Felszólalás adatai

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! A nemzeti garancia törvényjavaslattal kinyitottuk a megegyezéshez vezető ajtót, egy olyan ajtót, amelyet már régóta sokan szerettek volna kinyitni. Ha kinyitunk egy ajtót, amelyet korábban mindenki szeretett volna kinyitni, ám mégsem megyünk át rajta, annak általában egyetlen oka van: az ijedtség. Semmi akadálya nem volt annak, hogy nemzetigarancia-ügyben létrejöjjön egy minden parlamenti pártot, képviselőt magába foglaló megegyezés. Egyetlen korlátja volt, ez pedig a mai politika saját természetéből fakadó korlát: a megegyezésről általában mindenki szívesen beszél, de amikor kinyílik az ajtó és konkrét megállapodásokat lehetne kötni, akkor visszahőkölünk, ijedten elhárítjuk a lehetőséget.

Pedig mindannyian tudjuk, fontos, hogy az emberek érezzék, a politikában igenis vannak garanciák, fontos, hogy az emberek érezzék, az adott szó számít, a parlament kiáll e mellett az érték mellett, kiáll saját jó döntései mellett, hiszen mindannyian tudjuk, hogy vannak jó dolgok, amelyeket nem kell megváltoztatni. Továbbra is biztatom önöket: a lehetőségektől nem megijedni kell, hanem kihasználni azokat.

Ma azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem arra szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy vannak rossz dolgok, amelyeket meg kell változtatni. Mi, akik az elmúlt tizenöt évben itt dolgoztunk az Országgyűlésben, láttunk már sok jó és rossz kísérletet a változtatásra. Akik itt vagyunk és tizenöt évet eltöltöttünk itt, pontosan tudjuk, hogy voltak már olyan kísérletek, amikor túl sok dologba kaptunk bele, és ezért a végén az, ami lényeges, nem változott meg. Az a változás, amely nem a fontos kérdésekre összpontosít, valójában nem változáshoz, hanem zűrzavarhoz és káoszhoz vezet. A változásnak ugyanis nyilvánvalóan két célja van, egyfelől, hogy lehetőségeket adjunk az embereknek, másfelől, hogy megvédjük az érdekeiket ott, ahol ők erre már nem képesek, ott, ahol kiszolgáltatottá válnak.

Ma egy rossz dolog megváltoztatására szeretném biztatni önöket. Bizonyára az önök figyelmét sem kerülte el, hogy az új európai uniós tagállamok közül mi fizetjük a legtöbbet a háztartási villamos energia áráért. Kétszer annyit fizetünk, mint a balti államok, 40 százalékkal többet, mint a cseh vagy a lengyel családok, de még az osztrákoknál is 10 százalékkal többet fizetünk - s itt érdemes megállni egy pillanatra: egy osztrák család háromszor annyit keres, mint egy magyar család, mégis 10 százalékkal kevesebbet fizet a háztartási villamos energiáért, mint mi.

Mindig azt halljuk az energiaköltségekről, energiaárakról szóló vitákban, hogy azt a világpiac határozza meg. Mégis ha körülnézünk a határainkon túl, azt látjuk, hogy valahogy a szomszédos államokban ez a bizonyos világpiac az árakat mindig alacsonyabban határozza meg, mint Magyarországon. Márpedig amikor az ember fizet, szereti tudni, hogy valóságos értékért nyújt-e ellenszolgáltatást, szereti, ha az ár valós, nem nyerészkedéshez és spekulációhoz szeretne hozzájárulni. Ezért a tisztességes profitot és a luxusprofitot el kell választanunk egymástól. A tisztességes profitot el kell fogadni, a luxusprofitot pedig le kell törni, tisztelt képviselőtársaim.

Biztatom magunkat, hogy mondjuk ki: Magyarországon a háztartási energiaár nem valós ár. Biztatom magunkat, hogy mondjuk ki: a nem valós árakat, a nyerészkedést és a luxusprofitot le kell törni. Ezért szeretném önöket arra kérni, biztatni, hogy alkossuk meg a luxusprofit elleni csomagot. Ennek az a célja, hogy 10 százalékkal csökkenjen a háztartási villamos energia ára Magyarországon (Gyurcsány Ferenc: Húsz százalékkal!) a luxusprofit terhére. Ez a változtatás lehet garancia arra, hogy megszűnik az az arcpirító helyzet, hogy bár jóval kevesebbet keresünk, mint az osztrákok, mégis többet fizetünk a villamos energiáért. Ez a csomag tartalmazzon három elemet: vizsgáljuk felül az 1995-ben kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, és csökkentsük az abban foglalt tételeket. Javaslom, tegyünk lépéseket azért, hogy minél hamarabb bekövetkezzen a szolgáltatók közötti verseny, hogy választhassanak a családok; itt a verseny segíthet nekünk. Harmadik elemként pedig azt javaslom, hogy amíg a verseny nem fejti ki jótékony hatását, a kormány ne mondjon le a legmagasabb fogyasztói ár meghatározásának jogáról.

Mindannyian olyan Magyarországot szeretnénk, ahol a magyar emberek a legfontosabbak, és mindannyian olyan Magyarországot szeretnénk, ahol nem kell arcpirítóan magas árat fizetnünk a villamos energiáért.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)