A felszólalás szövege:
DR. BOROS IMRE (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tulajdonképpen egy, az eddigi parlamenti demokráciánkban rutinszerűnek mondható vita, illetve törvénymódosítási javaslat, úgy tűnik, hosszú vita elé néz - nem tudjuk, hogy milyen hosszú vita elé. Tulajdonképpen már a kormányprogramot bírálják, amikor még nem is látták. (Közbeszólások és derültség az MSZP padsoraiból: Hát ez az!)
Mindamellett hangsúlyozni kell, hogy az ilyen típusú, rutinszerű gyakorlatokat a magyar parlamentben is és minden parlamenti demokráciával működő országban meglehetős fegyelmezettséggel, és azt mondanám, a segítés szándékával folytatják le. Úgy tűnik a mai nap eddigi megnyilvánulásaiból, valamint az előttünk szaporodó nagyszámú és érdeminek éppen
séggel nem minősíthető módosító javaslatból, hogy ettől a gyakorlattól el kívánunk térni.Úgy gondolom, hogy Szájer frakcióvezető úr kellő terjedelemben és kellő részletezettséggel világította meg a vált
ozások szükségszerűségét, az egyes tárcák megváltozott feladatait, és ennek megfelelően a kormányzati szerkezetnek valóban az 1994-es változtatási szükséglethez a nagyobb változtatási szükségletét. (Derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ez magyarul volt!) Folytatnám, hogyha megengednék a tisztelt képviselők!Van néhány olyan indok
(Az MSZP és az SZDSZ képviselőcsoportja felé fordulva.) - nagyon kellemesen mosolyognak -, ami a részletes indokolás mellett külön kiemelendő, mert természetesen a részletes indoklásba én a magam részéről még egyszer nem mennék bele. Azt hiszem, ismétlés a következő napon szokott előfordulni, aznap az anyagot nem ismételjük át még egyszer. (Zaj.)Először is egy, a jelenlegi körülmények között megváltozott gazdasági és szociális helyzetnek a megfelelő kormán
yzati szerkezetváltás a megfelelője. Azt, hogy megváltozott gazdasági és szociális helyzet van az országban 1994-hez viszonyítva, azt hiszem, még a tisztelt ellenzék képviselői sem vitatják. Az, hogy egy új stílusú kormányzás kezdődik, a kormányzati programnak a része. Ezeket a változásokat mindenképp tükrözi ez az előterjesztés, valamint tükrözi a kormányzati szerkezetben a koalíciós partnerek által betöltött szerepkört és az ebből adódó változtatási szükségleteket.Mellesleg az államháztartási törvény módot és lehetőséget ad a változtatásokhoz szükséges költségvetési főcsopo
rtokat illető átcsoportosításra, amit az új kormány értelemszerűen a parlamenttől majdan megkapott felhatalmazása alapján, saját hatáskörben végrehajthat. Egyébként ennek módjáról az előterjesztés 6. pontja rendelkezik.Mindezek alapján arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, beleértve az ellenzék igen tisztelt képviselőit is, hogy kellő komolysággal, józansággal álljanak ehhez az alapvetően technikai jellegű kérdéshez, és felszólalásaikkal, szavazataik
kal támogassák a törvényjavaslatot.Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Képviselő úr az interpellációjába körülbelül három interpellációra való anyagot sűrített be, ezért nagyon vázlatosan, de egyenként, mindegyikre kitérve szeretnék választ adni.
Először is a belvízkérdés: ez évben a belvízkárok a szokásosnál lényegesen nagyobb volumenűek voltak, ezt mindjárt az elején szükséges megjegyezni. A károk körülbelül 95 százaléka három megyére koncentrálódott. A nem biztosítható elemi károk részbeni kompenzálására a tárcának '98-ban a költségvetésben 700 millió forint, tehát elég csekély összeg állt rendelkezésére.
A minisztérium kezdeményezésére a kormány augusztus 27-ei ülésén döntött további másfél milliárdos összegnek erre a célra történő átcsoportosításáról.
(15.10)
A megyei FM-hivatalok egyrészt pontosították a július 20-áig bejelentett bel- és árvízkárokat, másrészt folytatják az ezen időszak alatt bejelentésre került esetek feldolgozását és ellenőrzését. A kárt szenvedettek részére átlagosan tízezer forint/hektár támogatást fogunk folyósítani. A támogatási okiratok kiadása a szeptember 14-ével kezdődő héten megindul. A támogatási okirat kézhezvétele után a kárt szenvedettek az APEH-tól igényelhetik a támogatási eljárás szabályaival megegyező támogatási összegeket.
A második téma a termelési hitelek. A '98. évi gabonatermesztés költségeinek fedezetére felvett, állami garanciát is biztosító hitelek átütemezési lehetőségéről a 18/1998. FVM-rendelet intézkedik. A rendelet biztosította lehetőségek keretében a hitelek éven belüli meghosszabbításáról a termelőnek és a hitelintézeteknek kell megállapodniuk. Tekintettel arra, hogy a belvízkárt szenvedett területek jelentős részén gabonatermesztés folyt, ezen termelők számára az intézkedés bizonyára segítséget fog nyújtani.
A 109/1997. FM-rendelet - még a korábbi kormány minisztere által kiadott rendelet - többlet kamattámogatást biztosít azoknak a termelőknek, akiket '98-ban elemi kár ért. Az elemi csapással sújtott termelő a hiteltartozás után a hitelszerződés szerinti időszakra a jegybanki alapkamat 40 százalékos általános támogatásán túlmenően további 25 százalék mértékben jogosult kamattámogatásra. Ez az intézkedés minden növénytermesztésre felvett hitelre vonatkozik. Az ilyen hitelek esetében hosszabb időszakra szóló hitelátütemezés jelenthet segítséget, amit a termelők a finanszírozó pénzintézettel történő megállapodás keretében érvényesíthetnek.
A harmadik témakör az almapiac. Az interpellációban szereplő kijelentés, miszerint a termelési költség csak 20 forint/kilogrammos felvásárlási ár mellett térül meg, nem egészen pontos. Termelési költségekre vonatkozó felmérés és vizsgálat keretében az derült ki, hogy a költségek 12 és 46 forint között szóródnak. Ez függ attól, hogy az ültetvény milyen nagyságú, milyen fajtákat termelnek, hol van piaci értékesítési lehetőség. Ha osztályos, tehát jó minőségű áruként adják el a terméket belföldi vagy exportpiacon, akkor ezen költségszint mellett a termelésen általában jövedelem képződik.
Nem kívánjuk állami segítséggel ösztönözni a gyenge minőséget, ezért a léalma - ebből nagyon sok van még mindig - támogatása évente 20 százalékkal csökken. Viszont ezzel szemben a kormány növelni kívánja az új ültetvények létesítésére nyújtott támogatást.
A következő, és egyben utolsó témakör (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)... Sajnálatos módon az iskolatejprogrammal kapcsolatban csak egy dolgot említenék meg: itt a közbeszerzések alkalmazására nem került sor, mert a bonyolítást a tárca a Tej Terméktanácsra bízta, oda utalta át a támogatási összegeket. Egyébként a közbeszerzési törvényünk... (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! A Phare-segélyek felhasználásának története kitűnően példázza azt az ellentmondást, ami az elmúlt négy évben az EU-hoz történő csatlakozásunk körül folytatott kormányzati propaganda és a valóság között feszült. Szinte naponta hallottunk arról, hogy hazánk minden tekintetben megfelel az unió időarányos elvárásainak. A média folyamatosan hangsúlyozta, hogy nálunk befejeződött a piacgazdaság kiépítése, és hogy törvényeink ezen a téren már konformok az EU törvényeivel. A nyilvánosság előtt hangsúlyozott szólamok azonban ezen a területen is ellentmondásban voltak a kormány által folytatott gyakorlattal. Az Európai Unió Phare-keretében ugyanis éppen azért biztosított pénzügyi támogatást a részünkre, hogy azt a felkészülésre fordítsuk. A pénzeszközök felhasználásának késése viszont azt jelzi, hogy a valóságos felkészítés a propagandával szemben jól lemaradt.
Engedjen meg néhány konkrétumot is! Körülbelül 200 millió ECU a felhasználatlan pénz. Az előző ko
rmány propagandájában kiemelt szerepet kapott például annak hangsúlyozása, hogy a privatizáció Magyarországon már befejeződött. Ezt olyan erővel és komolyan hangsúlyozták, hogy még az unió is elhitte, ezért hever a mai napig felhasználatlanul körülbelül 25 millió ECU, ami a privatizáció előkészítését szolgálná - felhasználásáról folyamatosan gondoskodunk.Jelentős pénzeszközöket irányzott elő a közösség r
egionális fejlesztésekre. Ebből mintegy 90 millió ECU felhasználatlan, melynek felhasználását már évekkel ezelőtt meg lehetett volna kezdeni, ha a kormányzat kialakította volna a régiókra vonatkozó elképzeléseit, és aktívan a régiók fejlesztése mellé állt volna. Jelenleg ennek a pénznek a kihasználtsága körülbelül 10 százalékos.Némi örömöt jelent számomra, hogy ez idő szerint megnyílt a lehetőség arra, hogy az 1995-ben megítélt pénzeszközök nagyobbik hányadát a felhasználás végső határidejének lejárta előtt, az elfogadott céloknak me
gfelelően felhasználjuk. Reményeink szerint a pénzeszközök nagyobb hányada megmenthető ilyen módon. A közeli jövőben intézkedések várhatók, hogy az 1996., 1997. és 1998. évekre elfogadott pénzekből is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felhasználjunk, amint lehet.Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Most már a vita ezen pontján elég sok szó esik a statisztikákról, statisztikai évkönyvekről. Most néhány olyan, nem lényegtelen számot szeretnék idézni, amelyek, azt hiszem, nem nagyon szerepeltek a statisztikákban, de nagyon lényegesek, sőt ennek a vitának a szempontjából is rendkívül lényegesek, és abból a szempontból is lényegesek, hogy ezekről a tényekről a kormánynak nem volt tudomása akkor, amikor a pozíciójába július közepén belépett.
Tudjuk, hogy a Postabankban a hiány körülbelül 110 milliárd forint (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) -, le van írva, auditori jelentésben. Arról is tudunk, hogy a Nemzeti Bank bécsi fiókjánál is olyan 30 milliárdocska hiányzik a kasszából. Arról is tudunk, hogy a társadalombiztosítások kasszája körülbelül háromszor akkora deficitet termelt, mint amennyi elő volt irányozva. Ha a három tételt összetesszük és egy egyszerű számítást végzünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ebből a három tételből - ha így döntene valaki, vagy a kormány így döntene - körülbelül kétmillió nyugdíjas egyéves, 20 százalékos nyugdíjemelési fedezetét biztosítani lehetne.
Az életben azonban valószínűleg nem így valósulnak meg a dolgok. Ha hozamban számítjuk ki ezt a körülbelül 200 milliárd forintot, akkor körülbelül 2 százalékkal több nyugdíjemelést lehetne adni. Na most, ha ez a körülbelül 200 milliárd hiányzik a kasszából, akkor, azt hiszem, méltánylandó, hogy a kormányzat azt a célkitűzést, amelyet a programban meghirdetett és átemelt a kormányprogramba, tartani tudja. Erre ígéretet tett, ezt meg fogja tartani, és semmiképpen sem olyan korábbi felelőtlen ígéretekhez fog alkalmazkodni, amelyek alól a pénzt éppen az önök kormánya pucolta ki.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszinte örömömre szolgál, hogy a képviselő úr megszólított, így legalább sikerül néhány tényt tisztázni a Ház nyilvánossága előtt.
Először is: amikor én a Hitelbankban vezérigazgató-helyettes voltam, akkor egy igazgatósági tagi minőségemben beadott anyag miatt, ami arról szólt 1990-ben, hogy milyen a bank helyzete, hova, milyen vállalkozásokba teszi a pénzét, hitelei hogyan alakulnak, aznap távolítottak el a vezérigazgató-helyettesi beosztásomból - ezt ön nyilván tudja.
A második körben, amikor a Hitelbankban voltam, előtte való évben a Hitelbank még csodálatos mérlegeredményeket jelentett. Éppen az a vezetés, amelyik akkor belépett, tisztázta, hogy a Hitelbank korábbi és valós mérlege között körülbelül 70 milliárd forintnyi eltérés van. És ennek hatására indult el a konszolidációs folyamat.
Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy ezt a vitát megindította. Reméljük, hogy ezt egyszer, a közeljövőben a nagy nyilvánosság előtt teljes részletességgel végig lehet folytatni, meg lehet állapítani, hogy ki miért felelős. Többek között meg lehet nézni az Állami Számvevőszéknek a hitelkonszolidációról, nevezetesen például a Hitelbankról szóló megállapításait, mert nagyon érdekes dolgok lesznek benne, és önök ennek nem nagyon fognak örülni, ha ezek nyilvánosságra kerülnek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is megígérem, hogy egy perc alatt befejezem a felszólalást, éppen Takács képviselőtársam felszólalására válaszolva. Azt mondja, hogy a 20 százalék kifizetése nem inflációgerjesztő. Körülbelül 30-40 perccel ezelőtt mutattam ki épp azt, hogy az a körülbelül 200 milliárd forint, amely az előző kormányzatnak a mostani kormányzattal készített elszámolásában nem szerepel, pontosan az a pénz, ami már valahol bent van a forgalomban - bent van a forgalomban sajnos, mert a bankoktól és különböző helyekről eltűnt -, és ha arra még egyszer ráengednénk ezt az összeget, akkor pontosan az az infláció jönne és kerekedne ki belőle, amit Frajna képviselő úr méltóztatott elmondani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Filló képviselő úr osztogatásról beszélt. Azt hiszem, nem túl sok osztogatnivaló van itt, de visszatérek: Szabó Zoltántól nagyon élvezetes volt hallani Máté evangélistát; ha Pál apostolt is hozzátette volna, akkor az osztogatással kapcsolatban (Derültség a kormánypártok soraiban.) mindjárt jobban értené a közönség, miről van szó. Tudniillik az elmúlt időszakban a nemzeti vagyon - ami könyv szerinti értéken körülbelül 8000 milliárd forint lehetett - zöme, 80 százaléka összesen 1100 milliárd forintért ment el, kelt el, osztogatódott el; ugye, erre gondolt ön is? Nyilvánvalóan. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Közben a forint történetének legnagyobb inflációja zajlott le (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: '91-ben!) - ez ügyben vitában vagyunk Bauer képviselő úrral -, tudniillik 96 forintról körülbelül 210 forintra emelkedett a dollár az alatt az időszak alatt.
Mi valósult meg tulajdonképpen? A vagyonok gyors és a jövedelmek még gyorsabb átrétegeződése, ugye? És ha nem csak azt a 10 százalék alsó és felső jövedelemkategóriát nézzük, akkor bizony nem 1:7 az arány, hanem 1:17! Nos, ezt szeretnénk korrigálni, először a családokon (Bauer Tamás közbeszól.) - Pécsett, emlékszel? - ...ezt szeretnénk korrigálni a kormányzati politikában, elsősorban a családokra gondolva, és a nyugdíjasoknak is (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) szeretnénk azt, amit az üres kassza még lehetővé tesz, reálemelésben odaadni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az 1998. évre vonatkozó Phare-támogatási megállapodást, az úg
Nem jött létre az úgynevezett Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység, az úgynevezett CFCU, nem jött létre a Phare Nemzeti Alap sem, a strukturális alapok használatára felkészítő különleges előkészítő program, az úgynevezett SPP sem került véglegesítésre.
A megállapodás tervezetének benyújtásakor - amint ez a kormányváltást követő hónapokban fokozatosan egyértelművé vált - a felsorolt feltételek teljesítése még részben sem történt meg, így a legfontosabb teendőnek éppen ezen feltételek biztosítását láttuk. Ezen dolgozunk ma is. Ennek értelmében a Magyar Államkincstárral együttműködve lépéseket tettünk a Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység, valamint a Phare Nemzeti Alap létrehozására. Ezek a szervezetek ugyanis a Kincstár irányításával, annak szervezetében működnek majd, ha létrehozzuk őket.
Sor került a közelmúltban egy, az érintett tárcák képviselőiből álló delegáció brüsszeli látogatására is, amelynek keretében véglegesítésre került a különleges felkészítési program.
Az ön interpellációjában említett Vértesacsa, Vértesboglár és Bodmér települések szennyvízhálózat- és szennyvíztisztító-beruházásokra vonatkozó Phare-támogatása valóban összefügg az 1998-as pénzügyi megállapodás megkötésével, hiszen ennek keretében e községek a korábban kért Phare-támogatási összeghez hozzájuthatnának.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a tárgyév elején azért került sor az ügylet Phare-keretben történő támogatására, mert a Központi Környezetvédelmi Alap - a korábbi kormányzat által foganatosított zárolás miatt - a mai napig forráshiánnyal küzd.
A Phare-eszközök igénybevételét az akkori kormányzat a Környezetvédelmi Alapból történő támogatás pótlására iktatta be. Ehhez a pótkötélhez nyúlva, a korábbi kormányzat azzal a körülménnyel nem számolt, hogy az 1998. évre vonatkozó megállapodás megkötését a korábban említett körülmények hátráltathatják, és ilyen értelemben esetleg veszélybe kerülhetnek bizonyos halaszthatatlan projektek kivitelezései, mint az éppen ön által említett szennyvíztisztító-projekt.
A döntéskor a kormányzat azt sem vette figyelembe, hogy a kérelmezőket azzal is válságos helyzetbe hozhatja, hogy az 1998 májusában megítélt belügyminisztériumi céltámogatás igénybevétele megkezdésének végső határideje 1999 májusában lejár. Addig tehát a kivitelezési munkákat mindenképpen el kell kezdeni.
A fentiekből világosan kitűnik, hogy jelen esetben az állami pénzeszközökből finanszírozott projekteknél gyakran érvényesülő pénzügyi diszharmónia kiküszöbölésére az utolsó percben odadobott Phare-segélykötél is szakítópróbának van alávetve, ha az 1998-ra vonatkozó pénzügyi megállapodást ez évben nem sikerülne aláírni. Ebben az esetben ugyanis a teljes projekt-előkészítéssel kapcsolatos munka kárba veszhet.
Ez idő szerint a nevezett dokumentum időben történő aláírására még megvannak az esélyek. Az aláírás feltételét képező különleges előkészítő program véglegesítésre kerül, és a közeljövőben a Központi Szerződéskötő Egység és a Nemzeti Alap is feláll a Kincstár szervezésével.
Tisztelt Képviselő Úr! Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A Phare '96-os országprogramja keretében 12 témakör támogatására került sor. Ezek sorában említendő a HU-9606-os sorszámon szereplő területfejlesztési program. Az 1996-os megállapodás keretében nyílt először lehetőség arra, hogy kísérleti jelleggel a dél-dunántúli és dél-alföldi régióban egyenként 4-4 millió ECU keretben csak a régióra vonatkozó pályázatok kerüljenek elbírálásra.
Valóban, ahogy a képviselő úr is említette, a két régió nagyon színvonalas munkát végzett, és olyan mennyiségben nyújtott be értékelhető pályázatokat, amelyek meghaladják a pályáztatásra rendelkezésre bocsátott pénzügyi kereteket. Ez év november 25-én a két régió regionális fejlesztései tanácsainak elnökei közös levélben kerestek meg annak érdekében, hogy a '98. évi költségvetésből a területfejlesztési célelőirányzat keretében elkülönített és jóváhagyott, egyenként 142,5 millió forint összeget részükre biztosítsuk.
