Felszólalás adatai

De ha megnézzük, a költségvetéssel kapcsolatban az LMP legfőbb kritikája az, hogy a kormánynak ez a gazdaságpolitikája továbbmenetelés a zsákutcába úgy, hogy már lepattantunk egyszer a falról. Egyértelmű, hogy nem lesz gazdasági fellendülés, mint ahogy az a tavalyi, tehát a 2012-es költségvetés tervezésekor is egyértelmű volt. A számok teljesen mást mutatnak, mint azok az illúziók, tündérmesék, amiket Matolcsy kerget. Ezt inkább thrillerként lehetne leírni. Az LMP szerint a jövőbe és a közszolgáltatásokba kellene befektetni, hiszen csak a valódi tudásra és az egészséges környezetre és a jól képzett emberekre lehet építeni az ország versenyképességét és jövőjét.

De hogy megnézzük a konkrét területeket, az oktatásra fordított kiadások történelmi mélyponton vannak. Sosem fordítottunk ilyen keveset, a GDP 4,88 százalékát a jövőnkre, mint most. Ez 2013-ban sem változik jelentősen, hiszen a Széll Kálmán-tervben is lefektették, hogy minden józan ész és nemzetközi tapasztalat ellenére folytatják a forráskivonást az oktatásból. Az LMP számára elfogadhatatlanok az oktatási rendszereket érintő megszorítások, a tartós forráskivonás, hiszen ezzel nemcsak az ország hosszú távú gazdasági kilátásait veszélyeztetik, hanem a társadalmi felemelkedés lehetőségét veszik el a fiataloktól. A jövő évi költségvetési tervezet közel másfél milliárd forintot különít el a Diákhitel 2. konstrukció kamattámogatására. Ez a kamattámogatás egy időzített bomba, pár év alatt több száz milliárd forintra nőhet majd a teher, s minderre azért van szükség, mert drasztikusan csökkentették a keretszámokat.

A folyamatos ígérgetések után a jövő évi költségvetési tervezet új elemként 10 milliárd forintot különít el pedagógus-életpályamodell bevezetésére. Maga a szándék dicséretes, de hogy úgy mondjam, ez édeskevés. Szakmai szervezetek szerint is ennek többszörösére, legalább 80 milliárd forintra volna szükség ahhoz, hogy valódi érdemi hatást érjen el, és a fiatalok valóban úgy gondolják, hogy érdemes a tanári pályára menni.

A foglalkoztatás és munkaügy területén a 2013. évre szóló költségvetési tervezetben folytatja a kormány az illúziók kergetését. Ma itt Matolcsy miniszter úr, még egyszer megjegyzem, hála istennek, nem tartózkodik már a teremben, reméljük, a kormányban sem sokáig (Font Sándor: Ne reménykedj!), százezres bővülést irányzott elő. Ahhoz képest, hogy idén a versenyszférában 27 ezerrel kevesebb munkahely van, 100 ezerrel többet szeretne elérni úgy, hogy minden egyéb paraméter változatlan. Mitől lesznek munkahelyek? Majd itt csettintésre, varázsütésre, mint a tündérmesében, megjelennek a munkahelyek? Ez elég irreális. Ráadásul úgy tűnik, nemcsak az LMP, de a Fidesz frakciója sem látja a költségvetés tervezetében a foglalkoztatás bővülésének garanciáit.

Örülök, hogy itt van Rogán frakcióvezető úr, hiszen június 22-én a sajtótájékoztatóján elmondta, hogy milyen változásokat vár a kormány a munkaügy területén. Ezeket a változásokat az LMP már két éve várja - örülök, hogy önök is felébredtek -, viszont azt gondoljuk, hogy ezeknek a változásoknak már most, ebben a költségvetési anyagban szerepelnie kellett volna. Nem gondolom, hogy a Fidesz-kormány szimbiózisában csak most merült fel az az igény, hogy munkahelyeket kellene teremteni a járulékcsökkentéssel. Ez teljesen illúzió volna.

Ami a költségvetési forrásokat illeti, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban, az NFA-ban az ideihez hasonló kiadási szerkezettel számolhatunk jövőre is. A jelentősebbek a közfoglalkoztatásra szánt források területén figyelhetők meg. A kormány már a 2012-es költségvetésben jelentős forrásátcsoportosítást hajtott végre a munkaerő-piaci eszközök között, míg az aktív szolgáltatások, mind a passzív ellátások, így az álláskeresési támogatások rovására megduplázták a közfoglalkoztatás költségvetési forrásait, ezzel szinte kizárólagos aktivizációs eszközzé téve az erre önmagában köztudottan alkalmatlan közfoglalkoztatást.

