Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/6978. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Zsigó Róbert úrnak, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

ZSIGÓ RÓBERT földművelésügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság biztonságos élelmiszer-ellátása elsődleges jelentőséggel bír, ezért az élelmiszerlánc valamennyi területén a vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése össztársadalmi érdek.

A hatósági ellenőrzéssel járó költségek fedezetére megfelelő forrásokat kell biztosítani, s ebben az állam mellett az élelmiszerlánc szereplőinek is részt kell vállalniuk. Az évente fizetendő felügyeleti díj befizetésével minden olyan vállalkozás részt vesz a hatósági igazgatási tevékenység finanszírozásában, amely az élelmiszerlánc-felügyeletet végző hatóság által nyújtott garanciákat, valamint szolgáltatásokat is igénybe veszi.

Az Európai Bizottság 2015-ben vizsgálatot indított az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény előírása kapcsán, miszerint a napi fogyasztási cikkeket értékesítő üzleteket sávosan emelkedő felügyeletidíj-befizetési kötelezettség terheli. A Bizottság álláspontja szerint a sávos díjmérték szelektív előnyt biztosít bizonyos vállalkozások számára, ami potenciálisan versenytorzító hatású, és szerintük az intézkedés állami támogatásnak minősül. Emiatt a sávos díjmérték alkalmazásának azonnali felfüggesztése mellett döntött. Fontos hangsúlyoznom, hogy Magyarország nem fogadta el az Európai Bizottság döntését, keresetet nyújtottunk be az Európai Bíróságra, amelyben kértük, hogy semmisítse meg az Európai Bizottság rendelkezését az élelmiszerlánc-felügyeleti díj felfüggesztésével kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! A 2015-től bevezetett sávos díjfizetési kötelezettség célja az volt, hogy arányosabb legyen a felügyeleti díj mértéke a multinacionális vállalatoknál, mivel ellenőrzésükhöz nagyobb hatósági erőforrás szükséges.

(17.50)

Az ellenőrzési tapasztalatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az ellenőrzés komplexitása a fajlagos költségek jelentős növekedését vonja maga után. Ezért a differenciált díjfizetési kötelezettséget esetükben továbbra is lehetőségként számon kell tartani.

Tisztelt Ház! Minden tisztességes élelmiszer­lánc-szereplőnek, termelőnek, előállítónak, keres­kedőnek, vásárlónak az az érdeke, hogy biztonságos, egészséges, jó minőségű élelmiszerek legyenek for­galom­ban. A most tárgyalt módosítás alapján a 2012-ben bevezetett jogszabályi kötelezettség szerint az eredetileg előírt felügyeleti díj alapját képező nettó árbevétel egytized százalékát kell befizetnie a kereskedelmi szektor vállalkozóinak is. A módosítás célja, hogy a 2015. évben jelentkezett hatósági elle­n­őr­zés költségeiből a kereskedelmi szektor szereplői is vállaljanak részt. Az Európai Bizottság döntésével ugyanis felfüggesztette a felügyeleti díj befizetésének kötelezettségét a kereskedelmi tevékenységet foly­tató vállalkozásoknál, pedig a felügyeleti díj beveze­tésével pontosan az volt a szándéka a kormánynak, hogy megvalósítsa az élelmiszerlánc-szereplők kö­zötti arányos és igazságos teherviselést. Az Euró­pai Bizottság döntése miatt ismét csak a termelői szek­tornak kell vállalnia a terheket. A termelői szektor­nak ugyanis a kérelemre indult eljárásokban jelenleg is igazgatási szolgáltatási díjakat kell fizetnie a felü­gyeleti díj mellett, amíg ilyen költség nem jelentkezik a kereskedelmi szereplőknél.

Tisztelt Országgyűlés! Fontos kiemelni, hogy a felü­gyeleti díj nem adóbevétel, hanem az élelmiszer­jog alapján kivetett díj, amely továbbra is az élel­miszer­lánc-felügyeletért felelős hivatalok bevétele marad. A jogszabályok nem is engedélyezik a felü­gyeleti díj más célú felhasználását. Az élelmiszer­lánc-felügyeleti díj biztosítja azt a forrást, amelynek segítségével a kormányzati szervezetrendszer haté­konyan tudja felügyelni azt, hogy kiváló minőségű, biztonságos és egészséges élelmiszerek kerüljenek a családok asztalára.

