Felszólalás adatai

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatás fejlesztésének szükségességét hangsúlyozva, a 2001., 2002-es évekre vonatkozó kormányzati feladattervekről szóló 1057. kormányhatározat rendelkezett akként, hogy ki kell dolgozni az új, egységes közigazgatási eljárás törvénytervezetét. Mi is indokolta tulajdonképpen ezt a döntést? Az idő múlásán túl, mint objektív, tényszerű kategória mellett megállapítható, hogy alapvető történelmi, társadalmi, gazdasági viszonyainkban az elmúlt 15 évben mélyreható változások következtek be, amelyeket követve az államigazgatási eljárási törvénybe 1991. évben beépült a demokratikus jogállami normákat garantáló szabályként az államigazgatási határozatok teljes körű bírósági felülvizsgálata.

A rendszerváltással elindult szerteágazó jogalkotási folyamatokat szemlélve, figyelembe véve azt a vitathatatlan, kissé leegyszerűsítve megfogalmazott tényt is, hogy aki egy adott időpontban nem közigazgatási hatósági eljárás alanya, abban nem ügyfél, az már vagy volt, vagy lesz ilyen jogállású személy, megállapíthatjuk, hogy a közhatalmi eljárások közül a közigazgatási hatósági eljárás érinti legszélesebb körben a természetes személyeket és a különböző szervezeteket mindennapi életük, illetve tevékenységük során. Mindezek mellett napjaink technikai eszközei ma már lehetőséget biztosítanak a döntéshozatal meggyorsítására, az ügyfelek eljárási terheinek csökkentésére, az ügyfelek és az eljárás más résztvevői kapcsolatának újszerű alapokra helyezésére.

2004. május 1-jével, mint tudjuk, hazánk is csatlakozott az Európai Unióhoz, amely elvárást fogalmaz meg a tagállamok jogalkotói tevékenységével szemben is. Az ilyen rendező elveken mint koncepción megindult jogalkotási folyamatban a törvénytervezet eredeti címe a következő volt: a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény. A többéves szakmai előkészítő folyamat, széles körű tudományos és gyakorlati jogalkalmazói munka eredményeként született meg az előterjesztett törvényjavaslat a közigazgatósági hatósági eljárás és a szolgáltatás általános szabályairól. A két cím közötti nyelvtani értelmezés révén rendkívül mély, sokoldalú és tartalmas szakmai követelményrendszer lelhető fel, amelyek álláspontom szerint legnagyobb erénye az ügyfelet szolgáló közigazgatás kialakítása, az ügyfélcentrikusság fokozása, és ennek eredményeként az ügyfél számára is átláthatóbb folyamatok befejezésével jogszerű, meggyőző, egyben minden érintett számára megnyugtató határozatok meghozatala.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat egyik fő törekvése az ügyintézési határidő betartatása, ezzel is biztosítva a gyors és hatékony közigazgatással szemben támasztott követelmény érvényesülését. Nem hagyható szó nélkül azonban, hogy a javaslat ezt úgy teszi, hogy az ügyféli garancia mellett a hatóság oldaláról is elismeri azt az időt, amikor úgymond, az eljáró közigazgatási szerv várni kényszerül, tehát objektív, rajta kívülálló körülményeknél fogva akadályoztatott az intézkedése vagy a döntéshozatala. Az előző törvény nem rendezte a hiánypótlás miatt felmerülő időszükséglet viszonyát az ügyintézési határidőhöz képest, és a jogirodalom is különböző módon foglalt állást ebben a kérdésben. A javaslat szakmai korrektséggel, a tételes jogi szabályozással rendezi ezt a sarkalatos kérdést, kifejezetten rendelkezik arról, hogy a hiánypótlás miatti idő nem számít be az ügyintézési határidőbe.

(21.30)

Az átlátható ügyintézés egyik eszközéül szánja a javaslat a döntéseket elnevezésében is megkülönböztetni a végzésre és a határozatra mint jogi kategóriakörre, utalva ezáltal azok tartalmi különbségeire is, igazodva a polgári perrendtartás szabályozásához.

