A felszólalás szövege:

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Miniszter urat szeretném. Egyébként köszönet a gyógyászati segédeszközökért.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kérdésem a pénzügyminiszterhez szól, mivel úgy látom, hogy a szociális szempontokat ismét felülírják a költségvetési szempontok, pedig tudjuk, hogy van elég pénz most is, legalábbis stadionokra, vadászati kiállításokra jut bőven. De van, akiknek ennél is jobban szükségük lenne a támogatásra: a koronavírus-járvány miatt az időseknek és a betegeknek a korábbiaknál is többet kell költeniük gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre és védőfelszerelésekre. A rendkívüli helyzet rendkívüli költségeket jelent mindenki számára, az idősek vagy a krónikus betegséggel küzdők számára kiemelten fontos, hogy megfelelő és elégséges védőfelszereléssel rendelkezzenek, nem beszélve a hirtelen hazaküldött betegek számára szükséges eszközök beszerzéséről. Éppen ezért fontos, hogy minél több támogatást kapjanak most az idősek és a betegek, őket célozza a közgyógyellátás rendszere.

Sajnos ennek a havi összegét és az éves eseti keret összegét utoljára a szocialista kormány emelte 2006-ban, azóta az előbbi havonta 12 ezer, az utóbbi évente 6 ezer forint. Nem kérdés, hogy az összeg emelése akkor is indokolt volna, ha nem lenne itt a koronavírus, de itt van. Ha megdupláznánk ennek az összegét, az is mintegy 17 milliárd forintba kerülne. Ízlelgessük ezt a szót, 17 milliárd! Jé, hát nem pont annyi, mint amennyit Mészáros Lőrincnek fizettek a veszteséges erőművért? A miniszterelnök irodájának a felújítása a Várban meg 16 milliárdba került. Ugye, nem sok ez, miniszter úr?

Azt kérem tehát tisztelettel, hogy növeljék a meglevő támogatásokat, illetve egészítsék ki azokat, hogy azok érdemi segítséget nyújtsanak az otthoni ápolást végzőknek, a betegeknek és a rászoruló időseknek. Megtisztelő válaszát várom, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, miniszter úr, hogy személyesen mondta el a javaslatait. Én mindenképpen azt kérem nagy tisztelettel, hogy a Magyar Szocialista Párt nemrégiben benyújtotta azt a javaslatát, amely az otthoni ápolást végző személyek és betegek fokozott támogatása érdekében szükséges intézkedésekről szól. Ebben többek között szerepel a közgyógyellátás havi rendszeres összegének és az éves eseti keretösszegnek a megduplázása, valamint a jogosultak számára egy egyszeri 20 ezer forintos támogatásnak a biztosítása. Én mindenféleképpen úgy gondolom, hogy az, amit elmondott, hogy a közgyógyellátási jogosultságot 90 nappal meghosszabbították, rendkívül fontos, emberi. Ha a települési támogatásról egy picit többet mondana, azt megköszönöm. De mindenképpen úgy gondolom, gondolják végig, hogy ha a sport, a klientúra és a vadászat szeretete mellett az emberekre is jutna némi figyelem, akkor az rendkívül fontos lenne. Köszönöm, hogy meghallgatott, és kérem, vegye figyelembe a Magyar Szocialista Párt javaslatát, ez egy előremutató javaslat, amivel nagyon sok állampolgárt tudnánk segíteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Megvárom a miniszter urat.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A javaslat az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos főbb rendelkezésekkel foglalkozik, a javaslat lehetővé teszi, hogy minden SIS-rendszert alkalmazó ország által elhelyezett figyelmeztető jelzés rendőri intézkedés jogalapját képezze, továbbá az uniós jogszabályi követelményeknek megfelelve pontosítja a rejtett ellenőrzés fogalmát; ugye, a rejtett ellenőrzés nem a titkos információgyűjtést jelenti, hanem például az igazoltatás közbeni mellékes kérdések feltételét. A javaslat erre való figyelemmel több részletszabályozást is tartalmaz, amely a hazai figyelmeztető jelzések elhelyezésére, illetve az azok alapján végrehajtott rendőri intézkedésre vonatkoznak. Ilyen figyelmeztető jelzés nemcsak a rendőrség, de a polgári nemzetbiztonsági szervekre tekintettel is elhelyezhető. Szintén uniós jogforrásokból származó jogalkotási kötelezettségeknek tesz eleget a javaslat, amikor a célzott ellenőrzést a hazai jogrendszerbe beépíti, és annak részletszabályait is megállapítja.

Hasonló új jogintézményként kerül szabályozásra a veszélyeztetettnek minősülő gyermekek utazási korlátozása, ez utóbbi lényege, hogy a rendőrség megakadályozhassa, hogy Magyarország területét elhagyhassa az a személy, akivel szemben veszélyeztetett gyermekre tekintettel figyelmeztető jelzést helyeztek el. A jogellenes elvitel megakadályozása érdekében szabályozza a javaslat a bíróság által elhelyezhető figyelmeztető jelzést olyan gyermekek esetén, akik kapcsán fennáll a szülő, családtag vagy gyám általi jogellenes elvitel veszélye, és akiknek az utazását meg kell akadályozni.

Fontos, hogy a javaslat ezen túl lehetőséget biztosít arra, hogy a daktiloszkópiai adatokat és ujjlenyomatokat is elhelyezzék az SIS-rendszerben akkor, ha az érintett súlyos bűncselekmény vagy terrorcselekmény elkövetője. Az így rögzített adatokkal kapcsolatban a javaslat a figyelmeztető jelzés elhelyezésének szabályait is meghatározza.

A figyelmeztető jelzések hatékonysága érdekében a javaslat több információs rendszerrel, így például az Interpol adatbázisával kapcsolatos adategyeztetés- és adatcsereszabályokat is tartalmaz, az uniós jogszabályok alapján az új SIS-rendszernek tartalmaznia kell egy olyan mechanizmust, amely értesítést küld a tagállamoknak akkor, ha harmadik országbeli állampolgárok az önkéntes távozásra előírt határidőn belül nem tettek eleget visszatérési kötelezettségüknek. Ennek a mechanizmusnak elő kell segítenie, hogy a tagállamok teljesítsék a kiutasítási határozatok végrehajtására vonatkozó kötelezettségeiket, valamint a beutazási tilalom elrendelésére vonatkozó kötelezettségeiket. Ezen kötelezettségek teljesítésének végrehajtását a javaslat rendezi.

A javaslat az elfogatóparancsok alapján körözött személyekkel kapcsolatos eljárást is meghatározza. Ennek a figyelmeztető jelzésnek az a sajátossága, hogy a kibocsátó bíróság az illetékes rendőri szervnek küldi meg az elfogatóparancsot, és a rendőrség intézkedik a jelzés elhelyezéséről. További sajátosság, hogy e jelzéstípus alapjogokat érintő kiemelkedő jelentősége miatt az elhelyezés előtt a SIRENE Iroda is ellenőrzi az adatokat. Az alapjogi szempontú ellenőrzés kifejezetten fontos, tekintettel arra, hogy alapvető emberi jogok széles skáláját  szabad mozgás, tartózkodás, adatvédelem  befolyásolhatják az SIS-rendszerbe bejegyzett jelzések, amely azonban önálló jogorvoslati rendszerrel nem rendelkezik.

A javaslat gyermekeket védő további pontja, hogy a jogellenes elvitellel veszélyeztetett gyermekek tekintetében szükséges figyelmeztető jelzés bevitelének elrendelése iránti eljárás alapján a figyelmeztető jelzés elhelyezésének kérelmezésére jogosultak a bíróságnál kérhetik a figyelmeztető jelzés nemzetközi informatikai nyilvántartásban való elhelyezését. A kérelem előterjesztésére indokolt feljogosítani a szülőt, gyámság alatt álló gyermek esetében pedig a gyámot, aki a gyámhatóság hozzájárulásával indíthatja meg az eljárást, valamint a gyámhatóságot is. Az eljárás járásbírósági hatáskörbe tartozik, illetékességét pedig az érintett gyermek lakó- vagy tartózkodási helye alapozza meg. Az eljárás gyors befejezése biztosítja, hogy a bíróság annak lefolytatására soron kívül kötelezett.

A javaslat mindenféleképpen alapvetően uniós jogforrások magyarországi átültetéséről rendelkezik, és ahhoz kapcsolódva határoznak meg indokolt eljárási részletszabályokat. A javaslat ezenfelül a gyermekek védelme érdekében számos, szintén az uniós jogból fakadó jogalkotási kötelezettségnek tesz eleget annak érdekében, hogy a gyermekek jogellenes külföldre vitelét megakadályozzák. Erre való tekintettel ezt a rendkívül gondos munkát a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja szavazatával. Köszönöm szépen.

(17.40)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat címe: az egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő módosításáról. Valójában azonban a magyar állampolgárok még nagyobb kiszolgáltatottságának veszélyét hordozza magában. Számos, a törvényjavaslatban is megjelenő, a magyar emberek biztonságát szolgáló új eszköz biztosítása indokolt lenne. Különösen a kibervédelem területén jelentős előrelépésre van szükség. Ugyanakkor éppen a legkritikusabb szabályok teljesen elnagyoltak, és visszaélésszerű joggyakorlat kialakulásának veszélyét hordozzák magukban, lásd az internetes szolgáltatások akár 180 napos elérhetetlenné tételét mint példát szeretném elmondani. Így válnak a magyar emberek a biztonság ígéretével egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe, az alkotmányos korlátokat magáról már rég ledobó Fidesz-kormányzattól.

A felhatalmazási törvény elfogadása és a rendeleti kormányzás nyilvánvalóan visszaélésszerű alkalmazása miatt  itt van a gödi példa  pedig ma már végképp semmi ok a bizalomra. A Fidesz bebizonyította, hogy veszélyhelyzetben a saját önző hatalmi érdekeit helyezi előtérbe, és ennek érdekében használja a különleges jogrend eszközeit is. Sajnálatos módon a frakciónk nem tudja támogatni, mivel nem fogadtak el egyetlen módosítót sem. Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ezzel a törvénnyel két baj van: 1. nincs rá szükség, 2. nincs előkészítve. Ami az elsőt illeti: tudjuk, hogy a Fidesz hajlamos rá, hogy a közpénzt megfossza közpénzjellegétől, úgy is mondhatnám önöket parafrazeálva, hogy a kultúra pedig ezzel a törvénnyel elveszíti közjó jellegét. Szégyen, amit önök művelnek! Miközben arról ájtatoskodnak, hogy a kulturális örökség védelme a nemzeti identitásunk része, miközben sorra állítják a szobrokat kedvenc íróiknak, miközben a miniszterelnök a magyar épített örökség egyik remekművébe, a karmelita kolostorba költözik, szóval, ez idő alatt önök megszüntetik a kultúrát éltető, működtető intézmények dolgozóinak közalkalmazotti státuszát. Ezzel a törvénnyel önök lényegében azt mondják ki, hogy a múzeumi kutató semmiben nem különbözik egy multinacionális nagyvállalat recepciósától, a közjóhoz adott értéke éppen ugyanannyi, mint utóbbinak. Másrészt az sem érthető, miért kellett hirtelen átnyomni a parlamenten.

(10.30)

Hadd legyek finom és nőies! A valóság nem köszönne önöknek, mert amit önök az egyeztetésről összehordanak, az köszönőviszonyban nincs a valósággal. Fekete Péter államtitkár úr bő egyéves egyeztetésre hivatkozott, amikor rákérdeztem, hogy miért kell ezt most végigvinni. Vettem a bátorságot, és rákérdeztem néhány kulturális szakmai szervezetnél. Levelemre a szervezetek vezetői azt válaszolták, hogy voltak találkozók, csak éppen a Kjt. ilyen szintű változásairól nem esett szó.

Idézek az egyik levélből, név nélkül mielőtt rémhírterjesztés miatt kiszállna a rendőrség: „A 2019. április elején általunk elkészített stratégia anyaga tartalmazta az ágazat bérhelyzetére tett javaslatainkat is. Ezekben nem volt szó a Kjt. alóli kikerülésről. 2019 decemberében Fekete államtitkár úr vezetésével a szakmai érdekképviseleteknek tartott egyeztetésen a mi oldalunkról merült fel, rákérdezve a decemberben terjedő folyosói pletykákra kérdésként, hogy tervezike az Mt. bevezetését ágazatunkban. Akkor az hangzott el, hogy nem tervezik, legfeljebb az előadó-művészeti ágazatnál gondolkodnak rajta. Ezt követően semmilyen egyeztetés nem történt, tájékoztatást nem kaptunk, így ért minket húsvétkor az ominózus törvénytervezet.” Hát, ennyit az önök szavahihetőségéről.

Tőlem annyit hazudhatnak, amennyit akarnak, csak ne ártsanak, ne privatizálják a kultúrát, mert nem csak a haza nem eladó, Petőfi, Liszt, Bartók, Ady, de még Wass Albert sem lehet kufárkodás tárgya. Köszönöm, hogy meghallgattak.

És jelezném, hogy a KKDSZ sajtóközleményét éppen most kaptam meg. Az utolsó szó jogán, bátorság és felelősség, oda fogom vinni államtitkár úrhoz, és ha megengedik, akkor csak az utolsó mondatokat idézem: „Bátorság kell ehhez a döntéshez. A népfelség elvén alapuló Országgyűlésben a képviselők felelősek azért, hogy a köz javát előmozdító döntéseket hozzanak. A most elfogadott törvény nem szolgál közérdeket. A törvényt elfogadó képviselők kit is képviselnek és kinek tartoznak felelősséggel?” Várom megtisztelő válaszukat. (Taps az ellenzéki sorokból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény tervezett módosításában üdvözölhető, hogy a kormány orvosolja egy alkotmánybírósági határozatban megfogalmazott mulasztását. Egy olyan mulasztásról van szó, melynek nyomán eljárásijog-hézagok keletkeztek, amikor a zöldhatóságokat a kormányhivatalokba integrálták. Az Alkotmánybíróság megállapításai természetesen támogathatók. Fontos azt is megjegyezni, hogy az egészséges környezethez való jog érvényesülésének egyik legfontosabb eleme a környezetvédelemmel kapcsolatos döntések nyilvánossága. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az Alkotmánybíróság 2019. június 30-át határozta meg a mulasztás kiküszöbölésének határidejeként. Ez a határidő majdnem tíz hónapja letelt, így érdemes volna tisztáznia a kormánynak, hogyan kívánja az elmúlt tíz hónapban született döntések esetén is biztosítani a jelen javaslatban biztosított jogok érvényesülését. Csak zárójelben mondom: higgyék el, a rokkantnyugdíjasok is örülnének, ha a velük kapcsolatos mulasztásokat is hasonlóképpen orvosolnák.

A háztartási avarégetésről beszélünk, nyilván ezzel egyetértünk. A zöldszervezetek ezt nagyon régóta sürgetik. Amióta a zöldhulladék-elszállítás része lett a kötelező települési közszolgáltatásnak, indokolatlan, hogy egyesek egész településrészeket borítsanak füstbe. Egy dolog biztos, abban nincs köztünk vita, hogy a megfelelő megoldás nem az, hogy az állampolgárok kifüstölik a szomszédjaikat. Persze, minden korlátozás csak annyit ér, amennyit betartanak belőle, és csak remélhetjük, hogy ez a rendelkezés nem marad meg a papíron és következetes állami ellenőrzés is társul hozzá.

Én mindenképpen azt gondolom, fontos az, hogy ez a törvény megszületett. A Magyar Szocialista Párt frakciója támogatni fogja. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A koronavírus-járvány és az ennek nyomán kibontakozó gazdasági válság egy olyan figyelmeztetés, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Figyelmeztetés, hogy vannak dolgok, amiket komolyan kell venni. Néhány hónapja még senki sem gondolta, hogy egy vírus világméretű katasztrófát okoz. Ugyanez a helyzet a klímaváltozással is. Ma sajnos még sokan vannak, köztük magyar kormánypárti képviselők is, akik szerint a klímaváltozás olyan dolog, amivel kevésbé kell törődni. Holott a valóság az, hogy az éghajlatváltozás hatásai már 10-15 éven belül olyan erőssé válnak, hogy ez gyökeresen forgatja fel a mindennapi életvitelünket. És ez nem csupán pár hónapig tart majd, hanem ha most nem cselekszünk, akkor örökre. Ha a következő tíz évben nem teszünk meg mindent az üvegházhatású gázok kibocsátása és az egyéb környezetkárosító gazdasági tevékenységünk csökkentése érdekében, akkor az egész civilizációnkat veszélybe sodorhatjuk. Éppen ezért az MSZP számára egyértelmű, hogy támogatni kell minden olyan javaslatot, amellyel megtarthatjuk élhető környezetünket.

Persze nagyon nehéz úgy érvelni, hogy tudjuk, a jobboldalon sokan nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy mi is a klímavészhelyzet. Ezért most igyekszem úgy fogalmazni, hogy mindenki pontosan értse, hogy rendkívül komoly témáról van szó. Emberek fognak meghalni a forróság miatt, mivel a társadalom elöregedőben van, és az idősek fokozottan érzékenyek a hőség pusztító hatásaira. Ez azt jelenti, hogy 2050-ig az egyes régiókban a többlethalálozás elérheti a 166 százalékot. Igen, jól hallották, 166 százalékkal többen fognak meghalni. Erre az egészségügy nincs felkészülve. A mezőgazdasági termelés az aszály miatt fog visszaesni.

Talán már ennyiből is világosan látható, hogy a klímakatasztrófa kifejezés egyáltalán nem túlzás. S akkor a társadalmi hatásokról még nem is szóltam. Rengetegen lesznek, akik nem tudnak majd védekezni a forróság ellen. Az utolsó pillanatban vagyunk, képviselőtársaim. A klímavészhelyzet kihirdetése még nem a megoldás, hanem csupán az az esély, hogy elkerülhessük a legrosszabbat. A klímavészhelyzet nem arról szól, hogy szirének szólnak, hanem konkrét intézkedésekről szól, olyan intézkedésekről, amelyekkel lefékezhetők a már elindult káros folyamatok, és esélyt kaphatunk az élhető környezet megőrzésére.

Kérem önöket, hogy ennek megfelelően gondolják újra, hogy számos pontot még vegyenek be a javaslatba. Ne csak akkor ébredjünk, amikor kínoz a kánikula, és hetekig tart a hőségriadó! Kérem, hogy szavazzák meg, mert a mostani járványhelyzetnél sokkal súlyosabb és tartósabb következményekkel kell szembenéznünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A dohányzás visszaszorítása az emberek egészségéért és hosszabb életéért folytatott küzdelem egy nagyon fontos része. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO már 2003 májusában megtartott közgyűlésén elfogadta a tagországok dohányzás-ellenőrzési keretegyezményét. Ennek célja az volt, hogy a dohányzást minimális szintre szorítsák vissza úgy, hogy gátat szabnak a dohányzás járványszerű terjedésének. A törekvés arra is irányult, hogy csökkenjenek azok a társadalmi kiadások, amelyek a dohányzás egészségre káros hatásai miatt jelentkeztek. Talán nem kell mondanom, nem csupán a dohányzás miatt bekövetkező betegségek kezelésének az áráról van szó, hanem arról a nemzetgazdasági szinten jelentkező kárról is, amit a dohányzás miatt elveszített munkaerő jelent.

(17.40)

A keretegyezményt és annak jegyzőkönyvét 2012 novemberében fogadták el. Ennek lényeges eleme az illegális dohánykereskedelem visszaszorítása, mely nemzetközi összefogással és hatékony jogi szabályrendszer kidolgozásával érhető el. Tudjuk, hogy az illegális dohánykereskedelem számottevő részét a cigarettakereskedelem jelenti, bár más termékeket, például a sodornivaló dohányt is érinti. Korábban az illegális kereskedelem elsősorban a jól ismert cigarettamárkák konténerekben történő nagy mennyiségű csempészését jelentette. Az utóbbi tíz évben azonban egyre inkább teret nyert a hamisítás és ezzel összefüggően az illegális gyártás is. Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF becslései szerint az illegális cigarettakereskedelem évente több mint 10 millió eurós veszteséget okoz az európai uniós tagállamok költségvetései számára. Ezek a veszteségek a be nem fizetett vámokból, adókból és jövedéki adókból származnak. Ugyanakkor az illegális dohánykereskedelem nem pusztán gazdasági, hanem bűnügyi kérdés is, hiszen az illegális kereskedelem az árnyékgazdaságot is ösztönzi, és határokon átnyúló bűnszervezeteket tart fenn.

Ezen túlmenően az illegális kereskedelem a jövőnket is veszélyezteti, mivel egyik fő célpontja a fiatalok, erről beszélt Nacsa Lőrinc képviselőtársam, akiknek az életminőségére, életkilátásaira a dohányzásra való rászokás egyértelműen negatív hatással van. Az illegális dohánykereskedelem célpontja az eddigi intézkedések ellenére az EU keleti határa, ezen belül is főleg a balti térség. Az Európai Unióban illegálisan forgalmazott dohánytermékek legfőbb származási országai Oroszország, Ukrajna és egyre nagyobb mértékben Fehéroroszország.

Egy uniós támogatással készült tanulmány becslése szerint az EU-n belül az illegális cigaretták fogyasztása 2007-ben a fogyasztás 8,5 százaléka volt, míg 2012-ben ez az arány már 11,1 százalékra nőtt. Ez 30 százalékos növekedésnek felel meg. A dohányáruk illegális forgalma hazánkban is emelkedő tendenciát mutat. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal közlése szerint például 2017-ben még 37 millió szál csempészett cigarettára bukkantak a hatóságok. Ez a szám 2018-ban már 41 millió, 2019-ben pedig 50 millió szál fölé emelkedett.

Az Európai Bizottság szerint az illegális cigarettakereskedelemnek négy fő mozgatórugója van. Az első az, hogy anyagilag megéri. Bár az uniós országok közötti árrés csökkent, a keleti határ mentén fekvő országok árai még mindig akár nyolcszor is alacsonyabbak lehetnek. A másik ok, hogy nem ellenőrzik megfelelően a szállítói láncokat, nincsenek olyan uniós szintű jogszabályi intézkedések, amelyek átvilágításra vagy árukövetésre köteleznék a dohányszállítói láncban érintett gazdasági szereplőket.

Az illegális dohánykereskedelmet ösztönző harmadik ok, hogy gyakran hiányzik a hatóságok és az uniós szervek közötti hatékony együttműködést szolgáló mechanizmus, illetve hogy az ellenőrzés eszközei hiányosak. Az Unió külső határait védő országokban előfordul, hogy nincsenek szkennerek vagy jól képzett keresőkutyák.

És végezetül az okok között kell említeni az illegális dohánykereskedelmet sújtó gyenge szankciókat is. A büntetések mértéke nagyon eltérő az egyes tagállamok között. A bűnszervezetek nyilvánvalóan nagyobb tevékenységet fejtenek ki ott, ahol a büntetési tételek is alacsonyabbak. A dohányzás-ellenőrzési keretegyezmény jegyzőkönyve olyan megoldási javaslatokat vázol, melyek orvosolhatják ezt az egyre súlyosabbá váló problémát.

A dohánytermékek nyomonkövetési rendszere, a kereskedelem megfigyelése és ellenőrzése, a jogszabályok szigorítása, a hatósági intézkedések hatékonyságának növelése, a technikai és pénzügyi segítségnyújtás és a nemzetközi együttműködés elősegítése mind ezt a célt szolgálják.

Ezen túlmenően az is támogatandó cél, hogy a többi államhoz hasonlóan hazánk is folytassa az Oroszországgal, Ukrajnával és Moldáviával folytatott vámügyi együttműködés végrehajtását, együttműködve a csempészet elleni fellépésben. A Kínával, Vietnámmal, Malajziával és Szingapúrral kötött partnerségi és együttműködési megállapodások szintén a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén folytatott megerősített együttműködés alapjául szolgálhatnak.

Végezetül pedig fel kell hívni az emberek figyelmét az illegális kereskedelem negatív következményeire egészségügyi, nemzetgazdasági és bűnügyi szempontból egyaránt.

Amennyiben ezek a célok és erőfeszítések nemcsak papírra írt szavak maradnak, hanem konkrét tettekben is megnyilvánulnak, akkor a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatni fogja ezeket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Minden sikeres férfi mellett áll egy nő, úgyhogy ennek megfelelően örülök, hogy ezt a feladatot rám bízta, és az ön támogatását is tudom, elnök úr. Először is szeretném elnök úrnak, államtitkár úrnak és képviselőtársaimnak jelezni, hogy ez a tízéves évforduló, a nemzeti összetartozás napja valóban mindannyiunk számára fontos, és abban szeretném megerősíteni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy valóban a pedagógus nagyon fontos, köszönet a munkájukért, de nem feledkezhetünk meg a gyerekekről sem, és azokról a szülőkről sem, akik a digitális oktatásba bizony bele kellett hogy álljanak.

Tehát ennek megfelelően azt kell mondjam, hogy ez egy igazi kihívás volt mindenki számára, de azt tudom mondani én, aki Fülöpön jártam az elmúlt héten egy 16 gyermekes családnál, ott az édesapa elmesélte, hogy bizony az, hogy ő internethez hozzájuthasson és a gyerekei oktatásban részesülhessenek, ez bizony neki komoly kiadásokat jelent. Tehát van egy csomó rejtett dolog, amivel nem feltétlenül voltunk tisztában, tehát én úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne elemezni egyébként ezt az időszakot is.

Ezek után szomorúan kell mondjam, hogy ez a törvénymódosítás, én úgy ítélem meg, hogy kidolgozatlan, és szeretnék ez ügyben néhány példát mondani, de még mindig azzal a reménnyel, államtitkár úr, hogy közös gondolkodásra tudom az itt ülőket serkenteni.