Ebben az ügyben december elején megkerestük az illetékes tárcát. A legfrissebb információim szerint az összegek rendelkezésre bocsátásáról a közeljövőben intézkedés történik.
Nagy örömmel hallom azt, hogy a Phare beszerzési forrásokra vonatkozóan a nyertes pályázók képzése elkezdődött, és a régiók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a támogatások igénybe vehetők legyenek. Ebben a vonatkozásban a képviselő urat, úgy hiszem, meg tudom nyugtatni, hiszen a '96-os Phare-országprogram megállapodásaiban olyan rendelkezés szerepel, hogy a forrásokat '99. szeptember 30-ig kell szerződésekkel lekötni. Jó esélyünk van arra - amint azt már említettem -, hogy a dél-dunántúli régiónak járó 142 milliós összeg hamarosan hozzáférhető lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és így nem vész el a Phare-pénz.
A regionális tanácsok tehát megkezdhetik az előkészületeket a közbeszerzési eljárásra, mivel a szerződés megkötéséig (Az elnök ismét csenget.) mindkét forrás rendelkezésre fog állni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Néhány szót szólnék még az előbb elmondottakhoz. Áttekintettük mind a két régió - tehát a dél-alföldi, dél-dunántúli régió - pályázati anyagait. Valóban, azok a pályázatok is, amelyek nem kerültek be az értékeltek közé, csak és kizárólag azért nem kerültek be, mert az eszközök végesek. Ezzel szemben feltehetően 1999 első negyedévében - esetleg májusig -, függően attól, hogy a '96-os összegek igénybevétele milyen ütemben halad, módot lehet keríteni arra, hogy a '96-os évi programban megfogalmazott más irányú előterjesztések terhére esetleg átcsoportosítást végeznénk e célprogram keretére. Még egyszer mondom, ez attól függ, hogy milyen ütemben haladnak a pénzek lekötései, mert az éves keretösszegnek körülbelül 10-15 százalékáig erre mód van. Ha ez az első negyedévben kiderül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), kezdeményezni fogjuk a bizottságnak az átcsoportosítást.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(14.50)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Megtettem, csak úgy látszik, ott fönt nem jelezték.
Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió a tagsági viszonyra jelentkező országoknál 1995-től kezdve átalakította a segélyprogramokat. '95-ig tradicionális segélyprogramok működtek, amelyek keretében a segélyezett ország nagyjából egy igénylistával állt elő, és azt az Unió pénzügyi lehetőségeinek megfelelően részben vagy egészében kielégítették.
Attól kezdve azonban, amikor az országok egy jelentősebb csoportja - így Magyarország is - a tagsági viszony létesítésének kérelmét hivatalos okmányokban is előadta, és erre pozitív válaszokat kapott, ez a segélyprogram úgynevezett felkészülést segítő segélyprogrammá alakult át, ahol az érintett országoktól bekérték azokat a prioritásokat az egyes évek megállapodásaiban, amelyeket meg óhajt valósítani, hogy a tagság útját álló akadályokat részben vagy egészében leküzdje, s ezekre a programokra adott az Unió támogatást.
Amikor '98 nyarán áttekintettük a területet, azt tapasztaltuk, hogy tulajdonképpen az előző kormányzati ciklus alatt megkötött segélyprogramok realizálása, azaz a pénzek elköltése csak nagyon kis mértékben következett be, még az 1995-ben elfogadott programoknak is körülbelül a 60 százaléka realizálatlan volt, a '96-os, '97-es és '98-as programokból pedig szinte semmi.
Elgondolkodtunk, hogy mi lehet ennek az oka. Vizsgálataink több megállapítást tettek: részben hiányoztak a szerződésekben ugyan lekötött, de a valóságban soha nem teljesített állami források - tudniillik az uniós segélyekhez magyar állami forrásokat is kell tenni -; egyes esetekben rossz volt a kormány propagandája, mert például '96-ban a privatizáció elősegítésére 25 millió eurónyi támogatási összeget állapítottak meg, ezt a szerződést '96 végén írta alá a magyar kormány, '97 közepén pedig arról szólt a kormányzati propaganda, hogy a privatizációt be is fejeztük. Az Unió követsége, az egyes nagy országok követségei olvasnak újságot, követik a magyar politikai életet. Amikor erről a kérdésről először szót ejtettünk, azt mondták, hogy akkor szívesen törölnék ezt a programot. Elég sok ideig tartott megmagyarázni, hogy tulajdonképpen nem fejeződött be a privatizáció, ámde az idő elment.
Vagy mondanék egy másik, nagyon égető, a vidékfejlesztés szempontjából kulcsterületet: ez a regionális programok kérdése. Itt körülbelül 40 milliónyi euró áll rendelkezésre, összesen kilenc megye érintett ebben a programban. Ha ezt az összeget megyénként elosztjuk, akkor ez körülbelül a duplája annak, mint amit a megyék egy-egy évben területfejlesztési célra célzottan kapnak a magyar kormánytól.
Az, hogy miért nem sikerült ezt a programot elindítani, azzal magyarázható, hogy a '96-os területfejlesztési elvek alapján nem jöttek létre azok a régiók, nem érték el azt a szintet, ami alapján a programok kiírhatók. Az egyik terület, a Dél-Dunántúl, amely erre a szintre már elért, ki tudta írni a programot; az ország nagyobb és fejletlenebb területén, ahol valóban nagy lenne az igény, talán most, ezen a héten jutnak el olyan szintre - késve -, hogy ez a dolog bekövetkezzék.
Nagyon fontos lenne, hogy ezek a pénzek ebben az évben lehetőleg hiánytalanul elköltésre kerüljenek, hiszen az Unió részint ennek alapján mérlegel. Az év végén véleményt mond, és addig nekünk ezeket a lemaradásokat, az előző kormánytól örökölt dolgokat meg kell oldani. Egyidejűleg azonban előrefelé is kell menni: a '99-es év Phare-programját már valós, realizálható programpontokkal kell kitölteni, nem beszélve a 2000. évtől kezdődő előcsatlakozási alapokról, amelyeknek az összeállítását a magyar kormány már elkezdte; az egyik idevonatkozó lista megjárta Brüsszelt, a másik, mezőgazdaságra vonatkozó és vidékfejlesztési komponenseket is tartalmazó lista pedig feltehetően a közeljövőben elkerül Brüsszelbe.
Tehát egyrészt küzdünk azzal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami az elmúlt években nem következett be, másrészt a jövőt készítjük elő. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A Phare valóban alapvetően vissza nem térítendő segélyeket nyújt. Ez az ön által említett ügy azonban a visszatérítendő, tehát a hitel kategóriába esett. 1992-ben és '94-ben 6,3 millió, illetve 7,6 millió euró értékben történt ilyen hitelfolyósítás, alapvetően környezetvédelmi beruházásokra: csatornázás, szennyvíztisztítás, szilárdhulladék-tároló.
(14.20)
Az eredeti elképzelés szerint a hitelként kihelyezett összegek visszafolytak volna a Központi Környezetvédelmi Alapba, a jelenlegi KAC-fejezetbe. Ezt a hitelnyújtást annak idején az önkormányzatok részére az önkormányzatok hitelképességének figyelembevételével folyósította a Környezetvédelmi Minisztérium, a Segélykoordinációs Titkárság és az Unió szakemberei. 1995-1998 között azonban nagyot fordult a világ - sajnos az önkormányzatok kárára -, hiszen a nevezett időszakban, alapvetően a Bokros-csomag áldásos hatásainak következtében, az önkormányzatok nettó pénzellátása reálértéken körülbelül 25 százalékot romlott. Ennek következtében sokan azok közül, akik ilyen hitelellátásban részesültek, bizony a hitelképességüket elveszítették. Ennek logikus következménye, hogy most, ahogy a hitelek lejárnak és a '92-es széria kezd lejárni, többen olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudják visszafizetni a Környezetvédelmi Minisztériumba az összegeket.
Természetesen egyszerűbb lenne most nagyon vigasztaló dolgokat mondani, de sajnos ezek a visszterhes források valamilyen módon csak másik visszterhes forrás beiktatásával cserélhetők le. Ezek tulajdonképpen a következő három-négy évre vonatkozó középlejáratú és a korábbinál - tudniillik a korábbi összegek egy összegben voltak visszatérítendőek - hosszabb lejárati periódusú hitelekkel válthatók ki.
Amit eddig a Környezetvédelmi Minisztériummal kooperálva tettünk: kereskedelmi bankokat kerestünk meg, amely kereskedelmi bankok közül többen érdeklődést mutattak az önkormányzati szférába történő hitelek kihelyezésére, és vélhetően a közeljövőben megkeresik az érintett önkormányzatokat, így Szécsény város önkormányzatát is. Viszont tudni kell az ügyhöz, hogy ha a hitelképességi vizsgálatok nem járnak sikerrel, akkor állami asszisztencia nélkül - erre viszont korlátozott lehetőségek vannak - nagyon nehéz lesz a hitelügyleteket nyélbe ütni. Mindamellett én az érintett önkormányzati vezetőket is arra kérném, hogy maguk is aktívan lépjenek fel, a lejárat előtt keressenek meg már pénzintézeteket.
Egy ilyen példából is nyilvánvalóan lehet látni, hogy egy elhibázott gazdaságpolitikának, amely úgymond, a makro-pénzügyeket rendbe teszi, hosszabb időszakra vonatkozó és csak nagyon nehezen gyógyítható sebei vannak, hiszen több önkormányzat az európai uniós programokban többek között épp azért nem tud részt venni, mert az 1995 után következő pénzügyi típusú, fűnyíróelven működő szőnyegbombázás azt a kevés önrészt is, ami ehhez szükséges lenne, elvonja tőlük.
Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ahhoz, hogy a választ megadjam az ön interpellációjára, először egy tágabb összefüggésbe helyezem be a területfejlesztési programok ügyét. Az Európai Unió a magyar kormánynak 1995-től kezdve biztosít eszközöket a területfejlesztésre, és ezen keresztül a vidékfejlesztésre. Ebben az évben 5 millió, a következő évben, 1996-ban 10 millió eurónyi, 1997-ben pedig 34 millió eurónyi támogatást biztosított a programokban.
Feltételezte az Unió, hogy ezek a programok, miután a magyar kormány egyetértésével és ellenjegyzésével is találkoztak, teljesedésbe mennek. Ez azonban nem így történt az elmúlt évek alatt, jelentős időbeli csúszás következett be, és a programok igénybevételének végleges határideje rendkívüli mértékben közeledett.
(14.10)
Ennek következtében, hogy a programok nem mozdultak, '98-ban és '99-ben az Uniótól Magyarország egyetlen fillér támogatási eszközre sem tudott szert tenni. Valóban, 1999 márciusában szinte rohamléptekben kellett nekiállni az újonnan megválasztott önkormányzatoknál a pályázatok kiíratásának, így a hatmegyés északkelet-magyarországi régióban is ezt történt. Kicsit talán még később íródtak ki a programok, mint a Dél-Dunántúl esetében. A pályázati feltételek meghatározásánál a programok a pályázati feltételek kiírásakor valóban kiegészültek az akkor aktuálissá vált belvízvédelmi - és ötletként felmerült, de később a programba be nem került - árvízvédelmi programokkal is. Egyébként a belvízvédelmi programok kiírásban való megjelentetését az Unió támogatta.
Az ön tájékoztatására el kell mondanom, hogy a belvízvédelmi programok - bár elég jelentős összegben és tételszámban és jelentős nagyságban kerültek leadásra a pályázatok között - végül is a regionális fejlesztési tanács döntésének megfelelően nem kerültek az értékelt pályázatok közé. A regionális fejlesztési tanács végül is úgy döntött, hogy az eredeti és a március 23. előtti állapotnak megfelelően értékeli a pályázatokat. Egyébként ez a pályázati program - az úgynevezett 97/05. - az FVM hatáskörébe tartozó pályázat, ahol is az érintett tárca miniszterének mindig is van jogköre arra, hogy bizonyos pályázatokat előtérbe helyezzen.
Ami a belvízvédelmi ügyeket illeti. A belvízvédelmi programoknál egy külön erre a célra létesített szakértői munkacsoport választotta ki azokat a belvízvédelmi projekteket, melyeket esetleg a minisztérium támogat. A kifogásolt és az ön által megemlített tervezési projektet - bár valóban nem tartozik a kiírt pályázatoknak megfelelő pályázatok közé - nem is e szerint kívánjuk értékelni, bár reménykedünk abban - miután ez egy hosszabb időszakra vonatkozó, belvízvédelmi munkálatokat megalapozó projekt, úgynevezett szoftprojekt -, hogy az Unió támogatását még így is elnyeri.
Egyébként a végső értékeléskor az illetékes magyar tárcának, valamint az Európai Unió Bizottságának egyenrangú félként, egyenlő súllyal esik latba a szava. Remélem, hogy a két év kihagyás után, ilyen erőfeszítések után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 2000-től ismét sikerül jelentős támogatási összegeket szerezni a területfejlesztésre.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, hogy a kétperces időterjedelem elég lesz ahhoz a két dologhoz, amit most el akarok mondani: az egyik a törvény hiánypótló jellege, a másik a vita obstruktív jellege.
A területfejlesztési törvényt 1996-ban fogadta el a Ház, de sajnos nem végzett teljes munkát abban a tekintetben, hogy az Európai Unió forrásait ide kanalizálja, és azokat felhasználható forrásokká tegye. Ennek a hátrányát, az ódiumát a mai napig szenvedjük, sőt - ezt tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak el kell mondani - ennek következtében az 1998-1999. évre az Uniótól e célra rendelkezésre álló források teljesen elapadtak. A törvény azért hiánypótló, hogy ezek a források újra meginduljanak, még abban az esetben is, ha nyilvánvaló, hogy minden ilyen törvény a jövőben különféle módosításokon fog átesni, továbbfejlődik akár a gazdasági régió irányába, akár politikai és közigazgatási irányba is fejlődhet, de ez a jövő kérdése. Tulajdonképpen eddig is forrásoktól estünk el, de ha ennek tükrében, ezt tudva két évben számszerűsítjük, akkor legalább 20-25, de lehet, hogy 30 millió eurótól esünk el.
A magam részéről inkább lényegre törő hozzászólásokat várnék - nem vagyok a vita ellen -, nem pedig olyan dolgoknak az előrevetítését, amelyek egyrészt a jövőben megoldódhatnak, viszont hátráltatják annak a hiánynak a gyors pótlását, ami például azt akadályozza, hogy az év végén Brüsszelnek leadandó nemzeti terv jól felkészült regionális fejezetekkel egészüljön ki, hiszen ha a vita nem fejeződik be, akkor a régiók feltehetően elbizonytalanodnak, gyenge munkát produkálnak, és ez alapján tényleg nem lehet forrásokhoz jutni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban csak apró észrevételeket mondok, de azok talán lényegesek. Nagyon egyetértek azzal, hogy szellemi erőforrások, kapacitások tekintetében nem állunk túl jól, de az elmúlt nyolc-tíz év reformfolyamataira ez volt a jellemző. Amikor a társasági törvény megszületett, akkor se sokan tudták, hogyan kell "káeftézni" és hogyan kell cégbírósághoz járni, de ma már nagyon sokan tudják. Ennél ma sokkal jobban állunk, mert például amikor az 1996-os program keretében 4-4 millió eurót kapott a dél-alföldi és a dél-dunántúli régió, elég gyorsan előbuktak azok az ügyes tervezők, akik ezt az összeget elég jó programokkal, több megyét érintő programokkal tudták betölteni. Valóban, ezek nem nagyon odaszocializált emberek voltak, ez problémája volt a dolognak.
Most ezen az ügyön úgy segítenénk - hosszú előkészítést igényelnek az ilyen oktatási programok is -, hogy egy 300 főre vonatkozó oktatási program indul körülbelül 120-130 millió forint értékben. Mind a hét régiót érinti egy-egy tanfolyam, amely 25-30 embert képez ki, egyes esetekben ennek a dupláját. Ez a szakértői kar lehetne a munkaszervezeteknek az a bázisa, amely az aprómunkát, a mindennapi munkát végre tudná hajtani. Ezek kiegészülnek még központi képzésekkel stagiaire-rendszerben, amikor egyébként a helyiek költségére, pénzére feljönnek budapesti központba, és azok mélyebben bele tudnak menni a programokba, ahol egy köteg angol nyelvű irománnyal kezdik az ott-tartózkodást, és aztán utána hasznos segítői lehetnek és odaszocializált segítői lehetnek ezeknek a programoknak.
Úgy gondolom, hogy el kell ezen az úton indulni a menetből indított támadás módszerével, mert az idő szorítása ezt teszi lehetővé, és a jövőben rengeteg továbbfejlesztésre mód van.
Köszönöm szépen.
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az Európai Unió Phare-programja '96-ban 4 millió, '97-ben 8 millió euró összegben irányzott elő forrásokat a dél-dunántúli régió fejlesztésére. A programok megvalósításának ügyében, amelyek decentralizált önkormányzati döntési körbe tartoztak, az 1998-as helyhatósági választásokig semmi érdemi előrelépés nem történt. Csak az új önkormányzatok felállása után, a tárgyév első harmadában kezdődtek meg az előkészületek a programok realizálására, magára a pályáztatásra is. Így fordult elő, hogy az eredetileg lehetséges több év helyett néhány hónap alatt kellett pályáztatni, a pályázatokat elbírálni, majd az Unió jóváhagyását is megszerezni, azt kérni - mindezt egyébként a tárgyévben. A '97-es programokról a végső uniós döntés ez év december 31-éig születik meg, a '96-os programokat már elfogadták. Ennek megfelelően a tényleges pénzigénybevételek, azaz a programok gyakorlati megvalósítása a 2000. évben történik.
Összességében azt mondhatjuk, hogy az uniós felkészülés szerves részét képező regionális programok megvalósítása mintegy egy parlamenti ciklust késett, annak betudhatóan, '95-től, hiszen ebben az évben volt először elfogadott uniós program a regionális fejlesztésre; '99-ig ezek megvalósításában érdemi intézkedések nem történtek. Ezért csúszott végül is a '97. évi 05-ös, a Dél-Dunántúlt érintő program tényleges megvalósítása, pénzügyi és fizikai realizálása a 2000. évre.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! A '96-97-es regionális Phare-programok keretében az érintett Északkelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlon is a pénzügyi lehetőségeket messze túlmúló mennyiségben érkeztek programajánlatok. A programok jelentős része meg is felelt a kiírás követelményének, ezért versenyeztetni kellett a beérkezett ajánlatokat. A legmagasabb pontszámot elért programok kapták meg a pénzügyi fedezetet. A kívánalmaknak még megfelelő, de pénzügyi keret hiányában elutasítást nyert programok tartaléklistára kerültek. A tartaléklistára került programok előkészítésére fordított munka remélhetőleg nem fog kárba veszni, hiszen két év kényszerű kihagyás után a 2000. évben a regionális fejlesztési programok finanszírozása újraindul, részint az Unió által kilátásba helyezett pénzügyi eszközökből, részint a magyar költségvetés pénzügyi forrásaiból.