Megítélésem szerint, bár nem a teljesség igényével, kiemelést érdemel a javaslat néhány új, ügyféli garanciákat biztosító rendelkezése. Így például: az ügyfelet értesíteni kell az eljárás megindításáról, tájékoztatni kell a megállapított tényállásról, ismertetve a bizonyítási eljárás teljes anyagát; az azonnali intézkedést igénylő ügyekben a kérelem távbeszélő útján is előterjeszthető; a hatósági közvetítő személye biztosítja a nagy számú ügyfeleket érintő, nagy formátumú beruházással járó ügyekben is az átláthatóságot, az ügyféli érdekek képviseletét, amelynek eszköze lehet az egyeztető, koordináló tevékenység; a külföldre történő közvetlen kézbesítés lehetősége, amely gyorsítja az eljárást, és elhagy néhány eljárási cselekményt és hatósági fórumot, kiiktatva az úgynevezett szolgálati utat. Az újrafelvételi eljárás, amely bár kétségtelenül növelni fogja az első és másodfokú hatóságok feladatait, az ügyfelek számára további jogorvoslati fórumot biztosít a közigazgatás intézményrendszerében.

Ebben a gondolatkörben hangsúlyozandó a törvényjavaslatban helyet foglaló elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás jogintézményeinek a bevezetése. Ezen új intézmények az egyik legújszerűbb és terjedelmi szempontból is jelentős részét képezik ezen javaslatnak. Az elektronikus ügyintézés alapvető célja az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés, a hatósági szolgáltatás lényege pedig az, hogy az ügyfél a lehető legteljesebb körben mentesüljön az eljárásban szükséges adatok, igazolások, szakhatósági állásfoglalások beszerzésének terhe alól, illetőleg akár otthonában is tájékoztatást kérhessen és kaphasson a különböző hatóságoktól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek bevezetéséhez, alkalmazásához az elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás feltételei megteremtésének országosan a legtöbb közigazgatási szervnél múlhatatlanul szükséges az elektronikus közigazgatás alapvető informatikai, személyi és tárgyi feltételeinek a biztosítása és kialakítása. Tudott dolog, hogy jelenleg számos országos informatikai rendszer működtetésében vesznek részt a közigazgatási szervek, mint például személyi adat- és lakcímnyilvántartás, választási rendszer vagy például az okmányirodai feladatellátás. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hivatali információs rendszereknek az állampolgárok és a jelenleg közigazgatási hálózati eléréssel még nem rendelkező önkormányzatok felé történő megnyitása központilag összehangolt, időigényes és számottevő költségkihatású fejlesztést is kíván.

A javaslat bevezeti a végrehajtó szolgálatot, és további terhet ró az eljáró hatóságokra, különösen a gyámhatóságokra azáltal, hogy a kiskorú személyek ügyeinek intézése esetében az ügyintézési határidő 15 nap, amelynek betartása a jelenlegi létszám racionalizálása nélkül nehezen képzelhető el. Gondoljunk arra, hogy úgy a törvényjavaslat, mint az ahhoz kapcsolódó jogszabályok hatályosulásának alapvető feltétele, hogy annak alkalmazására az ügyintéző felkészült legyen, ezért biztosítani kell, hogy a szükséges tételes jogi, gyakorlati, illetve az elektronikus ügyintézéssel és ügyiratkezeléssel kapcsolatos képzések megkezdésekor már rendelkezésre álljanak a törvény végrehajtását segítő alacsonyabb szintű jogszabályok is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra mindezek a körülmények megfontolás tárgyává teszik, hogy a közigazgatás a javaslat szerinti 2005. július 1-jei hatálybalépésig megfelelően felkészülhet-e. Az idő rövidségére és a jelzett problémákra is tekintettel megfontolásra ajánlom az ütemes felkészülést vagy a törvény 2006. március 1-jével kezdődő alkalmazását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)