Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Részletes vitáról lévén szó, ahhoz a hat darab módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, amelyeket magam nyújtottam be ehhez a vitaszakaszhoz.

Az egyik téma a gyed finanszírozásának kérdése. Szám szerint négy módosító indítványom irányul erre a kérdésre: az ajánlás 1., 4., 37. és 49. pontjaiban található módosító indítványaimat szeretném megindokolni egy kicsit alaposabban és hosszabban, mint ahogy az általános vitában lehetőségem volt elvi szinten kifejteni az álláspontomat.

Tegnap a tisztelt Ház döntött arról, hogy visszahozza a gyed intézményét, következésképp ma már nem úgy merül fel a kérdés, ahogy sok órán keresztül vitatkoztunk erről a témáról a Házban, hogy kell-e, nem-e, jó-e, nem-e, hanem kizárólag úgy, hogy milyen pénzből finanszírozható ez az ellátási forma. Ezzel kapcsolatban nekem szent meggyőződésem, hogy ez társadalombiztosítási alapon finanszírozható, következésképpen ezek a módosító indítványok, amelyeket benyújtottam, arra irányulnak, hogy kiveszik a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldaláról ezeket az összegeket, ezt a bizonyos 36,3 milliárd forintot, míg ott hagyják a kiadási oldalon. Mondom ezt azért, mert ha egyszer jövedelemarányos az ellátás, és azok, akik többet, több járulékot fizetnek, nagyobb ellátást kapnak, akkor ennek a biztosítási logika alapján van lehetősége, következésképp a forrását is a társadalombiztosítási kasszán belül kell megtalálni.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az előterjesztés a bevételi oldalon is szerepelteti ezt az összeget, vagyis egyszerűen áthozza, átemeli a költségvetésből, átcsorgatja a társadalombiztosítási költségvetésen. Ilyen módon, azt gondolom, logikátlanul jár el, ugyanis ha a költségvetésből akarja finanszírozni, akkor nincs értelme átcsorgatni a társadalombiztosítási költségvetésen. Nincs értelme feltüntetni az összeget az Egészségbiztosítási Alapban - mert hogyan kerül az a pénz ide? Nekem egyébként - és bővebben erről szeretnék szólni - azzal van vitám, hogy ez az ellátás költségvetésből, költségvetési forintokból finanszírozható-e. Én erre ugyanis egyértelműen nemmel válaszolok, és ezért szükséges indokolnom, hogy mit gondolok a költségvetés természetéről.

A költségvetés a legfontosabb kasszája minden nemzetgazdaságnak, jövedelemarányosan kerülnek be összegek - ugye, a személyi jövedelemadót jövedelemarányosan fizetik be az emberek. De a költségvetésnek az a lényege, hogy szolidaritáselvű, az a lényege, hogy a köz ügyeit, a közfeladatokat kell ezekből a differenciáltan becsordogáló pénzekből finanszírozni. Nem járható a költségvetésben az az út, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki több pénzt beletett, az többet vegyen ki! Ennek a logikának a mentén a kormánypárti képviselőtársaim holnap előállhatnának azzal ötlettel, hogy aki több adót fizet, mondjuk, kapjon magasabb családi pótlékot. Az pedig, hogy differenciáljuk azokat az ellátásokat, amelyeket a legkülönbözőbb jogcímeken visszajuttatunk az állampolgárokhoz, alapvetően rendítené meg azt a szolidaritáselvű logikát, amire épül egy társadalom működőképessége.

De továbbmegyek: azt gondolom, hogy pont az ellenkező logikának kell megvalósulnia a költségvetésben. A szolidaritásból pontosan az következik, hogy nemhogy azok a rétegek nem kaphatnak többet vissza a befizetésükből, akik többel járultak hozzá a bevételi oldalon, hanem ellenkezőleg: azokra a rétegekre kell inkább gondolnia a költségvetésnek, akik önellátásra kevéssé képesek.

A költségvetés így működik. Ezért állítom, hogy nem a költségvetésből kell finanszírozni egy olyan ellátást, mint a gyed, ami tehát biztosítási viszonyhoz, munkaviszonyhoz kötött ellátás, és jövedelemarányosan magasabb összeg jár annak, aki magasabb keresettel rendelkezik.

Természetesen a költségvetés finanszírozza - amióta a profiltisztítás megtörtént, a kilencvenes évek eleje óta - a családi pótlékot, a gyest, ami fix összegű, vagyis minden anyának ugyanaz a nagyságrend jár.

(16.30)

Következésképp azt gondolom, akkor járna el logikusan a kormány, ha elismerné, hogy ha már meg akarja valósítani ezt a differenciált összegű anyasági támogatást, akkor annak a forrását igenis a társadalombiztosítás keretein belül kell megtalálni; pont úgy, ahogy a társadalombiztosítás keretein belül, az Egészségbiztosítási Alapban szerepel az a tétel, hogy: táppénz, táppénz-hozzájárulás, hiszen itt magasabb járulékbefizetések, magasabb jövedelmek alapján magasabb ellátási formát vehetnek igénybe azok, akik erre jogosultak. Még egyszer mondom: ezek az indítványok - szám szerint az 1. és a 4. - a főösszegek módosítására irányulnak, mert természetes, hogy ha a társadalombiztosítás lenne a forrása ennek a 36 milliárdnak, akkor bizony szembe kellene nézni azzal a következménnyel, hogy az Egészségbiztosítási Alapban nem 41 milliárd forint a keletkező hiány, hanem 77 milliárd forint, egészen pontosan 77,7 milliárd forint. És akkor fel lehetne tenni a kérdést, hogy van-e forrás ennek a hiánynak a finanszírozására, hogy kell-e ilyen jellegű és ilyen nagyságrendű hiányt keletkeztetni az egészségbiztosításban. A 37. és a 49. szám alatti pontban pedig az 1. és a 3. mellékletben javítottam ki ezeket az összegeket, annak megfelelően, ahogy véleményem, álláspontom szerint logikus lenne.

