Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Az Országgyűlés a trianoni döntés századik évfordulójára nemcsak a június 4-ei emléküléssel készült, hanem a most itt tárgyalt politikai nyilatkozattal, amely a nemzeti önazonosság védelméről szól.

(18.30)

A határainkon kívül élő nemzettársainkkal való összefogást jelzi, hogy a nyilatkozat szövegét a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma fogadta el, vagyis gyakorlatilag ezt a testületet tekinthetjük benyújtónak. A KMKF a térség államaiban élő 12 millió magyar ember választott képviselőinek testülete. A Demokratikus Koalíció kivételével a hazai országgyűlési pártok valamennyien tagok, és aláírásukkal is vállalták ezt a nyilatkozatot. A dokumentum felidézi a történelmi tényeket, a 100 év alatti változásokat és változatlanságot, elemzi a jelenlegi helyzetet és a jövőbeni tennivalókat. Felhívja a kelet-közép-európai államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és az európai nemzetközi szervezeteknél közösen kezdeményezzék a nemzeti önazonossághoz való jognak mint alapvető emberi jognak az elismerését.

A Jobbik véleménye szerint a magyar Országgyűlésnek ezzel a felhívással akkor is élnie kell, ha a közös nevezőt az említett parlamentekkel nem sikerülne megteremteni.

A nyilatkozat tartalmazza azt az elvárást, hogy a nemzeti önazonossághoz való jogot az őshonos nemzeti közösségek számára emeljék alkotmányos alapjoggá, és biztosítsanak számukra államalkotói jogállást. Amit hiányoltunk a nyilatkozatból, az az autonómia, az önrendelkezés megjelenítése. Ugyanakkor módosító javaslattal nem éltünk, tudomásul véve, hogy a határon túli magyar közösségek képviselői különböző okok miatt ezt így látták jónak, és nem igényelték a szövegben való megjelenítést. A Jobbik képviselői természetesen szavazatukkal támogatni fogják a nyilatkozat elfogadását.

Ha erre a beszédemre, a vitára június 4-én került volna sor, akkor itt véget ér, én nem lettem volna ünneprontó. Ma azonban hangot kell adnom annak a mélységes csalódásnak, amit a kormánypártok kirekesztő viselkedése okozott. A KMKF közösen elfogadott nyilatkozatának előterjesztését, országgyűlési képviseletét a kormánypártok kisajátították maguknak, a hat benyújtó között csak ők szerepelnek. Jogos igény volt a KMKF-ben képviselt ellenzéki pártok részéről, hogy ők is beterjesztők legyenek, ezzel is hangsúlyozva a nemzeti összetartozást.

A szakmai bizottság ülésén felvetettük az utólagos csatlakozás igényét, kérését, erre pozitív választ nem kaptunk. A Jobbik egyébként azt is elfogadhatónak tartotta volna, ha két beterjesztő van: Kövér László, formailag fideszes, de egyben a KMKF elnöke, és Pánczél Károly, a Nemzeti összetartozás bizottságának az elnöke. Ez is helyes lett volna.

Amikor a fentiekkel kapcsolatban a Nemzeti összetartozás bizottságának MSZP-s alelnöke sajtónyilatkozatban kritikát fogalmazott meg, azonnal jött a fideszes válasz, aminek lényege, üzenete: akinek bármilyen módon köze volt, van  vagy önök szerint lesz  Gyurcsány Ferenchez, a 2004-es népszavazás negatív kampányához, az véglegesen, örökre hiteltelenné vált nemzeti ügyekben.

Nos, valóban. Azt a durva kampányt, amit a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP folytatott, nem lehet meg nem történtté tenni, a múltat nem lehet eltörölni; hangzott egy másik vitában mantraszerűen a KDNP képviselőitől, hogy a múltat nem lehet eltörölni.