Mindezeknek megfelelően kérem a tisztelt Ország­gyűlést, hogy hozzászólásaikkal, szakmai javas­latukkal és szavazatukkal támogassák a törvény jelen módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)

ELNÖK: Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megadom a szót Horváth Istvánnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

HORVÁTH ISTVÁN, a Fidesz képviselő­cso­portja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, emlékeznek-e a következő szalagcí­mekre, csak néhányat idéznék a közelmúltból. „A szalon­cukor nyomokban egeret tartalmazhat”; „Alvadt vér, húscafatok és fedetlen hígtrágyagyűjtő egy Pest megyei vágóhídon”; „Nem engedélyezett növényvédő szerrel kezelt kígyóuborka-szállítmányra csaptak le”; „Súlyos higiéniai hiányosságok egy cukrász­üzemben”; „Átcímkézés közben érték tetten a hami­sítókat”.

Az utóbbi időben már megszokottá váltak az ilyen és hasonló, élelmiszer-biztonság és népegész­ségügy témakörébe tartozó eseményekről szóló híradások, és ebben semmi meglepő sincs, hiszen nagy a nyomás a hazai élelmiszeripari ágazaton. Az egész Unióban keresik az új piacokat azok a termé­kek, amelyek a mostani változékony nemzetközi poli­tikai és gazdasági légkör miatt lecsúsztak a szokásos értékesítési pályájukról. Nem véletlen tehát, hogy a gyártók és a forgalmazók minden lehetséges eszközt bevetnek, amúgy helytelenül, hogy talpon marad­janak ebben a környezetben, és sajnos ebbe eseten­ként a felelőtlen magatartás is beletartozik.

Megnyugtató azonban, hogy a magyar hatósá­gok eredményes munkájának köszönhetően az esetek többségében időben felfedezik és kivonják a forgalomból ezeket a fogyasztók számára kockázatot jelentő árukat, raktárkészleteket, és ártalmatlanítják a lakosságra veszélyt jelentő anyagokat. Ezúton is szeretném elismerésemet kifejezni a hazai hatóságok munkájáért, amely ‑ nem csak az átlagember szá­mára szerezhető tapasztalatok alapján - haté­kony­nak látszik. És természetesen azok az eredmények, amelyeket a Nébih munkatársai elérnek az élel­miszerlánc biztonságának fenntartása érdekében, azt is bizonyítják, hogy helyes döntés volt az élel­miszerbiztonság-felügyeleti díj bevezetése, amely­ből finanszírozni lehet a kiterjedt ellenőr­zéseket és vizsgálatokat.

Sajnos, mint ahogy az előterjesztői expozéban hallhattuk, az Európai Bizottságot nem ezek az ered­mények érdekelték, és arra voltak tekintettel, hogy ami Brüsszelből versenytorzító hatású intézkedésnek tűnik, az hazánkban éppen az egyensúly megte­rem­tésére irányul. Az élelmiszer-biztonsági felügyeleti díjra, figyelembe véve az eddig elért eredményeket, nyilvánvalóan továbbra is szükség van. Nem olyanok a körülmények, hogy ne kellene biztosítani az élelmiszerlánc-biztonsági stratégia megvalósításához és az élelmiszerlánc-felügyeleti tevékenységekhez szükséges forrásokat. Az európai uniós észrevé­teleknek azonban ez esetben meg kell felelnünk. Ezért van szükség a módosításra, amely a nagyok esetében csökkenti, a kisebb piaci szereplők esetében pedig némileg emeli a fizetendő díj mértékét. A fenntartható élelmiszerbiztonság-felügyelet érdeké­ben kérem tisztelettel képviselőtársaimat, hogy támo­gassák az előttünk lévő törvényjavaslatot, hiszen számunkra csakis a jó minőségű, biztonságos élelmiszerek előállítása, forgalmazása és fogyasztása lehet a közös cél, ezzel is szolgálva a fogyasztók érdekeit. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Heringes Anitának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

