Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az, hogy a megosztott vezérszónoklatban először a mezőgazdaságról beszélünk, jelzi, hogy képviselőcsoportunk és a Magyar Demokrata Fórum számára milyen fontos a mezőgazdaság és a téma. A magyar gazdaság szereplői a rendszerváltoztatással, a piacgazdaság ki-, illetve felépítésének kezdetétől folyamatosan versenyre vannak kényszerülve. Ez a verseny az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal, különösen a mezőgazdaság számára teljesen nyílt lett új versenyszabályokkal, nehézsúlyú profikkal szemben.

A magyar gazdaság felkészítése az uniós versenyre a mindenkori kormány feladata. A felkészítő csapat, a kormány színében és összetételében a finis előtt, 2002-ben ismét változás történt. Az új kormánynak nemcsak a dicsőség jutott, hogy befejezhette az Antall-kormány által megkezdett folyamatot, hanem az a komoly felelősség is, hogy a finisben, az esetleges lemaradásokat is behozva, jól készítse fel az országot, a gazdaságot, a versenyzőket az új pályán való helytállásra, megfelelésre.

Nézzük tehát, hogy mit tett a kormány, ez a kormány, hogy felkészüljön a mezőgazdaság, az agrárágazat és szereplői az Európai Unióhoz való csatlakozásra! Sokat, nagyon sokat, olyan sokat, hogy a bőség zavarával küzdve a rendelkezésemre álló rövid idő alatt nem is tudok mindent felsorolni, csak a leglényegesebbeket. Először is módosította a földtörvényt, amelyben a bérlők nyernek elővásárlási jogot. Ismert a véleményünk, hogy szerintünk mindenfajta elővásárlási jog lehetséges, de nem oldja meg az alapproblémát, azt a törekvést, hogy ezen a nagy piacon, ebben a nagy versenyben a termőföld a magyar gazdák kezében maradjon. De az, hogy a bérlőnek van elővásárlási joga, két nagyon fontos veszélyt jelent. Egyrészt a zsebszerződésekkel megszerzett gazdaságok bérlői, külföldi bérlői és a nagyüzemeket megvásárló bérlők kerülnek olyan helyzetbe, hogy a derogáció megszűntekor, ha ez a törvény maradna, egyértelműen tudnának élni tőkeerejüknél fogva ezzel a lehetőséggel. Véleményünk az, hogy a földtörvény átfogó rendezésére most már az Unión belül kell hogy sor kerüljön, és partnerek vagyunk abban, hogy ha azt az üzemszabályozást, amelyről olyan sokat beszéltünk, a kormány kidolgozza, és a forgalmazást nemzeti törekvéseink és a magyar gazdák javára szabályozza. Ez egy feladat a jövőben.

Utána a családi gazdaságokhoz is hozzányúlt a kormány. Megszüntette azok kedvezményeit az esélyegyenlőség jelszavával és az esélyegyenlőségre való hivatkozással, holott mindenki, aki az ágazatban ismeri a viszonyokat, nagyon jól tudja, hogy a szövetkezetekből és állami gazdaságokból alakult tőkés nagyüzemek esélye sokkal nagyobb a versenyben, mint a kis- és közepes vállalkozásoknak. Tehát a feladat az, hogy az esélyegyenlőség megteremtése érdekében a kis- és középvállalkozások, a családi vállalkozások esetében a nemzeti támogatások keretein belül a jövőben a lehetséges pozitív megkülönböztetést állítsuk vissza, mert akkor lesz igazából esélyegyenlőség; természetesen ezt nem pártmegközelítésből kell végrehajtani.

Azután mit tett még a kormány? Javaslatainkat sorra lesöpörte, ami nem varjúkárogás volt, hanem kritika és javaslat az elmúlt esztendőben. Ezek a lesöprések sokszor kioktató és lenéző módon történtek, amiért nem haragszom, mert ez stílus kérdése, de azt vegyük tudomásul, hogy a mindenkori ellenzéknek az a feladata, hogy a választópolgárokat, akik ideküldtek bennünket, képviseljük, és a kormány kritikáját szükséges esetben és korrekt módon, konstruktív javaslattal elvégezzük. Ezt tettük, javaslataink voltak bőven.

