak az egyik szülő vagy egyik szülő sem tud dolgozni.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a foglalkoztatás szintje emelkedjen Magyarországon? A polgári kormány feltett szándéka, hogy ezt megvalósítsa, hiszen tudjuk, hogy a polgárok csak akkor lehetnek elégedettek, ha stabil, biztos jövőt tudhatnak maguk előtt, ehhez pedig szükséges, hogy a polgárok értelmes munkát tudjanak végezni.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a Magyarországon befektető külföldi nagyvállalatok nagyon fontos szerepet játszanak a magyar gazdaság életében, de sajnos az a befektetési politika, mint tudjuk, nem nyújt elég új munkahelyet a munkavállalók számára. Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt a kis- és középvállalkozások támogatásán keresztül szeretné a foglalkoztatást bővíteni.

A másik lehetőség a kormány és a Fidesz számára az, hogy a foglalkoztatást érintő terheket próbáljuk meg csökkenteni. Megbeszéléseink alapján a tb-terhek a jelenlegi 43 százalékról 36 százalékra csökkennének. Az egészségügyi járulék ugyan 2100 forintról 3600 forintra nő, de ez körülbelül csak 1 százalékpontot ellensúlyoz, így gyakorlatilag a munkáltatók terhei átlag 6 százalékponttal csökkennek. Mindez azt jelenti, hogy a korábbi évek ilyen irányú lépéseitől eltérően a jövő évben már tényleges munkáltatói járulékteher-csökkenés történik, ami várhatóan rendkívül pozitív foglalkoztatási és gazdasági hatással jár.

Az egészségügyi járulékkal kapcsolatban szeretném még megemlíteni, hogy az a nyugdíjasokon is segíteni fog. Azoknak a nyugdíjasoknak jelent ez segítséget, akik a nyugdíjuk mellett vállalkozói igazolvánnyal rendelkeznek, ugyanis jövő évtől nekik egészségügyi hozzájárulást fizetniük nem kell. Ezt nemcsak ők kérték, hanem a vállalkozók is, és mi méltányosnak és fontosnak tartjuk, hogy ezt megvalósítsuk.

Még egy jelentős terület van, ahol a kis- és középvállalkozásokon segíteni tudunk, ez pedig az adminisztráció. Szeretnénk a kis- és középvállalkozások számára jelentős adminisztrációs terheket csökkenteni. Terveink között szerepel az áfabevallások ritkítása, az adók és a költségvetési támogatások bevallására, valamint a túlhaladott adatszolgáltatási kötelezettségek megszüntetésére vonatkozó javaslatok.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Utoljára a szociális párbeszédről szeretnék szólni. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az "érdekegyeztetés"-nél szerencsésebb fordulatnak tartja a "szociális párbeszéd" szót, hiszen arról van szó, hogy - ahogy korábban is tettük - szeretnénk a polgárok minél szélesebb rétegeivel párbeszédet, közös gondolkodást kialakítani. Ezzel kapcsolatban értékeltük az érdekegyeztetés, a szociális párbeszéd elmúlt nyolcéves történetét, és a bennünk felmerült dilemmákat szeretnénk most önökkel megosztani.

A korábbi szocialista rendszer úgy vélte a társadalmi párbeszédet megoldani, hogy szinte minden réteg és minden terület számára szervezett magának egy olyan szervezetet, amely szorosan hozzá kapcsolódott. Ez a szakszervezeti modell, amely a párt hajtószíját jelentette a dolgozó emberek számára, már a Kádár-korszakban is túlhaladott volt. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Az is világos, hogy azok a szervezetek, amelyek választási szövetséget kötöttek egy politikai párttal, különösen nehéz helyzetbe kerültek, hiszen szerepzavaruk az elmúlt nyolc évet tekintve teljesen világosan érzékelhető. Emlékezzünk csak vissza: azok a nyugdíjasszervezetek, amelyek az MSZP-vel kötöttek választási szövetséget, ezért vezetőik a '94-es parlamentben az MSZP padsoraiban foglaltak helyet, kénytelenek voltak az MSZP félszázalékos nyugdíjemelése mellett kardoskodni (Dr. Nagy Sándor: Az egy kiegészítés volt, nem félszázalékos emelés! Mit hazudozol?!), és teljesen érthetetlen mondatokat mondani arról, hogy miért jó ez az általuk képviselni vélt nyugdíjasérdekek szerint. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Teljesen világos, hogy ez a modell, hogy minden párt kialakít magának valamilyen érdekegyeztetési szervezetet, és ezen keresztül próbálja az érdekegyeztetést is átpolitizálni, lejárt, a múlté. Egy polgári társadalomban a szociális párbeszéd nem alapulhat ilyen régi, szocialista reflexekre.

Az is teljesen világos, hogy a másik probléma az, hogy ezek a szervezetek a saját meghasonlottságuk miatt később az érdemi érdekvédelmi munkát, az érdekvédelmi párbeszédet nem tudják jól ellátni. Sőt ezek a szervezetek sem tudtak magával a szocialista kormánnyal úgynevezett társadalmi szerződést kötni! Emlékezzünk rá, hogy az a gondolat, amit az előző kormány felvetett, alig néhány hónap után, '94 telére megbukott. Az érdekegyeztetésben az a párbeszéd-, az a társadalmiszerződés-modell, amit a Szocialista Párt felvetett, nem működött.

(8.50)

Éppen ezért mi a következőt szeretnénk önöktől, a parlamentben ülő bal- és jobboldali képviselőktől kérni: gondoljuk át újra a szociális párbeszéd modelljét! Próbáljuk meg modernizálni, egy polgári társadalomnak megfelelő módon kiépíteni a szociális párbeszéd intézményét! Nem úgy, hogy minden párt megszervezi magának a nyugdíjasszervezetét, a szakszervezetét, a munkavállalói, a munkaadói szervezeteit, de még adott esetben a civil társadalomba is behatolnak, és megpróbálják megszervezni ezeket a szervezeteket. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Focicsapat!) Próbáljuk meg azt a szociális párbeszédet kialakítani, ami egy modern polgári társadalomhoz szükséges polgári békét és egyetértést megteremti. Ez úgy az ellenzék, mint a kormánypártok számára elsőrendű feladat, ehhez szeretnénk ennek a vitának a tanulságait is felhasználni. Éppen ezért szeretném önöknek mondani, hogy természetesen nyitottak vagyunk, és várjuk azokat a javaslataikat, amelyek építően tudnak ehhez a problémához hozzászólni.

De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy úgy gondoljuk, a késő Kádár-korban kialakult modell mára tarthatatlan, éppen ezért egy új modellt kell kialakítani a szociális párbeszéd terén. A polgári kormány mindenképpen párbeszédet folytat azokkal az emberekkel (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Akik szóba állnak velük!), akik segítő szándékkal fordulnak a kormány felé, az ország problémái felé, és kritikájukat is szeretnénk befogadni. Ehhez kérem az önök hozzájárulását, és szeretném, ha ez a vita egy értékelhető, jó vitává (Közbeszólás: Te értékeled? - Derültség.) alakulna ki, aminek kapcsán hasznos javaslatok tömegével fogunk találkozni, és nagyon remélem, hogy a vita végén minden képviselő úgy tud felállni, hogy megtettük, ami tőlünk elvárható, és egy megfelelő vitában összegezve a tapasztalatokat, segítettük az ország problémáinak megoldását. Úgy gondoljuk, hogy ez minden polgár érdeke.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)