Felszólalás adatai

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány kész tényként kezeli a Paksi Atomerőmű bővítését, bár eddig csak egy elvi jóváhagyás született az előkészületekről, még az idén szeretnék kiírni a tendert a beruházásra. A sietséget semmi sem indokolja, hiszen a jelenlegi blokkok a 2030-as évek közepéig - a kormány szándéka szerint - üzemelni fognak. A tervezett új reaktorok üzembe helyezése a régi blokkok meghosszabbított élettartamának lejárta előtt következne be, és egyszerre hat reaktorblokk termelné az energiát a 2020-30-as évek fordulóján.

Ennyi ilyen típusú áramra az országnak egyszerre nincs szüksége, és kimondottan káros lesz, ha a hazai villamos energia több mint 70 százalékát atomerőműből nyerjük. Ez az Európában is párját ritkítóan magas részarány akadályozni fogja a megújuló energia hálózati integrációját, és önmagában is rendszerirányítási problémák forrása lesz.

A beruházás tőkeszükséglete a korábbi 2000 milliárd forintról mára inkább már 4000 milliárd forintra inflálódott, ami az ország gazdasági össztermékének 10 százaléka. Most, amikor a GDP ismét csökken, a kormány egy hónap alatt a harmadik megszorító csomagját nyújtja be, kérdés, hogy miből lesz erre forrás. Kölcsönhöz csak magas kamatfelárral juthatnánk, a 4000 milliárdos hitel éves kamatterhe meghaladja Paks teljes éves összbevételét.

Ma Európában csak Franciaországban és Finnországban épül atomerőmű, mindkét helyen többéves csúszással és óriási költségnövekedéssel. Magyarország - ahogy a Margit híd példája mutatja - még egy egyszerű hídfelújítást sem tud jelentős idő- és költségtúllépés nélkül befejezni, egy reaktorépítés esetében egy egyéves késés akár a beruházás értékének 20 százalékát is felemésztheti.

Amikor az ország épp a jövőjét éli föl, és a környezetvédelemtől az oktatáson át mindenhol zajlik a forráscsökkentés, kérdés az: honnan fog a kormány pénzt elvonni? Ki és miből fogja kifizetni Orbán Viktor atomálmait?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)