Felszólalás adatai

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az élet elég különös forgatókönyvíró, ugyanis a történések úgy hozták, hogy az adócsökkentésről és bizalomról elmondott júniusi interpellációm ma sokkal aktuálisabb és húsba vágóbb kérdés, mint akkor, amikor az interpelláció elhangzott. Néhány hónappal ezelőtt jómagam is, a tisztelt Ház is azért nem fogadtuk el a miniszter úr válaszát, mert nem tartottuk elég konkrétnak és meggyőzőnek a kormány adócsökkentési terveit, bár idézhetném az akkori miniszteri választ, amely így szólt: "Reményeim szerint a 2009. január 1-jétől hatályba lépő csökkentett adó- és járulék- és adminisztrációs terhelést fogjuk Magyarországon megszavazni." Sajnos, a reményből megint nem lett semmi. Sajnos, ma már szó sincs adó- és adminisztrációcsökkentési tervekről.

A történelem úgy hozta, hogy ma már nem az a tét, hogy melyik vállalkozói réteg milyen mértékű támogatást kap az adócsökkentés révén, hanem sajnos az, hogy a magyar politikai rendszer képes lesz-e megfelelő és határozott választ adni az elmúlt időszak legsúlyosabb politikai és gazdasági válságára. Az elmúlt napok eseményei minden felelősen gondolkodó ember számára egyértelművé tették, hogy most magyar emberek százezreinek munkahelyéről, családok tízezreinek egzisztenciájáról és a hazai vállalkozók döntő többségének a túléléséről van szó. A tét az, hogy a hazai kis- és középvállalkozói réteg számára biztosítani tudjuk-e a túlélés feltételeit.

Tisztelt Országgyűlés! Óriási a baj, és sajnos a 24. órában vagyunk. Meggyőződésem, hogy nincs gazdasági fellendülés, nincsenek munkahelyek a hazai családi vállalkozások nélkül. Talán ma már valóban nem is az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan jutottunk ide. Bár a tisztánlátás miatt el kell mondani, hogy most akármennyire is a nemzetközi pénzügyi válság szenvedő alanyai vagyunk, ennek nem lettek volna, nem lehettek volna ilyen súlyos következményei Magyarországra, ha a jelenlegi kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével az elmúlt két-három évben - mondjuk ki - a nemzetközi folyamatoktól függetlenül nem idéz elő válságot Magyarországon. A felelősség egyértelmű. Nem váltunk, nem válhattunk volna az Európai Unió leggyengébb láncszemévé, ha Gyurcsány Ferenc felelőtlen és öncélú politikája nem vérezteti ki az országot és a magyar vállalkozókat. A felelősök ismerete azonban valóban nem mentesíti az ország és a parlament többségét attól, hogy közösen találjon megoldást az ország problémáira.

A júniusban elmondott interpellációm mára aktuális kérdései a következők. Lemondhat-e egy nemzeti vállalkozásfejlesztési program akár rövid távon is a vállalkozói terhek csökkentéséről? A pénzügyi válság kezelésére hozott intézkedések megfelelőek-e és elegendőek-e a magyar gazdasági válság kezelésére is, illetve helyreállítható-e az üzleti bizalom egy határozott, a vállalkozói terhek csökkentésén alapuló cselekvési terv nélkül?

A válaszok sajnos evidensek. Egy nemzeti vállalkozásfejlesztési program nélkül nincs kiút a válságból. Ez a fejlesztési program pedig a nemzeti fejlesztési terv forrásainak átcsoportosítása, az adminisztrációs terhek csökkentése mellett nem nélkülözheti az adók és járulékok csökkentését sem. A gazdasági válság leküzdésére pedig rossz válasz a jelenlegi, a hazai vállalkozásokat lebénító adó- és járulékrendszer befagyasztása. Az üzleti élet bizalmáról pedig annyi mindenképpen elmondható, hogy ha egynémely vezetővel szemben ez nem is helyreállítható, csak a következetes gazdaságpolitika képes csökkenteni a forintmilliárdokban mérhető hitelességi válságot.