A tartaléklistán szereplő projekteket - beleértve az Ormánság és Sellye kisvárosét is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - remélhetőleg ennek keretében érvényre lehet juttatni, ezúttal késedelem nélkül.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az Európai Unió a csatlakozás előtt álló országok számára 2000-től három előcsatlakozási programot tart fenn, 2000-ig csak a Phare volt. A társult államok összesen mintegy 3 milliárd euró támogatást kapnak évente. Ennek a költségvetésnek a fele változatlanul a Phare-program keretében zajlik le, körülbelül egymilliárd eurónyi támogatást az ISPA-program élvez, és félmilliárd euró a SAPARD költségvetése.
A Phare-program feladata a társult államok általános felkészítése az uniós tagságra, a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére, különös tekintettel a közigazgatási kapacitások fejlesztésére. A Phare emellett kiemelt figyelmet fordít a tagság után megszerezhető strukturális és kohéziós támogatások hatékony felhasználásának előkészítésére, elsősorban a területfejlesztési intézményrendszerre. Az ISPA-program az Unió kohéziós alapjához a környezetvédelem és a közlekedés területén nyújt támogatásokat, a SAPARD pedig a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés ügyét szolgálja.
Ami az összegeket illeti: 2000 és 2002 között a Phare-ra évente körülbelül 96-100 millió összegben áll rendelkezésre forrás, az ISPA-ra mintegy 90 millió, a SAPARD-ra pedig 40 millió euró. Ez összesen 230-240 millió éves támogatást jelent, ami jelenleg a bruttó társadalmi termék közel fél százalékát teszi ki.
A három előcsatlakozási alap azon túl, hogy számottevő mértékben fejlesztési forrásként is szolgál, és ki kell emelni, hogy visszteher nélküli fejlesztési forrásként, előiskolája a későbbi strukturális és kohéziós alapokban igénybe vehető, projektfinanszírozás-szerű finanszírozásnak, amit tagsági viszony esetén nagyobb összegben vehetünk majd igénybe.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk ügye szinte a rendszerváltás pillanatától kezdve a parlamenti pártok támogatását élvezte. Hasonlóképpen a rendszerváltás utáni minden kormányzat központi kérdésként kezelte a tagsági viszonyhoz történő felkészülési folyamatunk támogatásának kérdését. Mindezek ellenére a Ház falai között a folyamatok számszerű bemutatására csak ritkán és akkor is csak nagyon hézagosan kerül sor. Különösen sokatmondó volt ez a hallgatás - számszaki összefüggések tekintetében - '94-98 között, amikor szinte nem telt el nap anélkül, hogy a kormányzati körök uniós elkötelezettségüket ne hangoztatták volna a médiában. Ma már tudjuk, hogy a sajátos ellentmondásnak az volt az oka, hogy az előző kormányzat idején e területen is hiányzott a közvéleménynek, a sajtónak szóló és a valóságos tettek közötti összhang. A médiában burjánzó díszszóvirágoknak szinte nem is volt szüksége a valóság éltető talajára. Mára elmondhatjuk, hogy az egyensúly helyreállt, a felkészültségünket alátámasztó programok megvalósultak, és a hivatalos nyilatkozatok ezzel a valóságos, nem virtuális világgal állnak már összhangban.
Tekintsük át az alábbiakat a számok tükrében:
Az MSZP-SZDSZ-kormányzat ideje alatt a már megítélt támogatási összeg felhasználása évről évre csökkent. 1995-ben még 110 millió eurót használt fel a kormányzat, '97-ben azonban már csak 72 milliót. Ennek pont fordítva kellett volna lennie, a 110 millióról emelkedésnek kellett volna következnie.
A fel nem használt pénzek volumene nőtt, a felkészülési programok szinte leálltak, a pénzek elköltésének végső határideje vészesen közeledett. Mintegy 200 millió euró - ez több mint 50 milliárd forint - megítélt forrásnak az elvesztése fenyegetett beláthatatlan negatív következményekkel.
Az 1998. éves országjelentés az úgynevezett segélyfelszívó képességünket kritikusnak, a lemaradást vészjóslónak ítélte meg.
Az 1998 végén megítélt újabb 88 millió eurót is figyelembe véve több mint 270 millió euró értékű program megvalósításáról kellett, éspedig tűzoltó tempóban gondoskodni.
(8.10)
Az erőfeszítések eredményt hoztak. Az 1999. éves országjelentés már nem említi problematikusnak az ország segélyfelszívó kapacitását, azaz a programok megvalósítását; ez a kitétel elmarad. A kormányváltás óta sikerült több mint 270 millió eurót elkölteni, az összes fontos felkészítő programot megvalósítani, és ma már senki sem kételkedik abban, hogy Magyarország nem az egyik legjobban felkészült ország az európai uniós tagságra, hanem a legjobban felkészült ország a régióban.
Az ellehetetlenülésből való gyors kilábalás további előnyökkel is járt. Munkakapcsolatunk minősége a brüsszeli Bizottsággal és az Unió budapesti delegációjával jelentősen javult. Ezeknek eredményeként több pozitív dolog történt, többek között a Phare 2000 szerződés pénzügyi memorandumát Magyarország az összes társult ország közül legelőször írta alá - ez korábban nem így szokott lenni.
A korábbinál sokkal több és érdekesebb programot tudtunk bonyolítani. Külön pályázatok keretében, a Phare 2000-et megfejelve további két benyújtott pályázatunkat fogadta el az Európai Unió; ezzel többek között az egészségügy területén, valamint a dél-alföldi régió úthálózatának fejlesztésében tudunk két nagyon fontos projektet megvalósítani, együttesen több mint 10 millió euró értékben. Ma két hete - úgy gondolom, ez is jelentős eredmény - a brüsszeli Management Committee az ISPA 2000 keretében összesen 88 millió euró támogatást ítélt meg, és példátlan módon a magyar kormány által beterjesztett összes projektet kifogás nélkül elfogadta. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiból.) Közlöm továbbá, hogy a harmadik előcsatlakozási keret, a SAPARD is megindul 38 millió euró összegben.
Összegezve a tevékenységeket: a kormányba lépés óta felhasználtuk az úgynevezett lemaradásban lévő utolsóperces 270 millió eurót - tehát több mint 75 milliárd forintos összeget -, és megvalósítottuk a programokat. Ez idáig arról tudok beszámolni, hogy újabb 320 millió euró, mintegy 85 milliárd forint új programra tudtunk szerződni. Röviden összefoglalva: a szavak és a tettek összhangba kerültek, megszűnt a virtuális, sajtóban keltett, manipulatív valóság és a tényleges valóság közti különbség.
Befejezésként engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány részletekbe menő dologról is tájékoztassam önöket. Ahhoz, hogy ezek az eredmények elérhetőek lettek, hozzátartozik, hogy 1998 végén, 1999 elején mintegy háromszáz, projektírásra alkalmas személyt képeztünk ki alapvetően vidéki körzetekben. Nagyon sok értékes projekt valósult meg az intézményfejlesztés területén, mint például a földnyilvántartó rendszer, a pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos rendszerek; és több nagyon fontos projekt látható is, úgynevezett fizikai projekt: elsőként említeném a decemberben avatásra kerülő, Szlovéniát Magyarországgal összekötő vasutat, ami 1945 után ebben a szektorban példátlan beruházás, ilyen méretű beruházás nem volt.
Ami a jövő évben megvalósítandó, ma már lekötött, komitált összegeket illeti, nagyon fontos környezetvédelmi feladatok oldhatók meg a szennyvíztisztítás területén kiemelt városokban, többek között a fővárosban, Budapesten is, Győrben, Szolnokon; a kommunális szelektív hulladékgyűjtés területén a Tisza-tónál és egyéb helyen.
Úgy gondolom, mindez a tájékoztatás az Európai Unióra történő felkészülésünknek immáron a tizedik évében számszaki oldalról hasznot fog a Háznak és a közvéleménynek jelenteni, az elfogadottságot, a támogatottságot jelentősen növeli.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiból.)
(8.20)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon sok mindent el tetszett itt mondani; én számokat, ellenőrizhető számokat, lezárt programokat említettem, amelyeket lesz szíves megérdeklődni az Európai Unió budapesti bizottságán, tételesen. Az ön által elmondottakról:
Először is én nem nagyon tapasztaltam, hogy az önkormányzati szféra tele van kiképzett és felkészült emberekkel, inkább a szakértelem és a felkészülés hiánya volt jellemző, ezért is kellett százszámra képezni az embereket.
Másodszor: ne tessék mondani, hogy a falu vidékfejlesztő hálózatában nincs elegendő ember, hiszen erre ma már ez a 300 ember, akiket kiképeztünk, alkalmas, vizsgájuk, papírjuk van róla, és tudják is ezt a feladatot. Másrészt a közben létrejött falugazdász-hálózat aktívan bevonható a kistérségi prioritások képzésébe, ami egy tervezési folyamat alapja. Nem hiszem, hogy ezt önnek szóvá kellene tennie, vagy ha teszi, inkább pozitív értelemben tegye, hogy a kormány még kistérségenként finanszíroz kistérségi menedzsert is, belátva azt, hogy az önök által folytatott kormányzás alatt olyan kevés pénzük volt az önkormányzatoknak, hogy nem tudtak maguk kistérségi menedzsert állítani; gondolom, azt a kevés kis pénzt - azt hiszem, 500 millióról van szó mindösszesen 154 kistérségben - célszerű, ésszerű volt erre a programra ráfordítani.
Úgyhogy amiről én beszélek, kedves képviselő asszony, az a valóságos valóság, számokban, két lábon a talajon áll; amiről ön beszél, az pedig a múlt és a médiavalóság, amit napjainkban is elég szépen lehet a tévében, rádióban hallani, de az igazsághoz vajmi kevés köze van.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnézést, képviselő asszony, egyetlenegy dologra reagálnék. Ön azt mondta, hogy beszéljünk a költségvetésről. Akkor ez micsoda, ha nem a költségvetés? Ennek olyan a társfinanszírozási fedezete - ebből is látszik, hogy mennyit foglalkoztak önök annak idején ezekkel az ügyekkel (Taps az FKGP soraiban), itt van Varga Mihály államtitkár úr, megmondja -, hogy milyen nehézségekbe kerül azt előteremteni a különböző tárcáknak!
Felolvastam, hogy jövő évre ez mekkora szám, körülbelül 75 milliárd lesz az igénybevétel, annak megfelelően közel a fele, néhány esetben programoktól függően több mint a fele magyar állami pénz vagy hitelfelvétel lesz. Ez vastagon a költségvetés, kedves képviselő asszony!
(8.30)
A másik dolog: nem kételkedem én az ön jóindulatában, az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizáljon. De azért egy vicces dolog jut eszembe, amikor Budapesten a rendőr azt mondja, hogy valami nagyszerű dolgot mutatok a közönségnek, és megtanul a vízen járni. Önök meg bekiabálják neki: na, te szerencsétlen, már úszni se tudsz? - amikor vigyázzmenetben megy Budapesten.
Úgy gondolom, hogy azzal a kritikával kell vitatkozni, amelyik szakmai alapon nyugszik, amit számszakilag meg lehet alapozni, ami ellenőrizhető, és ebben kell érveket találni. Önök kitűnően mutatják be ebben az esetben is, hogy van egy csomó kristálytiszta víz. Persze, a tudós odamegy és megnézni, talál benne egy-két apró szennyező anyagot, norma alatt. Ha van egy-két eset a 154-ből, ahol nem sikerül egy kinevezés, hát kérem szépen, ez az élet valóságos dolga! És ez nem nagy dolog! Valamint önök ahhoz is kitűnően értenek, hogy abszolút életszerű dolgokat természetellenesnek mutassanak be. Ezen kellene egy kicsit ellenzéki oldalról elgondolkodni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tényleg azt hittem, hogy kimerítettük a témát, de ezek szerint ön még tud régi dolgokat újként bemutatni.
Hát akkor elmondom: valóban vannak szakaszok, de az önök kormányzása alatt a szakaszok a bejelentés különböző szakaszai voltak. Emlékszünk arra, hogy amikor a kérdőívek megérkeztek, szinte azt a látszatot keltették, hogy már fel is vettek bennünket. Az önök miniszterelnöke, külügyminisztere pedig 2000-et mint abszolút biztos dátumot emlegette. Vissza lehet ezeket keresni az újságokban; sajnos, ez így történt.
Ezzel szemben nem csinálták meg a területfejlesztési törvényt, nem véglegesítették, hogy meglegyenek a régiók, nem csinálták meg a kistérségeket, nem költöttek pénzt arra, hogy ezek a munkaszervezetek létrejöjjenek. Ennek is megvolt az oka, hiszen a Bokros-programnak nem az volt a filozófiája, hogy ilyet megcsináljanak. Az "a pénzt mindenhonnét elszedni" alapon működött, egyensúlyi és egyéb kritériumokat túlhangsúlyozva, amelyek jelentőségét természetesen mi is és ma is látjuk. De amint látja, valamennyivel több jut most, ezért működnek a programok. És az intők be is voltak írva annak idején a Brüsszel által készített országjelentésekbe, éppen ezen a területen - a kulcsterületen! Amikor is arról volt szó, hogy a Brüsszel által javasolt, az acquis communautaire-ben feltüntetett, a Phare-programban megfinanszírozott ügyek nem mentek előre.
Persze a pénz is hiányzott hozzá, mert önök másra költötték a pénzt, ezt is tudjuk. Ne haragudjanak, de ezt a történelmi folyamatosság kedvéért szóvá kell tenni, és ki kell emelni, hogy ez megváltozott, most már másként van! Egyrészt ledolgoztuk azt a lemaradást, amit önök begyűjtöttek, egy csomó új programot elfogadtattunk, és most már láthatók ezek a projektek több helyen az országban. Több tucat! Nem győzünk avatni ezeken a területeken.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönöm a lehetőséget, hogy beszámolhatok az előrehaladásról, amit a magyar Phare-program az elmúlt két évben elért.
Forrásfelhasználásban az 1998-ban érzékelhető negatív tendenciákat 1998 végére sikerült megállítani, majd 1999-ben jelentős fordulat következett be, és ez a folyamat azóta is tart. Számokban kifejezve: 1998 végén lezárult az 1995. évi Phare-program, 99,3 millió, allokációjával 26,5 millió euró még lekötésre várt 1998-ban, amit sikerrel teljesítettünk; az 1996-os országprogram teljes lekötését 1999 októberéig végeztük el; az 1997-es országprogramot pedig 1999 végéig, az 1998-as programot 2000. szeptember 30-ig.
A programok lekötésének hatékonysága 2000-ben elérte a tagországi szintet, amit az országvéleményben úgy jelenít meg az Unió, idézem: "Magyarország esetében a kormányzati szervek közötti jó együttműködés eredményeként 2000 szeptemberében megszűnt a korábbi években kialakult lemaradás." A sikerek fő összetevői elsősorban a Phare intézményrendszerének korszerűsítése érdekében tett erőfeszítésekre vezethetők vissza: képzési programok, kiadványok és tanfolyami anyagok nem csupán a központi államigazgatást, hanem a regionális szintek dolgozóit is elérték.
(15.30)
Tekintettel azonban arra, hogy a 2000. esztendőben az ISPA- és a SAPARD-programokkal kiegészülve 235 millió euró, körülbelül 61 milliárd forint támogatást sikerül megszerezni, a fentieken túlmenően további előrehaladást kell elérni. Célunk nem kevesebb, mint hogy a megvalósító egységek szintjén a szakemberállományt, az eszközellátottságot az Unió követelményeinek szintjére emeljük.
Azoknál a minisztériumi egységeknél, amelyek a jövőben strukturális és kohéziós alapok kezelésével foglalkoznak, az EU-programokra fordított emberi és anyagi erőforrások további növelése szükséges. A struktúrapolitikai ügynökségek kialakítása több ágazatban megindult. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén a feladatokat az újonnan létrejött SAPARD-ügynökség végzi el. Alakulóban van a nemzeti területfejlesztő ügynökség ugyancsak az FVM-ben, és az Európai Szociális Alappal foglalkozó nemzeti ügynökség. Ezt a GM, az Oktatási Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium együttesen hozza létre. Ahogyan képviselőtársam fogalmazott, a segélyprogramok keretében biztosított források felhasználása kiemelt nemzeti érdek, ami a kormányzat egészének közös gondolkodását és cselekvését igényli.
Az azonos célok, az együttes munka meglétét bizonyítja az ISPA-program, amely négy tárca: a Gazdasági Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium és a Phare tárca nélküli miniszter közös felelősségével szerveződött és működik. Bizonyítja ezt másrészt a gazdasági és szociális kohézió megteremtését célzó programok közös felügyelete, ahol a GM, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és az FVM működik együtt. De jó példaként említhető a jogharmonizáció területén minden tárcának az Igazságügyi Minisztériummal való együttműködése.
A harmadik észrevételre, engedje meg képviselőtársam, hogy néhány száraz adattal válaszoljak. Csak Budapest - SZDSZ-es polgármester alatt - '98-99-ben 31 millió eurós, több mint 8 milliárd forintos támogatásban részesült: 16 millió eurót kapott az észak-pesti szennyvíztisztító, és 15 a milliót Ferencváros-Soroksár vonal rekonstrukciója. Győr város szennyvíztisztítója ISPA-keretből készült; Nyíregyháza 4,7 milliót, Békéscsaba 2,6 millió eurót kapott és így tovább, hosszan sorolhatnám.
Köszönöm. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon röviden: a CW Bank egy jelenségre mutatott rá, hogy mi minden történt az elmúlt tízegynéhány évben a bankszektorban. A vizsgálóbizottság nagyon értékes munkát végzett, megállapította nagyjából a veszteség nagyságrendjét, és beleütközött a banktitokba, továbbá nagyon értékes javaslatokat tett, hogyan lehet ezt a banktitkot áthágni, illetve hogyan lehet esetleg a banktitok bűnügyi háttere mögé behatolni.
Sok minden volt itt az elmúlt évtizedben, a HIB Bankot ugyanúgy végelszámolták, az akasztófa-garanciák ügyét az ország költségvetésének nyakába varrták, a jó ég tudja, hogy a rubel-dollár átváltások körül mik történtek, mi történt, amikor az MKB kivált a Nemzeti Bankból könyv szerint is.
A végeredményt tudjuk: az a kétezer-egynéhány milliárdban testesül meg és annak az éves 300 milliárdos kamatjában, de ez a vizsgálat azért irányt szab. Egyrészt bemutatja, hogy az Állami Számvevőszéknek - ha a törvény erre még nem is ad lehetőséget - itt kötelességei kell hogy legyenek jövőre, a múltra is ezt a sok mindent átnézni, hiszen ez nem száz évvel ezelőtt történt, és ez iránymutató, hogy minden ilyen esetben megtenni azt a büntető feljelentést, ami aztán alkalmas technika arra, hogy a banktitok sűrűjében az igazságtevő hatóságok el tudjanak járni.
Úgy gondolom, hogy a leendő új jegybankelnöknek ezen törvényi feltételek szorgalmazása lesz a legfontosabb feladata, ez az, amit tőle várunk.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat benyújtását a tervezési-statisztikai régiók kialakítása, hazánk európai uniós csatlakozása és a hatályban lévő szabályozás gyakorlati tapasztalatainak hasznosítása indokolja.
