Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Szakszervezeti Képviselők a patkóban és a karzaton! Az előző, fideszes képviselő úr azt javasolta, hogy még mélyebben boncolgassuk majd egyszer a Bokros-csomagot - azt javaslom, hogy ezt inkább bízzuk a gazdaságtörténészekre; itt, az ország házában inkább az ország jövőjéről, a jövő évi bérekről, jövedelmekről és az érdekegyeztetés jövőjéről beszéljünk.

Vitathatatlan, többen elismerték mindkét oldalon, hogy '989 és '96 között nagymértékben csökkent az egész társadalom, elsősorban a nyugdíjasok, a bérből és fizetésből élők jövedelme, és ez valamilyen módon nyilván a rendszerváltozás, a különböző kormányok által elkövetett hibák következménye. Mi, szocialisták azt szeretnénk, hogy most, amikor lehetőség van az életszínvonal valamely szerény javulására, abból ne csak az úgynevezett polgárok, tehát a főként tőkejövedelmükből élők, hanem a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, magyarán szólva a kisemberek is részesüljenek. Ezt szeretnénk kérni a kormánytól, és ezt próbáljuk javaslatainkkal elérni.

Engedjék meg, hogy mégis mondjak egy Kossuth-idézetet, bár nem történelmi visszapillantásra készültem: "Az emberiség előrehaladásának végtelen ösvényén elkövetkezik azon stádium is, midőn egyes nagy gyárvállalkozók helyére a kézmunkásosztály pilléreire alapuló egyesületi szellem lép, melynek segítségével a gyármunkás, éppúgy, mint hajdan a kézműves, magának dolgozandik." Ez a világ egyelőre nem következik be, de láthatjuk, hogy a polgári gondolkodás Magyarországon, amikor még valóban progresszív és haladó volt, akkor egyszerre volt polgári és szociális gondolkodás. Mi büszkék vagyunk arra, hogy 1848 májusában írták le először - név szerint Birányi Ákos - a társulati, avagy szociális köztársaság eszményét, és e szociális köztársaság eszménye egyik legfontosabb intézményének tartjuk az érdekegyeztetést, a szociális partnerséget, amely - szemben azzal, amit egyes fideszes képviselők itt megfogalmaztak - valóban intézményes rendszert jelent, amelyet igen fontos nemzetközi jogszabályok rögzítenek, többek között a Szociális Charta is, amelyhez reményeim szerint Magyarország előbb vagy utóbb csatlakozik.

Sok szó esik ebben a Házban is, a Ház falain kívül is a globalizációs jelenségekről, és arról, hogy egy kis nemzet hogyan tud a globalizációs jelenségek, azok káros hatásai ellen védekezni. Egy biztos: nem atomizált módon, nem úgy, hogy a meglevő szervezeteket szétveri, és abban bízik, hogy majd több évtized után, szerves módon, helyette mások nőnek ki. Erős baloldali pártokkal, erős szakszervezetekkel, erős szövetkezetekkel, a legkülönbözőbb fogyasztói, mezőgazdasági, ipari szövetkezetekkel lehet valamilyen módon védekezni a globalizáció ellen, mert az atomizált egyén sosem ér annyit, mint a közösségben cselekvő ember.

Amikor mi támadjuk a Fidesz kormányát, az új kormányt, részint természetesen azért tesszük, mert megrövidítené a nyugdíjasokat. Szeretném hangsúlyozni: örülünk, ha a kisnyugdíjasoknak kiemelt nyugdíjemelést ad a törvény szerint járó 20 százalék felett, adjon magasabb nyugdíjemelést a kisnyugdíjasoknak, de minden nyugdíjas kapja meg azt, ami a törvény szerint jár neki.

Ezen túlmenően azonban talán azzal van a legnagyobb gondunk, hogy ezek az intézkedések valóban szociális partnerség, szociális egyeztetés nélkül történnek meg.

(12.20)

Amikor a társadalombiztosítási önkormányzatokat államosították, akkor hiába kérték a szakszervezetek - és nemcsak az MSZOSZ, hanem a választási kampányban a Fideszt támogató szakszervezetek képviselői is -, hogy a kormány legalább tárgyaljon velük, mielőtt a rapid döntést meghozza. Nem került rá sor. A nyugdíjemelési törvény, amely jelenleg hatályban van, úgy született meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Horn-kormány '97-ben azt hitte, hogy még '99-ben is ő lesz hatalmon. Úgy született meg, hogy a nyugdíjas-szakszervezetek igen kemény módon, hosszú-hosszú egyeztetések, viták után rákényszerítették, rávarrták álláspontjukat a kormányra.

A nyugdíjemelési törvénynek ez a módosítása, amelyet itt a miniszterelnök úr bejelentett, nem szólt arról, hogy előtte milyen nyugdíjas-szervezetekkel egyeztette álláspontját. Egy interpelláció nyomán kiderült, hogy az Idősügyi Tanács ügyében semmi nem történt. Ennek mindig a miniszterelnök volt az elnöke, majd a miniszterelnök helyett egy miniszter úr, a miniszter úr helyett pedig egy államtitkár két percben közölte, hogy mégis lesz majd Idősügyi Tanács, de a miniszterelnök úr már nem vállalja elnöki posztját. Lehet, hogy ha összehívta volna az Idősügyi Tanácsot, tárgyalt volna velük, és elmondta volna, akkor tudomásul vették volna, hogy ez nem fér bele a miniszterelnök úr idejébe, és ezért átruházza egy egyébként kiváló miniszter úrra. De a probléma az, hogy ezeket az egyeztetéseket meg kellene csinálni azokkal, akik érintettek benne.

Az Európai Unió tizenöt államából tizenháromban szocialista, szociáldemokrata pártok kormányoznak, a legtöbbnek a képviselői, szakértői között ott ülnek a szakszervezetek képviselői is. Szerencsétlennek tartjuk ezt a vitát.

Végül pedig egy mondatot arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Szocialista Párt '96-97-ben azért vétózta meg - amennyiben ez lehetőségében állt - az akkori alkotmánytervezetet, mert akkor a Fidesz, más pártokkal együtt ellenezte, hogy belekerüljenek a szociális állam létét rögzítő klauzulák. Amennyiben a Fidesz valóban módosított álláspontján, szociális érzékenysége igaz és hiteles, akkor javasoljuk, alkossunk meg együtt egy szociális elkötelezettségű alkotmányt, a szociális köztársaság új alkotmányát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)