De az is kérdés, hogy miért volt eredményes ez a kampány. Volte más politikai erő, amelyiknek a felelőssége felvethető abban, hogy a rendszerváltás 15. évében a lakosság jelentős része nem fogadta el nemzettestvéreinek a külhoni magyarokat? A Fidesznek a határon túli magyarokhoz való egykori negatív hozzáállását mutatja a parlamenti kivonulásuk Trianon 70. évfordulóján, valamint Áder Jánosnak az 1993. szeptember 28-ai felszólalása, amelyben kifejtette, hogy miért nem támogatják a határon túliak szavazati jogát: mert a legfontosabb belpolitikai kérdésekben ne döntsenek olyanok, akik nem élnek Magyarországon; akik nem adófizető polgárai az országnak; ráadásul sokaknak már semmilyen kötődése nincs az országhoz; mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága.

Mindezt csak azért idéztem föl, hogy elmondhassam: a múltat eltörölni valóban nem lehet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a múltat meg lehet haladni, és őszintén más álláspontra jutni. Ha ez nem így lenne, akkor mi, jobbikosok is hogyan fogadhattuk volna azzal az elismeréssel Áder János június 4-ei beszédét, ahogy azt tettük?

A kirekesztés megdöbbentő példáját tapasztaltam két nappal az emlékülés előtt itt a parlamentben egy államtitkári felszólalásban. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a jobbikos képviselők laptopján „Trianon 100” felirat és egy határon túli helység neve szerepel (Mutatja.), és azzal vádolt minket, hogy nem vállalunk közösséget az ott élőkkel, ezért szedjük le ezeket a matricákat.

Hozzátette, idézet: „de ne aggódjanak, mert pár napja megnyílt Gyurcsány Ferenc pártjának webshopja, onnan lehet rendelni mindenféle baloldali portékákat; ha mindenképpen szeretnének matricákat, akkor ott szépen bevásárolhatnak. És tette mindezt párttársai nevetése és tapsa közepette. Lehet ennél mélyebb árkot ásni itt?”

25 éve sok támadásban volt részem, de ilyen cinikus megszólalást nem kellett megélnem, főleg egy olyan ügyben, ami szívügyem. 1981-től kezdtünk el rendszeresen Erdélybe járni azért, mert egy idős székely ember azt mondta: jöjjenek minél gyakrabban, mert a kaput, amelyet gyakran nyitogatnak, azt végleg nehéz bezárni. Politikusként több alkalommal is lehetőségem nyílt tenni a külhoni magyarságért. A MIÉP képviselőjeként az 1998-2002-es ciklusban az Illyés Közalapítvány képviselője voltam, kurátora voltam. A pályázatok elbírálása kapcsán rálátásom lett a határon túli ügyekre, kapcsolatba kerültem szervezetekkel, személyekkel.

2009-ben az EP-ben küzdöttem a szlovák nyelvtörvény visszavonásáért. 2010. május 14-én itt, az alakuló ülés után kettő perccel adtam be az indítványomat a trianoni döntés nemzeti emléknappá nyilvánításáról. Május 17-én nyújtottam be az alkotmánymódosításhoz módosítást, amelyik a 200 fős Országgyűlésért szólt, és látva, remélve az állampolgárság megadását, egy külön számkontingenst kívántam elfogadtatni a határon túli magyarok magyar parlamentbeli közvetlen képviseletére. 2014-től az Európai Parlamentben Tőkés Lászlóval vállt vállnak vetve küzdöttünk. És nem vagyok fehér holló a Jobbikban, mások is sorolhatják elkötelezettségük bizonyítékait. Most pedig azt kell hallanom, megélnem, hogy nem vagyok méltó arra, hogy ezt a matricát a laptopomra kitegyem (Mutatja.), és távolítsam el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, így néz ki Trianon 100. évfordulóján a nemzeti együttműködés rendszere. Én szeretném megélni azt az időt, amikor Magyarországnak olyan politikai rendszere lesz, amelyben a kormányon lévők a legfontosabb nemzetstratégiai kérdésekben nem a különbséget, hanem a közös nevezőt fogják keresni, és nem úgy fognak tekinteni magukra, mint akik számára a hatalmuk megtartása érdekében minden eszköz megengedett.

Köszönöm szépen. Beszédem két részből állt: egy június 4-eiből, amit őszintén mondtam, és sajnos ebből a kényszermegszólalásból, a június 8-aiból. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)