A törvénymódosítás szerint a NAT-ban foglaltak érvényesülését a kerettantervek biztosítják. Ez az a bizonyos NAT, amely számtalan szakmai kritikát kapott, és azt kell mondjam, hogy azt is érdemes végignézni, hogy a koronavírus-járvány alatti digitális távoktatás mennyire hagyott egyáltalán időt és energiát a pedagógusoknak arra, hogy kidolgozhassák a helyi kerettanterveket, mert ez azt jelenti, hogy sokkal több időt töltöttek egyébként szerintem, legalábbis azok, akikkel én beszélgettem; tehát szeretném tudni, hogy volte ez ügyben konzultáció a tanárokkal.

Aztán a törvénymódosítás 2021-től már minden gyermeknek biztosítja az ingyenes állami tankönyveket, ez szerintem egy rendkívüli dolog, de nem biztosítja a tanároknak és a szülőknek a szabad tankönyvválasztást. Szeretném tudni, hogy miért. Mondják meg, hogy miért félnek ennyire a pedagógusok szakmai autonómiájától!

De hogy ne csak kritizáljak, államtitkár úr egyébként beszélt is róla: kifejezetten pozitívnak tartom, hogy az SNI-s gyermekek ingyenesen juthatnak hozzá a művészeti oktatáshoz, hiszen pedagógiai szempontból bizonyított, hogy a művészetek sokat segíthetnek a magatartászavarok enyhítésében.

Az is egy jogos kedvezmény, ha jól értettem, hogy a nemzetiségi oktatást szolgáló intézményrendszer egy új intézménytípussal, a kiegészítő nemzetiségi óvodával egészül ki, erről Nacsa képviselőtársam hosszabban beszélt, én ezt abszolút mértékben fontosnak és jónak tartom.

Ugyanakkor a pedagógusok végzettségi követelményére vonatkozó módosítást nem most, hanem szerintem már tavaly meg kellett volna lépni, akkor, amikor lehetővé tették, hogy a szaktanárokat hiány esetén pedagógiai végzettség nélküli, de szakmailag azonos felsőfokú végzettségű személyekkel pótolják.

A legnagyobb baj azonban a pedagógusbántalmazások megszüntetésével kapcsolatos rendelkezésekkel van. Már most, a beszédem elején szeretném világosan leszögezni, hogy a pedagógusbántalmazás megszüntetése abszolút érthető és jogos törekvés. A mi álláspontunk is az, hogy a pedagógusoknak biztonságos környezetben, nyugodt körülmények között kell a munkájukat elvégezni. A célok megfogalmazásában tehát nincs közöttünk vita.

(18.30)

Az alkalmazott eszközök tekintetében viszont erős szakmai ellenérveink vannak. Felmerül például a kérdés, hogy egy rendvédelmi szervezet, melynek tagjai adott esetben személyesen is ott lennének az iskolákban, mennyire tudja szolgálni az iskola oktató-nevelő munkáját. Több szakértő egybehangzó véleménye, hogy sem a gyermekekre, sem a pedagógusokra nézve nem igazán lenne pozitív hatással egy rendvédelmi személy. Sőt, nagy a veszélye annak, hogy épp az ellenkező hatást válthatják ki, mint amit el szeretnénk érni.

A rendészeti szervek megjelenése az intézeten belül persze eleinte hozzájárulhat az ott dolgozók passzív biztonságérzetének növekedéséhez, és időlegesen visszafordíthatja az erőszakos cselekményeket az iskolákban. De meggyőződésem, hogy ez hosszú távon nem hoz megoldást, hisz gondoljanak csak bele, egy bizonyos életkor alatt a megfogalmazott retorziók egyáltalán nem jelentenek visszatartó erőt. Mennyire tarthatja vissza egy belátási képességeiben még korlátozott 12 éves gyerek ütésre lendülő kezét például a családi juttatások elvonása?

Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a rendészeti fellépés önmagában még nem elég az iskolai erőszak visszaszorításához, sőt bizonyos esetekben még súlyosbítja is a problémákat. A rendészeti fellépés a legtöbb olyan országban, ahol alkalmaznak ilyet, csupán kiegészítő eleme a preventív programoknak. Ahhoz, hogy az iskolai erőszak eltűnjön vagy visszaszoruljon, meg kell erősíteni a pedagógiai szolgálatokat és az iskolapszichológusi hálózatokat is. Szakmai alapú jelzőrendszerek kiépítésére, érzékenyítési foglalkozásokra, képzésekre lenne szükség.

Nem most hallhatták először, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete már tavaly év végén javasolt egy 11 pontos intézkedési tervet az iskolai erőszak ellen. Eleinte úgy tűnt, hogy erre van is kormányzati fogékonyság. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter válaszában voltak konstruktív elemek. Ő például azt javasolta: vizsgálják felül az iskolai házirendeket, erősítsék meg az iskolapszichológusi tevékenységet, és kezdődjön meg az iskolai konfliktusok szélesebb hátterének megvizsgálása, elemzése és közös kezelése.

Végül azonban a Fidesz-kormány mégis a rendpárti látszatintézkedések és a jól hangzó lózungok mellett döntött, de győzzön meg arról, hogy nem így van. Hangsúlyozom, pedig szakértők egybehangzó véleménye szerint a kizárólag erőszakszervezeti intézkedések és a retorzióközpontú szemlélet önmagában nem oldja meg az iskolai erőszak problémáját.

Persze kérdéses, hogy ez a törvény egyáltalán azért születette, hogy végrehajtsák  reményeim szerint nem , vagy porhintés az egész, hisz annyi a tisztázatlan részletkérdés, hogy felvetődik, hogy ezt mennyire gondolják komolyan.

Gondoljunk csak bele, a jelzett ötszáz intézményben milyen költségeket jelent az iskolaőri rendszer kiépítése. Készülte ezzel kapcsolatosan bármilyen tanulmány? A folyamatos iskolaőrzést nem lehet egyetlen személlyel végrehajtani. Ha ezt komolyan veszik, akkor intézményenként több személy alkalmazásáról kell beszélni. Ha valóban egy komplett hálózatban be akarják kamerázni az osztálytermeket, annak a költségei csillagászatiak lesznek. Aztán minden iskolaőrnek szüksége lesz egy operatív helyiségre minden érintett intézményben. Ezek kialakítása is ismét költségeket jelent. Ezekről nem láttam semmit. Akkor még a várható munkaszervezési anomáliákról nem is beszéltem.

Az iskolaőr munkáltatója a rendőri szerv, és a törvény szövegéből az derül ki, hogy az iskolában folyó pedagógiai munkáért felelős személy nem utasíthatja majd az iskolaőrt. De még az is kérdéses, hogy az iskolák vezetői utasíthatjáke az iskolaőrt.

Ez pedagógiailag egészen abszurd helyzeteket teremthet. Ráadásul az iskolaőr eljárása adott esetben ütközhet az iskolában elfogadott pedagógiai programmal. Ez pedig már rendszerszintű szabályozási problémákat is elővetít.

Az iskolaőrök folyamatos képzése sem volt világos. Kérem, hogy beszéljen erről. A törvény szerint pedagógiából és gyermekpszichológiából sikeresen kell vizsgáznia, de az, hogy milyen mélységben, és milyen ismereteket várnak el tőle, nem volt részletezve. Ráadásul ismétlővizsgákat is csak ötévente kell tenniük, és akkor is csak a jogszabályi változásokról és a kényszerítőeszközök alkalmazásáról kell számot adniuk.

Szakemberek szerint a vizsgáknak sűrűbben kellene megtörténniük, és a pedagógiai, pszichológiai ismeretek bővítése is a számonkérés része kellene hogy legyen. Ugyanakkor viszont a törvény azt nem zárja ki, hogy ad absurdum magánvállalkozásokkal végeztessék el ezt a munkát. Remélem, nem arról van szó, hogy egy újabb lyuk lesz az állami költségvetésen.

Felmerül a kérdés, hogy miért is történik mindez. Ezért akarják csak rendészeti úton megoldani az iskolai erőszak problémáját? Ezért tesznek iskolaőröket az oktatási intézményekbe, akik önhatalmúan járhatnak el bármilyen, akár az iskolai vezetés ellenében is? Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a büntethetőségi korhatár leszállítása megoldja az iskolai erőszak problémáját. Ismétlem, amit egyszer már mondtam: egy 12 éves, korlátozott belátású gyermek agresszivitását nem fogja vissza a család büntetése vagy a rendőri jelenlét.

Ezért azt javasoljuk, ne hozzanak egy betarthatatlan és rossz törvényt. Gondolják végig újra ezeket a kérdéseket! Kérem, hogy hallgassák meg a szakembereket, tanulmányozzák a szakirodalmat, és bőségesen rendelkezésre állnak a nemzetközi tapasztalatok is. Vizsgálják meg a már kidolgozott békés iskolaprogram elemeit, és kérem, hogy építsék bele a törvényjavaslatba.

Feltehetőleg nem ismerik  de ha igen, ma már képviselőtársam beszélt Pokorni Zoltánról  Aáry-Tamás Lajos vizsgálati anyagát, amelyet a korabeli sajtóban megjelenő erőszakos cselekedetek hatására rendelt el az akkori miniszter. A rendkívül részletes és szakszerű vizsgálati anyag egyértelműen megfogalmazza az erőszak elleni nemzeti stratégia kialakítását, amelyhez akkor az iskolák folyamatosan csatlakoztak, tehát volt pozitív visszacsatolás. Vannak természetesen követhető és jó példák és elképzelések. Nagyon kérem, hogy fogadják meg ezeket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi fenntartású egyetemmé való átalakulásával kapcsolatosan ugyanazok a fenntartásaim, mint amiről az elmúlt alkalommal is beszéltem. Nyilvánvaló, hogy nem fogom ezeket megismételni, de lennének kérdéseim.A kormányzati elvárások alapján az alapítványi egyetemnek valós munkaerőpiaci igényt kell majd kielégítenie. Azt most hagyjuk, hogy a gyakorlatban ezt lehetetlen betartani, hisz ki tudná megmondani, hogy a munkaerőpiac öt-hat év múlva milyen igényeket támaszt. De vajon hogy gondolták ezt a színház- és a filmművészeti világ vonatkozásában, ott, ahol többek között színészeket, rendezőket és operatőröket képeznek? Milyen munkaerőpiaci igényeket látnak most önök ezen a téren, ami indokolná a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi tulajdonba adását? És ha már az alapítványról beszélünk, mi a garancia arra, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem új alapítványi fenntartóját független és szakmai alapokon összeállított személyek fogják irányítani? Brenner Koloman képviselőtársam arról beszélt, hogy mik a tapasztalatai, de hát mi is láthatjuk, az elsőként alapítványosított egyetem esetében már láthattuk, hiszen pontosan tudjuk, hogy ki rakja össze a kuratóriumot.

Tehát az alapítványi forma önmagában semmilyen garanciát nem jelent a függetlenségre, az alapítványt ugyanis önök fogják feltölteni a kormány akaratát teljesítő emberekkel. Őszintén meglepett, amikor Horváth Zita, ITM, felsőoktatásért felelős államtitkár arról beszélt, hogy talán a héten már lesznek is nevek. Ha vannak nevek, akkor azt megköszönöm, ha elmondja. Arról beszélt, hogy gyakorlatilag két lépcsőben… Tehát egyrészt mondott egy jó hírt, és ennek nagyon örülök, hogy 30 százalékos bértömegemelésre is sor fog kerülni 2021-2022. január 1-je között. Viszont az alapítványok kuratóriumi összetételével kapcsolatosan arról beszélt, hogy szerinte olyan emberekre van szükség, akik valamilyen módon mutatnak szakmai tudást, érzékenységet, elköteleződést és támogatási hajlandóságot az intézmények iránt, lehetnek akár piaci szereplők vagy abszolút a szakmából valók. Ugyanakkor az ötfős kuratóriumban legfeljebb egy fő lehet az, aki az egyetemmel jogviszonyban áll, de ez még nem jelenti azt automatikusan, hogy lesz is.

Tehát töredelmesen bevallom, hogy itt elkezdtem aggódni, és benyújtva ezt a törvényjavaslatot, tényleg azon gondolkoztam, hogy tényleg tudjáke, hogy mire készülnek. Készülnek már régóta, hiszen a támadásokat a fideszes és a magukat kereszténydemokratáknak mondó politikusok már tavaly megkezdték, koholt vádakkal csorbítani az egyetem akkori rektorának hírnevét. Már akkor semmibe vették az egyetemi autonómia minimumát is, és szisztematikusan megkezdték az előkészületeit ennek az egyedülálló felsőoktatási intézménynek a szétverésére.

Lássuk, hogy mi is az, amire készülnek! Nagyon bízom benne, hogy nem akarják porig rombolni, vagy átjátszani olyan művészeti entitásoknak, akiknek a pártpolitikai hovatartozása az önök számára kedves és kívánatos.

És akkor nézzük meg egy picit ennek az intézménynek a történetét! Több mint másfél évszázada, 1865. január 2-án kezdődött az intézményes magyar nyelvű színészoktatás, amikor a Pesti Nemzeti Színház közelében egy lakóház második emeletének három szobájában megnyílt a színészeti tanoda. A ’48-as forradalom után egy évtizeddel, a hatvanas évek elején bekövetkezett politikai enyhülés egyik jele volt az, hogy  olvasom szó szerint  „I. Ferenc József, Ő császári és apostoli királyi Felsége 1863. május 10-ik napján kelt legkegyelmesebb kéziratával nemcsak a Nemzeti Színház nyomasztó anyagi viszonyain segített, hanem a fogyatkozni kezdő művészi erők gyarapításának céljából egy színészeti tanoda felállítását is elrendelte, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított.” Tehát már megalakulásakor is az állam vállalta fel a tanoda fenntartásának a költségeit.

1875-ben nyitotta meg kapuit a Népszínház, amely elsősorban zenés műveket, népszínműveket játszott, majd 1884-ben avatták fel a Magyar Királyi Operaházat, így a Nemzeti Színház a prózai művek otthona maradhatott. Ez kihatott az 1885-től Országos Színésziskolának nevezett tanodára is. 1893-tól az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia feladata már kizárólag a színészoktatás volt. 1948. január 1-jétől az intézmény Színház- és Filmművészeti Főiskola lett.

Az 1989-90-es politikai rendszerváltást követően a diákok kezdeményezésére Babarczy László rektorsága idején felgyorsult a főiskolai reformok kidolgozása és bevezetése. Ez mindenekelőtt a filmes képzésben hozott látványos eredményeket, mert egyrészt a szakmai kereslethez igazodva olyan új szakokat indítottak, mint producer, televíziós szerkesztő-riporter és műsorvezető, másrészt bevezették a kétszintes oktatást, illetve a rendezők, operatőrök, vágók és producerek együttes, komplex oktatási formáját.

2000. január 1-jétől az intézmény jól megérdemelten egyetemi címet kapott. Köszönet ezért.

Ez az egyetem kronológiai története. De ami ennél sokkal fontosabb, az az elmúlt évek alatt végzett munka hazai és nemzetközi sikere. Az iskola történetében a generációkat összekötő folyamatosság biztosítja az elődök eredményeinek hasznosítását és az oktatásnak a kor követelményeihez igazodó szüntelen megújítását.

(20.40)

Az évtizedek folyamán a művészi tehetségek hosszú sora indult innen sikeres életútjára, és a legkiválóbbak közül számosan tekintették minden idők megtisztelő feladatának az utánuk következő nemzedékek tanítását. Az egyetem egyik legfontosabb sajátossága, hogy az egyetemi tanárok valamennyien aktív művészek, a magyar színházi élet, a filmművészet és a Magyar Televízió kiemelkedő személyiségei, akik művészi gyakorlatuk leszűrt tapasztalatait adják át a növendékeknek. Általuk az egyetem szorosan kapcsolódik a művészeti élet vérkeringéséhez. A tanári karban jelen vannak a magyar színház- és filmművészet különböző irányzatainak képviselői. Az oktatás a tanár egyéniségétől, művészi alkatától függően sokszínű, és teret nyújt a tananyag kiválasztásában, a tanítás módszereiben és a változatosságban. A sokféle művészeti útkeresést azonban összekapcsolja az a közös törekvés, hogy az oktatás középpontjában a művészjelölt tehetségének, személyiségének, alkotóképességének kibontakozása álljon.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem az ország egyetlen olyan egyetemi besorolású felsőoktatási intézménye, amely a színház, a film és a televízió leendő alkotóművészeinek főiskolai vagy egyetemi diplomát nyújt. Az egyetem vizsgamunkái és hallgatói gyakorta díjazottjai a nemzetközi fesztiváloknak. Az elért eredmények legfontosabb mutatója, hogy az iskola végzett növendékei a művészeti szakterületek élvonalába tartoznak. A hazai és nemzetközi sikereket, elismeréseket szerzett magyar színház-, film- és televíziós művészek legtöbbje is itt kapta szakmai felkészítését, művészeti identitását.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A Színház- és Filmművészeti Egyetem ma Európa egyik legsokoldalúbb, a minőséget adó képzésben legszínvonalasabb intézménye. Magánosítása a nemzet szellemi vagyonának eltékozlása is egyben. Az egyetem még a piaci viszonyok szakmában és képzésben való megjelenésében is meg tudta őrizni minőség- és értékcentrikus szemléletét és vonzerejét. A jelentkezők száma nem csökken, évente mintegy hússzoros a túljelentkezés. A magániskolákat és stúdiókat végzettek is igyekeznek bekerülni az egyetemre. Ez egyben azt jelenti, hogy bármilyen nagynevű színész nyit színiiskolát, azt a tekintélyt, amit az egyetem biztosít, csak az ott megszerzett tudás és diploma legitimálja. Nőtt a jelentkezők szakmai előképzettsége is. Ennek alapján emelkedett a második diplomájukat megszerző, költségtérítéses hallgatók száma is. Erre pedig most is, állami egyetemként is szükség van a színvonal fenntartása érdekében.

Kérdem én: erre az intézményre fáj a foguk? Kinek, kiknek? Az mára már bebizonyosodott más művészeti ágak esetén, hogy a tehetség és a képesség nem párt- és politikafüggő. Nincs másképpen ez a színművészet esetében sem. Lehet, hogy önök azt gondolják, hogy a saját szájuk íze szerint fogják képezni a jövő filmeseit, színészeit, rendezőit, operatőreit, de abból a fajta képzésből, amelyet önök preferálnak, higgyék el, csak gyenge, közepes képességű és tehetségű egyedek kerülnek majd ki, és az a nemzetközi hírnév és az a színházak iránti érdeklődés és látogatottság, amely a Színművészeti Egyetemnek is köszönhető, félek, hogy szertefoszlik. Bízom benne, hogy nem erre készülnek, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és a DK soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Csak az ön kedvéért, elnök úr.

ELNÖK: Így van ez, így van.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Nos, tíz éve ünnepeljük a nemzeti összetartozás napját. Drága Pósán Képviselő Úr! Vannak dolgok, amikről az ember nem szívesen beszél. Valóban egy olyan országban élünk, ahol én vagyok az egyetlen politikus, aki nyíltan tizenvalahány év elteltével beszélt arról, hogy mi történt vele. Tettem ezt azért, mert úgy éreztem, hogy tartozom azoknak, akikkel hasonló módon ilyen típusú bántalmazás történt, érezzék, hogy nekünk is van ezen a téren teendőnk. Tehát igazság szerint nem nagyon örülök, hogy pont ezen az egyébként nagyon szép ünnepi ülést követő napon erről beszélt.A másik dolog, amiről talán nem tud, hogy azon kevesek egyike vagyok, akik a „Kulturális javak és szolgáltatások a külkereskedelemben” című szakszemináriumra járt, és a magyar egész estés filmekkel foglalkoztam több mint 30 évvel ezelőtt. Én tehát mindenképpen azt gondolom, hogy elképesztő mennyiségű értéket tudnak a magyar alkotók, és én ezt akkor testközelből tapasztaltam meg huszonévesen.

Azt is biztosan tudom, hogy amit Andy Vajna tett azon a területen, aminek ő szakértője volt, ott ő nem válogatott, hogy ki a jó filmes. Ő egyetlenegy dolgot nézett: ki az, aki tisztességesen jó filmet tud készíteni. Ha ebben az irányban tudunk maradni, akkor természetesen mindennek sokkal inkább van értéke. Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A dolgozó embereknek van egy széles köre, akiket a kormány rendkívül hátrányos helyzetben tart. Ők a kölcsönzött munkavállalók, akik elképesztően kiszolgáltatottak. Az első fél évben nem kötelező számukra ugyanazt a bért megfizetni, mint az ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott többi dolgozónak. Nem jár nekik kafetéria sem, folyamatos létbizonytalanságban élnek, a kollektív szerződés nem, vagy csak korlátozottan vonatkozik rájuk, szakszervezeti tagok sem lehetnek a cégnél, ahol dolgoznak. Rövidebb felmondási idő, alacsonyabb végkielégítés jár nekik, ezért könnyebb kirúgni őket. Mivel rendszerint csak rövid ideig alkalmazzák őket, hitelt sem kaphatnak. A köztük levő számos fiatal így nem tud első otthonhoz jutni. A kölcsönzött dolgozók létszáma tavaly már elérte a 150 ezret. Külön elkeserítő, hogy a munkaerő-kölcsönzésben érintett dolgozók csaknem fele, több mint 65 ezer munkavállaló nő. Családanyákat, feleségeket tartanak ilyen kiszolgáltatott helyzetben, sokszor a leghátrányosabb térségekben. Államtitkár úr, kérem, hogy változtassunk ezen! Szüntessük meg a kölcsönzött dolgozók jogfosztását! Nem tarthatnak létbizonytalanságban édesanyákat, apákat és az általuk eltartott gyermekeket.

Ezért kérdezem öntől, szándékoznake lépéseket tenni azért, hogy a kölcsönzött dolgozók is ugyanolyan jogokat kapjanak, mint a többi alkalmazott. Ön szerint mi indokolja a jelenlegi hátrányos megkülönböztetésüket? Milyen adatokkal rendelkeznek? Hány kölcsönzött munkavállalót érintett a koronavírus és köztük hányan nők? Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Nem nyugtatott meg a válasza, mert nem sok konkrétumot hallottam. Az önök kormánya folyton arra hivatkozik, hogy mennyire családbarát. Ön szerint családbarát dolog 150 ezer családot egzisztenciálisan kiszolgáltatottságban tartani? Családbarát cselekedet mintegy 65 ezer nőt, édesanyát megalázó létbizonytalanságra ítélni? Családbarát kormány az, amely engedi, hogy a kölcsönzött dolgozóknak visszatarthassák a bérét, vagy bármikor, egyik napról a másikra kirúghassák őket?Írásbeli kérdésemre azt válaszolták  idézem -: „Aki a járvány okozta válság miatt elveszítette a munkáját, az legkésőbb három hónap elteltével újra munkát fog kapni.” Vegyék ezt jegyzőkönyvbe, számon fogjuk kérni! Mindenkit, aki három hónap után sem kap munkát, akkor önhöz fogjuk küldeni. Azt javaslom, államtitkár úr, tegyen mégiscsak lépéseket ennek a helyzetnek a megváltoztatására, vagy mondja meg nyíltan, hogy magukat cseppet sem érdekli a magyar családok sorsa. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A műanyag hulladékok kezelése terén óriási lépéshátrányban van az emberiség. Most úgy tűnik, kezdünk felébredni, de ahogy mondani szokták, szinte a huszonnegyedik órában vagyunk.Külön feladat Európa számára, hogy korábban, amikor az összes szemetünket Ázsiába szállítottuk, és ezért még pénzt is kaptunk, bizony ma már mi fizethetünk azért, hogy ezzel a szeméttel mi lesz. Úgyhogy én mindenképpen azt gondolom, hogy egy közös gondolkodásra lenne szükség, hogy ezt a problémát hogyan tudjuk megoldani itthon, Magyarországon és természetesen Európában is.

A műanyag termékeket az 1950-es évek óta gyártják tömeges mennyiségben. Azóta több mint 8 milliárd tonna műanyag keletkezett. Mivel ezek lebomlása több száz vagy akár ezer évig is eltart, ez a 8 milliárd tonna műanyag valamilyen formában mind itt van körülöttünk. A műanyag zacskók lebomlási ideje például egyes vélemények szerint 400 év, és egy ember egy évben átlagosan 514 darab zacskót használ.

A minket lassan elborító műanyag hulladék pedig nem csupán esztétikai, hanem súlyos egészségügyi problémát is jelent. Az óceánokba évente nagyjából 8 millió tonna műanyag kerül. Sok állat azért pusztul el, mert véletlenül lenyeli a műanyag szemetet, vagy éppen belegabalyodik. De ránk, emberekre is veszélyt jelent ez a fajta szennyezés. Mivel számos tengeri állat szervezetében már megjelentek a mikroműanyag-részecskék, ezek így az élelmiszereinkbe is belekerülnek. Elég felbontani egy halkonzervet, és a probléma máris ott van a magyar családok asztalán, honfitársaink egészségét is veszélyezteti.

A mikroműanyagok természetesen nem csupán a tengerek élővilágán keresztül fenyegetnek. Itt Magyarországon is hasonlóképp szennyezzük a környezetünket az egyszer használatos műanyag termékekkel. A Greenpeace idei felmérése szerint a Duna vizében jelentősen megnövekedett a mikroműanyag-szennyezettség.

Persze mondhatják erre sokan, hogy ennek megelőzésére, illetve csökkentésére találták ki a műanyag hulladékok újrahasznosítását. Tény és való, az elmúlt néhány évtizedben hatalmas fejlődés történt ezen a téren, de ez korántsem jelent teljes megoldást. Egyrészt azért nem, mert hazánkban a szelektíven gyűjtött hulladékok aránya az összes hulladékhoz képest mindössze 10-15 százalék. Kérdés az, hogy erre milyen terv készül. Ez jelentősen elmarad a nyugat-európai hasznosítási aránytól. Németországban és Ausztriában ez az arány 50 százalék feletti.

