Felszólalás adatai

KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzésről nagyon sok vitát folytattunk az elmúlt időszakban, és alapvetően két irányvonal ütközhet egymással. Az egyik, hogy mennyire kell a munkaerőpiacra felkészíteni egy képző intézménynek a hallgatót, hogy a képző intézményből kikerülve esetleg másnap munkába állhat-e, vagy valami más célja lehet a szakképzésnek, illetve szakképző intézményeknek.

Ezzel kapcsolatban bevezetőként azt szeretném elmondani, hogy nem lehet célja ebben a gyorsan változó világunkban, hogy az intézményből közvetlenül kilépve azonnal munkába állni képes fiatalembereket bocsássunk a munkaerőpiacra. Elsőrangú feladata és célja a szakképzésnek az lehet, hogy a tudás megszerzésének képességére tanítson meg. Tehát azt a bizonyos gyakorlati időszakot, amit úgy hívunk, hogy gyakornoki időszak, különböző szintek mellőzésével igazából nem tudjuk mellőzni. Ezt azért nagyon lényeges bevezetőként megállapítani, mert azt gondolom, hogy ez is befolyásolhatja azt az alapvető koncepciót, ami a szakképzés fejlesztési területén ki kell hogy alakuljon, és ebből az úgynevezett salátatörvényből is ki kellene hogy tükröződjön.

Mindazonáltal hozzászólásomat elsősorban annak a célnak szeretném szentelni, amely jobbá próbálja tenni a beterjesztett törvényjavaslatot. Nincsenek kétségeim, hogy a kormánykoalíció ebben a formájában is képes átverni, de elsőrangú célom és feladatom mint a szakképzés elkötelezettjének, hogy ezt a törvényt valamilyen formában javítsuk és mégis jobbá tegyük. Néhány gondolatot engedjenek meg nekem ezzel kapcsolatban, ami még nem nagyon hangzott el, és mivel a közoktatás területén elég sok vélemény fogalmazódott meg, én inkább a szakképzés és a szakképzési alaprész területével foglalkozzam.

A szakmai tanácsadó testületre, mely egy központi témája volt a korábbi vitáknak is, szeretnék még egy rövid időre kitérni. Ez, csak emlékeztetésképpen, 500 fő fölötti tanulólétszám esetén kötelezővé teszi a tanácsadó testület létrehozását. A tanácsadó testület létrehozása önmagában nem rossz, hiszen korábbi intézményekben én magam önként gyakoroltam ezt a fajta formációt, éppen az információszerzés céljából, éppen abból a célból, hogy az iskolán belüli tananyagfejlesztés, az iskolán belüli képzési struktúra kialakítása és az ehhez kapcsolódó tananyagfejlesztő munka érdekében kialakítsuk álláspontunkat és véleményünket. Ehhez meghívtuk azokat a cégeket, amelyek majdan a nálunk képzett embereket alkalmazni fogják. Tehát ez nem egy új keletű dolog, ez egy nagyon hasznos fóruma ennek a tananyagfejlesztő munkának, amely a legelején megfogalmazott célnak is megfelelhetne. Ha ez önkéntesen valósul meg, és az előbb megfogalmazott célok mentén dolgozik, akkor elfogadhatónak tartom.

Egyetlen probléma van vele, a kötelező jellege. A kötelező jelleg mellett szeretném kiemelni, mi van abban az esetben, ha nem ülésezésképes, vagy esetleg nem jut el odáig, hogy bizonyos, az ő hatáskörébe tartozó témaköröket akármilyen okoknál fogva nem tárgyal meg.

(23.40)

Ez esetben például az intézmény költségvetését nem tudja majd beterjeszteni és nem tudja elfogadni, mert véleményezési joga van például ezen a területen.

Egy másik, talán nem is annyira lényeges kérdés, de fontosnak tartom felemlíteni, hogy a felmentés témakörében, hogy mely modulokat és mely modulvizsga területén történjék a felmentés, néminemű ellentmondás van, mert egy más törvény szabályozza, és igazgatói hatáskörbe utalja azt a témakört, hogy iskolaátjárás esetén milyen felmentéseket alkalmazhat az intézmény vezetője, ezáltal csorbul az intézmény igazgatójának a hatásköre. Tehát az úgynevezett modulzáróvizsgák megismétlésének tilalmára gondolok, amivel kapcsolatosan érdemes a módosító javaslatok és a részletes vita mentén ismét visszatérni.

