Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvények vízgazdálkodási és tűzvédelmi tárgyú, illetve közszolgáltatás ellátá­sával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/4822. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Pogácsás Tibor úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a vízgazdálkodásról szóló, a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvény, továbbá az egyes közszolgáltatások ellátásával és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény módosítását tartalmazza.

A vízgadálkodásról szóló törvény módosítása megteremti annak a lehetőségét, hogy valamennyi állami tulajdonban lévő vízfolyás és csatorna a vízügyi igazgatóságok vagyonkezelésébe kerüljön, és így a vízi létesítmények üzemeltetése során egységes vízkár-elhárítási és mezőgazdasági vízszolgáltatási köve­telmények valósuljanak meg. A jelenleg hatályos szabályozás alapján ugyanis azoknak az állami vízfolyásoknak és csatornáknak a vízügyi igazgatóság általi vagyonkezelésbe vételére nem kerülhetett sor, ahol a vízi társulat ugyan üzemeltetést végzett, de a vagyonkezelő például a fővárosi vagy megyei kor­mányhivatal volt, vagy a tulajdoni lapon egyáltalán nem szerepelt egyetlen állami szerv vagyonkezelői joga sem.

A törvényjavaslat elfogadása esetén tehát a tulajdoni kérdések rendezhetőek, és a korábban a vízi társulat által harmadik személlyel a vízi létesítmények használatára, üzemeltetésére kötött szerződéseknél a törvény erejénél fogva a vízügyi igazgatóság lesz a szerződéses partner. Ezzel egyidejűleg a módosítás arra is lehetőséget ad, hogy az öntözővíz továbbítását akadályozó, a nem állami tulajdonban lévő csatornaszakaszokat a vízügyi igazgatóság hatósági döntés alapján üzemeltetésre átvegye, így is biztosítva az öntözővíz eljuttatását a mezőgazdasági termelőkhöz.

A törvényjavaslat továbbá a belterületi csapadékvíz-gazdálkodás vonatkozásában a jelenlegi szabályozást egyértelműsíti azzal, hogy az országos közút, illetve a közforgalmú vasút víztelenítését szolgáló árkok, csatornák és egyéb vízelvezető vízi létesítmények fenntartásáról a közút, illetve a vasút fenntartója köteles gondoskodni; az egyéb, a csapadékvíz elkülönített elvezetését biztosító árkok fenntartása pedig a települési önkormányzat feladata, amely erről a településüzemeltetés kere­tében gondoskodik.

A XXI. században kiemelt prioritásként kezeljük az öntözéses gazdálkodás bővítésének, egyben a vízkészletek védelmének ügyét. Ezért a közterületre hulló vagy odavezetett csapadékkal nem lehet az egyetlen cél az, hogy azt elvezessük, hanem lehetőséget kell adni a belterületi vízvisszatartásra is. A vízgazdálkodásról szóló törvény tárgyi módosítása megteremti a települési önkormányzatok számára a lehetőséget, hogy a csapadékvizekkel felelősen gazdálkodjanak, és az elvezetési kötelezettség helyett más, a helyi körülményektől függő fenntarthatóbb megoldást alkalmazhassanak, a vízkészletekkel történő fenntartható gazdálkodás figyelembe­vételével.

A javaslat módosítja a közműves vízellátási, szennyvíz-elvezetési és belterületi vízelvezetési célból létrejövő víziközmű-társulatok feletti állami ellenőrzés szabályait is. A jogalkalmazási tapasztalatok rámutattak arra, hogy a víziközmű-társulatoknál a vízügyi igazgatóságok részéről szakmai tanácsadásra, ellenőrzésre van szükség, nem pedig törvényességi vizsgálatra, amelyet a cégbíróság már jelenleg is végez. A törvénymódosítás a vízügyi szakmai követelmények ellenőrzését telepíti a vízügyi igazgatóságokhoz. Egyben, ha a víziközmű-társulat a jogsértést vagy a hibás gyakorlatot a felhívás ellenére sem szünteti meg, a vízügyi igazgatóság kezdeményezi a vízügyi hatóságnál, illetve a fővárosi, megyei kormányhivatalnál a feladat- és hatáskörébe tartozó hatósági eljárás megindítását. Ilyen eset lehet például, amikor vízjogi létesítési engedélyezés nélkül elkezdték a vízi közmű létesítését. Ekkor hatósági eljárás kötelezettsége a vízügyi hatóságnak van, vagy ha a szükséges környezetvédelmi, ingatlanügyi hatósági eljárás lefolytatására nem kerül sor, ilyenkor a hatáskörrel rendelkező fővárosi, megyei kormányhivatalhoz kell fordulni a vízügyi igaz­gatóságnak.

A vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása keretében egyúttal pontosításra kerül az elsőrendű árvízvédelmi vízi létesítmény és a saját célú vízi létesítmények definíciója, valamint új fogalomként kerül bevezetésre az árvízi lefolyási sáv, összhangban az erdőgazdálkodásnál alkalmazott szabályokkal.

A törvényjavaslat másik része tartalmazza a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvény módosítását is. A tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés fogalma újradefiniálásra kerül, a vonatkozó európai parlamenti és Európa tanácsi rendelet figyelem­bevétel, egyúttal ezzel összefüggésben meghatá­rozzuk a tűz- vagy robbanásveszélyes technológia fogalmát is.

2013. július 1-jéig minden tűzoltó-technikai termék tűzvédelmi megfelelőségét tanúsítvány vagy forgalmazási engedély igazolhatta, azonban 2013. július 1-jét követően azon tűzoltó-technikai termékek esetén, melyek építési terméknek minősülnek, már csak a teljesítménynyilatkozattal igazolható a megfelelősége. Ugyanakkor a törvény kétéves moratóriumot is meghatározott erre. A magyar­országi gyártók és forgalmazók visszajelzései alapján indokolt ezt a türelmi időt két évről három évre meghosszabbítani annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a beruházások leállása, illetve a létesítmények használatbavételének elhúzódása.

Az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény­javaslat módosítása úgy rendelkezik, hogy a közszolgáltatás ideiglenes ellátásának maximális időtartamát kormányrendelet határozza meg.

(17.00)

Az ideiglenes ellátás természetesen emellett akkor is megszűnik, ha az önkormányzat a közszolgáltatóval közszolgáltatási szerződést köt. A jelenlegi törvényi szintű szabályozás szerint az ideiglenes ellátás maximált időtartama 21 hónap lehet, amelyet első alkalommal 9 hónapra, majd ezt követően 3 havi időtartamokra lehet megállapítani. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a folyamatos felülvizsgálat bonyolult, nem működőképes helyzetet teremthet, bizonytalanságban tartva az ideiglenes ellátást végző szolgáltatót, ezért az ideiglenes ellátás részletes szabályait tartalmazó kormányrendelet módosítása, kiegészítése indokolt.

Tisztelt Országgyűlés! A fentiekben ismertetett módosítási javaslatok mindegyike a gyakorlati tapasztalatok alapján került megfogalmazásra, bizonyítva a közigazgatási jogalkalmazás és a törvényalkotás közötti szoros kapcsolatot.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat segíti a hatékonyabb mezőgazdasági vízszolgáltatást, a fenntarthatóság követelményeinek érvényesülését a belterületi vízgazdálkodásban, továbbá azt is, hogy olyan vízi közművek kerüljenek megvalósításra, amelyek azt követően gazdaságosan üzemeltethetőek is.

A tűzvédelmi előírások az ágazati uniós rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítják meg. A közszolgáltatások ellátásáról szóló törvény módosítása pedig a hulladékszállítás folyamatos biztosítását szolgálja.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kérem az Országgyűlés támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor.

Megadom a szót Horváth István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes törvények vízgazdálkodási és tűzvédelmi tárgyú, illetve közszolgáltatás ellátásával összefüggő módosításáról szóló T/4822. számú törvényjavaslat célja a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénynek a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény nemzeti vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályaival, illetve a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény víziközmű-fogalmával történő összhangjának megteremtése.

A T/4822. számú törvényjavaslat három jogszabályt módosít. Az első jogszabály, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása során pontosításra kerül, hogy az egyes vizek és vízi létesítmények mikor és milyen módon kerülnek a vízügyi igazgatási szerv vagyonkezelésébe. Egyértelműen meghatározásra kerül, hogy a települési belterületek csapadékvíz-elvezetésére szolgáló létesítmények fenntartása és üzemeltetése az önkormányzatok feladata, kivéve, ha a létesítmények országos jelentőségű főúthoz vagy vasúthoz tartoznak. Mindez eddig is önkormányzati feladat volt, ez azonban nem volt egyértelműen szabályozva, most az ágazati törvény pontosítására kerül sor a törvényjavaslatban.