Másrészt az elvileg újrahasznosítható hulladékok egy részét mégsem lehet újrahasznosítani, minden kis apróságot ugyanis nem lehet szétválogatni. Vagyis hiába gyűjtünk szelektíven például joghurtos poharakat vagy műanyag evőeszközöket, zacskókat vagy ételdobozokat, ezeket Magyarországon jelenleg nem hasznosítják újra. Ez is egy kérdés, hogy lehet-e.

Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy maga az újrahasznosítás is komoly ökológiai terhelést jelent. Gondoljunk csak arra, hogy a hulladékok országok közötti utaztatása vagy a hulladékfeldolgozás milyen környezetszennyező hatásokkal jár. Az igazi megoldás tehát csak az egyszer használatos műanyagok felhasználásának visszaszorítása, illetve megszüntetése lehet.

A műanyag hulladékok által okozott veszélyek felismerése vezetett oda, hogy az Európai Bizottság még 2018 májusában javaslatot tett az Európa tengerpartjain tíz leggyakrabban előforduló műanyag termék használatának betiltására. Egy évvel később, 2019 májusában az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsa 2021-től tiltást vezetett be az eldobható műanyag termékek használatára az Európai Unió tagállamaiban, ahogy ezt számos képviselőtársam már említette. Eszerint 2021 után tilos lesz használni olyan eldobható műanyag termékeket, amelyek alternatív termékekkel is helyettesíthetők. Ilyenek elsősorban az egyszer használatos evőeszközök és tányérok, szívószálak, műanyag fültisztító pálcikák, léggömbök pálcikái és az ételtartó dobozok.

Az új szabályok kiterjednek a hulladék újrahasznosítására is. A műanyag palacknak például 2030-ra 30 százalékban újrahasznosított anyagból kell készülnie.

Az Európai Unió szándéka egyébként nem az, hogy általában betiltsák ezeket a termékeket; a hangsúly az egyszer használatos műanyagok kiiktatásán van. Ez azt jelenti, hogy a betiltás után is lehet majd a boltok polcain találni műanyag termékeket, ha azok többször is használhatóak, illetve ha környezetbarát anyagból készülnek.

A legjobb megoldás, amit alkalmazhatunk, az ezeknek a termékeknek a helyettesítése. A műanyag evőeszközök helyett például vannak fémből vagy fából készült alternatívák. A műanyag dobozokra tökéletes megoldás lehet a befőttes vagy a csatos üvegek használata, amelyeket akár visszaváltható rendszerben is lehet használni. Az egyszer használatos műanyag termékek közül a legnagyobb mennyiséget a PET palackok teszik ki, de ezek anyagát is lehet üveggel vagy fémmel helyettesíteni. A szívószálak is készülhetnek más anyagból, ráadásul ezek használata akár el is hagyható, hiszen ezek nélkül is lehet inni.

Az MSZP eddigi álláspontja szerint az egyszer használatos termékek betiltása elkerülhetetlen. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink és unokáink ne mérgező környezetben éljenek, akkor ki kell alakítanunk a fém, fa- vagy üvegalapú helyettesítő eszközök rendszerét.

Őszintén reméljük, hogy a 2021-től esedékes európai uniós tiltás segít felgyorsítani ezt a folyamatot. Ugyanakkor azt is fontosnak tartjuk, hogy a fenntartható környezet ne szorítsa háttérbe a hétköznapi élet fenntarthatóságát. Ezért az MSZP álláspontja az, hogy az egyszer használatos műanyag termékek betiltása semmilyen formában nem veszélyeztetheti a magyar dolgozó emberek megélhetését. Például szó sem lehet arról tehát, hogy az uniós szabályozás terheit a magyar családok viseljék. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a műanyag termékek gyártásában érdekelt nagyvállalatok a kiesett profitjukat ne a magyar vásárlókkal fizettessék meg. Úgy kell teljesítenünk ezt az uniós kötelezettségünket, hogy az ne járjon sem a bérek csökkentésével, sem a jelenlegi munkaerő leépítésével, elbocsátásával. A kormánynak minden eszköze megvan arra, hogy ennek az átmeneti helyzetnek az átvészeléséhez segítséget nyújtson, és ezt el is várjuk tőle.

Különösen nagy nehézségek sújtják majd az egyes vendéglátóhelyek üzemeltetőit. A felmérések szerint az egyszer használatos műanyag poharak, tányérok, evőeszközök és szívószálak környezetbarát változatra cserélése akár a négyszeresére is emelheti a költségeiket. A helyettesítő termékek felkutatásában is jelentős kihívások vannak tehát.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a helyzet megoldása nem könnyű. Nem véletlen, hogy a javaslat már másodszori nekifutásra került az Országgyűlés elé. Nem elkapkodott intézkedést várunk a kormánytól, hanem kérjük, hogy egy olyan átgondolt, minden eshetőségre felkészült programot dolgozzon ki, amely egyszerre tartja szem előtt a környezet fenntarthatóságát és a magyar gazdaság és a magyar emberek teherviselő képességét.

Államtitkár asszony az expozéjában kellően meggyőző volt. Én bízom abban, hogy ezen az úton tudunk továbbmenni. Köszönöm szépen.

(22.10)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Hogy rövidre zárhassuk a dolgot, két dolgot szeretnék kérni. Az egyik az, hogy valóban tegyük meg azt, hogy egy ilyen súlyú ügyet nem éjszaka tárgyalunk. Az elmúlt alkalommal a környezetvédelmi törvényt olyan későn kezdtük tárgyalni, hogy belelógtunk a környezetvédelmi világnapba, április 22-ébe. Tehát ez lenne az egyik kérés, mert szerintem ez egy meglehetősen fontos dolog. Ráadásul az államtitkár asszony nagyon világosan elmondta, hogy mi a koncepció. Többek között arról is beszélt, hogy a közeljövőben induló lépések közül kiemelte az illegális hulladéklerakók felszámolását, mindenképpen érdekelne, hogy erre konkrétan mi az ütemterv. Ez az egyik része a dolognak.A másik: mondott néhány konkrét számot, hogy évente Magyarországon 18,2 millió tonna hulladék keletkezik, és ebből 14,5 millió tonna az építési, bontási, ipari, mezőgazdasági és veszélyes hulladék, 3,8 millió tonna pedig a háztartási, és a teljes hulladékmennyiség hasznosítása emelkedett az elmúlt években, főként az építési és az ipari hulladék hasznosítása miatt.

(22.40)

Azt is hozzátette, hogy ez a hasznosítási arány elérte a 61 százalékot 2018-ban. Ha erről egy picit többet mondana, mert ez számomra nem pontos, mert egyrészt általánosságban arról beszélünk, hogy 15 százalékban. Tehát itt ebben az esetben hogyhogy ilyen magas ez a szám? Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági visszaesés, a válság várható volt, évtizedes fellendülés után ez már csak így szokott lenni, ilyenkor a válság jönni szokott. A bizonytalanság tehát itt volt a levegőben, a koronavírus és a járvány nélkül is. Évek óta beszélünk erről. Sajnos, ami most következik, minden bizonnyal felülmúlja a képzeletünket, sőt a legrosszabb álmainkat is. Nem tudjuk, nem látjuk pontosan, hogyan érinti és változtatja meg a koronavírus-válság a mindennapjainkat, így azt sem, milyen hatással lesz a gazdaság egyes ágazataira. Ami következik, az tehát bizonytalan.Ám azt azért biztosan tudjuk, hogy az olajválság, sőt sok esetben a világháború óta nem látott gazdasági és társadalmi turbulencia következik a világgazdaságban. Magyarország, mint nyitott és kitett gazdaság, elszenvedője lesz ennek a turbulenciának. A nagyobb baj az, hogy az előttünk álló törvényjavaslat azt mutatja: a kormány nem kíván erről a tényről tudomást venni.

Fordítsuk le ezt a problémát ékes magyar nyelvre: ami a közgazdászoknak és a fideszes politikusoknak gazdasági turbulencia, az a magyar embereknek maga a katasztrófa. Mert mi történt? Az történt, hogy röpke két hónap alatt 200 ezer ember veszítette el a munkáját. Ez azt jelenti, hogy ugyanennyi magyar család megélhetése került veszélybe. Fél-, egymillió emberről és gyerekről beszélünk, akik úgy kelnek fel, hogy sokszor azt sem tudják, aznap este mit esznek, nemhogy másnap. És vigyázat, az említett 200 ezer fő csak azokat a magyarokat tartalmazza, akik a statisztikák számára láthatóan veszítették el a munkájukat, akik nem feketén dolgoznak, akik nem estek már ki korábban a szociális hálón. Sajnos tudjuk, hogy sokan vannak ilyenek is.

Csak egy döbbenetes adat: a munkanélküliség átlagos hossza ma Magyarországon kicsivel több mint kilenc hónap. De csak háromhavi ellátást kapnak a munkanélküliek. Eközben gyorsul az infláció, és az alapvető élelmiszerek ára az egekbe szökik. Kedves Képviselőtársaim! Néha be kell menni a boltba, meg kell nézni, hogy mi mennyibe kerül.

Romló gazdasági körülmények közepette ez a helyzet nem más, képviselőtársaim, mint a szociális katasztrófa előszele. Úgy tűnik azonban, a Fidesz-kormány ezzel a szociális katasztrófával nem akar semmit kezdeni. A most tárgyalt költségvetési tervezet nem más, mint a minősített, gonosz, előre megfontolt cserben hagyás bizonyítéka, égbekiáltó bűn.

A Fidesz-kormány eddig is nagy örömmel és gátlástalansággal hagyott magyar embereket az út szélén. Növekvő gazdaság és foglalkoztatottság mellett még nagy jóindulattal csak-csak lehetett érvelni amellett, hogy aki tud, az dolgozhat, de most már nem lehet, mert válság van, mert egyre kevesebb a munkahely. Most már egészen biztosan el lehet mondani, hogy nagyon sokan, akik nagyon akarnának, nem tudnak dolgozni, mert nincs hol. Mégis, mintha a Fidesz nem akarna erről tudomást venni.

A 2021-es költségvetés tervezete szerint ismét százezrek maradnak az út szélén segítség és közösségi szolidaritás nélkül. Nem azért, mert ez a dolgok rendje, hanem azért, mert az állam, az államot vezető Fidesz-kormány úgy dönt, hogy az út szélén hagyja őket. Aki nem dolgozik, ne is egyék  és ha nincs munkahely, ahol dolgozhatna a nép, akkor haljon éhen? Ez a kormány álláspontja, ez a Fidesz politikája. Kiderült tehát a napnál világosabban, hogy az út szélén hagyás, a magyar emberek kivéreztetése a Fidesz politikájának az alapja, a lényege.

Persze a fideszes újgazdagokat, a párt klientúráját nem hagyják pénz nélkül. Nem véletlenül kell összevont alapokkal és ilyen-olyan titkosításokkal operálni a költségvetésben. Nem véletlenül teljesen átláthatatlan, hogy részletes bontásban melyik alapban milyen összeg szerepel. Nem véletlenül nem tudhatja meg a nép, mennyit költünk a teljesen értelmetlen, soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútra, el kell fedni minden lehetséges úton és módon, hogy ez a költségvetés Mészáros Lőrinc és a fideszes nagyurak érdekeit szolgálja, nem a magyarokét. Ez a Fidesz politikája.

Képviselőtársaim! Mondhatják, jó, jó, kritizál az ellenzék, de akkor mondja meg, hogy mit is kell tenni. Akkor segítek, és mondom.

Először is meg kell változtatni a gondolkodásmódot. Míg a Fidesz-kormány válságban is a klientúrát kívánja támogatni és a gyengéket sarcolni, a Magyar Szocialista Párt éppen fordítva gondolkodik: mi a gyengéket kívánjuk támogatni és a klientúrát sarcolni. A Magyar Szocialista Párt a havi szinten milliós fizetéseket hazavivőktől, a Mészáros Lőrincektől kér szolidaritást. Az így felszabaduló pénz azoknak jár, akik nehéz helyzetben vannak, akik elveszítik a munkájukat. Hogy miért? Azért, hogy tudjanak ételt és ruhát venni a gyermekeiknek. Ezért tettük a javaslatot a 13 éve változatlan családi pótlék emelésére.

Ha Magyarország családbarát ország, akkor a pénzt nem a miniszterelnöki család barátainak, hanem a magyar családoknak kell juttatnia. Ezért tettünk javaslatot az álláskeresési támogatás kilenc hónapra emelésére. Ha a most munka nélkül maradók segítséget kapnak, a sarki boltban és a pékségben fognak tejet és kenyeret venni. Az itthon gyártott termékek, élelmiszerek megvásárlásával a vásárlók kifejezetten segítik a hazai kis- és középvállalkozások túlélését, a munkahelyteremtést, vagyis a gazdaság újraindulását.

Ezért hangsúlyozzuk, hogy a szállodafelújítás és Mészáros Lőrinc bizniszei helyett a családi házak felújítására kell költeni a közös pénzünket. Ezért mondjuk újra és újra, hogy fürdőfejlesztés helyett bérlakásépítésre van szükség. Ezzel egyszerre tudnánk csökkenteni a magyarok rezsiköltségeit és az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Összefoglalom, miről van szó: a magyar emberek pénzét költsük a magyar emberekre, ne a Fidesz klientúrájára. Ez ilyen egyszerű. Önöknek is be kell látniuk előbb vagy utóbb, hogy a magyarok által befizetett adók nem a Fidesz és a fideszesek magánkasszájába valók.

(20.10)

Be kell látnunk, hogy a nemzet közös pénze a nemzet javát kell hogy szolgálja. Nőjenek fel a nemes feladathoz, kedves kormánypárti képviselőtársaim! Sokszor mondtam már, és most is mondom: ha a módosító javaslatainkból nem világos, hogy honnan hova kell a pénzt pakolni, hogy az emberek érdekét szolgálja a Fidesz és klientúrája helyett, akkor nagyon szívesen elmagyarázom bármikor bármelyiküknek.

Azt javaslom, hogy beszéljünk a valóságról, arról, hogy miközben a fideszes képviselők az ideológiai hisztéria minden tünetét produkálva elutasítják az isztambuli egyezmény ratifikálását, magyar nők és gyermekek sérülnek és halnak meg nap mint nap. Azokról a családon belüli erőszakesetekről beszélek, melyek száma drámaian megnőtt a kijárási korlátozások alatt. Nem az isztambuli egyezmény szóhasználata a probléma, hanem az, hogy erre a tragikus helyzetre mindenki csak tétlenül néz. A bántalmazott nőket és gyermekeket sem a magyar gyámügy, sem a rendőrség, sem pedig a bíróságok nem tudják megvédeni. Erről a valós helyzetről kell beszélnünk, nem az önök ideológiai hisztériájáról. De ha önöknek annyira fontos az ideológia, tőlem átnevezhetik az isztambuli egyezményt felcsútira is, csak egy dolog fontos, az, hogy védjük meg a magyar nőket és a gyermekeket az erőszaktól.

Tudjuk, hogy mik a mostani rendszer hiányosságai és hibái. Tudjuk, hogy amit a hatóságok sokszor családi veszekedésnek gondolnak, az valójában családon belüli erőszak. Tudjuk, hogy a megelőző távoltartás elrendelése mennyire esetleges, mert a vonatkozó paragrafust nehezen találják a hatóságok. Azt is tudjuk, hogy milyen nehézségeket jelent az áldozatvédelem, ha az elkövető és az áldozat intim viszonyban vannak, de nem élnek egy háztartásban. Tudjuk, hogy gyakran úgy küldik mediációra a bántalmazott nőket, mint ha egyenrangú felek lennének egy ilyen úgynevezett tárgyalás során. Tudjuk, hogy a bántalmazó szülő gyakran visszaél a szülői kapcsolattartás jogával, és újra és újra traumatizálja a bántalmazott gyermekeket.

Képviselőtársaim! Láttak már láthatásra kényszerített síró gyereket, aki nem akar az édesanyját megverő apával találkozni? És mit csinálnak ilyenkor a magyar hatóságok? Kényszerítik a gyereket és kényszerítik az anyát a találkozásra. Sőt, még a gyermekét védő szülőt büntetik, mert úgymond akadályozza a kapcsolattartást  és ezt nevezik maguk családbarát, gyermekbarát országnak. Az eszem megáll! Soroljam még a problémákat? Igazából az a legkevesebb, hogy a bántalmazott gyerekeket meg kell védeni a kényszerláthatásoktól. Az a legkevesebb, hogy azonnal módosítani kell a kapcsolati erőszak büntetőjogi kategóriáját. Fel kell végre ismerni, hogy olyan volt partner is lehet a bántalmazó, akivel az áldozat soha nem élt együtt.

De ha komolyan gondoljuk a magyar gyermekek és nők védelmét, akkor azt is ki kell mondanunk, hogy ennél sokkal többre van szükség. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak rendszeres oktatása és továbbképzése nélkül soha nem fogjuk hatékonyan megvédeni a bántalmazottakat. Komplex, átfogó, a jelzőrendszerre és az igazságszolgáltatás minden tagjára kiterjedő képzési programra van szükség. Szükség van erre, hogy a szakemberek felismerjék az erőszakot, felismerjék annak természetét, ne okozzanak az áldozatoknak több problémát, mint amennyit megoldanak. Fel kell számolni a párhuzamosságokat és a hatásköri zavarokat. Véget kell vetni a tudáshiánynak, a szakemberhiánynak és a pénzhiánynak. Véget kell vetni annak, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.

Hogyan tegyük mindezt? Mi a megoldás? Az, hogy élünk a lehetőséggel, és a 2021-es költségvetés keretében létrehozzuk a nő- és családvédelmi jelzőrendszert a mai gyermekvédelmi jelzőrendszerre építve.

Itt az alkalom, itt a költségvetésitörvény-javaslat, cselekedjünk! Erősíteni kell továbbá a jelzőrendszer tagjainak a felelősségét is. A jelzés elmulasztása járjon erőteljes és biztos szankcióval! Tekintsük a jelzés elmulasztását is veszélyeztetésnek, minthogy az is! Mindehhez szükség van egy olyan erőszakellenes koordinátorra, aki kidolgozza a jelzőrendszer bővítésének a koncepcióját, és a vonatkozó törvényjavaslatot négy hónapon belül leteszi a kormány és az Országgyűlés asztalára. Tudjuk jól, ha a Fidesz úgy akarta, fogadott már el kétharmados törvényt egy nap alatt is, úgyhogy ne próbálják azt mondani, hogy ennyi idő nem elég. A koordinátor további feladata lehet a gyámhivatal, a bíróság és a jelzőrendszer tagjai közötti koordináció, az együttműködési problémák orvoslása, illetve jogszabály-módosítás esetén az egyeztetések lefolytatása, a normaszöveg előkészítése és benyújtása az Országgyűlésnek. A koordinátor folyamatos dolga lehet továbbá a rendőrségre, a gyámhivatalra, a bíróságokra, a közoktatás szereplőire, tehát a jelzőrendszer tagjaira vonatkozó oktatási és képzési programok kidolgozása, ezen oktatási képzések szervezése, ellenőrzése.

A cél az, hogy két éven belül minden érintett szakember megismerje az erőszak természetét, és felismerje a jeleit. Csak így érhetünk el eredményt. Csak így csökkenthetjük érdemben a családon belüli erőszakos esetek számát. Az erőszakellenes koordinátort a költségvetésben és az államigazgatásban az Egyenlő Bánásmód Hatóság alá kell rendelni, akinek köszönet áldozatos munkájáért. Éppen ezért az I. országgyűlési fejezet 22. címen belül javaslom az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2. alcímen egy erőszak-felszámolási, antidiszkriminációs és nemek egyenlősége program létrehozását 3 milliárd forint keretösszeggel. Remélem, a Fidesznek megér ennyit a magyar gyerekek és nők testi és lelki épsége.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen államtitkár úrnak, hogy tulajdonképpen az egész napját itt tölti mozdulatlanul, hogy valóban a költségvetés jobbá válhasson. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Oké! No, tehát tök jó, hogy a propagandát felmondja az államtitkár úr, hogy 2010 óta mi történt, de én arról beszéltem, hogy mi történik. Amikor nem tudnak mit mondani, akkor jön az elmúltnyolcév. No, akkor én néznék a cserben hagyásra 2010 óta néhány példát. 2010-től elindult a trükközés a munkaerőpiacon, foglalkoztatásbővülést ígértek, a közmunkaprogramok 50-150 ezer fővel több embert foglalkoztattak, ezzel párosítva emlékezzünk csak példaként a napocska-felhőcske képzésekre éhbérért, aminek az eredménye az, hogy ma a közmunkásbér jóval kevesebbet ér, mint tíz évvel ezelőtt; 2010: nettó 60 236 forint, 2020: nettó 54 217 forint, ami jelenleg körülbelül 25 százalékkal kevesebbet ér a 2010. évire átszámítva, így nagyjából 40 ezer forintnak felel meg. Ezek a munkahelyek többségében nem a gazdaságban megjelenő, vagyis profitot termelő foglalkoztatási formák.

Több százezer aktív munkavállaló elhagyta Magyarországot, megköszönöm, ha a legpontosabb számot (Az elnök csenget.) elmondja. Ezek az emberek…

ELNÖK: Köszönöm szépen…

DR. GURMAI ZITA (MSZP): …most is többen vannak. Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nincs még egy olyan ország a világon, amely nem segíti a járvány miatt megroggyant önkormányzatokat, hanem épp ellenkezőleg, kifosztja és megadóztatja őket. Nincs még egy olyan ország, ahol a válságot politikai bosszúhadjáratra használnák fel úgy, ahogy azt a Fidesz-kormány teszi. Teljesen világos, hogy az önkormányzatok anyagi kivéreztetésének semmi köze a járványhelyzethez. Elárulja ezt az, hogy az egyre növekvő elvonásokat az Orbán-kormány 2024-ig tervezi behajtani. 2024-ig, amikor az önkormányzati választások lesznek. Ez elárulja, hogy szó sincs a válságkezelésről. Ez politikai bosszú az ellenzéki vezetésű önkormányzatok ellen. A gépjárműadó elvonásának tervezett összege 2024-ben már csaknem a duplája lesz az eddiginek, a szolidaritási hozzájárulásnak nevezett önkormányzati adó idén 43 milliárd forint volt, jövőre már 160 milliárd forint lesz, vagyis a Fidesz csaknem négyszeresére emeli. Láthatóan úgy találták ezt ki, hogy az elvonások leginkább az ellenzéki vezetésű, nagyobb városokat sújtsák. Budapest esetében ez a teher az idei 10 milliárd forintról drámai mértékben emelkedik csaknem a négyszeresére.

(19.50)

A szintén ellenzéki vezetésű Tatabányán a szolidaritási hozzájárulás 1,5 milliárd forint, ehhez jön még a 200 milliós gépjárműadó-elvonás, ami brutális megterhelést jelent a városnak. Mindez jól érzékelhetően illeszkedik azon intézkedések sorába, amelyekkel szintén az önkormányzatoktól veszik el a pénzt.

A különleges gazdasági övezetek kijelölésével a települési önkormányzat adóbevételeit a kormánypárti megyei önkormányzatokhoz irányítják. Ahol pedig nincs ilyen kijelölt különleges gazdasági övezet, ott sem rendelkezhetnek a helyi önkormányzatok szabadon a befolyt iparűzési adóval, mivel azt elsődlegesen a helyi tömegközlekedés finanszírozására kell hogy fordítsák. Ennek az adónak a felhasználási korlátozása is erősen szűkíti az önkormányzatok anyagi mozgásterét.

A parkolás ingyenessé tételével is megfosztják az önkormányzatokat a korábban biztosnak hitt bevételeiktől, miközben nem is világos, hogy mennyiben segítette ez a járvány elleni védekezést, de az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítésére igencsak alkalmas ez a módszer.

Még egyszer mondom: nincs még egy olyan ország, amely segítség helyett kifosztaná az önkormányzatokat, az egész világon csak a Fidesz tesz ilyet  ez gyalázatos. Azért gyalázatos ez, mert a Fidesz által elvett adóforintokat a helyben élő vállalkozások és az ott dolgozó emberek termelték meg. Mondhatják persze, hogy az elvont bevételt pántlikázva, a ma meglévő normák alapján kapják vissza, de semmi garancia nincs arra, hogy a normatíva tárgya, alapja és összege változatlan marad.

Ha elveszik a helyi önkormányzatok pénzét, azzal a működésüket lehetetlenítik el. Egy ilyen, rablással felérő pénzlenyúlás után könnyű a jó kormányt játszani a tehetetlen önkormányzatokkal szemben. Persze, haragudjanak a munkanélkülivé vált emberek az önkormányzatra, mert nem tud segélyt adni! De azt már kevesen tudják, hogy ezt a pénzt a Fidesz vette el. Könnyű így azzal dicsekedni, hogy a központi költségvetés főbb számai helyreállnak, mivel ezt a pénzt a Fidesz az önkormányzatoktól veszi el.

Csak a gépjárműadó és a szolidaritási hozzájárulás esetében 156 milliárd forinttal többet vesznek ki az önkormányzatok zsebéből. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy miközben az elvonások egyre növekszenek, addig minden korábbi feladat az önkormányzatoknál marad. Lehetetlen feladat mindent fizetni továbbra is, csak jóval kevesebb pénzből. Pedig ha valakiknek köszönettel tartozik a kormány a járvány kezelése során, azok épp az önkormányzatok, a települések helyi vezetése ugyanis nagymértékben segítette az eredményes védekezést. Tájékoztattak, segítették a lakosságot, kiemelten az idős korosztályt, az ellátásra szorulókat, az alacsony jövedelműeket. Azt kell mondanom, hogy a 2019 októberében megválasztott ellenzéki vezetésű önkormányzatok különösen jól teljesítettek ebben a tekintetben. Elég, ha csak összehasonlítjuk két, egy ellenzéki és egy fideszes vezetésű önkormányzat intézkedéseit, vegyük a XV. és a XVI. kerület példáját. A XV. kerületben, Hajdu László polgármester társam utódjánál, Németh Angéla polgármesternél koronavírusteszteket végeztek az önkormányzat szociális intézményeiben, három hónapos halasztást adtak az önkormányzati lakások bérlőinek, 50 ezer forintos ápolási támogatást adtak a kórházakból hazaküldött betegek családjának, vagyoni helyzettől függő közösköltség-támogatást és rendkívüli álláskeresési támogatást adtak. Ezek mind-mind olyan intézkedések, amilyeneket hiába keresünk a fideszes vezetésű XVI. kerületben. És akkor önök pénzbehajtó bosszúhadjáratot indítanak az önkormányzatok ellen.