Az EU regionális politikájának megfelelően '99-ben az országos területfejlesztési koncepcióval összhangban hét tervezési-statisztikai régió került kijelölésre, amelyek teljes egészében megfelelnek az Európai Bizottság statisztikai hivatala által kialakított NUTS-rendszernek.
Hazánk az EU-csatlakozásból adódó elvárásoknak eleget tett, és a jövőben is eleget kíván tenni. A még teljesebb összhang érdekében azonban további intézkedésekre van szükség. A javaslatban ennek megfelelően kiemelt feladatként fogalmazódik meg a programfinanszírozásra való áttérés és a strukturális alapok fogadására történő felkészülés.
A javaslat kidolgozása során megvizsgáltuk a programfinanszírozás bevezetésének lehetőségét. Megállapítottuk, hogy az eltelt rövid időszak nem tette még lehetővé, hogy a regionális fejlesztési tanácsok olyan mélységig kidolgozzák fejlesztési programjaikat, illetve azok finanszírozási tervét, amelyek lehetővé tennék támogatási rendszerünk alapvető, ennek megfelelő módosítását. Ezért a programfinanszírozás fokozatos, de az uniós csatlakozásig megvalósuló bevezetését javasolnánk.
A regionális fejlesztési programok kidolgozása mellett szükség van még a fejlesztési programok rendszerének felépítésére, illetve összehangolására. Ez utóbbi célkitűzésnek és egyúttal az EU jogos elvárásának fog eleget tenni hazánk a nemzeti fejlesztési terv elfogadtatásával, illetve elfogadásával.
A javaslat megfogalmazza azt is, hogy a fejlesztési programok kidolgozása mellett fontos a strukturális alapok támogatási rendszerének a megismerése. Ezt a Phare 2000. évi programja is szolgálja. A Phare 2000. évi programja segélyének igénybevételéhez szükséges előzetes nemzeti fejlesztési terv, és a kijelölt kísérleti régiók előzetes regionális fejlesztési programjai elkészültek egyébként tavaly. A Phare 2000. évi programja a hét régióból csak háromban teszi lehetővé a támogatási gyakorlat megszerzését ez ügyben.
A kormány a Phare 2000. évi magyarországi programja prioritásának meghatározása mellett a nem kísérleti régiók felkészülése érdekében is hatékonyan intézkedett. Az intézkedés lényege, hogy az előzetes nemzeti fejlesztési tervben meghatározott prioritások figyelembevételével a további négy régiónak is ki kellett dolgozni az előzetes fejlesztési programját, és az ezek végrehajtásához szükséges forrásokat a központi költségvetésben is tervezni kellett, ezek ténylegesen betervezésre kerültek.
A programok végrehajtásához szükséges források tehát a 2001-2002. évi költségvetési törvényben bent vannak, elfogadásra kerültek. A programfinanszírozás szabályainak megfelelően a nem kísérleti régiók programjai megvalósulásának figyelemmel kísérése, folyamatos értékelése céljából monitoringbizottságokat állítunk be, ezek felkészítése folyamatban van. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a területfejlesztési támogatások '97. évi szabályozása több kedvező hatással járt.
(18.30)
A területfejlesztési célkitűzések elérése érdekében az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet elfogadásával megvalósult az elkülönített állami pénzalapok, fejezeti előirányzatok összehangolt felhasználása. A szabályozás jelentős előrehaladást hozott a különböző támogatási források pályázati rendszerének egységesítésében. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi törvény a területfejlesztési célelőirányzatok legalább 50 százalékának decentralizálását írja elő. A rendelkezésre álló forrásból a megyei területfejlesztési tanácsok a szabályozásnak megfelelően 50 százalékot kapnak. A fennmaradó 50 százalék a területfejlesztés központi célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja. Kedvező tendencia, hogy a területfejlesztési célelőirányzatból nyújtott támogatások közel kétharmada a munkahelyteremtéshez, munkahelymegtartáshoz, valamint a vállalkozóvá válást elősegítő ipari parkok, inkubátorházak létesítéséhez kapcsolódott.
A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásból elsősorban az EU-csatlakozás szempontjából is jelentős szennyvízkezelő-beruházások kapták a legnagyobb mértékű támogatást. Az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei és a gyakorlati tapasztalatok viszont azt jelzik, hogy az elért eredmények még csak kezdeti lépésnek tekintendők, és szükséges a területfejlesztés támogatási rendszerének további reformja. Ezért a benyújtott javaslatban megfogalmazott támogatási célok EU-konformak, a társadalomban bekövetkezett fejlődésre épülnek és az ország előtt álló jelentős feladatok megvalósítását szolgálják. A területfejlesztési célelőirányzat nagyobb arányú decentralizálásával tovább növekszik a térségi intézmények pénzügyi eszközrendszere.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a területfejlesztési támogatás olyan kiegyenlítő felzárkózást elősegítő támogatás, amely a többi tárca által nyújtott támogatással párhuzamosan adható. Ez a pluszforrás teszi lehetővé a támogatás mértékének differenciálását, a területi különbségek csökkentését. Célunk ugyanis a meglévő fejlődésbeli különbségek mérséklése, a további leszakadás megakadályozása.
A tapasztalatok alapján indokolt növelni a decentralizált kereteket. A területfejlesztési célelőirányzatból a szubszidiaritás elvének erősítése érdekében a javaslat a területfejlesztési célelőirányzat 65 százalékának a decentralizálását írja elő az eddigi 50-nel szemben. A megyei területfejlesztési tanácsok 30 százalékot, a regionális fejlesztési tanácsok 35 százalékot kapnának ily módon. A központi keret 50 százalékról 35 százalékra csökkenne. A megyei területfejlesztési tanácsok esetében a felosztás alapját képező számítási módon nem javasolunk változtatást, így a megyék közötti elosztási arányok csak a megyék fejlődésében bekövetkező változások alapján módosulhatnak.
A regionális fejlesztési tanácsok esetében a területfejlesztési célelőirányzatból rendelkezésre álló forrás olyan felosztását javasoljuk, amely differenciált támogatásokat tesz lehetővé. Tekintettel arra, hogy az EU támogatási elvei szerint jelenleg az ország egész területe az egyes számú támogatási célterületbe - objective one - sorolható be, ezért az elmaradott térségek támogatási feltételei korlátozás nélkül az ország egészére érvényesek. A regionális szinten felosztásra kerülő forrásokból ezért minden régió, így a közép-magyarországi is részesedik. A felosztás alapján az ország legfejletlenebb és legfejlettebb régióiban élő, egy főre jutó támogatás 2:1 arányra vezet, megyei szinten ez 3:1 arányban marad. A támogatási célok esetében a területfejlesztési célelőirányzatnál új támogatási formaként javasoljuk a humánerőforrást, beleértve az oktatást, a szakipari képzést, a munkanélküliek regisztrációját, valamint az egészségi állapot megőrzését biztosító feltételek támogatását.
A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásból továbbra is csak önkormányzati fejlesztéseket lehet támogatni. Az eddig támogatott termelői infrastrukturális beruházások mellett azonban lehetőség nyílik az intézményi beruházások, valamint a települési rendezési tervek előkészítésének támogatására is. A célkitűzéseknek természetesen minden esetben környezetbarát módon kell megvalósulniuk. A kedvezményezett térségek besorolásához egyszerűsítettük a mutatószámrendszert, átláthatóbb, ellenőrizhetőbb módszert alakítottunk ki. Az eddig négy kedvezményezett térségtípusból hármat javasolunk meghagyni. Az elhagyni javasolt, tartós munkanélküliséggel sújtott térségtípus ugyanis az elmaradottság, az ipari vagy mezőgazdasági szerkezetátalakítás következménye, elhagyása azért nem érinti a kedvezményezett térségi körbe való bekerülést. Ennek megfelelően csak a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, az ipari szerkezetátalakítási és vidékfejlesztési térségtípusok megtartását ajánljuk. A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek besorolásánál a mutatók csökkentésére törekedtünk, kiküszöbölve az egy-egy mutatócsoportból adódó súlyozási torzulást.
Az alkalmazott mutatószámok csökkentése mellett egy új, a földrajzi elhelyezkedésből adódó eltérő mutató alkalmazását is javasoljuk. Ez a mutató azt jelzi, hogy egy térség településeiből a térségközpont vagy a legközelebbi térségközpont, a megyeszékhely vagy megyei jogú város hány perc alatt érhető el közúton. Ez az Európai Unióban is alkalmazott mutató megfelelő jelzőszám a közigazgatási, oktatási, egészségügyi intézmények és a szolgáltatások elérhetőségére. Az ipari szerkezetátalakítási térségek besorolásánál alkalmazott feltételrendszeren, miután bevált és ez harmonizál az EU-szabályokkal, nem óhajtunk változtatni.
A vidékfejlesztési térségek közé a vidéki kistérségek közül azokat a térségeket javasoljuk beemelni, amelyekben a munkanélküliség az országos átlagot meghaladja, és az egy főre jutó személyi jövedelemadó alapja az országos átlag alatt marad. A vidéki jelleg mellett tehát halmozottan hátrányos helyzetű térségek kerülhetnek be a kedvezményezetti körbe. A kedvezményezett térségeken kívül is jelentős különbségek adódhatnak egy-egy település helyzetében, amelyet a térségi besorolás nem tud figyelembe venni. Ezért változatlanul javasoljuk, hogy az önkormányzati szabályozás keretében a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések is kerüljenek be a területfejlesztés szempontjából kedvezményezettek körébe. A támogatási források szétaprózódásának megakadályozása érdekében a kedvezményezett térségek lakónépességének felső határát a javaslat az ország lakónépességének egyharmadában határozza meg.
A tisztelt képviselőtársakat arra kérem, hogy a területfejlesztési támogatási rendszerek reformja és az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében ezt az alapvető fontosságú országgyűlési határozatot támogatni és elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nem volt ez egy rövid vita, nagyon sok tartalmas észrevételt lehetett hallani. Úgy tűnik, és ez örömömre szolgál, hogy a területfejlesztés ügye, és ezzel a vidékfejlesztés ügye is a társadalom szélesebb rétegeinek ügyévé vált. A pártok, frakciók érdemi észrevételeket tettek, még akkor is, ha nem minden esetben tudunk ezekkel az észrevételekkel egyetérteni.
Hát először is nézzük meg, hogy a start hol volt, amikor ez a kormány átvette ezt az ügyet. Ott volt valahol, hogy lényegében az európai uniós csatlakozási folyamatban az akkori magyar kormány kötelezettségeket vállalt, az unió pedig egy kicsit nyomta ezt az ügyet, hogy na, kezdődjön valami. '95-ben először erre már pénzügyi forrásokat adtak a magyar kormánynak, '96-ban emelték, '97-ben az emeltet duplázták, majdnem triplázták.
(22.20)
'96-ban megszületett a területfejlesztési törvény első verziója, tehát valami kis mozgás beindult, de aztán megállt a szerelvény. Nem ment előre az intézményfejlesztés, és igazándiból a források, bár valami előremenetel volt, de nem olyan nagyon bőven csörgedeztek ezen a területen.
A '98-as váltásnál a vidékfejlesztés ügyében újabb célok kerültek megfogalmazásra. A területfejlesztési törvénynek bekövetkezett az a változtatása, ami létrehozta a régiókat, egyébként elég gyors ütemben. Akkor is, emlékszem, ugyanilyen érvek hangzottak el, hogy hú, nem lesz ez gyorsan, meg így, meg úgy. Mindig az volt, hogy nem túl gyors-e, ami egyébként az élet által ki van kényszerítve. De azért elindultunk. A számok elég impresszívek. Nem akarok senkit untatni, de itt van egy okmány a Pénzügyminisztériumtól, ami a '99-es bázison a 2001-2002-es költségvetési törvényjavaslat terület- és vidékfejlesztéssel, területi kiegyenlítéssel, területi gazdasági és infrastruktúra-fejlesztéssel közvetlenül, illetve közvetve összefüggő előirányzatait tartalmazza. Mindegyik soron jóval nagyobb a növekmény az inflációnál.
Tehát a források szépen nőnek a költségvetésből is, és hasonlóképpen a nemzetközi források is ezen a területen most már érzékelhető módon elindultak. Tehát a pénz, a forrás több, emiatt nem kéne annyira aggodalmaskodni.
Néha persze, ez is igaz, a többletforrás is gondokat tud okozni. Nemcsak a kevés pénzből van baj, hanem néha a többől is lehet bizonyos baj meg probléma, mint ahogy én mint hajdani bankos, azt mondom, a mérleg passzív oldalán néha jobb üzleteket lehetett kötni, mint az aktívon, de ez már csak nézőpont kérdése.
Fölmerült egy központi kérdés, hogy mi a decentralizálás. Nagyon eltérők a fogalomrendszerek. Az én fogalomrendszerem szerint a decentralizálás azt jelenti, hova jut a forrás. Hova? Az ellenzéki képviselőtársaim szerint a decentralizálásnak csak egyetlen értelme van, hogy ki az, aki oszt. Ez már nézőpont kérdése. A hova jut a forrás tekintetében, merjük vállalni a dolgot. A ki az, aki oszt tekintetében meg nem tudjuk, miről van szó, mert egy aktuális kormányzat aktuális költségvetési politikája allokálja a forrásokat.
Szóvá teszik, hogy ezek a testületek, amik decentralizált helyeken vannak, a megyeiek talán még so-so, működgetnek, de a regionálisok nem. Nekem erről más a meggyőződésem, meg kell mondjam, annak tükrében is, hogy körülbelül 10-15 napja találkoztam minden egyes régiótanács vezetőjével és minden egyes munkaszervezettel. Nem az volt az általános benyomásom, hogy sehol sem tartanak, hanem az volt a benyomásom, hogy még egy kis intézményi megerősítésre szükség lesz. Az elmúlt egy-másfél évben ezek a szervezetek létrejöttek, ezekben tudatosodott a feladat, ezek tavaly nyár közepén elkészítették a PNDP-okmányt, az előzetes nemzeti tervet. Ezt össze tudtuk foglalni, Brüsszellel el tudtuk fogadtatni. Ezért a három keleti régió brüsszeli támogatásban részesült. A kormány csatlakozott ehhez az ötlethez, és azt mondta, hogy a négy másik részére is forrásokat biztosít. És ez bent van a költségvetésben.
Most arról beszélünk, hogy ezt a pénzt, ha lehet, azokra a programokra, amik fogantattak... Való igaz, hogy nem egyenletes minőségben, most nem akarom egyiket vagy a másikat kiemelni, előtérbe helyezni, de fogantattak tervek, sőt prioritásokat képeztek. Hogy most azokkal akkor foglalkozzunk-e avagy nem, vagy megint holmi osztogatásról-fosztogatásról leend itt szó.
Szóvá tették ellenzéki képviselőtársaim - a név- és címmegjelölést most mellőzném -, hogy bizony, a kormány bedelegál ezekbe a fejlesztési tanácsokba embereket. Hát persze, hogy bedelegál, hogyne delegálna be, amikor ezek a területfejlesztési ügyek a nagy szektorokat érintő fejlesztési ügyekkel rendkívül szoros kapcsolatban vannak, és ilyen szektorális ügyek mind a kormány, mind az Európai Unió támogatásával, finanszírozásával egyre növekvő számban jelennek meg.
Sokszor és sokat bírálják önök az autópálya-fejlesztést, különösen addig volt ez nagy kritika tárgya, amíg el nem indult, amíg esetleg nem lesz szerződés, így, úgy, amúgy. Amióta megy, azóta kevesebb a kritika. De azért az valahol rendet vág az ottani régiók fejlesztési elképzeléseibe, azokban az up date-ekbe, azokba a följavításokba, amelyek ennek a hiányában nem lettek volna lehetségesek. Akkor már könnyen fölmerül az elérhetőség, ezért jelenik meg új szempontként; ha odébb megy 50 kilométerrel az autópálya, akkor egy halom községet hogy érint ez, hogy érnek be a városba, mibe kerül ez benzinben, energiában, elérhetőségben, availabilityben. Ez egy új szempont, alkalmazni kell.
Vagy: az Európai Unió támogatási programjában, az ISPA-ban arról szoktunk beszélni, mert a tárgyévet csak az érintette, hogy 88 millió euró támogatás érkezett, fele-fele arányban környezetvédelemre és közlekedésre. De elárulok egy titkot, ami nyílt titok természetesen: nem ennyiről van szó. Sikerült az Európai Uniót 6-7 éves programokra, de 3-4 éves programokra nagy számban elkötelezni pénzügyileg, és ehhez a magyar kormány is hozzátette a pénzügyi kötelezettségét. Ezeknek a programoknak a volumene több száz millió euró, és itt tulajdonképpen a projektek tenderkészek. De ez mindjárt befolyásol ám regionális ügyeket, sőt kistérségieket. Mert ha Debrecen környékén elkezdik csinálni, mint ahogy remélem, a tender után erre sor kerül, a kommunális hulladékgyűjtőt, akkor ott már mindjárt egészen más lesz a foglalkoztatási helyzet. Ezek egy csomó ügyben rendet vágnak.
Más: a GDP. Rozgonyi képviselőtársammal együtt tudunk morogni, nem vagyok boldog ettől a nagy GDP-zéstől. Nem azt mondom, hogy ennek a mutatónak nincs abszolút jelentősége - van. Ez a mutató azt jelzi a külföldnek, hogy milyen jó valahol befektetni. Kell egy ilyen orientációt adni, de amiről mi beszélünk, ahhoz inkább az tartozna, hogy helyben, a helyiek jövedelme hogy alakul. És itt nagy füllentések vannak sajnos még, hiszen például Budapestre rákenik, hogy nagyon gazdag. Persze, valamivel gazdagabb, mint a vidék, ezzel kapcsolatban nincs kétség, de nem annyival. Mert a budapesti nettó jövedelemtranszferek, a pozitív jövedelemtranszferek a szaldó együttesében többet veszít, mint mit tudom én, valamely kisebb, tápiósági kerület.
Tehát nem vagyunk igazándiból a saját adataink birtokában. Miért nem vagyunk? Azért, mert az előző korszakban, az előző négy évben ez nem volt olyan központi téma. Igazándiból snassz lett volna kimutatni, és a mai napig nincs kimutatva, hogy '90-től a GDP és a GNI hogyan alakult, mert a GDP-növekedés éveiben a GNI-ban még valószínűleg süllyedés volt; meg vagyok győződve, pedig nagyon hasznos lenne, ha tudnánk.
Írországban, akár Izraelben is - nem uniós ország - hetente, havonta a Pénzügyminisztériumnak ilyen kimutatásai vannak, lehet nézegetni őket, nagyon hasznosak.
Pénzhatékonyság: Baráth képviselőtársam említette, hogy egy csarnok, annyi pénzből mi jut... Ebből is lehet látni, hogy a vidéki pénzbefektetés hatékonysága sokkal jobb, mint a fővárosi, hellyel-közzel. Bizony! Tehát egy-egy kis projekt, egy 100-200 milliós projekt adott esetben 3-4-5 ezer embert boldoggá tud tenni.
Késésben vagyunk-e? Folyamatosan. Folyamatosan késésben vagyunk. Néha persze helyben gyorsan futunk. Önök is ezt tették egyébként. Hogy cammogunk, futunk? De mindig késésben vagyunk, mert az idő hajt bennünket, és saját céljaink hajtanak bennünket, hogy erről az európai expresszről le ne késsünk, ha lehet, a forrásokat időben igénybe vegyük.