A csapadékvízzel való gazdálkodásra is lehetőséget ad a módosítás az önkormányzatoknak. Az 1042/2012-es kormányhatározattal összhangban ilyen feladatok ellátására támogatást is kaphatnak a települések.

A módosító törvényjavaslat a megfelelő öntözővíz-továbbítás biztosítására és a víztovábbítást akadályozó művek állami üzemeltetésére tesz javaslatot. A vízügyi igazgatóságnak rendszeresen vizsgálnia kell, hogy illetékességi területén van-e az öntözővíz továbbítását akadályozó csatornaszakasz. Ilyen helyzet fennállása esetén kezdeményezni kell az illetékes vízügyi hatóság kijelölését a szakasz rendbetételére és meghatározott ideig tartó üzemeltetésére.

Külön engedélykategóriát vezet be a javaslat a vízi létesítmények ‑ például kutak ‑ bontásának, megszüntetésének eseteire. Ez a kategória eddig nem létezett, a bontáshoz is létesítési engedély kellett.

A módosító törvényjavaslat a víziközmű-társulatok megalakulására és működésére vonatkozó szabályok közé beépíti, hogy a vízügyi igazgatóságok széles körű szakmai kontrollt gyakorolnak a társulatok felett.

A vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása a vízügyi szakmai követelmények ellenőrzését telepíti a vízügyi igazgatósághoz, amely a vízügyi igazgatóságok profiljába jobban illeszkedik. A törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlása továbbra is a cégbíróságok feladata.

A módosító törvényjavaslat a kormánynak ad felhatalmazást, hogy rendeletben határozhatja meg a vízgazdálkodási bírság kiszabása során alkalmazandó szempontrendszernek és a bírság megfizetési módjának részletszabályait. Ezenkívül EU-s jogharmonizáció és apró pontosítások is bekerültek a javaslatba.

A második jogszabály, a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításának elsődleges célja a hazai és uniós szabályozás összhangjának megteremtése. E cél érdekében változik a tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés és technológia fogalma. További egy évig, 2016. június 1-ig elfogadható a beépíthető tűzoltó-technikai termékek tűzvédelmi megfelelőségét igazoló tanúsítvány vagy forgalmazási engedély, a 2013-ban bevezetett teljesítménynyilatkozat helyett. A teljesítménynyilatkozat alkalmazására történő átállás túlterhelte a tanúsító szerveket, ezért indokolt az egyéves haladék.

A harmadik jogszabály, az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi CXXXIV. törvény módosítása arra irányul, hogy a hulladékgazdálkodás tekintetében közszolgáltatási szerződés hiányában a katasztrófavédelmi igazgatóság határozata alapján kijelölt, közérdekű szolgáltató által ellátott településeken ne csupán 9 hónapig, hanem kormányrendeletben meghatározott időtartamig végezhessék a hulladékgazdálkodást a katasztrófavédelem által kijelölt szolgáltatók.

Ettől függetlenül a települési önkormányzat hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés kötésére vonatkozó kötelezettsége megmarad, ám az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy 9 hónap kevés a közszolgáltatás helyreállítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az általam elmondott érveket is figyelembe véve tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a T/4822. számú törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Heringes Anita képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

Parancsoljon, képviselő asszony!

HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Nagyon jó hallani államtitkár úrtól, hogy gyakorlati tapasztalatok alapján indították meg ezen közműszolgáltatások átalakítását. Úgy látjuk, hogy a gyakorlati tapasztalat az, hogy probléma van, amire már nagyon sok ellenzéki képviselő föl is hívta a figyelmet nagyon sokszor, hogy problémák vannak ezeknél a szolgáltatásoknál ezen területeken, de úgy látszik, hogy egyelőre csak magukat a problémákat sikerült észrevenni, és az önkormányzati képviselőiktől és polgármestereiktől még a megoldási javaslatokat nem sikerült elsajátítaniuk. Úgyhogy azt gondolom, hogy ilyen szép csomagban újra nekiállhatunk majd ennek a törvénynek a módosításának.