Inkább segítséget kellene adni nekik, hogy a jelenlegi létszámban és bérszinttel megtarthassák a szakembereiket. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete szerint ugyanis tartani lehet attól, hogy a fideszes elvonások miatt, az elvonások következtében köztisztviselők, óvónők, szociális intézmények munkatársai, bölcsődei dolgozók és más alkalmazottak válhatnak munkanélkülivé  a többségük nő. Persze tudjuk, a Fidesznek jobb, ha ezek az emberek közmunkásként, az eddigi fizetésük töredékéért dolgoznak majd. Az MSZP szerint azonban meg kell védeni ezeknek a szakembereknek a munkahelyét és az eddigi fizetésüket.

Észre kellene venni végre az embereket, és a segítséget nekik kell nyújtani. Itt a lehetőség, hogy a költségvetés elfogadásánál ne elvegyenek, hanem adjanak, ne romboljanak, hanem építsenek, méghozzá úgy, hogy ezzel munkahelyeket védenek meg. Mondok néhány példát, amelyekkel kapcsolatban módosító javaslatot is benyújtok.

Nagykanizsán Orbán Viktor miniszterelnök még 2015. június 23-án, a „Modern városok” program keretében azt írta alá  idézem -: „A kormány támogatja Nagykanizsa déli elkerülő útjának megépítését.” Ebből az ígéretből azóta sem lett semmi, ahogy abból a szálloda- és konferencia-központból sem, amelyet Orbán Viktor szintén megígért. Itt a lehetőség, hogy a miniszterelnök lemossa magáról azt, hogy az ott élők hazugnak tartsák, ráadásul ezek a beruházások új munkahelyeket is biztosítanak. Ugyancsak Nagykanizsán, az úgynevezett Kiskastély felújítása is rég időszerű már.

Baján a várost délről elkerülő út 5 kilométeres szakaszának megépítése létfontosságú lenne az ott élők számára.

A nyírbátori utak felújításával, illetve megépítésével kapcsolatban is több módosító indítványt nyújtok be, remélem, hogy Simon Miklós  akinek támogatnia kellett volna, hogy a Területi Operatív Programból Nyírbátor önkormányzata legalább lakosságarányosan nyerjen támogatást, nem sikerült  támogatni fogja. Segítenie, és nem akadályoznia kellene a térségben elnyert kerékpárút-pályázat megvalósulását. Ha neki ennyire fontos Nyírbátor, akkor kérem és elvárom, hogy támogassa az általam módosító indítványban benyújtott elkerülőút-beruházást. Kérem, csatlakozzon a módosítómhoz az út II. ütemének a megvalósulása érdekében. Nem sorolom tovább.

Ismétlem: az embereket kell nézni, őket kell segíteni. Amikor a Fidesz milliárdokat vesz el az önkormányzatoktól, akkor nem a hivatalokat bünteti, hanem az adott településen élő emberek lehetőségeit, az őket érintő ellátásokat, fejlesztéseket szünteti meg. Persze tudjuk, hogy ezt önök is tudják, hiszen pont az a céljuk, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok forrásai csökkenjenek, és így kevésbé tudják ellátni a feladataikat. De kérdezem önöket: hol van ebben a hozzáállásban a hazaszeretet, hol van ebben a bosszúban az önök esküje, hogy a magyar népet szolgálják?

Vegyék már észre, hogy a Fidesz a magyar választókat bünteti! Persze lehet, hogy önök azt hiszik, hogy az emberek buták, és az önkormányzatok ellen hergelhetők, de higgyék el: egyre többen átlátnak a Fidesz trükkjein. Az emberek tudni fogják, hogy azért nincs pénz sok mindenre, mert a Fidesz elvette azt  és az emberek haragja önök ellen fordul. Így volt ez a legutóbbi önkormányzati választás során, és még inkább így lesz a jövőben. Azt javaslom, ne folytassák ezt a végtelen cinikus bosszúhadjáratot, hanem fogadják el a módosító indítványainkat. Ne csak plakátra írjanak üres és hazug szavakat, hanem végre tettekkel is szolgálják a magyar népet! Itt az idő! Addig cselekedjenek, amíg tehetik, mert kormányon vannak! Utána már késő lesz, mert a magyarázkodásukra nem lesz kíváncsi senki. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Elfogadom, köszönöm szépen.

ELNÖK: Igen. Gurmai Zita képviselő asszonyt illeti a szó.

(17.20)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Klasszikussal szólva, önök hazudnak éjjel és hazudnak nappal, minden hullámhosszon. Az iskolaőrök bevetése mellett önök úgy érveltek, hogy nem maradt más eszköz az iskolai erőszak megakadályozása érdekében. Maruzsa államtitkár úr szerint: aki azt állítja, hogy a kormány az elmúlt tíz évben nem tett semmit, de most bezzeg gumibottal és bilinccsel akarja büntetni a fiatalokat, az lemaradt az elmúlt tíz év eseményeiről. Abból, amit államtitkár úr elmondott, arra lehet következtetni, hogy a kormány mindent megtett az iskolai erőszakkal kapcsolatos prevenció érdekében, de a szakemberek által javasolt módszerek sorra kudarcot vallottak. Azt sugallja nekünk az államtitkár, hogy a mi helyzetünk speciális, Magyarországon kivételes és nehéz folyamatok zajlanak, itt tehát nem működnek a prevenció kitaposott útjai. Ehhez képest június 10-én a PDSZ arról számolt be egy sajtótájékoztatón, hogy az államtitkár egy egyeztetésen elmondta, hogy a tavalyi évben az iskolai erőszakkal kapcsolatos prevencióra elhatárolt 23 millió forintos keretet idén 30 millió forintra növelik. Azt is elmondta, hogy azért nem határoztak meg magasabb összeget, mert nem volt rá nagyobb igény.

A valóság tehát az, hogy önök hazudnak. Évi 30 millió a prevencióra annyi  hogy mindenki számára érthető legyek , amennyit Mészáros Lőrinc körülbelül másfél óra alatt keres, vagy annyi, mint 43 forint diákonként évente. Nem a prevenció bukott meg tehát, mert az ugyanis nem is volt. Önök buktak meg ismét az igazmondó verseny selejtezőjében.

Kérdezem tehát, meddig hazudnak még az iskolarendőrség ügyében. Tisztelt miniszter úr, várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Természetesen nem tudom elfogadni a válaszát, hiszen nem arról beszélt, amit kérdeztem. Csodae, hogy az iskolai erőszak egyre komolyabb problémává válik országszerte, amikor az oktatásirányítás nem kezeli ezt a problémát a helyén? Ahogy a vitában is elmondtuk, a prevenciónak kell lenni az első számú prioritásnak, minden másnak, így a rendészeti megoldásnak is ezt kellene kiegészítenie, miniszter úr. Önök nem készítettek elő egy tényleges prevenciós programot, hanem rögtön a rendészeti megoldás, a büntethetőségi korhatár leszállítása mellett döntöttek. Úgy tűnik, a szakmaiságnak esélyt sem adtak.

Kérem, magyarázza el, hogy az iskolaőrök bevezetésére szánt összeg egy jelentős részéből miért ne lehetne valódi prevenciós programokat hirdetni. Miért nem lehet visszaengedni azokat a civil szervezeteket az iskolákba, amelyek kész módszertannal tudnák segíteni a prevenciót? Miért szeretik önök ennyire a gumibotot, miniszter úr? (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Választópolgárok! Képviselőtársaim ma jó eséllyel megkapták a Színház- és Filmművészeti Egyetem szakmai hitvallását, amelyben Novák Eszter rektorhelyettes a tájékozódás tisztességéről beszél. Nagyon kérem, hogy olvassák el, hiszen nagyon világosan elmondja a rektorhelyettes asszony, hogy bizony semmibe vették a véleményüket és a tapasztalatukat. Az MSZP vezérszónokaként elmondtam már, hogy mit gondolunk erről. Az MSZP-frakció semmi esetre sem tudja támogatni ezt a döntést, különösen arra való tekintettel, hogy utána én magam részt vettem a tüntetésükön. Most pedig szeretném önökkel megosztani azt a nyílt levelet, amelyben ismert művészek a Színház- és Filmművészeti Egyetem indokolatlanul felgyorsított ütemű átalakulása ellen szeretnék kérni Semjén Zsoltot, hogy vonja vissza az általa benyújtott, a modellváltásról szóló törvénytervezetet, Palkovics Lászlótól pedig azt várják, hogy kezdjen érdemi tárgyalásokat az egyetemi közösség képviselőivel.

„Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak, dr. Palkovics László miniszter úrnak és az Országgyűlés képviselőinek! A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 155 éve generációk adják egymásnak tovább a tudást és a szakma szeretetét. Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy nem támogatunk, sőt veszélyesnek tartunk minden olyan átalakítást, mely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot semmibe véve történik.

(15.10)

Az elmúlt hetek történései azt bizonyítják, hogy a tervezett, minden hatástanulmányt nélkülöző, indokolatlanul felgyorsított ütemű modellváltást az SZFE vezetése, oktatói, volt és jelenlegi hallgatói és felelős szakmai szervezetek meggondolatlannak és előkészítetlennek tartják.

Ezért kérjük dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat, vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot. Kérjük dr. Palkovics László miniszter urat, kezdjen érdemi tárgyalásokat az egyetemi közösség képviselőivel. Ültesse le egy asztalhoz az érintetteket, és hatáselemzésekre, kidolgozott közép- és hosszú távú tervekre épüljön az újító szándékú változás. Kérjük az Országgyűlés képviselőit, jelenlegi formájában ne szavazzák meg a törvényt.

Csakis kölcsönös tiszteletre és együttműködésre épülhet az a felelősségteljes, építő munka, mely hosszú évtizedekre meghatározza a nagy múltú intézmény és a magyar színház- és filmművészet jövőjét.

Budapest, 2020. július 1.”

Kik is az aláírók? Ragályi Elemér, Emmy-díjas, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész; Alföldi Róbert, Jászai Mari-díjas; Ascher Tamás, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Básti Juli, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas; Bíró Kriszta, Jászai Mari-díjas; Borbély Alexandra, Jászai Mari-díjas, Európai Film-díjas; Börcsök Enikő, Jászai Mari-díjas, érdemes művész, kiváló művész; Csákányi Eszter, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Csáki Judit, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje díjas; Cserhalmi György, a nemzet színésze, Kossuth-díjas, érdemes művész; Cserhalmi Sára; Cserna Antal; Csillag Ádám, Balázs Béla-díjas; Dés László, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas; Fodor Tamás, Jászai Mari-díjas; Galkó Balázs; Gálffi László, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Garaczi László, József Attila-díjas, Márai-díjas; Görgey Gábor, Kossuth-díjas, József Attila-díjas; Grecsó Krisztián, József Attila-díjas; Halász Judit, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Hámori Gabriella, Jászai Mari-díjas; Hernádi Judit, Jászai Mari-díjas; Jancsó Nyika, Balázs Béla-díjas; Jordán Adél, Junior Prima-díjas; Jordán Tamás, a nemzet színésze, Kossuth-díjas, érdemes művész; Kende János, Kossuth-díjas, érdemes művész, kiváló művész; Kern András, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Koltai Róbert, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Kornis Mihály, József Attila-díjas; Kovács Gábor, Balázs Béla-díjas; Kovács Patrícia; Kováts Adél, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas; Kulka János, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Kútvölgyi Erzsébet, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; László Zsolt, Jászai Mari-díjas; Lázár Kati, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, kiváló művész; Mácsai Pál, Kossuth-díjas, érdemes művész; Máté Gábor, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Mohácsi István; Mohácsi János, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Molnár Piroska, a nemzet színésze, Kossuth-díjas, érdemes művész; Nádas Péter, Kossuth-díjas, József Attila-díjas, Márai-díjas; Nagy Ervin, Jászai Mari-díjas; Nagy Zsolt; Nagy-Kálózy Eszter, Kossuth-díjas, érdemes művész, kiváló művész; Nyáry Krisztián; Pálfi György, Balázs Béla-díjas; Parti Nagy Lajos, Kossuth-díjas, József Attila-díjas; Péterfy Bori, a Magyar Köztársasági Lovagrend érdemkeresztje tulajdonosa; Péterfy Gergely, József Attila-díjas; Pogány Judit, Kossuth-díjas, érdemes művész; Pokorny Lia; Presser Gábor, Kossuth-díjas, Erkel Ferenc-díjas, érdemes művész; Puskás Tamás; Rév Marcell; Rudolf Péter, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, kiváló művész; Salamon András, Balázs Béla-díjas; Scherer Péter, Jászai Mari-díjas; Schulze Éva, Balázs Béla-díjas; Spiró György, Kossuth-díjas, József Attila-díjas; Szabó Kimmel Tamás, Junior Prima-díjas; Szalai Kriszta; Szirtes Ági, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Sztarenki Dóra; Thuróczy Szabolcs; Tóth Krisztina, József Attila-díjas, Márai-díjas; Török Ferenc, Balázs Béla-díjas; Török-Illyés Orsolya; Udvaros Dorottya, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas; Valló Péter, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész; Vészits Andrea, Balázs Béla-díjas; Zsámbéki Gábor, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész írták alá ezt.

Én mindenféleképpen tisztelettel arra kérem államtitkár urat, én bizakodó voltam a vitában, ahol elmondtam a véleményemet, elmondtam a kérdéseimet, de teljesen egyértelműen az derült ki, hogy nem volt tisztességes előkészítés, nem hiszik el azt, hogy ez az alapítvány továbbra is egy igazi, valós értékrendet fog képviselni. A kormánynak lesz a csicskája, a vagyonát elvéve. Nagyon-nagyon szépen kérem, gondolják újra, legyen egy tisztességes előkészítés.

Arató Gergely képviselőtársam nagyon világosan elmondta, hogy nem hallgattattak meg azok, akik ezt az intézményt hosszú évek óta működtetik. Egyébként ebben a hitvallásban itt van az elmúlt 30 év. Szerintem legyen türelmük arra, hogy tisztességesen egyeztetnek, mind a diákokat, mind a tanárokat komolyan veszik, és megteszik, amit lehet, hogy valóban, ez az intézmény, ahogy erről önök beszélnek, a nemzet egyik tisztességes intézménye maradhasson  hazám, hazámnak rendületlenül. Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az egész világon egyre nagyobb figyelmet kap a nőkkel szembeni erőszak megelőzése, illetve megszüntetése. Nőként, anyaként, politikusként egyaránt kötelességemnek érzem, hogy ezt a kérdést a magyar törvényhozás is súlyának megfelelően kezelje. A valóság ugyanis az, hogy ha a Fideszen múlna, senki nem beszélne a kapcsolati erőszakról. Felteszem a kérdést: miért? Sajnos tragédiának kell ahhoz történnie, hogy a közvélemény felfigyeljen erre a problémára.Ilyen tragédia volt annak a nőnek az esete, akit volt párja, egy orvos maró folyadékkal csonkított meg. Ilyen tragédia volt tavaly augusztusban, amikor egy 35 éves férfi Budán megölte élettársát és négyéves, közös gyermeküket. Egy győri férfi tavaly decemberben megfojtotta 13 éves nevelt lányát és tízesztendős kisfiát. Pár napja olvashattuk azt, hogy egy másik férfi egy vita során bántalmazta volt feleségét, és megpróbálta megakadályozni abban, hogy értesítse a rendőrséget, majd a mobiltelefonját is összetörte.

Nem öncélúan soroltam ezeket a borzalmas eseteket, hanem azért, hogy ne merüljenek feledésbe. És ezek még csak azok, amelyek bekerültek az újságokba. Sokkal több olyan eset van, amelyekről senki sem szerez tudomást, sem a hatóságok, sem a média, senki. Ebben a helyzetben egyszerűen nem maradhatunk némák!

Nem vitatom, hogy a kapcsolaton belüli erőszak ellen Magyarországon is történtek lépések. Nemzetközi események és az ellenzék nyomására a kormány valóban elkezdett foglalkozni a témával. Meghirdették az áldozatsegítés évét, önálló tényállássá vált a kapcsolati erőszak a büntető törvénykönyvben, szigorodtak a feltételes szabadságra bocsátás körülményei, és növelni kezdték az áldozatsegítő központok számát; éppen Pécsett adta át miniszter asszony, tegnap is beszélt róla. De azt is látni kell, hogy ez messze nem elég.

Látjuk, hogy az utóbbi időszakban nem csökkent, hanem a Covid-időszak alatt még nőtt is az erőszakos esetek száma. Ez viszont fényesen bizonyítja, hogy a meghozott intézkedések messze nem elegek. A kormánypárti padsorokban sokan azt hiszik, hogy minden rendben van, és a hazai törvények megfelelő védelmet nyújtanak. Ezt a tévhitet szeretném most tényekkel cáfolni.

A magyar szabályozás megkülönböztetést tesz a párjukkal még együtt nem lakó, illetve a már nem együtt élők között. Ennek semmi alapja nincs, sőt káros következményei vannak. A hatóságok gyakran mediációra kényszerítik a megvert nőket. Milyen békéltetés az, ahol az áldozatokat büntetik, szemben azokkal, akiktől rettegnek. A távoltartás intézménye sem nyújt megfelelő védelmet. Az pedig egyenesen tragikus, hogy a bántalmazó szülő visszaél a kapcsolattartás jogával, amit megfélemlítésre, bosszúállásra használ, vagy egyszerűen bosszúból nem fizet gyerektartást, ami a gazdasági erőszak egyik gyakori fajtája, nem túl jó fényt vetve ezzel a magyar férfiakra. A magyar jogrend ezeket a helyzeteket nem tudja kezelni.

Mi lehet a megoldás? Ott van az önök orra előtt. A költségvetési törvény vitája során tettem egy módosító javaslatot, civil szervezetek szakmai javaslatait is meghallgatva tartjuk fontosnak, hogy olyan nő- és családvédelmi jelzőrendszert kell létrehozni, ami a gyerekvédelmi jelzőrendszerre épül. Mi kell ehhez? Fel kell számolni a párhuzamosságokat, hatásköri zavarokat. Erősíteni kell a jelzőrendszer tagjainak a felelősségét is, a jelzés elmulasztása járjon erőteljes és biztos szankcióval. Tekintsük ezt is veszélyeztetésnek, minthogy az is.

Mindehhez szükség van egy olyan erőszakellenes koordinátorra, aki kidolgozza a jelzőrendszer bővítésének a koncepcióját, és a vonatkozó törvényjavaslatot négy hónapon belül pedig leteszi a kormány és az Országgyűlés asztalára. Tudjuk jól, ha a Fidesz úgy akarja, fogadott el már kétharmados törvényt egy nap alatt is. Ezért ne mondják, hogy ennyi idő nem elég, kérem, akarják!

A koordinátor további feladata lehet a gyámhivatal, a bíróság és a jelzőrendszer tagjai közötti együttműködési problémák orvoslása, illetve jogszabály-módosítás esetén az egyeztetések lefolytatása. A koordinátor folyamatos dolga lehet továbbá a jelzőrendszer tagjaira vonatkozó oktatási, képzési programok kidolgozása, szervezése és ellenőrzése. Csak így szoríthatják vissza a családon belüli erőszakot, az erőszakellenes koordinátort a költségvetésben és az államigazgatásban az Egyenlő Bánásmód Hatóság alá kell rendelni. Ennek a programnak a végrehajtása hárommilliárd forint keretösszegből megoldható.

A kérdés az, képviselőtársaim, hogy megére önöknek ennyit a további tragédiák megelőzése. Magyarország kíváncsian várja a válaszukat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Varju László tapsol.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy őszinte részvétemet fejezzem ki Koncz Ferenc képviselőtársunk elvesztésében. Ezek mindig elképesztő veszteségek.És akkor most a napirend előtti. Megdöbbentő és embertelen, ami Vásárosnaményban történik. Az A.R.J. Ruhagyár 530 dolgozója március 23-a óta, azaz közel négy hónapja nem kap semmilyen fizetést. Mivel a dolgozók jogviszonyát a cég nem szüntette meg, az őket megillető felmondásra és a végkielégítésre sem számíthatnak. Ahhoz, hogy az álláskeresési támogatást megkapják, a munkaviszonyukat kellene megszüntetni. Ezzel azonban a több évtizedes munkaviszony után járó végkielégítésüket is elvesztik, vagyis a dolgozóknak nincsen munkájuk, se fizetésük, se új munkahelyeket nem kereshetnek, se álláskeresési támogatást nem kaphatnak. Olyan csapda ez, amelybe egy külföldi tulajdonos zárta be magyar dolgozók százait.

Eddig azt hittük, a keményen dolgozó kisemberek ilyen fokú kizsákmányolása és zsarolása elképzelhetetlen abban az országban, ahol pont ezeknek az embereknek a védelmét hirdeti a kormány. Félezer dolgozót sodort a tönk szélére egy angolnak gondolt, de Dubajból üzengető cégtulajdonos, aki a cégjegyzék szerint négy évvel az újság megszüntetése után még mindig a Népszabadságban teszi közzé hirdetményeit.

Önök a híradások szerint többször is tárgyaltak a tulajdonossal. Ötmilliárd forintot ígértek fejlesztésre nem is olyan régen, tavaly októberben, és mindeközben arra sem vették a fáradtságot, hogy megnézzék a cégjegyzéket. Vagy ha Dubajban van egy cég bejegyezve, az önöknek menlevelet ad?

Tisztelt Ház! Foglaljuk össze, ami történt! A kormány dubajozott egy jót, közben 530 ember elvesztette az állását, sőt a reményét is arra, hogy valaha is viszontláthassa a pénzét. Önök folyton azt szajkózzák, hogy a magyar emberek érdekeit védik, a keményen dolgozó kisemberekét. Hát, most itt lenne a lehetőség, hogy védjék. A kormány azonban tétlenül nézi, hogy több mint 500 magyar dolgozót tönkretesz egy külföldi tulajdonos; mint például Baráth Évát, aki 36 éve lépett be a vásárosnaményi ruhagyárba, nem sokkal azután, hogy elvégezte a szakiskolát, és varrónő lett belőle. A most 53 éves asszony ez idő alatt megállás nélkül görnyedt a gépek fölé, előbb két, majd egy műszakban.

Ezt tette egészen idén március 23-ig, amikor egyoldalúan fizetés nélküli szabadságra küldték őt, és 530 társát. Nem dúskált a pénzben addig sem, annyi volt a havi fizetése, amennyit a miniszterelnök veje, Tiborcz István simán elkölt egy kétszemélyes vacsorára kedvelt helyén, a Four Seasonsban, már ha ő fizeti, és nem neki fizetnek. Százezer forint! Hol voltak önök ez idő tájt? Hol van a legkiválóbb munkahelyteremtő csomag, amivel annyit dicsekednek? Hol voltak önök akkor, amikor a város kiváló polgármestere a veszélyre figyelmeztetett? Talán jachtjaikon az Adrián?

Ezúton is gratulálok a nagy magyar jachttulajdonosnak, Szíjj László úrnak! Az önök által sok milliárd közpénzzel kitömött Dunaaszfalt tulajdonosa egyetlen jachtjának egyetlen óra alatt annyi az üzemeltetési költsége, mint Baráth Éva vásárosnaményi varrónő egész éves fizetése.

Nem öndicsérő plakátokra kellene költeni a pénzt, hanem valódi segítségnyújtásra. Ne láthatatlan, kitalált ellenségekkel hadakozzanak, hanem védjék meg a keményen dolgozó magyar embereket, amikor tényleg baj van! A Fidesz-kormány tehetetlenségét jelzi, hogy egy külföldi tulajdonos ezt megteheti a magyar dolgozókkal.

Tisztelt Ház! Emlékezzenek, mi valódi intézkedéseket javasoltunk. Javasoltuk, hogy a kormány vállalja át az állás nélkül maradt emberek teljes munkabérének 80 százalékát. Javasoltuk, hogy az álláskeresési idő ne három, hanem kilenc hónap legyen, és az összege érje el a havi nettó százezer forintot.

(9.40)

Rengeteg érdemi javaslatot tettünk le az asztalra, de önök ezeket mind lesöpörték. Még most sem késő kiállni, és azt mondani, tévedtünk. Cserben hagyás helyett adjanak valódi támogatást a munka nélkül maradt embereknek!

És azt javaslom, jól fontolják meg, mit válaszolnak, mert a vásárosnaményi emberek figyelik, hogy mit mondanak. 530 ember nem másra mutogatást meg múltban vájkálást vár a kormánytól, hanem valódi tetteket. Kíváncsiak várják, képeseke önök még ilyesmire.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és a Jobbik padsoraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Államtitkár Urak! Arra kérném Orbán Viktort, ha itt lenne, hogy idézze fel, hogy mi is az ő munkaköri beosztása. Érdekes, abban a sokat emlegetett nyolc évben ellenzékben se járt be a munkahelyére, mostanában sincs itt, amikor tudja, hogy kényes kérdésekkel kell szembenéznie. Nagyon kényes kérdéseim lesznek.Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérem, emlékezzen vissza, mi van kiírva az irodája ajtajára. Segítek: miniszterelnök. Nem hadvezér, nem vezénylő tábornok. Önnek békeidőben egy békés országot kellene kormányoznia, de úgy látszik, erre ön alkalmatlan. Ön folyamatosan háborús retorikát használ, nem ellenfeleket lát magával szemben, hanem ellenséget. Ön még a vírust is teljes fegyverzetben várja. Persze, erre még lehetne mondani, hogy puszta retorika. Tíz éve megszokhattuk öntől, hogy üres, nagy szavakat használ. Ami azonban mostanában történik, sajnos már másról is árulkodik.

