Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Amikor először átfutottam a 2019-es költségvetést, akkor úgy láttam, hogy nincs benne semmi különös dolog. Aztán amikor elkezdtem benne elmélyülni, akkor egyre inkább világossá vált, hogy bizony van benne egy nagyon komoly változás. Mégpedig az, hogy az akadémiai intézetek költségvetését kivették az Akadémia költségvetéséből, és az újonnan megalakult Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz csoportosították át. Tették ezt úgy, hogy semmifajta előzetes egyeztetés nem volt az érintett Magyar Tudományos Akadémiával.Azok, akik egy kicsit is járatosak a költségvetési ügyekben, pontosan tudják azt, hogy ez a változtatás nem egy technikai változtatás, hanem nagyon is lényegi változtatás, ami a működésre jelentős kihatással van; ami azt jelenti, hogy elindult a kutatóintézetek államosítása, illetve a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségének megnyirbálása. Palkovics miniszter úr gyorsan sietett megnyugtatni a tudományos közösséget, hogy tulajdonképpen nem történt semmi különösebb dolog, nem kívánja a minisztérium irányítani a tudományt és a tudományos kutatást, pusztán koordinálni akarja.

Amikor aztán látszott, hogy ez nem nyugtatja meg az érintetteket, akkor azt ígérte, hogy létre fognak hozni elismert kutatókból egy olyan tudományos testületet, amelyik segít majd a kutatási pénzek elosztásában. Valószínűleg elkerülte miniszter úr figyelmét az a tény, bár ő is akadémikus, hogy ilyen tudományos testületet már nem kell létrehozni, hiszen ez 1825-ben megtörtént gróf Széchenyi hathatós együttműködésével, és úgy hívják, hogy Magyar Tudományos Akadémia. Arra lenne csak szükség, hogy tartsuk tiszteletben ennek működését, ennek függetlenségét mindenképpen biztosítani kellene.

Jogos igény természetesen persze az, hogy a költségvetési pénzeket és a kutatási pénzeket ellenőrizni kell. Ehhez azonban nincs szükség új intézményre és új minisztériumra, hiszen ez korábban is megtörtént. A Magyar Akkreditációs Bizottság ötévenként rendszeresen felülvizsgálta a tudományos kutatóintézetek működését, legutóbb két éve történt a társadalomtudományok területén ilyen, és én magam is részt vettem egy ilyen bizottságban. Azt gondolom, hogy ez helyénvaló dolog, ez felel meg az Alaptörvénynek is, hiszen az Alaptörvény kimondja azt, hogy tudományos kérdésekben csak tudományos testületek, csak tudományos közösségek hozhassanak döntést. Tehát itt nincs szükség arra, hogy egy minisztérium hozzon egy ilyen ellenőrzési döntést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormánytagok! Ha önök azt gondolják, hogy a kutatási pénzek központosításával az innováció fel fog gyorsulni és a magyar gazdaság gyorsabban fog fejlődni, gyorsabban fog növekedni, mint a korábbiakban, akkor sajnos nagyon tévednek és nagyon csalódnak. Hiszen a tapasztalatok, az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy csak ott tudott jól működni a tudományos munka, ott fejlődött a tudomány igazából, ahol a tudományos szabadság megvolt, ahol a tudományos intézmények intézményi függetlensége biztosított volt, és csak ott tudott a gazdaság tartósan növekedni, felzárkózni, ahol tudott ezekre a tudományos eredményekre támaszkodni.

Azt gondolom, hogy ezek mindenképpen tények. Ha önök mégis fönntartják ezt a változtatást a költségvetésben, akkor a múltra szavaznak, akkor a lemaradásra szavaznak, akkor arra szavaznak, hogy a versenyképességünk továbbra is gyenge lesz.

Végezetül hadd mondjak még valamit: ennek az egész ügynek a folyománya az, hogy egy hetilap elkezdett már listázni arról, hogy kik a jó kutatók, mik a jó témák, és kik a rossz kutatók, mik a rossz témák. Ez engem a ’50-es évek gyakorlatára emlékeztet. Azt gondolom, hogy ez az út nem az erős és büszke Magyarországhoz vezet, ahogy az ’50-ek sem oda vezettek. Ezért kérem, változtassák meg véleményüket. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Diktatúra.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)