Nagyon jó látni, hogy a vízgazdálkodást, a tűzvédelmet és a hulladékszállítást ‑ mindent, amivel probléma van ma egy önkormányzatnál ‑ egy törvénymódosításban sikerült összehozniuk. Nyilván Tolna megyeiként némiképp pikánsnak érezzük, hogy pont ebben a kérdésben Horváth István képviselőtársam szólalt meg.

De akkor nézzük a módosításokat! Egyértelműsíti a belterületen történő csapadékvíz-gazdálkodás szabályait oly módon, hogy a település belterületén a csapadékvíz elvezetését biztosító árkok fenntartását és a vízi létesítmények üzemeltetését önkormányzati feladatnak utalja. Áttelepíti a vízügyi szakmai követelmények ellenőrzését a vízügyi igazgatóságokhoz, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a víziközmű-társulásoknál a vízügyi igazgatóságok részéről szakmai ellenőrzésre van szükség és nem jogira és törvényességire.

Módosítja az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényt a hulladékgazdálkodási rendszer problémái miatt. Képviselőtársaim, önök is jól tudják, hogy a hulladékgazdálkodási rendszert önöknek sikerült teljesen szétverni. Egy olyan hulladékgazdálkodási rendszer volt, ami előtte jól működött és fenntartható volt. Önöknek sikerült öt-hat adót, díjat, járulékot kivetni erre a területre, amellyel sikerült teljesen ellehetetleníteni a nagyrészt nonprofit önkormányzati tulajdonú cégeket, amelyek ma tényleg ott állnak, hogy lassan nem tudják a szolgáltatást fönntartani.

(17.10)

Önök ezt a problémát most, ahogy mondtam, gyakorlati tapasztalatok alapján észrevették, és a probléma megoldására azt találták, hogy a katasztrófavédelem mostantól nem maximum kilenc hónapra jelölheti ki az új közszolgáltatót, hanem ameddig a probléma meg nem oldódik, addig. Hát ezzel nem oldottuk meg ezt a problémát! Merthogy jelen pillanatban az történik, hogy a katasztrófavédelem ugyanazt a szolgáltatót jelöli ki, aki eddig is csinálta a munkát, és ha nincsen benne több pénz, és nem fenntartható a rendszer, akkor hiába mutogatnak ugyanazokra a cégekre, ugyanúgy nem fogja tudni ezt fenntarthatóan ellátni. Azt gondolom, hogy egy olyan rendszert kéne kialakítani, végre le kéne ülni egyrészt a közszolgáltató cégekkel a hulladékgazdálkodással kapcsolatban, azon önkormányzati képviselőkkel és polgármesterekkel, akik, gondolom, nemcsak a mi fülünket rágják ezzel az üggyel kapcsolatban, hanem az önökét is, meghallgatni őket, és egy olyan javaslatot elfogadni, ami mind a lakosság, mind a szolgáltató, mind az önkormányzat számára elfogadható. És az, hogy ebből a szempontból a kormány számára elfogadható-e, az a legkevésbé sem érdekli az embereket otthon. Nekik egy a lényeg, hogy ne kerüljünk nápolyi helyzetbe, és ne legyen az, hogy a szemetet lassan már nem lesz, ki elvigye. Nézzék meg, menjenek haza, és kérdezzék meg a saját képviselőiket ebben az ügyben!

A javaslat egyetlen félig pozitív eleme a települési csapadékvíz-gazdálkodás kötelező önkormányzati feladatként való kezelése. Hiszen eddig ez a terület gazdátlan volt. Sem finanszírozás, sem megfelelő szolgáltató nem tartozott hozzá. Most azonban legalább gazdája lett, de erősen kérdéses, hogy a szolgáltatást milyen finanszírozásból valósítják majd meg. Megint az önkormányzatok kapnak egy olyan feladatot, amihez a finanszírozást majd nem kapják meg, és önök, ahogy látjuk, egyre többször bekényszerítik az önkormányzatokat olyan helyzetbe, hogy kötelező legyen nekik pluszadókat kivetni a lakosságra, és azzal eltartatni majd magukat.