Egy, a Fidesz-kormány által pénzelt intézet, az Alapjogokért Központ ugyanis szeptember 4-én nyílt háborús uszítást tartalmazó hirdetést tett közzé az ön egyik kedvenc újságjában, a Nemzeti Sportban. A hirdetésben szuronyos puskákkal rohamozó gyalogos katonák képe látható a következő szöveggel: „Igazság, erő, felemelkedés  Együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét!” Alatta pedig az internetes cím: keszuljetek.hu. Ezt az intézetet a kormány pénzeli.

Kérdezem a miniszterelnök urat: mit üzen a kormány a rohamozó katonákkal? Milyen igazságot, milyen erőt és milyen felemelkedést ígérnek önök ezekkel a fegyveres, harcoló férfiakkal? Talán fegyverekkel akarják önök naggyá tenni a Kárpát-medencét? Ön is átvette azt a jelszót, ami a plakát alján olvasható: készüljetek, hiszen ezzel zárta minapi cikkét a Magyar Nemzetben. Tehát készüljetek? Ez az ön új tézise? Mire készülnek? Nem gondolja, hogy ez lényegében egy polgárháború víziója? Mert a háborús kép és a „készüljetek” szó azt üzeni, hogy önök egyáltalán nem a békés jövőt építgetik.

Miniszterelnök Úr! Ebben az országban békés emberek élnek, akik nyugalmat és biztonságot akarnak. Nem véletlenül indult petíció ez ellen a legújabb háborús uszítás ellen, mert már eddig is sok volt és elég volt. Ön háborút folytat a kultúra, a tudomány, a felvilágosult oktatás ellen. Most éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen vezet csatát. De erről szólt a CEU és a szabad sajtó elleni hadjárata is. Elfoglalták az Indexet, és eltüntetik a Klubrádiót. Az ön családi fotója miatt kirúgták az egyik legpatinásabb újság, a 168 Óra főszerkesztőjét. Mindenben ellenséget lát, ami nem felel meg az ön kényes ízlésének, akaratának? De hadd emlékeztessem a miniszterelnök urat: ön nem arra kapott megbízást, hogy háborúzzon.

Önnek ezt az országot gyarapítania kell; nem a saját családját, barátait és a politikai propagandagépezetét, hanem az országot. Az ugyanis nem az ország, hanem kizárólag csak az ön érdeke, hogy a politikai reklámgyárrá silányított köztévét újabb milliárdokkal tömik ki. Most éppen tízmilliárddal kívánják emelni a költségvetését, ami az elmúlt években is már ötszörösére nőtt. Akkor, amikor a világjárvány miatt 7-8 százalékos gazdasági visszaesést várunk, amikor emberek százezrei veszítik el a munkahelyüket, megélhetésüket, erre költi ön a közpénzt, és háborús propagandára?

Ezzel a mostani nyílt háborús uszítással azonban messze túllőttek a célon, mert minden anyában felvetődik egy ilyen eszelős propaganda láttán: ön azt akarja üzenni a fiainak, hogy ez a jövő? Hogy fegyvert kell ragadniuk? Hogy nem a tanulás, a család a fontos, hanem valami hagymázas, fegyverekkel kiharcolt jövőkép lebegjen előttük?

Miniszterelnök Úr! Látjuk, hogy ön és barátai szeretnek minél több pénzt lenyúlni. Azt viszont aljasságnak tartom, hogy a saját anyagi gyarapodásuk érdekében ön feláldozza Magyarország békéjét és nyugalmát. Hagyják abba, kérem, miniszterelnök úr, mert nincs az a pénz, amely megvédené önt, ha tragédiába sodorja ezt az országot! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Öt éve nincs már köztünk az az ember, aki megmutatta, hogy a hatalom valójában szolgálat, és hogy a politikának emberi arca is lehet. Öt éve hunyt el Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni köztársaság első elnöke.Elnök volt, de igazából senki sem a hivatalt látta benne, hanem az embert; az embert, aki egy volt közülünk, és azt hiszem, ez a legnagyobb elismerés, amit egy közjogi méltóság elérhet. Göncz Árpádot nem a hivatal tette naggyá, hanem az őszintesége, a közvetlensége és az emberi tartása. Az emberek számára nem elnök úr volt ő, hanem egyszerűen Árpi bácsi. Első beszédében világosan megfogalmazta elnöki hitvallását: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.”

Ötvenhatos hős volt, fantasztikus író és műfordító, de a magyar nép leginkább mégis emberségéért és közvetlenségéért zárta őt a szívébe. Emlékszem, egyszer, amikor találkoztunk, megkérdeztem, hogy hogy szólíthatom. A világ legtermészetesebb módján azt mondta, hogy „Árpi bácsi”. A magyar emberek számára Göncz Árpád az örökös köztársasági elnök, a mintakép. Ő ugyanis valójában megtestesítette a nemzet egységét. Persze, tudom, hogy vannak, akik még most is igyekeznek ők feledtetni, érdemeit, emlékeit halványítani. De mindez csak azért van, mert Göncz Árpád puritán élete, erkölcsi tartása még most is megszégyeníti azokat, akik ma urizálásra és uralkodásra használják a hivatásukat. Árpi bácsi ebben is mintha a jövőbe látott volna, hiszen egyszer ezt mondta: „Mindig van, aki megpróbál a közösség kezéből kapott hatalmával is visszaélni. Az ilyen embert meg kell tanítsuk a köz tisztességes szolgálatára, mint ahogy nekünk, magunknak is meg kell tanulnunk szolgálni.”

Öt éve nincs közöttünk Göncz Árpád, és úgy sejtem, sokan azóta is őt keressük, őt hiányoljuk a politikából, mert nem csak a személye, a szelleme is nagyon hiányzik. Ő valóban védte a köztársaságot, és őrködött az alkotmányos rend felett. Talán nem véletlen, hogy ma egyre jobban halványodik a köztársaság, és kopnak a demokrácia vívmányai. Mi hiszünk abban, hogy vissza lehet hozni azt, amit egykor Göncz Árpád képviselt. Mi, szocialisták úgy ápoljuk Göncz Árpád emlékét, úgy tisztelgünk Árpi bácsi előtt, hogy minden erőnkkel egy új magyar köztársaságért dolgozunk. Remélem, egyre többen fognak követni ezen az úton. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(9.40)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Néhány nap múlva október 23-a, az ’56-os forradalom évfordulója. Az ünnepi beszédekben legtöbbször elhangzik, hogy a forradalom a magyar fiatalság lázadásával kezdődött. Az egyetemisták voltak azok, akik megelégelték a diktatúrát, elegük lett a hatalom basáskodásából, és nem tűrtek tovább. Ezeket a fiatalokat önök is méltatni szokták, és joggal. Pedig amikor 64 évvel ezelőtt fellázadtak a diákok, az akkori hatalom felforgatóknak és csőcseléknek nevezte őket. Utólag a történelem mégis igazolta, hogy nekik volt igazuk. Arra kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mondják meg, ha a 64 évvel ezelőtti önkény ellen lázadó diákokat megértik és igazat adnak nekik, vajon miért nem tudják megérteni a mai önkény ellen lázadókat. Úgy látom, 64 évvel később önöknek már nem könnyű a jó oldalra állni, hiszen az önkény, ami ellen tiltakoznak, az önök, a Fidesz önkénye.

Tisztelt Fideszes Képviselőtársaim! Vegyék már észre, hogy mostanra önök lettek az elnyomó hatalom. Önök veszik el az egyetem függetlenségét, neveznek ki egy katonát kancellárnak. Önök adtak ultimátumot a diákoknak. Önök próbálják megtörni az egyetemi hallgatók jogos ellenállását. Vegyék már észre: önök, a Fidesz lettek az elnyomó rezsim.

Az egyetemistáknak igazuk van. Éppen ezért önök nem győzhetnek. Lehet, hogy valamilyen módon felülkerekednek, ahogy 1956-ban is győztek az elnyomók, de ez a győzelem csak látszólagos. Miért nem látják be, hogy ebben a helyzetben csak veszíthetnek? (Nacsa Lőrinc: Mit képzel?) Miért nem adják vissza az egyetemek függetlenségét? Miért nem lépnek vissza, amíg nagyobb baj nem történik? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nacsa Lőrinc: Mit képzel?  Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs olyan elnyomó hatalom, amely fel tudná adni és felismerné a saját zsarnokságát. Úgy látszik, ezalól önök sem kivételek. Szajkózzák a betanított kommunikációs paneljeiket, amiknek semmi közük nincs a valósághoz. Csak ismételni tudom azt, amit az előbb elmondtam: ma önök, a Fidesz az elnyomó rezsim. Önök veszik el az egyetemek szabadságát. Nincs az az ideológia, amivel ezt meg lehetne magyarázni! Ezért arra kérem önöket, ha október 23-áig nem vonják vissza az egyetemi szabadságot megszüntető intézkedéseket, elnyomó hatalomként ne vegyék szájukra a 64 évvel ezelőtti fiatalok nevét. Ők ugyanúgy a szabadságukért lázadtak, mint ahogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! (Nacsa Lőrinc: MSZMP!)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Engedje meg, elnök úr, hogy gratuláljak az alelnökségéhez. Ez az első alkalom, hogy az elnöklése alatt én hozzászólok. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat túlnyomó többségében technikai módosításokat tartalmaz. Az MSZP konstruktív ellenzékként természetesen nem ellenzi a magyar Országgyűlés jogharmonizációs tevékenységét, a törvényi és rendeleti szabályozás párhuzamosságának megszüntetését és a jogi környezet egyszerűsítését. Erre a törvényre azonban nem mondhatunk igent.

Annak, hogy tartózkodunk, formai és tartalmi okai vannak. Nem támogathatjuk ugyanis, hogy a törvényeket felváltsa a rendeletek útján történő szabályozás. Ez egy demokratikus párt számára nem lehet opció. És arra sem tudunk igent mondani, hogy a törvényjavaslatban külön kiemeltek olyan repülőjáratokat, amelyeket az állam- és kormányfő, valamint a miniszterek használnak majd a hivatalos útjaik során. Azt gondolom, hogy önök éppen eleget repkedtek már az adófizetők pénzén, ezért nincs szükség semmilyen további kedvezményre. Különösen úgy, hogy ezeket a kedvezményeket önök semmivel sem indokolták.

Egyébként azt örömmel látjuk, hogy klímaügyben a Fidesz bár lassan, de elkezdett alkalmazkodni a válsághoz, hiszen nem is olyan régen a klímaválságot önök még hisztinek, az Európai Bizottság klímacéljait pedig abszurdnak minősítették. Önök eddig, ahol csak lehetett, hátráltatták az egész Európai Unióban elfogadott törekvést, hogy 2050-re megszüntessük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ám úgy látszik, hogy most mégis hajlanak rá, hogy elérjük ezt a célt, persze ebben azért valószínűleg nagy szerepe lehet annak is, hogy a klímavédelemre nagyobb összegű uniós támogatást lehet kicsikarni.

De ha már elindultunk ezen az úton, javasolom, hogy nézzünk egy kicsit távolabbra is, mert a klímaválság sokkal nagyobb probléma, mint amit önök eddig elfogadtak belőle. Mi is történik ma a világban? A hőmérséklet emelkedésével a sarkköri jégsapkák olvadásnak indultak, a tengerszint emelkedik, milliárdnyi ember lakóhelye kerülhet víz alá. Mind gyakoribbá válnak az extrém időjárási események. Aszályok, óriási esőzések, viharok és hurrikánok teszik egyre veszélyesebb hellyé földünket. Egyes területeken állandóvá válik a vízhiány, emiatt kevesebb élelmiszert lehet termeszteni. Olyan betegségek jelennek meg, amelyek korábban az adott területeken ismeretlenek voltak. Mindezek következtében emberek tömegei hagyják el élhetetlenné vált lakóhelyüket, és kezdenek elvándorolni oda, ahol jobbak az életfeltételek. Ha másért nem, hát az utóbbi miatt érdemes lenne megfontolniuk a klímavédelem hatékonyabb képviseletét, feltéve, hogy a migráció megállítása önöknek valódi céljuk, és nemcsak egy politikai hecckampány egyik szólama.

Egyébként Magyarországnak alapvető érdeke, hogy élen járjon a klímavédelemben, hazánk és általában a Kárpát-medence ugyanis az éghajlatváltozás által súlyosabban érintett, fenyegetett területek közé tartozik. A hőmérséklet nálunk már most a világátlag felett emelkedik. Elhúzódó forró időszakokra, hőhullámokra és kevesebb csapadékra kell számítanunk. Ez nem üres riogatás. Magyarországon egyre enyhébb a tél, egyre több az aszály. A Duna teljes hazai szakaszán többször is megdőltek a valaha mért legalacsonyabb vízállásrekordok. Feltették már a kérdést maguknak, hogy mi lesz a gyermekeinkkel, unokáinkkal, ha az időjárás ilyen ütemben változik? Mi lesz, ha négy-öt hónapig 40-50 fokos forróságban leszünk kénytelenek élni? Honnan lesz vizünk, hogy legalább ihassunk, és valamilyen mezőgazdaságunk maradhasson? Erről szól a klímavédelem. Arról, hogy erre a válsághelyzetre megoldást kell találnunk. És nem évtizedek múlva, hanem azonnal.

A Föld természeti erőforrásainak rombolása, kizsákmányolása a kapitalizmus velejárója, árnyoldala. Éppen ezért a környezetvédelem egyben a kizsákmányolás, a kapitalizmus elhajlásai elleni küzdelmet is jelenti. Önök szeretik ezt úgy elferdíteni, mint ha a környezetvédelem a fejlődést gátolná, holott ez nem igaz. Nem a fejlődést kell megállítani, hanem a kapitalizmus működését kell környezetbaráttá tenni. Nem szabad mindent alárendelni a multinacionális cégek és a tőke profitérdekeinek. Újra kell gondolni a hulladékgazdálkodást, a közlekedés- és iparpolitikát, egész egyszerűen azért, mert nincs másik bolygónk. És igen, változtatnunk kell a lakosság szemléletén is.

De tudnunk kell, hogy ez csak úgy lehet hatékony, ha az emberek lehetőségein is változtatunk. Ma ugyanis az elszegényedő emberek egyre inkább visszaszoktak a korábban szmogot okozó szén- és fatüzelésre. Ezen csak állami segítséggel lehet változtatni. Egyszerre kell tehát kezelnünk a lakhatási válságot és a városok levegőtisztaság-javításának ügyét. Ezért hirdetett meg az MSZP egy olyan programot, amely egyszerre fűtés- és épület-korszerűsítés, és amivel fűtésváltást lehet elérni. A mi programunk konkrét intézkedéseken alapul, s nemcsak olyan szólam, mint amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy Magyarország klímabajnok, amit szerinte Brüsszel is elismer. A miniszterelnök valószínűleg fordítva nézhette az Eurostat statisztikáját, mert azon bizony az szerepel, hogy Magyarország az utolsó előtti helyen áll az uniós államok között az áramtermelés megújuló forrásból történő előállítása terén.

A mi klímapolitikánk alapja a fenntartható fejlődés. Mi azt mondjuk, hogy kímélni, védeni kell a vizeinket, a levegőt, a talajt és az élőhelyeket. Hosszú távú gazdasági növekedést csak akkor lehet fenntartani, ha alkalmazkodunk a klímaváltozáshoz és csökkentjük annak mértékét. Ennek érdekében vállalnunk kell, hogy az éghajlatvédelmi megállapodás célkitűzéseit a határidők előtt érjük el, ezzel segítve, hogy 2050-re Európa energiatermelése szénmentes legyen. Csak olyan fejlesztéseket támogatunk, amelyek a jövő károsítása nélkül szolgálják a jelen érdekeit.

(19.10)

Támogatjuk a környezetbarát technológiák használatának terjedését. A megújuló energiaforrásokra épülő energiatermelést maximális támogatásban kell részesíteni. A szélenergia kihasználását ellehetetlenítő szabályozást és a napenergia alkalmazását drágító adót pedig el kell törölni. Kezdeményezzük, hogy az állam fektessen be a dekarbonizációba, és támogasson olyan vállalatokat, amelyek magas színvonalú környezetbarát technológiával gyártanak magas színvonalú termékeket. Javasoljuk a káros anyagokat kibocsátó vállalatok megadóztatását. Nem fákat kivágni és betonozni kell, ahogy eddig önök tették, hanem ahhoz, hogy csökkentsük a városi légszennyezettség mértékét, növelni kell a zöldfelületek nagyságát. A közlekedés fejlesztését a kötöttpályás közlekedés irányába kell elmozdítani. Ahol erre nincs lehetőség, ott buszcsereprogrammal kell növelni az elektromos meghajtású járművek arányát, és ezúttal lehetne cserélni.

Támogatni kell a magyar családok otthonainak energetikai korszerűsítését, ez egyébként a háztartások rezsiköltségeit is csökkenti. Ennek érdekében egy olyan alapot kell létrehozni, amely biztosítja a felújításokhoz szükséges forrást. Egy ilyen korszerűsítés azonban jelentős mértékben, körülbelül 20-25 százalékkal csökkenti a fűtési célú kiadásokat, a megtérülést követően pedig újabb 20-25 százalékkal csökken a fűtés költsége. Ezzel a háztartásoknál 40-50 százalékos energiamegtakarítást lehetne elérni.

Támogatjuk az európai zöldmegállapodást, amely az emberek jóllétének növeléséről szól, illetve arról, hogy bolygónkat megóvjuk a jövő generáció számára. Európa klímasemlegessé tétele és természetes környezetünk védelme nemcsak egy lehetséges opció, hanem az egyetlen lehetőség arra, hogy a jövőnk élhető legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat valójában két részre bontható: az egyik a címben is szereplő ingatlanátadásról szól, a másik rész pedig az állami vagyon nyilvántartásával, illetve hasznosításával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. Jelen esetben az Egri főegyházmegye, illetve a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány részére juttatna a Miniszterelnökséget vezető miniszter által jegyzett javaslat állami ingatlanokat. Az Egri főegyházmegye tulajdonába egy sárospataki iskolaépület kerül, amelyben már jelenleg is a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola működik, de maga az épület még állami tulajdonban van.

(20.10)

Indoklásképpen annyit olvashatunk, hogy mivel az egyház saját költségén végzett az épületen felújításokat, ezért kívánják a tulajdont is átadni.

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány részére pedig egy velencei kivett úttörőtábort, illetve egy székesfehérvári kivett kultúrházat kívánnak átadni. Ebben az esetben az indokok már kicsit homályosabbak, mivel azokban csak az olvasható, hogy az ingatlanátadás az alapítvány nevelési, oktatási, felsőoktatási feladatainak hatékonyabb ellátását segíti. De az már nem derül ki, hogy miképpen és miért ezekkel az ingatlanokkal lehet a hatékonyságot növelni.

Az állami vagyon kezelésével kapcsolatos szabályozás hatályos állapota azonban jelentősen átalakulna. Ezzel kapcsolatosan változik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. feladatköre is. A korábbi években benyújtott javaslatokból is látható volt, hogy az állami tulajdonú gazdasági társaságok kezelését illetően ennek a társaságnak a feladatköre egyre csökken.

Emlékezzünk csak vissza, egy köztulajdonban álló cég felett már a kormány által egyedi határozatban kijelölt személy is megkaphatja a kontrollt. Ennek formája az volt, hogy úgynevezett tulajdonosijog-gyakorlóként jelöltek ki gyakorlatilag bárkit, miközben túl sok megkötés vagy feltétel nem szerepelt a törvényben. Ezzel az adott társaság ki is került az MNV által kezelt körből. Ennek a feladatnak a csökkenése mellett viszont megnőttek az MNV-nél az ingatlanokkal kapcsolatos tennivalók. Idekerültek például a Nemzeti Eszközkezelő-program kifutása után megmaradt lakások. Az egyes állami ingatlanok átadását is ez a társaság intézi. Új feladatként pedig azt látjuk, hogy az egyes költségvetési szervek elhelyezését is az MNV-nek kell majd megoldania a jövőben.

A feladatok száma tehát bizonyos szempontból nő, így kérdés, hogy a munkavállalói létszám is bővüle a társaságnál, vagy a meglévő apparátusnak kell az egyre több ingatlannal kapcsolatos feladatot kezelnie.

Az ingatlankezelés mellett láthatunk egyéb módosításokat is. Az országleltár felállítása kapcsán például akár üdvözölhető is lehet az a törekvés, hogy az állam naprakész adatbázissal rendelkezzen a tulajdonában álló ingatlanokról. Hollik képviselő úrnak jelezném, hogy komolyan vettem, ez valóban egy pozitív lépés.

Érdekes változtatás az is, hogy az állami ingatlanok bérbeadására irányuló versenyeztetési eljárást elektronikus licitálási lehetőséggel is lehet majd bonyolítani. Ezzel kapcsolatosan kérdésként merül fel, hogy csak a kínált bérleti díj nagysága dönt, vagy egyéb, például szakmai vagy szociális szempontokat is figyelembe vesznek.

Összességében megállapítható tehát, hogy a törvényjavaslatban vannak előremutató elemek, amelyek akár támogathatóak is lennének. Van azonban egy olyan terület, amely több mint problémás, ez pedig az állami tulajdonú ingatlanok ingyenes átadása. Ha az elmúlt éveket nézzük, a különböző indokokkal magánkézbe adott állami ingatlanok száma már százon felül van. Nem értjük, ezért kérdezem, miért kell a közvagyonban tartott ingatlanokat hirtelen magántulajdonba adni.

Ezek a javaslatok kételkedést ébresztenek azzal kapcsolatosan, hogy a kormány vajon az elvárható gondossággal és jóhiszeműséggel bonyolítjae le ezeket az ügyleteket. Épp elég, ha arra a zárószavazásra gondolunk, ahol a vagyonkezelő alapítványoknak nyújtott ingatlanokról volt szó, akkor az Országgyűlésnek benyújtott szövegben még csak két pécsi ingatlan szerepelt, majd a Törvényalkotási bizottság kormánypárti többsége hirtelen kiegészítette a listát nyolc révfülöpi ingatlannal, köztük egy vitorláskikötővel, egy szombathelyi, egy zalaegerszegi és egy szekszárdi ingatlannal is. Külön furcsaság, hogy a módosításokról szóló bizottsági vitára a kormány Orbán Balázst, a Miniszterelnökség államtitkárát küldte, aki a Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke is. Vagyis az állam részéről ő az illetékes a vagyon ingyenes átadásában, míg a másik oldalon ő az illetékes a vagyon átvételében. Az államtitkár ezt az összeférhetetlenséget mindössze azzal intézte el, hogy azt mondta: két sapkám van. Én meg erre azt mondom, hogy egy normális országban egy ilyen eset után vehetné mindkét sapkáját, mert távoznia kellene, de úgy látszik, Orbánisztánban ez a faramuci helyzet teljesen elfogadott.

Azt is elképesztőnek tartom, hogy az államtitkár úr szerint azért jó az állami ingatlanok ingyenes átadása, mert az állami ingatlanok sokkal jobb helyen vannak magánkézben, mint állami kézben. Kíváncsi vagyok, vajon mit szól ehhez a nemzeti vagyonért felelős miniszter asszony, hogy a kormányon belül ilyen silánynak értékelik a munkáját.

Amiket most felsoroltam, mind olyan körülmények, amelyek a legenyhébben fogalmazva is óvatosságra intenek a kormány jóhiszeműségét és a kérdéses tranzakciók átláthatóságát illetően. Hiszen lássuk be, semmi garancia nincs arra, hogy a kormánypárti képviselők, eddigi gyakorlatukat másolva, nem tesznek újabb módosító javaslatokkal újabb állami ingatlanokat a listába, vagy akár újabb szereplőket is  mint fogadó feleket , kikerülve ezzel az általános vitát és az átláthatóságot.

Sajnos, az is egyértelmű számunkra, hogy a kormány, mondhatni, nagylelkű ingatlanátadásai egy kört még véletlenül sem érintenek, a helyi önkormányzatokat. Pedig pont, hogy a helyi önkormányzatok látják el a közfeladatok nagyját, tegyük hozzá, egyre nehezebb körülmények között. Idén elvonták tőlük a gépjárműadót, sokaknak szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük, miközben az iparűzésiadó-bevételük nagymértékben csökkent. Ingatlanokat mégsem kapnak. Amíg e téren a kormány politikája nem változik, addig nem támogatható egy ilyen javaslat, mint ami előttünk fekszik.

Mindezekre tekintettel a törvényjavaslatról való döntés során az MSZP nemmel fog szavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, megvárnám miniszterelnök urat.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvárom a miniszterelnök urat.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): El.

ELNÖK: Látom, jelzi számomra, hogy elfogadja. Gurmai Zita képviselő asszonyé a szó. Parancsoljon!

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Miniszter asszony! Mondjuk ki: a Fidesz gyalázatosan elbánt a nyugdíjasokkal. Zúgolódhatnak emiatt, de mondják meg, hogy amióta a járvány tart, milyen segítséget kaptak önöktől a nyugdíjasok. Egyetlen dolgot tudnak csak mondani: egyheti nyugdíjat, de az is csak még ígéret, amit jövő év februárjában kapnak. Mindeközben a boltokban brutális drágaság tombol. Van olyan élelmiszer, amely egy év alatt a duplájára drágult, de a gyógyszerek is sokkal többe kerülnek. Tudják, mit csináltak önök év eleje óta? Alultervezték az inflációt azzal, hogy a különbözetet az év végén megtérítik. Mondjuk ki: a Fidesz-kormány csaknem egy teljes évig használta az idős emberek pénzét. És önök még így sem adják oda a nyugdíjasoknak azt, ami jár nekik. Az elmúlt években ugyanis a kiegészítő nyugdíjemelés mértékét az első nyolc hónap számai alapján határozták meg. Idén azonban a KSH az első háromnegyed év, vagyis kilenc hónap nyugdíjas-árindexével számolt, ami 4 százalék, holott ha az első nyolc hónapot nézték volt, akkor ez a szám 4,3 százalékhoz közelítene. Önök az év eleji 2,8 százalékos emelést mégis csak 1,2 százalékkal egészítenék ki. Miért nem adják oda a nyolc hónap számítása szerint járó plusz 0,3 százalékot? De ha ezt még vitatnák is, az, ugye, kétségtelen, hogy a nyugdíjasok kosarában levő élelmiszerek ára az átlagos infláció több mint kétszeresére emelkedett. Ez bőven indokolná a 1,5 százalékos nyugdíjemelést.