HERINGES ANITA, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Mi is fontosnak tartjuk az élelmiszer-biztonsági kérdéseket, és a legfontosabb az, hogy a hatóság végezze a dolgát ebben a témában is, hiszen nagyon fontos, hogy mi kerül a magyar emberek, a magyar családok asztalára. Viszont képviselőtársam, Horváth István felsorolt néhány újságcikkcímet, amiben elborzasztóbbnál elborzasztóbb történeteket hallhat­tunk. Azért ugye, a barackmagról sem feled­kez­hetünk el ebben a kérdésben. Ugye, sok embert mosolyogtatott meg ez a kérdés is, amely egyik képviselőtársukhoz volt köthető, vagyis az ő család­jának egyik vállalkozásához. Még szerencse, hogy nem sikerült forgalomba hozni, mert nem működött a törőgép, ami még egy nagyon megmosolyogtató pontja volt a nyárnak.

De térjünk vissza a törvényhez! A törvényja­vaslatban a Földművelésügyi Minisztérium szokásos törvényalkotási hibáit láthatjuk, egy újabb olyan törvény, amit vissza kellett hozni, ugyebár, elénk. Mi már akkor, amikor eredetileg beterjesztették ezt a törvényt, elmondtuk önöknek, hogy ez az uniós jogokkal szembemegy, és ezt vissza fogják nekünk küldeni. Mi akkor elmondtuk önöknek, hogy ez így nem fog átmenni, ezt fölösleges végigvitatni és fölösleges így előterjeszteni.

Most az Unió vissza is küldte ezt a törvényt, hiszen az Európai Bizottság két főigazgatósága is vizsgálta ezt az élelmiszerláncról és hatósági felügye­letről szóló törvényt, ami január 1-jétől hatályos, a módosítás, amiről vitatkoztunk, és ők jelezték felénk, hogy ez így nem állja meg a helyét, hiszen pont az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint az állami támogatás a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áru termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, az nem elfogadható a tagállamok közötti kereskedelemben.

Éppen ezért természetesen, miután most javítják a hibákat és kiveszik a pluszadót, eltörlik a pluszadót, ami gondot okozott a szabályozásban, ezért akár még támogatható is lenne, de szerintem sokkal kényelmesebb lenne, ha amikor az ellenzék jelzi az önök számára, hogy így ez jogszabályellenes lesz, így ez nem fog átmenni, akkor elfogadják az ellenzék szavait, néha meg is hallják az ellenzék szavait, és nem pökhendi kiskakasként végigviszik a törvényt csak azért is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel­nek, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszó­nokának.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselő­csoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslatról nem érdemes hosszan be­szélni, viszont egyértelműen mindenképpen érde­mes. A Jobbik egyértelműsíti, hogy nem tudja támogatni azt, ami előttünk fekszik. Egy brüsszeli diktá­tumra született visszalépésről van szó, egy olyan intézkedésről, ami kvázi magyar kisvállal­kozókat, magyar kisboltokat adóztatna meg az eddigi, tulajdonképpen mentességet élvező sáv helyett.

(18.00)

Értjük mi, hogy van egy menekülő útvonal bizonyos átalányszerű megoldások tekintetében, de azt is látjuk, hogy a kormány és a jogalkotó eredeti szándéka elvérzett Brüsszelben. És ami sokkal inkább katasztrofális, hogy ezen brüsszeli elvárásnak engedve, annak engedelmeskedve most tulajdonképpen kiterjesztik, és rendben van, hogy csak egy 0,1 százalékos sáv tekintetében a magyar kisvállalkozókra is, azaz dehogy van rendben, de látszólag ez egy kisebb kiterjesztés, ami akár még az esélyegyenlőség jegyében is bekövetkezhetett volna. A helyzet az, hogy Magyarországon, a magyar piacon ilyen típusú esélyegyenlőség nincs.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha nagyon izzadságszagúan próbálunk keresni előnyös kitételt ebben a javaslatban, hát az talán az lenne, hogy az önök által a multicégek számára nyitva hagyott kiskaput is azért valamelyest lezárja, hiszen az élelmiszerlánc-felügyeleti díj esetében azt figyelhettük meg eddig és a korábbiakban, hogy bizony, ha egy nagyvállalkozás vagy vállalkozásláncolat ügyesen diverzifikálja a portfólióját, tehát ügyesen dobálja szét a cégeit megfelelő kisméretű üzemegységekre, akkor lényegében mentesülhetett ezen adótípus fizetési kötelezettsége alól. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy innentől nincs kivétel, de ez a nincs kivétel egyben azt is jelenti, hogy a 0,1 százalékos díjmérték tekintetében magyar kisvállalkozás, magyar beszállító, magyar cég sem menekülhet, ami tökéletesen elfogadhatatlan egy olyan versenyhátránnyal sújtott helyzetben, mint ami a magyar piacot jellemzi.