Hiába fújtat, államtitkár úr, tényleg néha meg kell kérdezni a polgármestereket, akik már lassan nem tudják, hogy miből tartsák fenn ezeket a szolgáltatásokat a lakosság számára. És tényleg szörnyű látni, hogy ahhoz képest, hogy önök a legtöbb esetben rezsicsökkentést ígértek ezeknek az embereknek, ahhoz képest nagyon sok helyen több mint 100 százalékkal növekedett például a hulladékszállítás költsége. És abból utána lejött persze a 10 százalék, de ezt már az emberek nem érezték meg. És ha megnézik, hogy mi a gyakorlat, a fizetési gyakorlat pont ezen szolgáltatásoknál, a hulladéknál és a víznél, akkor az emberek egyre kevésbé fizetik meg, mert nem tudják kifizetni ezeket a szolgáltatásokat. És ugye, a víziközműnél ilyen szempontból az a legnehezebb probléma is, ami a legjobban nehezíti, hogy a lakosság nem fizet, mert már nem tudja fizetni, és tudja azt, hogy ugye, a vizet nem kötik ki, mert az alapjoga. Azt gondolom, hogy önöknek egy olyan szolgáltatást kéne tudni biztosítani, ahol az emberek ki tudják fizetni, merthogy ők ki szeretnék fizetni, ha ki tudnák fizetni, és fenntarthatóvá is válna a rendszer. Mondom, mind az önkormányzat, mind a lakosság, mind a szolgáltató számára. Az államnak is ki kell venni ebből a felelősségét.

A cél amúgy elsősorban a települési belterületi csapadékvizek biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása lenne az elvesztéssel szemben. A helyesen kialakított csapadékvíz-gazdálkodási rendszerek ugyanis a vízvisszatartás és a szennyezőanyagok visszatartása szempontjából is hatékonyak.

Egészen elképesztő megoldás a törvényjavaslat azon megoldása, hogy a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló ’96. évi törvény módosítása során egy 2008-as uniós parlamenti, tanácsi rendeletet kíván most sürgősséggel 2015-ben átvezetni a magyar jogszabályokba a kormány. Hát reméljük, hogy ennél azért sürgősebbnek érzik ezen szolgáltatások problémáit, és nem kell majd nyolc vagy kilenc évet várnunk arra, hogy észrevegyék, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján nemcsak a problémát kell észrevenni, hanem megoldásokat is kéne már lassan nyújtani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan a törvényjavaslat címében is benne van, tűz és víz egyszerre van jelen ebben a törvényjavaslatban, hiszen a vízgazdálkodásról és a tűzvédelemről szóló törvényt is egy jogszabálycsomagban módosítjuk, valamint az egyes közszolgáltatásokról szóló törvényt is, de ez már csak a hab a tortán.

A tűz és víz, ami a törvényben szereplő intézkedések és a valóság viszonyát is illeti, legalábbis, ami azokat az intézkedéseket illeti, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy Magyarország vízháztartását ‑ akár az öntözést, akár a csapadékvíz-elvezetést ‑ tekintve valóban érdemi áttörést érjünk el ezen a téren, valóban a rendbetétel irányába mozduljunk el. Hiszen jelen pillanatban, ugye, amint azt a törvény indokolásában is nagyon jól megfogalmazzák egyébként, a legnagyobb probléma Magyarországon, hogy elsősorban az elmúlt 25 évben a vízgazdálkodás, akár a hatósági oldal, akár a víziközművek vagy bármilyen csapadékvíz-elvezetés oldaláról is közelítettük meg, alapvetően a minél gyorsabban történő levezetése a hirtelen érkező nagy mennyiségű csapadékvíznek vagy akár az árvizeknek és belvizeknek. Ami csak az egyik oldala a történetnek. Nekünk ugye szükségünk van arra is, hogy az aszályosabb időszakokban megtartsuk, visszatartsuk a vizeinket. Számtalanszor beszéltünk már e Ház falai között arról, hogy hogyan lehetne ezt, milyen eszközökkel lehetne elérni. Semmiféle radikális előrelépés nem történt, és önök most is ezt teszik, hogy a haldoklónak Algopyrint vagy aszpirint adnak, ami nyilvánvalóan egy tüneti kezelés, és talán mutat valami apró elindulást is a jó megoldás irányába, de amíg radikális eszközökhöz nem nyúlunk a vízvisszatartás, vízgazdálkodás, csapadékvíz-elvezetés terén, addig a problémát nem fogjuk tudni megoldani. Mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően nem rosszak azok az intézkedések, amik itt le vannak írva, csak jogi, adminisztratív és picit a gyakorlat irányába elmozduló, de még egyszer mondom, hogy felszíni intézkedésekről van szó.