Nagyon sok nyugdíjas konkrétan nyomorog és éhezik, és ezek között, bizony, nagyon sok nőtársamat találjuk, hiszen a nyugdíjas nők 40 százalékkal kevesebb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. Szerintünk egy ilyen helyzetben az lenne a méltányos, hogy a visszamenőleges emelés során novemberben minden nyugdíjas legalább 50 ezer forintot kapna. Ezért kérdezem a kormányt, mit fognak tenni a nélkülöző nyugdíjasokért, hajlandóke nekik érdemben segíteni. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen miniszter asszony a válaszát. Nyilvánvaló, hogy nemcsak erre a 300 ezer nőre gondoltam, hanem ennél sokkal több nőről beszélünk. Nyilvánvaló, hogy én nagyon pontosan azt kérdeztem, hogy miért az első kilenc hónapot és miért nem az első nyolc hónapot számították bele, hiszen az 1,2 és az 1,5 közötti különbség ebből van. Még egyszer jelzem: nagyon-nagyon sok olyan nyugdíjas van, akiknek minden fillér számít. Akárhogy is nézzük, az önök kormánya soha nem adott 13. havi nyugdíjat, ha jól emlékszem, mi pedig bizony ezt jó néhányszor megtettük.Tehát azt szeretném miniszter asszonynak mondani, hogy a nyugdíjasoknak nem jövőre van szükségük segítségre, hanem most azonnal. Beszélt a nyugdíjaskosárról. Itt is nagyon pontosan elmondtam, hogy bizony a duplájára emelkedett. Ez nem tükröződik ebben a számban. Nagyon szépen kérem, adjon esélyt azoknak a nyugdíjasoknak, akik nyomorognak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg nekem néhány mondatot, mielőtt a mai felszólalásomat elkezdem! 64 évvel ezelőtt éppen ezen a napon indult meg a Forgószél hadművelet Budapest ellen, a támadás vérbe fojtotta az 1956-os forradalom és szabadságharc vívmányait. Ma, november 4-én emlékezzünk meg azokról a hősökről, akik képesek voltak meghozni a legnagyobb áldozatot hazánk függetlenségéért, a vágyott szabadság eléréséért! A nemzeti gyásznapon az áldozatokról való megemlékezés mellett emlékeztetnünk is kell magunkat arra, hogy a szabadságunkért újra és újra meg kell küzdenünk. Emlékeznünk kell arra, hogy csak akkor lehetünk méltók Nagy Imre és társai, valamint a magyar nemzet által hozott áldozatra, ha nem mondunk le azokról a célokról, amelyekért elődeink küzdöttek. Ezt szerettem volna az MSZP frakcióvezető-helyetteseként most elmondani. Akkor térjünk rá a napirendre, és azt is szeretném az elnök úrnak bejelenteni, hogy ezt a napirendi pontot és a következőt én összevontam, merthogy igenis van közöttük kapcsolat, tehát hogyha megengedik, akkor ezzel élnék. A másik pedig, hogy azt is szeretném elmondani, hogy miután a járvány egyre inkább durvul, nagyon-nagyon kell vigyáznunk egymásra, és innen is szeretnék jobbulást kívánni mind Varga Judit miniszter asszonynak, mind pedig Rétvári Bence államtitkár úrnak. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ez egy nagyon-nagyon nehéz időszak mindannyiunk számára. És akkor most már tényleg rátérek a tárgyra.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Médiatanács, valamint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2019. évi költségvetésének tényszámaiból egyvalami biztosan kiderül: az, hogy a Fidesznek semmi sem túl drága, ha a saját propagandájára kell költeni. Igazolja ezt az, hogy tévedésből a még mindig közmédiának nevezett állami propaganda költségvetése 2010 óta a többszörösére nőtt. A Fidesz-kormány minden évben egyre több és több közpénzt fordít a közmédiára, miközben a nézettségi adatok szerint  leszámítva egy-egy bajnokiliga-közvetítést  egyre kevesebben nézik a köztévét. Ebből a szempontból a 2019. év sem kivétel. Ugyanakkor egészen elképesztő, hogy a mai nap napirendjén szereplő, a közmédia 2021-es költségvetéséről szóló javaslat még nagyobb számokat, még nagyobb költségvetési támogatást tartalmaz.

Ha az MTVA 2019-es tényszámait nézzük, nyilvánvalóvá válik, hogy a közmédia csak elkölteni tudja a pénzt, jól gazdálkodni, saját forrásokat előteremteni nem képes. Tavaly például döbbenetes összegből gazdálkodhattak, az Országgyűlés 73 milliárd forintnál is többet utalt a számlájukra közszolgálati hozzájárulás címén, vagyis ez a terveknek megfelelően alakult. Ami viszont nem alakult úgy, ahogy tervezték, az a kereskedelmi típusú bevételek megteremtése, ez valahogy nem megy a propagandasajtónak, mivel ezen a téren mintegy 10 százalékos elmaradás figyelhető meg. A 93 milliárd forint keretösszeg ennek ellenére elképesztő nagyságrendről tanúskodik, és ezt a gigantikus és értelmetlen kiadást akarja a Fidesz-KDNP 2021-ben 118 milliárdra emelni.

Nézzük hát meg, mire fordították a Kunigunda utcában ezt a rengeteg pénzt! Az összeg jelentős része, mintegy 53,5 milliárd forint dologi kiadásra ment el, de jelentősen nőtt a személyi célú kifizetések összege is, olyannyira, hogy ez utóbbira 17 milliárd forinttal többet is költöttek, vagyis a Fidesz propagandistáit évről évre egyre jobban megfizetik. Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, hogy ez a kormány, amely mindenről közvélemény-kutatást készíttet, vajon miért nem meri megkérdezni az emberektől, hogy egyetérteneke azzal, hogy 100 milliárd forintot költsenek a pénzünkből egy ilyen közmédiára, pláne úgy, hogy jövőre még ennél is többet akarnak önteni ebbe az értelmetlen, százmilliárdokat elégető gépezetbe, mert nem konzultálnak arról, hogy ezt a pénzt propagandára kellene költeni, vagy inkább a munkanélküliek megsegítésére, az egészségügyre vagy az oktatásra. Csak nem félnek az emberek válaszaitól?

(12.00)

Bevallom, mi kissé naivan abban bíztunk, hogy a járványhelyzetre és a gazdasági nehézségekre való tekintettel szerényebben fogják megtervezni a közmédiának nevezett propagandagépezetük költségvetését. Sajnos csalódnunk kellett. Önök úgy gondolják, hogy 93 000 millió forint sem elegendő az MTVA-nál, és ezért ezt 118 000 millió forintra kívánják emelni.

Felmerült a kérdés, hogy miért. Azt látjuk, hogy munkabérre, megbízási szerződésekre a tavalyi 16 milliárd helyett jövőre már 20 milliárdot akarnak költeni. Elképesztően, már-már érthetetlenül sokat kívánnak dologi kiadásokra is fordítani; ez 70 milliárd forint, miközben a 2019. évben sikerült ezt megoldani a nem túl kevés 53 milliárd forintból. Miért akarnak most ezen emelni? Ez a törvényjavaslat erre sajnos nem ad választ, és úgy látom, nincs is senki, aki erre nekem válaszolna.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt viszont látjuk, hogy a Médiahatóság gőzerővel készül a büntetésekre, mert mind az emelkedő frekvenciadíjakból, mind a bírságokból nagyobb bevételt várnak. Mondhatni, jobb, ha vigyáznak a televíziócsatornák és a rádiók is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP ezt az esztelen és értelmetlen pénzszórást nem támogatja. Nem támogatjuk, hogy több mint 100 milliárd forint közpénzt öntsenek a Fidesz propagandagépezetévé silányított közmédiába. Nem támogatjuk, hogy az adófizetők pénzéből elvtelen lejárató riportokat, külföldről átvett dezinformációs híreket terjesztenek. Nem támogatjuk, hogy az a közmédia, amely 2010-ben még 20-30 milliárd forintból is jól működött, jövőre majdnem 120 milliárd forintot kapjon. Nem támogatjuk, hogy a mikroszkopikus nézettségű állami televízióra pazarolják az emberek nehezen befizetett adóját. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon szép feladatot kapott a miniszter asszony, de egyben kihívásokkal telit. A kormánynak, amikor segíteni kívánja a családokat, hogy minél könnyebben oldhassák meg a lakhatásukat, akkor mindazokra a családokra is kellene gondolnia, akik erre rászorulnak.Sajnos, a módosítás indoklásának első mondatában már ott bujkál a megkülönböztető elem: „A módosítás a már bejelentett, a szociálpolitikai célú, új lakás értékesítésére vonatkozó 5 százalékos általánosforgalmiadó-mérték megállapítását célozza.” Kérdem én: hol van ebben a programban a szociálpolitikai szempont, államtitkár úr? Hiszen a kormány a családi támogatásokkal azokat célozza meg, akiknek a voksaira számít, és mellesleg a népesedési helyzet javulását is ettől a középosztálytól várja. Választási és népesedéspolitikai célok vezérlik, és sokan teljesen kimaradnak a kormány látóköréből. Azok, akik egyedülálló nőként nevelik a gyermekeiket, megözvegyültek, ahol csak a férfinak van munkája, tehát az egykeresős család, és minden olyan szegény család is kimarad, amelyik nem tudja teljesíteni a támogatások elnyerésének feltételeit  vagyis a rászorulók.

Ha lenne szociálpolitikája ennek a kormánynak, akkor éppen a rászorulókat segítené, de a kormánynak nincs szociálpolitikája, csak káderpolitikája. Ma nincs olyan állami lakásprogram, ami kifejezetten a nehéz sorban élőket támogatná, ezért mondtam az elején, hogy ez az egyébként számos részletében jó javaslat sajnos kirekesztő. Egyetlen kormány sem lehet kirekesztő, mert nem a kormányt uraló párt választóit kell szolgálnia az államnak, hanem mindenkit  mert, ugye, senkit nem hagyhatunk az út szélén.

A CSOK egyértelműen azok számára jelent segítséget, akik nem küszködnek megélhetési gondokkal; azoknak a családoknak ad nagyobb segítséget, amelyek több önerővel rendelkeznek. A kevésbé tehetős családoknak kevesebbet juttat, a szegényeknek lényegében semmit. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a CSOK felfuttatásával kapcsolatosan 2015-ben a szegényebb családokhoz is eljutó normatív lakhatási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást az Orbán-kormány megszüntette, akkor talán nem túlzás szegényellenességről beszélni. Tehát a szegény család akkor már nem család? Kérem, államtitkár úr, erre is gondoljanak, amikor családpolitikáról beszélnek! Eddig a CSOK segítségével mintegy 70 ezer család vásárolt magának ingatlant  üdvözlendő. A most benyújtott módosítástól mit várnak? Hány további család élhet majd ezzel a lehetőséggel? És mi van azokkal a családokkal, akik a meglévő lakásuk rezsijét sem tudják kifizetni, vagy azokkal, akiknek nincs megfelelő vagy éppen semmilyen otthona? Nézzünk néhány fontos részletet!

A miniszter asszony október elején elmondta, hogy az áfacsökkentésen túl azok, akik CSOK-kal vásárolnak új építésű ingatlant, januártól az 5 százaléknyi áfatartalmat is visszaigényelhetik. Ennek nyomát azonban nem találni a benyújtott javaslatban. Miért? Továbbá azt a korábbi ígéretet sem látjuk a javaslatban, hogy a legalább egy gyermeket nevelő családok lakásfelújítási költségeinek felét az állam 3 millió forintig vállalja. Jól értem, hogy ezt a lehetőséget kihagyták a módosításból? Ha ez így van, akkor ez nem egyéb, mint kész átverés.

A bejelentett intézkedések közül az illetékmentesség fontos segítséget jelent  erről a miniszter asszony is beszélt. Ez nagyon komoly dolog, támogatjuk, hiszen az otthonteremtés előtt álló családoknál maradhat ez az összeg. Ugyanakkor az 5 százalékos áfakulcs már nem feltétlen a családok anyagi terheit könnyíti, hiszen ezeket az áfacsökkentéseket sokszor a cégek lenyelik. Ugyanakkor nem lenne jó, ha ismét kapkodnának, és jogbizonytalanságban tartanák az érintetteket, mint tették például azzal, hogy egyszer lecsökkentik 5 százalékra az áfát, aztán eltörlik, aztán utána visszahozzák. Folyamatosan variálnak azzal, hogy a lakáspolitikában mely szereplőknek milyen módon nyújtsanak támogatást, de éppen mindig a legnehezebb helyzetűekről feledkeznek meg eközben. Nem támogatják az önkormányzatok bérlakásépítését, felújítását sem, pedig sok százezer család számára teljességgel elérhetetlen cél egy önálló, főként új építésű ház megszerzése. Látható tehát, hogy az önök által minden idők legnagyobb otthonteremtési programjának nevezett javaslat csak egy szűk kör számára jelent megoldást.

Az MSZP mindezek alapján azt javasolja, hogy a támogatási rendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyszerre szolgálja a lakásépítések számának növelését és az igazságos, nemcsak a jó anyagi helyzetben lévő családok, hanem mindenki számára hozzáférhető otthonteremtést. Elengedhetetlennek tartjuk az önkormányzati bérlakásépítés és a bérlakás-felújítás kormányzati támogatását. A kormány határozza meg a lakbér- és lakásárplafon mértékét, mégpedig egy új lakhatási törvény alapján.

A Magyar Szocialista Párt valódi segítséget akar nyújtani ahhoz, hogy csökkenjen a családok fűtési költsége és a hazai épületállomány szén-dioxid-kibocsátása. Fontos, hogy a családok önerő és hitel nélkül növelhessék otthonaik energiahatékonyságát, szigeteléssel, nyílászárók cseréjével, a fűtés modernizálásával, mindezt európai uniós és piaci forrásokból. A koncepció lényege, hogy a felújítás költségének fedezete a felújítással elérhető energiaköltség megtakarításából keletkezik. Ezért egy otthonfelújítási alap létrehozását kezdeményezzük. Ez az energiamegtakarítás érdemben hozzájárulna a lakosság energiaköltségeinek csökkentéséhez, a klímavédelmi célok teljesítését is segítené, és jelentős megrendelésállományt jelentene az építőipar számára. Ne zárja el a kormány se a fiatalokat, se az időseket attól, hogy korszerű, energiahatékony, kis rezsijű lakásban élhessenek.

Hétfőn a miniszter asszony a nyugdíjak ügyében elhangzott felszólalásomra pozitívan reagált, amikor azt mondta: tekintsünk előre, ebben ő partner. Most is hasonló együtt gondolkodásban bízom. Válság van, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. És sokkal inkább érinti a nőket, akik a frontvonalban vannak: az egészségügyben, a szociális területen, a kereskedelemben, a közoktatásban, és sorolhatnám az elnőiesedett pályákat.

A vírus nem kímél időst, fiatalt, nőt, férfit, pártállástól függetlenül gyilkol. Értem, hogy a kormány és a miniszterelnök nehéz helyzetben van, nehéz jó döntéseket hozni, de utalva az újabb szigorításokra azt kérem, ne a tiltások, ne a szigorítások uralják el a kormány intézkedéseit, hanem a megelőzés és az együttműködés.

A Magyar Szocialista Párt frakciója a törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Bizakodó vagyok, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket tettünk, végig fogják gondolni. Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Miniszterelnök úrtól személyesen kérem a választ. Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Igen, elfogadom. Másodszorra nem mondok nemet.

ELNÖK: Igen, nagyon szépen köszönöm. Gurmai Zita képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Bocsánat! Lehet az órát elölről indítani?

ELNÖK: Persze, ez természetes! Ezt mondtam volna. (Megtörténik.) Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Oké, szuper. Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Urak! A jelenlegi járványhelyzetben a maszk viselésének kötelezővé tétele indokolt, hisz életeket menthet. Ennek megfelelően az is helyénvaló, hogy a maszk viselésének elmulasztását a hatályos jogszabályok szigorú büntetésekkel szankcionálják.

(12.30)

Ugyanakkor nekünk, jogalkotóknak azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az általunk hozott jogszabályok mennyire betarthatók és mennyire humánusak. Nemrégiben a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete megkeresett, és jelezték: sok munkáltató annyira aggódik a büntetés miatt, hogy még annyi időre sem engedik levenni a maszkot a dolgozóknak, hogy igyanak. Ez például azt jelenti, hogy egy hat órára beosztott pénztárosnak egy korty víz nélkül kell végigdolgoznia a műszakját, hiszen munkaközi szünet csak hat óránál hosszabb munkaidő esetén jár. Ezért az érdekképviselet szeretné elérni, hogy a kereskedelemben dolgozó munkavállalók kétóránként tíz perc maszkmentes szünetet tarthassanak.

Amikor ezzel kapcsolatosan írásbeli kérdést intéztem az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, azt a választ kaptam, hogy a munkavállalók egészségét védő kockázatértékelés a munkáltatók felelőssége. Csakhogy ebben az esetben a munkaegészségügyi szabályok és a maszk viselését előíró rendelkezések ellentmondásban vannak. Fontos a járvány elleni védekezés, de az emberséges munkakörülmények biztosítását sem felejthetjük el. Ezért kérdezem miniszter urat: partnere a Fidesz-kormány egy olyan jogszabály-módosításban, amely lehetővé tenné, hogy a kereskedelemben dolgozók a járványügyi előírások maximális betartásával kétóránként tíz perc maszkmentes szünetet tarthassanak?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Örülök, hogy Rétvári államtitkár úr itt van, és bízom benne, hogy már jól van a koronavírus után. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen a miniszter úr humánus válaszát. Az a probléma, hogy ez a probléma nemcsak a pénztárosnőknél  többnyire, ugye, nőkről van szó  jelentkezett, hanem például a pékeknél is. Nekik eddig védőitalt biztosítottak, és most megszűnt a védőital. Tehát ez egy olyan probléma…  megáll a józan ész, tudom, értem én, csak én mindenképpen azt szeretném kérni, hogy üljenek le és egyeztessenek a KASZ elnökével, nézzék meg, hogy ebben az esetben mi a teendő. Mert akárhogy is nézem, ez egy probléma, és én úgy gondolom, hogy mindenkire nagyon nagy szükség van, itt van, tombol a vírus, senkit nem kímél, pártállástól függetlenül sem. Tehát én mindenképpen azt gondolom, hogy a megelőzésre legyenek kedvesek koncentrálni. És, mint jeleztem, itt két ügy ütközik, tehát ezért is lenne rendkívüli módon fontos, hogy ezzel azonnal foglalkozzanak, mert igenis, a félelem nagy úr. Azt meg már csak csöndben teszem hozzá, hogy azok, akik elveszítették a munkájukat, egyre nehezebb helyzetben vannak, azoknak nem ezek az ügyek, a maszk megvásárlása is problémát okoz. Úgyhogy én még egyszer mindenkinek jobbulást kívánok, egészségügyben, szociális szférában, KASZ-nál, mindenhol. Az a kérésem, miniszter úr, segítse ezt az ügyet, hogy minél előbb a józan ész diktálhasson. Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A magyar nők a sajtóból tudták meg, hogy Magyarország kezdeményezője volt egy abortuszellenes koalíciónak, az úgynevezett Genfi Konszenzus Nyilatkozatának. A kezdeményező az ön kormányának ideológiai szövetségese, a Trump-adminisztráció, amelyre két héttel ezelőtt az amerikai választók nemet mondtak. Az aláírók között pedig olyan, a női jogokat elnyomó országok is vannak, mint Szaúd-Arábia, Bahrein, Irak, Szudán vagy Líbia. Európából ezt a szövetséget Lengyelországon kívül csak a vállalhatatlan Lukasenka-rezsim támogatja. Ez utóbbi azért szomorú, mert eszembe juttatja a mondást: madarat tolláról, embert barátjáról. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön pártjában és a KDNP-ben időről időre felmerül, hogy az abortuszt be kell tiltani, pont úgy, ahogy most ezt Lengyelországban is megkísérelték. Ön azt szokta mondani, ezt azzal szokta kommentálni, hogy a Fidesznek nem érdeke magára haragítani a magyar nőket. Kérem, nyugtasson meg, hogy most sincs erről szó, és a Fidesz-kormány nem készül az abortuszjog szigorítására.

Természetesen mi is fontosnak tartjuk, hogy minél kevesebb terhességmegszakítás történjen. Ezen a téren egyébként az elmúlt 25 évben jelentős pozitív változások történtek. De az is fontos, hogy a nők maguk rendelkezhessenek arról, hogy mi történjen velük, a testükkel, az életükkel. Ez olyan alapjog, amit nem lehet korlátozni. Ha a törvényalkotásnak ezen a téren még van tennivalója, akkor az a megelőzés. Kérem tehát, tájékoztasson arról, hogy mit tesz a kormánya az abortuszok számának további csökkentése érdekében, milyen felvilágosító kampányokra készülnek a kamaszfiúk és a kamaszlányok esetében, hogyan teszik elérhetővé és főleg megfizethetővé a fogamzásgátlókat minden magyar embernek. S még egyszer ismétlem, kérem, mondja ki egyértelműen, hogy nem készülnek az abortusztörvény szigorítására. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a DK és a Párbeszéd soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen ezt a jó hírt, miniszterelnök úr. Akkor viszont nagy érdeklődéssel várom, hogy milyen konkrét, a megelőzéssel kapcsolatos elképzelések vannak. S egyúttal mindenkinek nagyon-nagyon jó egészséget kívánok, hiszen most abban a helyzetben vagyunk, amikor sokkal jobban kell vigyáznunk egymásra, mint bármikor. Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Ma az állam lopásáról fogok beszélni. Egészen pontosan arról, hogyan veszti el a közvagyon a közvagyonjellegét és kerül magáncégek birtokába, mely cégek mögött a NER zsoldosainak sötét árnyalakjai magasodnak. Önök kétségtelenül rendszerszintűvé emelték a lopást, a korrupciót. Ezt az önök egyik ideológusa világosan megfogalmazta. A lényeg az, hogy nem egyszerűen ellopnak valamit, hanem rögtön megteremtik annak jogi kereteit is. Ez történik az állami ingatlan vagyon szabályozása során is. Nem véletlen, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatról már a Gazdasági bizottság előtt is élénk vita bontakozott ki. Az állami vagyon nyilvántartásával, illetve az ezzel összefüggő feladatkörökkel kapcsolatosan is voltak kérdéseink, de korántsem olyan súlyosak, mint azok, amik az állami tulajdonú ingatlanok ingyenes átadásáról szóltak. Ha az elmúlt éveket nézzük, a különböző indokokkal magánkézbe adott állami ingatlanok száma már százon felül van. A bizottság előtt is feltettük a kérdést, és ezt még most sem értjük: miért kótyavetyélik el az állam ingatlan vagyonát? Miért kell a közvagyonban tartott ingatlanokat hirtelen magántulajdonba adni?

Ezek a javaslatok komoly kételyeket ébresztenek azzal kapcsolatosan, hogy a kormány vajon az elvárható gondossággal és jogi személyiséggel bonyolítjae le ezeket az ügyleteket. Vagy fogalmazzunk kevésbé udvariasan: kinek lopják önök a közvagyont? Épp elég, ha arra a zárószavazásra gondolunk, ahol a vagyonkezelő alapítványoknak nyújtott ingatlanokról volt szó. Akkor az Országgyűlésnek benyújtott szövegben még csak két pécsi ingatlan szerepelt, majd a Törvényalkotási bizottság kormánypárti többsége hirtelen kiegészítette a listát nyolc révfülöpi ingatlannal, köztük egy vitorláskikötővel, egy szombathelyi, egy zalaegerszegi és egy szekszárdi ingatlannal.

Külön furcsaság, hogy a módosításokról szóló bizottsági vitára a kormány Orbán Balázst, a Miniszterelnökség államtitkárát küldte, aki a Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke is. Vagyis az állam részéről ő az illetékes a vagyon ingyenes átadásában, míg a másik oldalon ő az illetékes a vagyon átvételében. Az államtitkár ezt az összeférhetetlenséget mindössze azzal intézte el, hogy „két sapkám van”. Én meg erre azt mondom, hogy egy normális országban egy ilyen eset után vehetné mindkét sapkáját, mert távoznia kellene, de úgy látszik, Orbanisztánban ez a faramuci helyzet teljesen elfogadott.

Azt is elképesztőnek tartom, hogy az államtitkár úr szerint azért jó az állami ingatlanok ingyenes átadása, mert az állami ingatlanok sokkal jobb helyen vannak magánkézben, mint állami kézben.

(17.30)

Kíváncsi vagyok, vajon mit szól ahhoz a nemzeti vagyonért felelős miniszter asszony, hogy a kormányon belül ilyen silánynak értékelik a munkáját. Ezek mind olyan körülmények, amelyek  a legenyhébben fogalmazva is  óvatosságra intenek a kormány jóhiszeműségét és a kérdéses tranzakciók átláthatóságát illetően.