Van ám egy pozitív vonulat az egész jelenségben többéves kitekintetésben. Ez az, hogy a bevételi többlet jelentős része azért csak fogyasztóvédelmi vagy olyan jellegű célokat kell hogy szolgáljon. Tehát ne vitassuk el azért a jogalkotónak a korábbi helyes döntését, hogy azért valamelyest pántlikázta ezeket az összegeket. Furcsa egyébként, hogy az Unió nem ezzel kezdett el kötözködni, hiszen belekötött már hasonló típusba is, akár pántlikázásba, akár abba, hogy meghatározott célra kívánja a jogalkotó az ilyen bevételt felhasználni.

De azt látjuk eközben, hogy az egész rendszer nemcsak azért hiányos, mert nem fordítanak rá elég forrást, vagy nem elegendő hozzá az a forrástömeg, amit egy ilyen különadótípus behoz, hanem azért is, mert egyszerűen képtelenség tételesen levizsgálni azt az árumennyiséget, ami bezúdul egy magyar piacra. Vagy egy egyszerű utcai példával élve, ha bárki befordul a legnépszerűbbnek mondott gyorsétterem-láncolathoz, és ott vásárol egy tasak sült krumplit, abban legalább háromféle olyan összetevő található meg a tizenegyből, ami most pont a heti hírekben benne volt, amely jó erős gyanúval genetikailag módosított. Akármilyen erőfeszítéseket gyakorol Magyarország bármely hatósága, ezek a genetikailag módosított összetevők megjelennek, még egyszer mondom, egy olyan tagállami piacon, amely elvileg GMO-mentességet próbál fenntartani saját maga számára hosszú távon is.

Tehát azt látjuk, hogy hosszú távon az alternatív eszközökkel lehet előrelépni, a magyar termelésre, a mezőgazdasági termelésre való minél erősebb támaszkodással, azzal, hogyha a közétkeztetésbe, gyer­mek­étkeztetésbe pontosan a magyar gazdák, magyar termelők árui tudnak minél nagyobb volumenben bekerülni.

Éppen ezért vérlázító, hogy egy kis kitérőt tegyünk, a gyermekétkeztetés és a gyermekek éhezése terén azon KDNP-s elutasítás, ami egy mai interjúban merült fel, és amelynek értelmében azért került elutasításra egy, a gyermekéhezést felszámolandó megszületett javaslat, mert az ellenzéki volt. Nem a szakmai tartalma miatt, nem azért, mert épeszű ember fenntartani akarhatja Magyarországon a gyermekéhezést vagy a gyermekek nélkülözését. Azért vetették el ezt KDNP-részről, mert ellenzéki javaslatról volt szó, ami egy szakkérdés, főleg gyermekeket érintő kérdés esetén vérlázító, felháborító. És az a KDNP fejezte ki elutasítását, amely most erre a vitára még vezérszónokot sem volt képes állítani. Tehát egész elképesztő jelenségekkel találkozunk.

Az új javaslat értelmében tehát, még egyszer mondom, annyit tudunk pozitívumként kiemelni, hogy a portfólió megfelelő rendezésével már nagy cégek sem tudják teljes egészében vagy jórészt elkerülni az élelmiszerlánc-felügyeleti díj befizetési kötelezettségét. De azt látjuk, hogy nemzeti pártként azt, hogy a kisboltok, kisvállalkozók egy pluszteherrel, újabb teherrel szembesüljenek, egész egyszerűen nemhogy nem tudjuk támogatni, de minden eszközzel küzdünk ellene, hiszen a magyar adórendszer, az adószakértők és a könyvelői szakma most már több mint ötvenféle adót vagy adó típusú terhelést ismer, ami Magyarországon és régiós, regionális szinten is egyfajta rekordnak számít. Számos egzotikus adófajta található meg ezek között. De azt látjuk, hogy ezeket a különadókat egyáltalán nem ilyen formában kellene kivetni. Rendszerszinten meg kellene akadályozni az áthárításukat, legyen szó banki különadóról, tranzakciós illetékről. Nem kellene továbbá a kormánynak olyan paktumokat kötögetnie, mint amit az EBRD-vel sikerült, amelynek értelmében kötelezettséget vállal arra, hogy mondjuk, a bankszektort nem terheli jobban. Ezen a területen, az érintett területen, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj által érintett területeken pedig egyértelműsíteni kellene, hogy a közteherviselésbe igenis be kell vonni ezeket a nagy hálózatokat. Pontosan ez volt az eredeti törvénynek, az eredeti ‑ nevezzük úgy - adókive­tésnek a célja, hogy a közteherviselés felé mozdítsa a rendszert.

