Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném kérni a képviselő hölgyektől és uraktól, hogy tegyünk félre minden szokásos klisét a gondolkodásunkban, mert azt látom, hogy természetesen a mai parlamenti ülésrend is olyan, amilyen lenni szokott - ugyanazokat a csatákat folytatjuk le, amelyeket az elmúlt években lefolytattunk -, de egy olyan pillanatban vagyunk, amikor őszintén szembe kell azzal néznünk, hogy az ország rendkívül súlyos helyzetbe került.

Azzal nem fogunk előrejutni, hogy hallom a kormánypárti padsorokból, hogy persze azért tartunk itt, mert ilyen az ellenzék; hallom az ellenzéki padsorokból, hogy azért tartunk itt, mert ilyen a kormány; hallom az egyik felszólalótól, hogy tulajdonképpen mindenki tehet arról, hogy itt vagyunk, kivéve azt a pártot, amelyik nevében felszólal. Ezzel biztos, hogy nem megyünk előre. Ezzel nem fogjuk megtalálni azt a közöset, ami segít abban, hogy ki tudjunk lábalni ebből a válságból. Márpedig szembe kell néznünk azzal, hogy igen, képviselőtársaim, ma Magyarország rendkívül súlyos válságban van.

A mi parlamenti ülésünk, ha csak így felülről ránéznek a páholyokban, a karzaton itt ülők, nem tükrözi azt, hogy milyen nehéz ma az ország helyzete. Ma, képviselőtársaim, arról beszélünk, olyasmiről vitatkozunk, amikor itt a pénzügyi válság fogalmát a vitáink középpontjába állítjuk, ami nagyon is hétköznapi, kézzelfogható problémákat jelent az emberek számára.

Mit jelent ez? Többek között azt jelenti, hogy munkahelyek tízezrei szűnhetnek meg Magyarországon rövid időn belül; hogy emberek százezrei, akik hiteleket vettek fel, euró- vagy svájci frank alapú hitelt, súlyos törlesztési problémákkal kell hogy szembenézzenek; hogy emberek milliói az elkövetkezendő hónapokban, akár majd a karácsonyi bevásárolás előtt kell hogy szembesüljenek azzal, hogy a szokásos vásárlási szokásaikkal szemben nem tudnak majd hitelt felvenni, és nem tudják mindazt megvásárolni, amit szeretnének. Ezek nagyon kézzelfogható problémák.

Ma természetesen Magyarországon sem tudatosult még az, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, de nekünk az a dolgunk, hogy próbáljuk ezt világossá tenni, és próbáljuk megtalálni a megoldást. A parlament nem annak a politikai vitának a színtere, helye, ahol arról tudunk megegyezni, hogy néhány évvel ezelőtt ki miért volt felelős. Itt arra tudunk garanciát vállalni, hogy mit kell tenni, mit kell cselekedni, és mi a cselekvést szeretnénk.

Először is itt van Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalás. A Nemzetközi Valutaalap sokat tud segíteni az országnak, ezt mindannyian tudjuk. De azt is tudjuk, hogy Magyarország rosszul jár, ha megvárjuk azt, hogy egy diktátummal kell szembenéznünk. Mert természetesen Magyarországnak a reformokat magától kellene végrehajtania. Nem kell megvárni azt, hogy a Valutaalap rákényszerítse ezt az országra. Hiszen ne legyen illúziónk abban, hogy ha megkapjuk a szükséges segítséget, amire az országnak szüksége van, még egyszer hangsúlyoznám, az nem úgy fog ideérkezni, hogy egyébként leteszik a pénzt elénk, és majd azt mondják, hogy osszuk szét, ahogyan jónak látjuk, hanem feltételeket fog hozzá szabni a Valutaalap, ahogy eddig tette, és egyébként most is teszi a különböző országoknál. Magyarországon is feltételei lesznek ennek, és a feltételek arról szólnak, hogy reformokat kell végrehajtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor arról beszélünk, hogy igen, ma Magyarországon elsődleges célunk az, hogy teremtsük meg a stabilitást, csökkentsük a hiányt, akkor mellé mi, szabad demokraták mindig odatesszük, hogy egyúttal a reformokról nem lehet lemondani, és ez az ország érdeke. Az az érdekünk, hogy mi magunk tegyük meg mindenféle külső kényszer nélkül azokat a lépéseket, amelyek az ország érdekében meg kell hogy szülessenek.

Ilyen a plafontörvény például. A plafontörvény végre limitet szab a felesleges kiadásoknak ebben az országban. Ilyen az adóreformalap, amelyet ha létrehozunk, akkor a reformokra legalább lehetőséget teremtünk. És megjegyzem, ilyen az idei hiánycsökkentés, amelyet elengedhetetlennek tartok. E három pont az, amit már hónapok óta mondunk, és hónapok óta kérjük a kisebbségi kormánytól, hogy álljon mellé; attól a kisebbségi kormánytól, amelynek itt is szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy politikai többség kell jó néhány fontos javaslat végrehajtásához. És a kormánynak kötelessége, ha úgy tetszik, az ország érdekében olyan tárgyalásokat folytatni, amelyek eredményeként ezt a többséget meg tudja teremteni.

Például a Valutaalappal való tárgyalásokról rendszeresen és állandóan tájékoztatni kell a parlamenti pártokat. Meg kell teremteni azokat a fórumokat, ahol érdemben tudunk egymással konzultálni, és oda tudunk állni javaslatok mellé, amelyekre mi, szabad demokraták nyitottak vagyunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de csak akkor, ha ez az ország érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)