(22.30)
Szinergiák: ez az év az első, amikor rengeteg különböző típusú program egymással ölelkezik is, egymást segítgetik. Még mindig nem kellő mértékben, mert helyesen jegyzik meg, hogy például egy csatornaberuházásnál, különösen, ha két megye határán van, milyen gubancok adódnak. Nehéz összehozni - a polgármester, aki fölvállalja a gesztorságot, vagy megőszül, vagy lemond, vagy a guta üti meg, szóval valami történik -, de haladtunk előre.
A Széchenyi-terv fönt van az interneten. Így van, bizony! Sőt, föltettük az agrártámogatási rendszert is, mert annak a fejlesztési célkitűzései és majdan a SAPARD, ami jön, összekombinálva az európai uniós, a regionális, a megyei fejlesztési forrásokkal egy ügyes pénzügyi tervezőt arra sarkall, hogy egy klassz forráskoordinációt csináljon. Ehhez az oktatást is kiépítettük, 700 embert képeztünk ki a tavalyi évben, idén pedig körülbelül 1000-1200-at akarunk, kistérségi mélységgel, azokból a térségi menedzserekből, akik már ott dolgoznak, azokból a falugazdászokból és önkormányzati emberekből, akik hajlandók. Higgyék el - az első ilyen tanfolyamon túl vagyunk -, túljegyzik ezeket a tanfolyamokat. Van igény a tudásra, van pénz, fel lehet használni.
Javult az összehangoltság. Az Európai Unióval mindig nagy gond volt, hogy ők több évre terveznek, mi meg egyéves költségvetéssel megyünk. Ez a sokat bírált kétéves költségvetés ez ügyben hatalmas előrelépés. Mikor tudtam volna én két évvel ezelőtt azt a kormányon átverni, hogy a hétéves programokhoz is a teljes kormányzati társfinanszírozási kötelezettségvállalás átmenjen? Soha. Most meg meg lehetett ezt oldani. Szóval, erről van szó, inkább egy kicsit a bőség zavarában vagyunk, az időnek meg a hiányában vagyunk.
Én azt mondom, és erre késztetem, kérem képviselőtársaimat, hogy minden hibája ellenére - mert nem akarom agyondicsérni az előterjesztést, nem tisztem - tegyenek módosító javaslatokat. Nem véltem senkinek a felszólalásában gátló szándékot felfedezni, és úgy gondolom, hogy kellően alapos, részletes vita után a módosítókkal együtt ebből egy használható törvény lehet, ellenkező esetben pedig úgy járunk, mint annak idején a Phare-pénzekkel.
Köszönöm szépen, és ehhez kérem a tisztelt Ház támogatását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim, e késői órán! A történet ismert: a kormányzat a természettel egy kicsit hadilábra került, különösen '98-99-ben - árvíz, belvíz, évszázad, évezred tiszai árvize, rendkívüli pénzügyi terhek, rendkívüli összefogások, és ha úgy tetszik, ez ügyben sikerek. Mégpedig nem is kismértékű sikerek, amelyek mellett eltörpült egy-két, a média által akkor fölfújt hír, mely szerint például valaki egy traktorkereket közben kiszúrt, miközben azért megállították az évezred árvizét, meg ellopott három zsák cementet - mint főtörténetek.
Tulajdonképp a területek egyik része még szinte vízben állt, a másik meg már kezdett kiszáradni. Ugye, emlékszünk erre a helyzetre?
(22.50)
Talán ez magyarázza azt, hogy azon túl, hogy voltak gazdálkodói bejelentések, és ezek valamilyen módon összegyűjtésre kerültek, valóságos, tényleges és visszaigazolható, hivatalos felmérés azonban nem. Az ok, hogy miért történt... - a bejelentés, képviselő úr, nem azonos a hivatalos felméréssel. Az ma már nehezen orvosolható utólag, de sok szempontból persze valószínűsíthető agrometeorológiai meg egyéb nyilvántartások alapján, efelől semmi kétség.
Azonban egy-két másik körülményt is elmondanék, és ez is a történethez tartozik, nem kisebbítve a kárt. A mezőgazdasági szereplő, a gazdálkodó évezredek óta ki van téve külső körülmények - mint az időjárás - által keltett szélsőséges kockázatoknak is. Ilyen az aszály. Ezért vannak ezek a fránya biztosítók, akik erre nemigen biztosítanak, mert ők is tudják, hogy erre jól rá lehet faragni, a biztosításra. Ugyanakkor persze azért van az állam adott esetben, hogy lehetőségeihez képest valamelyest segítsen. Na most, hogy tavaly a segítés végül is 1-1,5 milliárdra telt - de azért arra telt és azt meg is kapták -, az azzal is magyarázható, hogy tavaly egyik kárrendezésből a másikba botlottunk; higgyék el, minden harmadik kormányülésen ezzel foglalkoztunk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs jegyzőkönyv!) Hát, sajnálhatja, képviselő úr. De azért ez megtörtént, ön is értesült a sajtóból, hogy ki, hogyan és mennyit kapott, és hogy megkapta mindenki a lakás-helyreállításokra, az önkormányzati tulajdonokra és a többi. Azért azt a közvélemény tudta.
Más: azért van a rosszban jó is. Azért az ágazat árai szépen följebb mentek ám! A jövedelmezőségi számok azt mutatják - és azért akkor is bólogasson, képviselő úr, amikor csak ez van az újságban, mert tényleg egy kicsit jobb lett a jövedelmezősége a mezőgazdaságnak. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Na persze nem vigasztalja ez azokat, akiknek teljesen tönkrement a termésük. Országos átlagban lett jobb a jövedelmezőség, mert kevesebb lett a termény meg egyéb okok is közrejátszottak, nem akarom itt részletezni.
Mit lehet itt tenni, miután már egy másik évben vagyunk? Valamit azért kell. Pénzügytechnikai ügyekkel lehet ezt a dolgot valamelyest lekezelni. Az évnek, amelyikben ez történt, a költségvetési zárszámadása még előttünk áll. Úgyis kapunk kritikát, hogy esetleg több a pénz, mint kellene - adott esetben, mert a gazdaság megy, ami persze nem baj, annak örülünk. Ugyanakkor azonban én azt kérném a képviselő úrtól is és a javaslatot támogatóktól, hogy a számok rendkívül megalapozott formában - nem azt mondom, hogy ez abszolút hiányában van a megalapozottságnak, azért tudnunk kell a mi mennyi kérdését -, annak függvényében, hogy a zárszámadás számai adott esetben hogy állnak, valamifajta megoldást a kormánynál lehet kezdeményezni.
A másik dolog, hogy azon is nagyon keményen kell dolgozni, hogy ha és amennyiben pénzügyi megoldás kínálkozik egy meghatározott mértékben, visszamenőleg hogyan lesz ez elrendezve, kik a kedvezményezettek. Mert ha magyar hangbemondás alapon dolgozunk, akkor valószínűleg mi húzzuk a rövidebbet, esetleg jelentős összegben pénzeszközök kerülnek felhasználásra, és hosszabb sora lesz az elégedetleneknek, mint az elégedetteknek. Ez a felelősség azért az előterjesztőn is rajta van, és ezt a felelősséget - ha úgy tetszik, keresztet - viselve várjuk akkor, adott esetben ilyen konstellációban a részletes javaslatokat. Köszönöm szépen.
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Tényleg, tisztelt elnök úr, kedves képviselőtársaim, nagyon előrehaladott az idő, de azért úgy gondolom, hogy legyünk túl a nehezén.
Miből fakad az, hogy a termelőknek nincsen biztonsága? Több tényezőből. Először is - erről volt több említés - abból fakad, hogy az átvevők, amelyek az elmúlt tíz év során szervezetileg, tulajdonilag elszakadtak a termelőktől, külön pályákon mozognak, és az ő gazdálkodási biztonságuk is elég alacsony szintű, legalábbis ezt bizonyította a múlt egynéhány éve, így vannak csődök a különböző feldolgozóiparok területén, és krumplival fürdenek be, hússal fürdenek be, tejjel, mikor mivel.
Aztán van egy olyan, ami az általános gazdasági viszonyunkra jellemző, hogy a mi törvényeink igazándiból nem nagyon szankcionálják azt, aki gonosztevő. Kis Zoltán képviselő úr említette azt, hogy jobb helyeken azért letiltják a pályáról ügyvezetőként az illetőt, sőt alapítóként is van, aki ilyen disznóságban benne van. Erre voltak próbálkozások, nem nagyon ment át a társasági törvénybe, de erről persze nem lehet lemondani.
Aztán károsodhat a termelő például - és ez meglepő dolog lesz - időnként a sajtótól is. Tessék arra gondolni, hogy aratás előtt tonnaszámra jönnek azok a hírek, hogy istentelen nagy termés lesz mindenhol. Nyomják az árat lefele, tart ez mindaddig, míg a kombájnok el nem kezdenek dolgozni, a kombájn elől el nem viszik, három héttel később meg az ár följebb van. Ennek sem tudtuk elejét venni, nem tudom, melyik törvény a felelős érte, de évről évre ez ment.
Aztán károsodik a termelő azért, mert egyszerűen a piac olyan, amilyen. Tényleg vannak áringadozások, mégpedig nem is kicsik. Erre se nagyon tudtunk túllépni azon a modellen, amit még a kései szociból cipeltünk magunkkal, például az exportár-támogatások, amit egyébként nemzetközi szervezetek kritizáltak, bíráltak, itt a Házban is volt ezzel kapcsolatban baj, meg kormányzati hiba is volt ezzel kapcsolatban elkövetve; az sem piackonform.
Tehát miután ennyi minden bajforrás van, ami zavarja a termelő biztonságát, körülbelül ennyi fronton kell harcolnunk is. Mit lehet tenni? Egyrészt át kell menni a polgári törvénykönyv megfelelő szakaszain, meg a társasági törvényen, de ezt csak normatív jelleggel tehetjük, nem mondhatjuk azt, hogy ez csak mezőgazdasági cégekre vonatkozik vagy élelmiszer-ipariakra, ez természetes és világos.
Aztán kell foglalkozni ilyen szempontból a sajtóval, és azt hiszem, egészen másfajta - és ez már az agrárrendtartás dolga - rendszert kellene üzemeltetni, például valami olyat - és ezen már gondolkodunk -, hogy a főbb alaptermékekben, mondjuk, nagyjából a tőzsdén jegyzett termékekben, folyamatosan opciós lehetősége lenne a termelőnek, hogy megszabaduljon a készletétől, ha és amennyiben tetszik neki az az opciós árszint; betegye a közraktárba, és aztán, ahogy elhangzott, ha nála az ár végül is az értékesítéstől jobb, akkor részesül még a többletből, de az az ár már az a szint, amin már ellökte magától a rizikót. Ilyen rendszert be akarunk vezetni.
Lenne egy sajátos, a piaci helyzetre adott vetülete ennek a kérdésnek, az, hogy előbb-utóbb - és erre is az előkészületekkel elindultunk - el kell kezdeni foglalkozni a birtokpolitikával. Tehát e kéréseknek, amelyeket frakciótársaim felhoztak, jelentős része egyszerűen abból adódik, hogy a termelő abban a termékben olyan kis méretű, és a piaci áttekintése, tájékozódóképessége olyan csekély, és bizonyos értelemben gyámoltalan és védtelen, hogy sorozatosan ki van téve az átverésnek - ha szabad ezt mondani, azt hiszem, hogy ilyenkor, éjfél után már az ember megengedhet ilyen szót is.
(0.30)
Sorozatban ki van téve, kvázi egy kicsit a szociális problémákat is transzferálja a gazdasági szférába. Egy birtokpolitikával, ami valahol egy optimális birtokméretet - ez persze eltérő regionálisan, ágazatok szerint - kialakít, ahol a gazdálkodás tartósan jövedelmező lehet a bevételekből és az aktuális támogatásokból, ott egyfajta gazdasági profizmus is kialakult. Régen is volt ilyen, a középparaszt abban az időben profi volt, tudta pontosan, hogy mit kell csinálni, mit hova kell rakni, a Hangyával mit kell tenni, ma pedig nemigen tudják. Azok az iciri-picirik nem nagyon tudják, ők ki vannak téve igenis naponta. Ebben az esetben, ha ez a birtokpolitika beáll, akkor a kérdések egy jelentős részét be lehet utalni a szociális szférába. Tehát nagyjából, azt hiszem, ez lenne az az intézkedéscsomag, amelyet nemcsak egy törvényben... - és ezért is ilyen nehéz ez, mert ha azt mondanák, hogy egy húzást kell csinálni, és a kérdés megoldódott, azért ilyen nehéz.
Én erre ígéretet tehetek, hogy ezeket a részterületeket kézbe vesszük és forszírozzuk, de azt várni, hogy e területen, akár a közeljövőben is, nem vagyunk kitéve hasonló jelenségeknek, amikor végül is nincs más hátra, mint az iciri-picirik ügyében valamifajta állami intervencióért kiáltanak; de nincsenek rendszereink, tehát ilyennek azért addig, amíg ezeket a szabályokat meghozzuk, sajnos, ki vagyunk téve.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Valóban, az ez évre vonatkozó támogatási rendelet jórészt már elkészült akkor, amikor én a megbízást a miniszteri posztra megkaptam, utána egynéhány szakmai és pénzügyi kérdésben kellett konzultálnom, ezt egy hétvégén megtettük, és valóban egy-két módosításra is sor került; alapvetően - és ezt nyilván önök is megtették volna Szabadi képviselőtársammal - azért, hogy a rendelet az első pillanattól kezdve működőképes legyen, s ne járjunk úgy, mint ahogy Ausztriában az egyik miniszter járt, hogy a rendelet az első pillanatban orra bukik. Itt a húsár, a csirkére és hasonlókra gondolok, illetve hogy a pénzügyi lebonyolításban év közepe fele ne keletkezzenek zavarok, erre beépítettük a pénzügyi biztosítékot, ezért köszönet a Pénzügyminisztérium munkatársainak.
Amúgy egyébként a rendelet célja, mint minden ilyen rendeleté, hogy azt, amit a tárca hatékonynak, hasznosnak tart, és amire nincs meg valamilyen okból a termelőnél a pénz és a befektetésre való jövedelem, azt az állam is saját eszközeiből támogassa, oda, illetve ahhoz kell adni a pénzt, ami hasznos és célszerű. Ezért nagyon örülök annak, hogy nagyobb a fejlesztési forrás ebben a támogatási rendszerben, kisebb a feszültség annál a termeléstámogatásnál, mint amekkorát a sajtó láthatott, ezért önnek és a munkatársainak köszönet. Azonban azt kell mondjam, hogy az ön által felvetett probléma, nevezetesen: a kicsik a földtámogatásnál hátrányba kerülnek, ez orvosolandó. Alapvetően úgy lesz orvosolva, hogy a kicsik, akik valóságban nem gazdálkodók, a jövő évtől át lesznek sorolva a szociális szférába, de a következő napirend ugyanerről fog szólni, majd folytatom.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Tény és való, tisztelt képviselőtársam, hogy néhány változtatás történt. Elnézést kérek, ha félreérthető volt, osztrák példára mondtam, hogy orra bukott volna, és ez meg is történt egy közlekedési rendeletnél; nem a miénkre, ezt sikerült elhárítani.
A másik: a gazdák hogy és miként vehetnek igénybe dolgokat? Nagyjából ugyanazon rend szerint, ahogy eddig. Eddig is - nemcsak a mostani kormányzat, hanem az előző kormányzat alatt is - adminisztratív lebonyolítási nehézségek voltak. Ezek nagy része alapvetően abból adódik, és a számosság itt nagyon nagy, ahol az igen kicsik vannak, akik tulajdonképpen vagy kisegítő, vagy szociális jelleggel gazdálkodnak, és ez ez idáig nem volt orvosolható a gazdasági szférában való kezelésen keresztül, ez az apparátus nagyon nagy idejét vitte el. Ezt akarjuk a jövőben a minimumra szorítani azzal, hogy a szociális irányba eltoljuk azt a szférát, amelyik most még gazdálkodási irányban van.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Kicsit visszatérnék oda, ahol Torgyán képviselőtársamhoz intézett szavaim befejeződtek. Észre kell venni, hogy az idén több a földalapú támogatás - ez azért pozitívum -, és ez a több azt a célt szolgálja, hogy többnek jusson több.
Ugyanakkor - és itt részletesen meg kell magyarázni - az elmúlt tíz év nagyon sok olyan, mezőgazdasági termelőnek, gazdának, gazdálkodónak deklarált kis gazdaságot vagy gazdaságnak sem mondható egységet hozott létre, amely a mai magyar viszonyoknak megfelelően sem sorolható valójában ebbe a kategóriába. Intézkedünk arra, hogy ezek a kicsik mentesüljenek ettől a macerás eljárástól meg a drága költségektől. Ugyanakkor azonban ez a követelmény, hogy a termelők földje be legyen vizsgálva, elkerülhetetlen, mert haladunk az Európai Unió felé, és ha majd a direkt támogatásokra megyünk - amire rá kell mennünk, mert az sok pénz -, akkor ezt nem tudjuk megkerülni. Tehát meg is hirdettem azt, hogy elválik jövő évtől ez a két szektor szociálisra és egyébre.
(14.00)
Ami a másik kérdést illeti: az eddigi munkásságomból tudja, hogy a bankrendszer teljesítményéről ritkán szoktam az elragadottság, elragadtatás hangján beszélni. Ma sem tehetem ezt. Mindamellett természetesen a veszély, amely szerint teljesen kivonulna a bankszektor a zöldhitelezésből, talán nem annyira súlyos.
Ha készfizető kezességet adunk, és különösen ezekben az apró szektorokban, az azt jelenti, hogy az állam becsukott szemmel kell hogy fizessen az alapjogviszony vizsgálata nélkül; és mondjam azt, kicsi korrupció, nagy korrupció, minősítését tekintve ugyanaz. Nem is biztos, hogy segít a gazdán, de jogellenes helyzetbe sodorhatja.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Csak annyit, hogy eleve meghirdettem azt, hogy a szakmai fórumokat különösen távlatos ügyekbe be kívánom vonni. Hasonlóképpen a politikai pártokat, adott esetben az ellenzéki pártok véleményét is kérném. Nem utolsósorban azért tenném ezt vagy teszem ezt, hogy - hogy egy rossz szóval éljek - adott esetben a csőbehúzás kísértetét időben elkapjam. Tehát ilyen értelemben számíthat a megkeresésre a kormánypárti csapat is és a szakértői csapat is.
A hitelezés különösen azért fontos, mert rengeteg fejlesztési forrás lesz, és társfinanszírozó hiteleket is igénybe veszünk, de természetesen a forgótermelés finanszírozására szolgáló hitelek is - különösen a mostani évben, amikor még az előző évből jövünk át - rendkívül fontosak, úgyhogy minden észrevételt szívesen látok, hallok. Nem nevezem magam még tapasztaltnak ebben az ágazatban.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! Engedje meg, hogy lendületes felszólalására néhány szóban reagáljak. Egy egészen csöpp szépséghibája volt: a minisztertársam még át sem vette a kinevezési okmányokat, és az első percben így odagurítani ez talán nem volt szép. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Nektek szólt, minisztereknek és a parlamenti képviselőknek! - Szabados Tamás: Nem a miniszternek szólt, hanem a kormánynak!) Helyes! Akkor most a kormány nevében a felvetett problémákról szeretnék szólni. (Bauer Tamás: A kormány a helyén van!)