(10.30)

2013-ban a kormány folytatja az eredmények felől nézve teljesen aránytalan forráselosztást. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök között a közfoglalkoztatásra a tavalyi 132 milliárd helyett 154 milliárdot szán, a munkaügyi központok által nyújtott foglalkoztatási és képzési szolgáltatásokra - tehát ami a valódi, rugalmas munkaerőpiac működéséhez szükséges - csupán 27 milliárdot, a pályakezdők Start-kártyával történő foglalkoztatása után igénybe vehető járulékkedvezményre csupán 6 milliárdot.

Amikor a fiataloknak a fele nem itthon képzeli el a jövőjét, akkor nem a fiatalok foglalkoztatását kellene elősegíteni, nemhogy csökkentik ezeket a forrásokat? Ha megnézzük a gazdasági makropályát és az adókat, a költségvetés alapvető problémája ez a szokásos tündérmese-effektus, hogy többet álmodnak, mint amennyi a valóság. A Költségvetési Tanács finoman fogalmazva is kockázatokat azonosított ezzel kapcsolatban. Az 1,6 százalékos GDP-növekedési ütem nem megalapozott; ma már 2-ről beszélünk, lehet, hogy a költségvetés elfogadásakor ez már 7 lesz, Matolcsy úrnál ezt sose tudni.

Különösen nagy aggodalomra ad okot az új adónemekből várható bevételi előirányzatok megalapozatlansága. Évek óta hiába kérjük számon a megfelelő minőségű nyilvános hatástanulmányokat, de a kormányzati kapkodás és a hozzá nem értés egyik leglátványosabb esete a tranzakciók kapcsán előadott rögtönzés és vásári alkudozás, amit a minisztériumok, a Bankszövetség és a Fidesz folytat.

A fenntartható fejlődés területén eléggé szomorú képet kapunk, hiszen az Orbán-kormány megalakulásakor lejtőre küldött környezet-, természetvédelmi és vízügyi területre újabb elvonásokat ró a 2013-as költségvetés. Bár a működésképtelenség állapotába került hatóságok fenntartására szánt keret csak minimális mértékben csökken tovább, közben folyik a források átirányítása a Vidékfejlesztési Minisztériumból a Belügyminisztériumba. Az előbbi felügyelete alatt álló vízügyi hatóságoktól újabb 20 százalékot elvonnak, az utóbbi vízügyi feladataira, a közmunka finanszírozására viszont 17 százalékkal többet szánnak. Ne adja Isten, de mi lenne, ha jönne egy árvíz? Ki lenne képes ezt kezelni? Pedig a közmunkásoktól nem lesz árvízi biztonság; a vízgazdálkodáshoz és a védekezéshez megfelelő szakmai felkészültség és professzionális apparátus kell. A vízállásjelentést persze megszüntetik, ami elsőre vicces, de belegondolva tragikus következményű is lehet.

A kormányzat félresiklott fejlesztéspolitikája jól követhető a lakossági energiahatékonysági beruházásokra szánt költségvetési összegek alakulásán, pedig mindenki egyetért abban, teljes mértékű szakmai konszenzus van, hogy ez volna a legjobb befektetés. 50 milliárd forint éves támogatási összeggel számolva egy év alatt az építőiparban már 55 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni, ehhez képest a kormány a tavalyi 2 milliárd forint erre elkülönített összeget idén egymilliárd forintra csökkenti.

Az egészségügy területén a legsúlyosabb a helyzet: egyszerűen lekapcsolják a lélegeztetőgépről az egészségügyet. Itt találhatók a legkomolyabb feszültségek is, hiszen nincsen meg a tervezetben az egészségügyi béremelés fedezete. A javaslat alapján emelkednek majd a gyógyszerárak is, reálértékben tovább csökken az egészségügyi költségvetés, ami így szintén történelmileg alacsony pontra süllyed. A költségvetési javaslatban az összevont szakellátásokra szánt források az ideihez képest csak 4,3 milliárddal nőnek, ami inflációarányosan eléggé kevés, de a kormányzat még ebből akarja kifizetni a 30,5 milliárd forintot kitevő béremelést is. Ha ez igaz, akkor nem marad elég pénz a kórházi ellátásokra. Jövőre reálértéken csökken az alapellátásra fordítható pénzösszeg, a praxisalap forrásai sem szerepelnek a büdzsében. Így nem lehet majd orvost találni a tartósan betöltetlen körzetek ellátására.

A legkomolyabb problémák a gyógyszerpiacon várhatóak: a kasszába már csak mintegy 200 milliárd forintot terveznek, amiből lakossági gyógyszerfogyasztásra mintegy 160 milliárd forint jut.

Ami az önkormányzatok területét illeti, a kép nagyon egyszerű. A kormány az önkormányzatok forrásainak jelentős részét elvonja, a feladataiból viszont kevesebbet; ami az Állami Számvevőszék szerint is kétséges, hogy el tudják-e majd látni a feladataikat. Ez ugyanaz a módszer, amiért annak idején Lamperth Mónikát kárhoztatták, hogy jelentős szerepe volt az egyes települések eladósodásában is, és most a Fidesz megjátssza ugyanezt pepitában.

Így elfogadhatatlan ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)