Ezzel az egyenlősdivel, amit önök most ide behoznak brüsszeli diktátumra, és azzal, hogy a kicsiket is bevonják a fizetők körébe, teljesen egyértelmű módon távolodik a közteherviseléstől ez az egész rendszer, ilyenformán ez a Jobbik által vállalhatatlan. Nem tudjuk ezt támogatni, és arra szólítjuk önöket, hogy a brüsszeli hadszíntéren valóban viselkedjenek úgy, mint ahogy egy csatatéren kell, álljanak ki a magyar érdekekért, és érjék el azt, hogy brüsszeli csettintésre ne kelljen amúgy jól kigondolt vagy kevésbé jól kigondolt magyarországi jogszabályokat megváltoztatni, ne kelljen a magyar parlamentet ilyen megalázó helyzetbe hozniuk, hogy önöknek volt egy jogalkotói szándékuk, brüsszeli csettintésre ettől most el kell térniük, és megpróbálják megmagyarázni, hogy miért észszerű számunkra, ellenzéki képviselők számára befogadni ezeket a szándékokat, miközben ezek a szándékok az önök szándékaival, jelen pillanatban Magyarország érdekeivel szöges ellentétben állnak.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Üdvözlöm önöket. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces felszólalásra nem kért lehetőséget senki. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Jelentkezésre:) Igen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem árulom el, pontosabban épp az, hogy elárulom, meglepetésként ért az, hogy ilyen gyorsan a felszólalás jogához és lehetőségéhez jutok, nemcsak azért, mert a mai nap a gyermekekkel szemben egyfajta merényletet elkövető KDNP még vezérszónokot sem állított, de azért is, mert egész egyszerűen nem alakult ki, nem bontakozott ki vita egy nagyon súlyos kérdésben, ahol azért érdemi megszólalást a vezérkörben is hallottunk. De ez a kérdés az, hogy még egyszer mondom, egy centrális brüsszeli csettintésre el tudják-e téríteni a magyar jogalkotó szándékát az eredeti szándéktól.

Értem, hogy fogok itt kapni valami összefoglaló jellegű választ egy olyan zárszóban, amire már nem lesz módom reagálni, de nem tartom méltónak ezt az egész vitastílust. Éppen azért nem tartom méltónak, mert itt most jelen pillanatban Magyarország szuverenitását erőszakolják meg egy olyan kérdésben, ahol igenis lenne mozgástér, lenne lehetőség, ahogy más különadók tekintetében is volt.

Az úgynevezett pénzügyi tranzakciós illeték esetében még azt is megtette a kormányzat, hogy ezt a tipikusan adófajtát elnevezte illetéknek, éppen azért, hogy kevesebb brüsszeli bokszra legyen kényszerítve a későbbiekben. Látható, hogy ez az illeték a kormányzat szándékával találkozott, hiszen a bevételi várakozásai vagy teljesültek, vagy túlteljesültek. A másik oldalon pedig a pénzintézeteknek sem volt ez annyira rossz, hiszen Magyarország Kormánya engedte, hogy áthárítsák a károsultakra ezeket a tételeket szinte teljes egészében, kisvállalkozások esetében a teljes volument meghaladó módon. Sőt, tudunk olyan magyar kisvállalkozóról, amely számlalevelet kapott a banktól, miszerint hónapokra visszamenőleg szíveskedjen befizetni a pénzügyi tranzakciós illetéket. Tehát mindenféle jogszabályt kijátszó, megsértő módon ezt meg lehetett tenni Magyar­országon.