Ami a tulajdonviszonyt, illetve a kezelői jogviszonyt illeti, azzal egyetértünk, hogy szükséges a víziközmű-társulatok és a vízügyi igazgatási szerv között ezt rendezni, és a vízügyi igazgatási szerv az alapvetően, akinek ezt a jogosultságot, illetve a kezelői feladatokat gyakorolnia kell. Nyilvánvaló, hogy állami kezelés alá kell vonni, hogy egységes legyen, hogy különböző visszaéléseket meg lehessen akadályozni, és hogy valóban egy egységes koncepció mentén lehessen a vízgazdálkodás területén is gondolkodni.

Azonban az, hogy a csapadékvíz elvezetése önkormányzati feladatként megjelenik most már a vízgazdálkodási törvényben is, kötelezően ellátandó önkormányzati feladatként, az szép és jó, csak kérdés, hogy az önkormányzatoknak lesz-e erre forrásuk. Lesz-e erre lehetőségük, hogy ezt megvalósítsák, hiszen a feladat most is ott van. A csapadékvíz-elvezető árkok tisztítása, új csapadékvíz-elvezető árkok, létesítmények kialakítása most is nagyon fontos lenne a településeken, hiszen tapasztaljuk egy-egy nagyobb mennyiségű csapadék lehullásakor, mint amilyen most is, ezekben a percekben zajlik itt, Budapesten meg nyilván az ország más részeiben is ma lezajlott, hogy megint pincéket, házakat önt el a víz, termőföldek kerülnek víz alá, és ez pontosan azért történik, mert nem alakult ki az a csapadékvíz-elvezető hálózat, ami ezt a problémát megfelelően kezelhetné.

Ami a termőföldeket illeti, sok helyen beszántásra kerültek azok az egykor meglévő csapadékvíz-elvezetők, amelyek miatt most belvízproblémával küzdünk sokszor sok helyen, hiszen ezek az árkok a belvíz egy részét is sikeresen elvezették. Semmiféle vízelvezetés vagy legalábbis nagyon minimális az, ami a termőföldeken jelen pillanatban rendelkezésre áll. És igaz ez az öntözésre is, hogy szabályokat hozunk ahhoz, hogy az öntözővíz termőföldre történő kijutását akadályozó vízfolyások vagy létesítmények kezelése átkerülhessen a vízügyi igazgatási szervhez, de a legnagyobb probléma, hogy legtöbbször nincsenek is ezek a létesítmények, amivel az öntözővizet a termőföldre ki lehetne juttatni. Alapvető probléma, hogy nagyon-nagyon kis százalékban tudjuk öntözni ma Magyarországon a termőföldjeinket. Ez a mezőgazdaság hatékonyságára is nyilván óriási nagy befolyással van, és mivel minden mindennel összefügg, a vízvisszatartás problémája is kiütközik itt, tehát nyilvánvalóan a visszatartott folyóvizeket és csapadékvizeket lehetne öntözési célra felhasználni.

Magyarország felszínen átfolyó folyóvizeinek 98 százaléka jelen pillanatban bármiféle hasznosítás nélkül megy keresztül az országon, ami nyilvánvalóan meg is látszik. Például a Duna-Tisza közén, a Homokhátságon, amiről most jelentek meg ismét cikkek a sajtóban, hogy óriási probléma van, merthogy vízügyi nagyhatalom állítólag Magyarország, és rengeteg vizünk van, közben a Duna-Tisza közén egy milliós lakottságú területen, egytizedén az országnak sivatagi-félsivatagi körülmények kezdenek kialakulni. Öt-hat métert csökkent a talajvíz szintje, egyszerűen nem tudja senki megoldani, eddig legalábbis nem tudta senki megoldani a problémát, és ha így folytatódik, 50-60 éven belül el fog néptelenedni az a terület, mert alkalmatlan lesz akár termelésre, akár lakott településekre, hiszen a víz mint alapvető elem hiányozni fog.

