Készült: 2024.09.19.00:21:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

92. ülésnap (2019.11.11.), 14. felszólalás
Felszólaló Hohn Krisztina (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:46


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Alelnök Úr! Manapság komoly gondot okoz a bullying jelentése. Ennek prevenciójával sajnos nem foglalkozik megfelelő mértékben a magyar oktatásügy. Nincsenek felkészítve sem a gyerekek, sem pedig a felnőttek, hogy kellőképpen kezeljék ezt a problémát, pedig rendkívül fontos lenne, mert maradandó sérüléseket, torzulásokat okoz a következő generációk személyiségében, szociális kapcsolataiban.A felszólalásomat elsősorban az ihlette, hogy néhány szülő fordult hozzám nemrégiben, akik elmondták, hogy gyerekeiket rendszeresen zaklatják, bántják, megverik az iskolában. Kaptam fotókat is, többek között arról, hogy kisgyerek nyakán ugrálókötéllel való fojtogatás nyomai vannak és ehhez hasonló szörnyűségek. (Dr. Tilki Attila: Feljelentést kell tenni.) Elveszik a nagyobbak a kisebbek pénzét, illetve rendszeres megalázás is történik.

Ugye, tudjuk, hogy 2008-2009-ben több kutatás is foglalkozott ezzel a témával, 2008-ban Mayer József vezetett egy fővárosi vizsgálatot, amelynek során 76 fővárosi fenntartású középiskola intézményvezetőit és 9-11. osztályos diákjait kérdezték meg. 2009-ben Paksi Borbála vezetésével zajlott egy felmérés, a közoktatás rendszerében alkalmazott programokról és az agresszióval kapcsolatos kutatás, intézményvezetők, tanárok és diákok megkérdezésével. Szintén 2009 tavaszán online kérdőíves kutatás zajlott a Kölöknet nevelési portál segítségével.

Ezekkel a vizsgálatokkal egy időben zajlott az oktatási jogok biztosa hivatala által megrendelt országos kutatás, amely mintegy 9 ezer 11. osztályos diákot és ezer tanárt kérdezett meg. Az ombudsmani kutatás az agresszív megnyilvánulásokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a diákok közel 60 százaléka vallja magát kiabálás, káromkodás elkövetőjének, a következő helyen a megszégyenítés körülbelül 30 százalék, és azt követően a kiközösítés 25 százalék, a végén pedig a rángatás, lökés és ütés-rúgás és más fizikai agresszió elkövetői körülbelül 18 százalék.

A kutatás kitér a pedagógusok ellen elkövetett agresszív cselekedetekre is, bár tény, hogy szerencsére ez lényegesen ritkábban fordul elő, de sajnos előfordul. A legnagyobb mintás kutatás során a diákok 3,8 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy „A tanév során előfordult-e, hogy megrángattál, meglöktél, megütöttél, kemény tárggyal megdobtál egy tanárt?” Míg a tanárok 1,9 százaléka élte meg, hogy ezek megtörténtek vele. Azért ezek a számok önmagukért beszélnek, hiszen ilyen elő sem fordulhatna, hogy egy diák bántalmazza a tanárt.

Az általam megkérdezett tanárok eltérően nyilatkoztak az iskolájukban előforduló agresszióval kapcsolatban. Volt olyan intézmény, ahol szinte naponta fordulnak elő különféle erőszakos cselekedetek, elsősorban diákok között, más iskolában pedig sokkal ritkábban, akár havonta vagy még ritkábban fordul elő. Függ attól, hogy milyen a tanulók összetétele, például mennyi a hátrányos helyzetű tanuló vagy az SNI-s diákok aránya.

De mégis, miért lesz valakiből áldozat? Külső vagy belső különbségek, bőrszín, származás, vallási hovatartozás, zárkózottság, érdeklődési kör. Elhanyagoló környezetből érkező gyerekek, akik esetében szinte tapintható a szeretethiány és a törődés iránti vágy. Önbizalom-hiányos kisgyerekek, sok esetben teljesen rendezett hátterűek is áldozatul esnek. Abszolút elmondható, hogy a legtöbb diák érintett. És itt feltétlenül meg kell említeni, hogy maga a zaklató is áldozat, általában bántalmazó környezetből érkezik.

De nekünk, politikusoknak is feladatunk, hogy felhívjuk erre a problémára a figyelmet. Cél, hogy a pedagógusok olyan továbbképzéseket kapjanak, ami által felismerik az iskolai közösségekben megbúvó pszichés, fizikai, verbális bántalmazás minden formáját, és támogatólag tudjanak fellépni, hogy egészséges felnőttek kerülhessenek ki a családokból és az iskola falai közül. Cél megoldani az iskolai pszichológushiányt, a családsegítők, a különböző jelző- és támogatórendszerek megbecsülése, megerősítése. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai