Felszólalás adatai

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! Soltész képviselőtársam szavait hallgatva meg kellett állapítanom nekem is, hogy csak jó lehet ez a törvény, mert igazából nem ehhez szólt hozzá, és nem erről beszélt, hanem ennek ürügyén sok minden másról, és sok minden más olyanról, amelyek nem kapcsolódnak ehhez a szociális törvényhez, amely most itt fekszik önök előtt.

Mondott továbbá egy nagyon fontos mondatot is, amely szerint úgy gondolja, hogy köztünk ellentét lenne, amennyiben a munka és a segély összefüggéseiben a segélyre helyezzük a hangsúlyt. Szeretném ismételten és megint elmondani, hogy szó nincs erről, mindenképpen a legfontosabbnak tartjuk mi is a munkát mindazon esetekben, ahol az emberek tudnak és képesek dolgozni, és ugyanolyan fontosnak tartjuk a segélyezést azokban az esetekben, amikor ez valamilyen oknál fogva nem történhetik meg.

De hogy ne csak beszéljünk erről, hanem hozzunk talán idézeteket az önök előtt fekvő törvényből, hogy hogyan is néz ez ki a gyakorlatban, el kell mondjam, hogy először is egy olyan szabályozás van önök előtt, amelyről nem ejtettek szót, amiről nagyon sokat szoktunk vitatkozni, hogy ellenérdekelt-e valaki a munkavégzésben akkor, ha segélyt kap közben, vagy segélyt kap előtte. És miután mindannyian tudjuk, hogy olyan a segélyezési rendszer általában, hogy ha több helyről be tudja gyűjteni a lakásfenntartási támogatástól a rendszeres segélyen át a gyermekvédelmi támogatásig, akkor bizony meggondolandó számára, hogy egy ugyanilyen értékű vagy akár ennél kisebb értékű munkába beálljon-e.

És hogy ezt elősegítsük, hogy érdekeltté tegyük az embereket abban, hogy vállaljanak munkát, és fogadjanak el munkát, ezért itt és most először jelenik meg önök előtt ebben a törvényben az, hogy az az ember, aki munkába áll, nem veszti el automatikusan a segélyét, amit azelőtt kapott, hanem kifutó időben, de hat hónapon át még további támogatást kap. Mi ez, ha nem egy kézzelfogható gyakorlati példája annak, hogy igenis, számunkra is fontos a munkavégzés, elsősorban arra indíttatjuk mi is az embereket?

Hozzátenni kívánom, hogy ne essünk bele abba a hibába, hogy azt hisszük, hogy mindenki, aki nem dolgozik, csak azért nem dolgozik, mert nem akar vagy lusta. Nagyon sokan élnek köztünk olyanok, akik nem tudnak, nem képesek dolgozni. Őket segíteni és támogatni kell. Vajon melyik az a törvény, amelyik összefoglalja mindazokat a lehetőségeket a támogatás szempontjából, amelyeket ezeknek az embereknek nyújtunk? A szociális törvény, a szociális gondoskodásról szóló törvény, amelyben kár számon kérni, hogy rendelkezik-e például a minimálbérről, mert itt annak a világon semmi köze nincs ehhez.

A másik gondolatom, Horváth képviselő úr nagyon fontos kérdést vetett föl. Minden ember számára fontos, hogy munkabérből éljen meg, ha teheti, és ha képes rá, még azok számára is fontos, hogy valamilyen munkát végezzenek, akik betegek, fogyatékosok, kevésbé tudnak dolgozni.

A másik kézzelfogható példája annak, hogy nagyon fontosnak érezzük a munkalehetőséget és a munkába állást, az éppen az, hogy ez a törvény foglalkozik itt és most először egy olyan munkavégzés lehetőségével, ami a szociális intézmény keretein belül történik, sőt még eggyel tovább is lép, mert munkarehabilitációról, illetve fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásról is rendelkezik. Tehát megteremti azokat a lehetőségeket, azokat a törvényi kereteket elsősorban, ahol a fogyatékos, az intézményben élő ember munkát tud végezni. Megteszi a második lépést, hogy hogyan fejlesszük ezeknek az embereknek a megmaradt, meglévő munkaképességét arra, hogy kikerüljenek a munkaerőpiacra, és végül, de nem utolsósorban még ebben a költségvetési törvényben erre a célra 4 milliárd forintot félre is tett.

Szeretnék reflektálni még arra a felvetésre, ami valóban a szociális ellátásnak egy régi nagy problémája, a tartási kötelezettség. Kell-e mindenkit támogatnunk, vagy azt kell vizsgálnunk, hogy van-e neki tartásra köteles hozzátartozója, mondjuk, szülője. Természetesen ismeri a jogrendszerünk ezt a fogalmat, hogy tartási kötelezettség, de messzemenően leszűkíti, mert megmondja azt is, hogy milyen esetekben lép ez elő. Példát hadd hozzak: egyáltalán nincs jövedelme a szülőnek, és akkor bíróság előtt ezt a kötelezettséget ki lehet mondatni. De kérdezem én önöket: arról szól a szociális törvény, hogy végigcsináljuk ezeket a jogi hercehurcákat, és megpróbáljuk az emberekből kipasszírozni, hogy legyen bennük annyi tisztesség és jó érzés és erkölcs, hogy segít a hozzátartozójának, vagy pedig arról szól ez a szociális törvény, hogy nekünk, mindannyiunknak kell segíteni azokon, akiken más nem segít, nem tud, vagy nem akar.

Külön köszönöm szépen a közgyógyellátási igazolvány kapcsán felmerült gondolatait képviselőtársamnak. Én nem vagyok orvos, és ilyen mélységében ezeket nem tudom pontosan visszaadni. Egyet azonban feltétlenül: nekem van egy olyan zárójelentésem, szeretném mondani, ahol hatóanyag van megnevezve, hogy melyeket kaptam. Ezért nekem ez fel sem tűnt, fel sem tűnhetett. (Dr. Csáky András közbeszól.) Igen, nagyon érdekes. Én nagyon elcsodálkoztam, mert mint laikus beteg, jobban szerettem volna, ha azt írja ki nekem a kedves engem kezelő orvosnő, hogy hogy hívják azt a gyógyszert, mert akkor azt tudom kérni. De nem ezt írta ki, hanem hogy milyen hatóanyagot milyen mennyiségben, és bizony a háziorvosom velem leült, és megkonzultáltuk, hogy milyen gyógyszerek tartalmazzák ezt a hatóanyagot.

De, ahogy mondta képviselőtársam, a puding próbája az evés, tehát mindenképpen a gyakorlatban kell megpróbálni, hogy ez hogyan működik. Nagyon remélem, hiszen az orvosnak, aki a betegek üdvére esküdött fel, pont ugyanolyan érdeke, hogy felírja ezeket a dolgokat, mert azt akarja, hogy a betege megkapja.

(17.00)

Nem hiszem, hogy itt különösebb szankciót vagy retorziót kell majd alkalmazni, hogy felírja ezeket a hatóanyagokat, mert ennek az egész közgyógyellátási változtatásnak az a nagy lényege - és nem hiszem, hogy van valaki itt a teremben, aki ennek nem örülne -, hogy a rászorult szegény ember nemcsak abból a szűk kis listából választhat gyógyszert, amire azt mondják, hogy “na jó, hát ezt viheted ingyenö; nem arról szól már a közgyógyellátás, hanem megfordítottuk, és azt mondtuk, hogy valamennyi, a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerből fel lehet írni annak számára, aki erre rászorul, a megfelelő mértékig. Ez megint egy olyan filozófiai váltás, megint egy olyan gondolkodásbeli váltás, mint ahogy… - és akkor szabadjon visszatérnem a köztünk óriási vihart kavart témára, a családtámogatási rendszerre, aminek megint az a lényege, hogy nem három forint ide, és négy forint mínusz, hanem azt kellene benne látni, hogy egy óriási szemléletváltás következett be, mint ahogy itt és most is.

Természetesen mint minden beterjesztett törvényjavaslathoz, ehhez is lehet és kell is módosító indítványokat nekünk is, önöknek is benyújtani, hogy ez a lehető legjobb és a lehető legprecízebben végrehajtható legyen. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)