Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A bank- és adóskonszolidáció mindenkor nagy terhet jelent a költségvetés számára.

(14.20)

Ez a folyamat ugyanakkor idegen a szokásos banki működéstől. Az adófizetők, polgárok, gazdálkodó szervezetek pénzének felhasználásáról van szó, közpénzek felhasználásáról tehát, ezért elvitathatatlan a nyilvánosság igénye, de egy olyan szektorban, a banki szektorban, ahol a titoktartás éppen a betétesek érdekében alapvető szempont.

Az első és ez idáig legnagyobb összegű, több mint 300 milliárd forintos bank- és adóskonszolidáció még az Antall-kormány alatt, 1993-ban kezdődött, majd folytatódott a Boross-kormány alatt, sor került rá a Horn-kormányzat alatt is. Az 1993 és 1995 között végrehajtott bank- és adóskonszolidáció körülményeinek tisztázására az előző parlamenti ciklusban vizsgálóbizottság jött létre. Ennek a bizottságnak a felállítását az akkori ellenzék kezdeményezte, a parlament megszavazta. A testületet Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium jelenlegi államtitkára elnökölte.

A bizottság igen súlyos szabályozási hiányokra hívta fel a közvélemény figyelmét. Idéznék a bizottság jelentéséből: "A kormány nem gondoskodott arról, hogy megszabja a bankoknál nagy tömegben és több tíz milliárd forintos értékben maradt befagyott követelések - kintlevőségek, befektetések - behajtásának szabályait, különös tekintettel az eszközök piaci értékesítésének nyilvánosságára, a potenciális vevők esélyegyenlőségének garantálására vagy az adósok elvárható értékeinek tiszteletben tartására. Az előírt szabályozás híján természetesen nem valósult meg a folyamat lebonyolításának rendszerszerű ellenőrzése sem. A Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank tervezett konszolidációjára mintegy 200 milliárd forintot szavazott meg a parlament."

Ha fontosnak érezzük, hogy az Országgyűlés megteremtse azokat a szabályokat, amelyeknek a meglétét az említett vizsgálóbizottság elengedhetetlennek tartotta - annak érdekében, hogy a több száz milliárd forintos közpénzek felhasználásánál a visszaéléseket el lehessen kerülni, annak érdekében, hogy a jelenleg és a jövőben zajló esetleges feltőkésítési folyamatokat és az azok lefolytatásáért felelős kormányt ne érhesse a pazarlás vagy éppen a tisztességtelenség vádja -, a fentiek alapján kérdéseim a miniszter úrhoz:

Egyetért-e ön azzal, hogy ne minősüljön banktitoknak azoknak a minősített követeléseknek és befektetéseknek az értékesítésére létrejött szerződés, amelyekből származó veszteség ellensúlyozásához állami, költségvetési pénzeszközöket vettek igénybe a megképzendő céltartalék vagy a felhasználandó általános és tőketartalék kiegészítése céljából?

Egyetért-e ön azzal, hogy ne jelentse a banktitok sérelmét azon minősített eszközöknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) értékesítésére létrejött szerződés tartalmának nyilvánosságra hozatala?

Végül: mint a pénzügyekért felelős miniszter, támogatja-e ön egy ilyen tartalmú szabályozás sürgős megalkotását? (Rozgonyi Ernő: Bravó! - Taps az ellenzék soraiból.)