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj esetében kettő probléma és gyanú volt. Az egyik az, hogy a portfólió megfelelő diverzifikálása esetén elkerülik vagy jórészt elkerülik ezt a tételt. Másrészt hogy beépítésre kerül adott esetben termékek árába, vagy beépítésre kerül olyan, a munkaerőpiacot érintő költségekbe, amelyeket végül a dolgozókon, az ott dolgozókon vernek le.

Azt is látjuk, hogy itt most miniszteri szinten egy kétségbeesett javaslat is napvilágot látott a kormánytól, miszerint azért nem hagyják ezt az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, az elveszett részét minden esetben a multicégeknél. Megpróbálják őket arra ösztökélni, hogy vegyenek fel még több munkaerőt, foglalkoztassanak még több embert, tehát piacgazdaságban azért kissé ismeretlen módon megpróbálják meghatározni azt a dolgozói létszámot, amelyről azért cégek szuverén módon szoktak dönteni.

Én nem mondom azt, hogy ezek a szuverén döntések Magyarország számára előnyösek lettek volna az utóbbi 10-15 évben, sőt. Amit ezek a külföldi hálózatok a magyar dolgozókkal csináltak, egyenesen vérlázító, és a leginkább megalázó körülményeket ők hozták tető alá Magyarországon. De azt is mondom, hogy nem feltétlenül ezen a másik csatatéren kellene megpróbálni kiköszörülni a csorbát, hiszen ha önök precedenst teremtenek azzal, hogy Brüsszel, még egyszer mondom, csettint egyet, és önök ilyen könnyen átírják a saját jogszabályukat, pontosan a jogalkotói szándéktól eltérő módon, akkor ez a precedens nagyon messzire vezethet, és semmilyen garancia nincs arra, hogy a következő ilyen próbálkozásukat nem kaszálják el hasonló módon, ez pedig speciális dominóeffektust indíthatna el.

(18.10)

Tehát szeretném leszögezni a félreértések elkerülése végett: én támogatom azt, hogy nagyobb üzemegységekben több dolgozót foglalkoztassanak tisztességes bérrel, tisztességes körülmények között. Azt is látom, hogy melyek azok az üzemegységek, ahol erre igenis szükség lenne. Csak azt nem értem, hogy miért adja fel ilyen könnyen a kormányzat az álláspontját, és miért próbálja a bevételi várakozásokat egy másik csatatéren teljesíteni, főleg egy olyan esetben, amikor ezek a bevételi várakozások itt, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj tekintetében pántlikázottak, tehát egy meghatározott és egyébként jó célra kell hogy fordítsák őket. Nyilvánvaló módon kérdéses, hogy ezt milyen hatékonysággal tudják tenni és milyen eszközrendszer ismeretében. Hogy itt egy lábjegyzetet tegyek: példának okáért van-e olyan magyar tulajdonú laborrendszer, amely a teljes volument legalább a minták kiragadása tekintetében megfelelő módon tudja vizsgálni, vagy pedig ez fejlesztendő? De azt is láthatjuk, hogy ha ez a precedens elindul, ha Magyarországon tényleg az lesz a rendszer, hogy csettintenek egyet Brüsszelben, és önök átírják a saját törvényüket, akkor bizony nem feltétlen kormányra lesz szüksége Magyarországnak, elég lesz egy fordítóbrigád is, amely implementálja, lefordítja és átülteti azokat a jogszabályokat, amelyeket a birodalom központjában önök számára kitalálnak.

Tehát jóval több lélekbátorságot javaslok önöknek. Egy kicsit több csatát, igen, benne van a több konfrontáció esélye és lehetősége ebben az egész rendszerben, de higgyék el, a nemzeti érdekek képviselete és a nemzeti szuverenitás képviselete, ennek méltósága megér ennyit. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Normál szót kérőként Heringes Anita képviselő asszony, MSZP.