Szeretnék visszatérni Tatai-Tóth képviselőtársam abbéli megjegyzésére, illetve ezt más is megemlítette, hogy a gyakorlatorientált képzést kellene a jövőben preferálni, hiszen elsősorban a munkaerőpiacra képezzük ezeket a tanulókat. Van egy megjegyzés a törvény módosításában, amely az összefüggő szakmai gyakorlatot a nyári szakmai gyakorlattal azonosítja. Egyébként egyértelműen a törvény indokolási részéből derül ki, hogy ez a fajta szóazonosítás megtörtént, és összefüggő szakmai gyakorlatot csak két szorgalmi idő közötti időszakban, tehát a nyári időszakban lehetséges megtartani. Erre vonatkozólag módosító indítványt adtam be, kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, hiszen vannak olyan szakmák, amelyek nem alkalmasak ilyetén való végrehajtásra.

Például - csak hogy rögtön egy példát mondjak - az erdészképzés területén a csemetekiemelést csak ilyenkor lehet végezni, azt nyáron nem lehet, mert tönkremegy. Tehát idényjellegű munkáról van szó, és tipikusan olyan munkáról van szó, amit összefüggő szakmai gyakorlat keretében célszerű megvalósítani. És sorolhatnék számtalan ilyen, elsősorban a mezőgazdaság és a mezőgazdaság peremterületéhez tartozó szakmákat, amelyek idekapcsolódhatnak. Aratni lehet nyáron, de vetni általában tavasszal és ősszel szokásos. Tehát a gyakorlatorientált képzést támogatni tudom. Minél több gyakorlatra van szükség, annál képzettebbek lesznek a hallgatók, annál inkább megközelítik a munkaerőpiac igényeit, és annál inkább képesek a munkaerőpiacon megfelelni.

A következő ilyen jellegű módosító javaslatom, amit kérek, hogy támogassanak majd, a tanulószerződésekkel kapcsolatos. Az egyik helyen a törvényjavaslat 16 éves korra teszi a tanulószerződések megkötésének lehetőségét, egy másik helyen viszont szakképzési évfolyamokra teszi. Ez némiképp hátrányosan érinti a technikusképzésben részt vevőket. Nagyon jó lenne, ha a technikusképzés szakmai alapozó szakaszában, tehát a 11. és 12. évfolyamon, ami még nem szakképzésnek számító szakasz, hanem szakmai alapozás, ebben az évfolyamciklusban is lehetőség lenne tanulószerződés kötésére, mert azt gondolom, ezáltal is azokat a forrásokat tudjuk megjeleníteni, amelyek a munkaerőpiacon jelen vannak. Az oktatásban vannak olyan tanulók, akiknek ezekre a forrásokra szükségük lehet. Erre megvannak a megfelelő helyek, a megfelelő cégkapcsolatok. Miért ne engedjük, és nem volna jó, ha egy ilyen törvényi hellyel nem tennénk lehetővé a cégeknek, hogy ezeket a szerződéseket megkössék.

Végezetül még egy témakörrel szeretnék foglalkozni a szakképzési alaprészről szóló törvényt érintő módosításban, ez pedig a pénzeszköz átadása. Aki a törvényt behatóbban ismeri, ez a bizonyos fajlagos összeg háromszorosának áttételére vonatkozik. Egy kicsit túlzottan korlátozónak, tehát a háromszoros összeget felemelendőnek gondolnám.

Érvem a következő. Nem tudom osztani azt a véleményt, ami az indokolás fejezetben csak 10-12 iskolát érintő intézményt jelent, mert ennél nagyobbról van szó, hiszen szakképzési évfolyamon megjelenő tanulólétszámról van szó, amellyel fajlagosít az átadott pénzeszköz. Négy plusz egyes és jelentős, 52-vel kezdődő OKJ-számú szakmák vannak, ahol a négy plusz egyes képzésben a plusz egy évfolyamon történik a szakmai képzés, és csak ezzel a létszámmal tudjuk a fajlagosítást végrehajtani, holott a szakképzést támogató források már az alatta lévő szakmai alapozó évfolyamokba is integrálódnak, ott is fejlesztést hajtanak végre.

Tehát némiképpen túlzónak tartom ezt a háromszoros értéket, és nem igaz az, hogy az indokolásban megjelenő 12-15 intézményt érint, noha én is túlzónak tartom 100 milliós tételek átadását az egyes intézmények számára, de az nem túl nagy baj, ha jó helyre kerül. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem kormánypárti képviselőtársaimat, támogassák az általam benyújtott indítványokat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)