Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Máté evangéliumának 19. szakasz 21. versében Jézus így szól a gazdag ifjúhoz: "Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek! És kincsed lesz mennyben, és jer és kövess engem!"

Tisztelt Ház! Jézusnak ezek a szavai világosan mutatják, hogy milyen erkölcsi parancsnak tekintette ő a szolidaritást, azt, hogy a gazdagok önként osszák meg amijük van, a szegényekkel. Persze ő is tudta, hogy az ő királysága nem e világról való, és ez a következő időkben be is bizonyosodott. Így aztán mintegy ezer évvel később Nottingham környékén egy kisbirtokos nemes azt a módszert választotta, hogy kifosztotta a gazdagokat, és ezt a zsákmányt megosztotta a szegényekkel. Az illetőt Robin Hoodnak hívták. Újabb ezer évvel később a Magyar Köztársaság kormánya fordított Robin Hoodként viselkedik, kifosztja a szegényeket, hogy adhasson a gazdagoknak vagy legalábbis a kevésbé szegényeknek.

Ezt a politikát három lépésben, három fokozaton keresztül érte el a kormány. Az első lépésben adott - még meg sem alakult, tehát a kormánytöbbség által hozott határozati javaslatról van szó - azoknak, akiknek nem kell vagy nem annyira kell. A gyermekek után járó adókedvezményről éppen az imént volt szó, de az is tanulságos és elgondolkodtató, hogy kormánypárti képviselő és a kormány képviselője egy interpelláció kapcsán közösen szörnyülködik Princz Gábor 8,8 milliós havi keresetén, majd ugyanez a kormány családi pótlékot is ad neki és nála nyilván nem rosszabbul kereső bankártársainak.

Második lépésként a kormány úgy döntött, hogy nem ad azoknak, akiknek kéne, akik rászorultak. Talán itt helyénvaló szót ejteni a közszféra fizetéséről, béreiről, annak a közszférának a béreiről, amely a ma is sokat emlegetett és sokat szidott Bokros-csomag kapcsán az átlagbér-pozícióknál is rosszabbul járt. Ami a Bokros-csomagot illeti, hozzáértő közgazdászok pártállásra való tekintet nélkül el szokták ismerni, hogy visszarántotta az országot a gazdasági szakadék széléről, de mint mindennek, ennek is ára volt: egyik ára a reálbérek jelentős csökkenése. Ennél a reálbérnél erőteljesebb mértékben csökkent a közalkalmazottak és a köztisztviselők fizetése.

Éppen ezért akkor, amikor a fellendülés megindult, az előző kormány egy háromelemű bérmegállapodásra tett javaslatot a közszféra képviselőivel, amely háromelemű bértábla négy éven belül egy utolérési pályára állította volna a közalkalmazottak, köztisztviselők keresetét, vagyis befogták volna a versenyszféra fizetéseit.

Ehelyett a kormány - képviselőinek korábbi ígéreteitől erőteljes mértékben visszatáncolva - 2-3 százalékos reálbéremelésre tesz ígéretet a közszférában, és utolsóként elolvadni látszik az oktatási miniszter úrnak a 7-8 százalékos pedagógus-béremelésre tett indítványa is. Azé a 7-8 százalékos emelésé, amelynek ára az úgynevezett változó vagy vándorló fókuszú béremelés lett volna, és amely értelemszerűvé teszi, hogy ha a közalkalmazottak mintegy egynegyedét kitevő pedagógusok reálbérét 8 százalékkal emelik, akkor csak úgy tartható a 2 százalékos közalkalmazotti reálbér-emelkedés, ha a többieknek nem jut semmi. De, mondom, ez is elolvadt.

Harmadik lépésként pedig a kormány úgy döntött, hogy elvesz azoktól, akiknek úgysincs. Az adóban érvényesülő elvonásokról Burány képviselőtársam már beszélt, az én adómat csökkentik, de megadóztatják a munkanélküli-járadékból élőt. A másik kör, akiktől elvesz a kormány - ez pedig az elmúlt politikai vitanapon vált világossá -, a nyugdíjasok. Azok a nyugdíjasok, akiknek a nyugdíja a nyugdíj-megállapítás szabályai szerint hozzá volt kötve a nettó bérkiáramláshoz, ezért tehát a dolgozókkal együtt rosszul jártak akkor, amikor a reálbérek csökkentek. Most, amikor jól járnának vele, a kormány eloldozza őket ettől a mentőövtől, eloldozza őket a felemelkedés lehetőségétől, és egy alacsonyabb emelkedési pályára állítja a nyugdíjakat. Amikor pedig ez ellen a Ház ellenzéki oldala tiltakozni akar, akkor önök azt mondják: szembeállítjuk egymással a társadalom különböző rétegeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha én tartozom a barátomnak 20 ezer forinttal, de ebből csak 12 ezer forintot adok meg neki, mert a többi 8 ezerből a feleségemnek veszek ajándékot, akkor ő okkal panaszkodik ezért. És ha a felesége azért, mert így nem tudja kifizetni a közüzemi számlákat, ezt szóvá teszi, akkor én hiába mondom, hogy ne állítsa szembe a feleségemet és a barátomat egymással. Önök most pontosan ezt csinálták.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Úgy látom, önök félnek a vitától, félnek az érvektől. Ez lehet az oka az önkormányzati választások előtt kierőszakolt kéthetes szünetnek, ez lehet az oka a költségvetés benyújtása elhalasztásának, és ez az oka annak, hogy ezt a vitanapot olyankor kell megtartanunk, amikor az alapvető tények, a kormány jövő évi szándéka még csak kiszivárogtatásokból állnak rendelkezésünkre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javaslom, tőlünk ne féljenek. Az ellenzéki képviselők e Házban még négy évig kevesen lesznek ahhoz, hogy önöket leszavazzák. Önök attól féljenek, hogy a negyven éven át érvényben volt jelszó - miszerint "Világ proletárjai, egyesüljetek!" - mintájára terjedőben van az új jelszó: világ polgárai, szembesüljetek! Önök attól féljenek, hogy a polgárok szembesülnek az önök ígéretei és tényleges tettei között húzódó szakadékokkal! Önök attól a nagymamától féljenek, aki a Fidesz választási hirdetésében azt mondta: két főiskolás unokája ezentúl ingyen fog tanulni, mert most már tudja, hogy a tandíjmentességet az ő nyugdíjából fizetik! Önök az én pedagógus szomszédomtól féljenek, aki tizenöt évi munka után 35 ezer forintos bruttó keresettel önökre szavazott, és most azt látja, hogy a fizetése ugyan nem nagyon fog emelkedni, de az én adómat és a saját adójukat csökkentik, az övét viszont felemelik! Önök attól az idős nénitől féljenek, aki a Fidesz reklámjában szuggesztív szemekkel mondta a kamerába, hogy most a jövőre kell szavazni, mert akkor még nem tudta, hogy az önök forgatókönyve szerint neki ebben a jövőben nincsen helye!

Köszönöm szépen. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.)