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Ebben gondolkodunk nyilván picit máshogy. Szerintem olyan törvényjavaslatot benyújtani, amiről előre tudta a kormány is, hogy egyébként vissza fogják küldeni nekünk újabb tárgyalásra, amiről szólt a mi frakciónk is, hogy vissza fogják küldeni tárgyalásra, ez az, amiről tudjuk és látjuk, hogy ha az Unióval egyébként tárgyalnának, és nem szabadságharcokat vívnának velük, és nem megpróbálnák eladni a szabadságharcot Magyarországon, mint a pálinkával kapcsolatban, ami például a következő törvényjavaslat témája is lesz, akkor lehet, hogy lehetne olyan törvényjavaslatokat benyújtani, amiket elfogad az Unió. Csak ahhoz tárgyalni kell.

Például egy felvetésként, ugye a bikaviadal sem elfogadható az Unió számára, viszont Portugália és Spanyolország hajlandó volt tárgyalni és nem szabadságharcot vívni ebben a kérdésben. Innentől kezdve, bár számomra is nehezen elfogadható, de számunkra hagyományos kérdéskör a bikaviadal, ez folytatódhat ezekben az országokban. A pálinka-szabadságharcot pedig az önök kormánya elbukta. Sokkal egyszerűbb lenne, ha tárgyalnának ezekben a kérdésekben, nem pedig sunnyogva megpróbálnának olyan törvényjavaslatokat benyújtani, elfogadni és az Unió felé elfogadtatni, amiről maguk is tudják, hogy nem fog átmenni. Köszönöm szépen. (Harangozó Gábor István tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. Megállapítom, hogy nem. További felszólalásra minthogy senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom.

Államtitkár úr jelzi, hogy kíván reagálni. Zsigó Róbert államtitkár urat illeti a szó. Tessék!

ZSIGÓ RÓBERT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt azokra a felvetésekre szeretnék röviden reagálni, amely a témával kapcsolatos, másrészt nem szeretnék beleszólni az ellenzék pártjai közötti vitába, hogy hogyan és miképpen kell harcolni vagy nem harcolni Brüsszellel.

Heringes Anita MSZP-s képviselő asszony hozzászólása, amely úgy szól, hogy az uniós jogokkal szembement a kormány, és az Unió ezt visszaküldte, mi ezzel egyetértenénk, és ők megmondták előre: képviselő asszony, annyit szeretnék mondani, hogy nem értünk vele egyet, ezt a napirend bevezetőjénél a hozzászólásomban is elmondtam, hogy a magyar kormány az Európai Bírósághoz fordult keresettel azért, hogy a Bizottság ezen döntését semmisítse meg. Azt is elmondtam, hogy mivel felfüggesztette az Európai Bizottság az élelmiszerlánc-felügyeleti díj sávos rendelkezéseit, a mostani módosítás célja az, hogy az idei esztendőben befizessék a multinacionális cégek is az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, magyarul hozzájáruljanak azokhoz a költségekhez, amelyek az élelmiszerlánc-felügyelet ellenőrzéséről szólnak.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr néhány hozzászólására szeretnék reagálni, illetve volt ebben néhány tévedés, és engedje meg, képviselő úr, hogy ezt kijavítsam, hogyha lehetséges. Szintén elmondtam a bevezetőmben, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti díj nem adó és a sávosan bevezetett díjtétel sem különadó egyébként. Az élelmiszerjog alapján kivetett díjtételről van szó, arról is volt szó, és most is arról van szó, amely arra szolgál, hogy mindenki, az élelmiszerlánc minden szereplője járuljon hozzá az élelmiszerlánc-felügyelethez. És az is tévedés képviselő úr, hogy a kormány most magyar tulajdonú kisboltokat adóztatna meg, még egyszer mondom: nem adóztatjuk meg. A rendszer, amelyről a most módosított jogszabály szól, az azt a díjmértéket vezeti vissza, amely 2014. december 31-ig egyébként Magyar­országon rendelkezésre állt, amely hatályban volt, amely arról szólt, ahogy elmondtam az elején is, hogy mindenki, termelő is, vásárló is, vállalkozó is hozzájárul az élelmiszerlánc-felügyelethez is. Egyébként a legkisebb vállalkozásoknak, ahogy ön is említette, az átalánydíjra, illetve a kevesebb díjtételre lehetőségük van.