Sajnos az is egyértelmű számunkra, hogy a kormány, mondhatni, nagylelkű ingatlanátadásai egy kört még véletlenül sem érintenek: a helyi önkormányzatokat. Pedig pont a helyi önkormányzatok látják el a közfeladatok nagyját, méghozzá egyre nehezebb körülmények között. Idén elvonták tőlük a gépjárműadót, sokaknak szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük, miközben az iparűzésiadó-bevételük nagymértékben csökkent. Ingatlanokat mégsem kapnak. Ezzel szemben például a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány részére egy velencei kivett úttörőtábort, illetve egy székesfehérvári kivett kultúrházat kívánnak átadni, az indoklásban pedig csak az olvasható, hogy az ingatlanátadás az alapítvány nevelési, oktatási, felsőoktatási feladatainak a hatékonyabb ellátását segíti, de az már nem derül ki, hogy miképpen és miért ezekkel az ingatlanokkal lehet a hatékonyságot növelni.

A magyar állam ingatlan vagyona szerintünk olyan közvagyon, amelyet nem pártpolitikai alapon kellene osztogatni, mert ez valójában a közös vagyon fosztogatása. Éppen ezért erre a törvényjavaslatra az MSZP-frakció nemet mond. Köszönöm, hogy meghallgattak.

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Régóta mondjuk, hogy a Fidesz egy embertelen és igazságtalan világot épít. A Fidesz minden törekvése arra irányul, hogy ebben az országban legyenek olyanok, akiknek mindig igazat adnak, és legyenek olyanok, akiknek sohasem lehet igazuk. Kimondhatjuk, hogy az elmúlt tíz évben a Fidesz szisztematikusan felszámolta, megszüntette az egyenlő bánásmódot, sőt intézményesítette a hátrányos megkülönböztetést jogszabályaiban, intézkedéseiben és intézményeiben, és ezt várta el alárendeltjeitől is. Most pedig ennek a folyamatnak az utolsó lépéseként megszünteti az Egyenlő Bánásmód Hatóságot is. Ennél önleleplezőbb döntést még nem hozott a Fidesz.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése ugyanis mindent elárul a kormánypártok embertelen értékrendjéről, igazságtalan világnézetéről. Önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, ezzel a lépésükkel Magyarországon intézményesítik a hátrányos megkülönböztetést. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a lehető legszélesebb körben biztosította a jogérvényesítést a hátrányos helyzetű diszkriminációnak kitett emberek számára.

Hiába mondják most önök azt, hogy csupán egy feladatkört csoportosítottak át, ez egyszerűen nem igaz. Már a törvényjavaslat benyújtása is puccsszerűen történt, hiszen az önálló képviselői indítvány mint forma, kizárja a kötelező egyeztetési eljárásokat. Pedig ez az emberi méltóságot, az esélyegyenlőséget érintő kérdésekben mégiscsak magától értetődő kellene hogy legyen. Ezen túlmenően pedig a törvényjavaslat részletei is arról árulkodnak, hogy itt nem csupán hatáskört csoportosítanak át, hanem egészen egyszerűen megszüntetik az eddigi jogérvényesítések gyakorlatát.

De nézzük csak, hogy mi is zavarja önöket! Az egyenlő bánásmódról és az egyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadását 15 évvel ezelőtt kétéves egyeztető, előkészítő munka előzte meg. Ennek eredményeként Európa egyik legjobb, a diszkrimináció elleni fellépést a legszélesebb körben biztosító szabályozás született. A törvény ugyanis nemcsak az irányelvek által megkövetelt, védett tulajdonságok, hanem összesen 19 tulajdonság esetében biztosítja a diszkriminációnak kitett emberek jogérvényesítését, az etnikai hovatartozás, a nem, a kor, a szexuális identitás, a családi és egészségi állapot, de még a társadalmi származás esetére is.

A törvény a foglalkoztatáson túl az összes köz- és magánszolgáltatás  beleértve az egészségügyet és az oktatást  esetén biztosítja az egyenlő bánásmód megsértőivel szembeni fellépést.

A törvény időtállónak bizonyult, még akkor is, ha 2010 után itt-ott belenyúltak, például a szeretetteljes szegregáció érdekében vagy a szakértőket felvonultató Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület kiiktatásával. Most azonban önök a teljes Egyenlő Bánásmód Hatóságot szüntetik meg.

(17.30)

Sem a törvény szövege, sem az indoklás nem győzött meg róla, hogy valóban a diszkrimináció elleni hatékonyabb fellépés a kiváltó ok. Az önálló indítvány benyújtója például nem sokat bíbelődött a kodifikációval, egyszerűen beleírta a törvénybe, hogy az országgyűlési biztos az egyenlő bánásmódot érintő ügyekben hatóságként jár el, mégpedig az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján. Ezzel azonban az országgyűlési biztosról szóló törvény és maga az intézmény is egy befolyásolható és ellentmondásos torzóvá vált.

A biztos például eddig nem rendelkezett hatósági jogkörrel, ez minden ombudsman típusú szervezet működésétől idegen. Idegen az ombudsmani szereptől az is, hogy például a foglalkoztatás és a szolgáltatások területén elkövetett egyedi jogsértésekkel foglalkozzon. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyanis a szolgáltatások körében megadta a lehetőséget arra, hogy a kereskedelemtől a szórakoztatóiparig vizsgálta a diszkriminációt, de például egy megkülönböztetést tartalmazó hirdetés esetében is eljárjon. Az országgyűlési biztos pedig elsősorban az alkotmányos visszásságokat vizsgálta, amelyek az állami vagy önkormányzati szervezetek működésében tapasztalhatók, és főszabályként nem is egyedi kérelmekre, hanem vizsgálati programja alapján.

Szólni kell arról is, hogy a hatóság számos, a hatósági eljárásokon túlmutató feladatot is ellátott, ami a főosztállyá süllyesztett szervezeti egység feladata lenne a jövőben is. De kérdem én: a függetlenség csorbításával szabadon dönte az új szervezet a civil kapcsolatokról, kutatásairól, az antidiszkriminációs ismeretek terjesztéséről, az ügyek nyilvánosság elé tárásáról? Az országgyűlési biztos eddigi tevékenységét látva ez több mint aggályos. Az ENSZ és az Európai Unió emberi jogi dokumentumai a függetlenség kritériumai között említik a hatásköri, szervezeti, költségvetési függetlenség garantálását. Ezek egyike sem olvasható ki a törvényjavaslatból. Sőt, a készítők inkább törekedtek a független döntés lehetőségének kizárására a személyi garanciák kiiktatásával.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökét eddig a kormányfő javaslatára a köztársasági elnök nevezte ki, méghozzá kilenc évre. A benyújtott javaslat szerint az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladatait a jövőben ellátó biztos erre a célra létrehoz egy elkülönült szervezeti egységet, amelynek vezetője, a főigazgató felett ő gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ráadásul a javaslat azt is biztosítja, hogy az ombudsman az egyenlő bánásmódról szóló törvényben meghatározott feladatai ellátása során személyesen és erre felhatalmazott munkatársa útján is eljárhat.

Hát, mi ez, ha nem a hatósági eljárásokban egyébként tiltott hatáskörelvonás? Már a lehetőség megteremtése is ijesztő, hogy egyes ügyekben a politikai ízlés vagy az ideológiai elkötelezettség alapján hozzanak döntéseket. Megismétlem, amit az előbb mondtam: amit most a Fidesz létrehoz, egy jogi és szervezeti torzó lesz. Ez az új felállás alkalmatlan lesz arra a feladatra, amit az Egyenlő Bánásmód Hatóság eddig ellátott. Hiába lesz a hatáskör címzettje a biztos, és hiába kapja a feladatot egy általa létrehozott elkülönült szervezeti egység, az önállóságuk megszűnik. És ugyanez a helyzet az eddigi működésbe beépített szakmai és jogérvényesítési garanciákkal is, amelyek szintén eltűnnek.

Ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóságot a Fidesz valójában megszünteti. Ami marad, az a jog érvényesítésének csupán a látszata lesz. Szégyelljék magukat! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Láttak már önök olyan autót, amely veszettül dudál, de közben egy centit sem halad? Nos, a csecsemőgondozási díj emelésére vonatkozó javaslatuk pont ilyen. Orbán Viktor miniszterelnök még 2020. február 16-án jelentette be, pontosan kilenc hónappal ezelőtt. Vagyis az a gyermek, aki akkor megfogant, azóta már meg is született. S ez idő alatt a Fidesz ezzel a javaslattal csak és kizárólag dicsekedett. Vagyis nyomták a dudát ezerrel, de az autó, vagyis a törvényjavaslat egy tapodtat sem haladt. Aztán a jövő évi költségvetés benyújtásakor kiderült, hogy a csecsemőgondozási díj, vagyis a csed emelése csak 2021 júliusától jár majd. Ha valóban fontos a Fidesznek ez az emelés, miért kell erre a három gépelt sorból álló javaslatra másfél évet várniuk a szülőknek? Felettébb érdekes, hogy amikor a lopott közpénzt kell az Alaptörvény módosításával eldugniuk, vagy a választási törvénybe nyúlnak bele, valahogy fürgébbek azok a gombnyomogató fideszes ujjacskák. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a késlekedés csak azért van, hogy jövő júliusig önök úgy verhessék ezzel a javaslattal a mellüket, hogy közben egy fillért sem kell kifizetniük. Azt tanácsolom, hogy azt az energiát, amit eddig a dudára költöttek, próbálják meg inkább a haladásra, a javaslat mielőbbi bevezetésére koncentrálni.

De nemcsak ez a baj ezzel a törvényjavaslattal. Az is probléma, hogy az alanyi jogú juttatásokat, a gyest és a gyetet egyetlen forinttal sem emelik, ezzel pedig tovább növelik a családok közötti egyenlőtlenségeket. Azok a szülők ugyanis, akiknek a gyermek születése előtt két évvel nincs 365 nap előzetes biztosítási idejük, nem szereznek jogosultságot a csedre, ők csak gyest kaphatnak, aminek az összege 28 500 forint, vagyis a nyugdíjjárulék levonása után 25 650. 2018-ban a csed havi bruttó átlagos összege 178 903 forint volt, amikor még a jövedelem 70 százalékából számolták azt. A csednek nincs maximum összege, járulékot sem vonnak belőle, csak szja-t.

A csed mostani emelésével a két ellátás összege közötti különbség tovább fog nőni. Ez pedig felvet egy nagyon súlyos kérdést, azt, hogy az állam vajon miért tesz különbséget gyermek és gyermek között. De úgy is feltehetném a kérdést: aki valamilyen okból nem dolgozik, annak a gyereke ne egyen? Az indoklás még ki is emeli, hogy „a csed mértékének emelésével a kormány a gyermekvállalás előtt dolgozó édesanyákat, illetve egyéb csedjogosultakat támogatná abban, hogy a szülési szabadság alatt a jövedelmük ne csökkenjen, a korábbi nettó keresetüknél magasabb összegű ellátást kapjanak kézhez”. Tehát aki nem dolgozott, az a Fidesz-kormány szerint nem érdemel többet akkor sem, ha gyermeket szül. Vagyis a Fidesz szerint az a gyermek, akinek a születése előtt a szülei nem dolgoztak bejelentetten legalább egy évet, annak a születése az állam számára már nem is annyira fontos?

Az MSZP támogatja a gyermekeket nevelők támogatásának növelését, de azt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány tovább növeli az egyenlőtlenséget a gyermekes családok között. Igazságtalan és embertelen különbséget tenni a gyermekek támogatása között aszerint, hogy a szülőknek volte korábban bejelentett munkaviszonyuk. Önök a törvényjavaslatukban dolgozó anyákról beszélnek, miközben nem látni, hogy mitől lenne több elérhető munkahely a nők számára. Mondják meg, milyen módon akarják javítani a nők elhelyezkedési esélyeit? Vagy csak a bársonyszékből megfogalmazott elvárásaik vannak a nők felé? A nők elhelyezkedési esélyei ugyanis sokkal rosszabbak. Dolgozó édesanyákról beszélnek, mintha a nem dolgozó édesanya nem is lenne igazi anya. Mintha a gyermeket az alapján kellene megítélni, hogy dolgoztake korábban a szülei. Ez számunkra elfogadhatatlan, nekünk ugyanis minden gyermek számít. Minden gyermeknek esélyt kell adni, nemcsak azoknak, akiknek a szülei korábban dolgoztak.

Az MSZP már korábban is kezdeményezte, hogy duplázzuk meg az alanyi jogú családi ellátásokat, vagyis a családi pótlékot, a gyest, a gyetet és az anyasági támogatást. Ez a jelenlegi koronavírus-járvány okozta gazdasági válságban, amikor családok százezrei kerültek létbizonytalanságba, az elvárható minimum lenne a kormánytól. Az MSZP olyan esélyteremtő államot akar, amelyben minden gyermek előtt egyforma széles út vezet a jövőbe. Egyetlen gyerek lehetőségeit sem szűkítheti le sem a születési helye, sem pedig a család vagyoni helyzete. Mi azt mondjuk, hogy ne csak a gyermeknevelést, hanem az ahhoz kapcsolódó feltételeket is támogatni kell. Ilyen például az otthonteremtés, a lakhatás. A gyermekeket vállaló párok önálló lakhatását nem csupán a tehetősek számára elérhető CSOK-kal kell segíteni, hanem egyéb módokon is. Fejleszteni kell a bérlakásrendszert a szociális bérlakások kialakításával. Újra be kell vezetni a normatív módon járó lakhatást segítő támogatásokat, mert ma is több százezer család küzd rezsihátralékkal. Nemcsak a megszületendő gyermekek nevelését kell támogatni, hanem azokét is, akik már megszülettek. Nem tehet úgy a kormány, mintha a ma élő gyermekek megfelelő körülmények között élnének. Újra és újra el fogjuk mondani, hogy minden gyermek egyenlő. Minden gyermek ugyanolyan segítséget és támogatást érdemel, nem lehet köztük különbséget tenni.

Ezért mi, bár megszavazzuk a csecsemőgondozási díj emelését, azt is hozzátesszük, hogy ez messze nem elegendő. Ha a magyar állam valóban fontosnak tartja a családok és a gyermekek segítségét, akkor megfontolja a Magyar Szocialista Párt javaslatát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A Szerencsejáték Zrt. néhány éve játszótérépítési programot indított. „A játék összeköt” nevű kezdeményezésben olyan különleges játszótereket hoznak létre az ország különböző pontjain, ahol fogyatékos és nem fogyatékos gyerekek együtt tudnak játszani. Létrehozták a Nagykarácsony sorsjegyet, amelynek bevételéből ezt a programot finanszírozzák. Ez egy rendkívül nemes gondolat, jó kezdeményezés. Sajnos a megvalósításról már nem mondhatjuk el ugyanezt. Az állami cég által eddig épített 13 játszóteret ugyanis kizárólag fideszes vezetésű önkormányzatok kapták. Hogy a települések kiválasztása mi alapján történt, azt sajnos nem tudhatjuk, mert az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. a döntések szempontjait nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Nem véletlenül mondtam, hogy állami tulajdonú vállalatról van szó. Ha mindez egy magáncégnél történne, nem szólhatnánk egy szót sem, hiszen a tulajdonos arra fordítja a pénzét, amire akarja. Ebben az esetben azonban állami vállalatról van szó, amely nem teheti meg, hogy politikai elfogultság alapján dönt arról, hogy a kormánypárti településeken épít játszóteret, az ellenzéki vezetésű helyeken pedig nem.

Az önmagában is erősen kifogásolható, hogy egy állami cég több százezer gyereket büntet azért, mert a szüleik nem a Fideszre szavaztak. Ez nagyon rossz irány. Mert tegyük fel a kérdést: vajon mit szólna a Szerencsejáték Zrt., ha a játszótérépítési programban mellőzött ellenzéki településeken élő szülők pedig azt mondanák: nem vásárolnak több játékszelvényt egy ilyen fideszes állami vállalattól?

Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, ön is látja, hogy milyen veszélyes az effajta szelektálás. Éppen ezért kérdezem önt: milyen lépéseket kíván tenni azért, hogy a Szerencsejáték Zrt. működésére ne vetülhessen a politikai elfogultság árnyéka? Utasítja majd a miniszter asszony a Szerencsejáték Zrt.-t, hogy hozza nyilvánosságra az eddigi helyszínek kiválasztásának szempontjait? És kérem, a válaszában ne hivatkozzon arra, hogy ezeknek a szempontoknak semmi közük nincs ahhoz, hogy valamennyi település fideszes, mert ennek nagyjából annyi az esélye, mint egy lottóötösnek. Várom a válaszát. (Varga Zoltán tapsol.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Rendkívül elkeserít, államtitkár úr, hogy amit ön előadott, az nem más, mint egy szimpla magyarázkodás, csak a kérdésemre nem válaszolt. Akkor a konkrét kérdéseket ismételten felteszem: milyen lépéseket kívánnak tenni azért, hogy a Szerencsejáték Zrt. működésére ne vetülhessen politikai elfogultság? Hiszen arról beszéltem, hogy csak fideszes önkormányzatok építhettek játszóteret. Hogy van ez? Utasítjae majd a Szerencsejáték Zrt.-t, hogy hozza nyilvánosságra az eddigi helyszínek kiválasztásának szempontjait? Tudniillik nem lehet ezt megtudni. És kérem, tiszteljen meg azzal, hogy a konkrét kérdésemre nem mellébeszél, hanem konkrét válaszokat ad, mert most nemcsak nekem válaszol, hanem mindazoknak a szülőknek, akik jogosan érzik magukat sértve mindaddig, amíg ön, illetve a Szerencsejáték Zrt. a játszóterek építéseinek körülményeit nem tisztázza.

Államtitkár úr, legyen kedves nem mellébeszélni! Köszönöm. (Varga Zoltán tapsol.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt szoktuk mondani, hogy a puding próbája az evés. Szeretném hinni azt, hogy hasonló módon tudnak működni, mint korábban. Én tettem egy kísérletet számos ellenzéki képviselőtársammal arra, hogy azt a tanácsadó testületet, ami egyébként rendkívül jól működött…  hogy legyen esély arra, hogy valóban, amikor egy ilyen új szervezet feláll, akkor igenis legyenek meg azok az agyak, akik adott esetben ezt tényleg segítik ebben a formában, de sajnálattal esély nem volt arra, hogy megszavazzák.

(19.20)

Az a problémám, hogy sem a törvény szövege, sem pedig az indokolása nem győzött meg róla, hogy valóban a diszkrimináció elleni hatékonyabb fellépés lenne az ok.

A másik pedig az, hogy ha ilyen szándékuk volt, akkor miért nincs egyeztetés, tehát miért nem volt egy társadalmi egyeztetés erről. Most volt 15 éves ez a hatóság, meg kellett volna nézni, hogy egyáltalán mi újság. Szerintem az önálló indítvány kapcsán gyakorlatilag nem sokat bíbelődtek a kodifikációval, egyszerűen beleírták a törvénybe, hogy az országgyűlési biztos az egyenlő bánásmódot érintő ügyekben hatóságként jár el, mégpedig az egyelő bánásmódról szóló törvény alapján.

Azt tudom mondani, hogy a biztos például eddig nem rendelkezett hatósági jogkörrel, ez minden ombudsmantípusú szervezet működésétől szerintem idegen. Idegen az is az ombudsmani szereptől, hogy például a foglalkoztatás és a szolgáltatások területén elkövetett jogsértésekkel foglalkozzon, az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyanis a szolgáltatások körében megadja a lehetőséget arra, hogy a kereskedelemtől a szórakoztatóiparig vizsgálja a diszkriminációt, de például egy megkülönböztetést tartalmazó hirdetés esetében is eljárjon. Azt gondolom, eddig az országgyűlési biztos azokat az alkotmányos visszásságokat vizsgálta, amelyek az állami vagy az önkormányzati szervezetek működésében voltak tapasztalhatók, de most főszabályként nem is egyedi kérelmekre, hanem vizsgálati program alapján teszi majd, tehát ez is kérdés, hogy ezzel most mi lesz.

Az ENSZ és az Európai Unió emberi jogi dokumentumai a függetlenség kritériumai között említik a hatásköri, szervezeti, költségvetési függetlenség garantálását. Hát, ezeknek egyikét sem láttam a törvényjavaslatban, sőt a készítők inkább törekedtek a független döntés lehetőségének a kizárására a személyi garanciák kiiktatásával.

Azt tudom mondani, hogy a javaslat azt is biztosítja, hogy az ombudsman az egyenlő bánásmódról szóló törvényben meghatározott feladatai ellátása során személyesen és erre felhatalmazott munkatársa útján is eljárhat. Tulajdonképpen kérdezném, hogy van ez, ha ez nem egy hatósági eljárásokban egyébként tiltott hatáskörelvonás.

Úgyhogy mindenféleképpen természetesen kíváncsian várom, hogy fog elindulni ez a fajta működés, és még egyszer szeretném kérni, gondolják újra, hogy a tanácsadó testületnek az újbóli felállítása valóban segítenee ennek a szervezetnek. Azt kell mondjam, nagyon fontos, hogy az eddigi működésbe beépített szakmai és jogérvényesítési garanciák is legyenek meg, mert ezt is rendkívül fontosnak tartom.

Úgyhogy továbbra is szeretném jelezni, ahogy kezdtem, hogy a puding próbája az evés, meglátjuk, hogy a valóságban ez hogyan fog működni. Köszönöm.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Éppen azért, mert ez egy rendkívül fontos és hasznos kezdeményezés volt, hogy a 2022-es, 2023-as évet Petőfi-emlékévvé nyilvánítsuk, a Magyar Szocialista Párt ezt természetesen támogatja. Pontosan tudjuk, hogy Petőfi mennyire fontos ebben az országban kicsiknek és nagyoknak. Nyilvánvalóan fontos a születésének 200. évfordulója. Nincs olyan kisgyerek, aki ne tudná, hogy Petőfi melyik megyében született. Én mindenképpen úgy gondolom, hogy hazánk egyik legkiemelkedőbb és legismertebb irodalmi alakja. Szerintem nincs olyan magyar e széles hazában, aki ne tudna egy vagy két vagy legalább három Petőfi-verssort elmondani. Számomra nagyon fontos, hogy zseniális költeményeit tulajdonképpen a nép nyelvén volt képes átadni az olvasóinak. Ismerjük forradalmi gondolatait, hazaszeretetét. Szerintem rendkívül nagy hatást gyakorolt és gyakorol a magyarságra, úgyhogy tulajdonképpen ez egy rendkívül hasznos kezdeményezés volt a kormány részéről. Támogatjuk.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Mint haladáspárti képviselő, azt szeretném jelezni, hogy ezt a törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt sajnálattal nem tudja támogatni. Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkárt nem látok. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérném a teremben ülő kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ha lehetőségük lenne, akkor ugyan nézzenek már ki az ablakon, nézzék már meg, hogy önök szerint mi van ebben az országban. Önök 118 milliárd forintot akarnak megszavazni a közmédiának akkor, amikor Gulyás Gergely miniszter úr szerint azért nem lehet tömegesen tesztelni, mert vigyázni kell a közpénzre. Mondják meg nekem, kérem: akkor csaknem 120 milliárdot miért akarnak elkölteni a saját propagandájukra? Akkor nem kell vigyázni a közpénzre? Csak az emberek tesztelésén spórolnak? Csak az emberek egészségén és életén spórolnak?

Önöknek fontosabb a saját hazugságaik hirdetése, mint az emberek élete, mert önök sem a közmédia tavalyi zárszámadásánál, sem a jövő évi költségvetésénél nem fogadtak el egyetlen módosítást sem. 118 milliárd, azaz 118 000 millió forint! De nyilvánvaló, hogy önöknek semmi sem túl drága, ha ezt a saját propagandára kell költeni  mert a közmédiának jelenleg semmi köze nincs a köz tájékoztatásához. Egy olyan hazugsággyárról van szó, amelynek a televízióját, leszámítva egy-egy világszerte népszerű sporteseményt, a kutya sem nézi. De ahogy csökken a nézettség, önök úgy költenek egyre több milliárdot erre a tévedésből még közszolgálatinak nevezett hazugsággyárra.

Ha az a pénz a sajátjuk lenne, akkor azt mondanám, hogy csinálják. De önök az emberek nehezen befizetett adójából akarnak most 118 milliárdot adni ennek a propagandagépezetnek, amely csak elkölteni tudja a pénzt. Jól gazdálkodni, saját forrásokat előteremteni az önök médiaalakjai már nem képesek. Nézzék meg a tavalyi költségvetést, mire fordították tavaly a Kunigunda utcában ezt a rengeteg pénzt! Az összeg jelentős része, mintegy 53,5 milliárd forint dologi kiadásokra ment el, de sokat nőtt a személyi célú kifizetések összege is, erre 17 milliárd forinttal költöttek többet, vagyis a Fidesz propagandistáit évről évre egyre jobban megfizetik.

Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, hogy ez a kormány, amely mindenről közvélemény-kutatást készített, vajon miért nem meri megkérdezni az emberektől, hogy egyetérteneke azzal, hogy 118 milliárd forintot költsenek a pénzükből egy ilyen közmédiára. Mert ebből a 118 milliárdból csaknem a teljes lakosságot le lehetne most tesztelni. Vagy fordíthatnák nyugdíjemelésre is, mivel a nyugdíjasoknak idén önök legfeljebb csak 2-3 kiló csirkefarhát árát adták. Az álláskeresési támogatás összege is nőhetne. De önök ezt a pénzt mégis olyanoknak akarják adni, akik hírek helyett hazugságokat gyártanak; olyanoknak, akik egy hangfelvétel szerint nyíltan utasítják a közmédia munkatársait, hogy fideszes propagandát csináljanak. Miért nem konzultálnak arról, hogy ezt a pénzt propagandára kellene költeni vagy inkább az előbb felsorolt célokra? Csak nem félnek az emberek válaszától?