Tartok tőle, hogy a kormánytöbbség nem fogja elfogadni az álláspontomat, mint ahogy a bizottsági ülésen sem támogatta ezt a megoldást a kormányoldal. Fenntartom azonban, hogy ez elvi síkon így lenne logikus, fenntartom, hogy a szolidaritás felrúgása irányába tett egy jelentős lépést a kormány akkor, amikor költségvetési forintokat differenciál a magasabb jövedelműek javára.

A következő módosító indítványom, amit nagyon röviden szeretnék még indokolni, a 12. ajánlási pontban található, ebben a gyógyszerkasszáról van szó. Előttem képviselőtársaim közül már többen érintették ezt a kérdést. Az én javaslatom arra irányul, hogy maradjon el a 6. § (4) bekezdése, az a bekezdés, amely ennek az amúgy is nagyon alultervezett, szűkre szabott gyógyszerkasszának a további megkurtítására irányul. Többször elmondtuk már, hogy miért tarthatatlan ez az előirányzat - 135 milliárdot irányoz elő a társadalombiztosítás költségvetése gyógyszerre -, miközben a '99-ben várható teljesítés más 141 milliárdra van prognosztizálva. És szeretném még egyszer hozzátenni, amiről az általános vitában már bőven esett szó, hogy nem azonos nagyságrendű, méretű éveket hasonlítunk össze, hiszen a '99-es évből egy hónapot éppen a közelmúltban a '98-as zárszámadás keretében lecsippentett a kormány, vagyis '98-ban 13 havi gyógyszerfogyasztás, gyógyszerfelhasználás költségét számolta el zárszámadás formájában, a '99-ben prognosztizált 141 milliárd tehát 11 hónapra vonatkozó teljesítés, és ehhez képest 135 milliárd a vélhetőleg 12 hónapból álló 2000. év beütemezett terve. (Közbeszólásra:) Igen, 2000 vélhetőleg 12 hónapból fog állni. Következésképp az a hiány, ami itt keletkezik, még több, mint amit a két szám egyszerű összehasonlításából prognosztizálni lehet.

Ilyen körülmények között különösen tarthatatlannak gondoljuk, hogy a gyógyszerfelírási szokások megváltoztatásának ösztönzése céljából egy bizonyos keretet még pont ebből a rettentő szűkre méretezett kasszából akar lecsippenteni a tervezet. Következésképpen azt gondolom, nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a kormányoldal átgondolja ezt a bekezdést, és úgy döntsön, hogy elhagyja. Ennek egyébként az elhangzottakon túl más magyarázata is van, többek között az is, hogy szakmailag egyáltalán nincs előkészítve ez a gondolatmenet, hogy szakmailag nem lehet tudni, hogyan sül el a háziorvosok anyagi ösztönzése abba az irányba, hogy racionalizálják a gyógyszerfelírási szokásokat. Azt gondolom, szükség lenne ilyen racionalizálásra, múlhatatlanul nagy szükség lenne rá, de ezt szakmai szempontból sokkal jobban elő kellene készíteni, ez az egyik állításom, a másik állításom pedig az, hogy nem a gyógyszerkasszából kellene megtalálni hozzá a forrásokat.

Végül szeretném még szóba hozni az ajánlás 23. pontjában található módosító indítványomat, amely ugyancsak az egyik tervezett paragrafus elhagyására irányul, mégpedig a 16. §-éra, amelyben a tervezet az APEH-dolgozók személyi juttatásaihoz teremt forrást a társadalombiztosítási kasszából. Egészen pontosan több mint 2 milliárd forintról, tehát nem egy csekély összegről van szó. A kormány az Egészségbiztosítási Alapból venne el az APEH-dolgozók jutalmazására 939,8 milliárdot, a nyugdíjalapból pedig 1294 milliárdot... (Dr. Gidai Erzsébet közbeszólására:) Nem, ez milliárd, sajnos, egy egész milliárd... - 2 milliárd forintról van szó. (Dr. Gidai Erzsébet: Csak 1200 milliárdról volt szó! - Közbeszólások.) Bocsánat, igazatok van, 900 millióról és 1200 millióról van szó. Teljesen világos, hogy a mögöttes hivatkozási alap az, hogy a társadalombiztosítási járulék beszedése átkerült az APEH-hez, és az a mögöttes szándék, hogy akkor a behajtás finanszírozását, jutalmazását fedezze a társadalombiztosítási kassza, csakhogy a (2) bekezdésből az is kiderül, hogy ha november végéig 89 százalékos mértékű a behajtás, akkor ennek a jutalmazásra szánt 2 milliárdnak már a teljes egészét, 100 százalékát át kell irányítani az APEH-hez. Azt gondolom, hogy ha valamilyen tervezett bevétel befolyik, egyszerűen teljesül, amit előirányoznak, az a normális teljesülés, következésképp a jutalmazást valahol e felett kellene meghatározni, és vélhetőleg nem ekkora nagyságrendben. Következésképp én ennek az egész paragrafusnak az elhagyására tettem javaslatot.

Még egyszer mondom: a módosító indítványaim közül a vita e szakaszát ez a néhány érintette, azt gondolom, hogy tárgyszerűen érveltem mellettük. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)