Először is a támogatási rendelet ez évben minden korábbi évet megelőzően jelent meg időben. Korrigált olyan problémákat, amelyeket a szakma közben felvetett, többek között a húsexportra és a baromfiexportra megadta az exportszubvenciót, megindultak az exportszállítások.
(15.50)
Minőségi támogatás benn van a tejre, minden eddiginél nagyobb összegben támogatja a fejlesztéseket, és ebben az öt hétben azért az Európai Uniónál sikerült elérni a hét évre szóló pénzügyi kötelezettséget, és az ez évre, illetve a 2000-es SAPARD-ra szóló pénzügyi kötelezettséget is. Tehát igaz, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban az előzőekhez hasonlóan számtalan megoldandó feladat lesz, többek között az Európai Unióval folytatott felkészülési tárgyalásokban, a programok megindításában, azonban nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan feladat elé állítaná a miniszter urat.
Ami viszont a vizsgálatokról elhangzottakat illeti, tisztelt képviselőtársam, el kell mondanom, valóban olyan helyzetet igyekeztem teremteni, és ezt, azt hiszem, sikerrel el is végeztem, hogy a minisztériumon belül a normális és előre munkatervbe felvett témákon kívül egyéb vizsgálat ne legyen, tudniillik minden egyéb vizsgálatot az arra illetékes kormányzati ellenőrzési szervek, illetve egyéb szervek folytatnak. Nem hiszem, hogy ez baj, ez inkább a munka hatékonyságát illeti, ugyanakkor pedig a következő időszakra egyfajta munkabiztonságot is jelenthet, hiszen saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem olyan nagyon jó érzés két-három tűz között a napi feladatokat is végezni.
Egyébként a magam részéről, és úgy gondolom, ezt a minisztertársam - aki néhány percen belül átveszi a kinevezési okmányát - nevében is mondhatom, mindig készek voltunk, és vélhetően ő is készen lesz a szakmai közvélemény, a szakmai szervezetek és értelemszerűen az ellenzéki beállítottságú szakmai szervezetekben szereplő emberek véleményének a figyelembevételére is. Erről szól egyébként az állategészségüggyel kapcsolatos program, de marketingszemléletből, erről fog a birtokpolitika is szólni, úgyhogy remélem, ebben a stílusban a továbbiakban is szépen tudunk együttműködni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen sok minden elhangzott a mai nap során a magyar mezőgazdaságról; úgy is érezhetné az ember magát adott esetben, egy ilyen, szintén az agrárágazatból vett hasonlattal, mintha egy vágóhídon lenne: folyik a vér, feldolgozzák az állatot, nyesik a húst, darálnak és a többi. Hát nem valami szép látvány; de a végéről nem beszél senki - és ezt tették önök, tisztelt ellenzéki képviselők -, hogy mi a végeredmény: a kolbász, és hogy az miért nem olyan jó, amilyennek lennie kell.
Röviden át kell tekinteni az elmúlt tíz évet, s lehet egy olyan megjegyzéssel indítani, amit az önök volt pénzügyminisztere annak idején mondott, '97-98 táján, hogy a mezőgazdaság akkora válságban van, hogy ha nem segítünk rajt', akkor... - és az égiekhez fohászkodott.
Nos, '90 után, ahogy tudjuk, a KGST-piacok összeomlottak, piacok szűkültek be, ez az egyik - túltermelés jelentkezett. Rendszereket kellett volna létrehozni szélsebesen, hogy az új típusú gazdálkodásra átálljunk, és ez meg is kezdődött tulajdonképpen az első demokratikus kormány alatt, sok program indult el, hazai és nemzetközi forrásokat is igénybe vettünk.
Ami a nemzetközi forrásokat illeti, a privát mezőgazdaság kifejlesztésére, a mezőgazdaság szerkezeti átalakítására, a hitelkapcsolatok fejlesztésére, az ágazati beruházási intézkedésekre '90-ben, '91-ben, '92-ben, '93-ban az Európai Unió is szépen adott forrásokat, programok valósulgattak meg; kezdett kialakulni, mozdulni valami a fronton - és kérem, jött az önök kormányzásának az ideje. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Azért történt még más is!) Hát persze, sok minden történt, de azért elmondanám, hogy ott mi történt. Például az történt, hogy miközben '90-ben 20 milliós, '91-ben 13 milliós, '92-ben 5 milliós, '93-ban 30,5 milliós uniós program társfinanszírozása jól felszerelt programokkal indult és valósult meg, az önök időszaka alatt '94-ben nulla indult, '95-ben 10 millió, '96-ban nulla, '97-ben 9 millió. Mintha megállt volna az élet.
Az egyik leglényegesebb - Bauer képviselőtársam itt épp a földről beszélt -, aktuális természetesen a mezőgazdaságban a földről beszélni, hiszen nincs az a virtualizáló képesség, amely elvirtualizálhatná a földet a mezőgazdaságtól. Tehát mint alapvető körülmény, az kell. A múltban is kellett, most is kell.
Először is tudni kell, hogy kié, mit csinál vele - bérli vagy mit csinál? Nyilvántartásokat kell csinálni. Az első demokratikus kormány alatt ennek a nyilvántartási rendszernek a kifejlesztése elindult, az önöké alatt meg leállt. Nem szerették a transzparenciát? Hát ugye nem? Nem nagyon... (Dr. Kis Zoltán: A kataszteri programot ki állította le?) Például a '95-ös egyik ilyen program, amely '98 végén még dolga végezetlenül állt ott, épp, amikor megérkeztem a hivatalomba, halt el a földnyilvántartási rendszer következtében. Nem volt rendesen felkészítve. Ezért '99-ben egy újat kellett beállítani, amelyet most valósít meg a mezőgazdasági miniszter. Helyesen mondja Bauer képviselőtársam: a földről fölfele kell a dolgokat fölépíteni.
Aztán folytatnám. (Mayer Bertalan: Ne tedd!) Tehát a '94-97-es korszak olyan nagy érdeklődést nem tanúsított a rendszerekre, az új típusú gazdálkodásra való átállásra - tőkét se sokat juttattak önök sem!
(12.30)
Juttattak egy kétszer 50 milliárdos csomagot - (Jelzésre:) csak egyszer -, jórészt a termelőszövetkezeteknek, amit most sok köszönettel ütemezgetnek át, de a rendszerek kifejlesztésének területén túl sok előrelépés nem történt. Remélhetőleg bejutottunk abba a végső fázisba, hogy most már a termőföld kapcsán - amit talán kevésbé kellene ilyen, hogy mondjam, harcos módon védenünk, ha tudnánk, hogy kinek a kezén, hogy s mint van; az önök jóvoltából ezt még mindig nem lehet pontosan tudni - hamarosan azonban utolérjük magunkat. Ebben ön és önök bízhatnak, ezt meg tudjuk önöknek ígérni; ez már az egyik kolbásza annak a véres hadműveletnek, amit önök itt felvázoltak. (Francz Rezső: Süsd meg!) Sült kolbász is, főtt kolbász is, az jön ki a végén.
Más dolgokról is beszéljünk! A különböző egyéb nyilvántartási rendszerek, az állategészségügy, növényegészségügy - hozzá se szóltak ezekhez a dolgokhoz; hány szarvasmarhánk van, milyen fajtájúak, tejelő vagy nem, egészségügyi dolgok vagy nem. Növény-egészségügyi nyilvántartások, exportügyekben a határokon átlépő áruk vizsgálati rendszerei - európai uniós követelmény, állítólag ott akarunk mi megkapaszkodni. Egyébként az ügyben nagyon jó, virtualizált szlogeneket rengeteget láttunk; emlékszem arra is, hogy 2000 táján az akkori miniszterelnök, az akkori külügyminiszter már bent látott minket az Unióban. Közben ezek a dolgok nem mentek - volt egy kis ellentmondás, egy kis lyuk.
Ebben a keservben, ami aztán végül a polgári kormánynak bezuhant, osztályrészül jutott, és még nagyobb tempóra ösztönözte, nos, ezek az évtizedes mulasztások bent vannak. Úgyhogy tessék ebben a felelősségben minimum részt vállalni, ha lehet, akkor a nagyobb részt, az oroszlánrészt átvállalni! (Dr. Orosz Sándor: A SAPARD-ért is?) Folytatnám, hogy hogyan... Persze, hogyne, erről is lehet beszélni. (Dr. Szanyi Tibor: Kellene!)
Több program van folyamatban, egyrészt, amit otthagytak 1995-ben; amit lehetett, megmentettünk belőle. A '97-eseket már meg tudtuk megmenteni, ami a mezőgazdaságra vonatkozott, olyanokat mint - mindjárt megnézem... (A jegyzetei között keresgél.) - intézményfejlesztés, minőségbiztosítás, növény-egészségügyi rendszer, regionális fejlesztési programok; az is ott maradt szépen. A '97. 05-ös program, a vidékfejlesztés, ami a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódik, hiszen új dimenziókat nyit a vidéki emberek részére, most fejeződik be. 1997-2001 - szóval azért valahol, tudják, voltak itt lemaradások. 1998-ban ismét sajnos csak az év végére sikerült ezt az egyezményt aláírni, mert nem volt előkészítve, de 16 millió euró értékben állategészségügy, növényegészségügy, közös agrárpolitika kivitelezéséhez szükséges intézményfejlesztés, minőségbiztosítás, vidékfejlesztés - program program után, és ez a következő években is így van.
Kérem szépen, lesznek szívesek akkor a dolgot - hogy visszatérjek az eredeti hasonlatomhoz - a vágóhíd oldalán ne csak a vér, a mocsok, a munka és az izzadtság oldaláról - mert az nyilván a közönségnek adott esetben ugyanolyan demonstratív lehet, mint egy lebombázott város vagy valami -, hanem a kolbász, az eredmények oldaláról is bemutatni. Azt hiszem, ez lenne a korrekt, tekintve, hogy a rendszerváltás előtti állapotokat és közben '94-98 között a leállást, leülést is önök okozták, és ebben az évtizedben, valamint a végén ebben a hajrában, ebben az iszonyatos hajrában és ebben a szükségletben ez is benne van.
Nagyon köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. BOROS IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság kormánya egységesített törvényjavaslatot nyújtott be a tisztelt Házhoz a tőkepiacról. A törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a tőkepiacra vonatkozó számos jogszabályt ennek az új törvénynek a keretében egységesen újrakodifikált formában fogadtassa el a Házzal.
A benyújtott tervezet a hatályos értékpapírtörvényt, az árutőzsdetörvényt és a befektetési alapokról szóló törvényt váltja fel. Részint tehát az a célja, hogy kedvezőbb keretet teremtsen a hazai tőkepiac szereplőinek, másrészt hogy tovább növelje a hazai tőkepiacon befektetőként megjelenők védelmét, egyúttal azonban eleget tegyen a tőkepiacokra vonatkozó európai uniós elvárásoknak is.
Mielőtt azonban a törvénytervezetet részletesen elemezném, tisztelt képviselőtársaim, engedjék, hogy a most már több mint egy évtizedre visszatekintő gyakorlattal is foglalkozzam néhány szó erejéig. A rendszerváltást Magyarország is, hasonlóképpen a többi kelet-európai rendszerváltó társadalmakhoz, fejlett és szervezett tőkepiac nélkül és értelemszerűen minden különösebb szabályozás nélkül élte meg. Pontosabban, a rendszerváltás hajnalán felmerült az igény a szabályozásra, hiszen a társaságokról szóló törvény már '89-től lehetővé tette részvénytársaságok létrehozását, ennek megfelelően részvények kibocsátását is, és a nyolcvanas évek végén már megjelentek a vállalati kötvények is a piacon.
(18.50)
Az akkori történeteket visszalapozva, a közvetlen rendszerváltást megelőző másfél-két évben a szabályozatlanságból eredően létrejöttek és károkat okoztak az első visszaélések, elsősorban vállalati kötvényügyekben. Gondolhatunk a korábban állami garanciával és az OTP-betéteknél magasabb kamatozással kibocsátott vállalati kötvények körüli, a kisembereket károsító visszaélésekre, vagy például arra a körülményrendszerre, ami miatt 1989-ben az akkori Tungsram Rt.-ben lévő állami vagyont egy ügyes trükkel pénzintézeti vagyonná lehetett átvarázsolni, majd a spontán privatizáció tárgyává tenni.
A tőkepiac transzparens működését szabályozó törvények hiánya a rendszerváltás hajnalán a Magyarországra történő tőkebehozatalnak is akadálya volt. A szabályozás hiánya által okozott homályos helyzetben az első fénysugarat az értékpapírtörvény megjelenése jelentette, amely alapján 1990-ben, szinte a demokratikusan megválasztott kormány első aktusaként létrejött a Budapesti Értéktőzsde, és megkezdték működésüket a brókercégek is.
Tekintettel arra, hogy a tőkepiac jól szabályozott működésében több mint negyvenéves szünet állt be, és a kilencvenes évek viszonyai sem voltak már összehasonlíthatók a negyvenes évek viszonyrendszerével, az 1990-ben létrejövő szabályok és intézmények a létrejöttüket követő években elég gyakran változtak. Szinte nincs olyan év, hogy a tőke, a hitel, az értékpapírtörvények, valamint az azokhoz kapcsolódó intézmények működését - jórészt az éves költségvetési törvény vagy néha külön törvénymódosítás keretében - a Háznak ne kellett volna változtatnia.
Folyamatos változásokon ment keresztül szinte minden évben a pénzintézetek működését szabályozó törvény, a jegybanki törvény és az értékpapír-forgalmat szabályozó törvény is. Tekintettel arra, hogy ezek a törvények egymással szoros kapcsolatban vannak, az egyik vagy másik ponton végrehajtott változások kihatással vannak szinte az egész rendszerre. Azt is mondhatnánk, hogy a kilencvenes években a piacgazdaságot szabályozó e fontos törvényekben egyetlenegy dolog volt állandó, a folyamatos változás.
Ami konkrétan a tőkepiaci szabályozást illeti, 1996-ban a törvényt a Ház újrakodifikálta, szabályozta a befektetési szolgáltatók működését, az értéktőzsde és az elszámolóház funkcióit is. Az új kodifikáció ellenére az 1996-ban elfogadott törvény is többször módosult az elmúlt négy év alatt. 1998-ban a külföldi befektetési szolgáltatók fióknyitását tette lehetővé, 2000-ben magába foglalta már a piaci kockázatok kezelésére vonatkozó keretszabályokat, és legutóbb keretek közé szorította a nyilvános részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szabályait is. Annak megfelelően, hogy a tőkepiac egyes részterületei Magyarországon is teret nyertek, újabb és újabb résztörvények keletkeztek. 1991-ben a parlament elfogadta a befektetési alapokról szóló törvényt, 1994-ben pedig az árutőzsdetörvényt.
Elismerve a mindenkori törvényhozás igyekezetét arra, hogy a piacgazdaság működésének ezt a fontos területét aktuális szabályokkal lássa el, fejet hajtva az igyekezet előtt is, hogy ebben a buzgalomban a törvényhozók gondolkodását és vitáit a társadalom érdekei vezérelték, mindenképpen szót kell ejteni arról is, hogy a területen végbement és nagy erőfeszítéseket igénylő törvénykezéssel a kívánt célok csak részben voltak elérhetők. Hiszen ki ne emlékezne arra, hogy miközben a társasági törvényünk már megvolt, és a pénzintézeti törvény is pontosan szabályozta a tőkekövetelményeket, sor került arra, hogy a jegybankból 1987-ben kivált kereskedelmi bankok mindegyike nemcsak hogy elvesztette saját tőkéjét, de több száz milliárd forintos nagyságrendben a betétesek pénzét is veszélybe sodorta. Ki ne emlékezne arra, hogy ugyanezt tette a jegybank is. A törvények ugyanis lehetővé tették, hogy 1991 után a jegybank pult alatt szelektív ügyfélkörnek kereskedelmi bankként is tovább működjön és súlyos százmilliárdokat veszítsen.
Ki ne emlékezne itt fel nem sorolt olyan tőkepiaci műveletekre, amikor kis számú bennfentes - köztük vezető társaságok vezető tisztségviselői - visszaélve információikkal, vezetőként és tisztségviselőként a piac befektetőinek rovására - legtöbbször a kisbefektetők rovására - szellemi és fizikai teljesítmény nélkül, pusztán abból a tényből, hogy ők valamit tudnak helyzetükből, beosztásukból adódóan, vagyonokat kerestek. Kinek ne lenne hiányérzete abban a tekintetben, hogy a törvények és azok folyamatos változásai közepette - amit minden esetben korszerűsítésnek neveztek a törvényhozók és alkalmazók - lehetőség volt arra, hogy 1998-ig az állami vagyon jelentős részét úgy magánosítsák, hogy a tulajdonos, az állam a valóságos piaci értéknek csak egy töredékéhez jutott. Ki ne emlékezne arra, hogy bizonyos gyógyszeripari cégek privatizációjakor alkalmazott árfolyam a privatizációt követően és tőzsdére kerülve, immáron az új tulajdonosok kezébe jutva a tőzsdén megötszöröződött?
Nos, nem vitatom, hogy a történetek még ennél is rosszabbul alakulhattak volna, létrejöhetett volna egy teljes bizalomvesztés, a befektetők visszahúzódhattak volna Magyarországról, és lehetett volna a megtörténteknél lényegesen több botrány, bennfentes kereskedés és hasonló negatív jelenség. A polgári kormányzat - ismerve és tapasztalva a tőkepiac és a tőkepiaci törvények korábbi működését, beleértve a működési zavarokat is, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a tőkepiacok zavarmentes működése egyben uniós tagságunk egyik kiemelt követelménye is - a jelen törvénytervezet elé több célt is kitűzött:
Legyen az új törvény egységes szerkezetű, foglalja tehát magába az értékpapírok forgalomba hozatalának, a befektetési szolgáltatásoknak, a szolgáltatóknak, az árutőzsdei szolgáltatóknak, a befektetéskezelési tevékenységet végzőknek, a befektetési alapoknak, a tőzsdének, valamint az elszámolóház működésének és felügyeletének szabályait. Szűnjön meg az a korábbi helyzet, amikor egyes részterületeket külön törvények szabályoztak, és nem volt ritka az a helyzet, amikor az egyik szabály üti a másikat, illetve a törvények közötti belső logikai zavarok megnehezítik a felügyeleti munkát, vagy törvény által rögzített módon akadályokat teremtenek a felügyeleti hatóság hatékony működésével szemben.
Mindenképpen pontos és átfogó törvénykezésre van szükség ahhoz is, hogy a tőkepiaci szabályainkban megfeleljünk az uniós előírásoknak, vagy legalábbis annak a hányadának, ami ma ismert. A tőkepiacok ugyanis világszerte jelentős fejlődésen, szabálybeli módosuláson is átestek az utolsó időkben, és ez várhatóan ezután sem lesz másként. A törvényalkotóknak és a javaslattevőknek ezt a körülményrendszert is figyelembe kellett venniük, amikor egységes szabályrendszereket dolgoztak ki.