Egyébként a kormány hitelességéről azért annyi elmondható, hogy nehéz hitelesnek lenni akkor, amikor a 2005. évi törvénybe foglalta az adócsökkentési programot, amit fél év múlva visszavontak. 2006 őszén ideiglenesnek ígérték a bevezetett megszorításokat, majd megígérték idén tavasszal, hogy ezeket mérséklik. Semmiből nem lett semmi. Önök valóban az elmúlt hetekben és napokban több vállalkozásélénkítő programot is bejelentettek, ami önmagában dicséretes törekvés. Igaz ugyan, hogy ezeket két évvel ezelőtt kellett volna megtenni. Ma már sajnos ez kevés. Kevés a vállalkozások túléléséhez, hogy egy-két százalékkal módosítani kívánják a pályázati kiírások kritériumait. Kevés néhány ezer vagy tízezer vállalkozás számára kedvező hitelfelvételi lehetőséget nyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! Minden ígéret ellenére az elmúlt két évben éves szinten 500-600 milliárd forintot vettek el a hazai vállalkozásoktól, és ez a helyzet változatlan maradt. Minden ígéret ellenére az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2007-ben a nemzeti fejlesztési terv mindössze 1,2 százaléka jutott a kis- és közepes vállalkozásokhoz. Minden ígéret ellenére a vállalkozások adminisztrációs terheit semmivel sem csökkentették. Ha minden így marad, önök fogják a pénzügyi válság oltárán a hazai kis- és középvállalkozásokat elsőként feláldozni.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogyan mondhatna le az üzleti és vállalkozói élet biankószerűen a jogosan megígért adócsökkentésről, miközben a kormány az újabb megszorításokkal együtt nem tervez semmiféle strukturális és mélyreható költségvetési változást?

(14.20)

Mi fog változni, miniszter úr? A vállalkozásoktól elvont források így egy újabb feneketlen zsákba kerülnek, de egyben megszüntetik a kitörés növekedésében a beruházási forrásokat is. A vállalkozások többségének meggyőződése, hogy az a kormány és kormányfő, aki a jelen helyzetben nem képes egy nemzeti felemelkedési program alapját képező adócsökkentési tervet előkészíteni, az nem feltétlenül alkalmas a válság kezelésére.

Való igaz, hogy a nemzetközi pénzügyi válság hatására ma már a gazdasági élet szereplői által eredetileg elvárt adócsökkentés mértéke lehet, hogy nem tartható. (Zaj. - Az elnök csenget.) De az adóstruktúra átalakításával, az egyes területeken való kényszerű spórolással igenis megteremthető egy, a hazai vállalkozások számára érzékelhető adó- és járulékcsökkentés, nem beszélve egy esetleges adóamnesztia által felszabadítható pénzügyi forrásokról. Van önöknek számítása arra, hogy egy elhibázott adópolitika miatt hány tíz milliárd forint vándorolt például a környező országok bankjaiba, amit most haza lehetne hozni, és a pénzügyi válság kezelésének szolgálatába lehetne beállítani? (Zaj. - Az elnök csenget.)

Egy biztos: a legrosszabb, amit tehet a kormány, hogy nem tesz semmit. Közgazdászok tucatjai - egyébként nem jobboldali elfogultsággal vádolhatók - és jó néhány uniós állam is a gazdaságélénkítés programját választja a gazdasági válság leküzdésére, adócsökkentések révén. Németországtól Olaszországon át, Portugálián keresztül ilyen tervekkel állnak elő a gazdasági válság kezelésére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A pénzügyi és költségvetési bizottság múlt héten kedden tárgyalta a korábban el nem fogadott interpellációt. Ott azért nem tudtam elfogadni Keller államtitkár úr válaszát (Zaj. - Az elnök csenget.), mert az véleményem szerint csupa kifogást tartalmazott. Kifogást arra, hogy mit miért nem lehet megtenni. Úgy tűnt, mintha a pénzügyi válság csak arra lenne jó apropó, hogy a kormánynak ne kelljen semmit csinálnia, ne kelljen betartania az ígéreteit.

Tisztelt Ház! Arra szeretném kérni a felelős többséget, hogy akkor fogadja el ezt a választ, ha úgy gondolja, hogy az üzleti és vállalkozói bizalom helyreállítható azzal, ha a kormány nem csinál semmi lényegeset az adócsökkentés területén, ha úgy gondoljuk, itt az ideje annak, hogy bemerevítsük az amúgy is túlfeszített adózási struktúránkat, ha valóban elhisszük azt, hogy vállalkozói adócsökkentések nélkül van kiút a gazdaságból. A többség ma ezt nem hiszi el.

Meggyőződésem, ha most nem tudunk kellő irányt szabni az ország gazdaságpolitikájának, lehet, hogy pár hónap múlva már késő lesz. Arra kérem a tisztelt Házat és főként az ellenzéki képviselőket, hogy ne fogadjunk el olyan választ, ami rövid távon letesz az adócsökkentésről.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)