Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán folytathatnánk ott éppen azzal, amit Bánki Erik képviselő úr, a Gazdasági bizottság elnöke megfogalmazott, hogy gondolják végig, tegyenek jót az emberekkel, és hozzanak jó döntéseket. Hát, tisztelt képviselőtársaim, néhány perccel ezelőtt fejeződött be a Költségvetési bizottság ülése, ahol a kormánypárti képviselők előterjesztésére és többségi támogatásával még az idei évre, a 2020. évi költségvetés módosításánál, megváltoztatva az eddigi szabályokat, Budapest fővárostól 11 milliárd forintot vontak el egy döntéssel. Ha képviselő úr így érti, hogy jó döntéseket kell hozni, hát, akkor gratulálok hozzá. Ezzel itt megváltoztatva sok mindent, napról napra hoznak büntetőintézkedéseket, és ráadásul ezzel még befizetésre is kötelezi a fővárost az eddigi elvonásokon túl, ez azon felül van, amit tesznek.

Hiába az önkormányzatok azon törekvése, vagy  az én véleményem szerint  nemcsak korrekt, hanem aktív és nagyon hatékony együttműködése, ami a járványveszély elhárításában, csökkentésében történt, hát, minden jótett elnyeri méltó büntetését, mint ahogy ezt most értékeljük, vagy ami itt az előzőekben látszott.

Ha itt a konkrét eseményen vagy a konkrét ügyön túl tekintünk, és erről a költségvetésről valóságos vitát akarunk folytatni, és megfogadva elnök úr szavait, akkor nekem vissza kell menni oda, hogy a tegnapi napon elkezdett vitát valóban, nemcsak itt egymás mellett elbeszélve, hanem érdemi érvek ütköztetésével lehessen valamilyen módon lefolytatni, és ilyen értelemben egy kicsit eltérni arról, amit itt több fideszes képviselőtársam mondott, hogy nem itt kell vitázni, hanem a tévének kell beszélni kifelé. Én meg azt mondom, hogy igen, a költségvetésről lehet érdemi vitát folytatni. E tekintetben azt kell hogy mondjam, hogy az önök tízéves gazdasági és társadalmi rendszere megbukott. Ennek a bukásnak az a következménye, hogy egyébként egy válsághelyzetben sem képesek arra, hogy túllépjenek és megfontolják, és új helyzetet vagy új lehetőségeket nyissanak meg a jövőre vonatkozóan.

Én azt gondolom, és ilyen szempontból szeretném definiálni is, hogy mit értek ez alatt, hogy megbukott, mert itt az elbeszélést, mondjuk úgy, hogy magas fokon űzik, és szívesen beszélnek arról, hogy a tehetős családoknak mennyivel lett jobb, hány milliárd forinttal kapnak többet, mennyivel lesz jobb annak a 806 darab vállalkozásnak, amelyeknek egyébként 150 milliárd forintot adnak, amellyel megmentenek 150 ezer munkahelyet. Csak kérdezem halkan: mi van a többi 599 ezer vállalkozással? Velük mikor fognak foglalkozni? Mikor adják meg nekik azt a lehetőséget például, hogy a nyilvántartásban, a statisztikában szerepeljenek? Ez az öt fő alatti vállalkozások helyzete. Mert ha ezt figyelmen kívül hagyják, és önök nem nagyvonalúan, hanem szerintem felelőtlenül figyelmen kívül hagyják, így lényegében önmagukat tévesztik meg.

De ha kimegyek az utcára, és megnézem az óriásplakátokat, akkor nem önmagukat, akkor a társadalmat csapják be, és hazudnak neki. Megint egy példát mondok. Bárki próbáljon bemenni bármelyik bankba, és kérjen tőlük nullaszázalékos hitelt. Nincs ilyen, miközben az ország tele van plakátolva ezzel a képpel!

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, mivel ezt a helyzetet állítják elő lényegében a sokakat érintő, a mindenkit érintő ügyekben, az, hogy a családját fenn tudja tartani, hogy lényegében az elfogyott tartalékai után munkahelykereséssel foglalkozóként még az említetteken kívül további több százezer emberrel nem foglalkoznak, és számukra még annyi lehetőséget sem adnak meg, hogy mondjuk, a három hónap helyett, a 90 napos álláskeresési járadék helyett, ezt kibővítve, mondhatnám azt, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően jóval kedvezőbb  ha lehet egyáltalán ilyen szót használni , tehát hogy valamennyivel nagyobb esélyt adni arra, hogy ezek az emberek megtalálják a munkahelyüket, éppen abban a remélt gazdasági előrelépésben, ami egyébként nekem kicsit  vagy akár nagyon  túlzottan optimistának tűnik ennek a költségvetésnek a tervezésénél.