Az alapos munkát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az új egységes törvénytervezet korábbi jogszabályok egész sorát módosítja, még hosszabb sorát hatályon kívül helyezi. Érdekes tapasztalatokra lehet szert tenni, ha a jelen törvénytervezet kapcsán a módosuló és hatályukat vesztő jogszabályok eredeti hatálybalépésének idejét is megnézzük. Furcsa módon a megszűnő jogszabályok legnagyobb része nem a rendszerváltozást megelőző időkből, de nem is az első demokratikus kormány által megalkotott szabályok köréből adódik, hanem az 1994-98-as kormányzati ciklus idején hozott szabályokat kellett garmadával megsemmisíteni. E szabályok megsemmisítése alapvetően a piacok zavarmentes működését szolgálja, másrészt azért volt ezeknek a megsemmisítésére szükség, hogy eleget tegyünk az uniós jogkódex, az acquis communautaire magyarországi harmonizációs követelményeinek.
Ebből a megfigyelésből rögtön adódik két következtetés. Az 1994-98 között hozott nagy számú és szinte évente ismétlődő szabálytömkeleg sok esetben homályos, áttekinthetetlen viszonyokat eredményezett, olyanokat például, amikor a korábbi értékpapír-felügyeleti emberek csak kezüket tördelve toporoghattak az éppen ügyfeleik pénzét lázasan síboló brókerek ajtaja előtt, de hatékony intézkedéseket nem nagyon tehettek, s aztán fizethetett a Betétbiztosítási Alap. Minden szabályos volt, büntetőjogi felelősség nem keletkezett.
A szabályozó és ellenőrzési hatóság csetlés-botlását és tehetetlenségét tovább fokozta a kettősség, ami a devizát a legutóbbi időkig hermetikusan elkülönítette a forinttól a szabályozás oldaláról, zsilipet biztosítva az off-shore státusúak Budapesten, éppen a devizahatóság jóvoltából fenntartott jól szelektált ügyfélkörének.
(19.00)
Csak hab a tortán, hogy mindez két MSZP-s sztárpénzügyminiszter regnálása idején történt. Egyikük éppen a lengyeleket készül újabb csomaggal riogatni, a másik éppen kormányfőjelölt az MSZP-nél.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Keller László: Ennél a témánál egy miniszter így beszél?) Ezek vannak. Az előbbiekben elmondott, folyamatos törvényi módosításokkal teletűzdelt időszakot egy olyan törvénykezéssel célszerű lezárni, ami hosszabb időszakra biztosítja a zavartalan működést, végképp kiiktatja a tőkepiac szétszabdalt szabályaiból adódó inkonzisztenciákat, és megfelel az Unió jelenleg érvényes tőkepiaci követelményrendszerének. Véleményem szerint a beterjesztett javaslat rendelkezik ezekkel a kvalitásokkal.
Ami az egyik legfontosabb követelményrendszert, az európai uniós jognak való megfelelést illeti, az új egységesített törvénytervezetben ez alól a kötelezettség alól szinte alig van kivétel, talán csak egy körülmény: a tőkefejezetben a tárgyalások során öt év átmenetet kértünk és kaptunk a Befektetővédelemi Alap által biztosított követelések összegére vonatkozóan. Igényünket a Közösség támogatja, és 2007. december 31-éig kell elérnünk az irányelvek által rögzített 20 ezer eurós, körülbelül 6 millió forintos értékhatárt. Ez azt jelenti, hogy 2007. december 31-éig kötelezettséget vállalunk arra, hogy az alap által kisbefektetők részére juttatott kártérítés eléri a 20 ezer eurót, azaz a 6 millió forintot, vagyis ekkorra biztosítható a teljes magyar kisbefektetői körnek a piaci szereplők csődjéből adódó kockázatmentesítése.
Jelentős mértékben segítette az egységes szerkezetű és áttekinthető tőkepiaci szabályozást az időközben bekövetkezett devizaliberalizáció. Ez a lépés a hatályos szabályok egy részét eleve feleslegessé tette, ugyanakkor az így liberalizált piacon biztosítani szükséges a hazai befektetők és a hazai piac egységének és biztonságos működésének védelmét. Biztosítani szükséges azonban a devizaliberalizáció miatt szükségszerűen elszaporodó fedezeti ügyletekhez a piac likviditásának kialakulását, hiszen mit ér egy olyan rendszer, ahol ésszerű fedezeti ügyleteket ugyan lehet kötni, csak éppenséggel nincs, akivel megkössük.
Az értékpapírok forgalomba hozatala körül a leglényegesebb változás a papírok dematerializációja. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem szükséges az értékpapírokat kinyomtatni magas költséggel, hiszen a számítógépes módszerekkel kezelt értékpapírok forgalmi költségei lényegesen alacsonyabbak, másrészt a számítógépes módszerek alkalmasabbak a pénzmosás megakadályozására is, így az azzal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket is jobban teljesíthetjük. A fizikai, anyagi megjelenésüktől megszabadított értékpapírjaink egységes rendszere a számlán történő forgalmazásnak is javára válik, nem szükséges a továbbiakban kétféle - fizikai és dematerializált - forgalmi szabályokat alkalmazni.
Különös hangsúlyt fektet a törvény a befektetők védelmére, a piaci szereplőkkel való bizalmi viszony helyreállítására. Azon túl, hogy a betétvédelmi alap által történő kártérítések összege is majd meg fog emelkedni, szükséges ez a befektetők érdekeit is növelő bizalomnövelés. Ennek tudható be, hogy az értékpapír-bizományosok esetén a jelenlegi 20 millió forintos tőkekövetelményt 50 millió forintra rendeli emelni a törvény, míg az értékpapír-kereskedők esetén a jelenleg 100 milliós összeghatárt 200 millióra kell majd felemelni.
A befektetési társaságoknál a hatályos 1 milliárd forintos tőkekövetelmény azonban nem fog változni. A bizományosokkal és kereskedőkkel szembeni megemelt tőkekövetelmények egyértelműen további biztosítékokat jelentenek a kisbefektetők részére. Reményeink szerint a helyreállított és megnövelt bizalmi körülmények a betétvédelmi alap jövőre bekövetkező kártérítési összegei és a növekvő lakossági megtakarítási kedv ismét jelentős összegeket vonz a tőkepiacra, és csökkenti a tőkepiac külföldi befektetőktől való túlzottan nagy függését. Ez például egy intézkedés arra, hogy a kormány törődik a tőzsdével.
Változások következnek be a tőkepiac legfontosabb működési terepe, a tőzsde területén is. A tőzsdei szabályozásban alapvető változást jelent, hogy a még jelenleg úgynevezett sui generis szervezetként működő tőzsde a jövőben részvénytársasági formában fog működni. A részvénytársasági forma rugalmasabb alkalmazkodást tesz lehetővé a piaci viszonyokhoz, a tőzsde mint a gazdasági törvény által definiált részvénytársaság ugyanis eredményesen működhet egy formálódó közép-európai, hosszú távon esetleg európai kereskedelmi platform tagjaként. Annak érdekében azonban, hogy a tőzsde ne válhasson egyik vagy másik tulajdonosa játékszerévé, a törvényben 10 százalékban korlátozni kívánjuk az egy tulajdonos által szerezhető tulajdonosi hányadot.
Az értékpapírok, különösen a tőzsdén forgók, úgynevezett likvid eszközök, azaz azokból könnyen lehet pénzt csinálni. A különböző értékpapír-elszámolások elég gyakran kapcsolatba kerülnek az értékpapír-tulajdonosok és a korábban adásvételben részt vevők csődeljárásaival, csődfelszámolásaival is. Sok zavar adódott és adódik abból, hogy a korábbi szabályozásokban nem volt egyértelműen biztosítva az ügyletek teljesítéséhez nyújtott biztosítékrendszer, ezért alapvetően fontosnak tekintjük, hogy az óvadéki biztosítékok elhelyezése, rendszeres kiegészítése rendben legyen, és hogy hat hónapon belül kikötött óvadék esetén is érvényesíteni lehessen a követeléseket. Fontos az is, hogy az elszámolóházban a szolgáltató vállalkozások és az ügyfelek eszközeit elkülönítetten kezeljék, ami az ügyfelet mentesíti attól az esettől, ha közben a szolgáltatója csődbe megy - ilyet egypárat láttunk, elvitték az ügyfelek pénzét a brókerek, az ügyfelek csődjei -, az ügyfelek érdekében letett papírokat emiatt a csődeljárásba, a bróker csődjébe ne lehessen bevonni.
Külön említést kell tenni a tőkepiaci felügyeleti rendszer változásairól is. A változások együttesen azt segítik elő, hogy a felügyeleti hatóságok a szabályok betartását független hatóságként végezzék. Az 1997. évi pénzügyi válságot követő tapasztalatok arra buzdították a nemzetközi közösséget, hogy az egyre univerzálisabbá váló pénzügyi piacokat a felügyeletek operatív önállóságának növelésével lehet csak ellenőrizni. Erre mind az IMF Világbank-csoport, mind az OECD-országok felügyeleti rendszerei, de az Unió is figyelmet fordított. A felügyelet átvilágítása az úgynevezett bázeli bizottság által meghatározott huszonöt alapelvnek megfelelően ez év júniusára megtörtént, a törvény pedig kilátásba helyezi a függetlenségi kritériumok betartását.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A több mint tízéves törvénykezési folyamat, valamint a jelenleg a Ház asztalára kerülő előterjesztés minden részlete egy parlamenti felszólalás keretében nem elemezhető, nem is teszünk erre kísérletet, azonban mindezt figyelembe véve a kormány előterjesztését a tőkepiaci törvényről a tisztelt Háznak megfontolásra és elfogadásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A Phare mint nemzetközi segélyprogram 1989 óta létezik, először lengyel-magyar keretben indult el, aztán kiterjedt a csatlakozási folyamatban társult országokra, jelenleg tíznél több ország élvezi ezt a keretet.
(16.40)
Az első időszakot az jellemezte, hogy tulajdonképpen igényorientált megközelítést alkalmazott az Európai Unió, azaz amit az adott országok szükségesnek tartottak, azt egy bizonyos pénzügyi keret terhére befogadta. Értelemszerűen az igények összegszerűségükben mindig sokkal terjedelmesebbek voltak, mint ami teljesíthető volt. Ekkor ennek a befogadására nem került sor. Ma, az előcsatlakozási alapok idején kifejezetten csak a csatlakozáshoz szükséges programokat, jogharmonizációt, intézményfejlesztést, illetve az ezekhez kapcsolódó beruházásokat finanszírozza az Unió.
A képviselőtársam az eddig elmondottakból azt is hihetné, hogy esetleg nincs megoldás. Megoldás azonban van, előretekintve, jelenleg készül az ország nemzeti fejlesztési terve, ami belépésünk és a 2006-os európai uniós költségvetési periódus lejártáig terjedő évek nemzeti programjait fogja megfinanszírozni. Ebben jelentős és fajsúlyos szerep jut, juthat a szociális alap támogatásainak, amely egy jelentős alaprendszer.
Az ön megkeresésére is hivatkozva kezdeményezni fogom az egészségügyi miniszternél és a közlekedési miniszternél, hogy ez a dolog betervezésre kerüljön, és része legyen a nemzeti fejlesztési tervnek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió támogatási forrásainak felhasználását mind a Phare, mind az ISPA, mind a SAPARD tekintetében összetett programkészítési folyamat előzi meg, a projekt jellegétől függően nagyon sok szakmai egyeztetés. A tárgybani úthálózat fejlesztését a 2000. évi Phare területfejlesztési programból, a gazdasági-szociális kohézió fejezetből támogatjuk, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács és a régiót alkotó mindhárom megyei területfejlesztési tanács támogatása alapján.
(15.00)
A projekt elfogadását követően azonban az azonnali kezdést néhány körülmény hátráltatta. Az első ilyen körülmény az volt, hogy a projekt dokumentációjának az Unióhoz leadott és jóváhagyott példányában a műszaki tartalom nem egyezett meg tökéletesen a valóságos paraméterekkel, ezért a dokumentáció módosítására volt szükség; ez megtörtént, a műszaki tartalom bővült. A projekt forrásigénye végül is úgy alakult, hogy az eredetileg tervezett 1 milliárd 798 milliós mérnöki árhoz képest 438 millió forinttal többre, azaz 2 milliárd 226 millióra volt szükség. Az ilyen típusú problémakör nem ismeretlen a nagyobb projektek tervezésénél. Az ISPA esetében már egy meglehetősen bonyolult, kétszeri-háromszori ellenőrzést magába foglaló eljárás keretében azonban az ilyen dolgok kiszűrhetők, de ez drága eljárás, ezt ebben az esetben megspórolták, ebből bizonyos bajok, problémák lettek.
A második probléma a költség alultervezettsége volt, ami jórészt az elsőből származott. Ennek orvoslásához, amikor észleltük, hozzáláttunk. Az FVM 156 millió forint többletköltséget vállalt magára, és erről már a dokumentáció megvan, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium pedig 100 milliós többletköltséggel támogatja a projektet, így összesen 183 milliónyi hiány volt. Megkerestük a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsot, aki az FVM illetékes államtitkár-helyettesével, Szaló Péterrel levelezve megállapodásra jutott, és 60-60-60 milliót - tehát egyenlő arányban - az érintett három megye ebből vállal. De a jövő tekintetében is utalni kell arra, hogy most is és a jövőben is az európai uniós projektek megvalósításánál lényeges szempont a szolidaritás és a partnerség elve, azaz egy-egy projekt finanszírozásához több, az ügyben érintett résztvevőnek is hozzá kell járulni. Jobb ezt ma megszokni, mint később, hiszen ez a kohéziós és strukturális alapok tekintetében is így van.
A projekt végrehajtásának menetét a további Phare-eljárás menete határozza meg. Az ily módon módosított tenderdossziéknak több a tartalma, mint az előzőnek, a delegáció már befogadta, hamarosan elfogadják. Ennek alapján sor került a pályázatok kiírására, az Európai Unióban rendszeresített és a magyartól eltérő, úgynevezett practical guideline közbeszerzési szabályok felhasználásával; érzésem szerint - újabb késlekedésre nem számítok -, a tenderek kiírása után (Az elnök jelzi az idő leteltét.) végül körülbelül 2002 őszén a munkák elindulnak, a legfőbb akadályok a megvalósítás elől szerencsére elhárultak.
Tisztelettel kérem a válasz elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először néhány kétpercesre reagáljak. Ami a SAPARD-előcsatlakozási alapot illeti, nem vesztettünk pénzt - ki kell ábrándítani a képviselő urat. Sajnos ő is kiment - az előbb szóvá tette, hogy a miniszter úr nincs itt -, aki egyébként ebben az ügyben, SAPARD-ügyben pont a kormány megbízásából vidéki helyszínen az egyik irodában tartózkodik.
Sőt, pénzügyi megállapodásunk is van a 2000-es évre, amelynek a pályáztatását jövő év végéig kell megkezdeni. Ez lesz az első decentralizáltan működő, teljes magyar felelősségi körben működő pénzügyi alap. Itt lazaságnak, gyenge pénzkezelésnek helye nincs. Ezért ha egy kicsit több időt fordítunk rá, ez visszatérül abban, hogy mint ahogy eddig sem volt az uniós pénzek magyarországi felhasználásával kapcsolatban semmi kifogás - sem Brüsszelnek, sem belföldön -, ezután se legyen. Sajnos, néhány előcsatlakozásban lévő országot ilyen kifogások már értek.
Az ISPA-t illetően nem vesztettünk egy fillért sem. Időt azáltal vesztettünk, hogy az előző kormány erőltette az autópálya-beruházásokat, az Unió pedig a vasútberuházásokat helyezte előnybe.
Ezeket a projekteket elkészítettük. Sajnos, nem volt mit átvenni, így egy kis ideig eltartott, de a legnagyobb blokkja éppen az elfogadott ISPA-projekteknek a vasút-rekonstrukciók területe.
Egyébként a csatlakozási folyamatunk jó néhány éve, 7-8 éve két síkon folyik. Egyrészt a jogrendszert folyamatosan illesztjük, harmonizáljuk az európai jogrendhez, a parlament elvégzi a saját feladatait, létrehozza azokat a törvényi megoldásokat, amelyekkel az európai uniós ajánlásokat a magyar jogrendbe be lehet illeszteni, sokszor több vitán keresztül, vagy több olvasatban is készülnek ezek a törvények, de alapvetően jól haladnak.
Másrészt a jogrend harmonizációja felveti azokat az intézményi, fejlesztési szükségleteket, amelyek a jobb működtetéshez szükségesek. Ezek meglévő jogalkalmazási intézményeink reformját, átalakítását jelentik egyrészt, másrészt újaknak a létrehozását, annak az összes technikai, felkészülési, képzési és továbbképzési szükségletével együtt. Ezért is hosszú évek óta a legelőször létrejött előcsatlakozási alapnak, a Phare-nak az a fő feladata, hogy az intézményfejlesztési ügyekben részint elvi, részint pedig - ami még fontosabb - társfinanszírozási támogatást nyújtson.
Ugyanakkor ez a jogharmonizációs folyamat felveti a gazdaság és a társadalom különböző területein azokat a beruházási szükségleteket, amelyeket a jogi normák által előírtaknak megfelelően hazánkban is meg kell valósítani. Hasonlóan, mint ahogy az Európai Unió támogatást ad az intézményfejlesztési projektekhez, támogatást kapunk az úgynevezett fizikai projektekhez.
El kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy '98-ban, amikor a kormány a tevékenységét nyár közepén elkezdte, a felkészülési folyamatban meglehetősen ellentmondásos, kusza helyzetet örököltünk. Egyrészt folyt a jogrend harmonizációja, egy bizonyos ütemtervvel is rendelkeztünk, amit aztán később persze korrigáltunk. Ugyanakkor azonban az ebből fakadó intézményi következmények, tehát hogy milyen magyarországi intézményekkel kell ezt majd megvalósítani, a felkészülés, tehát az intézményfejlesztési előkészületek és különösképpen az erre ráépíthető modernizációs lépések és az ezekkel kapcsolatos beruházások tetemes időbeli késedelemben voltak. Tehát egy eléggé nagy szakadék tátongott a retorikai rész és a valóságos kivitelezési rész között, hovatovább olyan veszélyek fenyegettek bennünket, hogy ez lelassítja a csatlakozási folyamatot. Ilyen vészjelzések érkeztek, sőt ha önök emlékeznek rá, a '98-as, '99-es éves jelentésben is erre még voltak utalások.
Nos, azóta ezeket a sajátos kettősségből, ellentmondásosságból fakadó, tehát a retorikai nyomulás és a tettek lemaradása körüli dolgokat sikerült megállítani, különféle lépések történtek. Először is '98-99 során a megörökölt '95-ös, '96-os és '97-es előcsatlakozási programokban, Phare-programokban meglévő intézményfejlesztési és modernizációs lépéseket az utolsó hetek, hónapok, azt mondanám, rohammunkájával - és ezért minden tárcának köszönetet illik mondani, akik ebben részt vettek, a régióknak, az önkormányzatoknak - sikerült ledolgozni. Ez anyagilag sem megvetendő, hiszen körülbelül 60-65 milliárd forintnyi külső forrást, európai uniós forrást sikerült a magyar rendszerbe mindannyiunk örömére, hasznára beépíteni.