Több mint egy esztendővel ezelőtt itt a parlamentben mondtam a Magyar Demokrata Fórum szakértői által kidolgozott javaslatokat, amelyek egyik legfontosabbika volt az a tőkejuttatás, amelyet hitel formájában javasoltunk; olyan hitel formájában, amely magas kamattámogatással, 15-20 éves futamidővel és olyan garanciával jár, hogy a vállalkozónak, a gazdának ne kelljen fedezetül a vagyonát, hanem a beruházást biztosítani, és a bank fogadja el fedezetül a beruházást és az állami garanciát. Ez annyira tetszett a baloldali képviselőknek, hogy például Pásztohy András képviselő úr tanúsíthatja, egy tévéadásban elmondta, hogy ők már 2002 szeptemberében gondolkodtak ezen, a munkacsoport dolgozott rajta, nyitott kapukat döngetek. Olyan sokáig tartott a gondolkodás, hogy ez 2004 januárjában valósult meg, természetesen felemás módon, hiszen már tavaly júniusban a miniszter úr megígérte, hogy ez meglesz, majd a képviselő úr kétszer is elmondta, ez olyan konstrukció lesz, amelyben megvalósul az az MDF-es javaslat, hogy a bank számára elegendő lesz a garancia és a beruházás fedezetként.

(10.50)

Egész másképp történt a dolog, és nagy érdeklődéssel várjuk - ha megtudhatjuk, és nem sért üzleti titkot -, hogy az a hitelcsomag, amely 50 milliárd forinttal bővült, vajon kikhez jutott. Mert a kormány egyik szép gesztusa volt, amikor 2002-ben 60 milliárd forint konszolidációs támogatást nyújtott a mezőgazdaságnak, abból 30 százalék jutott a kicsiknek, 70 százalék pedig a nagyoknak.

Tisztelt Ház! Még egy nagyon fontos javaslatunk volt az intézményrendszerrel kapcsolatban: javasoltuk, hogy ha már egyszer úgy áll a dolog, hogy ez a kifizető ügynökség még sehol sincs, akkor a lehető leghatékonyabban, leggyorsabban és a lehető legszükségesebb módon valósítsa meg a kormány, úgy tegye meg ezt a kormány, hogy nem veri szét a magyar agrárigazgatást, az FM-hivatalokat, a falugazdász-hálózatokat, hanem arra alapozva építi ki az új rendszert. Ez egész másként történt, kár most részletezni; az eredmény az, hogy ebben a pillanatban ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 400 ezer hektár földet keres, mert amennyiben azt nem találja meg, akkor bizony elesünk 7-8 milliárd forint földalapú támogatástól.

Tisztelt Ház! Folytathatnám a sort, nagyon sok gyöngyszemet tudnék kivenni az elmúlt időszakból, de valóban az a fontos, hogy mi az eredmény, mi a helyzet és mi a teendő. Az eredmény tekintetében szeretnék idézni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ez év március 12-én készült anyagából, amelyet tudomásom szerint a kormány is megtárgyalt. Ebben az anyagban nagyon korrekten tárgyalják, hogy melyek a veszteséges ágazatok, és hogy mi várható a kritikus ágazatokban, azt is tárgyalja az anyag, hogy hányan fognak az ágazatban tönkremenni, csődbe menni. Idézem az anyag 14. oldaláról: „ Az érintettek köre vélhetően meghaladja a 100 ezer főt. Ezt figyelembe véve a tárca önmagában a teljes problémakör rendezésére nem vállalkozhat.ö

Tisztelt Ház! Ez a valóság, 100 ezer ember tönkremenetele, és valóban az egész kormányzat feladata ennek a megoldása, de egyelőre programot, tényleges operatív cselekvési programot, hogy mi lesz a 100 ezer emberrel, nem látunk. Az már csak hab a tortán, hogy persze meg lehetett volna előzni ennek a 100 ezer embernek a tönkremenetelét.

Következtetés: edzőcserére van szükség. A Magyar Demokrata Fórum kidolgozta a nemzeti önvédelmi programját, amelyet következetesen ápolni és gondozni fogunk, hogy 2006-ban, amikor a lehetőségünk meglesz, akkor az uniós kereteken belül a leszakadó, vesztes társadalmi rétegeket valamilyen módon újra csatasorba tudjuk állítani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők soraiban.)