Bevallom, mi kissé naivan abban bíztunk, hogy a járványhelyzetre és a gazdasági nehézségekre tekintettel önök most kevesebb pénzt fordítanak a hazugságaikra. Sajnos csalódnunk kellett. De vajon mire megy el ez a rengeteg pénz? Azt látjuk, hogy munkabérre, megbízási szerződésekre a tavalyi 16 milliárd helyett jövőre már 20 milliárdot akarnak költeni. Elképesztő, már-már érthetetlenül sokat kívánnak dologi kiadásokra is fordítani: 70 milliárd forintot, miközben tavaly sikerült ezt megoldani a nem túl kevés 53 milliárdból is. Miért akarnak akkor most ezen emelni?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt ezt az esztelen és értelmetlen pénzszórást nem támogatja. Nem támogatjuk, hogy több mint százmilliárd forint közpénzt öntsenek a Fidesz propagandagépezetévé silányított közmédiába. Nem támogatjuk, hogy az adófizetők pénzéből elvtelen, lejárató riportokat, külföldről átvett dezinformációs híreket terjesszenek. Nem támogatjuk, hogy az a közmédia, amely 2010-ben még 20-30 milliárd forintból is jól működött, jövőre majdnem 120 milliárd forintot kapjon. Nem támogatjuk, hogy a mikroszkopikus nézettségű állami televízióra pazarolják az emberek nehezen befizetett adóját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt támogatja ezt a javaslatot, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a családok lakáshoz jutását minél több módon támogassa az állam. Ugyanakkor fontos lenne az, hogy ez minél szélesebb körben is megvalósuljon, és elsősorban azokat segítsük, akiknek arra nagyobb szükségük van. Ezért azt javasoljuk továbbra is, hogy a támogatási rendszert úgy alakítsák, hogy az egyszerre szolgálja a lakásépítések számának növekedését és az igazságos  nemcsak a jobb anyagi helyzetben levő családok, hanem mindenki számára hozzáférhető  otthonteremtést, mert mindenképpen azt gondoljuk, hogy mindenki számára esélyt kell biztosítani, bátran be kell avatkozni az érdekviszonyokba, az alul lévők felemelésére.

Fontosnak tartjuk az önkormányzati szociális bérlakásépítést és a bérlakás-felújítás kormányzati támogatását, lakbér- és lakásárplafont új lakhatási törvény alapján.

Azt is szeretném elmondani, hogy a lakásárakhoz és a bérleti díjakhoz képest túl alacsony a fizetések száma, számos fiatalt kényszerítenek kivándorlásra, ami Magyarország demográfiai válságát tovább súlyosbítja. Ezért is tartjuk szükségesnek az önkormányzati szociális bérlakásépítés és bérlakás-felújítás kormányzati támogatását, ezek a lakások azonban ne legyenek eladhatók. Ezért is kezdeményezzük azt, hogy legyen egy olyan lakhatási törvény, amely bevezeti a lakbér- és a lakásárplafont. Mi mindenféleképpen, ahogy ezt jeleztem, támogatni fogjuk a javaslatot. Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt a vitában is jeleztem, a Magyar Szocialista Párt ezeket a csedemelésre vonatkozó javaslatokat támogatni fogja. Ugye, az egy szem kérdésem az volt, hogy miért várnak még fél évet, hiszen a miniszterelnök pont kilenc hónapja jelentette ezt be, vagyis az a gyerek már azóta meg is fogant gyakorlatilag. Én mindenképpen azt gondolom, hogy a törvényjavaslatban van még korrigálnivaló, például az, hogy tovább növeli a családok közötti egyenlőtlenségeket, hiszen azok a szülők, akiknek a gyermek születése előtti két évben nincs 365 nap előzetes biztosítási idejük, nem szerezhetnek jogosultságot a csedre, így ők csak a gyest kapják, aminek az összege 28 500 forint. Ugye, 2018-ban a csed havi bruttó átlagos összege 178 903 forint volt, amikor még a jövedelem 70 százalékából számolták azt. A csednek, ugye, nincs maximumösszege, járulékot sem vontak belőle, csak szja-t. A csed mostani emelésével a két ellátás összege közötti különbség, ha jól számoltunk, tovább fog nőni, ráadásul a gyest és a gyetet nem emelik.

Ugye, felvetődött egy súlyos kérdés, hogy az állam vajon miért tesz különbséget gyermek és gyermek között, tehát én mindenképpen szeretném jelezni, hogy az MSZP támogatja a gyermekeket nevelők támogatásának növelését, de azt elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány tovább növeli az egyenlőtlenségeket a gyermekes családok között. Önök beszélnek a törvényjavaslatukban a dolgozó anyákról, de énszerintem a nem dolgozó édesanya is igazi anya, tehát szerintem a gyermeket nem az alapján kell megítélni, hogy egyébként a szülei korábban dolgoztake, és mindenképpen jó lenne tudni, hogy miként segítenék a nők munkaerőpiaci elhelyezkedését.

Tehát mindenféleképpen azt szeretném jelezni, hogy egyetlen gyermek lehetőségeit sem szűkíthetjük le sem a születési helyére, sem pedig a családjának a vagyoni helyzetére. Mi, szocialisták azt mondjuk, hogy nemcsak a megszületendő gyermek nevelését kell támogatni, hanem azokét is, akik már megszülettek, mert minden gyermek ugyanolyan segítséget és támogatást érdemel, szerintem nem lehet köztük különbséget tenni. De ahogy azt jeleztem, a törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt frakciója mindenféleképpen támogatni fogja. Köszönöm szépen.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket a jelenlegi járvány egyik rendkívül súlyos, sok esetben sajnos gyilkos következményére. Ez a Coviddal összefüggő jelenség az emberek otthonában este nyolc óra és hajnali öt óra között jelenti a legnagyobb veszélyt. Igen, a családon belül erőszakról van szó.Amikor elrendelték az éjszaki kijárási tilalmat, a kormány tagjainak valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ez sokak, elsősorban nők és gyerekek számára maga a rémálom. Gondoljanak csak bele: az áldozatok össze vannak zárva a támadójukkal, elszökni, elmenekülni, elbújni nem lehet. Tisztában vagyok vele, hogy a járvány elleni intézkedések meghozatalánál nem lehet ezekre a helyzetekre külön szabályt hozni. Segítséget nyújtani a családon belüli erőszak áldozatainak azonban nem csupán lehetőségünk, de kötelességünk is. Ezek az áldozatok, mint említettem, jellemzően nők és gyermekek, kiszolgáltatott emberek.

Amikor karanténra kerül sor, a bántalmazások száma drámaibban nő szerte a világban. Boglacsik Tímea, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat igazgatója szerint idén tavasszal Magyarországon duplájára nőtt a telefonos segítséget kérők száma, ráadásul a bántalmazások is súlyosabbak lettek. Bár újabb adat nem áll rendelkezésre, ez biztosan csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem mindenki mer segítséget kérni, nem is mindenki tudja, hogy egyáltalán van ilyen lehetőség.

Más országokban ezért tájékoztató kampányokkal segítik a nehéz helyzetben lévőket. Az erőszak áldozatai akár hipermarketekben vagy patikákban is jelezhetik, hogy bajban vannak, segítségre van szükségük. Franciaországban például a gyógyszerészkamara megegyezett a kormánnyal, hogy ha valaki a gyógyszertárba megy segítséget kérni, akkor az ott dolgozók értesítik a hatóságokat. Itt, Magyarországon ilyen kampány nem zajlott, és sajnos most sem látni semmilyen áldozatsegítő kormányzati szándékot. Pedig most még a tavaszinál is súlyosabb a járványhelyzet, és nyakunkon a karácsony és az év vége.

A Fidesz-kormány szívesen hangoztatja, hogy ők aztán tényleg mindent megtesznek, de ez sajnos nem igaz. Az igazság az, hogy a kormány még a családon belüli erőszak létét is csak társadalmi nyomásra volt hajlandó elismerni, többszöri családi tragédiák után. Ezután nyílt néhány krízisközpont és történt némi Btk.-igazítás, de ezek már csak az elkövetett bűncselekmények kezelésében jelenthetnek változást. A probléma gyökeréhez önök hozzá sem nyúltak, pedig a bűnt megelőzni mindig jobb, mint utólag kezelni. De sehol egy kampány, sehol egy felvilágosító program. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

A Fidesz-kormány nemhogy a Covid alatt, de az elmúlt tíz (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) hosszú évben sem tett semmit, hogy széles körben világossá tegye: a testi és lelki bántalmazás, az anyagi megnyomorítás és fenyegetés nem hétköznapi dolog, hanem büntetendő bűn. Ezen a téren csak a fideszes propaganda teljesít jól, amely teljes hangerővel harsogja, hogy itt minden rendben van.

A Fidesz a vakkomondoros csonttörések, a szexista beszólások és a kislányok meghágásáról dalolászás pártja. (Dr. Rétvári Bence: Micsoda?!) Ha eddig nem lett volna világos, akkor a mostani Covid-járvány nagyon plasztikusan megmutatta ezt. Hogy mást ne mondjak, a nők elleni verbális erőszak durva megnyilvánulását mostanában Varga Judit igazságügy-miniszter is megtapasztalhatta. Azért említem ezt, mert ebben a kérdésben nincs helye a politikai szelektálásnak, csak a zéró tolerancia az, ami elfogadható. (Dr. Rétvári Bence: Gothár Péter! Havas Henrik!) Ezért kell mindenféle erőszak ellen határozottan fellépni.

Tisztelt fideszes és KDNP-s Képviselőtársaim! Önök 2002-ben (sic!) megbuknak. De mi lesz addig a most bántalmazott nőkkel és gyerekekkel? Az áldozatoknak nincs másfél évük arra várni, hogy jöjjön egy emberségesebb kormány. A nők és a gyerekek testi épségének és életének védelme nem tűr halasztást. Intézkedések, programok, megelőző lépések kellenek! Jó példák vannak, csak követni kell ezeket. A kormányzás felelőssége még az önöké. Kérem, cselekedjenek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és a DK soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr! Tavaly óta tudjuk, hogy ön konkrét válasz helyett szeret boldog karácsonyt kívánni. Kérdezem önt, most mit kíván a magyar családoknak, mert a karácsony nyugalmát épp a Fidesz tette tönkre, önök, akik érdemi intézkedések nélkül hagyják tombolni a járványt, pedig ha tömegesen tesztelték volna az embereket, kiderülhetett volna, hogy ki a beteg, és ki nem. S ha emellé még százszázalékos táppénzt is adnának a megbetegedett dolgozóknak, akkor a jövedelemkieséstől való félelmében senki sem utasítaná el a szűrést, mint ahogy tették azt például a pedagógusok, akiknek önök csak ígérték a teljes összegű táppénzt, de a valóságban nem adták meg nekik. Ha önök tömegesen tesztelték volna az embereket, és százszázalékos táppénzt adtak volna nekik, akkor most karácsony előtt mindenki tudná, hogy kinek kell otthon maradnia, és ki az, aki egészséges. De még nem késő, hogy az emberekben ne legyen ott a félelem, hogy a karácsonyi ajándékozásból pár hét múlva fájdalom és gyász lehet. Fogadjuk meg az MSZP javaslatát, és állítsanak fel több ezer koronavírus-tesztelő pontot az országban, ahol a lakosság ingyenesen és önkéntesen vizsgáltathatja meg magát! Ez nemcsak az emberek nyugalmát növelné, hanem a vírus terjedését is lassítaná. Van egy másik javaslatunk is, hogy azok a szülők, akik a koronavírus miatt elvesztették a munkahelyüket, kapjanak gyermekenként 50 ezer forintot, így talán kicsit boldogabb lehetne ez az ünnep.Miniszterelnök úr, ön az idei karácsonyból kispórolta a nyugalmat, mivel teljes felhatalmazást kapott, ezért ön a felelős. Ezért most kérdezem önt, miután a karácsonyt és a szilvesztert már jól elrontotta (Moraj a kormánypárti sorokból.), hogyan, milyen intézkedésekkel kívánja biztosítani az emberek nyugalmát az új esztendőben, mert önnek a boldog karácsonyt meg a boldog új évet nemcsak kívánnia kellene, hanem tenni is érte, ha képes erre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Az ön válaszának a színvonala olyan gyorsan süllyed, mint egy volt párttársa az ereszcsatornán. (Derültség az MSZP és a Jobbik soraiból.  Moraj és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ó!) Vegye már észre, azzal, hogy teljhatalmat kért és kapott, a felelősséget is vállalnia kell! Azért, hogy a magyar családok nem tudnak önfeledten karácsonyozni, miniszterelnök úr, ön a hibás. A tömeges teszteléssel megoldhatta volna, hogy az embereknek ne kelljen félniük, de ön ezt nem tette meg. Azt a pénzt ön sokkal inkább Mészáros Lőrincnek adta, aki az ön strómanja. Egy miniszterelnöknek illik vállalni a felelősséget, ha kárt okozott. Javaslom, tegye ezt ön is. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! „Három gyermeket szültem, hetedik éve vagyok otthon velük. Unom a bárgyú mesekönyveket, szeretnék két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki, és minden vágyam csukott ajtó mellett pisilni. Szeretném hasznát venni a két diplomámnak, a négy általam ismert idegen nyelvnek, az élettapasztalatomnak. Hívnak vissza dolgozni. Felelős beosztásba, izgalmas területre, még izgalmasabb időszakban, tehetséges munkatársak közé. Nyolc órában. Repül a hinta, kacag a kislány, én pedig nem tudom, hogy menjek vagy maradjak."Ezek a sorok egy olyan pályamunkából valók, amely különdíjat kapott a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése érdekében létrehozott kezdeményezéstől, a Terézanyutól. Utólag is gratulálok a szerzőnek, Novák Katalinnak. Sajnálom, hogy életrajzában nem tünteti fel számos díja és kitüntetése sorában, mert ez egy jó írás jutalma volt. Hitelesen és pontosan írja le, milyen dilemmákkal küzd egy sokkisgyermekes anya.

Ma már azt is tudjuk, hogy ön elfogadta a munkahelyi kihívást. Visszament dolgozni, szépen emelkedett az államigazgatás lépcsőfokain, és jelentős karriert futott be a pártjában is. És nem kétlem, hogy továbbra is jó anya marad, azonban megkérdezném, hogy amit anyaként tíz éve még tudott, miért felejtette el miniszterként?

És most nemcsak a sokat hivatkozott mondatokra utalok a nők fizetéséről meg a karrierről, ön azt is mondja egy videóban, miniszter asszony, hogy ne higgyük azt, hogy egy nő megélhetné a kiteljesedését sokgyermekes anyaként úgy, hogy csak a családjának él. Rosszul értelmezett emancipáció volna az ön története is, amikor a szakmai kiteljesedést választotta ahelyett, hogy csak a családjának éljen? Szerintem ezt a döntést bízzuk a nőkre.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ha távolabbra jutottunk másoknál, az csak azért lehetett, mert óriások vállán álltam  mondja Isaac Newton. Ilyen óriások vállán áll miniszteri voltában ön is. Az ugyanis, hogy ön miniszterként mondhatja, amit mond, éppen a rosszul értelmezett emancipáció élharcosainak, hőseinek köszönhető. Ha ismert és ismeretlen nők, nálunk egyebek között Bédy-Schwimmer Rózsa, Kéthly Anna és Slachta Margit nem küzdöttek volna évtizedeket azért, hogy lányok is tanulhassanak, legyen a nőknek is választójoguk, lehessen karrierjük, akkor ma ön sem állna itt, mert se diplomája, se választójoga, se politikai karrierje nem volna.

Tisztelt Miniszter Asszony! Szemben azzal, amit ön állít, a nők nem alattvalók, és nem szülőgépek. Ha valaki, akkor ezt saját személyes példájából ön is pontosan tudja. Állami vezetőként önnek az lenne a feladata, hogy egy modern, a XXI. század Európájában megfelelő családpolitikát képviseljen. Ehhez képest ön visszarepíti a közösséget a múltba. (Dr. Völner Pál: Ne személyeskedj!)

Csak remélni lehet, hogy szavait nem követik tettek, hogy nem lesz szükség újabb Slachta Margitokra a XXI. században, akik újra felépítik, amit önök lerombolni szándékoznak. Engem nőként és esélyegyenlőségi politikusként egyaránt elszomorít, hogy mindezt egy sikeres nőnek, a családokért felelős miniszternek kell elmondanom.

(9.40)

Mindig bíztam abban, hogy egy női miniszterben szövetségesre találok a kapcsolaton belüli erőszak elleni küzdelemben, de úgy látom, önben fel sem merül, hogy az erőszak egyik forrása éppen abban a kiszolgáltatottságban rejtőzik, melyet az ön által vallott nézetek is erősítenek.

Tisztelt Miniszter Asszony! Olvasom, hogy egy tévéműsorban tegnap ön azt mondta, sajnálja, ha valaki félreértelmezte a mondatait. Akár meg is sajnálnám önt, ha nem olvasnám azt is, hogy a videót egy olyan szervezet közli, melynek egy másik videójában arról az erős férfiról beszélnek, aki megvéd bennünket olykor saját magunktól is. Miniszter asszony, ön rossz társaságba keveredett. A legkevesebb, amit ezek után tehet, hogy bocsánatot kér és törli a videót. Kérem, mutasson példát! Mutassa meg, hogy politikustársaitól eltérően ön képes annak belátására, hogy hibázott, és kérem, ne ássa magát még mélyebbre a hazugságok kútjában, ahonnan már nincs visszaút. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP, a Jobbik és a függetlenek soraiból.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Egészen elképesztő, hogy sajtóinformációk szerint az utóbbi időben több mint kétszáz zaklatás történhetett már a gödöllői és a csömöri HÉV vonalán. Az utasok, teljesen érthető módon kamerát, biztonsági őröket követelnek a saját biztonságuk érdekében. Az erről szóló petíciót már csaknem négyezer utas írta alá. Ennek fényében a MÁV reakciója egészen megdöbbentő. A vasúttársaság ugyanis egyáltalán nem partnere az utasoknak a probléma megoldásában. (Mesterházy Attila: Szégyen!) A sajtó megkeresésére előbb nem is válaszoltak, de a közérdekűadat-igénylésként benyújtott kérdésekre végül mégis kénytelenek voltak reagálni. Abban viszont nem volt köszönet. Kiderült, hogy a MÁV egyrészt nem is tud az utasait ért zaklatásról, másrészt nem ígéri a leszerelt vészjelzők visszahelyezését, és a kamerarendszer kiépítését sem. (Mesterházy Attila: Elképesztő!) Mindössze azt javasolták, hogy ha egy utast megtámadnak, húzza meg a vészféket.

Ezzel azonban több gond is van. Az egyik az, hogy a vonat megállítása még nem szünteti meg a vészhelyzetet. Arról már nem is szólva, hogy a hirtelen nagy erejű fékezés az utasok sérüléséhez és a kocsik meghibásodásához vezethet. Látható tehát, hogy a MÁV válasza nem csupán az együttérzést és a problémamegoldó szándékot nélkülözi, de szakmailag sem elfogadható. Valódi megoldásra van szükség, és talán abban egyetértünk, hogy az utasok biztonsága nem lehet pénz kérdése.

Kérdezem tehát államtitkár urat, hogyan kívánják megvédeni a HÉV utasait a rendszeresen előforduló zaklatásoktól. Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Fontos, hogy együttérzéséről biztosította azokat, akik ebbe a pocsék helyzetbe kerültek. Ne felejtsük el, hogy a koronavírus-járvány alatt ez jelentősen megnőtt, tehát számomra is meglepő volt ez a válasz. Nyilvánvaló, hogy komplex megoldásról beszélt, én azt szeretném kérni, hogy egyrészt a MÁV illetékese válaszoljon egy ilyen meglehetősen fontos kérdésre, másrészt pedig vegye komolyan a választópolgárokat, és ne ilyen  hogy mondjam?  együttműködést kímélő válaszokat adjon. Mindenképpen azért is volt fontos, amit mondott, mert nyilván az ön válaszával a HÉV járatain utazóknak üzent, és nyilvánvaló, hogy ezek azok az emberek, akik nem érezték magukat biztonságban, pedig azt mondják, hogy ők kifizették a jegyüket és a bérletüket. Tehát ezért is tisztelettel arra kérem, amennyiben erre szükség van, akkor legyen ez ügyben konzultáció, mert én igenis azt gondolom, hogy minden egyes ember élete számít. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Államtitkár Úr! Bizonyára ön is értesült arról, hogy az Európai Bizottság májusig tartó konzultációt indított a nők elleni és a családon belüli erőszak ügyében. Az akció az érdekelt felek lehető legszélesebb körétől, az uniós állampolgároktól, civil szervezetektől is gyűjt információkat, továbbá fókuszál az esélyegyenlőségért felelős területekre is, de a Bizottság a tagállamok kormányainak részvételére is számít.A kezdeményezés sajnos igen időszerű, mivel a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak jellemzően minden országban emelkedik. A járvány miatti lezárások során ugyanis sok áldozat kényszerült négy fal közé a bántalmazójával. A magyar helyzet súlyosságát jelzi, hogy nem is olyan régen az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat is jelezte, hogy már a járvány első hulláma előtt duplájára nőtt a telefonon segítséget kérők száma, ráadásul a bántalmazások is súlyosabbá váltak. Bár újabb adat nem áll rendelkezésre, ez biztosan csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem mindenki mer segítséget kérni.

Az Európa Tanács nők elleni erőszak témájának jelentéstevőjeként is figyelem, hogy más országokban milyen tájékoztató kampányokkal segítik a nehéz helyzetben levőket. Több, akár jó példa van arra, hogy az erőszak áldozatai hipermarketekben vagy patikákban is jelezhetik, hogy bajban vannak, segítségre van szükségük. Itt, Magyarországon ilyen kampányról én nem tudok, és sajnos most sem látni érdemi áldozatsegítő kormányzati szándékot.

Ezért tisztelettel kérdezem államtitkár urat, milyen formában vesz részt Magyarország a nők elleni erőszak kapcsán indított európai uniós konzultációban. Milyen intézkedéseket ajánl Magyarország a Bizottság és a tagállamok figyelmébe a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben? És a harmadik kérdésem: mely, nők elleni erőszakkal foglalkozó civil szervezetek közreműködésére számítanak? Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagykövet Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán adatik meg egy politikusnak, hogy itt biztosan tudja, hogy az, amiről beszélni fog, történelmi jelentőségű. Jómagam most ebben a szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a visegrádi országok együttműködése kiállta az idő próbáját, és most nemcsak az elmúlt harminc esztendőről beszélek. Az 1335. évi visegrádi királytalálkozó idején talán még Károly Róbert királyunk, valamint a cseh és lengyel uralkodó sem gondolta volna, hogy utódaik 700 esztendő múlva is folytatják a megkezdett diplomáciai munkát.

Nem lehet véletlen, hogy az együttműködés ötlete éppen bennünk, magyarokban vetődött fel elsőként. A germán és a szláv tömb közé szorult magyarságnak akkor is és most is szövetségesekre volt szüksége. A visegrádi országok vezetői helyesen ismerték fel, hogy itt, Közép-Európában közös a sorsunk, összefogásunk pedig javítja országaink érdekérvényesítésének hatékonyságát, beteljesítve ezzel az együttműködés történelmi küldetését.

A középkorban kötött szövetség a harminc évvel ezelőtt aláírt visegrádi nyilatkozatban öltött újra testet, és azóta is egyértelmű sikertörténet. A V4-brand ismertsége és elismertsége globálisan is megnőtt. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy Ned Price, az Egyesült Államok külügyi szóvivője közleményben gratulált az együttműködő országoknak. Az amerikai diplomata elismerte, hogy az 1991-es megalakulása óta a V4-együttműködés felerősítette a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia közös hangját a fontos, regionális kérdésekben. Előremutató megnyilatkozásnak tartom azt is, hogy az Egyesült Államok várja a visegrádi csoporttal való párbeszédet a közös kihívások kezelésének érdekében.

Ez a szövetség a létrehozásától kezdve a mai napig egyértelmű és teljes támogatást élvezett a mindenkori kormánypártok és ellenzéki pártok részéről mind a négy országban. Nálunk mára csaknem ez az egyetlen külpolitikai terület, amelyet teljes konszenzus övez a kormányoldali és az ellenzéki pártok részéről. Ez ugyan nem állít ki jó bizonyítványt a magyar belpolitikai viszonyokról, de nézzük a dolgok jó oldalát: legalább ezen az egy területen teljes az egyetértés. Kimondhatjuk, hogy a V4-ek szövetsége egy pártok feletti sikertörténet. Talán éppen ezért nem feltétlenül szerencsés, hogy a most elénk kerülő nyilatkozatba egy mondat erejéig aktuálpolitikai üzenet is került. Tudjuk be ezt egyfajta emberi gyengeségnek, aminek a nyomait az idő majd úgyis elmossa. Az viszont szilárd meggyőződésünk, és ezt az egész MSZP nevében mondhatom, hogy a visegrádi országok együttműködése még sokszor 30 évig fennáll, éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a nyilatkozat szövege ne napi eseményekről és ne aktuálpolitikai törekvésekről szóljon. Legyen ez a pillanat méltó megemlékezés a közép-európai országok legújabb kori együttműködésének kezdetéről.

Ma már mind a négy ország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság egyaránt tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak. A nyugati orientáció pedig biztosítéka annak a több mint ezer éve tartó hazai törekvésnek, ami Szent István királyunk óta szerves része a hazai diplomáciának. Éppen ezért vigyáznunk kell arra, hogy e négy ország együttműködése régiónk közös érdekeinek védelmét szolgálja, ne pedig egyfajta alternatívát építsen az európai integrációval szemben.

Az elmúlt harminc év teljesítménye rendkívül elismerésre méltó, és ebben a parlamenti dimenziónak is része van. Köszönet Németh Zsolt elnök úrnak, hogy ebben közbenjárt most. Szeretném én is kiemelni a lengyel elnökség eredményes és sikeres munkáját, amelyet a járvány okozta nehéz körülmények között is nagyon tisztességgel végzett. 2021 júliusától magyar elnökség lesz, amely folytatja a következő évtizedek sikeres együttműködésének további építését. A nehézségek és a kihívások nagyok, de a szilárd alapok megvannak. A lengyel elnökség által javasolt parlamenti nyilatkozat méltó megemlékezés a harmincéves születésnap alkalmából, amelynek elfogadását támogatjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)