(17.20)

Mindenképpen ennek a megoldása irányába kellene elmozdulni. Tudom, hogy ez nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, hiszen a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról van szó, de meg kell jegyezni, mivel alapvetően vízgazdálkodási kérdés ez is, amiről most beszélünk.

A vízgazdálkodási bírság intézményét is szabályozza, illetve kormányrendelet szabályozási körébe utalja ez a törvény. Ezentúl majd kormányrendeletben kell kidolgozni azt, hogy ki, hogyan, milyen formában fizessen vízgazdálkodási bírságot. Nyilvánvaló, hogy ez a rugalmasság szempontjából egyrészt egy üdvözlendő javaslat, másrészt pedig jó lenne ehhez ismerni azokat a kereteket, amelyek majd ezt a területet szabályozni fogják. Nyilvánvalóan a vízi létesítmény engedély nélküli létesítése, az engedély nélküli vízi tevékenység ennek a bírságnak az alapja. Hogy milyen formában és mekkora mértékben szabható ki? Jelen pillanatban magánszemélynél 300 ezer forint a bírság. Kérdés, hogy ez mekkora visszatartó erőt jelent. S az is kérdés, hogy tudjuk feltérképezni azt, hogy mennyi engedély nélküli vízi létesítmény ‑ kút vagy bármilyen vízi létesítmény ‑ van jelen pillanatban Magyarországon.

Engedjék meg, hogy néhány mondatban azt is kommentáljam, hogy ez a törvény szól még a hulladék-közszolgáltatásokról, valamint a közszolgáltatás nélkül maradó településeken az ideiglenes szolgáltató kijelöléséről, amelynek felelőse a Katasztrófavédelmi Hatóság. Jól látható ‑ elsősorban abból, hogy már megint ennek a törvénynek a módosítására van szükség ‑, hogy problémás a hulladékkezelési közszolgáltatók működése. Mára több ilyen közszolgáltató is csőd közeli helyzetbe került, hiszen azok a rendszerek, amelyeket az Európai Unió ránk erőltetett, a regionális hulladéklerakók és területi rendszerek, amelyek sokszor száznál több települést foglalnak magukba, önmagukban véve életképtelenek. Ez abból is látszik, hogy sok helyen csőd közeli helyzet alakult ki.

Ehhez természetesen hozzájárultak a kormánynak a hulladékgazdálkodási törvény módosítása óta meghozott különböző végrehajtási rendeletei is, a lerakási járulék, a termékdíjtörvények és még sok minden más olyan jogszabály-módosítás, amely ellehetetlenítette ezeket a létesítményeket, és ezzel együtt veszélybe sodorta a települések hulladékkezelési közszolgáltatását. Nyilvánvalóan nem megengedhető az, hogy előforduljon Magyarországon az a helyzet, amit eddig csak tv-híradókban láttunk, hogy Dél-Olaszországban, Nápoly környékén nem szállítják el a háztartási hulladékot, és ezzel olyan közegészségügyi helyzet alakul ki, amelynek a kialakulását nem volna célszerű Magyarországon megérni, mert ez sem esztétikailag, sem más szempontból nem kívánatos. A katasztrófavédelem természetesen ki tudja jelölni az ideiglenes közszolgáltatót, amely eddig maximum kilenc hónapig láthatta el ezt a feladatot, de most már egy kormányrendeletben meghatározott ideig tolják ezt ki. A kormányzat nyilvánvalóan készül arra, hogy komoly probléma lesz a hulladékkezelési közszolgáltatás terén.

Visszatérve a vízgazdálkodás szabályozására: itt is az a legnagyobb probléma, hogy 2010 óta megkezdődött a vízügyi ágazat átszervezése. Az egykori környezetvédelmi tárca megszűnése után az államtitkársághoz került, majd egyes jogkörök átkerültek a Belügyminisztériumhoz, elsősorban a vizek elleni védelemmel kapcsolatos feladatok, majd egyre inkább átkerült minden vizekkel kapcsolatos hatósági és igazgatási hatáskör a Belügyminisztériumhoz.

