Felszólalás adatai

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még a parlament alakulásának idején, pár hónappal ezelőtt teljes egyetértés volt abban, hogy Magyarországnak a demográfiai helyzete katasztrofális, és elsődleges célja kell hogy legyen a Magyar Országgyűlésnek ezen a helyzeten változtatni.

A napokban látott napvilágot a KSH legújabb adatsora, amely azt tartalmazza, hogy ezen a bizonyos tízmilliós határon most már hivatalosan is átlendültünk, sajnos negatív irányban, és a tendenciák megfordítására gyakorlatilag semmi, ennek a negatív tendenciának a csökkentésére talán viszont még van lehetőség. De abban mindenki egyetért, minden demográfus, függetlenül meggyőződéstől vagy pártállástól, hogy már a 24. óra után vagyunk szinte.

E tekintetben, ha egyetértünk - és még egyszer mondom, ebben egyetértés mutatkozott valamennyi parlamenti párt között -, akkor nem annak kéne-e az elsődleges szempontnak lenni, hogy például a jövő évi adótörvényekben és költségvetési törvényben olyan lépéseket tegyünk, ami ezen a katasztrofális állapoton változtat. Költői a kérdés, mert dehogynem ennek kéne a fő szempontnak lenni.

Az itt az ellenzéki pártok részéről sem hangzott el kritikaként, hogy a gyermekes családok ellen lévő lenne a költségvetés, merthogy nem az, merthogy közel 500 milliárd forintot hagy a gyermekes családoknál. Igen, azon családoknál, akik munkából élnek, és a kettőt azért kössük össze, merthogy egyrészt tíz év alatt egymillió munkahelyet szeretnénk létrehozni, tehát biztosítani mindenkinek a munkalehetőséget, hogy aki akar, az tudjon dolgozni. Hozzáteszem: az előző polgári kormány idején e tekintetben sikeresek voltunk, tehát jó reménnyel készülünk erre a következő négyéves időszakra is.

Másrészt viszont igen, azokat a családokat kell támogassuk, akik magukért is tesznek valamit, és nem arra várnak, hogy egyébként majd különböző állami juttatásokból így vagy úgy megélnek. Erre szolgál egyébként az az eszköz is, hogy a minimálbér emelésre kerül januártól, tehát pontosan a segélyek és a munkabérek összegének, az ollónak a kinyitása, hogy megérje elmenni dolgozni, ne legyen gyakorlatilag ugyanakkora összegű a segély, mert akkor sok ember otthon fog maradni, és nem pedig dolgozni fog.

Tehát még egyszer mondom: ha egyetértünk abban - és szerintem továbbra is egyetértünk -, hogy a legfontosabb cél a demográfiai folyamatoknak ha nem is a megfordítása, de a negatív folyamatoknak a csökkentése, akkor én kérem önöket, hogy gondolják át a költségvetésnek és az adótörvényeknek ezt a fajta hatását, hogy a gyermeküket nevelő, munkából élő családoknál pénzt hagy. Ezek a családok nem külföldre fogják ezt a pénzt kivinni, hanem igen, a gyerekeikre fogják költeni, az ő taníttatásukra fogják költeni, az ő élelmezésükre, ruházkodásukra, tehát az országban fog maradni a pénz.

Egyrészről, visszatérnék az előbbi felszólalásomhoz, ez egy egyértelmű értékválasztás is a magunk részéről, és én a magam részéről ezt mint kereszténydemokrata képviselő egyébként büszkén vállalom, mert szerintünk a család az az egység, amely méltó arra, hogy kiemelten foglalkozzon vele és kiemelten támogassa őt az adott kormányzat.

(18.30)

De ha csak gazdasági, racionális, és nem lelki és egyéb szempontok alapján közelítünk, akkor szintén egyetérthet mindenki, pártállástól függetlenül abban, hogyha azt szeretnénk, hogy valaki a nyugdíjainkat majd 10, 20, 30, 50 év múlva befizesse, ahhoz gyermekek kell hogy szülessenek. Ezt pedig most kell támogatni.

Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy akár családosok, akár nem családosok, ezt a szempontot vegyék figyelembe. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)