Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a 11-eshez szeretnék szólni, de előtte szeretnék annyit megjegyezni, hogy a 6. pont alatt szereplő javaslattal, amelyet Bernáth Ildikó képviselő asszony terjesztett elő és indokolt az előbb, mélységesen egyetértek a magam részéről, és nem hiszem, hogy bárki is fennakadna ezen a javaslaton. Gondolom, ezt támogatni fogjuk a szavazáskor.

A 11-essel kapcsolatban azonban azt szeretném jelezni, hogy visszakanyarodunk egy kicsit hasonló szellemű vitához, mint ami az előbb már tapasztalható volt. Mit mondunk mi a 11-es javaslatban? Az a módosító javaslatunk lényege, hogy az üzemi tanács mikor és milyen tárgyban kérhet a munkáltatótól bizonyos felvilágosítást. Diszkriminációról van szó, és tisztelt képviselőtársaim, mi azt mondjuk ebben a javaslatban, hogy egészítsük ki azokat a kérdéseket, amelyekben az üzemi tanács világos állásfoglalást kérhet a munkaadótól az egyenlő díjazás szabályainak megtartására. Elég szemléletes dolog, hogy valamennyi bizottságban elutasítást kapott ez a kérdés. Szeretném ezért megvilágítani, hogy mi a javaslat lényege és miért terjesztettük elő.

Azért, mert az Alkotmánybíróság egy korábbi, talán az első döntéseinek egyike megszüntette a bérek megállapításával kapcsolatos szakszervezeti jogosítványokat, legalábbis személyre szólóan. Mostanára azonban eljutottunk odáig, hogy a bérlisták és ezzel kapcsolatban a dolgozók bére sok munkáltatónál szigorúan titkossá lett minősítve, mondván, hogy ehhez senkinek semmi köze, ez a munkaadó és a munkavállaló szerződésen alapuló személyes megállapodásának kérdése.

Ez idáig rendben is volna látszólag, azonban a probléma ott jelentkezik, hogy a dolgozók természetesen valamilyen információt egymás között, ha szabad ezt a kifejezést használni, nyilván köröznek. És kiderül egy adott munkaadónál, egy adott cégnél, hogy a hasonló munkakörben dolgozó foglalkoztatott munkavállalók bérezésében jelentős különbségek alakulnak ki. Erről lehet olyan véleménye a munkaadónak, hogy ezek bizonyos objektív mérőszámokon is alapulnak, de úgy gondolom, hogy az üzemi tanács általános jogosítványaiból, és ha tetszik, az idevonatkozó európai uniós direktívák szelleméből az is következik, hogy ha ez a kétség felmerül, az európai üzemi tanácsoknak és konkrétan az Európai Unió országaiban lévő üzemi tanácsoknak konkrét jogosítványaik vannak a tekintetben, hogy rákérdezzenek erre, és világossá váljék a munkaadó által felsorolt indokok alapján, hogy miért különbözik bizonyos munkavállalók bére szignifikáns mértékben egymástól.

Abban a pillanatban, amikor betennénk a törvénybe ezt a szöveget, ki kellene alakulnia egy dialógusnak a szociális partnerek között, jelen esetben az üzemi tanács és a munkaadó között a tekintetben, hogy ez az értékelés akkor válnék igazából elfogadhatóvá a kollektíva számára, ha ez valós indokokat tartalmaz. Bernáth Ildikó képviselő asszony az előbb egy más tekintetben azt fejtegette, hogy nagyon nehéz megfogni konkrétan, hol történik meg a diszkrimináció.

Itt is megtörténhet a diszkrimináció, anélkül, hogy bárki ezt bármilyen módon, akár még csak bemutassa is a kollektíva számára. Szignifikáns eltérések vannak munkabérben munkavállalók között, akik ugyanazon gépsoron, ugyanazon minőségben vannak foglalkoztatva, és ha nem tesszük kötelezővé a munkaadó számára, hogy legalább indoklást legyen kénytelen előterjeszteni a tekintetben, hogy miért alakul ki ez a szignifikáns differencia, akkor semmi másra nem gyanakodhatunk, mint hogy itt valójában munkavállaló és munkavállaló közötti diszkriminációról van szó.

Miért? Mondhatja a munkaadó egy adott pillanatban azt, hogy ez egy jobb képességű ember. De ha ez igaz, miért nem meri kimondani? Hozzátartozik a diszkriminációellenes felfogásunk lényegéhez az a tény is, hogy tudomásul kell venni azt, hogy bizony, ilyen minőségbeli különbségek előfordulnak egy adott munkahelyen - de akkor ezt világosan ki kell mondani! A mi módosító indítványunk pontosan arra irányul, hogy ez egy transzparens, átlátható intézmény legyen, egy transzparens és átlátható, közösen megfogalmazott és elfogadott elvek alapján történő bérezés legyen a munkahelyeken, és az üzemi tanácsnak annyi jogosítványa mindenképpen kell hogy legyen, hogy erről felvilágosítást kérhessen, és ezt a felvilágosítást ne lehessen megtagadni.

Ugyanis azt mondja az eredeti paragrafusszöveg, hogy: a munkavállalók munkaviszonnyal, gazdasági és szociális érdekeivel összefüggő kérdésekben. Lehet azt mondani, hogy ez magában foglalja a díjazás kérdését is, de ez meglehetősen gumiszabályként könyvelhető el, és egyébként pedig kvázi szubjektív értékelés tárgyává teszi a munkaadó részéről, hogy szerinte úgy értékelheti a helyzetet, hogy mondjuk, a bérezés nem függ össze a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeivel. Nehéz ezt az érvelést elfogadni, én nem is fogadnám el. A gyakorlat azonban az, hogy ez az érvelés így elhangzik, és valójában az üzemi tanácsok rendszeresen szembekerülnek azzal a problémával, hogy az egyenlő díjazás szabályainak megtartásával kapcsolatos információkat nem kapják meg a munkahelyeken.

Ha önök is úgy gondolják, hogy ez beletartozik abba a gumiszabályba, ami az eredeti törvényszövegben benne van, ha úgy gondolják, hogy ez beleértendő abba, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy ezt a pontot kivegyük belőle, és nevesítsük a törvény szövegében is, és akkor azt gondolom, igen jó szándékú konszenzus alakulhat ki ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)