Azt mindig is mondtuk, nekünk is az a célunk, hogy a vízügy esetében egy tárca felügyelete alatt legyen minden hatósági és igazgatási hatáskör, mégpedig ott, ahol ezt a legjobban, legcélszerűbben, leghatékonyabban el tudják látni, és ahol megvan erre a megfelelő szakemberbázis. Ez lehet akár a Belügyminisztérium is, ezt most sem vitatjuk, de jelen pillanatban még mindig az a helyzet, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek hatáskörében maradt például a kármentesítésekkel kapcsolatos vízügyi hatósági hatáskör, és még néhány apróbb hatósági hatáskör, ami szintén a széttagoltságot erősíti. A legcélszerűbb természetesen az lenne, ha egy külön tárca volna ‑ ezt is mindig elmondjuk ‑, ha a természeti erőforrásoknak és a környezetvédelemnek egy olyan önálló tárcája volna Magyarországon, ahol egyben tudjuk ellátni azokat a vízügyi, természetvédelmi, környezetvédelmi és természeti erőforrásokkal kapcsolatos feladatokat, amelyek egy egységes szemléletet, egységes szakmai szabályozást, irányítást igényelnek, és nem pillanatnyi kormányzati érdekek alapján történne meg ezeknek a feladatoknak a szétosztása a különböző tárcák között.

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. A végső álláspontot, hogy ezt a törvényjavaslatot tudjuk-e támogatni vagy pedig nem, a későbbiekben fogjuk kialakítani, attól függően, hogy lesznek-e elfogadott módosító indítványaink, hogy hogyan fog alakulni ez a javaslat a végső szavazás előtt. Mivel vannak benne pozitív kezdeményezések, nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy támogatni fogjuk. Arra buzdítom önöket, hogy ezen a törvényjavaslaton kívül hozzanak olyan újabb törvényjavaslatokat, amelyek radikálisan nyúlnak a probléma gyökeréhez, és Magyarország vízgazdálkodási problémáit a gyökerénél próbálja megoldani, hogy valóban egy hatékony és eredményes törvényalkotási munka folyjon itt az Országgyűlésben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni az adott napirend keretében. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Pogácsás Tibor: Igen.) Megadom a szót, államtitkár úr.

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Parlament! A Kepli Lajos képviselő úr által elmondott hozzászólásból az derült ki, hogy a törvényjavaslat egyes részeivel egyet tud érteni, s a hozzászólásának egy részével én is egyet tudok érteni, de ahogy hozzá is tette, egyes részek, különösen a vízgazdálkodással kapcsolatos részek nem ennek a törvénynek a keretén belül kell hogy szabályozásra kerüljenek. Én bízom benne, hogy a törvényjavaslatot végül majd támogatni tudják.

Heringes Anita képviselő asszony hozzászólása különös bravúr volt. Miközben a rezsicsökkentéssel kapcsolatos árszabályozást ‑ amely a szolgáltatóknál nyilván egy nagyon szigorú gazdálkodást hozott elő ‑ bírálta, ugyanebben a hozzászólásban azok mellett próbált kiállni, akik nem tudják kifizetni a magas rezsit. Hát nyilvánvalóan nem lehet egyszerre magas szolgáltatói árakat elérni és azokat az alacsonyabb bérekből vagy nyugdíjakból kifizetni. Ez tehát egy érdekes bravúr volt.

Az önkormányzati feladatokkal kapcsolatos hozzászólása megint csak érdekes volt. Tájékoztatom képviselő asszonyt, hogy a felszíni csapadékvíz-elvezetés mindig is önkormányzati feladat volt, és ez a feladatfinanszírozásban meg is jelenik. A törvényjavaslat azt hivatott rendezni, ahol nem az önkormányzatok által fenntartott úthálózat, illetve az önkormányzat belterületén áthaladó vasútvonal van, és ehhez csatlakoznak vízelvezető árkok. Itt a közlekedési hálózatot fenntartók közötti vitát zárja le a törvény, miszerint kimondja, hogy ezek a vízelvezetők a közútkezelő, illetve a vasúttársaság fenntartásába tartoznak.

Még egyszer mondom, az önkormányzatoknak eddig is feladatuk volt a településen belüli felszíni vízelvezetés, ezzel ők semmiféle új feladatot nem kaptak, és az ezekhez a feladatokhoz tartozó feladatfinanszírozás a forrásokat tartalmazta is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   76-99   100-109   110-125      Ülésnap adatai