Készült: 2024.09.18.21:27:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

170. ülésnap (2012.03.12.), 381. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:00


Felszólalások:  Előző  381  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirendi utáni felszólalássorozatomban arra teszek kísérletet, hogy a mezőgazdaság, tágabban értelmezve pedig az egész magyar vidék életében fontos szerepet betöltő személyeket mutassak be, állítsak emléket munkásságuknak itt, a nemzet templomában is. Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert ma a magyar vidék jelenleg önhibáján kívül, de kivéreztetett állapotban vívja haláltusáját, de azért is, mert a sorozatomban bemutatott személyek korukat megelőző szakmai munkájukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek, illetve a Jobbik vidékgazdaság-fejlesztő programját is áthatják a vidéki lét és a föld szeretetét hangsúlyozó gondolatok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kivételesen szép hely a Fehér Dániel-forrás fent, a Lövérekben. Vize kristálytiszta, kellemes ízű. Barátságos környezetben található, gyalogosan és autóval is könnyen megközelíthető. Nem csak a soproniak kedvelik, sok kiránduló, ahogy én is, többször megfordultam a forrásnál, ahol a nyári melegben élveztem tiszta, hűvös vizét. Névadójának tábláját a forrás mellett találhatjuk: dr. Fehér Dániel. Ezen a táblán olvasható egy rövid tájékoztató munkásságáról is, ezen túl azonban csak az agrártörténelemben jártas honfitársaink ismerhetik jobban munkásságát.

Dr. Fehér Dániel 1890. október 27-én született a Győr megyei Tekepusztán. Budapesten járt középiskolába, és ott is érettségizett. A selmecbányai Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott be, ahol 1912-ben végzett erdőmérnökként. Érdekesség, hogy a trianoni gyalázat után ez az intézmény költözött Sopronba, ahol a mai napig végzi áldásos tevékenységét.

(23.50)

Egyévnyi katonaság után a berlini tudományegyetemen folytatta tanulmányait, azonban az első világháború kitörésekor meg kellett szakítani diákéveit. Négy év katonai szolgálat után szerelt le. A selmecbányai főiskola növénytani intézeténél kapott tanársegédi beosztást, majd ösztöndíjasként folytatta tanulmányait Bécsben, ahol kitüntetéssel tette le a doktori szigorlatot. Később adjunktusként doktorált Párizsban a Sorbonne-on. Itt nyilvános rendes tanári kinevezést is kapott.

Sokfelé járt, és szerzett itthon is alkalmazható hasznos tapasztalatot. Tanulmányútra ment a skandináv államokba, de expedíciót is szervezett többek között a Szaharába. Sok kongresszuson, egyetemen tartott nagy sikerű előadásokat. Itthon a soproni erdőmérnöki kar dékánjává nevezték ki. Külföldi sikerei közé tartozik, hogy a nemzetközi botanikai kongresszuson az ökológiai szakosztály alelnökévé választották.

A Magyar Tudományos Akadémia talajbiológiai osztályvezetője lett. Az Akadémia a kiemelt tudósok közé sorolta, és a biológiai tudományok doktora cím viselésére jogosította fel. Majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is megválasztották.

Munkásságának eredményeiről még hosszasan lehetne beszélni, ezt most itt idő hiányában tényleg csak nagyon röviden tudom megtenni. Célja volt egyébként többek között az erdő életének minél alaposabb megismerése; ő volt az, aki jelentős részben hozzájárult a növények táplálkozásának felderítéséhez, ehhez egyébként új biofizikai eljárást dolgozott ki, amelynek eredményeként a legkorszerűbb képet nyújtotta a talaj élővilágáról, ismertetve a talaj kémiai, biológiai és fizikai viszonyait.

Tanszékvezető professzorként hatalmas robusztus alakjával a folyosón nem ment, hanem vonult tanársegédei előtt, amely tekintélyt parancsoló volt, és amelyet csak tetézett óriási munkabíró képessége, kitűnő memóriája és hatalmas tudása.

Az elnyomó kommunista hatalommal többször került összetűzésbe, részben ezért is 1951-ben megfosztották katedrájától, amely nagyon meggyötörte, és jelentősen visszavetette erejét.

Halála előtt felterjesztették Kossuth-díjra, a bizottság azonban nem hozott egyhangú szavazatot, ezért nem jutott még posztumusz Kossut-díj sem Fehér Dánielnek.

Életkedve megtört. 1955. február 17-én a mentőkocsiban kórházba szállítás közben halt meg. Mellszobra a soproni egyetem botanikus kertjében található, legendákban és anekdotákban azonban tovább él közöttünk.

Fehér Dániel életútja is jó példa arra, hogy minden ember életében eljön néhány olyan pillanat, amikor döntenie kell, amikor élete válaszút elé kerül; amikor nem lesz tartózkodás, csak igen vagy nem; amikor nincs talán, csak a lelkiismeret hangja szerinti döntés vagy a sunnyogó árulás között lehet választani.

Képviselőtársaimnál is biztosan voltak ilyen pillanatok, és lesznek is. Az egyik ilyen döntés akkor lesz, amikor a magyar termőföld védelméről ismét nyilatkozniuk kell itt a Házban. Ezek a pillanatok természetesen nem mindig lelkiismereti vagy politikai kérdéseket feszegetnek. Lehet, hogy csak egy találkozás, de olyan hatású, ami után az ember már soha nem tehet úgy, mintha nem történt volna meg. Számomra ez egy régi, de felejthetetlen október 10-ei találkozás volt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  381  Következő    Ülésnap adatai