Ugyanakkor más irányba is előrehaladtunk. A kormányzati ciklus vége előtt azt tudom mondani, hogy négy újabb éves megállapodást írtunk alá - három év telt el -, négyet. Általában korábban mindig az adott év vége felé sikerült ezeket a pénzügyi memorandumokat aláírni. Most már az év közepe, sőt az év elejére hozzuk előre, és még egyet valószínűleg alá fogunk tudni írni Phare-ban, 2000-től pedig a két új előcsatlakozási alap is pénzügyi szempontból rögzítésre került. Az ISPA-ban mintegy előremenetben 110-120 milliárd forintnyi támogatásra van meg a fix kötelezettségvállalás Brüsszelből, és, tisztelt, Bajor képviselőtársam (Keller László: Nem ezt mondtad a költségvetési bizottságban! Egész másról beszéltél!), a SAPARD 2000-es is alá van írva, 12 milliárd forint ott van, és felhasználható. Nem fogjuk pénzügyileg laza feltételek mellett elengedni, ilyen örömöt nem fogunk senkinek szolgáltatni.
(12.20)
Még egyet: a '98-as, '99-es Phare-programunkban, amelyeket már mi írtunk alá, ezeket már kisöpörtük, ezeket a tételeket elintéztük, körülbelül 50 milliárd forintnyi támogatási összeg érkezett az Unióból.
Engedjék meg, hogy néhány szóban, a rideg számok mögé is betekintve, bemutassak önöknek egypár olyan projektet, létesítményt, amelyek ma már a nagyközönség számára - mert a nagyközönséget az győzi meg, amit lát jórészt, nem az, amiről itt, a parlamentben nemes vagy nemtelen értelemben a vita folyik - elérhető.
Egynéhány ilyen projektet említenék. Megnyílt a Magyarországot Szlovéniával összekötő vasútvonal, hosszú vita, jobbra-balra, utolsó perces intézkedések. (Keller Lászlóhoz:) Lesz önnek módja, hogy erre reagáljon, képviselő úr, nem kell izgulni, van még idő bőven; de megnyílt, ezzel ön sem vitatkozik.
Azután a híd átível Esztergomból Párkányra, remélem, ön is járt a másik oldalon, és Esztergomot arról az oldalról nézi, mint ahogy az a 60 ezer ember láthatta, amikor Verheugen főbiztos úr miniszterelnökökkel együtt megnyitotta.
Aztán szó volt itt arról, hogy milyen borzalmas dolgok vannak a roma ügyekben. Örömmel jelenthetem, hogy kormányzati programok és azt kiegészítő Phare-programok keretében az első menetben, a '99-es Phare-programok közül 400 pályázó nyert oktatási Phare-programokat, különböző típusúakat. Két külön roma kollégium építése indult el ebben a programcsomagban. Nem azt mondtuk, hogy minden meg van oldva, az Unió sem ezt mondta, hanem az irány nagyon jó; a még megvalósítandó programok ebbe az irányba mennek, van még hátra teendő.
Több tízezer mikrovállalkozás részesült mikrohitelben, az összeghatárt is impresszív módon 1,3 millióról az idén 6 millióra tudtuk emelni. Zalaszentgróton 30 éve vártak egy strandfürdőre, megvalósult. Hasonlóképpen a zalaegerszegi elkerülő út, 20-25 éves probléma volt; mint ahogy Szombathelyen is, vagy éppen a hulladékdepóniák a határ menti együttműködések keretében Zalaegerszegen, Nagykanizsán és egyebütt. (Dr. Szanyi Tibor: Kampány van?)
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elkövetkezendő hónapokban is - úgy gondolom - szorgos munkát vár tőlünk a közvélemény. Elindul például az ISPA keretében a Zalalövő-Boba közötti vasútvonal megépítése, korszerűsítése, aztán az Albertirsa-Monor-Cegléd vonalé, a Budapest-Győr-Hegyeshalomé. Ezek azok a főközlekedési vonalak, amelyeknek a korszerűsítésére annyira vártak önök is. Hiszen nem nagyon szeretnek 60-70 kilométerrel döcögni, 160-nal, 130-cal, 140-nel sokkal jobb.
A győri, szegedi szennyvíztisztító építése elkezdődik; szelektív hulladékkezelési technológiák létesülnek Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Szolnok térségében. És válasz arra, ha esetleg a kiscsoportos csatlakozás, nagycsoportos csatlakozás lesz... - képviselő úr, mindenre fel vagyunk készülve, készítünk egy úgynevezett projekt pipeline-t, hosszú sorát a projekteknek, ami minden esetben elsüthető, eladható.
Ebben benne lesznek további gyorsforgalmi utak, mert néhányat meg tudnék még említeni, nem soroltam fel itt mindent, autópályák, benne lesz például a budapesti szennyvíztisztító, hogy a világváros világváros lehessen, mert azért a Dunába ömlő szennyvízzel, azt hiszem, nem nagyon lehet világvárost építeni. Budapest most már elérte azt a szintet, hogy egy menedzsmenttársaságot összehozott.
És fel vagyunk készülve, hogy 2004-2006 között, ha kis csoportba, ha nagy csoportba vesznek föl bennünket, mi azokat a pénzügyi lehetőségeket kihasználjuk, amelyeket az Unió nekünk ajánlani tud.
Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! Csak nagyon röviden reagálnék, mert úgy gondolom, világosan elmondtam a SAPARD-dal kapcsolatban: pénzt nem vesztettünk, a program elindulhat, a pénzügyi fegyelmet meg fogjuk tartani (Dr. Szanyi Tibor: Nincs is pénz.) És talán el kéne dönteni, hogy minisztertársamat azért kritizálja, mert utazik az ügyek érdekében, vagy azért, hogy nem utazik. Most éppen ebben az ügyben van úton, és gondolom, eredményes munkát végez.
Ha lehet, talán nem kéne megelőlegezni egy olyan tárgyalási fejezet végeredményét, amit ön megtett - az agrár-direkttámogatások ide-oda, ami tulajdonképpen még be sem lendült, ahol egyébként különféle léggömbök feljöttek innét-onnét, sajtóból, politika közeli körökből, Magyarországról. De messze nem vagyunk ott, mint ahogy azt ön nagy sikerrel meg előszeretettel teszi, hogy a temetési szertartást már akkor elkezdi az ügyben, amikor még a halott vidáman járja az esküvői táncát.
Úgy gondolom, ez nem az a mentalitás, amellyel ezekhez az ügyekhez kell viszonyulni. Tárgyszerűnek, tényszerűnek kell lenni, vitatkozni kell, időnként ki kell egészíteni azokat a szakismereteket, eléggé jól hozzáférhetők szerencsére interneten, kormányoldalról is, az Európai Unió budapesti bizottsága oldaláról is, aztán Brüsszelből angolul, magyarul, hozzá lehet ezekhez az ügyekhez férni. És akkor nincs arra lehetőség, csak tárgyszerű vitára van lehetőség, nem pedig olyan ügyekre, amikor ügyeket temetünk, amelyek még előttünk állnak.
A környezetvédelemről mit mondtak egy évvel ezelőtt? Nem lehet lezárni. Mit mondtak a bel- és igazságügyről? Nem lehet lezárni. Kérem, lezártuk, gyönyörűen, mindannyiunk megelégedésére, és ez így lesz a továbbiakban a mezőgazdasággal is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen a szót. Nagyon röviden néhány felvetésre reagálnék. Magyarországon van szociális párbeszéd, legfeljebb nem minden esetben felel meg az MSZP igényeinek. Egyébként az Európai Unió egy ilyen típusú Phare-projektet magyar társfinanszírozással indított, és remélem, ezzel ez a dolog véglegesen nyugvópontra kerül.
Az ISPA-ban még előremenetben, tehát a következő években 400 millió eurónyi lekötött pénz van, a teljes, komplett pénzügyi megállapodás 6-7 éves megvalósítása.
Nagyon sok felszólalás érintette még a SAPARD-ot. Még egyszer rögzíteném: nem vesztett el a magyar kormány pénzt, tehát ezzel nem kell riogatni senkit. Az előcsatlakozásban részt vevő országok közül eddig ebből még senki nem vett pénzt igénybe. Tudatában vagyunk annak, hogy nem az éves 40 millió eurós keret felhasználására, hanem ennek sokszorosára készülünk. Ennek megfelelően folytatjuk az előkészületeket, a szervezetek felkészítését, a pénzügyi fegyelemből pedig nem engedünk, és be se engedjük magunkat hajszolni ebbe az utcába.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány mondat erejéig vissza kell térnem Bauer képviselőtársam lendületes, ámde nem igazán őszinte felszólalásához, ahol védelmébe vette azt a gazdaságpolitikát, amelyet az előző kurzusban folytattak. Én staccatószerűen összefoglalom ennek a lényegét a Bokros-csomagra koncentrálva.
Gyorsan és messze értékén alul privatizálta a magyar gazdaság leglényegesebb ágazatait, nem jött annyi pénz be a kasszába, hogy azt különösebben látni lehetne (Keller László: Alapvető hazugság, amit mondasz!), legalábbis ahhoz képest, amit mondtak, amiért ez folyik, hogy az államadósságot törlesszük, mert az maradt ugyanazon a szinten. Ráadásul a terhei közel a kétszeresére növekedtek. (Keller László: Hogy mondhatsz ilyen butaságot?) Azt hiszem, röviden, tömören ez volt az a bokrosi politika.
Utána természetesen '96-97-ben jött a nagy begyulladás, hogy ez azért sok - egyébként közben az Alkotmánybíróság az intézkedések, rendelkezések nagy részét hatálytalanította -, meg közeledtek a választások.
(11.10)
Utána nem lehetett mást tenni, mint a gazdaságot visszaengedni arra a pályára, amelyen '93-ban már lényegében rajta volt, a szép, stabil növekedés irányába. Tehát a Bokros-csomag sikerét úgy lehet értékelni, mint amikor valaki, akinek a nyakát szorongatták heteken-hónapokon keresztül, milyen megkönnyebbülést érez, amikor azt abbahagyják. (Keller László: Milyen jól éltél akkor!)
Most rátérnék arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt néhány évben a hazánkról alkotott összképet milyen mértékben befolyásolta pozitív irányban az az együttműködés, amit Magyarország az Európai Unióval közösen tervezett, alakított ki, és vitt be programokba. Itt két vonulatot lehet megkülönböztetni. Egyrészt intézményeink felkészültsége jelentősen javult, közeledtünk, sőt sok esetben elértük azokat a normákat, amelyeket tőlünk az Európai Unió közössége megkövetel, és amelynek az elérése egyébként nemzeti érdekünk is. A másik vonulat, amelyről mindenképpen szólni kell, az, hogy a bel- és külföldi közönség növekvő számban találkozik olyan létesítményekkel, projektekkel, amelyek a kivitelező szakmák mesterfokú felkészítését, felkészültségét tükrözik, amire ország és világ előtt rendkívül büszkék lehetünk.
Engedjék meg, hogy néhány példával alátámasszam az előbb elmondottakat! Vegyük elsőként vizsgálat alá az intézmények fejlesztését, mi történt ezen a területen. Az államigazgatás egészére elmondható, a fő cél az volt, hogy a korábbi, kicsit középkorinak nevezhető, elavult, papír alapú államigazgatás folyamatosan rátérjen arra a pályára, amelynek a vége az, amit Európában már sok helyen alkalmaznak: a modern számítástechnika, elektronika felhasználása az államigazgatásban. Nem sorolom fel azokat a közös programokat, amelyeket megvalósítottunk, és különösen nem említem azt, amit erre a kormány még rátett, és a következő hónapokban rá fog tenni.
Vagy említhetném a vámigazgatás területét, ahol központi laboratórium épült annak érdekében, hogy a megfelelő áruminőségek ellenőrizhetők legyenek. Vagy éppen a bel- és igazságügy területén létrejöttek menekültügyi, szervezett bűnözés elleni intézmények. Az ehhez kapcsolódó technikai eszközöket, eljárásokat megvalósítottuk, és a képzéseket is lefolytattuk. Vagy éppen az önök által oly sokat kritizált agrárgazdaság területén megvalósult a növény- és állat-egészségügyi rendszer fejlesztése, ennek kapcsán felkészülés a közös mezőgazdasági politikára. Noha az előző kormányzat szinte ilyen programot nem is indított, ezeket be kellett indítani, meg is kellett csinálni. A határállomásokat felszereltük növény- és állat-egészségügyi állomásokkal.
A környezetvédelem területén a katasztrófavédelem érdemel kiemelést, hiszen egyre több olyan anyaggal dolgozunk, amelyekkel környezetvédelmi problémák lehetnek, valamint víz, a levegő minőségvédelmének és folyamatos megfigyelésének, monitoringjának a megszervezése.
Nagyon régi mulasztás pótlása következett be azzal, hogy kialakult a regionális politika intézményrendszere. Ez teszi lehetővé, hogy a csatlakozás után az Európai Unió egyik nagy alaprendszerét, a strukturális alaprendszert eredményesen tudjuk igénybe venni, az abban kínált pénzügyi eszközök a magyar gazdaságba beforgathatók legyenek. Létrejöttek a regionális fejlesztési tanácsok, és létrejöttek a projekteket előkészítő ügynökségek is, és végzik is a dolgukat.
Az elmúlt három évben az ország különböző területein mintegy 550 esetben került sor projektek átadására, amelyek finanszírozásában a magyar kormány törekvéseit az Unió társfinanszírozása jelentős mértékben - a költségek többnyire fele erejéig, néha nagyobb mértékben is - támogatta.
Nincs az országnak olyan megyéje, ahol legalább két tucat esetben ne hirdetné tábla - önök ezt is kifogás tárgyává tették, miért hirdetik táblák, hogy ki és mit csinált, adott esetben a Széchenyi-terv vagy az Európai Unió - a magyar állam és az Unió eredményes együttműködését, a piros-fehér-zöld és a kék, tizenkét csillaggal díszített jelkép egymás mellett ne lenne található 550 esetben. Nem kell ezt szégyellni, jó, ha ezt a közönség pontosan tudja.
Érdemes néhány konkrét projektet is a maga konkrétságában megvizsgálni - mindegyik nagyon tanulságos. Ma minden követelménynek megfelelő vasútvonal köti össze Szlovéniát Magyarországgal. Ezzel a beruházással közös erőfeszítéssel begyógyítottuk a több mint húsz évvel ezelőtti sínfelszedés durva tájsebeit (Göndör István: Ezt ki döntötte el, kedves miniszter úr?), és a környéknek fejlődési perspektívát biztosítottunk. Reméljük, Kanizsára is gyorsan elér a vasút, ha egy kicsit kanyarog is!
Kiállta a politikai viharok próbáját és elkészült a párkány-esztergomi híd is. Sajnos, a 60 ezer ember közt, aki ott egy hétvégét eltöltött és örült, kevés szocialista képviselőt láttunk. Harmincéves vágyakat teljesítettek a Szombathelyet vagy éppen Zalaegerszeget vagy más városokat elkerülő utak. Korszakváltás történt a záhonyi határtérségben, ahol a korábbi hórukkos típusú átrakó-facilitásokat modern, komputervezényelt, többnyire fehérgalléros munkahelyeket biztosító átrakók váltották fel. Korszerűsítették Debrecen szennyvíztisztító kapacitását. Épülnek a roma kisebbség, hátrányos helyzetűek középiskolai bentlakásos elhelyezését biztosító kollégiumok Ózdon és Szolnokon - néhány ügy a sok közül.
Engedjék meg, hogy néhány számot is megemlítsek, hátha ez még Keller képviselő úrnak is tetszik. '98 óta mintegy 130 milliárd forintnyi uniós forrást használtunk fel. Ugyancsak '98 júliusa óta az Unió további, mintegy 200 milliárd forint értékben vállalt pénzügyi kötelezettséget magyarországi fejlesztésekre, amelyek az elkövetkezendő években, éppen a tárgyévben is megvalósulnak. Kevesebb mint négy év alatt öt év Phare-programját valósítottuk meg, a hatodikat éppen most folytatjuk.
Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam, miként is hat pozitívan az országképre az Unióval közösen készített és kivitelezett programcsomag. Először is: a szavak és a tettek egyensúlyba kerültek. Ma újra szavahihetőként jelenünk meg - kormányként és országként is - az európai közvélemény előtt, hiszen csináljuk is, nem csak beszélünk arról, amiben korábban megállapodtunk. Ez nagyon fontos, hogy a szavak és a tettek egyensúlyba kerüljenek. Egyben nőtt a polgáraink hite abban is, hogy jó úton járunk, amikor az Európai Unióhoz csatlakozni vágyunk, nemcsak a levegőbe beszélünk valamiről - megy a tévéműsor -, hanem látnak projekteket, 550-et, és ennek az előkészítésben is komoly haszna van.
Úgy gondolom, hogy a további építkezésünkhöz mind a két fajta hitmegerősítésre továbbra is nagy szükségünk lesz, ezen fogunk munkálkodni.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elmondhatja magáról, hogy elég sok esetben kedvezményezettje az uniós támogatásoknak. Először '98 nyarán 28 apró projektre került ki a tábla, oda volt írva, hogy a Phare finanszírozta, és a magyar állam részéről jórészt a Földművelésügyi Minisztérium.
Azután a '95-ös Phare-program keretéből '98 októberében a 41-es útszakaszt adták át 2,6 millió euró értékben, majd a 41-es folytatása '99 novemberében 5,5 millió euró értékben, tavaly a záhonyi határátrakó állomás korszerűsítését végeztük el, 10 millió euró érték volt itt az Európai Unió részéről, és ide is természetesen kikerült a tábla hasonlóan, fel volt a táblára írva az is, hogy a magyar Közlekedési Minisztérium adta a társfinanszírozást. Aztán a 2001-es Phare-programba bekerült az Ibrány-Nagyhalász csatornázási munka 4,6 millió értékben. Úgy gondolom, a határátkelőhelyek finanszírozásában, főként ha CBC-ből van, sajnos két ország együttműködése is fontos, ha ilyen esetben az egyik fél hibázik, mint jelen esetben a partner, akkor a dolog kútba esik.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A jövőre vonatkozóan - a tisztelt képviselő úr figyelmét erre szeretném felhívni - készülünk a kohéziós alapokban igénybe vehető eszközökre. Ha ezt összehangolják a kormány 15 éves útfejlesztési koncepciójával, akkor a Nyíregyházától az országhatárig terjedő M3-as szakaszt már most érdemes elindítani tervezni.
Köszönöm. (Dr. Veres János: Közbeszerzéssel!)
DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! Csak arra tudom biztatni, hogy a következőkben nagyon sokat fordítsanak időben, szellemi teljesítményben és pénzben is projekt-előkészítésekre; az utakra különösen vonatkozik ez. Az M3-as vonatkozó szakaszának az előkészítési költségét milliárdokban mérik.
Felhívnám a képviselő úr figyelmét is arra, hogy a területfejlesztési tanácsban az ilyet egy kicsit meg lehet majd szponzorálni, hiszen ha készen vannak, akkor 2004-től várhatóan a rendelkezésre álló, lényegesen nagyobb források sok projekt befogadását teszik lehetővé. Másrészt viszont, miután itt bekiabálás formájában elhangzott, hogy "közbeszerzés", közlöm, hogy az Európai Unió eddig egyetlenegy esetben sem folytatott le a magyar közbeszerzés szabályai szerint tendereztetést, mert külön tendereztetési szabályzata van, korábban a DIS, most a PRAG szerint tendereztetünk. Ezt a tényszerűség kedvéért mindenképpen meg kellett jegyezni.
Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)