(9.30)

Elég sajátos a helyzet, mert önök az idei év indulójában, ami a 2021. év kiindulópontja lehet, a legkisebb veszéllyel számolnak  vagy következményekkel , míg a gazdasági oldalról pedig a leggyorsabb visszazárkózással. Őszintén kívánom Magyarországnak, hogy ez így történjen, hogy ennek megfelelő legyen, de azt nem tudom elfogadni, hogy a költségvetésüket pedig eközben úgy alakítják és olyan működési feltételeket teremtenek, amelyben a költségvetési döntéseket, a források felett való rendelkezés jogosultságát elvonják a parlament elől. Azzal, hogy kialakítottak, lényegében nemcsak a járványveszély időszaka alatt, hanem lényegében az egész működésük során…  és itt visszatérek arra, hogy ezért is bukott meg ez a gazdasági rendszer, mert egyébként a parlamenttől ezt a jogot elvonták. Szűcs Lajos képviselőtársam szokta emlegetni, vagy időnként legalábbis hallom tőle, hogy a parlamentnek nem kell költségvetési módosítókat, törvényjavaslatokat tárgyalni. Nem hát, mert egyébként a kormány minden éjszaka, most itt, ebben a járványidőszakban, de jelzem, tavaly is pontosan ugyanígy történt, csak legfeljebb nem éjszaka jelentek meg, hanem hetente hoztak olyan döntéseket, amelyekben a parlament felhatalmazása helyett, döntése helyett a kormány jogszerűvé tette azt, hogy szűk körben ezeket a döntéseket meg tudják hozni. Én azt gondolom, hogy ebben a formában a demokrácia jelentősen sérült, az ellenőrzésre való jogot elvonták innen, és ehhez asszisztálnak a kormánypárti képviselők, és ennek ilyen szempontból, politikai értelemben a Költségvetési bizottság a legnagyobb károsultja, de mindenki boldog lehet, mert a gazdasági bizottsági ülésen ilyen szempontból minden átmegy.

Összefoglalva tehát, én azt tudom mondani önöknek, hogy ez a költségvetés, mondhatnám, amely leképezi azt a magyar modellt, ami egy államközpontú, mindent önök által, illetve egész pontosan a kormány által, pártállami módon való döntéshozatal kialakításában…  önök még akkor sem akarnak változtatni, ha igen komoly gazdasági válsághelyzet van, és nem hajlandók ebben a működésben azoknak az embereknek a véleményét és azoknak a helyzetét figyelembe venni, akik ennek a következményeit leginkább megisszák, akiken csattan az ostor, és eközben pedig ilyen döntéseket hoznak.

Én azt gondolom, hogy akár az oktatás, akár az egészségügy területén, és most az utóbbira gondolok, az egészségügy területén azt hiszem, sok millió állampolgár szembesülhetett azzal, hogy az az egészségügyi rendszer, amelyik csak úgy képes valamit megoldani, vagy felkészülni egy járványveszélyre, hogy eközben pedig minden más egészségügyi szolgáltatást lényegében lezár, és nem tud lefolytatni, akkor ott minimum meg kell állapítanunk, hogy itt valami baj van. Ezt a bajt önök nem képesek kezelni, lényegében érdemi források nélkül, meg ha némi bővítéssel is, mert ha jól emlékszem, 0,6 százalékkal bővül az, amit önök erre szánnak, de igazából azzal nem néznek szembe, hogy ez az egészségügyi rendszer nemcsak a járványveszély, hanem magának az egészségügyi szolgáltatásoknak a minőségi megoldását sem tudja biztosítani.

Az nem segít senkin sem, ha eközben létrejött és kialakult az az igen magas színvonalú, egyébként nagyon drága rendszer, illetve azt ne hívjuk rendszernek, hanem egészségügyi szolgáltatásoknak, amit a magánszolgáltatóknál igénybe vehetnek azok az emberek, akik ezt meg tudják fizetni. Csak tudják, én találkoztam olyannal is, aki a házát árulja azért, hogy az egészségügyi rendszert vagy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe tudja venni. Én azt gondolom, hogy ezekről a milliókról kellene önöknek is gondolkodni.

Arra lenne szükség, hogy ha itt egy új helyzet teremtődött a járványveszély miatt, mondhatjuk azt, hogy az egészségügyi keretek között is, a gazdasági helyzet is megváltozott, akkor legyenek elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzenek ezzel, és legyen akár közös lehetőségünk arra, közös felelősségünk arra, hogy hogyan tudunk ezen változtatni. Sajnos, ez a költségvetés ebben nem ad támogatást, nem ad eligazítást, mennek a saját fejük után, és úgy gondolják, hogy ha a Mészáros családok boldogabbak lesznek itt a következő időszakban, mert a kifizetett osztalékaik számukra biztosítják azt a lehetőséget, hogy ezeket az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vegyék, egyébként pedig azokon a milliókon nem segít. (Sic!)

Én tisztelettel azt javaslom, hogy ezt a költségvetést vonják vissza, kezdjenek egy olyan egyeztetést, amely érdemben lehetőséget biztosít arra, hogy az egészségügyi, az oktatási rendszeren túl, egyébként a rendszerváltáskori, mondhatnám, egykori közös filozófiánknak megfelelően az önkormányzatiságnak teret ad, annak lehetőséget teremt, és nem pedig elvon azzal, amit önök csinálnak. Az a bosszúhadjárat, az a büntetés, amit ma is itt konkrétan véghez vittek, és itt a következő napokban ezt érvényesíteni is akarják, ez az erő költségvetése, ami pontosan alátámasztja azt, amikor azt mondom, hogy egy államközpontú és egy lojalitásalapú rendszerük alkalmatlan arra, hogy a magyar állampolgárok boldogulni tudjanak ebben az országban. Így majd nem kell csodálkozniuk azon, ha például az egészségügyi rendszer újabb károkat szenved azzal, hogy sok-sok ember hagyja el ezt az országot, mert nem talál itt boldogulást. Ez a költségvetés ehhez nem járul hozzá, ezért kérem, hogy vonják vissza és terjesszünk be egy újat. Köszönöm szépen.