Felszólalás adatai

Napnál világosabb, és ez volt az elvünk a kezdetek kezdetekor, hogy olyan piacokon, ahol monopóliumok állnak szemben az egyedi fogyasztóval, és nincsen állami szabályozás, támogatás a fogyasztó mellett, ott a fogyasztók végletekig ki lesznek szolgáltatva.

Be is következett, mert a szocialista kormány alatt mivel találkozott az egyszerű fogyasztó: a nagy szolgáltató szövetségben az állammal állt szemben vele, és ezért védekezni képtelen. A szocialisták a szabad demokratákkal együtt azt mondták, hogy éljen a liberalizmus, éljen a szabályozatlan piac, majd úgymond a dolog kiforogja magát. Addig forogta magát a dolog, míg 2012-re fogyasztóerő-paritáson, tehát ahhoz képest, hogy a vásárlóknak Magyarországon mennyi pénze van, meg a németeknek mennyi pénze van, a gázár esetén Magyarország volt az Európai Közösség legdrágább országa, az áram esetén pedig az utolsó előtti, csak a csehek voltak nálunk drágábbak.

Mindez világos, azért következett be - és lehetne még a többit mondani, a vízi közműtől a szemétszállításon át a kéményseprést, azért következett be -, mert egy olyan politikai, gazdaságpolitikai megfontolás vezette a szocialistákat és a szabad demokratákat, hogy nem kell itt állami eszközökkel beavatkozni, csak a minimális módon. Emlékszünk rá, akik itt ültünk a parlamentben, és hosszú órákig hallgattuk az áramliberalizációról szóló törvényjavaslatokat, mert majd a piac ezt megoldja. Úgy oldotta meg, hogy a magyar átlagember végletekig ki lett szolgáltatva. Ezt az is mutatja egyébként, hogy a magyar családoknak a rezsiköltségek kapcsán a kintlévősége, tehát amit nem tudtak már kifizetni, az drámaian és megállíthatatlanul nőtt. És most nézzék meg az adatokat: majd' 15 százalékkal csökkent a rezsicsökkentés után a magyar családok tartozása, egészen egyszerűen azért, mert nem arról van szó, nem akarnak fizetni, hanem van egy pont, amikor már nem tudnak. Csak távhőben egyötöddel csökkent a kintlévőségek aránya a rezsicsökkentés hatására.

Mindebből számunkra az következett, hogy itt állami eszközökkel be kell avatkozni, igenis ki kell mondanunk, és itt szembe kell menni az Európai Unióban elfogadott elvekkel, amely már most nagyon komolyan figyelmeztetett bennünket, hogy az állami, ilyen típusú központi szabályozással nem ért egyet, zárójelbe teszem: ez inkább általános, mint a szabadpiaci szabályozás, egyébként nem csak Magyarországon vagy az Európai Unióban, akár az Egyesült Államokban is. Másrészt nyilvánvaló, hogy újra kell gondolni ezeknek a rezsipiacoknak a szerkezetét, állami szabályozását. Például fel lehet azt vetni, sőt erről folyik most nagy vita, hogy ki tudjuk-e, ki szabad-e mondani, hogy egy monopolisztikus piacon, ami a fizikai, piaci, közgazdasági adottsága miatt nem tud versenypiac lenni, igenis mondjuk ki, hogy legyenek a szolgáltatók köztulajdonban, akár állami, akár önkormányzati tulajdonban.

(14.10)

Ne féljünk ettől! A szocialisták által brutálisan végrehajtott privatizációban a magyar közösségi tulajdonban lévő cégeket eladták a német közösségi tulajdonban, a francia közösségi tulajdonban, az olasz közösségi tulajdonban lévő cégeknek. A szocialisták privatizációja: a magyar állami tulajdont eladom a német államnak, a spanyol államnak, a francia államnak, az olasz államnak. Ez nem privatizáció! Ez éppolyan állami tulajdon, csak a legendás mondat mégis úgy hangzik, hogy a magyar állami tulajdon rossz a szocialisták szerint, az osztrák állami tulajdon meg jó. Ezt nem fogadjuk el.

Szabályozni kell. Fel kell vetni, hogy nonprofit szabályozást hozzunk létre ezeken a piacokon. Szerintünk a gazdasági alkotmányozásnak ez olyan szempontja, ami segíthet a rezsicsökkentést és így, ezen keresztül a fogyasztóknak juttatott kedvezményeket bebetonozni. Ezen dolgozunk. Ezen szeretnénk a fejünket törni. És nagyon szépen kérnénk a szocialistákat, hogy próbáljanak meg segíteni. Teljesen újszerű lesz ez a megközelítés nekik, de hátha egyszer megy.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)