Ha már egyszer Z. Kárpát Dániel képviselő úr a rendszerről beszélt, akkor ezzel lehetőséget ad nekem tényleg arra, hogy néhány mondatot mondjak az élelmiszerlánc-felügyeleti rendszerről. Maga a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal is kettős munkát végez. Egyrészt természetesen a törvény szerint végez ellenőrzéseket, másrészt pedig, mint a Földművelésügyi Minisztérium egyik szerve, partnere kíván lenni mindenkinek, aki az élelmiszerláncban dolgozik.

Néhány számot engedjenek meg ezzel kapcsolatban, 2014-ben, tehát a legutóbbi lezárt évben a létesítmény-ellenőrzések száma 66 525 volt, ebből 20 857 ellenőrzés irányult kifejezetten az élelmiszer-forgalmazásra, 2014-ben 155 963 élelmiszertételt vont ellenőrzés alá a Nemzeti Élelmiszerlánc-biz­tonsági Hivatal, 10 148 tételt kellett kivonni a forgalomból, az összes bírság 750 millió forint volt. 2012-ben hoztuk létre a kiemelt ügyek igazgatóságát a Nébihen belül, a három év alatt több mint 1100 ellenőrzést végzett a hatóság, egyébként a felderítési arány 87 százalékos volt. Ebből is látszik, hogy maga a rendszer, a felállított rendszer jól működik. Azoknak, amelyeket Horváth István képviselő is felsorolt, azoknak a híreknek az elszaporodása azért történik, mert mindenképpen szeretnénk azt elérni, hogy minden olyan ügy, amely megtörténik, az napvilágra kerüljön, hogy ezzel egyrészt elrettentse azokat a vállalkozásokat, akik ilyenben gondolkodnak, másrészt pedig kiállunk a tisztességes vállalkozások mellett.

De emellett a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Földművelésügyi Minisztérium partnere is kíván lenni a tisztességes vállalkozásoknak, illetve a vásárlóknak, működtetünk egy zöld számot, amelyre több mint tízezer megkeresés érkezett, amelyből 780 darab, egyébként élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos közérdekű bejelentés volt. Olyan internetes felületet is működtetünk, amelyen szakmai információkat tud megosztani a hivatal, úgyhogy azt gondolom, hogy arra a rendszerre, amelyet működtetünk, mindannyian büszkék lehetünk.

A közétkeztetéssel kapcsolatos megjegyzésére azt tudom válaszolni, hogy igen, éppen azon dolgozunk. Ha megnézi a közbeszerzési törvény módosítását is, éppen azon dolgozunk, hogy minél több helyi termék kerülhessen be a közétkeztetésbe. Éppen ezért indította el egyébként a földművelésügyi miniszter úr, Fazekas Sándor miniszter úr 2015-ben „A helyi termék éve” programot is.

Még egy gondolatot engedjenek meg a laborrendszerről, illetve magáról az élelmiszerlánc-felü­gyeleti díjról. Ugye, azt tudniuk kell, hogy a befolyt felügyeleti díjnak a 10 százalékát kötelezően, törvény szerint egyébként fejlesztésre kell fordítani, és természetesen fejlesztenivaló van, hiszen az élelmiszer-feketegazdaság fejlődik, az élelmiszert előszeretettel hamisítják bűnözői szervezetek, éppen ezért ‑ még egyszer mondom ‑ a felügyeletidíj-bevétel 10 százaléka automatikusan fejlesztésre fordítódik, és a fennmaradó rész 40 százaléka marad a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál, 60 százaléka pedig a kormányhivatalokhoz kerül, szintén ellenőrzés céljára.

Én ennyivel szerettem volna kiegészíteni azt, ami elhangzott. Még egyszer mondom, nem hátrált meg a kormány, az Európai Bíróság előtt megtámadta a bizottsági döntést. De azt szeretnénk, ha a nagy multinacionális cégek is befizetnék a 2015-ös esztendőben a rájuk kirótt felügyeleti díjat.

(18.20)

Köszönöm mindannyiuknak a vitában tanúsított helytállást és részvételt, és mindannyiukat arra kérem, hogy ne csak a törvény elfogadásával, hanem a mindennapokban is támogassák azt a munkát, ami a Földművelésügyi Minisztérium és a kormányzat legfontosabb célja, hogy minden magyar család asztalára egészséges, biztonságos, kiváló minőségű élelmiszer kerüljön. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   117-158   159-172   173-186      Ülésnap adatai